Világosság, 1988. július-december (29. évfolyam, 7-12. szám)
1988 / 7. szám - ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK - MAI ÉRTELMEZÉSBEN - Schmidt Péter: A szabadságjogok tartalma
van a világon. A két rendszer közötti ideológiai harc felfokozza az emberi jogok mint fogalomrendszer iránti igényt, de ez a fogalom ma Európán kívül kerülve más társadalmi viszonyok közé kerül, más társadalmi tartalmat kap. A SZABADSÁGJOGOK HELYE A POLITIKAI RENDSZERBEN Az a tétel, hogy az állampolgári jogok politikaitársadalmi problémái elsősorban attól függenek, hogy ezeket milyen értelemben használjuk, a szabadságjogokra is igaz. Az előző fejezetben felhozott példák jórészt éppen a szabadságjogokra vonatkoznak. Ha ugyanis a szabadságjogokon az egyénnek az emberi társadalom egészéhez viszonyított mozgás- és döntésszabadságát értjük, akkor a politikai berendezkedés egész problematikájához jutunk el. Ha viszont a szabadságjogokon az egyes ember vagy embercsoport mozgás- és döntésszabadságát értjük az államhatalmat gyakorló szervezethez képest, akkor a társadalom berendezkedésének egy szőkébb, behatároltabb világáig jutunk el. Hogy ismét a sajtószabadságra hivatkozzam, az első esetben a sajtónak a társadalomban játszott egész szerepét kell megvizsgálnom, míg a másik esetben csak a közhatalmat gyakorló állam és a sajtó viszonyát. A megközelítésnek ez a kettőssége azonban nem egyszerű teoretikus kérdés, hanem történetileg meghatározott. Elvileg, logikailag bármelyik fogalmat elfogadhatjuk, ez azonban nem változtat azon, hogy az emberi társadalom fejlődése során mindig meghatározott módon fogalmazzák meg a jogok értelmét. Ezért ha történetileg akarunk helyes álláspontot elfogadni (nemcsak teóriákat akarunk logikailag helyesnek látszó sorrendbe rakni), akkor e témában sem lehet a történetiséget figyelmen kívül hagyni. A modern értelemben vett állampolgári jogok felfogása a polgári átalakulásnak abban a felfogásában gyökerezik, hogy minden embernek egyenlő a viszonya az államhatalomhoz, és hogy az állam hatalma nem terjed ki a társadalmi együttélés minden szférájára (az ún. civil társadalom). Az állam és az egyes ember vagy embercsoportok egymáshoz való viszonyának problémája (és az ebben az értelemben felfogott jog) az állam kialakulása óta mindig létezett. De pl. az európai feudális társadalmi berendezkedés ezt a viszonyt a rendi kiváltságok, különbségek világában oldotta meg. Ezért nem volt szüksége az állampolgári jogok eszményére sem. Az állam előtti egyenlőség nélkül, a rendiség felszám 420molása nélkül nincs funkciója az állampolgári jogok modern fogalmának. Az állam és az ember egymáshoz való viszonya az állammal együtt keletkezett társadalmi probléma, az állampolgári jogok, mint ennek történetileg meghatározott konkrét megoldása, a polgári társadalom szülöttei. A felvilágosodás, amely az egyenjogúság és a társadalom más mozgásformáitól elkülönült állam koncepcióját képviselte, először emberi jogokként fogalmazta meg ezeket a jogokat. Célja annak kimunkálása volt, hogy körülírja azokat az emberi viszonyokat, amelyekben az ember autonóm, ahol az állami beavatkozást meg kell szüntetni vagy korlátozni kell. A konkrét „autonómia” a magántulajdonnal rendelkező polgár autonómiája lett, amelynek élére a tulajdon szentsége és sérthetetlensége került. A tulajdonnal való szabad rendelkezés joga mellé, annak mintájára további jogokat is fűztek, mint a szerződéses szabadság, a vallásszabadság, a gyülekezési szabadság, a sajtószabadság, a tanszabadság, a személyi szabadság stb. jogát, így az emberi jog a polgár „autonómiáját”, szabadságát jelentette az államhoz képest, és ebben az értelemben létezett a „civil” társadalom. Az egyes ember és a közösség, pontosabban az egyén és az állam útján szervezett közösség közötti viszonyt nevezte „emberi jognak” a polgári ideológia. De ebben a körben nincs helye a megélhetésnek mint emberi jognak, mert ez kívül esik az állam cselekményén. De nincs helye annak a kérdésnek sem, hogy az egyednek mennyiben van meg a társadalmi, politikai, gazdasági, tehát „teljes” lehetősége személyiségének a társadalmi együttélés során való kibontakozásához. Az emberi jogok fogalma tehát szabadságjogként és kizárólagosan az egyéneknek az államhoz való viszonya meghatározásaként jött létre. Ezt a polgári felfogást különböző politikai mozgalmak megpróbálták a társadalmi mozgás teljessége felé kiszélesíteni anélkül, hogy Európában meg tudták volna szüntetni a jogok államhoz kapcsolt felfogását — hiszen a társadalmi tradíciók ez utóbbit predesztinálták. A felfogás szélesítésének irányzatai között Európában első helyen találjuk a munkásmozgalmat. Ha az állampolgári szabadságjogok helyzetét a mai szocialista országokban vizsgáljuk, akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a fogalom körül kialakult politikai harcot, vagy pontosabban, a fogalomra is hatást gyakorló politikai, ideológiai mozgásokat. Ezek ma sok vonatkozásban befolyásolják a szabadságjogoknak a