Világosság, 1950. július-szeptember (6. évfolyam, 150-228. szám)

1950-07-01 / 150. szám

A szovjet színházak­ban nincs helye a MŰVÉSZET közömbös és kontár kezeléseinek A Pravda nemrégiben tanul­ságos cikket közölt „A re­pertoár — a színház munká­jának alapja'* címmel. — A színművészet alapja — írja a Pravda — a szimnűtirodalom. Szín­házaink szempontjából a műsorterv döntő fontosságú, elsőrendű jelentő­ségű kérdés. A színház csak akkor tudja a nép kommunista neveléséért küzdő magasztos láváz­ás­át betölteni, ha a szocialista társadalom döntő élet­­jelenségeit híven tolm­ácsoló és teljes értékű színművek állnak rendelkezésére. A szovjet színházak művészi ta­pasztalata szemléltetően bizonyítja, hogy a színház sikerei közvetlen ösz­­szefüggésben állnak korunk színmű­­irodalmával. A szovjet színműíróknak a jelen­kor fontos témáit feldolgozó, ki­váló művein fejlődött és erősö­dött színházi életünk, alakultak ki rzínészeink és rendezőink új mű­vészi jellegzetességei. A Kommunista Párt ás Sztdán elv­­társ — folytatja a Pravda cikke — szüntelen gondoskodnak a szocialista kultúra fellendüléséről. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Köz­ponti Bizottságának „A prózai szín­házak repertoárjáról és a repertoár megjavításának eszközeiről. 1046-ban hozott határozata kimerítő részletes­séggel és teljes világossággal jelöli meg a színművészet legfontosabb feladatát: olyan művészi szempontból teljes értékű, erőteljes műveket kell al­kotni, melyek a szovjet társadalom életével, a szovjet emberrel fog­lalkoznak. A Pravda a továbbiakban beszámol a határozat óta elért eredményekről és az idei év legkiválóbb szovjet szín­műveiről, többek közt említve Konsztantin Szimottov: „Idegen ár­nyék", Borisz Lavrenyev „Amerika hattyja“ és Visnyevszkij „Felejthetet­len 1919-es év" című darabját, majd­­így folytatja: — A szovjet színdarab összehason­líthatatlanul nagyobb szerephez jutott a színházak műsorterveiben. Ezért nem véletlen, hogy a színház iránti érdeklődés ennyire fokozódott. Különösen azok a színházak vív­ták ki a dolgozók elismerését és szeretetét, amelyek mai témával foglalkozó, jelentős műveket tud­tak színpadra vinni. Az a tény — folytatja a cikk —, hogy színházaink határozott fordula­tot tettek a korszerűség felé, magas követelményeket támaszt a színmű­írókkal szemben. Bármilyen jelentős témát vála­szt is a szerző, a téma nem menti meg a rossz darabot, nem teszi jóvá annak irodalmi fogyatékosságait. A Pravda ezután kifogásolja, hogy a lapok nem eléggé foglalkoznak a színházak produkcióival, kevés bí­rálat és komoly színikritikai cikk jelenik meg! Hiányolja a Pravda cikke azt is, hogy „nemigen szerepelnek a nézőknek az új színdarabokra és előadásokra vonat­kozó nyilatkozatai“ . Ezután a színházak feladatait szö­gezi le a cikk: — A színház olyan különböző mű­fajú, teljes értékű­ darabokat vár a szín­műíróktól, melyek hitelesen számolnak be a szovjet emberek életéről és har­cáról. De nem elegendő a repertoárt valamilyen jó darabbal bővíteni! A jó darabot fól is kell előadni, a színpad művészetének magas mű­vészi színvonalon álló alkotását kell nyújtani. A szovjet színházak­ban nincsen helye a művészet hi­deg, közömbös és kontár kezelé­sének! Az előadásnak vonzani és megörven­deztetni, felajzani és érdekelni, ne­velni és lelkesítenie kell a szovjet kö­zönséget. Arra kell törekedni, hogy minden egyes új előadás meggyőzően tanúskodjék színészeink és rendezőink tehetségének fejlődéséről és tökéletese­déséről. Népünk szereti és értékeli a színhá­zat. Azt követeli a színműíróktól, ren­dezőktől és színészektől, hogy még jobban, még többet dolgozza­nak és nymódon művészetükkel elégítsék ki a szovjet nézőközön­ség — a világ leghaladóbb, legigé­nyesebb nézőközönségének — ál­landóan fokozódó igényeit. A színművészet legfontosabb fel­adata: a prózai színházak műsortervei­nek tökéletesítése. A szovjet színiiro­­dalommal és az egész szovjet művé­szettel együtt be kell töltenie magasz­tos­­ hivatását. Lenin—­Sztálin ügyének, a kommunizmus ügyének szolgálatát — fejezi be cikkét a Pravda. Minden harmadik hallgató ösztöndíjas az Agrártudományi Egyetemen Csütörtökön délután tartották meg az Agrártudományi Egyetem év­záróját az egyetem dísztermében. Révy Dezső rektori beszámoló­jában jelentős eredményekre mu­tatott rá. Elmondta, hogy a ma már 166 szovjet folyóiratot, szaklapot tanul­mányozhatnak az egyetem tanárai és hallgatói. Beszámolt a vizsgaeredmé­nyek jelentős javulásáról, ami nagy­részt annak köszönhető, hogy nagyban emelkedett a munkás-­s szegényparaszt származású hallgatók száma. Az egye­tem minden harmadik hallgatója ösz­töndíjban részesül és ugyanennyi a kollégiumokban lakók száma is. Tímár János, a földművelésügyi minisztérium szakoktatása főosztályának helyettes vezetője rámutatott arra, hogy az öt­éves terv során az Agrártudományi Egyetem fejlesztésére fordított összeg meghaladja a százmillió forintot. Hogy népi demokráciánk mennyire megbe­csüli az Agrártudományi Egyetemen végzett szakembereket, az is bizo­nyítja, hogy az idén végzett fiatalok munkahelye már az oklevelük kézhez­vétele napján biztosítva van. Ezek­­után kiosztották a jutalmakat és kul­túrműsorral zárták be az ünnepélyt. Varsóban bemutatták a Ludas Matyit A varsói Palladium filmszínházban a magyar követség bemutatta a Ludas Matyi című filmet. Az előadáson meg­jelentek Szyr miniszter, Sztawielski miniszterelnökhelyettes, Barcikowski, a Szejm alelnöke, valamint a szovjet ügyvivővel az élen a népi demokra­tikus országok diplomatái. A filmbemutatót viharos tapssal fo­gadta a közönség. Egyébként a közeli hetekben lengyel nyelvre szinkronizál­ják a Ludas Matyit és úgy mutat­ják be a lengyel mozikban. Új játékfilm készül termelőcsoportjaink életéről Július elején egy új mezőgazda­sági témájú játékfilm felvételei kez­dődnek a Hunnia Filmgyárban A film egy termelőcsoport megalakulásáról és fejlődéséről szól és ezen keresztül be­mutatja a termelőcsoportban élő em­berek életét.­­ Az új játékfilmet Urbán Ernő írta, dr. Ranódi László rendezi, a felvéte­leket Illés György Kossuth-díjas ope­ratőr végzi, zenéjét pedig Székely Endre szerezte. KIRMAYEK EDIT és DELI SÁNDOR folyó hó 28-án házasságot kötöttek.­­(Minden külön értesítés helyett.) A Szikra új könyvei A Szikra közeljövőben kiadásra kerülő könyveinek nagy része a ha­ladó természettudományt, a szocializ­mus építő munkáját és mindezek el­lenségeit, a haladás gátlóit mutatja be. Megjelenik Osztrover: Viharmadarak című regénye, amely az első orosz mu­­kásforradalom hőseinek életét raj­zolja elénk. Az „Épül a szovjet falu" című könyv, amely Zadonszkij útinap­lója, leírja a Volgán túli falvak gazda­sági és kulturális felemelkedését, vé­gigvezetve az olvasót a forradalom előtti legteljesebb nyomortól a kommu­nizmust építő jelenig. Davidov füzete, amely a Természettudományi Kiskönyv­tár sorozatában jelent meg, az állat­fajták kitenyésztésének micsurinn-taní­­tását tartalmazza. A béke, a haladás elszánt árulóiról írt Grigorjan a marx­ista ismeretek egyik füzetében és az amerikai imperializmus japáni politi­kája lepleződik le előttünk Ejdusz könyvében, aki megmutatja, hogy az USA hogyan „tartja meg“ a potsdami határozatokat. A Lengyel Jogász Szövetség július 1-én és 2-án tartja kongresszusát Var­sóban. A Magyar Jogász Szövetség részéről dr. Alapi Gyula államügyész­ségi elnök és­ dr. Kovács István, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára vesz részt a kongresszuson. Maghart Vasziljevna-N Nyezsdanyova A szovjet operaszínpad büszkesége, Antony­ina V­asziljevna-Nyezsdanyova, a kiváló orosz énekm­­vésznő elhunyt. Halálával a szovjet művészetet hatal­mas veszteség érte, 1902-ben lépett először a Nagy Szín­ház színpadára. Művészi pályája so­rán világviszonylatban a legkiválóbb énekesek közé emelkedett. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom után rendkívül tevékeny részt vett a szov­jet művészet fejlesztésében, a Nagy Honvédő Háború idején számos hang­versenyt adott a sebesülteknek. A moszkvai Állami Konzervatórium ta­náraként sok kiváló művészt nevelt, sok kitüntetésben részesült és meg­kapta a Sztálin-díjat is. A szovjet nép és a világ valamennyi művésze kegyelettel őrzi emlékét. Kiadták a legjobb lengyel Petőfi-fordítás díját Marian Jachinowicz lengyel írónak és műfordítónak a lengyel írók kon­gresszusán átadták a legjobb Petőfi­­fordítás díjazására kiü­ízott 15.000 zloty jutalom­díjat. Ezt a díjat a magyar­lengyel kulturális egyezmény alapján adták ki, amely kimondja, hogy minden évben jutalomban részesítik azt a len­gyel írót, aki a magyar irodalom alko­tásaiból a legsikerültebb fordításokat készíti. A díjat Sokorski helyettes köz­­művelődés- és művészetügyi minisz­ter nyújtotta át.____ A ROMÁN NÉPIZENEKAR SZAKMAI BEMUTATÓJA A Román Fol­olor Intézet Népizene­kara nagysikerű nyilvános hangverseny­­sorozata után csütörtökön délután meghívott közönség előtt szakmai be­mutatót rendezett a Zeneakadémián, ahol a zenekar kialakulásának és fej­lődésének szemléltető képét is meg­ismerte a hallgatóság. A Szovjetunió példája alapján működő zenekar min­den száma most is osztatlan sikert aratott. A koncert után a Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Kultúr­­kapcsolatok Intézete fogadás­t rendezett a román vendégeit tiszteletére a Mű­vészeti Szövetségek Házának kertjé­ben. A késő éjjeli órákig barátságo­san elbeszélgettek a népszerű vendég­­művészek és a magyar zenei élet kép­viselői. _________ Színészkar­nevá­l a Vidám Parkban Július elsején délután 4 órától haj­nalig rendezik a színházak dolgozói a Vidám Parkban a Színészkarnevált A főváros összes művészei résztvesznek ezen a színes és gazdag júliáu­son. Az est bevétele az elaggott színházi dolgozók „Ódry Árpád Otthon­”-ának felépítését szolgálja. A dolgozók az üzemekben három fo­rintért kedvezményes belépőjegyet válthatnak. A színházak színész-bri­gádjai a legkedveltebb művészekkel négy szabad színpadon 15 félórás mű­­­sort adnak, sportbemutatók, bábszín­ház és hangverseny gazdagítja a Színészkarnevál műsorát. ELŐADÁS Fjodorov könyvéről Csütörtökön délután , a Szikra Sztálin­ úti kultúrközpontjában Kenéz István alezredes, a Szabadságharcos Szövetség főtitkára tartott előadást Fjodorov „Partizánok élén” című könyvéről. Részletesen ismertette a Fjodorov-vezette partizáncsoport hősi tetteit, amelyek rettegésben tartották a fasiszta megszállókat. — A könyv egyik legnagyobb erénye — mondotta előadásában —, hogy megmutatta, hogyan szervezte és irányította, a Bolsevik Párt a meg­szállók elleni harcot. A nép hivatott vezetőjének tekinti a Pártot és min­denben támogatja politikáját. Hálásak lehetünk a nagyszerű szovjet népnek, hogy ilyen hősöket adott a világnak, akik példát mutatnak minden becsüle­tes haladó embernek — mondotta elő­adásában Kenéz István. Egész sor új dokumentfilm készül A fejlődő magyar dokumentfilm­­gyártás számos új filmre készül. A DISZ alakuló kongresszusáról ké­szülő dokumentfilmet, amelyet nagy­részt a Híradó és Dokument Filmgyár ifjú dolgozói alkotnak, Fehér Imre ifjúmunkás rendezi. Bemutatásra kerül a közeljövőben a Győri Textilgyár egyik sztahanovista textilmunkásnőjé­­ről, Balogh Ferencnéről rendezett kis­­film, amely a sztahanovista munka­­módszerekre és a dolgozóknak a mun­kához való új viszonyára világít rá. Ugyancsak a közeljövőben kezdődik meg a „Vörös csillag" című dokument­film forgatása, amely egy termelőszö­­vetkezet működését viszi vászonra. A film a túrkevei aratás felvételeivel kezdődik. NAGY PÉTER tiltott határ száguld az orosz hómezőkön. A határban Pé­­­ter cár menekül a győztes svéd ki­rály, XII. Károly seregei elől. Péter uralkodásának elején indult meg Oroszország és Svédország küzdelme a Balti-tenger birtokáért és a cár rosszul felszerelt hadserege vereséget szenvedett a svéd király csapataitól. A vereség nem töri le Pétert, de vi­lágossá teszi előtte, hogy elmaradt országgal, ipar, jól felszerelt hadse­reg és flotta nélkül Oroszország nem valósíthatja meg céljait. Így kezdődik Petrov monumentális filmje, a Nagy Péter. A nagy ren­dező, Alexej Tolsztojjal, a nagyszerű szovjet íróval olyan történelmi filmet alkotott, amely a szocialista realizmus eszközeivel világítja meg Nagy Péter korát, azokat az erőket, amelyek gá­tolták a haladást és a feltörekvő osz­tályok harcát a reakció erői ellen. A két tábor Péter­, illetve fia, a babonásan vallásos, gyengeakaratú Alexej cárevics körül csoportosul. Pé­ter a kereskedőkre és az iparosokra, a feltörekvő kapitalizmus erőire tá­maszkodik és kíméletlenül harcol a feudalizmus viszonyait fenntartani akaró főpapok és bojárok ellen. Pé­ter Oroszországot nagyhatalommá akarja tenni és ezért az elmaradt or­szág nem olyan reformokat vezet be, amelyek kiváltják a feudális földes­­urak és hűbéri népegúzók ellenállá­sát. De a haladás erői győznek. Pé­ter ipart, flottát teremt és újjászer­vezett serege legyőzi a svéd királyt. E győzelem megteremti a fejlődő Oroszország nagyhatalmi helyzetének alapjait. A film — amelynek folytatása a ha­sonlóan nagyszabású Diadalmas Pé­ter — befejező jelenetében Alexej cá­revics Rómába menekül, a reakció fő­fészkébe, a haladás ellenségeinek min­denkori támogatójához, a pápához. A két batár a film elején és végén jel­képezi a két tábort: a saját­ erejében és a népiben bízó haladó cárét, aki a film elején levonja a tanulságot, ame­lyet a vereségből meríthet és a cá­­revicsét, aki elhagyja hazáját, hogy idegen segítséggel térjen vissza, hogy eltiporja a haladás erőit. Petrov monumentális eszközökkel ábrázolja a kort és az akkori társadalmat. A kiváló szovjet színé­szek alakításai külön tanulmányt, ér­demelnének. Szanonov Nagy Péterét féktelen energia és céltudatosság jel­lemzi, amellyel az egész országot magával tudja ragadni nagy célok megvalósítása érdekében. Cserkaszov Alexej cárevics szerepében ezer arcá­nak egyikét mutatja. Hatalmas felem­­ábrázoló képességével megrázóan ala­kítja a gyáva, babonás, uralkodni vágyó, mindenfajta haladásnak ellen­szegülő, árulásra kész, apja halálát kívánó, de cselekedni képtelen, ener­giátlan cárevics alakját. Zsarov, az alacsony sorból herceggé vált Men­­sikov szerepében bemutatja a korai kapitalizmus vezetőinek erényeit és hibáit is, azokat a hibákat, amelyek később romlásukat és a rendszer rot­hadását okozzák. Taraszova, a nagy szovjet művésznő, Jekaterina szere­pében ábrázolóképessége egész skálá­ját csillogtatja. Az egyszerű paraszt­­lány m­éltó­ságteljes cárnővé való fej­lődését kiválóan érzékelteti. Nagy Péter a szovjet filmművészet egyik legnagyobb alkotása, amely meg­­győzőenít bizonyítja a történelmi film területén is a szocialista-realista mű­vészet magasabbrendűségét. Lenkei Lajos Eltemetiték József Jolánt Csütörtökön délelőtt nagy­ részvét mellett kísérték utolsó útjára a Kere­­pesi-temetőben József Jolán elvtárs­nőt, a kiváló újságírót és írót, a nagy proletárköltő, József Attila életrajz­íróját. A gyászünnnepségen a Magyar Dol­gozók Pártja nevében Orbán László elvtárs búcsúzott József Jolántól. — József Jolán tudta — mondotta beszédében —, hogy Pártunk terem­tette meg azt a világot, ahol a nép­hez hű költőnek, művésznek, alkotó­nak nem szenvedésteti az élete s ahol nem kallódnak és nem pusztulnak el többé népünk legjobb fiai. A népművelési minisztérium nevé­ben Domokos János elvtárs, a Magyar Írók Szövetsége nevében .Bóka László el­vt­árs, a Magyar Újságírók Szövet­sége nevében Földes Mihály elvtárs búcsúztatta József Jolánt. A beszédek elhangzása után a ko­porsót leeresztették a sírba, amelyet elborítottak a koszorúk, köztük a Ma­­gyar Dolgozók Pártja hatalmas piros­rózsa koszorúja. GERGELY SÁNDOR: FARKASOK (S­zi­k­r­a- ki­a­d­á­s) A magyar irodalomtörténet­ben külön fejezet azoknak az íróknak és költőknek működése, akik Horthy fasiszta terrorja elől emigrálni kényszerültek és távol Ma­gyarországtól tartották fenn a leg­jobb magyar irodalmi hagyományo­kat. Emigráns íróink a Szovjet­unióban, a munkások és parasz­tok szabad hazájában leltek me­nedéket és második otthont és a szocializmus országának szabad légkörében eléggé fel nem becsülhető szolgálatot tettek a magyar irodalom­nak. Az elnyomatás nehéz éveiben az ő műveikben élt a szabadság után vá­gyakozó magyar nép igazi hangja, ugyanakkor nyíltan leleplezhették és ostorozhatták a „kultúrfölényt“ hir­dető földesúri és tőkés Magyarország embertelen viszonyait. Abban az idő­ben, amikor a hivatalos Magyarország Herczeg Ferenc és Harsányi Zsolt selejtes fércmunkáit "nyilvánította „iro­dalomnak“ Móricz Zsigmond és Jó­zsef Attila műveivel szemben, a Szov­jetunióban szabadon, magyar nyelven megjelenhettek olyan művek, amelyek a magyar nép igazi arcát, valóságos helyzetét, legjobbjainak, a kommunis­táknak az elnyomók ellen vívott hősi küzdelmét mutatták be. Ezekből a művekből nyújtott át egy értékes csokorral a Szikra könyvkiadó a magyar olvasóközönségnek, amikor kiadta Gergely Sándor „Farkasok" című novelláskötetét. „Forradalmár elődeink életeinek szép­sége, nagysága, hősiessége legyen min­tája a szocializmust építő dolgozó ma­gyar népnek“ — írja Gergely Sándor a kötet előszavában és e pár sor nem csupán ajánlás, hanem program is, melyet az író novelláiban kiválóan megvalósít. A novellák bemutatják mindazt, ami értékes és jó a népben és azt a feneketlen gonoszságot és ci­nizmust, amivel elnyomói eltiporni, megsemmisíteni akarták a népben rejlő értékeket. Gergely Sándor novellái meggyőzően mutatják be, hogy ezek az értékek elpusztíthatatlanok és csak gonosztettekkel lehet elnyomni érvé­nyesülésüket ideig-óráig. A nép — hir­detik Gergely Sándor novellái — sza­badságszerető, alkotókedvű és opti­mista még a legnehezebb helyzetekben is. És a nép harcol, harcol a szabad­ságért, az emberségért, becsületéért mindig az adott körülmények között a lehetséges eszközökkel. Az osztályharc egy pillanatra sem szünetel — fejti ki művészi eszközökkel az író lendüle­tét azonban az öntudat fokozza, vagy annak hiánya fékezi. Gergely Sándor pártos író, kommunista író! Novellái har­cos írások, amelyekkel a magyar nép boldog jövőjéért küzd, törhetetlen bi­zakodással a nép győzelme és engesz­telhetetlen gyűlölettel a nép ellensé­gei iránt. Ábrázolásmódját ezek a tu­lajdonságok határozzák meg, és át­­fűtik minden sorát. Novellái az igaz­ság erejével hatnak, szeretetet és gyű­löletet keltenek. Alakjai húsból és vér­ből való emberek, akiket osztályhely­zetük és meggyőződésük irányít. A kötet novellái közül néhányat már jól ismer a magyar olvasó. Elsősorban a „Vitézek és hősök” címűt, amely szín­mű formájában is nagy sikert aratott. De minden novellája isme­rősnek tűnik, mivel hűen ábrázolja az író a valóságot. Ismertük a spiclit, aki befurakodva a Pártba, sorra adta fel a harcos kommunistákat a rendőr­ségnek, a gyáva kispolgárt, aki talp­­nyalója a terroristáknak és „hazafiúi’’ szólamokkal leplezte gyávaságát, fé­reg mivoltát, a tehetségtelen törtetőt, akit a hitleri éra vetett a magasba, a nyegle és gyáva katonatisztet, aki nem vette emberszámba azt, aki nem viselt csillagot a gallérján­­és tébolyoltan gyilkolt le ártatlan gyerekeket Eze­ket az „ismerősöket” elsodorta az új világ, amely a felszabadító Szovjet Hadsereg győzelme nyomán alakult ki­­hazánkban és az egykor üldözötten is hősi harcot vívó Eszterágok és Sántha Baloghok és utódaik ma sza­bad országban azon munkálkodnak, hogy csak az irodalomban maradjon emléke az egykori gyűlölt világnak. A forradalmárok életét nagy szere­tettel rajzoló Gergely Sándor emléket állított a nép legjobb fiainak novellái­ban, melyek alkalmasak arra, hogy népünk „lássa és érezze, milyen áldo­zatokat hozott az előttünk járó nem­zedék maroknyi, áldozatkész hőse azért, hogy ma Duna—Tisza táján is szabad, boldog szocialista élet épül­hessen”. Gergely Sándor elvtárs e kötetével szintén a szabad, boldog szocialista haza építésében segédkezett. L. L

Next