Világosság, 1990. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám - Gergely András: Liberalizmus és nemzet: Eötvös József és a Habsburgok az 840-es években
napokban Pesten Länderer, a Pesti Hírlap kiadója, Bécsből visszatérve összeütközést provokál Kossuthtal, aki, bízva abban, hogy kiadója nem fogadja el, meggondolatlanul felmondja a szerkesztést. Länderer még aznap felkéri Szalayt: vegye át a Pesti Hírlap irányítását.19 Szalay elfogadja a megbízást.A centralisták aligha voltak beavatva ebbe a számításba; véletlen, ám számukra kedvező alkalomnak tartották a laphoz jutást, s bíztak abban, hogy Kossuth (aki maga is hitt ebben) másik újságot szerez.20 Eötvös országgyűlési beszédeiben 1844-től fokozatosan, szinte alig észrevehetően, felszólalásról felszólalásra közelít a centralista állásponthoz.21 Míg végre májusban már összefüggően kifejti nézeteit. De már itt félreérthetetlenül leszögezi: nem a kormányhatalom központosítására gondol. „Csak törvényhozási centralizáció az, mi után törekedhetünk.”22 Vagyis Eötvös a maga részéről beépítette azt a garanciát, amely Metternichhel szemben biztosítékot nyújthatott: nem a kormány, hanem az országgyűlés számára követelt a megyékkel szemben nagyobb hatalmat. A centralista-municipalista vita során is mindig így fogalmazott, s csak annak lezárulta után tette át a hangsúlyt a kormányfelelősség kérdésére. Eötvös tehát — Széchenyivel ellentétben — a reformokért cserébe nem kínált fel nagyobb ellenőrizetlen hatalmat a kormánynak, s nem mondott le Magyarország alkotmányos különállásáról. Ellenkezőleg. A centralisták, s így Eötvös államjogi, a Habsburg Birodalom és Magyarország kapcsolatát illető nézetei a szakirodalom szerint kidolgozatlanok maradtak. A liberálisok derékhadára vonatkozó kutatások szerint azok is óvakodtak attól, hogy nézeteiket rendszerezetten kifejtsék, ám némi ingadozás után szinte egyöntetűen a birodalom fenntartása mellett foglaltak állást, amelyben Magyarország különállását alkotmányos önrendelkezése, felelős kormánya biztosítaná, gazdaságilag pedig az érdekek kölcsönös kiegyenlítésén alapuló vámszerződés kötné össze a birodalom két felét.23 Eötvös Reform című, 1846-ban megjelent köteté- ben részletesen foglalkozott e kérdéssel, s nézetei nem különböztek a reformerek, Deák, Kossuth és mások elképzeléseitől. Eötvös, anélkül hogy a kifejezést használta volna, perszonális uniós álláspontra helyezkedett. Magyarország alkotmányos különállásából modern, felelős kormányrendszeren alapuló parlamentarizmust kívánt kifejleszteni, amely az ország teljes önrendelkezését megvalósítja. Számukra — szögezte le — a nyugati birodalomrész alkotmányossága közömbös ,„arra nézve hazánk, mint eddig is, közönyös fog maradni”, sőt a kormányzási rendszerek különbözősége csak még jobban kiemeli a két birodalomrész politikai önállóságát, s ez csak javukra szolgálhat.21 Eötvös e művében a másik birodalomfél alkotmányosságát felveti, de inkább elveti. Hosszasan, bár kétségkívül nem különösebben meggyőzően fejtegeti, hogy a magyarországi felelős kormányzás nem teszi lehetetlenné az összbirodalom igazgatását. Végtére is Magyarország belügyeire nézve forma szerint most is önálló. Ami pedig a külügyeket illeti, hangsúlyozza, hogy „oly kormány, mely ellen a magyar törvényhozás többsége állandóan nyilatkoznék, nehéz időkben most sem vezethetné e birodalom ügyeit”, hiszen az adó- és újoncmegajánlás révén Magyarország közvetve jelenleg is befolyásolni tudja a külpolitikát.25 Hogy nagyobb feszültségek nincsenek, az annak köszönhető, hogy Magyarország és a birodalom külpolitikai érdekei egybevágnak. A „féloldalasan” átalakuló (keleten modern, alkotmányos, nyugaton avitt, abszolutis nuár 3-i bejegyzés említi, hogy Eötvös memorandumát az országbíró magával vitte a kancellárhoz. Uo. 1035. o. 9 A magyar sajtó története I. 1705—1848. (Szerk. Kókay György) Bp., 1979, 751—758. o. 0 Szalay László menyasszonyához, özv. Máy Józsefnéhez. Pozsony, 1844. február 1. szalay László i. m. Ili. o. 1 Vö. Eötvös ,1844. január 30-i, március 7-i, 20-i hozzászólásait. Eötvös József: Arcképek és programok. (S. a. r. Fenyő István) Bp. , 1971 430, 437., 442., 476. o. » Eötvös felszólalása 1844. május 9-én. Uo. 514. o. Kiemlítés tőlem — G. A. » Varga János, Helyét kereső ... 115—140. o. Szabad György, Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában, Bp., 1986. 4 Eötvös József, „Reform” In: Eötvös József, Reform és hazafiság, Id. kiad. 527. o. I Uo. 531. o.