Világosság, 1980. január-június (21. évfolyam, 1-6. szám)
1980 / 1. szám - Földesiné Szabó Gyöngyi: Kultúra és testkultúra: Gondolatok az ifjúság szomatikus neveléséről
a követelményrendszerre épülő osztályzás, mert nevelőértéke más eszközökkel nem pótolható. Az eszmecsere jelentősége túlnőtt egy iskolai tantárgy keretein. Az osztályzás nélküli testnevelés igénye ugyanis szélesebb irányú, összetettebb okok eredőjeként alakult ki. Úgy látszott, az váltotta ki a vitát, hogy egyes iskolákban — az előírások ellenére — centiméterekben, másodpercekben mérhető szintekhez kötötték a testnevelés osztályzatokat, s így nem volt fehér holló a bukás sem. A gyenge eredmények rontották az akkor még létező tanulmányi átlagot, s ez közvetve még a továbbtanulási esélyekre is kihatott. Olyan vélekedések is elhangzottak, hogy egy-két befolyásos szülő indította el a „hadjáratot”, mert nem értett egyet azzal, hogy gyermekétől fizikai erőfeszítéseket várnak el. Ezek felszíni részigazságok. Néhány teljesítményorientációjú testnevelő tanár, elkényeztetett tanuló és gyermeke érdekeit hibásan megítélő szülő miatt nem keletkezett volna ilyen szintű elméleti disputa. A mélyebb magyarázat abban rejlik, hogy ezekben az években a hosszú ideig jól funkcionáló követelményrendszerrel fokról fokra egyre kevesebb általános és középiskolás tudott lépést tartani, a tanulóifjúság teljesítőképessége tömegméretekben visszaesett. Ennek felismerése azt jelentette, hogy a számonkérés módszereinek megválasztása a testnevelésben másodrendű kérdéssé vált. Miután más „alarm” jelzések (pl. a mozgásszervi és belgyógyászati rendellenességek szaporodása a gyermekek körében, a katonai szolgálatra bevonulók alacsony teherbíróképessége stb.) is erre ösztönöztek, a szakemberek figyelme az ifjúság testi fejlődése, fizikai erőnléte felé fordult. Megnövekedett a témával foglalkozó elméleti és empirikus vizsgálódások száma, amelyek zöme alapvetően kedvezőtlen, sőt, bizonyos vonatkozásban riasztó képet fest gyermekeink fizikai állapotáról. Takács Ferenc így írja le a hetvenes évek „menő” fiatalemberét : ,,... előemberre emlékeztető szőrzet, vetetlen ágyhoz hasonló ruházat, amely ötven kiló alatti testet takar — már ahol takarja —, és ez a test úgy nyeklik-csuklik, hogy az ember aggódva lesi, mikor esik szét alkotórészébe. Tisztelet a kivételnek, de a városokban élő gyerekek levetkőzve olyan ijesztően görbék, mint a hátborzongatásra készült horrorfilmek rémalakjai... Persze a másik véglet sem szívderítőbb: a széle-hossza egy túltáplált dagikra gondolunk.” A filozófus szerző a szatíra fegyverét használva nyilvánvalóan túloz. Mégis félő, hogy az általa felvázolt portréban túl sok tizenévesre ismerünk rá. Sajnos nem alaptalanul, mivel az ifjúság fizikai állapotát feltáró tudományos kutatások eredményei hasonló tendenciára utalnak. Bakonyi Ferenc a 7—18 éves iskolai tanulók fizikai erőnléti normáit és azok fejlesztésének lehetőségeit mérte a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében 7015 óvodáson és 40 149 általános- és középiskoláson. Bakonyi Ferenc és Nádori László a terhelhetőség (állóképesség) életkori szintjeit és fejlesztésének lehetőségeit térképezte fel 4—12 éves korú gyermekeknél. Vizsgálataik adatai közül ehelyütt csupán néhányat emelünk ki. A 7—18 éves magyar fiatalok hosszanti növekedése — több más mutatóval ez a paraméter (testsúly, mellkaskerület, vállszélesség stb.) a testi fejlettséget jellemzi — lassúbb, mint a hasonló életkorú bolgár, belga, finn, NDK-beli, jugoszláv, holland, angol és csehszlovák fiataloké. (Más országbeli — összehasonlításra alkalmas — adatok e téren nem álltak a kutatók rendelkezésére.) A növekedés intenzitása fiúknál is, lányoknál is 10—12 éves korban marad el a felsorolt nemzetbeli gyermekekétől. A fejlődési ütem 12 éves kor után hasonló, de a lemaradást már nem hozzák be. 18 éves korban mindkét nemben a magyar fiatalok testmagassága a legalacsonyabb. Miután a többi ország fiataljai növekedési intenzitásban csak egy életkori szakaszban múlják felül a magyarokat, valószínű, hogy e jelenségnek nem táplálkozási ill. egészségügyi okai vannak. A fizikai erőnlét (erő, gyorsaság, állóképesség, ruganyosság) paramétereinek összevetésére — módszertani okok miatt — kevesebb külföldi adat alkalmas. Közülük a fizikai teljesítőképességet jól jellemző erőre — sok fajtája közül az ún. robbanékonysági erőre — vonatkozó eredményekre utalunk. (Fiúknál csehszlovák, szovjet, bolgár és belga, lányoknál csehszlovák, szovjet, bolgár és amerikai felmérések adnak alapot az összehasonlításra.) A mérési tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar gyermekek erőnövekedésének folyamata megegyezik az erőnövekedés általános törvényszerűségeivel, mégis a 7—18 éves csehszlovák és szovjet fiatalok mindkét nemben — és csaknem minden korcsoportban — lényegesen felülmúlják a mieinket. A bolgár fiúk 16, a bolgár lányok 13, az amerikai lányok 12 éves korukig őrzik teljesítménybeli fölényüket a magyarokkal szemben. Egyedül a belga fiúk mutatnak fel gyengébb teljesítményt. A kívánatosnál alacsonyabb fizikai erőnléttel összhangban bizonyíthatóan satnyul az ifjúság nagy százalékának izomzata. Emelkedik a fiatalkori idegrendszeri eredetű megbetegedések (neurózis, hipertónia, ) Részletesen ír erről a témáról Báthori Béla Testneveléselmélet I. című könyvében.