Világosság, 2001. január-június (42. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 1. szám - KOR-TÖRTÉNET - Halász László: A besúgástól a katarzisig

Kor­történet Halász László* A BESÚGÁSTÓL A KATARZISIG Tegyük fel, hogy értelmiséginek lenni annyi, mint a megismerés vágyához kötni éle­tünket. Mivel a dolgok csak történetükkel együtt ismerhetők meg, a múlt feltárásának vágya jellegzetes értelmiségi gesztus. Gyakorlása akkor is akadályverseny (a felejtés­sel, az önkéntelen torzítással, a pontatlan/hiányos dokumentálással nehezítve), ha szándékosan senki sem rak ki gátakat. Fokozott kihívás, amikor elő­re megfontoltan eltorlaszolják a megismerés útját, még fokozottabb, amikor ez nem a távoli múlt ré­sze, hanem közvetlenül belefolyik jelenünkbe. A szükségletkielégítés elveszti merő­­ben intellektuális jellegét, ahogy azok az 1999 végén öt héten át az Élet és Irodalom­ban olvasható megnyilatkozások tanúsították, amelyeket a Kádár-rendszer utolsó év­tizedében működő­ egyik besúgó lelepleződése váltott ki. A mintegy öt szerző­i ívnyi, kisregény terjedelmű, egymásba nyúló szövegfolyamat körülhatárolt, rövid keletkezési ideje és a lehető' legelevenebb, mert élő­ ember húsá­­ba-idegébe vágó tárgya teszi egységessé.... olyasvalaki került a bűn középpontjába, akihez egyáltalán nem illik ez a szerep... A szövegek a maguk módján próbálják felol­dani azt a nagy zavartságot, amelyet ez a voltaképpen lehetetlen hír keltett. Nádas Péternek egy nem közönséges (melyik az?) keletnémet besúgó leleplezése apropóján írott felülmúlhatatlan esszéjel (egyszer említtetik meg) után az erkölcsi megítélés di­lemmáit aligha lehet árnyalatosabban megfogalmazni. A kizárólag hazai termékből készült (ön)vizsgálat azonban mindig helyénvaló. Úgy gondolom, hogy a friss hírt követő zavartság múltán érdemes a kontextust tá­­gabban meghatározni, és több implikált mozzanat kibontásával, a jelenségek és fo­galmak gondos szemre­vételezésével, eltávolodva közelíteni. Mellesleg ez eleve kiik­tatja, hogy az erkölcsbíró ítélkező szerepét - amelyről a szerzők is hét tízben látták szükségesnek kimondani, hogy nem kívánják, illetve nincs joguk hozzá - utólag felvegyem. Ha a vizsgálódás útja meglehetősen kanyargós lesz is, igyekszem nem megfeledkezni a Gauguin egyik legemlékezetesebb festményének címét is adó hár­mas alapkérdésről: Honnan jövünk?Mik vagyunk?Hová megyünk? A TITOK ÉS A KETTŐS ÉN Az életünket narrative megkonstruáló tevékenységet, amellyel a „Ki vagyok én?”, „Miért vagyok itt?” és hasonló kérdésekre válaszolunk, egyetemes keretek határoz­zák meg. A kognitív nézőpontú etika kutatója­ szerint az Arisztotelész által leírt kez­­det-közép-befejezés szerkezet az egyik esete a forrás-út-cél sémának, ennek a visszatérő képzeleti mintának, amely általában három szinten érvényesül a történe­tekben. A hős gyakran valóságos utazást tesz egy kezdőponttól a rendeltetési helyig. A történetet magát is metaforikusan utazásként tartjuk számon, egy úton követjük végig. És végül a szándékok-célállomások metaforán át a szándékos tevékenységet célra tartó mozgásként értjük.

Next