Világosság, 1986. július-december (27. évfolyam, 7-12. szám)
1986 / 7. szám - Németh György: Xenophón, Platon, Szókratész: Tanítók és tanítványok
ott veszi fel a fonalat, ahol a nagy történetíró elejtette. Csakhogy Thuküdidész örökébe lépni nem kis feladat. Az előd tömörségét, elemző készségét, az események belső mozgató rugójának keresését, fiktív beszédeinek szenvedélyes pátoszát Xenophón nem tudta túlszárnyalni, talán elérni sem. Éppúgy nem lett Thuküdidész mellett a történetírás egyenrangú klasszikusa, mint Platón mellett a filozófiáé. Nem bújhatott mások bőrébe, így megmaradt hűségesen Xenophónnak. Ehhez azonban hozzátartoztak további írásai is, mint például az Agészilaosznak emléket állító Agészilaosz, a Hierón című dialógus a zsarnokságról, a lovassági tisztek feladatairól szóló Hipparkhikosz és Athén iránti honvágyának tanújele, a Bevételekről. Ez a mű a realista utópia. Xenophón azt fejtegette, hogy Athén elérhette volna azt, hogy polgárainak soha többé ne kelljen dolgozni: a rabszolgamunka, az ezüstbányák jövedelme, a márványkitermelés és a közvetítő kereskedelem fokozottabb kiaknázása lehetőséget biztosított volna erre. Ezt a gazdaságtani röpiratot i. e. 355-re keltezik. Úgy tűnik, Xenophónt még ekkor is élénken foglalkoztatta Athén sorsa. Többé mégsem tért vissza hazájába, i. e. 354-ben Korinthoszban érte a halál. Ahogy végigtekintettünk az életén, megállapíthatjuk, hogy nem volt filozófus-élet, legalábbis görög szemmel semmiképpen. A művei, a lovászati, gazdasági, történeti munkák általában szintén elég messze estek a filozófia mai, de az ókori értelmezésétől is. Akkor mégis honnan eredt az az elképzelés, hogy filozófus volt? Valószínűleg a római szónoklattan tanár, Quintilianus (i. sz. 35-96) volt az első, aki egyértelműen a filozófusok közé sorolta Xenophónt. A görög irodalmi műfajok jeles képviselőiről írva így lajstromozta a filozófusokat: Platón, Xenophón, Arisztotelész, Theophrasztosz. Ugyanekkor a történetírók közül tudatosan kirekesztette, sőt Hérodotosz és Thuküdidész után Theopomposzt jegyezte föl. Ő volt ugyanis a másik történetíró, aki folytatta Thuküdidész művét, de görög története sajnos nem maradt ránk. Aulus Gellius (i. sz. II. század), Athénaiosz (i. sz. II— III. sz.) és Diogenész Laertiosz (i. sz. III. század) szintén úgy írnak Xenophónról, mint filozófusról, sőt Gellius egyenesen Platónnál egyenrangú csillagnak nevezi. Véleményük a késői utókoré. Quintilianust és Xenophónt négy évszázad választotta el egymástól. Ilyen távolságból általában könnyebb ítéletet mondani valakiről, de a tévedés kockázata is sokkal nagyobb. Quintilianus és kortársai, úgy tűnik, alaposan tévedtek. Sajnos Xenophón közvetlen kortársaitól nem sok olyan forrás maradt, amely Xenophón tevékenységét minősítené, és műveit ebbe vagy abba a műfajba sorolná, de ahol a források hallgatnak, néha éppen a hallgatás árul el a legtöbbet. Szókratésznak több tanítványa volt, de csak kettőtől maradt fenn nagyobb számú írás: Xenophóntól és Platóntól. Talán az ő műveikből megtudhatjuk, hogyan vélekedett egymásról a két kortárs, Szókratész két tanítványa. Megtudhatnánk. Csakhogy Platón, többezer oldalas életművében, ahol a Szókratész-tanítványok tucatjait szerepelteti, meg sem említi Xenophón nevét. Ez bizony erős kritika. Nyilván nem találta méltónak, kellőképpen szophosznak ahhoz, hogy megörökítse. És Xenophón műveiben mit olvashatunk Platónról? Azt, hogy Glaukón rokona. Semmi többet. Platón neve egyetlenegy helyen (Emlékeim Szókratészról 3,6) fordul elő Xenophón írásaiban. Lehet, hogy Xenophón meg Platónt nem találta szophosznak? Nem valószínű. A xenophóni Lakoma kevéssé leplezett, név nélküli Platón-kritikája legalábbis erre utal. Xenophón olvasta Platónt és nem értett vele egyet. Annál azonban többre tartotta, hogy ellenérzését ne öntse írásba, ne szegezze a platóni Lakoma Szókratészával szembe saját Szókratész-képét. A vita kettejük ellenszenvéről vallana? Athénaiosz és Diogenész Laertiosz ezt állítja, igaz, Aulus Gellius cáfolja. Platón és Xenophón valóban gyűlölték egymást? Nézzük az érveket: 1. A két szerző sohasem említi érdemben egymás nevét, noha mindketten Szókratész tanítványai voltak. 2. Mindketten feldolgozták ugyanazokat a témákat (Lakoma, Szókratész védőbeszéde), de egészen mást állítottak Szókratészról. Az állítólagos vita olyan apró részletekre is kitért, hogy Platón szerint a lakomán nem vettek részt aulosz-játékos lányok, Xenophón viszont zenészeket, sőt artistákat szerepeltet. Platón szerint nagy serlegből ivott Szókratész, míg Xenophónnál a kis kupát részesítette előnyben. 3. Kürosz neveltetésének utópiáját Xenophón — állítólag — Platón Államára írta válaszul. 4. Platón az idealizált Kürosz-portré cáfolatául írta volna utolsó művében, a Törvényekben (694 c), hogy Kürosz egyáltalán nem részesült helyes nevelésben. 5. Xenophón azt állította, hogy Szókratész sohasem beszélgetett a csillagászat, a matematika