Világosság, 1989. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
1989 / 7. szám - MAGYARORSZÁG, 1953–1956 - Hegedűs B. András: A Petőfi Kör - három évtized tükrében
hogy néma fölállással emlékezzünk rájuk, a mi halottainkra!" Tisztelt Barátaim! Nem kell mondanom, hogy érzelmileg és intellektuálisan nehéz helyzetben vagyok. A magányosság érzése fog el 33 év után ebben a sokaságban — szót értünk-e egyáltalán? Meg vagyok hatva, s talán rajtam kívül sokan éreznek még így — nem hittük volna, hogy megérjük ezt a napot. Zavarban vagyok, hogy van-e kompetenciánk saját múltunk elemzésére. Hogyan emlékezzünk a tényekre? Módszertanilag is zavarban vagyok, mint minden tudományos ülés előadója, aki feltételezi, hogy dolgozatát a hallgatóság elolvasta. Összefoglalható-e az az egy esztendő, és minek szól ez a mai nap, a nosztalgiának, az emlékezésnek vagy az utókornak? Még a megszólítással is zavarban vagyok. Hogyan szólítsuk egymást? Tegeződünk vagy magázódunk? Akkor minden felszólalás így kezdődött: „Kedves elvtársak.” Kedves Barátaim! A Világosságban megjelent dolgozatom utolsó mondata szerint november 4. után „a Budapesten maradt vezetőség nem látta reális reményét annak, hogy a kör újjászervezze tevékenységét...” Az újjászerveződő struktúrában nyilvánvalóan nem volt helye a Petőfi Körnek. Szeretném nagyon röviden, nagyon vázlatosan, nagyon felületesen áttekinteni, hogy mi történt azóta, volt-e, van-e a Petőfi Körnek utóélete. Ha van, feltételezem, hogy ez az utóélet tükrözi ennek a három évtizednek a történelmi szakaszait is. Ezt az állításomat próbálom majd néhány idézettel alátámasztani. Senkit nem akarok bántani és senkinek a felelősségre vonását nem akarom sugallni. Csak a hazai utóéletről beszélek, és ezért elnézést kérek azoktól a külföldi barátainktól, akik külföldön, a magyar emigrációban ápolták a Petőfi Kör emlékét és akik közül kettőt, az egykori brüsszeli Nagy Imre Intézet vezetőit, Kende Pétert és Nagy Balázst most nemcsak hivatalosan, hanem mint régi barátainkat a magam nevében is nagy szeretettel üdvözlök. Nem beszélek azokról a külföldi említésekről sem, amelyek — enyhén szólva nem barátilag szóltak az elmúlt három évtizedben a Petőfi Körről. 1956. november 4-re kell visszanyúlni. Sajátos módon az első néhány héten a Petőfi Körről a hivatalos propaganda nem szólt. Nagy Imréék Romániába hurcolásáig a hivatalos pártsajtó hallgatott a Petőfi Körről, a várakozás álláspontjára helyezkedett. Néhány átmeneti szerve 482 fet, mint a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa még megpróbált működni, rövid működésében a Petőfi Kör is megkísérelt résztvenni. A „sajnálatos események” okait elemző írásokban — különösen a Népakaratban, amely a még nem teljesen hivatalossá vált szakszervezeteknek volt alapja — a Petőfi Körről olykor pozitív említés is történt. Az első fordulat valószínűleg a párt központi bizottságának oly sokat emlegetett decemberi ülésén történt. Az a Kádár János, aki november 1-jén népünk dicsőséges felkeléséről beszélt és büszke volt arra, hogy a Petőfi Kör fiataljai az első sorokban küzdöttek, december 2-án így szólt a Petőfi Körről: „A párton belüli vitákat — legszembetűnőbb módon a Petőfi Kör esetében — a párton kívülre vitték ki... Nekem az a meggyőződésem, hogy a Nagy Imre által vezetett ellenzéki csoport olyan messzire ment el, hogy egyik eszmei szülője, egyes tagjai pedig szervezői voltak annak a fegyveres felkelésnek. A felsoroltak foglalkozása 1956-ban: Tánczos Gábor( 1928—1979) a Petőfi Kör titkára Donáth Ferenc (1913—1986) a Közgazdaságtudományi Intézet igazgatóhelyettese Mód Aladár (900—1973) történész, egyetemi tanár Lukács György (1885—1971) filozófus, egyetemi tanár Balogh Elemér( 1917—1965) filozófus, pártfőiskolai tanár Markos Györgyi 1902—1976) a gazdaságföldrajz egyetemi tanára Losonczy Géza (1917—1957) újságíró, a Magyar Nemzet főmunkatársa Péter György( 1903—1969), a Központi Statisztikai Hivatal elnöke Jóbory Magda (1918—1982) az oktatásügyi miniszter első helyettese Gosztonyi János (1925 — 1985) a DISZ Központi Vezetőségének titkára Kiss Árpád (1918—1970) mérnök, a Műszaki Fejlesztési Tanács elnöke Ferenczy Noémi (1890—1970) gobelinművész Hardy Gyula (1928—1988) vegyészmérnök, az MDP KV tudományos alosztályának vezetője Pap Gábor (1931 —1956) főiskolai hallgató Kardos László (1918—1980) néprajzkutató Mérei Ferenc (1909—1986) pszichológus Rajk Lászlóné (1914—1981) könyvtáros Déry Tibor ( 189— 1977) író I. Tóth Zoltán (1911 — 1956) történész, egyetemi tanár Mező Imre (1911 — 1956) a budapesti pártbizottság titkára Földes Gábor( 1923—1957) színházi rendező Gimes Miklós (1917—1958) újságíró Nagy Imre (1896—1958) politikus 2 Hegedűs B. András: „Petőfi Kör — a reformmozgalom fóruma 1956-ban.” Világosság, 1989. 1. szám. „ Emigráns magyarok tudományos intézete, 1959-től 1963-ig működött. — Lásd többek között: Ki döntsön kiről? (1956. nov. 11.) — Nemzeti függetlenség és társadalmi haladás (1956. nov. 30.) — A nép vádirata (1956. nov. 20.) — Amit megőrizni akarunk és amit nem (1956. dec. 5.) Valamennyi a Népakaratban, a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének lapjában jelent meg. Népszabadság, 1956. nov. 2. (Rádióbeszéd)