Világosság, 1991. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 1. szám - Az olvasóhoz (A szerkesztőség)
Kedves Olvasónk! Személyes ügyünkbe kell beavatnunk, amelyről azonban azt reméljük, hogy kis részben az Ön ügye is. Szerkesztőségünk egy idegtépő éven át szorongott, kínlódott, kilincselt s koldult azért, hogy - megbocsájtassék a közhely - „legyen Világosság!” Nem az egzisztenciális érdek hajtott minket arra, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a lap életben tartásáért. Abból indultunk ki, hogy amint a lap remélhető értékének deklarálása sem a mi feladatunk, a folyóirat esetleges fölöslegességének ítéletét se mi mondjuk ki. Úgy véltük és úgy gondoljuk ma is: nincs jogunk ahhoz, hogy tehetetlenséggel segédkezzünk annak a kulturálisszellemi intézményrendszernek a lebontásához, amelynek a Világosság is a egyik eleme. Úgy véltük és úgy gondoljuk ma is: magunkkal szemben erkölcsileg megengedhetetlen, hogy cselekvőképesség híján egy 32 éves folyóirat a mi kezünk között hunyjon ki. Most a Világosság Alapítvány kiadásában megjelenő első lapszám útjára bocsátásával bízunk benne, hogy nem a folyóirat agóniáját hosszabítjuk meg, hanem áthidalunk egy szakaszt a demokráciához vezető úton, s közelebb kerülünk azokhoz a viszonyokhoz, amelyekben nemcsak a kultúra visszaszorítására jut energia, hanem a fenntartására is. Nem kívánunk fogadkozni, még kevésbé szellemi programot adni. Úgy véljük, a kuratórium - egyes tagjain keresztül és összességében - önmagában is jelzi azt a szellemiséget, amelyben a Világosság élni akar. Természetesen jó !