Vörös Zászló, 1957. július-december (13. évfolyam, 78-154. szám)

1957-07-03 / 78. szám

Szerda, 1957 július 3. A Nagy Október 40. évfordulója tiszteletére Kazalban áll 3500 mázsa széna — Nem lehetünk tovább el­­maradozók az állattenyésztés­ben! — jelentették ki az Ok­tóber 31. évfordulója kolhoz tagjai és valamennyien bekap­csolódtak a szilárd takarmány­bázis megteremtéséért folyó harcba. A kolhozban 130 hektár réti és retet füvet kellett le­kaszálni. Mint minden munká­nál, itt is segítségére volt Ács Ferenc takarmánytermesztő brigádjának az egyéni munka­­szervezés. Kiosztották a rész­legeket a kolhozisták között. Több mint 400 kolhozista lá­tott munkához. Négy nap alatt már bukókban is állott a széna­. Jelenleg a kazalrakás fo­lyik. Itt sincs fennakadás. A kolhoz valamennyi közlekedé­si eszközét ide irányították most. Hogy azok ne veszítse­nek sok időt a rakodással, egy­szerre három helyen is rak­ják a kazlakat. Egyik helyen a széna adogatását a csép­lőgép szalmahordójának mun­­kábaállításával gépesítették. Egy hete dolgoznak és már kazalban áll 3500 mázsa. Több, mint amennyit a terv előirányzott. Az a 12 hektáros ecsetpázsit részleg például, melyet a takarmánytermesztők trágyalével és műtrágyával fel­javítottak, az első kaszálásra 50 mázsa szénát adott hektá­ronként. Andor Gy. Döntő Ott, ahol eddig 22 mázsa kukorica termett, 35 mázsát betakarítani hektáronként, nem éppen könnyű dolog. A Kuj­­bisev kolhoz tagjai vállalkoz­tak erre. A kötelezettség teljesítésé­ért folytatott versenyben nagy­szerű­ kezdeményezések szület­nek. Jancsi Béla csoportja volt az első, amely elhatározta, hogy az aratás megkezdéséig háromszor kapálja meg kuko­ricarészlegét. Most már vala­ п­ар о k mennyi csoportban a harma­dik kapálás folyik. Ez a mun­ka 4 — 5 nap alatt végetér a kolhozban. — Döntő napok ezek — mondják a kolhozisták és igye­keznek minnél jobban dolgozni. Igyekezetüknek komoly oka van. A kukorica terméshoza­mának jelentős emelésével akarják fogadni a Nagy Ok­tóber 40-ik évfordulóját. Gara F. Az első sikerek A Bolsevik kolhoz kerté­szeinek a termelési terv sze­rint 11 hektáros ültetvényük­ről 40 ezer rubel jövedelmet kell elérni. De ők ezzel nem­­elégszenek meg. — Legalább 25 ezer rubel értékű zöldségfélét adunk ter­ven felül, — jelenti ki Tóth József, csoportvezető. A ker­tészek jelenleg harmadszor ka­pálják a zöldségféléket. Ba­ráté Lenke és mások másfél­­szeresen teljesítik napi normá­jukat. A jól gondozott ültetvénye­ken korán érnek be a zöldség­félék. A kertészet a koratava­szi zöldségféléken kívül piacra vitte a korai káposztát és a karalábét. Pár nappal ezelőtt eladásra került az ugorka első termése is. Bence S. Önfeláldozó munka Teljesíteni a havi és ne­gyedévi termelési tervet, szép és jó minőségű öltönyöket varr­ni a lakosság számára — ilyen kötelezettséget vállaltak a Nagy Október 40-ik évfordu­lója tiszteletére az «Előre» artel divatszalonjának dolgo­zói. Ma összegezték a félévi ter­melési programm teljesítése terén elért eredményeket, örömteljesek termelési sikere­ik. A női ruhákat varró osz­­­tály, Peredzij Mária mester irányításával, 125 százalékra,­­teljesítette a tervet. 115 szá­­­­zalékra teljesítették feladatai­kat a férfiruhákat varró osz­tály dolgozói is, Végh Lajos mester vezetésével. Peredics Katerina, Dóri Ilo­na varrónők, és Molnár Áron szabász termelési feladataikat állandóan legkevesebb 110 — 115 százalékra teljesítik és ki­váló minőségű munkát végez­nek. Az artel műhelyei között a terv teljesítése és a munkami­nőség terén a divatszalon dol­gozói tartják az első helyet. Kravcsenko­­. Termékek az új zöldségfélékből és gyümölcsökből A kerületi élelmiszeripari­­kombinátus konzervműhelyé­­nek munkásai felelősségteljes időszakba léptek , megkez­dődött a zöldség- és gyümölcs­­konzerv gyártási idény. E mű­hely munkásai már több, mint tízezer üveg, az idei termés­ből készült, cseresznyekompó­­tot adtak le a raktárba. A termékek választéka egy­re növekszik. Jelenleg cseresz­­nyekompótot, főzelékpástéto­­mot és zöldborsót konzervál­tak. Dmitra Kató laboráns és a műhely mestere Szabad István, állandóan ellenőrzik a konzer­­vek minőségét. Ezért van az, hogy a kombinátus termékei közkedveltségnek örvendenek a lakosság körében. Hartmann elvtárs, műhely­vezető és Pavljuk elvtárs, készletező gondoskodnak arról, hogy a műhely fennakadás nélkül dolgozzon. Ez évben a kombinátus két­szer annyi konzervet fog gyár­tani, mint tavaly. Szpivák H. VÖRÖS ZÁSZLÓ A rendjeles Letavában Hmelnyickij városban a területi levéltárban érdekes iratot őriznek,­­ a kameneci földhi­vatal 1923 márciusában kiadott rendeletét. Eb­ben arról van szó, hogy a letavai Vidrozsennja kolhoznak a jóváhagyott Szabályzat alapján «jogában áll megkezde­ni működését». A hosszú időtől meg­sárgultak ezek a lapok. A kolhoz szervezőinek elbeszélései lehetővé te­szik nekünk, hogy el­képzeljük az első Po­­gyiljai kolhoz akkori arculatát. Ez 1923 március 8-án történt. Tíz szegény csa­lád lépett az új élet út­jára. Eljött az első ta­vasz, és a kolhoz kez­deményezői kimentek a mezőre,23 deszjatyinos földrészlegükre. Két ló, eke, borona és 9 kapa volt egész felszerelésük. Gazdaságuk mindössze két tehénből és 1 ser­tésből állott. Azóta 34 év telt el. A faluhoz széles mű­­út vezet. A jelzőoszlopon a következő feliratot olvashatjuk: «Letava falu Lenin-rendjeles Lenin kolhoza». Ez idő alatt a falu és a kolhoz a felismerhetetlenségig megváltozott. A kol­hoz területén sok traktor, kombájn és más gép dolgozik. 120 villanymotor könnyíti meg és te­szi termelékenyebbé a kolhozisták munkáját. Letava kolhoza bő terméséről és magas­­színvonalú állattenyésztéséről híres. 22 mázsa szemesterményt, 344 mázsa cukorrépát adott tavaly a kolhoz minden hektár földje. A kol­­hozszervezés idején Letava a környék egyik legszegényebb faluja volt. Most a falu nagy, rendezett település. Sokszáz téglaépület, kul­­túrház, középiskola, kórház és üzlet épült az utóbbi évek folyamán. A lakásokban vízvezeték és központi fűtés van. Jómódban élnek a kol­­­hozisták. Ez évben minden munkanapra 2,5 ki­logramm kenyérmagot és 12 rubelt terveznek adni. E nagy változások a kolhozisták odaadó mun­kájának és a pártszer­vezet állandó, irányításá­nak eredményei. A kol­hozban 11-en kapták meg a Szocialista Mun­ka Hőse címet. Csak­nem 200 kolhozistát tün­tettek ki rendjelekkel és érmekkel. A kolhoz egyik szervezője Bojkó D. V., a Szocialista Munka Hőse, majdnem 20 éve vezeti a kol­hozt. Panykó V. E., Malovicskó V. D., Gorja­­csov­ V. Sz., Bojkó P. K., a kolhoz egykori szervezői, ma is tevékeny munkát fejtenek ki a kolhozban. A szovjet hatalom 40-ik évfordulóját a cse­­meroveci Lenin-rendjeles Lenin kolhoz a kol­­hoztermelés minden ágazatában újabb győzel­mekkel fogadja. A felvételen: fent — Bojkó D. V., kol­hozelnök, a Szocialista Munka Hőse (jobbról) és Harkavljuk T. A. agronómus, a kolhoz cu­korrépaültetvényein; középen — a kolhoz 450 kilowattos vizierőműve; lent balról — a szar­vasmarhaállomány nyári tábora, jobbról — az uj sertéshizlalda. Prihogyko V. felvétele. (A RATAU fotokrónikája). B­­ojixpMUrHocttiá ********************** ********************************* ************************ ****************** —­ Ideje lenne egy kis jó takarmányt etetnünk — morgott az öreg Ho­lub. Megunták már a sertések az örökös kor­pát és burgonyát. — Nemsokára lesz! — nyugtatta meg az öreget a farm vezetője. — Érik az árpa . Az ám, az árpa. Nagy területet, 12 hektárt ve­tett ebből a Hruscsov kolhoz, hogy legyen mi­vel nyáron takarmányoz­­ni. Számítanak is rá mindenütt. Az idén meg különösen, amikor a farmokon az eddiginél nagyobb sikerekért har­colnak. Minden nap megnézte Dudás József brigádve­zető a nagykalászú, dús szemű árpatáblákat. Nemcsak azért, hogy gyönyörködjön bennük, hanem az aratás végett is. Az aratás olyan munka, amelyen egy ARA percét sem lehet veszí­teni. Nem is veszítenek. Jú­nius 28-án a kora haj­nali órákban 20 kaszás állott fel az árpatáblák előtt. Egy-kettő közülük még fenőkővel végig si­mogatta a kasza élét, de legtöbben azt már előző este elvégezték. — Nem leszünk ke­vesen? — kérdezte Re­­vák István, a kerház he­lyettes elnöke, aki szin­tén nem maradhatott távol ebben az ünnepé­lyes pillanatban az em­berektől. Nem! — válaszolta röviden Bila Sándor, s már be is­ állt a táblába, ahol több mint másfél­méteres utat hasított ma­gának. Egy két lépés után már mögötte su­hogott Bedő Mózes ka­szája. Más táblákon Po­­povics Béla és Orosz Já­nos igyekezett lépést tartani velük. Csoport­­vezetők ők, de már itt lehetnek, hiszen részle­güket erre az időre gyomtalanították. A nap megjelent, a ke­leti égen, de nem cso­dálkozott. Tudja jól, hogy aratáskor megelő­zik őt az emberek. Egy­re feljebb és feljebb kú­szott, hogy lássa a ke­mény munka verejtéké­től és az örömtől ragyo­gó arcokat. Megállt fö­löttük és gyönyörködött munkájukban. Mire a városi szirénák déli hangját erre hozta a szél, az utolsó árpaka­lász is kiterítve, renden feküdt. Rövid pihenés követ­kezett, majd újra lázas munka. A markok ké­vékbe kerültek, s az el­ső keresztet keresztso­rok követték. A kereszt­sorok között 3 lóvonta­­tású gereblye húzta ösz­­sze az elhullott kalászo­kat. Mikor eljött az este, a kolhozisták hazafelé készülődve tréfásan, de sikereikre büszkén kér­dezték Revák elvtársat: — No, kevesen vol­tunk? Mit is mondhatott erre az elnökhelyettes? Csak örülni tudott. Együtt örülni a kolhozistákkal, akiknek kimondhatatlan öröm az aratás, amikor munkájuk gyümölcsét látják, amikor szájról­­szájra csak ez az édes zengő szó járja —­ara­tunk. Medvigy I. T . N . 3. oldal

Next