Világosság, 1950. október-december (6. évfolyam, 229-303. szám)

1950-10-01 / 229. szám

Gyorsítsd meg ötéves tervünk megvalósítását! Jegyezz Békekölcsönt. A megyék élén Zala, Hajdú, Veszprém és Győr A békekölcsönjegyzés eredményei a falun is óráról-órára fokozódnak. A békekölcsön jegyzési verseny egyre szé­lesebb tömegeket ragad magával. Eb­ben a versenyben mind több és több kiemelkedő példa születik. Elsősorban a népnevelők és a békebizottságok tagjai járnak elől jó példává­. A megyék versenyében a ma regge­lig beérkezett jelentések alapján a kö­vetkező megyék vannak az elsők kö­zött: Zala, Hajdú, Veszprém és Győr megyék. Vas megye a tegnapi napon jelen­tősen előre tört és megközelítette az élenjáró megyéket. Vas megyében a falusi jegyzés nagy lendülettel folyik. A tegnapi naphoz képest Baranya és Borsod megyék kissé lemaradtak. Ezek­ben a megyékben a falvakban folyó jegyzésgyűjtési munkát tovább kell fokozni, hogy újra felzárkózhassanak az elsők közé. A versenyben az eddigi jelentések szerint a lemaradtak kö­zött vannak Fejér, Csongrád, Heves, Szolnok és Szabolcs megyék. A megyék rangsorában az utolsó he­lyen Somogy, Bács és Tolna megyék vannak. Óráról órára n­a a falvak lelkesedése Somogy megyében Csepreg község­ben Frank János H­ holdas középpa­raszt 1000 forintot jegyzett. A követ­kezőket mondotta: „Szívesen adom, mert tudom, hogy ezzel is a békét erő­sítem és gyermekeim jövőjét bizt­osí­­tom." Molnaszecsőd községben László Gyula 10 holdas középparaszt 950 forintot jegyzett. Tudom — mondotta — hogy ezzel is a békét és a koreai nép harcát erősítem. Mezőtúron Domokos Albert nyugal­mazott tanító, békebizottsági tag, aki­nek nyugdíja 450 forint, 800 forintot jegyzett. Kijelentette: „örömmel hozom ezt az áldozatot, mert jól tudom, hogy ötéves tervünk eredményeinek fokozását segítem elő s egyúttal a béke frontját erősítem.“ Túrkevén a békebizottság tagjai T. Szabó Imre tszcs-tag 700 forint, id. Lévai Károly tszcs-tag ugyan­csak 700 forint«.­ Simon József dol­gozó paraszt pedig -50 forintot jegyzett Jászberényben Oláh József orvos, aki tagja a békebizottságnak, 1200 forintot jegyzett. Kiskunfélegyházán Dobzson István tszcs-tag és Bató Károly 6 holdas dolgozó paraszt 1000—1000 forintot jegyzett Váchartyánon Orlik József dolgozó paraszt 400 forintot jegyzett és vál­lalta, hogy az őszi mezőgazdasági munkát a tanácsvátsztások napjára teljesen befejezi. Tiszadob községben Szűcs Imre tszcs-tag, népnevelő 7100 forintot je­gyeztetett. Szekszárdon az ÁMG és az ÁMK Központ dolgozói versenyre hív­ták ki egymást. Tolna megyében a dombóvári járás­ban minden község versenyben áll a békekölcsönjegyzésben. Tevelen Ludas Andrásné MNDSZ- tag, 6 holdas dolgozó parasztasszony, akinek 8 gyermeke van, 500 forintot jegyzett. Jelentés a bányák és a vidéki üzemek versenyéről Vidéki nagyüzemek békekölcsön­jegyzési versenye egyre nagyobb len­dületet vesz. A diósgyőri dolgozók felhívása, melyet tegnap délután intéz­tek az ózdiakhoz, nem maradt válasz nélkül. Az ózdi dolgozók, jegyzésgyűjtők, békebizottságok vállalták, hogy behozzák lemaradásukat, nem lesz­nek sereghajtók Borsod megyében. A győri textgyárak közül, a Győri Textilművek érték el eddig a legjobb eredményt, több mint 500 forintos át­laggal. Lelkesítő példájukat követve a többi győri üzemben is újabb nagy lendületet vett a jegyzés. Veszprém megye üzemei között is nemes verseny folyik, ki lesz az első a Békekölcsön jegyzésben. A legjobb eredményt eddig az Aj­kai Szénbányák érték el Vesz­prém megyében, példát mutatva ezzel az ország többi bányaüze­meinek. A bányaüzemek közül továbbra is a Dorogi Bányaüzem a sereghajtó. Ugyancsak lemaradtak a salgótarjáni és a tatabányai bányaüzemek. Ezeken a helyeken a jegyzésgyűj­tők, békebizottságok feladata, hogy erősítsék a munkát, ha nem akarnak még jobban lemaradni az ezen haladó üzemek mögött Ugyancsak jó eredményt értek el a Péti Nitrogénművek, a Pápai Textil­gyár és a Várpalotai Szénbányák is. A megye versenyében legjobban le­maradt a Pápai Magasépítész N. V., ahol eddig a jegyzési átlag mindösz­­sze 360 forint. A baranya megyei üzemek közötti versenyben a Nagymányoki Szén­bánya, a Pécsi MESZHART és a Pé­­csi Magasépítési NV érték el a leg­jobb eredményt. Komlóbányának, mely alaposan lemaradt a versenyben, még erősíteni kell, ha nem akar szégyent hozni az egyébként jó eredményt el­érő pécskörnyéki bányaüzemekre. Szegedi népnevelők versenye Szegeden a Textilkombinát dolgozói között nagy lelkesedéssel folyik a békekölcsönjegyzés. A versenyben Róna Miklós vállalatvezető jó példával jár elől 6000 forintos jegyzésével. Vida Szűcs Eszter, a Textilkombi­nát népnevelője. Szeged valameny­nyi népnevelőjét versenyre hívta ki. A verseny legfontosabb szempontja, hogy az összegszerű eredményen túl, jó felvilágosító munkát végezzenek a népnevelők. Szegeden a Magyar Kender nép­nevelője, Igaz Erzsébet eddig közel 1000 forintos átlaggal 14.000 forintot jegyeztetett. Katolikus papok a béke védelméért Berényi Sándor albertfalvai káplán e­zt mondotta: „Azért jegyzek, mert a haza megerősítése, a béke védelme minden becsületes magyar köteles­sége“. A XI. kerületben rajta kívül még több katolikus pap fejezte ki a béke­­kö­lcsön jegyzéssel a nép iránti hűsé­gét. Takács János plébános 600 forin­tot, Molnár Ferenc plébános 1000 fo­rintot jegyzett. „A kormány és az egyház közötti megegyezés szellemében folytatom munkámat, — mondta dr. Csík József IV- kerületi apátplébános úr a békét, diztunkdzepe­s'neni, a béke mellett'kiállni, minden hívőnek kötelességet. Az apátplébános 1500 forint Békekölcsönt jegyzett. A IV. kerületi főplébániai egyházközség ■2000 forintos Békekölcsönnel segíti öt­éves tervünk sikerét Brunári Ferenc IV. kerületi katolikus pap 1000 forintot jegyzett. Levél Tóth János ifjúmunkáshoz ’F­­iatalok vagyunk mindannyian, te is, mi is. Nagy jövőnek né­zünk elébe, akárcsak a többi magyar fiatal. Nem gyötör egyikünket sem a jövőtől való rettegés, a betegség, a nyomor veszélye. Szépen keresel, talán még az ezer forintot is eléred egy-egy hónapban. Tisztességesen meg lehet élni ebből egy egész családnak és jut szórakozásra is. De nézzük csak, miért mondom én el mindezt s miért írjuk ki az újság­ban? Azért, mert te, úgy látszik, még nem érted, hogy mi a fel­adata egy becsületes magyar fiatalnak hazájával szemben, s még nem tudod megbecsülni azt a sorsot, amiben ré­szed van. Mi elvtársi segítséget aka­runk nyújtani neked, hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy te magad is meg­értsd, mennyire helytelenül jártál el, amikor ezerforintos havi kereset mel­lett 50 forinttal akartad „elintézni“ a Békekölcsön ügyét. Ötven forinttal, ez — kis fejszámolás után te is megálla­píthatod — heti 1 forint 25 fillér. Csak ennyire értékeled a békét, biztonságun­kat, építő munkánkat, jövőnket? Ne­ked a béke csak egy huszonötöt, egy fél mozijegyet ér? Lássuk, mire hivatkoztál, amikor a kölcsönjegyzésgyűjtő ifjúmunkás tár­said szemrehányást tettek neked. Azt mondtad: „Én szeretek jól élni, tán­colni, szórakozni, jó ruhákban járni. Azért nem jegyzek többet, mert erre kell a pénz.“ Szégyenük magunkat miattad, Tóth János. Szégyeljük magunkat vala­mennyien, fiatalok, akik becsületesen kivettük részünket a Békekölcsön si­keréért vívott harcból. Szégyelik ma­gukat a Kismotor és Gépgyár ifjú­munkásai. És az élenjárók: Tátrai Ist­ván, a Szerszámgépgyár tanulója, akinek heti keresete 24 forint és 300 forintot ajánlott fel, Márki Lajos a Kossuth-díjas építőifi, aki 1500 forin­tot ad kölcsön az államnak, a LAMPART fiataljai, akik önfeláldozó munkával üzemük jegyzésátlagát a havi átlagfizetés fölé emelték, s szé­­gyelik magukat mind a többiek. S­zégyeljük magunkat miattad, mert míg Koreában hősök ont­ják vérüket a békéért — valamennyiül kért, te érted is —, addig te egyetlen gon­dodnak a jó ruhákat tartod. Szégyel­­jük magunkat, mert míg Raymonde Dieu, a h06 francia munkáslány a vo­nat elé fekszik, hogy megakadályozza hadianyagok szállítását, addig te csak arra gondolsz, hogy milyen jó lesz szombaton „csörögni“. Szegyeld magad te is, Tóth János: nem hallod meg azoknak az ártatlan gyermekeknek segítséget kérő sikolyát, akiket közös ellenségeink, az imperia­listák, vadállati kegyetlenséggel gyil­kolnak meg Koreában! Nem hallod az anyák, feleségek kiáltását, a görög mártírok búcsúszavait! Mit hallasz meg te, Tóth János, ha ezek a hangok nem jutnak el hozzád? Az amerikai jazz hisztériás hangzavarát hallod, a swinget, amit szintén azért csinálnak Amerikában, hogy a világ népeinek hangját próbálják elnyomni ezzel is. Az ellenséget segíted — saját magaddal, társaiddal szemben, mindannyiunk boldog élete ellen. Talán már elfelejtetted, hogy 1944- ben mint bújkáltál a nyilasok elől, mert nem akartál elpusztulni a fronton. Ta­­lán már elfelejtetted, hogy rothadt krumplihéjat ettél, nehogy éhenhalj. Sőt, talán már azt is elfelejtetted, hogy mindezt ugyanazoknak köszönhetted, akik most ismét háborút akarnak ki­robbantani s akiket te, öntudatlan, önző magatartásoddal segítesz. Ha be­csületes ember vagy, — mi pedig sze­retnénk, hogy az legyél, — nem áll­hatsz egy táborban a gyerekgyilkosok­kal, a népek ellenségeivel. A te he­lyed nem amazoknál van, hanem kö­zöttünk, az építők, a szebb élet építői között. Gondolkozz csak egy ki­csit: kiknek köszönheted, hogy ma már szórakozásra, jó ruhára is telik, hogy szabad országban élsz, hogy munkád van, jól keresel? Annak köszönheted, hogy voltak milliószámra olyan embe­rek, — a szovjet emberek —, akik semilyen áldozatot nem sokaltak azért, hogy kivívják a béke győzelmét. Ők tették szabaddá a mi hazánkat is. Ne­kik köszönheted jó sorsodat s azoknak, akik 1945 után az élet élére álltak, harcra vezettek valamennyiünket, — a felemelkedésért. A munkások legjobb­jainak, a te osztályodnak, — akiket te most cserben akarsz hagyni, arra hi­vatkozva, hogy szeretsz szórakozni, táncolni. H­zt azt hiszed, hogy mi, fiatalok, nem szeretünk valamennyien vi­dáman élni, szórakozni, táncolni? Mind­annyian szeretünk szórakozni s ez így is van rendjén. Hiszen ebben az országban minden azért történik, hogy mi valóban vidáman élhes­sünk, hogy ne legyenek súlyos gond­jaink, hogy jusson időnk, pénzünk, ma­radjon kedvünk szórakozásra, tanu­lásra. De értsd meg végre, hogy a mi szórakozásainkat, gondtalan életünket is veszély fenyegeti, ha nem teszünk meg mindent a béke védelmére. A magyar fiatalok most a békeköl­csönjegyzés során is megmutatták, hogy hazánk számíthat rájuk. De te elmaradsz tőlük, Tóth János és elma­rad az a néhány társad, akik hozzád hasonlóan, nem értették meg eddig, hogy magatartásukkal a béke ügyének ártanak. Még nem késő. Mi azt sze­retnénk, ha megváltoznátok, ha méltó tagjaivá lennétek a mi egyre növekvő, erősödő társadalmunknak, becsületes fiai hazánknak. Mi azt akarjuk, hogy megértsétek: a békét csak akkor tud­juk megvédeni, ha a szórakozás mel­lett —­ és még a szórakozás előtt — valamennyien megteszünk minden tő­lünk telhetőt a békéért. Az öntudatos ifjúmunkást a harcos­ság jellemzi. Váljatok ti is jó harco­sokká, mint az élenjárók és ha segít­ségre van szükségetek, forduljatok a Horváth Edékhez, Cukor Annákhoz segítségért. Találjátok meg igazi he­lyeteket a mi táborunkban. Nem akarjuk többé szégyelni magun­kat miattatok, Tóth János... Kismotor- és Gépgyár ifjúmunkásai. Békekölcsönnel — a békéért Üzemeink már a tegnapi nap folya­mán egymásután hívták versenyre egymást a békekölcsönjegyzés minél nagyobb sikeréért. A IV. kerületi Mélyépítő és Vasútépítő Vállalatok is versenyben állanak egymással. A Mélyépítőben az első órák után elég alacsony volt a jegyzési átlag és a dolgozóknak még jelentős százaléka nem jegyzett. Hazug és megtévesztő hírekkel a reakciónak sikerült ugyanis rövid időre zavart kelteni az éjjeli műszak dolgozói között. A nappali műszakban dolgozó becsületes, hazáju­kat szerető munkások egy csoportja vállalta, hogy ott marad az éjjeli mű­szakra — népnevelő munkára. Önfelál­dozó segítségüknek máris mutatkozik eredménye. A Mélyépítő Vállalat dol­gozói, ezzel egyidejűleg, elküldötték Méh­ elvtársat a velük versenyben álló vasútépítőkhöz. — tartjuk a kihívást — üzenték. — Igaz, most még egy kicsit le vagyunk maradva, de meglátjátok, ha nem igye­keztek, jó politikai munkánk ered­ményeképpen le fogunk hagyni benne­teket. A vasútépítők erősen fogadkoznak: nem hagyják legyőzni magukat •ér A békebizottságok általában jó mun­kát végeznek a békekölcsönjegyzés szervezésében. A körzetek, házak lakó­gyűlésein egyre több dolgozó foglal állást hazafiasan a Békekölcsön ügye mellett. Ezekben az állásfoglalásokban részük van a békebizottságok rendezte lakógyűléseknek és a békebizottsági tagok felvilágosító munkájának is. A IX. kerületben, a Szüret­ utca 59-ben 92 résztvevővel tartottak lakógyűlést. A gyűlésen felszólalt Nagy Bálint is, aki 1000 forintot nyert kétszázforintos tervkölcsönkötvényével. „M­indannyian — mondotta —, akik nyertünk a terv­­kölcsönön, részt kell, hogy vegyünk a Békekölcsön jegyzésében is, hiszen mi személyesen is éreztük az államnak adott kölcsönök hatását. De nemcsak mi éreztük, hanem minden dolgozó is, azokban az intézményekben, lakóházak­ban, iskolákban és gyárakban, ame­lyeket forintjaink segítségével épített fel az államunk. Tehát minden becsü­letes embernek hazafias kötelessége kölcsönt adni az államnak.“ A VI. kerület, Szomoly­ utca 421c. számú házban megtartott röpgyűlésen Koncz László középiskolai tanár mon­­­dottat-el- a amit a mi kormányunk ígér, amit a Párt ígér — az­ megvaló­sul. Például nekünk, pedagógusoknak is megígérték a fizetésemelést és valóban fel is emelték. Mi hálásak vagyunk az államnak és tudjuk, hogy még sok ilyen támogatásban lesz ré­szünk. Ezért kell nekünk is támogatni az államot a békéért tett erőfeszíté­seiben.“ A fiatalok számtalan módon bebizo­nyították a békekölcsönjegyzés során, hogy hazánk minden körülmények kö­zött számíthat rájuk. Ötletesen, gyor­san, lelkesen dolgoztak a Békekölcsön sikeréért. A Lampart-gyár fiataljai vál­lalkoztak arra, hogy a gyár több mint 300 szabadságon, vagy betegállomány­ban lévő dolgozóját felkeresik és fel­­világosító munkával elérik, hogy ezek a dolgozók is, anyagi helyzetükhöz képest, minél nagyobb összegekkel tá­mogassák a béke ügyét. Péntek estig majdnem teljesen elvégezték ezt a munkát, s az ő kezdeményezésüknek is jelentős része van abban, hogy a Lampart-gyár egyes műhelyeinek jegyzési átlaga nagyobb, mint a dol­gozók egyhavi fizetése. ★ A béke ádáz ellenségei között mindenütt ott találjuk az első sorban a jobboldali szociáldemokratákat. Az Ikarusz festő­műhelyében is jobboldali szociálde­mokraták kártékony munkája okozta, hogy a műhely jegyzésátlaga általában elég alacsony volt. Böhm Jenő, aki eredetileg 300 forintot jegyzett, Gál­nak, az ismert jobboldali szociálde­mokratának befolyására akart visz­­szavonni a jegyzésből 100 forintot. Gálék keze van abban is, hogy az egyik dolgozó kijelentette: a disznóm­nak akarok ezer forintért kukoricát vásárolni, ezért nem jegyzek. Az Ikarusz-gyár felvilágosult, öntu­datos dolgozói azonnal ellentámadásba mentek át és bebizonyították munka­társaiknak, hogy a jobboldali szociál­demokraták azért áskálódnak a Béke­kölcsön ellen, mert azt szeretnék, ha az országban ismét a kapitalisták len­nének az urak. A jobboldali szociálde­mokraták háborúra spekulálnak. A gyár dolgozói az alapos felvilágo­sító munka eredményeképpen megér­tették az összefüggést a jobboldali szociáldemokraták aknamunkája és az imperialista háborús uszítók koreai és tajvani provokációja között. Azóta az üzem jegyzésátlaga óráról-órára emel­kedik. A Békekölcsön jegyzésével népünk hatalmas fegyvert ad államunk kezébe, a béke megvédésére. Nem csoda tehát, hogy az ellenség mindent elkövet, hogy meggátolja a kölcsönjegyzés sikerét. Az üzemek dolgozói azonban méltó választ adnak az ellenség kísérleteire. A Felten-gyárban megpróbálták a nép ellenségei, hogy „plafont" képez­zenek a békekölcsönjegyzésben. Néhány elmaradt dolgozót sikerült befolyásuk alá keríteni, akik összebeszélték, hogy a gyárban senki nem jegyez száz fo­rint fölött. Az ellenségnek ez a próbál­kozása egyes üzemkészekben már-már sikerrel járt, amikor megjelent egy ckasztuska-brigád és kiénekelte azokat, ,Akiknek csak kettőötvenet ér a béke". Ezzel a módszerrel a dolgozók nagy többségét sikerült meggyőzni arról, hogy csak népünk ellenségeinek lehet érdeke, hogy meggátolja a kölcsön­jegyzés sikerét és megindult a nagyobb jegyzés. Azok, akik addig úgy tervez­tek, hogy 50—100 forintot fognak je­gyezni, 300—400 forintot jegyeztek. A Rákosi Mátyás Művek szerszám­­gyárában Nagy Pál megkísérelte a dol­gozókat a Békekölcsön ellen hangolni. Ő maga megtagadta a kölcsönjegy­­zést, uszított a Szovjetunió ellen, izgatott a népi demokrácia, ellen. A műhely dolgozói felháborodásukban elkergették Nagy „urat" az üzemből. És a béke e­gaz ellenségének azzal válaszoltak, hogy az 1 .műhelyrészl­eg eddigi 200 forintos átla­gjeg­yzését 500 forintra emelték. A személyes példamutatás minden üzemben hatalmas lendületet ad a bé­kekölcsönjegyzésnek. Pápai György, az Északi Járműjavító villanymozdony mű­helyének pártonkívüli népnevelője is ezt bizonyítja példájával. Pápai György havi jövedelme 700 forint, 1500 forint kölcsönt jegyzett és a személyes példa­­mutatást összekötve alapos felvilágosító munkával, 770 forintos, kiemelkedően jó üzemi átlagjegyzést ért el. A Posztógyárban Breuer Pál nép­nevelő kéthavi fizetését ajánlotta fel. A Békekölcsönnel kapcsolatos agitációs munkára pedig úgy készült elő, hogy megismerkedett a körülötte dolgozó munkások családi körülményeivel, élet­viszonyaival és így minden egyes dol­gozónak saját példájával bizonyította be, hogy milyen mérhetetlenül sokat köszönhet minden magyar munkás népi demokráciánknak, Pártunknak. Breuer elvtárs munkájának jelentős része van abban, hogy az üzem békekölcsön­­jegyzésének átlagos összege 673 forint. Vass Béla, a Bortex sztahanovista népnevelője ötheti fizetését jegyezte és elérte azt is, hogy a vele együtt dol­gozó 15 ifjúmunkás kivétel nélkül négy-ötheti fizetését adta kölcsön az államnak. Vass Béla a békekölcsön­­jegyzés mellett azzal is bebizonyítja: jó harcosa a békének , hogy normá­ját rendszeresen 200 százalékra telje­síti. ★ A református és evangélikus egyházi vezetők felhívása A Református Egyetemes Konvent elnöksége körlevelében felhívta a lelki­pásztorokat, hogy Békekölcsön jegyzé­sével is fejezzék ki az államhoz és a békéhez való hűségüket, és közremű­ködésükkel nyújtsanak segítséget a jegyzések gyűjtésében. A körlevél közli, hogy az illetménykiegészítő államsegélyben részesülők „részlet“ jelzésű íven jegyezhetnek Békeköl­csönt. Dr. Reök Iván, evangélikus egyete­mes felügyelő és Turóczy Zoltán győri püspök, az evangélikus egyház lelki­­pásztoraihoz intézett körlevelükben fel­hívják a lelkipásztorokat, hogy Béke­kölcsön jegyzésével is fejezzék ki: döntöttek a béke mellett és a háború ellen. A körlevelet felolvasták az evan­gélikus egyetemes egyház közgyűlé­sén, ahol nagy lelkesedéssel vették tudomásul. Hétezer falujáró indul vasárnap vidékre Az üzemekben és a kerületekben lelkesen készülnek a legjobb falujárók, népnevelők, al­apszervezeti­­ nevelők, él­munkások, kiváló munkások, sztaha­­novisták a vasárnapi falujárásra. Vasárnap hétezer falujáró indul el hogy a vidéken is győzelemre vigye a Békekölcsön ügyét.­­ Az előkészítés munkájában különösen a IX. és X. kerület végzett jó munkát ahol megbeszélésre hívták össze a va­sárnapi falujáró csoportokat és kultúr­­gárdákat s elmondották nekik azoknak a területeknek konkrét helyi eredmé­­nyeit­ is, ahová vasárnap falujárásra mennek. Azonban hiányosságok is ta­pasztalhatók az előkészítés munkájá­ban: a MÁVAG-ban , például Szukics elvtárs nem végezte elég gondosan a falujárók kiválasztását, meg sem be­szélte az elvtársakkal a munkát,­ ha­nem egyszerűen kijelölte őket.

Next