Világosság, 1989. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)

1989 / 1. szám - MAGYARORSZÁG, 1953–1956 - Az "új szakasz" - egy meghiúsított kísérlet (Kerekasztal-beszélgetés: Balogh Sándor, Kazal János, Nyers Rezső, Papp Gábor, Újhelyi Szilárd és Vásárhelyi Miklós)

középparaszt a legfőbb figura. Nem a lenini hármas jelszót vallotta, hanem — jóllehet­­ ezt leninizmus­­ként adta elő — a buharini felfogást képviselte. En­nek a leglényegesebb eleme az önkéntesség és az alacsonyabb szövetkezeti formák fontossága — ezek lenini gondolatok —, ami végül is azt jelentet­te, hogy nem kolhozosítani kell, hanem szövetkezeti úton haladni, továbbá azt, hogy a középparaszt a fő figura. Ez a felfogás kimondottan honi talajban gyö­kerezett. És szerintem honi talaja volt annak az ipar­­politikában képviselt gondolatnak is — bár ez már kapcsolódik azért a szovjetekéhez —, hogy a nehéz­ipar fejlesztését túldimenzionáltuk. VÁSÁRHELYI MIKLÓS: Annyit szeretnék csak hozzátenni ahhoz, amit Nyers Rezső mondott, hogy én három egymástól teljesen különböző személytől hallottam beszámolót arról a moszkvai megbeszé­lésről, amelyre a szovjet pártelnökség, a prezídium kihívta a Politikai Bizottság egyes tagjait... PAPP GÁBOR: ... ez 1953 június közepén volt... VÁSÁRHELYI MIKLÓS: ... 1953 június közepén, úgy van ... Meglepetést keltett az is, hogy Dobit is kihívták, akit addig nem nagyon vettek számításba. Viszont a Politikai Bizottság tagjai közül kihagytak két olyan fontos személyt, mint Farkas Mihályt és Révai Józsefet. Tehát már az összetétel is különös volt. Magáról az eseményről három forrásból értesül­tem. Földvári Rudolftól, volt budapesti első titkártól, PB-tagtól, akivel börtönben voltam együtt, Hegedűs Andrástól, aki abban az időben vezető szerepet ját­szott, később miniszterelnök lett — és Nagy Imrétől. A három elbeszélés a tényeket illetőleg szinte azo­nos volt. Rettenetesen leszidták a magyar vezetést. Név szerint elsősorban Rákosit, akit felelőssé tettek mindazért ami történt — eléggé gorombán, durván. Ez a felelősségrevonás váratlanul érte a magyar ve­zetőket. A szovjet vezetők, miközben általában elítélték azt a politikát, ami eddig folyt, egy sor terü­leten konkrét kérdéseket is fölvetettek, így például azt, hogy a szövetkezetekben, a szövetkezeteknek a helyes útra való terelésével odáig is el kell menni, hogy aki nem akar szövetkezeti tag lenni, az lépjen ki. Ezt például — a legnagyobb meglepetésemre — Molotov mondta. Vagy ők mondták azt is, hogy az összes törvénytelenséget meg kell szüntetni, a kite­lepítéseknek véget kell vetni, és az internáló táboro­kat meg kell szüntetni. Rákiáltottak Rákosiékra: „Hány ember van Magyarországon internálva?" Nem tudták. „Na — mondták —, majd mi meg­mondjuk maguknak! Ezeket mind ki kell engedni." Szóval ilyen is volt. De egyetértek Nyers Rezsővel abban — és ez nagyon fontos —, hogy az egészhez kellett egy Nagy Imre. A folyamat szovjet kezdemé­nyezésre indult meg, de kellett egy olyan magyar politikai vezető, aki nézeteinél és múltjánál fogva al­kalmas lehetett egy reform felvállalására és végre­hajtására. ÚJHELYI SZILÁRD: Nagy Imre joggal érezhette, hogy az idő őt kezdi igazolni. VÁSÁRHELYI MIKLÓS: Őt is igazolta, és a szovje-­­ tek ezt nagyon jól tudták. Azt, hogy Magyarorszá­gon indult el ilyen komoly, tényleges reformfolya­mat, és más országokban nem, nem utolsósorban annak a ténynek tulajdonítom, hogy itt volt olyan ko­moly vezető, akiről a szovjet vezetők tudták, hogy nagyjából azokat a nézeteket vallja ezekben a kér­désekben — elsősorban a falusi politika kérdésé­ben, de a törvényesség kérdésében is —, mint ők. PAPP GÁBOR: Ezt tudták Moszkvában. De tud­­ták-e ugyanezt Budapesten is? Volt-e már akkor vonzásköre Nagy Imrének? Ha volt, miből eredt? VÁSÁRHELYI MIKLÓS: Én nem hiszem, hogy ki­mutatható vonzásköre lett volna. A munkatársai ál­talában szerették. Feltűnő volt, hogy viselkedésé­ben, emberi kapcsolataiban, gondolkodásában mennyire különbözött a többi emigrációból vissza­tért politikustól. Az agrárszektorban kedvelték, mert hiszen az, amit ő politikailag felfogott, egy agrársza­kember számára nem is annyira politikailag volt je­lentős, hanem egyszerűen racionális, értelmes, szakszerű volt, és az ország javát szolgálta. De ezek csak rokonszenvezések voltak. Az, hogy Nagy Imré­nek már akkor lett volna tábora, túlzás. Ez a júniusi határozat után alakult ki, amikor egész rövid idő múlva érződött, hogy a fejlődés nem halad simán, és kezdtek kialakulni a frontok. Hát persze sokkal erősebb volt Rákosi tábora — elsősorban az appa­rátusban, de másutt is —, de akkor sok ember látta, hogy van egy zászló, amely mögött föl lehet sora­kozni, és amely változást ígér az ország életében és a saját életében is. NYERS REZSŐ: A programot Nagy Imre neve fémjelezte, talán túlságosan is — és ez hiba volt. Nem állt mögé megfelelő szívvel az egész vezetés. És ezért lett Nagy Imre ügye. A vezetés egy része mögé állt — többen a régi moszkvaiak közül is —, s a program találkozott a munkáselégedetlenséggel és a munkásreményekkel is. Az a hallatlan admi­nisztratív, fölülről vezérelt normarendezési módszer — ami mellesleg a berlini munkásfelkelésnek is a ki­robbantója volt —, az Magyarországon is megvolt. Elégedetlenek voltak a budapesti munkások, elége­detlenek voltak a szerepükkel a szakszervezeti em­berek, és elégedetlen volt az életszínvonallal a nép. 1953 közepéig három év alatt 18 százalékos reálbér­csökkentés ment végbe. ÚJHELYI SZILÁRD: A parasztság nagy represszió alatt volt, maguk az internáló táborok számtalan pa­rasztot érintettek — nem beszélve a kuláklisták­­ról . . . Szóval Nagy Imrének volt egy szimpatizáló tábora. Az értelmiség körében is a „glasznoszty" csírái jelentkeztek. Azok az írók és költők, akik a hi­tükben megcsalattatva érezték magukat, kezdtek a valósággal szembesülni és erről számot is adni. Azt hiszem Kuczka Péter Nyírségi Naplója az első ilyen megdöbbentő hatású mű. És más területen is volt lazulás: az értelmiség számára jelentkezett valami reményt keltő ebben a fordulatban. Nekem viszont feltűnt, hogy mennyire egyedül van Nagy Imre mint kormányelnök. Mert én tulajdonképpen a Tájékozta­tási Hivatal vezetőin kívül a kormányban nem tud­tam olyan embert mondani, akiről azt mondhattam volna, hogy ez a Nagy Imre embere .. NYERS REZSŐ: No, azért voltak ...

Next