Világosság, 1946. január-mácius (2. évfolyam, 1-74. szám)

1946-01-01 / 1. szám

4 mMnesság LONDON í94ö telén... Landes, IMS ferén... A Brill,.. .in. Jam fővárosa teássá vteezaayers hai '.­If Wifét, Az idegent a lacdoísiefe már 11% fogadják d­yzm gy*‚ «kvóa». la­*«1» BÍBÍ BÜStliíSifl Wife, vagy R›. r.S­­vásló első napjaiban, emlksr nsi»›?­*nV.. ■wib Mesei, se ütMik hadvedsp katoná­ját kerepták. A kérdesőzköd* „beséig­­n«st" a rendőr íjra elkíséri, otthagyva pemtrát, hogy néha félórákig mag­ya­­rázsa udvariasan, merre kell mennie. A lonegei iy-kcjéfrl vfMgkengree&msrú] ha­­•a tért m agyar delegáció egyi* tagja merí-ás* el a mai lem**»?» annyira jel* lenti« kis «cetet: — A Strand Palaceáos akartam menni. A rendőr megmutatta, melyik auto­­kstra ez All­jak. Hosszabb ideje utaztam már, amikor az egyik megállónál a ka­iser hungocon megkérdezte: Ki is ide­gen a kocsin! Jelentkeztem, mire a ka­lauz visszafizette a viteldíjat és meg­magyarázta, hogy másik autóbuszra tesl kiállnom, egyben bocsánatot kért, hogy a rendőr roeez kocsira ültetett. Nem ér­tettem a dolgot. Végül a kalauztól tud­tam meg, hogy a rendőr előretelefonált az egyik állomásra. Az ilyen és ilyen lendvámú­tóiszon egy idegen ül, e Strand Palacehoz akar menni, tévedés­ből rosar kocsira ült, «»állítsák át egy másik autóbuszra... Londonban egyébként a**» alig látni a bombáztunk nyomait. A romokat csak akkor venni és»,­«, ha egyenesen oda* vasztik az embert És a londoniak gyak­ran viszik el az idegent a romokhoz, magyarássák, milyen komoly pusztítá­so­kat­­­sítek végbe a stukák és a V.­t lövedékek. De a londoniak mégis kibír­ták... Ezt a kemény és kitartó ellen­állást — mondják — nem utolsó sorban az angol sportszellemnek köszönhetik. A londoniak büszkén mutogatják az angol vadászgépek pilótáinak jelenté­seit, amelyek közül nem egy így szól: JSWte ködben repültünk. A bali öiszekötő helyére hirtelen beugrott egy náet­­vadisz. Annak ellenére, hogy ofszetek» ült, kLőttem­.“ A sportrajongásnak tulajdon­í­tható, hogy a londvai feketepiac egyetlen áru­­cikke, a lutballjegy. Egy-egy bajnoki mérkőzés elüti a jegyüzérek hihetetlen árakat kérnek még az állóhelyekért Se. Futballjegyen kívil talán csak cigaret­tát lehet kapni feketén. A londoniak do­hányfejadagja nagyon kicsi, az angolok sokat szenvednek a cigarettahiánytól Egyéb cikkeket, fogkefétől nyakkendőt ás a télikallátig esek jegyre fel­et kapni. A közbiztonsági átlapotok londoniján KB Jobbak, mint a háború-ifiú! Európa bármely más fővárosába.«, Este tíz után kilrtek az uecák, mindenki otthon ma­rad és a sötétedés beálltával a taxisofő­rök nem hajlandók kocsijukkal a kül­városokba menni. A London környékén állomásozó ame­rikai katonák eéshoutjai ma az angol humornak. Az év legjobb vicce a londo­niak szerint az a karika vita volt, ame­lyen egy amerikai katona talicskán­tátja a Big­ Beef, hogy hazavigye vala­mely­ik cansaai farmra, emléknek a nagy háborúból. Az atoátum sok a hadirokkant. A leg­­többnek gomblyukában kis piros-kék jel­vény, ezzel a felírással: Donkeripje. Itt fordult meg a londoni hst szerint a kocka. Ha Hitler akkor atánunk jün... — mon­dogatják. De nem ment. És most a leg­kedveltebb beszédtémájuk a«, vájjon kössön lehetne aUnovelul a német népet ás főleg » fasizma* «éderágyát • német ifjúságot ' nappali London már a Mate Lon­­dona. Vagy a* autóforgalom, szombat délutánonként úlra hevezú sorokban kí­gyóznak a wetk-eati karavánok Key, Kensington, Wimbledon felé. És a Hyde parkban már újra nónokolnak a* Lakóstan világaeegyártó, én népbol ésil­m.. Vi A Világosság világhíradója MOSZKVA 1945 decemberében Hogyan adrja egy Goncourt-almű francia írónő a szovjet fővárost f ?ja« Triélét. » Goncourt-díjas francia írónő nemrégiben hosszabb tanu­lányúton járt Moszkvá­ban és beny­omatásairól hosszú cikkben szá­­m­olt be a „Les Lettre» Française»“ című francia szépirodalmi heti­lapban. A Világosság a magyar sajtóban essenek közöl részleteket a francia írónő érdekes helyszíni beszámolójából: — A repülőgép még­ néhány kört írt le, azután méltóságteljesen t­ervezkedett le a moszkvai központi repülőtéren — kezdődik a világhírű francia írónő beszámolója. — Alig valami formalitás, még voltnviz gá­lát sincsen és máris bent ülünk egy hatalmas Simonsineban, amely robogva visz bennünket a város szíve felé. Az eső lassan szemerkél. — A berlini pusztulás c­án elé .A tétellé­ látom a szovjet főváros új, impozíns felhőkarcolóit, a síkos aszfaltot, a tovaeuhanó autókat és az vacakon hullámzó sűrű, érint tömeget amely céltudatos és energikus légkört áraszt magából. Váratlan meglepetés: a Gorkij út, amelyen autónk halad, négyszeresére szélesült azóta, hogy kilenc évvel ezelőtt utóljára itt jártam. A városban mindenütt lázas építkezés folyik, szinte a földből nőnek ki az új házsorok — Vörös tér ... Kreml ... Hatalmas embertömeg kígyózik a Lee­n­­mauzoleum felé, az emberek kilométer hosszúságban szoronganak, hogy újból egy pillantást vethessenek a bolspviete forradalom győztes vezé­rére, aki a mauzóleumban alussza örök álmát. A tömeg áhítata és benső átélése csodálatos élmény. A Vörös tér másik oldalán a Moszkva folyó kanyarog Hatalmas hídjait most építették át. Az uccákat sokhelyütt, itt­ is, kiszélesítették. Vezetőm magyarázza, hogy az uccák kiszélesítése elképzelhetetlen tech­nikával történt. A­ házak al­apzatát olyasfajta fróssülékre­ szerelték, mint a gör­­korcsolya ér­t ily módon egész házsorokat költöztettek arrább, miközben a házakban folyt a mindennapos élet: villany és gőz változat kín­ul égett, a lakók eltek, ittak, borotválkoztak, ▼«­ gépírtak, kinek mi dolga volt Ily mód m egész kerületrészeket rendeztek át a modern városrendé-y©i képének megfelelően­. A reetro-nál, a világhírű moszkvai földalatti állomásainál, hatói­éi az­ ember töm­egek hullámzanak a mozgólépcsőben fel-le. A villamosok hégébe­­ viszont lassan kint a trolleybus lép. Kisebbfokú laksssínség Moszkvában is tapasztalható a háborús viszonyok következtében. Ne felejtsük el azonban, hogy a­­szovjet fővárosnak ma, már öt és félmillió lakosa van! — A háború folyton a köznyifeségleti cikkek gyártását természetesen erősen korlátozták- Az ém­­e­rek egyszerű ruhákban járnak, textilárut keveset látni. Az élelmiszer jegy rendszert még nem szüntették meg, de a fejadagok bőségesen elegendőek. Az úgynevezett „szabad áruházak­­ban” azonban még ezen férni minden kapható: vaj, sült, számítás, kaviár... Bár az árak itt még mindig igen magasak, mindenfelé egy Európa többi részében teljesen szokatlan szövegű tábla ötlik szemünkbe: •Árainkat SS százalékkal leszállítottuk!“­­— A hideg már erőn át érezhető az uccákon, a lakásokban azonban a központi fűtés nagyszerűen működik. A színházak hangversenytermek és mozik zsúfoltak. A Nagyoperában Ulanova, a világhírű balettáncosnő lép föl a „Gizella“ című balettben. Felejthetetlen! Minden szórakozó­helyen esténként kiteszik a táblát: „Megtelt!“ Az emberek szórakoznak a háború borzalmas áldozatai és erőfeszítései után, de ha beszélgetsz velük, láthatod, hogy soha, egy pillanatra sem feledkeznek meg az átélt borzalmas időkről. Az idegennel szemben szívélyesek és természetesek­ A külföldi viszonyokat meglepően jól ismerik. Sokat kérdezősködtek nálam He Gaulle tábornokról, Romain Hollandról és Roger Martin du Gardról. Aragon műveit, széles rétegekben ismerik és becsülik. — Amikor elhagytam Moszkvát, egy Majakovszki-vers sorai jutot­tak eszembe: Párizsban merettem volna öni és meghalni, ha nem lett volna ez a csodálatos másik város: Moszkva!'' Ennek az ellenkezője is igaz• „Moszkvában élni és m­eghalni, ha nem tenne a mi csodá­rbos Párizsunk.. .** — fejezi be cikkét a francia írónő. PÁRIZSBAN a fény városában életveszélyesek az éjszakák Soha nem tapasztalt bűnhullám öntötte el a francia fővárost A. v KK­P-Hili?... párizsi szerkesztetigenek JMentije A „Ropolaire” hosszú cikket közöl a francia fővárost elöntő párat­lan bűnhullámról. Alkonyat után alig mennek az­­emberek az u­reán járni — írja a francia lap —, mert sem vagyonuk, sem élvük nincs biztonságban. Az éjszakai red­őm­­­vadasok, lövöldözések és gyilkos­ságok napirenden vannak, úgyhogy a közoszd­­sági állapotok most már tűrhetetlenné­ fajultak. Minden hét rá az­­ dicsők lazulását eredmé­nyezi, de ami ma Párizsban történ­ik, az­­ valóban túlzás. A rabló­bandák tagjai nagyrészt fiatalkor­úakból, idegenekből és nem utalsá­­torban katomaőkei­re ,­a­ íóől, a franció és a szövetséges (angol, ame­rikai) hadseregek szökevényeiből rekrutálódunk. Persze a koronaszö­­kevények egyenruhában követik el gaztetteiket és ezzel évekre dílálják a francia hadsereg és a szövetségesek uniformisát. A francia lap végül erélyes rendé­leti intézkedéseket sürget. Fel­­sie Kéz és í'öregkereszt A ..Parin Pi ■­* s «Daily Mail" berlini lakósi járnak *' lap egyik feCPHDobi Batwaában írt cikkére bi­­vat,ko­­va haezáatól arról, hogy a né­­niütek a kapituláció után eleinte meghúzódtak ás alázatosan víg­­-­kedtek, az utóbbi időben egyre in­kább kérdenek ,,magukhoz tér­­ék. Gyakoriak a magszálú,. hadsigrijc tagjai eleni merényletek és különö­sen a volt Eitler-ifjak sehogyan sem akarják belátni, hogy a nácizmus­nak egyszersminden korra pelzleg­­zett. Egy idő óta s berlini házak fa­lára az éjszaka leple alatt különböző .Helyeken horogkereszteket mázolnak és a rajzok alatt a ponyvaregények­ből közismert­­,fekete kézi ábrája ékeskedik. Természetesen ezeket a dolgokat nem szabad eltúlozni — úja az angol újságíró —, de szó, ami szó: a németek, úgy látszik, nem akarnak tanulni és sürgős közbe­lépésre van szükség, mert ha így megy tovább, a németeknek ta­vaszra több élelem lesz a gyomruk­ban, de még sokkal kevesebb belátás az agyukban. TOKIÓBAN. Vörös Kéz és „hosszúorrú ördögök”S A „Paris Pressé“ tokiói külön­­tudósítója Írja: A japán fegyver­letétel után a japánok vakon en­­gedelneskedtek az istencsászár pa­rancsainak, Újabban azonban, kü­lönösen amióta a megszálló ame­rikai csapatok magtortása vilá­gossá tette, hogy a császár szemé­lyét sem tekintik megk­özelíthetet­lennek, a hírhedt jobboldali japán titkos társaságok, ismét felütötték fejüket. Tokióban a házak falán Váratlanul titokzatos falragaszok jelentek meg. A falragaszok élesen támadják azokat a japánokat, akik barátkoznak az amerikaiakkal. Az aláírók a J­engu'u-szövetség tag­jainak nevezik magukat, ami ma­gyarul hosszúorrú ördögöt jelent. Valamennyi plakát aljában begör­bített vörös kéz látható a titkos szövetség jelvényeként. Ez a vörös kéz az ördög keze — mondja a pla­kát —, aki majd számonkéri Nip­pon fiaitól az ellenséggel való cim­boráidét. A megszálló hatóságok erélyesen nyomoznak a titkos szö­vetség főhadiszállásé, utó. VARSÓBAN: Új élet a romokon Marton János minister-i tenénses, a magyar szakszervezeti delegáció egyik tagja varsói élményeiről s következő­ket mosdatta, munkatársunknak: — 1944 nyarán többhónapos harcok sün tndzsi csak teverni a németek­­ varsói felkelést. A harcok során Hirama­ter egyik hiszeti hozzátartozója is életét vesztette. Az SS-alakulatok vandál mó­don el*is*titották­ a lengyel fővárost. Varsó lakossága akkor vidékre mene­kült. Azóta körülbelül 308.660 ember visssatért. Hatan-nyolcan zsúfolódnak össze egy-egy sebtében helyreállított lakószobában. A villamosok még nem járnak, a rinneltakarítás folyik.­­ A bányák állami ellenőrzés alá ke­rültek. Az eredmény: havi 100.figo ,a. gouról 3.966.060 vagonra emelkedett a termelés. Reméltetjük, hogy a 100.690 vagonú magyar szénku­ntingenst te gyorsabb ütemben fogjuk megkapni. A lengyel gazdasági kapcsolatoknak ha­­talmas jelentőségük van, hiszen­ Len­­gy­ország a Keleti-tenger partéinak birtokában biztosíthatja * magyar át­­crtauff galavst Skszdinávia felé.

Next