Világosság, 1991. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)

1991 / 7-8. szám - Schöpflin György: Nacionalizmus és posztkommunista rendszerekben

A NEMZET FUNKCIÓI Az eddigiekben áttekintettük a közép- és ke­let-európai nacionalizmus történelmi előz­ményeit, amelyek segítségével könnyebben megérthetjük a korunkra jellemző fék­telenebb tulajdonságait. Mindazonáltal ez a történelmi áttekintés nem adja meg a választ arra, hogy egyáltalán miért létezik még ma is a nacionalizmus. Marxista és liberális ellenfelei már számtalanszor ki­mondták felette a halálos ítéletet, mégis él, annak ellenére, hogy „irracionálisként”, „diszfunkcionálisként” vagy „atavisztikus­­ként” megbélyegezve lemondtak róla. Ez azt sejteti, hogy a nacionalizmusnak bizo­nyára olyan funkciója van, amelyet sem­milyen más értékrendszer nem tud fel­mutatni, hogy - becsmérlői állításaival ellentétben - élő és autentikus élmény marad, nem úgy, mint például a feudaliz­mus, valamint, hogy olyan szabályok irá­nyítják, amelyek a saját összefüggéseikben racionálisak. Ezeket a funkciókat inkább a nacionalizmus kulturális eredetében, mint­sem politikai kifejezésében kell keres­nünk.­ Kiindulási pontunk­ erkölcsi elő­írásait (a jó és a rossz, a tiszta és a tisztát­­lan meghatározását) minden közösség kul­turális értékeinek tárházában igyekszik megtalálni és azokat igyekszik megvéde­ni a - valós vagy csak valósnak hitt - kihívásoktól. A közösségek ezáltal meg­teremtik az erkölcsi-kulturális világ sza­bályait, amelyek aztán meghatározzák őket. Ha ez az értékegyüttes szétesne, maga a közösség kerülne veszélybe. A közösségek alapvetően az erkölcsi-kulturális világra való hivatkozással határozzák meg azokat a hűség- és összetartás kötelékeket, ame­lyek egyben tartják őket. Ezek a kötelékek megteremtik annak az azonosságnak az alapját, amely a közösség központjában áll. Ezenkívül ezekhez a kötelékekhez for­dulnak minden olyan esetben is, amikor a közösségi létről és a közösséghez való tartozásról esik szó. A közösségek szintén ezt az erkölcsi-kulturális eszközt hasz­nálják fel arra, hogy világosan megfogal­mazzák a politika érzékeny területét. Ez önmagában véve nem betegség; közös tevékenysége során minden csoport ér­zelmileg és racionálsan is kifejezi magát. Végül, a közösség ezeknek a kulturális jellegzetességeknek a mentén építi ki a határait, függetlenül attól, hogy ezek külső vagy belső határok. A külső határok a szóban forgó közösséget más közösségekkel szemben határozzák meg. A belső hatá­rok arra vonatkoznak, hogy bizonyos cselekedet- vagy gondolatmintákat elfo­gadnak vagy elvetnek.­ Az előzőekből már következnek azok a problémák, amelyeket a nacionalizmus a politika világában vet fel. Vagyis, annak ellenére, hogy a politikában a nacionaliz­musnak egyetemleges igényei vannak, ezek­nek az igényeknek a jogosultságát a való­ságban nem lehet bebizonyítani. A nacio­nalizmus kiváló eszköz arra, hogy meg­határozza a közösségek tagjainak az azo­nosságtudatát a nem-tagokkal, de semmi­ben sem tud hozzájárulni sem a hatalom megosztásához egy közösségen belül, sem a javak felosztásához. Mivel azonban a nemzeti tudat mélyen a kollektív lét alatt elterülő érzelmekbe nyúlik le, nagyon könnyű összekeverni a politikai hatalom­ra vonatkozó és a politikai identitást irányító szabályokat. Ez igen gyakran fordult elő az elmúlt két évszázadban. Ilyen értelemben a nacionalizmust esz­közként lehet felhasználni olyan politikai követelések legitimálására, amelyek sem­milyen kapcsolatban sem állnak például a hatalom felosztásával. A nemzeti tudat által megidézett érzékeny területre tör­ténő hivatkozással azonban el lehet kö­dösíteni azt, hogy hiányzik a logikai és oksági kapcsolat. Egy konkrét példa: Slo­bodan Milosevics (egyelőre) sikerrel győz­te meg a szerbeket arról, hogy a gazda­sági bajok okát nem abban kell keresniük, hogy a szerb gazdaság rosszul működik, hanem abban, hogy különböző idegenek (a koszovói albánok, a horvátok stb.) fenyegetik a szerb nemzet egységét - bár ez a két tény semmilyen kapcsolatban nem áll egymással. A NACIONALIZMUS ÉS A KOMMUNIZMUS PÁRHARCA A nacionalizmus problémáját tovább sú­lyosbította a kommunizmussal az elmúlt negyven év során történt találkozása. A

Next