Vörös Zászló, 1954. július-december (10. évfolyam, 52-104. szám)
1954-07-01 / 52. szám
4. oldal ББ 00670 A szerkesztőség сіте: Berehovo, Vorosilov tér 3. A szerkesztőség telefonszáma 156. A nyomdáé 111. Адрес редакції: м. Берегово пл. Ворошилова No3. Телефон редакції 156. Телефон друкарні 111. KHMER (KAMBODZSA) Khmer az indokínai félsziget déli részén fekszik. Területe közel 200 ezer négyzet-Иіпгпрірг 1якпу.яіпяІг с.7ятя VÖRÖS ZÁSZLÓ Csütörtök, 1954 július 1. Dél-Korea az elnyomatás és nyomor országa. Az amerikai monopóliumok kizsákmányolása következtében a helyzet itt egyre rosszabbodik. A dolgozók leírhatatlan nyomorban élnek, csaknem 4 millió ember éhezik. Különösen sokat szenvednek az éhségtől a gyermekek. A fenti felvétel, melyet a ljubai »Boemia« című folyóirat közölt, az Incson és Puszán városok közötti vasútállomások egyikén alamizsnáért könyörgő gyermekeket zottatni be. A folyóirat az ilyen jeleneteket »szörnyű látványának nevezi. Тираж 3000. % / NDK - 2 (TÁJÉKOZTATÓ) A Viet Nami Demokratikus Köztársaság, Patet-Lao és Khmer elfoglalják az indokínai félsziget jelentékeny részét. Ezért ezt a három államot indokínának szokták nevezni. Területük nagysága felülmúlja Anglia, Belgium, Dánia, Hollandia, Portugália és Svájc együttes területét. A múlt század második felében ezt a három államot meghódították a francia gyarmatosítók és megteremtették ott a kegyetlen elnyomás és kizsákmányolás rendszerét. A második világháborúban Indo-Kínát megszállták a japán imperialisták. Ez azonban nem tartott sokáig. A fasiszta Németország és a japán militarizmus szétverése hozzájárult Indo-Kínában a nemzeti felszabadító mozgalom fellendítéséhez. Viet-Nam, Patet- Lao és Khmer népei megteremtették független, demokratikus köztársaságaikat, amelyeknek fennállásuk első napjától kezdve védekezniük kellett a francia-amerikai beavatkozás ellen. VIETNAM A Viet Nami Demokratikus Köztársaság magában foglalja Franciaország egykori protektorátusának, Tonkinnak, Annámnak és Kokinkina gyarmatnak területeit. Lakossága közel 24 milliót, területe — 350 ezer négyzetkilométert tesz ki. 1945 szeptember 2-án a vietnami nép kihirdette a Viet Nami Demokratikus Köztársaság megalapítását Hanoiban — a francia hódítók által most megszállt köztársasági fővárosban — 1946 március 6-án szerződést írtak alá a demokratikus köztársaság és Franciaország között, mely szerint Viet Namot, mint független államot ismerték el. Csakhamar azonban a francia gyarmatosítók megszegték vállalt kötelezettségeiket és az amerikai imperialisták segítségével gyarmati háborút kezdtek Indo-Kína ellen. De a fiatal köztársaság ellenállt a beavatkozók nyomásának és becsülettel kiállta a háború nehéz megpróbáltatásait. Nem segített a francia hódítókon a vietnami nép árulója, Bao- Daj bábkormányának hadserege sem. A harcmezőkön a megszállók 400 ezer katonát és tisztet veszítettek el. A Néphadsereg felszabadította az ország területének nagyobb részét. Viet Nam népe a Dolgozók Pártja és a népi kormány irányítása alatt sikeresen harcol az ország teljes függetlenségéért és építi új életét. А Но Si Min vezetése alatt álló demokratikus kormány elkobozta a nép ellenségévé vált gyarmatosító földesurak földjeit és a szegényparasztok között osztotta azt szét. A köztársaság nemzetgyűlése 1953- ban törvényt fogadott el a földreformról. A vietnami nép komoly sikereket ért el nemzetgazdasága fejlesztésében. A munkások körében elterjedt az a hazafias mozgalom, amely a front és a hátország számára termelt áruk gyártásának növelésére irányul. Jelentősek a sikerek a kultúra fejlesztésében is. Az országban bevezették az ingyenes elemi iskolai oktatást, a nép anyanyelvén. A népi hatalom fennállása óta 14 millió ember tanult meg írni és olvasni. A felszabadított területeken 3.700 elemi iskola működik. Több felső tanintézetet nyitottak meg, többek között egyetemet is. A vietnami nép által a Dolgozók Pártja ésa népi kormány vezetése alatt elért sikerek világosan tanúskodnak a fiatal állam életképességéről, szilárdságáról, nemzetközi tekintélyének növekedéséről. PATET-LAO (LAOS) Patet-Lao az indokínai félsziget közepén terül el. Területe 220 ezer négyzetkilométer, lakosságának száma közel 3 millió. Az ország fővárosa, Vien-tyan, jelenleg a francia gyarmatosítók megszállása alatt áll. A japán imperializmus szétverése és Viet-Namban a demokratikus erők győzelme után Patet-Lao népe föllázadt és kiűzte országából a japán megszállókat. 1945 október 12-én megalakult az ideiglenes demokratikus kormány, amely kihirdette Patet-Lao önállóságát. Sziszavang Vong király lemondott trónjáról. Azonban 1946 márciusában Patet Laoba betörtek a francia gyarmatosítók. A nép kénytelen volt harcra kelni hazája szabadságáért és függetlenségéért. A patet-laoi ellenállás sikerei kedvező helyzetet teremtettek az országban a demokratikus rendszer bevezetésére. Patet-Lao lakossága képviselői 1950 augusztusában konferenciát tartottak, amelyen meghatározták a fegyveres ellenállás és a nemzeti ellenállás politikai programmját. A konferencián megalakították Patet-Lao Nemzeti Egységfrontját és új ellenállási kormányt választottak, Szufanuvonggal az élén. A kormány demokratikus reformokat és olyan intézkedéseket hajtott végre, amelyek az ország gazdasága átalakítására, a lakosság életszínvonala emelésére irányulnak. A francia gyarmatosítók és az amerikai imperialisták Patet-Laoban Sziszavang Vong bábkormányára és más árulókra igyekeznek támaszkodni. Az ellenállási mozgalom már jelentős sikereket ért el. Patet-Lao Népi Felszabadító Hadserege jelenleg felszabadítva tartja az ország területének több, mint felét, amelyen több, mint 1 millió ember él. 4 millió. Pnom Репу fővárost megszállotta az ellenség. Khmer dolgozói, a vietnami nép harcának sikereitől lelkesítve, kiűzték országukból a japán imperialistákat. A japán hadsereg maradványai lefegyverzésének ürügye alatt azonban Khmerbe csakhamar betörtek az USA által támogatott francia gyarmatosítók. Erőszakkal helyezték hatalomra bábukat, Szianukát. A nép vívmányainak védelmére kelt. Az ország életének jelentős eseménye volt a népi küldöttek 1950-ben megtartott országos konferenciája. A konferencián megalakították a Nemzeti Felszabadulási Bizottságot, amely később Khmer ellenállási kormányává alakult, Szan Nhok Minnal az élen. A Népi Kormány demokratikus rendszert vezetett be és a nép élete megjavítására irányzó gazdasági reformokat hajtott végre. Még ugyanazon év májusában az ország demokratikus erői megalakították a Nemzeti Egységfrontot, melynek vezetése alatt a nép sikeresen harcol szabadságáért és függetlenségéért. Khmer népe jelentős eredményeket ért el a francia beavatkozók elleni hősi harcában. Jelenleg a Népi Felszabadító Hadsereg és a partizánok az ország területének egyharmad részét szabadították fel, amelyen 1 millió ember él. Viet-Nam, Patet-Lao és Khmer népei, amelyek hősiesen harcolnak a külföldi hódítók ellen, nemegyszer kinyilvánították békeakaratukat és azt a kívánságukat, hogy békében és barátságban éljenek az összes népekkel, így a francia néppel is. Azonban a béke ellenségei — a francia gyarmatosítóknak segítséget nyújtó francia imperialisták — érdekelve vannak ennek a véres háborúnak a folytatásában. Meg akarják kaparintani Indo-Kina természeti kincseit és fel akarják használni területét haditámaszpontul Ázsiában. Ezekben a napokban az összes népek figyelme a Genfi Értekezletre szegeződik, melynek egyik feladata helyreállítani a békét Indo-Kinában. Az indo-kinai háború békés rendezésének útjait világosan megmutatják azok a nyilatkozatok, amelyeket a Genfi Értekezleten Molotov V. M., a szovjet delegáció vezetője, Cszsou En-laj, a Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetője és Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője tett. Ezek a nyilatkozatok rámutatnak arra, hogy az indo-kinai béke helyreállítását tárgyalások útján csak úgy lehet elérni, ha elismerik Indo-Kina népei nemzeti jogait és demokratikus szabadságát, ha mint egyenlőkkel bánnak velük és tekintetbe veszik nemzeti érdekeiket. EURÓPA MUNKÁSOSZTÁLYÁNAK KÖVETELÉSEI Berlinben végetért az európai szakszervezeti konferencia, amely megtárgyalta az európai béke megszilárdításával és adolgozók életszínvonala emelésével kapcsolatos kérdéseket. Az európai munkásosztály a konferencián jelenlevő képviselői hangsúlyozták, hogy Európában a béke veszélyeztetve van, azt az úgynevezett »európai védelmi közösség« veszélyezteti, amelyet az Egyesült Államok a nyugat-európai országokra kényszerít. Egy ilyen »közösség« megalakítása Európa felosztását jelentené ellenséges katonai csoportosulásokra és a nemzetközi viszony feszültségének fokozásához vezetne. Az USA az »európai védelmi közösség« álarca alatt újjáéleszti Európa népeinek legádázabb ellenségét — a nyugat-német hadsereget, amely a hitlerista generálisok parancsnoksága alatt áll. Homlokegyenest ellenkező célt szolgál az európai kollektív biztonság rendszere, amelyet a Szovjetunió javasolt a Külügyminiszterek Berlini Értekezletén. Az európai szakszervezeti konferencián felszólaló küldöttségek rámutattak arra, hogy a kollektív biztonságnak kivétel nélkül az összes európai országok együttműködésén kell alapulnia, tekintet nélkül azok társadalmi rendszerére. Ez a rendszer — hangsúlyozzák a konferencián — kizárja egyik ország beavatkozását a másik ország belügyeibe, biztosítja az államok teljes egyenlőségét, előirányozza, hogy az államok közötti megoldatlan kérdéseket ne a hadseregek útján, hanem tárgyalások útján oldják meg. A konferencia felhívást fogadott el Európa dolgozóihoz. »Az összes békeszerető népek számára — mondja a felhívás — csak egy út van, az az út, amely a feszültség enyhítéséhez, a békéhez vezet: a kollektív biztonság útja«. A konferencia résztvevői ugyancsak felhívást fogadtak el az egész világ dolgozóihoz. Ebben az okmányban követelik, hogy helyezzék törvényen kívül az atom- és hidrogénfegyvert, az atomenergiát kizárólag békés célokra használják fel. A felhívásban hangsúlyozzák az amerikai nép különös felelősségét a békéért, az új háború elkerüléséért, mivel az USA vezető köreinek politikája kiélezi a nemzetközi helyzetet. Az európai szakszervezeti konferencia kinyilvánította az európai munkásosztály növekvő egységét, abban az igazságos harcban, amelyet az amerikai háborús tervek ellen, a kollektív biztonságért, a békéért folytat. AMERIKAI AGRESSZIÓ GUATEMALA ELLEN Június 18-án fegyveresen rátámadtak Guatemalára, erre a kis közép-amerikai köztársaságra, melynek lakossága közel 4 milliót tesz ki. Ezt a támadást az Egyesült Államok agyalták ki és készítették elő és az országokból elmenekült guatemalai árulók hajtották végre. Ezeknek az államoknak fegyveres bandái az amerikaiaktól kaptak fegyvert, felszerelést és pénzügyi segítséget. A Guatemalába való betörést a vele szomszédos országok Honduras és Nicaragua területéről hajtották végre. A guatemalai városok bombázásában és lövésében részt vesznek az amerikai pilóták. A Guatemala elleni agresszió okai a következők: Guatemalában hosszú éveken át garázdálkodott az »United Fruit Company« nevű amerikai monopólium. Ennek tulajdonosai között ismert amerikai tényezőket találunk, többek között Dullest, az USA államtitkárát. Amikor Guatemalában uralomra jutott Arbens kormánya, az országban több demokratikus reformot hajtottak végre, ami aláásta az amerikai monopóliumok helyzetét. Többek között földreformot hajtottak végre. Ennek folyamán az »United Fruit Company« kénytelen volt eladni 160 ezer hektár földet. Ezt a földet alapjában véve a földnélküli parasztok között osztották szét. Az USA vezető körei felháborodásukban agressziót kezdtek Guatemala ellen. Azonban a támadás nem hozott szervezőinek olyan eredményeket, amilyeneket ők előre jósolgattak. Az ащегікаі monopóliumok által felfegyverzett bandák vereséget szenvedtek a guatemalai hadsereg és a lakosság által létesített csapatok csapásaitól. A biztonsági tanács megtárgyalta, a Guatemala elleni támadás kérdését. A Szovjetunió álláspontja eredményeképpen az amerikaiaknak nem sikerült kikerülniük e kérdés megtárgyalását és az úgynevezett amerikai államok szervezetéhez, utalni azt. A biztonsági tanács határozatot fogadott el, melyben arra hív fel, hogy »azonnal szüntessék be azt a tevékenységet, amely vérontáshoz vezet«. Azonban az amerikai támadást Guatemala ellen nem szüntet,ték be. A guatemalai kormány ismét a biztonsági tanácshoz fordult. A Guatemala elleni támadás az egész világon a felháborodás hullámát váltotta ki az amerikai, imperialisták ellen. A világ dolgozói szolidaritásukat fejezik ki a bátor guatemalai néppel szemben, amely fegyverrel védelmezi függetlenségét. Szerkesztő: SVÉD A. NEMZETKÖZI SZEMLE