Világosság, 1982. január-június (23. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 1. szám - Gergely Jenő: Teremtés, munka, társadalom: A Rerum novarumtól a Laborem exercensig
érdekeit is szem előtt kell tartani, amelynek megtestesítője a hivatásrendi állam. A hivatásrendek a belőlük organikusan szerveződő rendszer részei legyenek, de a polgárok szabad akaratából létesüljenek. A Quadragesimo anno rendszerelmélete — amelynek bizonyos elemeit azután a fasizmushoz közel álló autoritatív rezsimek igyekeztek megvalósítani — a monopolkapitalista burzsoázia számára azért válhatott (akár a szerző szándéka ellenére is) kompetens elképzeléssé, mert a hivatásrendi társadalomban, e szerint az elmélet szerint, minden rétegnek megvan a maga istentől adott természetes hivatása, részfeladata, küldetése. E feladatok a közjóban egyesülnek, és így ennek „közös szolgálata” a részeket szerves egészszé organizálja. Ez a rendi társadalom megszüntetné az osztályokat, a korporatív állam pedig véget vetne az osztályharcnak. XII. Pius (1939 — 1958) hosszú pápasága alatt nem fejlesztette tovább a katolikus szociális tanítást az állami monopolkapitalizmus körülményei között. Bár két svájci dominikánus, A. F. Utz és J. F. Groner három vaskos kötetben adta közre XII. Pius szociális kérdésekkel foglalkozó írásainak, beszédeinek, megnyilatkozásainak gyűjteményét, ezekben elméletileg sem és gyakorlatilag sem találunk merőben új mozzanatokat. XII. Pius sem tehette már magáévá a Quadraregesimo anno rendiségét, de a korporativizmust továbbra is olyan elméletnek tartotta, amely korunkban is alkalmas lehet a szociális kérdések megoldására. (Nem véletlen, hogy rokonszenve végig megmaradt Salazar Portugáliája és Franco Spanyolországa iránt.) AZ AGGIORNAMENTO A SZOCIÁLIS TANÍTÁSBAN Az 1950-es években a szocializmus világrendszerré válása, a tőkés országok munkásmozgalmának kétségbevonhatatlan eredményei, a gyarmati rendszer felbomlása, mind-mind olyan objektív jelenségek voltak, amelyek mellett a katolikus egyház nem mehetett el szó nélkül, így a hidegháborús korszak lezárulásával, az enyhülési folyamat kibontakozásával — annak szerves részeként — XXIII. János pápa (1958 — 1963) volt az, aki az új helyzet tudatára ébredve, levonta annak konzekvenciáit is, mind az egyház politikai magatartására, mind szociális tanítására vonatkozólag. XXIII. János pápa 1961. május 15-én kiadott Mater et Magistra kezdetű enciklikája, azonban szerintünk még nem jelentette a frontális változtatást, annak lehetőségeit majd a szintén János pápa által összehívott II. vatikáni zsinat (1962 —1965) nyitja meg. Miben foglalható össze a Mater et Magistra tanításának a lényege? Az elődök tanításának interpretálása után a pápa azt veszi számba, hogy az adott korszak milyen új jelenségeire kell az egyháznak reagálni. Ezek közé sorolja a tudományos-műszaki forradalmat, a szociális téren elért nagy vívmányokat, a politika terén pedig azt, hogy a valóságban egyre többféle társadalmi-politikai rendszerben élő keresztényeknek kell részt venniük a közéletben, így az egyháznak már nem csak a kapitalizmus körülményeivel kell számolnia. XXIII. János bizonyos értelemben szemben a Quadragesimoval, első helyen leszögezi, hogy a gazdasági életben az egyes állampolgárok magánkezdeményezésének és ezzel egyetemben magántulajdonának kell érvényesülnie. Az állami tevékenység a „kisegítés elvére” korlátozódjon, tehát az állami tulajdon is csak alárendelt, szabályozó szerepet kaphat. A Mater et Magistra a munka bérezésének kérdésében az igazságosság és egyenlőség elvének megfelelően kritériumként állítja fel: a munkabér olyan legyen, hogy emberhez méltó életszínvonalat biztosítson, tegye lehetővé a család fenntartását, és végül feleljen meg a közjó érdekeinek. A pápa az igazságosság megvalósítását az elosztás szférájában kereste, és csak másodlagosan szólt a termelés szférájáról, ahol szerinte a vállalatok felépítésében kell érvényre juttatni a szociális igazságosságot. XXIII. János azonban nem kívánt konkrét, keresztény társadalmi-gazdasági rendszert előírni : „nem lehet részletesen kijelölni a gazdasági rendszer olyan felépítését, amely a legjobban megfelel az emberi méltóságnak” — olvasható a Mater et Magistraban. A kereszténységből tehát nem következik sem a kapitalista, sem a szocialista termelési rendszer elfogadása vagy elvetése. A pápa rokonszenvvel nyilatkozott viszont a kis- és középüzemekről, a kézműiparról s a szövetkezetekről. A nagyipari vállalatoknál pedig a részvétel, a dolgozók tevékeny részvételének a problémáját fejtette ki. Nagyon fontos volt az is, ahogyan a pápa a munkásmozgalomról nyilatkozott, mert itt egyértelmű a továbblépése. Elsőként a keresztény szakszervezeti mozgalmat biztosította az egyház rokonszenvéről és támogatásáról. De figyelembe vette azt is, hogy a keresztény munkások többsége nem a keresztény, hanem a szocialista és kommunista mozgalmak részese. „Úgy véljük, így kell értékelnünk azt a munkát is — írja —, amelyet szeretett gyermekeink keresztényi lélekkel folytatnak más szakmai szövetségekben és szakszervezeti mozgalmakban, amelyeket az emberi 1* 5 A Quadragesimo irodalma az 50. jubileumon, 1981-ben tovább gyarapodott. Álláspontunkat részletesen kifejtettük ,,A Quadraregisimo anno és a keresztény szakszervezetek” c. tanulmányban. Tn: Évkönyv a nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Bp. 1980. 181—194. old. 6 A. F. Utz O. P.—J. F. Groner O. P.: Soziale Summe Pius XII I—III. Bde. Freiburg 1954—1961. 7 Közli Politikai és szociális enciklikák II. köt. 223—297. old. 0