Világosság, 1989. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)
1989 / 1. szám - MAGYARORSZÁG, 1953–1956 - Az "új szakasz" - egy meghiúsított kísérlet (Kerekasztal-beszélgetés: Balogh Sándor, Kazal János, Nyers Rezső, Papp Gábor, Újhelyi Szilárd és Vásárhelyi Miklós)
középparaszt a legfőbb figura. Nem a lenini hármas jelszót vallotta, hanem — jóllehet ezt leninizmusként adta elő — a buharini felfogást képviselte. Ennek a leglényegesebb eleme az önkéntesség és az alacsonyabb szövetkezeti formák fontossága — ezek lenini gondolatok —, ami végül is azt jelentette, hogy nem kolhozosítani kell, hanem szövetkezeti úton haladni, továbbá azt, hogy a középparaszt a fő figura. Ez a felfogás kimondottan honi talajban gyökerezett. És szerintem honi talaja volt annak az iparpolitikában képviselt gondolatnak is — bár ez már kapcsolódik azért a szovjetekéhez —, hogy a nehézipar fejlesztését túldimenzionáltuk. VÁSÁRHELYI MIKLÓS: Annyit szeretnék csak hozzátenni ahhoz, amit Nyers Rezső mondott, hogy én három egymástól teljesen különböző személytől hallottam beszámolót arról a moszkvai megbeszélésről, amelyre a szovjet pártelnökség, a prezídium kihívta a Politikai Bizottság egyes tagjait... PAPP GÁBOR: ... ez 1953 június közepén volt... VÁSÁRHELYI MIKLÓS: ... 1953 június közepén, úgy van ... Meglepetést keltett az is, hogy Dobit is kihívták, akit addig nem nagyon vettek számításba. Viszont a Politikai Bizottság tagjai közül kihagytak két olyan fontos személyt, mint Farkas Mihályt és Révai Józsefet. Tehát már az összetétel is különös volt. Magáról az eseményről három forrásból értesültem. Földvári Rudolftól, volt budapesti első titkártól, PB-tagtól, akivel börtönben voltam együtt, Hegedűs Andrástól, aki abban az időben vezető szerepet játszott, később miniszterelnök lett — és Nagy Imrétől. A három elbeszélés a tényeket illetőleg szinte azonos volt. Rettenetesen leszidták a magyar vezetést. Név szerint elsősorban Rákosit, akit felelőssé tettek mindazért ami történt — eléggé gorombán, durván. Ez a felelősségrevonás váratlanul érte a magyar vezetőket. A szovjet vezetők, miközben általában elítélték azt a politikát, ami eddig folyt, egy sor területen konkrét kérdéseket is fölvetettek, így például azt, hogy a szövetkezetekben, a szövetkezeteknek a helyes útra való terelésével odáig is el kell menni, hogy aki nem akar szövetkezeti tag lenni, az lépjen ki. Ezt például — a legnagyobb meglepetésemre — Molotov mondta. Vagy ők mondták azt is, hogy az összes törvénytelenséget meg kell szüntetni, a kitelepítéseknek véget kell vetni, és az internáló táborokat meg kell szüntetni. Rákiáltottak Rákosiékra: „Hány ember van Magyarországon internálva?" Nem tudták. „Na — mondták —, majd mi megmondjuk maguknak! Ezeket mind ki kell engedni." Szóval ilyen is volt. De egyetértek Nyers Rezsővel abban — és ez nagyon fontos —, hogy az egészhez kellett egy Nagy Imre. A folyamat szovjet kezdeményezésre indult meg, de kellett egy olyan magyar politikai vezető, aki nézeteinél és múltjánál fogva alkalmas lehetett egy reform felvállalására és végrehajtására. ÚJHELYI SZILÁRD: Nagy Imre joggal érezhette, hogy az idő őt kezdi igazolni. VÁSÁRHELYI MIKLÓS: Őt is igazolta, és a szovje- tek ezt nagyon jól tudták. Azt, hogy Magyarországon indult el ilyen komoly, tényleges reformfolyamat, és más országokban nem, nem utolsósorban annak a ténynek tulajdonítom, hogy itt volt olyan komoly vezető, akiről a szovjet vezetők tudták, hogy nagyjából azokat a nézeteket vallja ezekben a kérdésekben — elsősorban a falusi politika kérdésében, de a törvényesség kérdésében is —, mint ők. PAPP GÁBOR: Ezt tudták Moszkvában. De tudták-e ugyanezt Budapesten is? Volt-e már akkor vonzásköre Nagy Imrének? Ha volt, miből eredt? VÁSÁRHELYI MIKLÓS: Én nem hiszem, hogy kimutatható vonzásköre lett volna. A munkatársai általában szerették. Feltűnő volt, hogy viselkedésében, emberi kapcsolataiban, gondolkodásában mennyire különbözött a többi emigrációból visszatért politikustól. Az agrárszektorban kedvelték, mert hiszen az, amit ő politikailag felfogott, egy agrárszakember számára nem is annyira politikailag volt jelentős, hanem egyszerűen racionális, értelmes, szakszerű volt, és az ország javát szolgálta. De ezek csak rokonszenvezések voltak. Az, hogy Nagy Imrének már akkor lett volna tábora, túlzás. Ez a júniusi határozat után alakult ki, amikor egész rövid idő múlva érződött, hogy a fejlődés nem halad simán, és kezdtek kialakulni a frontok. Hát persze sokkal erősebb volt Rákosi tábora — elsősorban az apparátusban, de másutt is —, de akkor sok ember látta, hogy van egy zászló, amely mögött föl lehet sorakozni, és amely változást ígér az ország életében és a saját életében is. NYERS REZSŐ: A programot Nagy Imre neve fémjelezte, talán túlságosan is — és ez hiba volt. Nem állt mögé megfelelő szívvel az egész vezetés. És ezért lett Nagy Imre ügye. A vezetés egy része mögé állt — többen a régi moszkvaiak közül is —, s a program találkozott a munkáselégedetlenséggel és a munkásreményekkel is. Az a hallatlan adminisztratív, fölülről vezérelt normarendezési módszer — ami mellesleg a berlini munkásfelkelésnek is a kirobbantója volt —, az Magyarországon is megvolt. Elégedetlenek voltak a budapesti munkások, elégedetlenek voltak a szerepükkel a szakszervezeti emberek, és elégedetlen volt az életszínvonallal a nép. 1953 közepéig három év alatt 18 százalékos reálbércsökkentés ment végbe. ÚJHELYI SZILÁRD: A parasztság nagy represszió alatt volt, maguk az internáló táborok számtalan parasztot érintettek — nem beszélve a kuláklistákról . . . Szóval Nagy Imrének volt egy szimpatizáló tábora. Az értelmiség körében is a „glasznoszty" csírái jelentkeztek. Azok az írók és költők, akik a hitükben megcsalattatva érezték magukat, kezdtek a valósággal szembesülni és erről számot is adni. Azt hiszem Kuczka Péter Nyírségi Naplója az első ilyen megdöbbentő hatású mű. És más területen is volt lazulás: az értelmiség számára jelentkezett valami reményt keltő ebben a fordulatban. Nekem viszont feltűnt, hogy mennyire egyedül van Nagy Imre mint kormányelnök. Mert én tulajdonképpen a Tájékoztatási Hivatal vezetőin kívül a kormányban nem tudtam olyan embert mondani, akiről azt mondhattam volna, hogy ez a Nagy Imre embere .. NYERS REZSŐ: No, azért voltak ...