Vörös Zászló, 1957. július-december (13. évfolyam, 78-154. szám)
1957-07-03 / 78. szám
Szerda, 1957 július 3. A Nagy Október 40. évfordulója tiszteletére Kazalban áll 3500 mázsa széna — Nem lehetünk tovább elmaradozók az állattenyésztésben! — jelentették ki az Október 31. évfordulója kolhoz tagjai és valamennyien bekapcsolódtak a szilárd takarmánybázis megteremtéséért folyó harcba. A kolhozban 130 hektár réti és retet füvet kellett lekaszálni. Mint minden munkánál, itt is segítségére volt Ács Ferenc takarmánytermesztő brigádjának az egyéni munkaszervezés. Kiosztották a részlegeket a kolhozisták között. Több mint 400 kolhozista látott munkához. Négy nap alatt már bukókban is állott a széna. Jelenleg a kazalrakás folyik. Itt sincs fennakadás. A kolhoz valamennyi közlekedési eszközét ide irányították most. Hogy azok ne veszítsenek sok időt a rakodással, egyszerre három helyen is rakják a kazlakat. Egyik helyen a széna adogatását a cséplőgép szalmahordójának munkábaállításával gépesítették. Egy hete dolgoznak és már kazalban áll 3500 mázsa. Több, mint amennyit a terv előirányzott. Az a 12 hektáros ecsetpázsit részleg például, melyet a takarmánytermesztők trágyalével és műtrágyával feljavítottak, az első kaszálásra 50 mázsa szénát adott hektáronként. Andor Gy. Döntő Ott, ahol eddig 22 mázsa kukorica termett, 35 mázsát betakarítani hektáronként, nem éppen könnyű dolog. A Kujbisev kolhoz tagjai vállalkoztak erre. A kötelezettség teljesítéséért folytatott versenyben nagyszerű kezdeményezések születnek. Jancsi Béla csoportja volt az első, amely elhatározta, hogy az aratás megkezdéséig háromszor kapálja meg kukoricarészlegét. Most már vala пар о k mennyi csoportban a harmadik kapálás folyik. Ez a munka 4 — 5 nap alatt végetér a kolhozban. — Döntő napok ezek — mondják a kolhozisták és igyekeznek minnél jobban dolgozni. Igyekezetüknek komoly oka van. A kukorica terméshozamának jelentős emelésével akarják fogadni a Nagy Október 40-ik évfordulóját. Gara F. Az első sikerek A Bolsevik kolhoz kertészeinek a termelési terv szerint 11 hektáros ültetvényükről 40 ezer rubel jövedelmet kell elérni. De ők ezzel nemelégszenek meg. — Legalább 25 ezer rubel értékű zöldségfélét adunk terven felül, — jelenti ki Tóth József, csoportvezető. A kertészek jelenleg harmadszor kapálják a zöldségféléket. Baráté Lenke és mások másfélszeresen teljesítik napi normájukat. A jól gondozott ültetvényeken korán érnek be a zöldségfélék. A kertészet a koratavaszi zöldségféléken kívül piacra vitte a korai káposztát és a karalábét. Pár nappal ezelőtt eladásra került az ugorka első termése is. Bence S. Önfeláldozó munka Teljesíteni a havi és negyedévi termelési tervet, szép és jó minőségű öltönyöket varrni a lakosság számára — ilyen kötelezettséget vállaltak a Nagy Október 40-ik évfordulója tiszteletére az «Előre» artel divatszalonjának dolgozói. Ma összegezték a félévi termelési programm teljesítése terén elért eredményeket, örömteljesek termelési sikereik. A női ruhákat varró osztály, Peredzij Mária mester irányításával, 125 százalékra,teljesítette a tervet. 115 százalékra teljesítették feladataikat a férfiruhákat varró osztály dolgozói is, Végh Lajos mester vezetésével. Peredics Katerina, Dóri Ilona varrónők, és Molnár Áron szabász termelési feladataikat állandóan legkevesebb 110 — 115 százalékra teljesítik és kiváló minőségű munkát végeznek. Az artel műhelyei között a terv teljesítése és a munkaminőség terén a divatszalon dolgozói tartják az első helyet. Kravcsenko. Termékek az új zöldségfélékből és gyümölcsökből A kerületi élelmiszeriparikombinátus konzervműhelyének munkásai felelősségteljes időszakba léptek , megkezdődött a zöldség- és gyümölcskonzerv gyártási idény. E műhely munkásai már több, mint tízezer üveg, az idei termésből készült, cseresznyekompótot adtak le a raktárba. A termékek választéka egyre növekszik. Jelenleg cseresznyekompótot, főzelékpástétomot és zöldborsót konzerváltak. Dmitra Kató laboráns és a műhely mestere Szabad István, állandóan ellenőrzik a konzervek minőségét. Ezért van az, hogy a kombinátus termékei közkedveltségnek örvendenek a lakosság körében. Hartmann elvtárs, műhelyvezető és Pavljuk elvtárs, készletező gondoskodnak arról, hogy a műhely fennakadás nélkül dolgozzon. Ez évben a kombinátus kétszer annyi konzervet fog gyártani, mint tavaly. Szpivák H. VÖRÖS ZÁSZLÓ A rendjeles Letavában Hmelnyickij városban a területi levéltárban érdekes iratot őriznek, a kameneci földhivatal 1923 márciusában kiadott rendeletét. Ebben arról van szó, hogy a letavai Vidrozsennja kolhoznak a jóváhagyott Szabályzat alapján «jogában áll megkezdeni működését». A hosszú időtől megsárgultak ezek a lapok. A kolhoz szervezőinek elbeszélései lehetővé teszik nekünk, hogy elképzeljük az első Pogyiljai kolhoz akkori arculatát. Ez 1923 március 8-án történt. Tíz szegény család lépett az új élet útjára. Eljött az első tavasz, és a kolhoz kezdeményezői kimentek a mezőre,23 deszjatyinos földrészlegükre. Két ló, eke, borona és 9 kapa volt egész felszerelésük. Gazdaságuk mindössze két tehénből és 1 sertésből állott. Azóta 34 év telt el. A faluhoz széles műút vezet. A jelzőoszlopon a következő feliratot olvashatjuk: «Letava falu Lenin-rendjeles Lenin kolhoza». Ez idő alatt a falu és a kolhoz a felismerhetetlenségig megváltozott. A kolhoz területén sok traktor, kombájn és más gép dolgozik. 120 villanymotor könnyíti meg és teszi termelékenyebbé a kolhozisták munkáját. Letava kolhoza bő terméséről és magasszínvonalú állattenyésztéséről híres. 22 mázsa szemesterményt, 344 mázsa cukorrépát adott tavaly a kolhoz minden hektár földje. A kolhozszervezés idején Letava a környék egyik legszegényebb faluja volt. Most a falu nagy, rendezett település. Sokszáz téglaépület, kultúrház, középiskola, kórház és üzlet épült az utóbbi évek folyamán. A lakásokban vízvezeték és központi fűtés van. Jómódban élnek a kolhozisták. Ez évben minden munkanapra 2,5 kilogramm kenyérmagot és 12 rubelt terveznek adni. E nagy változások a kolhozisták odaadó munkájának és a pártszervezet állandó, irányításának eredményei. A kolhozban 11-en kapták meg a Szocialista Munka Hőse címet. Csaknem 200 kolhozistát tüntettek ki rendjelekkel és érmekkel. A kolhoz egyik szervezője Bojkó D. V., a Szocialista Munka Hőse, majdnem 20 éve vezeti a kolhozt. Panykó V. E., Malovicskó V. D., Gorjacsov V. Sz., Bojkó P. K., a kolhoz egykori szervezői, ma is tevékeny munkát fejtenek ki a kolhozban. A szovjet hatalom 40-ik évfordulóját a csemeroveci Lenin-rendjeles Lenin kolhoz a kolhoztermelés minden ágazatában újabb győzelmekkel fogadja. A felvételen: fent — Bojkó D. V., kolhozelnök, a Szocialista Munka Hőse (jobbról) és Harkavljuk T. A. agronómus, a kolhoz cukorrépaültetvényein; középen — a kolhoz 450 kilowattos vizierőműve; lent balról — a szarvasmarhaállomány nyári tábora, jobbról — az uj sertéshizlalda. Prihogyko V. felvétele. (A RATAU fotokrónikája). BojixpMUrHocttiá ********************** ********************************* ************************ ****************** — Ideje lenne egy kis jó takarmányt etetnünk — morgott az öreg Holub. Megunták már a sertések az örökös korpát és burgonyát. — Nemsokára lesz! — nyugtatta meg az öreget a farm vezetője. — Érik az árpa . Az ám, az árpa. Nagy területet, 12 hektárt vetett ebből a Hruscsov kolhoz, hogy legyen mivel nyáron takarmányozni. Számítanak is rá mindenütt. Az idén meg különösen, amikor a farmokon az eddiginél nagyobb sikerekért harcolnak. Minden nap megnézte Dudás József brigádvezető a nagykalászú, dús szemű árpatáblákat. Nemcsak azért, hogy gyönyörködjön bennük, hanem az aratás végett is. Az aratás olyan munka, amelyen egy ARA percét sem lehet veszíteni. Nem is veszítenek. Június 28-án a kora hajnali órákban 20 kaszás állott fel az árpatáblák előtt. Egy-kettő közülük még fenőkővel végig simogatta a kasza élét, de legtöbben azt már előző este elvégezték. — Nem leszünk kevesen? — kérdezte Revák István, a kerház helyettes elnöke, aki szintén nem maradhatott távol ebben az ünnepélyes pillanatban az emberektől. Nem! — válaszolta röviden Bila Sándor, s már be is állt a táblába, ahol több mint másfélméteres utat hasított magának. Egy két lépés után már mögötte suhogott Bedő Mózes kaszája. Más táblákon Popovics Béla és Orosz János igyekezett lépést tartani velük. Csoportvezetők ők, de már itt lehetnek, hiszen részlegüket erre az időre gyomtalanították. A nap megjelent, a keleti égen, de nem csodálkozott. Tudja jól, hogy aratáskor megelőzik őt az emberek. Egyre feljebb és feljebb kúszott, hogy lássa a kemény munka verejtékétől és az örömtől ragyogó arcokat. Megállt fölöttük és gyönyörködött munkájukban. Mire a városi szirénák déli hangját erre hozta a szél, az utolsó árpakalász is kiterítve, renden feküdt. Rövid pihenés következett, majd újra lázas munka. A markok kévékbe kerültek, s az első keresztet keresztsorok követték. A keresztsorok között 3 lóvontatású gereblye húzta öszsze az elhullott kalászokat. Mikor eljött az este, a kolhozisták hazafelé készülődve tréfásan, de sikereikre büszkén kérdezték Revák elvtársat: — No, kevesen voltunk? Mit is mondhatott erre az elnökhelyettes? Csak örülni tudott. Együtt örülni a kolhozistákkal, akiknek kimondhatatlan öröm az aratás, amikor munkájuk gyümölcsét látják, amikor szájrólszájra csak ez az édes zengő szó járja —aratunk. Medvigy I. T . N . 3. oldal