Világosság, 1990. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 1. szám - Gergely András: Liberalizmus és nemzet: Eötvös József és a Habsburgok az 840-es években

napokban Pesten Länderer, a Pesti Hírlap kiadója, Bécsből visszatérve összeütközést provokál Kossuthtal, aki, bízva abban, hogy kiadója nem fogadja el, meggondolatlanul felmondja a szerkesztést. Länderer még az­nap felkéri Szalayt: vegye át a Pesti Hírlap irányítását.19 Szalay elfogadja a megbízást.­­A centralisták aligha voltak beavatva ebbe a számításba; véletlen, ám számukra ked­vező alkalomnak tartották a laphoz jutást, s bíztak abban, hogy Kossuth (aki maga is hitt ebben) másik újságot szerez.20 Eötvös országgyűlési beszédeiben 1844-től fokozatosan, szinte alig észrevehetően, fel­szólalásról felszólalásra közelít a centralista állásponthoz.21 Míg végre májusban már összefüggően kifejti nézeteit. De már itt fél­reérthetetlenül leszögezi: nem a kormány­­hatalom központosítására gondol. „Csak törvényhozási centralizáció az, mi után töre­kedhetünk.”22 Vagyis Eötvös a maga részé­ről beépítette azt a garanciát, amely Metter­­nichhel szemben biztosítékot nyújthatott: nem a kormány, hanem az országgyűlés számára követelt a megyékkel szemben na­gyobb hatalmat. A centralista-municipalista vita során is mindig így fogalmazott, s csak annak lezárulta után tette át a hangsúlyt a kormányfelelősség kérdésére. Eötvös tehát — Széchenyivel ellentétben — a reformok­ért cserébe nem kínált fel nagyobb ellen­őrizetlen hatalmat a kormánynak, s nem mondott le Magyarország alkotmányos kü­lönállásáról. Ellenkezőleg. A centralisták, s így Eötvös államjogi, a Habsburg Birodalom és Magyarország kap­csolatát illető nézetei a szakirodalom sze­rint kidolgozatlanok maradtak. A liberáli­sok derékhadára vonatkozó kutatások sze­rint azok is óvakodtak attól, hogy nézetei­ket rendszerezetten kifejtsék, ám némi in­gadozás után szinte egyöntetűen a birodalom fenntartása mellett foglaltak állást, amely­ben Magyarország különállását alkotmányos önrendelkezése, felelős kormánya biztosí­taná, gazdaságilag pedig az érdekek kölcsö­nös kiegyenlítésén alapuló vámszerződés kötné össze a birodalom két felét.23 Eötvös Reform című, 1846-ban megjelent köteté-­­ ben részletesen foglalkozott e kérdéssel, s nézetei nem különböztek a reformerek, Deák, Kossuth és mások elképzeléseitől. Eötvös, anélkül hogy a kifejezést használ­ta volna, perszonális uniós álláspontra he­lyezkedett. Magyarország alkotmányos kü­lönállásából modern, felelős kormányrend­­szeren alapuló parlamentarizmust kívánt ki­fejleszteni, amely az ország teljes önrendel­kezését megvalósítja. Számukra — szögezte le — a nyugati birodalomrész alkotmányos­sága közömbös­ ,„arra nézve hazánk, mint eddig is, közönyös fog maradni”, sőt a kor­mányzási rendszerek különbözősége csak még jobban kiemeli a két birodalomrész po­litikai önállóságát, s ez csak javukra szol­gálhat.21 Eötvös e művében a másik biroda­lomfél alkotmányosságát felveti, de inkább elveti. Hosszasan, bár kétségkívül nem külö­nösebben meggyőzően fejtegeti, hogy a ma­gyarországi felelős kormányzás nem teszi lehetetlenné az összbirodalom igazgatását. Végtére is Magyarország belügyeire nézve forma szerint most is önálló. Ami pedig a külügyeket illeti, hangsúlyozza, hogy „oly kormány, mely ellen a magyar törvényho­zás többsége állandóan nyilatkoznék, nehéz időkben most sem vezethetné e birodalom ügyeit”, hiszen az adó- és újoncmegajánlás révén Magyarország közvetve jelenleg is be­folyásolni tudja a külpolitikát.25 Hogy na­gyobb feszültségek nincsenek, az annak köszönhető, hogy Magyarország és a biro­dalom külpolitikai érdekei egybevágnak. A „féloldalasan” átalakuló (keleten modern, alkotmányos, nyugaton avitt, abszolutis­­­ nuár 3-i bejegyzés említi, hogy Eötvös memoran­dumát az országbíró magával vitte a kancellár­hoz. Uo. 1035. o. 9 A magyar sajtó története I. 1705—1848. (Szerk. Kó­­kay György) Bp., 1979, 751—758. o. 0 Szalay László menyasszonyához, özv. Máy József­­néh­ez. Pozsony, 1844. február 1. szalay László i. m. Ili­. o. 1 Vö. Eötvös ,1844. január 30-i, március 7-i, 20-i hozzászólásait. Eötvös József: Arcképek és prog­ramok. (S. a. r. Fenyő István) Bp. , 1971 430­, 437., 442., 476. o. » Eötvös felszó­lalása 1844. május 9-én. Uo. 514. o. Kiemlítés tőlem — G. A. » Varga János, Helyét kereső ... 115—140. o. Sza­bad György, Magyarország önálló államiságának kérdése a polgári átalakulás korában, Bp., 1986. 4 Eötvös József, „Reform” In: Eötvös József, Re­form és hazafiság, Id. kiad. 527. o. I Uo. 531. o.

Next