Vilmos Bakák Lapja, 1918 (8-15. szám)

1918-01-14 / 8. szám

1918. évi január 1-4-harctér B0OSDAKAK­ACS,É5KÍI^.3ij­ ÍKQyALOCE2R>eO TÁBOR» UJSÁQA Ünnepi beköszöntő. A „Vilmos Bakák Lapja“ számára irta: Markó Árpád, százados. A hadisegélyezésnek talán egy ága sem annyira rokonszenves a nagy közönség előtt, mint az özvegyek és árvák segélyezése. Hiszen arról van szó, hogy azok­nak hozzátartozóiról gondoskodjunk, a­kik érettünk áldozták fel a haza oltárán legfőbb javukat, életüket. A rokkant katona segélyben részesül, vitézségi érme után pótdíjat kap, a kórházi kezelés alatt megfelelő mesterségre tanítják, szóval megszerezheti magának azt az alapot a melyen jövendő sorsát felépítheti. De az özvegy, ki kenyérkereső hitestársát, a gyermek ki gyámolító támaszát, édes­apját veszíti el, csak nagyon ritkán van abban a helyzetben, hogy megélhetését biztosíthassa s az állam által nyújtott szerény segé­lyen kívül bizony nagyon rászorul a jótékony szívü társadalom bőkezűségére. Hadseregünk minden fegyverneme egyaránt le­rótta véradóját e négy esztendős szakadatlan küzde­lemben, de valamennyi fegyvernem között a gyalog­ság az, a­mely harci helyzete, feladata, ütközetben való célja folytán a legtöbb veszteséget szenvedett. Most, amidőn Kassa város nemeslelkü társadalma meleg szeretettel pártolja a 34-es hét jótékony aktió­ját nem lesz talán érdektelen röviden visszapillantani háziezredünk harctéri szereplésére. Ez az ezred a­mely megalapítása óta (1734) minden alkalommal fényesen bevált, a jelen háború borzalmai között is mindenkor kivette részét a dicsőségből és sajnos, az evvel járó áldozatokból is. A mozgósítás kezdetén Przemysl környékéről indult Vilmos császár büszke ezrede az orosz határ felé, 1914. aug. 25 én éjjel léptünk először orosz földre, telve bizalommal, ősi magyar virtustól duzogó harci kedvvel. Tomaszow felett nyerte ezredünk tűzke­resztségét augusztus utolsó napjaiban s mindjárt az első találkozásnál Typin és Hoptein mellett, alkalma nyílott tapasztalni az orosznak az abauji és borsodi legények vasöklét s elszánt hősiességét. Szeptember havában Magierownál, októberben a Sin mellett Rúd­nik és Ulanow mellett, novemberben Krakótól északra­­ küzd az ezred, sokszor megtépve, de soha meg nem törve száll szembe mindenütt a cár megszámlálhatat­lan erejű hadseregével. December havában Höfer jelentése hirdeti a Vil­mos bakák hősiességét az orosz-lengyelországi Petri­­kov bevételénél. 1915. február elején felsőbb parancs a haza védelmére re­deli ezredünket s a zempléni kárpátok hó­koszorúzta ormán álltak Telepecz Ciróka­­falu környékén fagyban, viharban emberfeletti küzdel­mek közepette ércfalként a „Vasdandár“ hős katonái; ujjongó lelkesedéssel rohantak május havában a gor­­licei áttörés után feltartóztatlanul előre, maguk előtt űzve a visszafelé fordított orosz gőzhengert. A gáji erdőben lefolyt veszteségteljes harcok után újra szárnyra kelt a 34-esek dicsősége Lipa Gora bevétele, (1915. jan 22.) s Lemberg visszafoglalásakor. Azután ismét tovább : Zadworze, a Bug partja, majd Brody meletti orosz határ menti harcaink után végre lélek­­zethez jut az ezred, az Ikva partján 1915. szept. ha­vában. Az ősrégi hires orosz bucsujáró kolostor Nowy Poczajew előtt feküdt azután ezredünk 9 hónapig szí­vós, céltudatos lövészárok harcot folytatva az orosz hadsereg legkitűnőbb ezredeivel. Az általános harci helyzetből kifolyólag kénytelen volt az ezred felsőbb parancsra 1916. nyarán állását a galíciai határig, majd pár kilométerrel tovább, Jasionow községig visszavonni. Számtalan orosz támadást visszaverve, a szinte legen­dás hírű 406-os kozét védelmezte 2 és fél éven át, soha nem lankadó vitézséggel, igazi magyar hazasze­retetből fakadó önfeláldozó kitartással a mai napig. * * * Ezredünk elkülönített „kis családja“ a vitéz II. zászlóalj mindez idő alatt szerb és olasz földön on­totta vérét s szerzett hervadhatatlan babérokat ősi zászlónk köré. Eleinte Bosznia földjén harcolt ez a maroknyi hős csapat, a Lim hídjánál majd később a Nisograd, Podromanja, Zlatovo Bodo, Nemotar, Mar­­­anovic­i emlékezetes harcok után a Drinán való átke­lésnél veszi ki részét a derék zászlóalj s szerb földön

Next