Világosság, 1974. január-június (15. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - Földes László: Hagyományos gazdálkodás és ésszerűség
1974. JANUÁR • XV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Hagyományos gazdálkodás és ésszerűség A tradicionális társadalmak gazdasági viszonyainak elemzése igen sok nehézségbe ütközik. A gazdasági, gazdálkodási folyamatokkal foglalkozó tudományok a történeti fejlődésnek viszonylag késői szakaszában, a kapitalizmusban jönnek létre, és alkotják meg a maguk fogalmi apparátusát, kategóriarendszerét. Amikor a politikai gazdaságtan (közgazdaságtan) a gazdasági tevékenység egyes jelenségeit és a közöttük levő összefüggéseket megfogalmazza, a tőkés viszonyok már viszonylag fejlettek, az árutermelés már többé-kevésbé általános és a gazdasági tevékenység már önállósult, a munkamegosztás meghatározott ágává vált. Így fogalmi apparátusa és kategóriarendszere már egy olyan társadalom gazdasági folyamatainak tudományos általánosítása, amelyben az áru- és értékkategóriák a gazdasági élet felszínén is megjelennek, az emberek mindennapi életének szerves részét képezik. A gazdasági életen, sőt továbbmenve a társadalmi élet túlnyomó részén — Marx szavaival élve — már „a csereérték uralkodik”, a gazdasági tevékenység közvetlen célja nem a szükségletkielégítés, hanem a nyereség, és a gazdasági tevékenység eredményessége már csak a profit rátájával vagy abszolút nagyságával mérhető. Ebben az időben az értékkategóriák, ha fogalmilag pontosan még nem is definiálódtak, társadalmi méretekben már elfogadottak, közvetlenül és sok esetben sorsdöntően hatnak az emberek mindennapi tevékenységére. A közgazdaságtan fogalmi apparátusa a modern társadalmak gazdasági viszonyainak a terméke, e társadalmak gazdasági folyamatainak megértését és azokba való beavatkozás hatékonyságát vagy kritikai elemzését szolgálja. Ha a tradicionális társadalmak gazdasági viszonyait elemezzük, a legnagyobb nehézség az, hogy ezek a fogalmak, kategóriák — amelyek a modern társadalmak emberében már meghatározott tartalommal rögződnek — nem, vagy csak nagy fenntartásokkal alkalmasak egy olyan társadalom gazdasági folyamatainak leírására, illetve elemzésére, amelyben a gazdasági tevékenység jellege egészen más. A tradicionális társadalmakat lényegileg nem az árutermelés, hanem a naturális gazdálkodás jellemzi, a gazdasági tevékenység még nem önállósodott, nem különült el az egyéb társadalmi folyamatoktól, hanem más, nem tisztán gazdasági intézményekbe beágyazottan folyik. Más cél- és értékrend uralkodik itt, más a termelés közvetlen célja stb. A mai politikai gazdaságtan, gazdaságtörténet és etnológia látja ezeket a nehézségeket. Egyesek a gazdaság új definíciójával próbálkoznak, mások a modern fogalmak segítségével kísérlik meg leírni a hagyományos társadalmak gazdasági folyamatait. Világosan érzékelteti a problémát Raymond Aron: „minden társadalomnak van magánvaló gazdasága, de nem mindegyiknek van magáért való gazdasága, egyszerűbben szólva minden társadalomnak van gazdasága és megoldja a gazdasági problémáit, de ezeket a problémákat nem mindig kifejezetten gazdasági terminusokban fogalmazza meg”. A tradicionális társadalmakban tehát hiányoznak azok a fogalmak, kategóriák, amelyekben a gazdasági folyamatok a maguk elkülönült tiszta formáiban leírhatók. Egyedül Arisztotelész volt az, aki az embrionális formából már megjósolta a kiteljesedett formát. Egyébként a XVII. századig nincs összefoglaló fogalom a gazdasági jelenségekre.4 Ez a nehézség más társadalomtudományok vizsgálódásánál is megmutatkozik. Ugyanezt a problémát veti fel Hoffmann Tamás az etnográfia vonatkozásában. „... végeredményben tehát egy sajátos, tudománytörténetileg kialakult paradox helyzetnek képviselői és szenvedő részesei vagyunk. Annak, hogy dolgozunk, különböző társadalmi folyamatoknak és társadalmi kategóriáknak fejlődéstörténetével, minduntalan bizonytalanságban lévén ugyanakkor ezek természetét illetően.” Hoffmann Tamás, „Néprajz, társadalomkutatás, feudalizmus.” Valóság, 1972/12. sz. 9. o. 2 V. o. a Polányi Károly cikkeiből való válogatással. Magyar Filozófiai Szemle, 1971/5—6. sz. 3 R. Aron, Dix-huit leçons sur la société industrielle. Paris: Gallimard 1962. 103. o. 4 „Nem lehet puszta véletlen, hogy a legutóbbi időkig még a civilizált népek nyelvében sem létezett összefoglaló név az anyagi életkörülmények megszervezésére, mindössze 200 éve alkotta meg a kifejezést és nevezte el önmagát économistes-nek a francia gondolkodók egy ezoterikus csoportja.” (Polányi Károly, „A gazdaság anonimitása az ókorban.” Magyar Filozófiai Szemle, 1971/5—6. V. ö. még: Mátyás Antal, A polgári közgazdaságtan története. Bp. 1963. 23—111. o.