Világosság, 1991. július-december (32. évfolyam, 7-12. szám)
1991 / 7-8. szám - Schöpflin György: Nacionalizmus és posztkommunista rendszerekben
A NEMZET FUNKCIÓI Az eddigiekben áttekintettük a közép- és kelet-európai nacionalizmus történelmi előzményeit, amelyek segítségével könnyebben megérthetjük a korunkra jellemző féktelenebb tulajdonságait. Mindazonáltal ez a történelmi áttekintés nem adja meg a választ arra, hogy egyáltalán miért létezik még ma is a nacionalizmus. Marxista és liberális ellenfelei már számtalanszor kimondták felette a halálos ítéletet, mégis él, annak ellenére, hogy „irracionálisként”, „diszfunkcionálisként” vagy „atavisztikusként” megbélyegezve lemondtak róla. Ez azt sejteti, hogy a nacionalizmusnak bizonyára olyan funkciója van, amelyet semmilyen más értékrendszer nem tud felmutatni, hogy - becsmérlői állításaival ellentétben - élő és autentikus élmény marad, nem úgy, mint például a feudalizmus, valamint, hogy olyan szabályok irányítják, amelyek a saját összefüggéseikben racionálisak. Ezeket a funkciókat inkább a nacionalizmus kulturális eredetében, mintsem politikai kifejezésében kell keresnünk. Kiindulási pontunk erkölcsi előírásait (a jó és a rossz, a tiszta és a tisztátlan meghatározását) minden közösség kulturális értékeinek tárházában igyekszik megtalálni és azokat igyekszik megvédeni a - valós vagy csak valósnak hitt - kihívásoktól. A közösségek ezáltal megteremtik az erkölcsi-kulturális világ szabályait, amelyek aztán meghatározzák őket. Ha ez az értékegyüttes szétesne, maga a közösség kerülne veszélybe. A közösségek alapvetően az erkölcsi-kulturális világra való hivatkozással határozzák meg azokat a hűség- és összetartás kötelékeket, amelyek egyben tartják őket. Ezek a kötelékek megteremtik annak az azonosságnak az alapját, amely a közösség központjában áll. Ezenkívül ezekhez a kötelékekhez fordulnak minden olyan esetben is, amikor a közösségi létről és a közösséghez való tartozásról esik szó. A közösségek szintén ezt az erkölcsi-kulturális eszközt használják fel arra, hogy világosan megfogalmazzák a politika érzékeny területét. Ez önmagában véve nem betegség; közös tevékenysége során minden csoport érzelmileg és racionálsan is kifejezi magát. Végül, a közösség ezeknek a kulturális jellegzetességeknek a mentén építi ki a határait, függetlenül attól, hogy ezek külső vagy belső határok. A külső határok a szóban forgó közösséget más közösségekkel szemben határozzák meg. A belső határok arra vonatkoznak, hogy bizonyos cselekedet- vagy gondolatmintákat elfogadnak vagy elvetnek. Az előzőekből már következnek azok a problémák, amelyeket a nacionalizmus a politika világában vet fel. Vagyis, annak ellenére, hogy a politikában a nacionalizmusnak egyetemleges igényei vannak, ezeknek az igényeknek a jogosultságát a valóságban nem lehet bebizonyítani. A nacionalizmus kiváló eszköz arra, hogy meghatározza a közösségek tagjainak az azonosságtudatát a nem-tagokkal, de semmiben sem tud hozzájárulni sem a hatalom megosztásához egy közösségen belül, sem a javak felosztásához. Mivel azonban a nemzeti tudat mélyen a kollektív lét alatt elterülő érzelmekbe nyúlik le, nagyon könnyű összekeverni a politikai hatalomra vonatkozó és a politikai identitást irányító szabályokat. Ez igen gyakran fordult elő az elmúlt két évszázadban. Ilyen értelemben a nacionalizmust eszközként lehet felhasználni olyan politikai követelések legitimálására, amelyek semmilyen kapcsolatban sem állnak például a hatalom felosztásával. A nemzeti tudat által megidézett érzékeny területre történő hivatkozással azonban el lehet ködösíteni azt, hogy hiányzik a logikai és oksági kapcsolat. Egy konkrét példa: Slobodan Milosevics (egyelőre) sikerrel győzte meg a szerbeket arról, hogy a gazdasági bajok okát nem abban kell keresniük, hogy a szerb gazdaság rosszul működik, hanem abban, hogy különböző idegenek (a koszovói albánok, a horvátok stb.) fenyegetik a szerb nemzet egységét - bár ez a két tény semmilyen kapcsolatban nem áll egymással. A NACIONALIZMUS ÉS A KOMMUNIZMUS PÁRHARCA A nacionalizmus problémáját tovább súlyosbította a kommunizmussal az elmúlt negyven év során történt találkozása. A