Világosság, 1974. január-június (15. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - Földes László: Hagyományos gazdálkodás és ésszerűség

1974. JANUÁR • XV. ÉVF­OLYAM 1. SZÁM Hagyományos gazdálkodás és ésszerűség A tradicionális társadalmak gazdasági viszonyainak elemzése igen sok nehézségbe ütközik. A gazdasági, gazdálkodási folyamatokkal foglalkozó tudományok a történeti fejlődésnek viszonylag késői szakaszában, a kapitalizmusban jönnek létre, és alkotják meg a maguk fogalmi apparátusát, kategóriarendszerét. Amikor a politikai gazdaságtan (közgazdaságtan) a gazdasági tevékenység egyes jelenségeit és a közöttük levő összefüggéseket megfogalmazza, a tőkés viszo­nyok már viszonylag fejlettek, az árutermelés már többé-kevésbé általános és a gazdasági tevékenység már önállósult, a munkamegosztás meghatározott ágává vált. Így fogalmi apparátusa és kategória­­rendszere már egy olyan társadalom gazdasági folya­matainak tudományos általánosítása, amelyben az áru- és értékkategóriák a gazdasági élet felszínén is megjelennek, az emberek mindennapi életének szer­ves részét képezik. A gazdasági életen, sőt tovább­­menve a társadalmi élet túlnyomó részén — Marx sza­vaival élve — már „a csereérték uralkodik”, a gaz­dasági tevékenység közvetlen célja nem a szükséglet­kielégítés, hanem a nyereség, és a gazdasági tevékeny­ség eredményessége már csak a profit rátájával vagy abszolút nagyságával mérhető. Ebben az időben az értékkategóriák, ha fogalmilag pontosan még nem is definiálódtak, társadalmi méretekben már elfoga­dottak, közvetlenül és sok esetben sorsdöntően hat­nak az emberek mindennapi tevékenységére. A köz­­gazdaságtan fogalmi apparátusa a modern társadal­mak gazdasági viszonyainak a terméke, e társadal­mak gazdasági folyamatainak megértését és azokba való beavatkozás hatékonyságát vagy kritikai elem­zését szolgálja. Ha a tradicionális társadalmak gaz­dasági viszonyait elemezzük, a legnagyobb nehézség az, hogy ezek a fogalmak, kategóriák — amelyek a modern társadalmak emberében már meghatározott tartalommal rögződnek — nem, vagy csak nagy fenn­tartásokkal alkalmasak egy olyan társadalom gazda­sági folyamatainak leírására, illetve elemzésére, amely­ben a gazdasági tevékenység jellege egészen más.­ A tradicionális társadalmakat lényegileg nem az árutermelés, hanem a naturális gazdálkodás jellemzi, a gazdasági tevékenység még nem önállósodott, nem különült el az egyéb társadalmi folyamatoktól, ha­nem más, nem tisztán gazdasági intézményekbe be­­ágyazottan folyik. Más cél- és értékrend uralkodik itt, más a termelés közvetlen célja stb. A mai poli­tikai gazdaságtan, gazdaságtörténet és etnológia látja ezeket a nehézségeket. Egyesek a gazdaság új definí­ciójával próbálkoznak,­ mások a modern fogalmak segítségével kísérlik meg leírni a hagyományos tár­sadalmak gazdasági folyamatait. Világosan érzékel­teti a problémát Raymond Aron: „minden társada­lomnak van magánvaló gazdasága, de nem mindegyik­nek van magáért való gazdasága, egyszerűbben szólva minden társadalomnak van gazdasága és megoldja a gazdasági problémáit, de ezeket a problémákat nem mindig kifejezetten gazdasági terminusokban fogalmazza meg”.­ A tradicionális társadalmakban tehát hiányoznak azok a fogalmak, kategóriák, ame­lyekben a gazdasági folyamatok a maguk elkülönült tiszta formáiban leírhatók. Egyedül Arisztotelész volt az, aki az embrionális formából már megjósolta a kiteljesedett formát. Egyébként a XVII. századig nincs összefoglaló fogalom a gazdasági jelenségekre.4­­ Ez a nehézség más társadalomtudományok vizsgálódásánál is meg­mutatkozik. Ugyanezt a problémát veti fel Hoffmann Tamás az et­nográfia vonatkozásában. „... végeredményben tehát egy sajátos, tudománytörténetileg kialakult paradox helyzetnek képviselői és szen­vedő részesei vagyunk. Annak, hogy dolgozunk, különböző társadalmi folyamatoknak és társadalmi kategóriáknak fejlődéstörténetével, mind­untalan bizonytalanságban lévén ugyanakkor ezek természetét ille­tően.” Hoffmann Tamás, „Néprajz, társadalomkutatás, feudalizmus.” Valóság, 1972/12. sz. 9. o. 2 V. o. a Polányi Károly cikkeiből való válogatással. Magyar Filozófiai Szemle, 1971/5—6. sz. 3 R. Aron, Dix-huit leçons sur la société industrielle. Paris: Gallimard 1962. 103. o. 4 „Nem lehet puszta véletlen, hogy a legutóbbi időkig még a civilizált népek nyelvében sem létezett összefoglaló név az anyagi életkörülmé­nyek megszervezésére, mindössze 200 éve alkotta meg a kifejezést és nevezte el önmagát économistes-nek a francia gondolkodók egy ezote­rikus csoportja.” (Polányi Károly, „A gazdaság anonimitása az ókorban.” Magyar Filo­zófiai Szemle, 1971/5—6. V. ö. még: Mátyás Antal, A polgári közgazda­ságtan története. Bp. 1963. 23—111. o.

Next