Világosság, 2001. január-június (42. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám - KOR-TÖRTÉNET - Halász László: A besúgástól a katarzisig
Kortörténet Halász László* A BESÚGÁSTÓL A KATARZISIG Tegyük fel, hogy értelmiséginek lenni annyi, mint a megismerés vágyához kötni életünket. Mivel a dolgok csak történetükkel együtt ismerhetők meg, a múlt feltárásának vágya jellegzetes értelmiségi gesztus. Gyakorlása akkor is akadályverseny (a felejtéssel, az önkéntelen torzítással, a pontatlan/hiányos dokumentálással nehezítve), ha szándékosan senki sem rak ki gátakat. Fokozott kihívás, amikor előre megfontoltan eltorlaszolják a megismerés útját, még fokozottabb, amikor ez nem a távoli múlt része, hanem közvetlenül belefolyik jelenünkbe. A szükségletkielégítés elveszti merőben intellektuális jellegét, ahogy azok az 1999 végén öt héten át az Élet és Irodalomban olvasható megnyilatkozások tanúsították, amelyeket a Kádár-rendszer utolsó évtizedében működő egyik besúgó lelepleződése váltott ki. A mintegy öt szerzői ívnyi, kisregény terjedelmű, egymásba nyúló szövegfolyamat körülhatárolt, rövid keletkezési ideje és a lehető' legelevenebb, mert élő ember húsába-idegébe vágó tárgya teszi egységessé.... olyasvalaki került a bűn középpontjába, akihez egyáltalán nem illik ez a szerep... A szövegek a maguk módján próbálják feloldani azt a nagy zavartságot, amelyet ez a voltaképpen lehetetlen hír keltett. Nádas Péternek egy nem közönséges (melyik az?) keletnémet besúgó leleplezése apropóján írott felülmúlhatatlan esszéjel (egyszer említtetik meg) után az erkölcsi megítélés dilemmáit aligha lehet árnyalatosabban megfogalmazni. A kizárólag hazai termékből készült (ön)vizsgálat azonban mindig helyénvaló. Úgy gondolom, hogy a friss hírt követő zavartság múltán érdemes a kontextust tágabban meghatározni, és több implikált mozzanat kibontásával, a jelenségek és fogalmak gondos szemrevételezésével, eltávolodva közelíteni. Mellesleg ez eleve kiiktatja, hogy az erkölcsbíró ítélkező szerepét - amelyről a szerzők is hét tízben látták szükségesnek kimondani, hogy nem kívánják, illetve nincs joguk hozzá - utólag felvegyem. Ha a vizsgálódás útja meglehetősen kanyargós lesz is, igyekszem nem megfeledkezni a Gauguin egyik legemlékezetesebb festményének címét is adó hármas alapkérdésről: Honnan jövünk?Mik vagyunk?Hová megyünk? A TITOK ÉS A KETTŐS ÉN Az életünket narrative megkonstruáló tevékenységet, amellyel a „Ki vagyok én?”, „Miért vagyok itt?” és hasonló kérdésekre válaszolunk, egyetemes keretek határozzák meg. A kognitív nézőpontú etika kutatója szerint az Arisztotelész által leírt kezdet-közép-befejezés szerkezet az egyik esete a forrás-út-cél sémának, ennek a visszatérő képzeleti mintának, amely általában három szinten érvényesül a történetekben. A hős gyakran valóságos utazást tesz egy kezdőponttól a rendeltetési helyig. A történetet magát is metaforikusan utazásként tartjuk számon, egy úton követjük végig. És végül a szándékok-célállomások metaforán át a szándékos tevékenységet célra tartó mozgásként értjük.