Világszínház, 2000 (14. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1-2. szám
Beköszöntő Ha egy folyóirat élére új szerkesztő kerül, az első dolga, hogy az előző formátumot, külalakot megváltoztatja: lássék, más a gazda. Látszólag ez történt most is. Új szerkesztő került a VILÁGSZÍNHÁZ élére. De nem ez az indoka annak, hogy az Olvasó most más alakú és terjedelmű lapot tart a kezében. A változásnak mélyebb okai vannak. Nemcsak a lapnál történt változás, hanem az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet élén is. Az új vezetőség koncepciójának középpontjában a színházi élet és az Intézet közötti kapcsolat élőbbé és szorosabbá fűzése áll, ha nagy szavakat akarnék használni: a színházi szakma szolgálata, szerényebben: kiszolgálása. Ennek rendelődik alá az Intézet minden részlegének munkája, így természetesen a szerkesztőségé is. Ennek érdekében az első lépés az volt, hogy széles körben tudakozódtunk: mi érdekli a színházi embereket, a dramaturgokat, rendezőket, tervezőket, színészeket, kritikusokat, esztétákat, mire kíváncsiak, mit szeretnének olvasni egy olyan jellegű lapban, mint a VILÁGSZÍNHÁZ. Nem ért meglepetés bennünket: információkat, információkat, információkat. Mit hol játszanak, kik a jelentős drámaírók, rendezők, kikre érdemes figyelni, kiket kell megnézni, ha külföldön járunk? Milyen darabok sikeresek, érdekesek, fontosak Keleten és Nyugaton? Mi történik a határon túli magyar színházakban? Milyen tendenciák észlelhetők a világszínházban? Ennek ismeretében úgy döntöttünk, hogy megváltoztatjuk a VILÁGSZÍNHÁZ egy évtizeden át követett orientációját, s igyekszünk a megfogalmazott igényeknek a magunk lehetőségei szerint eleget tenni. Ez indokolja tehát a folyóirat külsőbelső megváltoztatását. És még valami: meggyőződésünk, hogy egy olyan intézménynek, mint az OSZMI, amely egyszerre gyűjti, tárolja és teszi közkinccsé a múlt és jelen színházi értékeit, információit, sok csatornán kell tájékoztatnia a valós és potenciális érdeklődőket, szakembereket. Ez a folyóirat kínálatra is igaz. Éppen ezért az Intézet négy folyóirat kiadását tartja elengedhetetlennek. Ez a négy periodika természetesen külön-külön területeket ölel fel, s kiegészíti egymást. A VILÁGSZÍNHÁZ, nevéből is adódóan, mindenekelőtt arról igyekszik beszámolni, ami a határainkon kívüli színházi életben zajlik. A Veszprémi Egyetem Színháztudományi Tanszékével közösen kiadandó THEATRON elsősorban a színházelmélet tárgykörében közöl eredeti és fordított szakirodalmat. A megújuló SZÍNHÁZTUDOMÁNYI SZEMLE a hazai színhátörténészek és színházi témakörben kutatók publikációs fóruma kíván lenni. S végül az Intézet nem mellékes feladata, hogy a magyar színházról a külföldi színházi szakmát informálja, erre szolgál a THEATRE TODAY című egyelőre csak angol nyelvű periodika. Folyóiratkiadásunkban maximálisan együttműködünk az ITI Magyar Központjával, amely egyfelől intenzív információcserét feltételez, másfelől egészséges munkamegosztást: az ITI elsősorban információt szolgáltat itthon és külföldön, az Intézet pedig háttéranyagot, elemzést, tudományos feldolgozást. A VILÁGSZÍNHÁZ e számát két nagy témakörnek szenteljük: a közép-euópai régió színházáról szeretnénk képet adni, illetve a határainkon túli magyar színházak életéről igyekszünk tudósítani. Emellett természetesen különböző érdekesnek tűnő előadásról, műhelymunkáról is beszámolunk, könyveket és dráma-szinopszisokat ismertetünk. Ha úgy tetszik, mutatványszám a 2000. év első VILÁGSZÍNHÁZA. Próbaszám. Arra is szolgál, hogy teszteljük Olvasóinkat. Mi az, amit jónak, mi az, amit feleslegesnek ítélnek, mi az, ami hiányzik. Ha komolyan akarjuk venni, hogy mindenekelőtt a szakmának szóló, használható, gyakorlatias folyóiratot szeretnénk szerkeszteni, akkor hívjuk Barátainkat, Kollegáinkat, Olvasóinkat, legyenek társzerkesztők. Úgy is, hogy elmondják, leírják véleményüket, úgy is, hogy minden olyan információt, amelyet személyesen vagy áttételesen szereznek, megosztják velünk s általunk minden szakemberrel. Ennek reményében indítjuk útjára a VILÁGSZÍNHÁZ új folyamát. Nárny István Világszínház 2000/1-2