Világosság, 1997. július-december (38. évfolyam, 7-12. szám)

1997 / 7. szám - TERMÉSZETFILOZÓFIA - Székely László: Bevezetőül

Világosság 1997/7 Természetfilozófia lemre) összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint az összes epheszoszi polgárnak együttvéve? Az „istenek dolgaival” - a világ, a természet, az emberi élet nagy, végső kérdései­vel­­ való foglalatoskodást fölösleges fényűzésnek tartó epheszoszi polgárok utódai ma is élnek. Elég csupán az egyetem nélküli Burundival példálózó volt pénzügymi­niszterre vagy a minden baj forrását a filozófia szakos egyetemi hallgatók sokaságá­ban látó miniszterelnökre gondolnunk. Legyen ez a természetfilozófiai szám válasz az ő számukra is - mert hiszen mi lehet távolabb a politikától, mint filozofálni a termé­szettől? Igen, büszkén állítjuk, hogy ezek a tanulmányok nem irányulnak semmi köz­vetlen célra azon túl, hogy érdekesek és gondolatébresztőek szeretnének lenni, s a szellem világát szeretnék művelni. Az itt következő számban három generáció találkozik egymással: Fehér Márta a ma már vitathatatlanul „nagy nemzedék” képviselője; Székely László ahhoz a hetvenes­nyolcvanas évek fordulóján indult, sokáig csupán „fiatalként” jelzett nemzedékhez tartozik, mely ma már negyvenes éveinek elejére érkezett; Borbély Gábor és Pethő Sándor pedig a nyolcvanas évek közepén, illetve végén szerezte meg diplomáját. Kü­lön szeretettel ajánljuk az olvasók figyelmében a hollandiai Mezőgazdasági Egyetem filozófiatanára, Susan Leimbach értekezését, melyet kifejezetten a Világosság számá­ra írt. Sajnos egy név hiányzik a fölsorolásból: Redl Károlynak a középkori természet­­filozófiával foglalkozó tanulmánya a szerző betegsége miatt nem készült el. A természetfilozófia elválaszthatatlan a módszertani, ismeretelméleti és tudo­mányfilozófiai kérdésektől. Ezek az utóbbiak így különböző hangsúlyokkal megjelen­nek az itt következő tanulmányokban is. Az újkori természettudomány kialakulásá­ban igen fontos szerepet játszott a szabadesés természetét illető vita, amely nem vé­letlenül szerepel kiemelten Galileinél. Fehér Márta a tudományfilozófia és a logika eszközeivel elemzi Galilei ezzel kapcsolatos antiarisztoteliánus érvelését. Borbély Gábor Descartes ún. „csaló-argumentumával” foglalkozik, melynek - amint ez Oesler tanulmányából kiderül - kulcsszerepe van a descartes-i racionalizmus evidenciafo­galma s így az egész kartéziánus természetfilozófia és az újkori természettudomány kartéziánus programja szempontjából. Befejezésképpen röviden jelezzük még azt is, hogy e tematikus szám egy bizonyos értelemben a szerzők filozófiai „hitvallását” is kifejezi: azt, hogy a természetfilozófiát ma nem csupán a jelen természettudományához kapcsolódva lehet és kell művelni, hanem elengedhetetlenül fontos a tradíció, a múlt, mely nem csupán történelmileg érdekes, hanem jelen gondolkodásunk szempontjából is releváns. Budapest, 1997. június 12. Székely László :

Next