Világosság, 1950. július-szeptember (6. évfolyam, 150-228. szám)
1950-07-01 / 150. szám
A szovjet színházakban nincs helye a MŰVÉSZET közömbös és kontár kezeléseinek A Pravda nemrégiben tanulságos cikket közölt „A repertoár — a színház munkájának alapja'* címmel. — A színművészet alapja — írja a Pravda — a szimnűtirodalom. Színházaink szempontjából a műsorterv döntő fontosságú, elsőrendű jelentőségű kérdés. A színház csak akkor tudja a nép kommunista neveléséért küzdő magasztos lávázását betölteni, ha a szocialista társadalom döntő életjelenségeit híven tolmácsoló és teljes értékű színművek állnak rendelkezésére. A szovjet színházak művészi tapasztalata szemléltetően bizonyítja, hogy a színház sikerei közvetlen öszszefüggésben állnak korunk színműirodalmával. A szovjet színműíróknak a jelenkor fontos témáit feldolgozó, kiváló művein fejlődött és erősödött színházi életünk, alakultak ki rzínészeink és rendezőink új művészi jellegzetességei. A Kommunista Párt ás Sztdán elvtárs — folytatja a Pravda cikke — szüntelen gondoskodnak a szocialista kultúra fellendüléséről. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának „A prózai színházak repertoárjáról és a repertoár megjavításának eszközeiről. 1046-ban hozott határozata kimerítő részletességgel és teljes világossággal jelöli meg a színművészet legfontosabb feladatát: olyan művészi szempontból teljes értékű, erőteljes műveket kell alkotni, melyek a szovjet társadalom életével, a szovjet emberrel foglalkoznak. A Pravda a továbbiakban beszámol a határozat óta elért eredményekről és az idei év legkiválóbb szovjet színműveiről, többek közt említve Konsztantin Szimottov: „Idegen árnyék", Borisz Lavrenyev „Amerika hattyja“ és Visnyevszkij „Felejthetetlen 1919-es év" című darabját, majdígy folytatja: — A szovjet színdarab összehasonlíthatatlanul nagyobb szerephez jutott a színházak műsorterveiben. Ezért nem véletlen, hogy a színház iránti érdeklődés ennyire fokozódott. Különösen azok a színházak vívták ki a dolgozók elismerését és szeretetét, amelyek mai témával foglalkozó, jelentős műveket tudtak színpadra vinni. Az a tény — folytatja a cikk —, hogy színházaink határozott fordulatot tettek a korszerűség felé, magas követelményeket támaszt a színműírókkal szemben. Bármilyen jelentős témát választ is a szerző, a téma nem menti meg a rossz darabot, nem teszi jóvá annak irodalmi fogyatékosságait. A Pravda ezután kifogásolja, hogy a lapok nem eléggé foglalkoznak a színházak produkcióival, kevés bírálat és komoly színikritikai cikk jelenik meg! Hiányolja a Pravda cikke azt is, hogy „nemigen szerepelnek a nézőknek az új színdarabokra és előadásokra vonatkozó nyilatkozatai“ . Ezután a színházak feladatait szögezi le a cikk: — A színház olyan különböző műfajú, teljes értékű darabokat vár a színműíróktól, melyek hitelesen számolnak be a szovjet emberek életéről és harcáról. De nem elegendő a repertoárt valamilyen jó darabbal bővíteni! A jó darabot fól is kell előadni, a színpad művészetének magas művészi színvonalon álló alkotását kell nyújtani. A szovjet színházakban nincsen helye a művészet hideg, közömbös és kontár kezelésének! Az előadásnak vonzani és megörvendeztetni, felajzani és érdekelni, nevelni és lelkesítenie kell a szovjet közönséget. Arra kell törekedni, hogy minden egyes új előadás meggyőzően tanúskodjék színészeink és rendezőink tehetségének fejlődéséről és tökéletesedéséről. Népünk szereti és értékeli a színházat. Azt követeli a színműíróktól, rendezőktől és színészektől, hogy még jobban, még többet dolgozzanak és nymódon művészetükkel elégítsék ki a szovjet nézőközönség — a világ leghaladóbb, legigényesebb nézőközönségének — állandóan fokozódó igényeit. A színművészet legfontosabb feladata: a prózai színházak műsorterveinek tökéletesítése. A szovjet színiirodalommal és az egész szovjet művészettel együtt be kell töltenie magasztos hivatását. Lenin—Sztálin ügyének, a kommunizmus ügyének szolgálatát — fejezi be cikkét a Pravda. Minden harmadik hallgató ösztöndíjas az Agrártudományi Egyetemen Csütörtökön délután tartották meg az Agrártudományi Egyetem évzáróját az egyetem dísztermében. Révy Dezső rektori beszámolójában jelentős eredményekre mutatott rá. Elmondta, hogy a ma már 166 szovjet folyóiratot, szaklapot tanulmányozhatnak az egyetem tanárai és hallgatói. Beszámolt a vizsgaeredmények jelentős javulásáról, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy nagyban emelkedett a munkás-s szegényparaszt származású hallgatók száma. Az egyetem minden harmadik hallgatója ösztöndíjban részesül és ugyanennyi a kollégiumokban lakók száma is. Tímár János, a földművelésügyi minisztérium szakoktatása főosztályának helyettes vezetője rámutatott arra, hogy az ötéves terv során az Agrártudományi Egyetem fejlesztésére fordított összeg meghaladja a százmillió forintot. Hogy népi demokráciánk mennyire megbecsüli az Agrártudományi Egyetemen végzett szakembereket, az is bizonyítja, hogy az idén végzett fiatalok munkahelye már az oklevelük kézhezvétele napján biztosítva van. Ezekután kiosztották a jutalmakat és kultúrműsorral zárták be az ünnepélyt. Varsóban bemutatták a Ludas Matyit A varsói Palladium filmszínházban a magyar követség bemutatta a Ludas Matyi című filmet. Az előadáson megjelentek Szyr miniszter, Sztawielski miniszterelnökhelyettes, Barcikowski, a Szejm alelnöke, valamint a szovjet ügyvivővel az élen a népi demokratikus országok diplomatái. A filmbemutatót viharos tapssal fogadta a közönség. Egyébként a közeli hetekben lengyel nyelvre szinkronizálják a Ludas Matyit és úgy mutatják be a lengyel mozikban. Új játékfilm készül termelőcsoportjaink életéről Július elején egy új mezőgazdasági témájú játékfilm felvételei kezdődnek a Hunnia Filmgyárban A film egy termelőcsoport megalakulásáról és fejlődéséről szól és ezen keresztül bemutatja a termelőcsoportban élő emberek életét. Az új játékfilmet Urbán Ernő írta, dr. Ranódi László rendezi, a felvételeket Illés György Kossuth-díjas operatőr végzi, zenéjét pedig Székely Endre szerezte. KIRMAYEK EDIT és DELI SÁNDOR folyó hó 28-án házasságot kötöttek.(Minden külön értesítés helyett.) A Szikra új könyvei A Szikra közeljövőben kiadásra kerülő könyveinek nagy része a haladó természettudományt, a szocializmus építő munkáját és mindezek ellenségeit, a haladás gátlóit mutatja be. Megjelenik Osztrover: Viharmadarak című regénye, amely az első orosz mukásforradalom hőseinek életét rajzolja elénk. Az „Épül a szovjet falu" című könyv, amely Zadonszkij útinaplója, leírja a Volgán túli falvak gazdasági és kulturális felemelkedését, végigvezetve az olvasót a forradalom előtti legteljesebb nyomortól a kommunizmust építő jelenig. Davidov füzete, amely a Természettudományi Kiskönyvtár sorozatában jelent meg, az állatfajták kitenyésztésének micsurinn-tanítását tartalmazza. A béke, a haladás elszánt árulóiról írt Grigorjan a marxista ismeretek egyik füzetében és az amerikai imperializmus japáni politikája lepleződik le előttünk Ejdusz könyvében, aki megmutatja, hogy az USA hogyan „tartja meg“ a potsdami határozatokat. A Lengyel Jogász Szövetség július 1-én és 2-án tartja kongresszusát Varsóban. A Magyar Jogász Szövetség részéről dr. Alapi Gyula államügyészségi elnök és dr. Kovács István, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára vesz részt a kongresszuson. Maghart Vasziljevna-N Nyezsdanyova A szovjet operaszínpad büszkesége, Antonyina Vasziljevna-Nyezsdanyova, a kiváló orosz énekmvésznő elhunyt. Halálával a szovjet művészetet hatalmas veszteség érte, 1902-ben lépett először a Nagy Színház színpadára. Művészi pályája során világviszonylatban a legkiválóbb énekesek közé emelkedett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után rendkívül tevékeny részt vett a szovjet művészet fejlesztésében, a Nagy Honvédő Háború idején számos hangversenyt adott a sebesülteknek. A moszkvai Állami Konzervatórium tanáraként sok kiváló művészt nevelt, sok kitüntetésben részesült és megkapta a Sztálin-díjat is. A szovjet nép és a világ valamennyi művésze kegyelettel őrzi emlékét. Kiadták a legjobb lengyel Petőfi-fordítás díját Marian Jachinowicz lengyel írónak és műfordítónak a lengyel írók kongresszusán átadták a legjobb Petőfifordítás díjazására kiüízott 15.000 zloty jutalomdíjat. Ezt a díjat a magyarlengyel kulturális egyezmény alapján adták ki, amely kimondja, hogy minden évben jutalomban részesítik azt a lengyel írót, aki a magyar irodalom alkotásaiból a legsikerültebb fordításokat készíti. A díjat Sokorski helyettes közművelődés- és művészetügyi miniszter nyújtotta át.____ A ROMÁN NÉPIZENEKAR SZAKMAI BEMUTATÓJA A Román Fololor Intézet Népizenekara nagysikerű nyilvános hangversenysorozata után csütörtökön délután meghívott közönség előtt szakmai bemutatót rendezett a Zeneakadémián, ahol a zenekar kialakulásának és fejlődésének szemléltető képét is megismerte a hallgatóság. A Szovjetunió példája alapján működő zenekar minden száma most is osztatlan sikert aratott. A koncert után a Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Kultúrkapcsolatok Intézete fogadást rendezett a román vendégeit tiszteletére a Művészeti Szövetségek Házának kertjében. A késő éjjeli órákig barátságosan elbeszélgettek a népszerű vendégművészek és a magyar zenei élet képviselői. _________ Színészkarnevál a Vidám Parkban Július elsején délután 4 órától hajnalig rendezik a színházak dolgozói a Vidám Parkban a Színészkarnevált A főváros összes művészei résztvesznek ezen a színes és gazdag júliáuson. Az est bevétele az elaggott színházi dolgozók „Ódry Árpád Otthon”-ának felépítését szolgálja. A dolgozók az üzemekben három forintért kedvezményes belépőjegyet válthatnak. A színházak színész-brigádjai a legkedveltebb művészekkel négy szabad színpadon 15 félórás műsort adnak, sportbemutatók, bábszínház és hangverseny gazdagítja a Színészkarnevál műsorát. ELŐADÁS Fjodorov könyvéről Csütörtökön délután , a Szikra Sztálin úti kultúrközpontjában Kenéz István alezredes, a Szabadságharcos Szövetség főtitkára tartott előadást Fjodorov „Partizánok élén” című könyvéről. Részletesen ismertette a Fjodorov-vezette partizáncsoport hősi tetteit, amelyek rettegésben tartották a fasiszta megszállókat. — A könyv egyik legnagyobb erénye — mondotta előadásában —, hogy megmutatta, hogyan szervezte és irányította, a Bolsevik Párt a megszállók elleni harcot. A nép hivatott vezetőjének tekinti a Pártot és mindenben támogatja politikáját. Hálásak lehetünk a nagyszerű szovjet népnek, hogy ilyen hősöket adott a világnak, akik példát mutatnak minden becsületes haladó embernek — mondotta előadásában Kenéz István. Egész sor új dokumentfilm készül A fejlődő magyar dokumentfilmgyártás számos új filmre készül. A DISZ alakuló kongresszusáról készülő dokumentfilmet, amelyet nagyrészt a Híradó és Dokument Filmgyár ifjú dolgozói alkotnak, Fehér Imre ifjúmunkás rendezi. Bemutatásra kerül a közeljövőben a Győri Textilgyár egyik sztahanovista textilmunkásnőjéről, Balogh Ferencnéről rendezett kisfilm, amely a sztahanovista munkamódszerekre és a dolgozóknak a munkához való új viszonyára világít rá. Ugyancsak a közeljövőben kezdődik meg a „Vörös csillag" című dokumentfilm forgatása, amely egy termelőszövetkezet működését viszi vászonra. A film a túrkevei aratás felvételeivel kezdődik. NAGY PÉTER tiltott határ száguld az orosz hómezőkön. A határban Péter cár menekül a győztes svéd király, XII. Károly seregei elől. Péter uralkodásának elején indult meg Oroszország és Svédország küzdelme a Balti-tenger birtokáért és a cár rosszul felszerelt hadserege vereséget szenvedett a svéd király csapataitól. A vereség nem töri le Pétert, de világossá teszi előtte, hogy elmaradt országgal, ipar, jól felszerelt hadsereg és flotta nélkül Oroszország nem valósíthatja meg céljait. Így kezdődik Petrov monumentális filmje, a Nagy Péter. A nagy rendező, Alexej Tolsztojjal, a nagyszerű szovjet íróval olyan történelmi filmet alkotott, amely a szocialista realizmus eszközeivel világítja meg Nagy Péter korát, azokat az erőket, amelyek gátolták a haladást és a feltörekvő osztályok harcát a reakció erői ellen. A két tábor Péter, illetve fia, a babonásan vallásos, gyengeakaratú Alexej cárevics körül csoportosul. Péter a kereskedőkre és az iparosokra, a feltörekvő kapitalizmus erőire támaszkodik és kíméletlenül harcol a feudalizmus viszonyait fenntartani akaró főpapok és bojárok ellen. Péter Oroszországot nagyhatalommá akarja tenni és ezért az elmaradt ország nem olyan reformokat vezet be, amelyek kiváltják a feudális földesurak és hűbéri népegúzók ellenállását. De a haladás erői győznek. Péter ipart, flottát teremt és újjászervezett serege legyőzi a svéd királyt. E győzelem megteremti a fejlődő Oroszország nagyhatalmi helyzetének alapjait. A film — amelynek folytatása a hasonlóan nagyszabású Diadalmas Péter — befejező jelenetében Alexej cárevics Rómába menekül, a reakció főfészkébe, a haladás ellenségeinek mindenkori támogatójához, a pápához. A két batár a film elején és végén jelképezi a két tábort: a saját erejében és a népiben bízó haladó cárét, aki a film elején levonja a tanulságot, amelyet a vereségből meríthet és a cárevicsét, aki elhagyja hazáját, hogy idegen segítséggel térjen vissza, hogy eltiporja a haladás erőit. Petrov monumentális eszközökkel ábrázolja a kort és az akkori társadalmat. A kiváló szovjet színészek alakításai külön tanulmányt, érdemelnének. Szanonov Nagy Péterét féktelen energia és céltudatosság jellemzi, amellyel az egész országot magával tudja ragadni nagy célok megvalósítása érdekében. Cserkaszov Alexej cárevics szerepében ezer arcának egyikét mutatja. Hatalmas felemábrázoló képességével megrázóan alakítja a gyáva, babonás, uralkodni vágyó, mindenfajta haladásnak ellenszegülő, árulásra kész, apja halálát kívánó, de cselekedni képtelen, energiátlan cárevics alakját. Zsarov, az alacsony sorból herceggé vált Mensikov szerepében bemutatja a korai kapitalizmus vezetőinek erényeit és hibáit is, azokat a hibákat, amelyek később romlásukat és a rendszer rothadását okozzák. Taraszova, a nagy szovjet művésznő, Jekaterina szerepében ábrázolóképessége egész skáláját csillogtatja. Az egyszerű parasztlány méltóságteljes cárnővé való fejlődését kiválóan érzékelteti. Nagy Péter a szovjet filmművészet egyik legnagyobb alkotása, amely meggyőzőenít bizonyítja a történelmi film területén is a szocialista-realista művészet magasabbrendűségét. Lenkei Lajos Eltemetiték József Jolánt Csütörtökön délelőtt nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára a Kerepesi-temetőben József Jolán elvtársnőt, a kiváló újságírót és írót, a nagy proletárköltő, József Attila életrajzíróját. A gyászünnnepségen a Magyar Dolgozók Pártja nevében Orbán László elvtárs búcsúzott József Jolántól. — József Jolán tudta — mondotta beszédében —, hogy Pártunk teremtette meg azt a világot, ahol a néphez hű költőnek, művésznek, alkotónak nem szenvedésteti az élete s ahol nem kallódnak és nem pusztulnak el többé népünk legjobb fiai. A népművelési minisztérium nevében Domokos János elvtárs, a Magyar Írók Szövetsége nevében .Bóka László elvtárs, a Magyar Újságírók Szövetsége nevében Földes Mihály elvtárs búcsúztatta József Jolánt. A beszédek elhangzása után a koporsót leeresztették a sírba, amelyet elborítottak a koszorúk, köztük a Magyar Dolgozók Pártja hatalmas pirosrózsa koszorúja. GERGELY SÁNDOR: FARKASOK (Szikra- kiadás) A magyar irodalomtörténetben külön fejezet azoknak az íróknak és költőknek működése, akik Horthy fasiszta terrorja elől emigrálni kényszerültek és távol Magyarországtól tartották fenn a legjobb magyar irodalmi hagyományokat. Emigráns íróink a Szovjetunióban, a munkások és parasztok szabad hazájában leltek menedéket és második otthont és a szocializmus országának szabad légkörében eléggé fel nem becsülhető szolgálatot tettek a magyar irodalomnak. Az elnyomatás nehéz éveiben az ő műveikben élt a szabadság után vágyakozó magyar nép igazi hangja, ugyanakkor nyíltan leleplezhették és ostorozhatták a „kultúrfölényt“ hirdető földesúri és tőkés Magyarország embertelen viszonyait. Abban az időben, amikor a hivatalos Magyarország Herczeg Ferenc és Harsányi Zsolt selejtes fércmunkáit "nyilvánította „irodalomnak“ Móricz Zsigmond és József Attila műveivel szemben, a Szovjetunióban szabadon, magyar nyelven megjelenhettek olyan művek, amelyek a magyar nép igazi arcát, valóságos helyzetét, legjobbjainak, a kommunistáknak az elnyomók ellen vívott hősi küzdelmét mutatták be. Ezekből a művekből nyújtott át egy értékes csokorral a Szikra könyvkiadó a magyar olvasóközönségnek, amikor kiadta Gergely Sándor „Farkasok" című novelláskötetét. „Forradalmár elődeink életeinek szépsége, nagysága, hősiessége legyen mintája a szocializmust építő dolgozó magyar népnek“ — írja Gergely Sándor a kötet előszavában és e pár sor nem csupán ajánlás, hanem program is, melyet az író novelláiban kiválóan megvalósít. A novellák bemutatják mindazt, ami értékes és jó a népben és azt a feneketlen gonoszságot és cinizmust, amivel elnyomói eltiporni, megsemmisíteni akarták a népben rejlő értékeket. Gergely Sándor novellái meggyőzően mutatják be, hogy ezek az értékek elpusztíthatatlanok és csak gonosztettekkel lehet elnyomni érvényesülésüket ideig-óráig. A nép — hirdetik Gergely Sándor novellái — szabadságszerető, alkotókedvű és optimista még a legnehezebb helyzetekben is. És a nép harcol, harcol a szabadságért, az emberségért, becsületéért mindig az adott körülmények között a lehetséges eszközökkel. Az osztályharc egy pillanatra sem szünetel — fejti ki művészi eszközökkel az író lendületét azonban az öntudat fokozza, vagy annak hiánya fékezi. Gergely Sándor pártos író, kommunista író! Novellái harcos írások, amelyekkel a magyar nép boldog jövőjéért küzd, törhetetlen bizakodással a nép győzelme és engesztelhetetlen gyűlölettel a nép ellenségei iránt. Ábrázolásmódját ezek a tulajdonságok határozzák meg, és átfűtik minden sorát. Novellái az igazság erejével hatnak, szeretetet és gyűlöletet keltenek. Alakjai húsból és vérből való emberek, akiket osztályhelyzetük és meggyőződésük irányít. A kötet novellái közül néhányat már jól ismer a magyar olvasó. Elsősorban a „Vitézek és hősök” címűt, amely színmű formájában is nagy sikert aratott. De minden novellája ismerősnek tűnik, mivel hűen ábrázolja az író a valóságot. Ismertük a spiclit, aki befurakodva a Pártba, sorra adta fel a harcos kommunistákat a rendőrségnek, a gyáva kispolgárt, aki talpnyalója a terroristáknak és „hazafiúi’’ szólamokkal leplezte gyávaságát, féreg mivoltát, a tehetségtelen törtetőt, akit a hitleri éra vetett a magasba, a nyegle és gyáva katonatisztet, aki nem vette emberszámba azt, aki nem viselt csillagot a gallérjánés tébolyoltan gyilkolt le ártatlan gyerekeket Ezeket az „ismerősöket” elsodorta az új világ, amely a felszabadító Szovjet Hadsereg győzelme nyomán alakult kihazánkban és az egykor üldözötten is hősi harcot vívó Eszterágok és Sántha Baloghok és utódaik ma szabad országban azon munkálkodnak, hogy csak az irodalomban maradjon emléke az egykori gyűlölt világnak. A forradalmárok életét nagy szeretettel rajzoló Gergely Sándor emléket állított a nép legjobb fiainak novelláiban, melyek alkalmasak arra, hogy népünk „lássa és érezze, milyen áldozatokat hozott az előttünk járó nemzedék maroknyi, áldozatkész hőse azért, hogy ma Duna—Tisza táján is szabad, boldog szocialista élet épülhessen”. Gergely Sándor elvtárs e kötetével szintén a szabad, boldog szocialista haza építésében segédkezett. L. L