Vörös Zászló, 1960. január-június (16. évfolyam, 1-77. szám)
1960-01-01 / 1. szám
4. oldal Г о ÚjéPÍ -Л- г . < ’'-A *0.4 tápiratai Ш „r • ---- ?&cL *ГгУ° Л,. \ TAV'rAT ’Л 9^кЦ K^‘T^<*-Á л? ~ ио’л / гпп - at (tS Л .jjtön 65Q \ I új ^ htjeJt T Ж fii* ____j ^ || Hl» Та V ir Д 'P rs '<5x «7\ Я— -—IT AV1 /«Ä-* -Я-^.." ^ ii! W \ ^«Мг/мУд,^^ ' “**& l^S***^^* -MVHK/IS A **ur*r/W/Vv*>r^ ■"*> __ \2»гЛЛІРпн[тики г2° r5^W>«’І/)»»Л 9L9NK аш,с „z itiT0 т м^Тгааі #w r«“Vir ^ I \ A AT i. ІЛ RUltl' ^ - 1 \ «TtlRVt^ \ n P0 ~L j*>-\ ш\ tuRÜGY0S2T^ «ЙЖЙ^KULTUR u0v&CS ^ . wC -...їйза»®-; 'Л?Ч~[>~є KJK І HÉ к T E К І N т É L Ez az eset valóban megtörtént. Hősöm nevét ugyan nem árulom el, így egyeztünk meg. Egyszóval, nemrégen kerületünk egyik falujában jártam. Miután elvégeztem dolgaimat, az autóbusz-megálló felé tartottam. Az után összetalálkoztam egyik régi ismerősömmel, a helybeli kolhoz csoportvezetőjével. — Jóestét, — köszöntött. — Jóestét! — köszöntem viszsza. — Hogy van? És hová siet annyira? Megállt. Balkezével pödört egyett a bajuszán, mely amúgy is úgy ágaskodott az orra alatt, akár egy vasvilla, s elmosolyodott. — Azt kérdi hová megyek? Oda ii! — mondta és az iskola felé mutatott. Csak akkor vettem észre, hogy jobb kezében néhány kopott régi tankönyvet tart. — Iskolába? — csodálkoztam én. — Hát hány éves már maga? — ötven múltam — válaszolta és tréfásan hozzátette: — Deaz nem számít. Nincs rajta mit csodálkozni, — húzta össze szemöldökét. — Oskolába járok, oszt kész. Már csak a tekintélyem miatt IS. — A tekintélye miatt? Nem értem... — Nem? Hát elmondom, hogy történt a dolog. A buszig még úgyis van idő. De aztán (HUMORESZK) ki ne cirkalmazzon abba az újságba! Elmosolyodtam. És ismerősöm hozzálátott a történet elmeséléséhez. — Az unokámat, Marikát ismeri? Hát , az oka mindennek. Beírattuk az iskolába. Eleinte, amíg olvasni és írni tanult, nem is volt semmi baj, írni én is tudok. Szegedi úr, az én tanítóm megtanított erre. Szó se róla, az aztán tanító volt. Mindig hordott magával egy ekkora léniát, — mutatta a kezével. — De nem azért, hogy a táblán vonalakat huzigáljon vele. Másra kellett az. A legkisebb vétségnél elordította magát: «Na csak, fogd meg a spicced, te betyár!» S amikor elkezdett csapkodni azzal, a léniával, bizony egy hétig sziszegett az ember, amikor leült a padra. Szóval, mikor nem tudta Marika szépen leirni az Ö, vagy A betűt, rögtön hozzám szaladt . — Nagyapa, segíts megcsinálni ezt a példát. Meg is mutattam. De múltak az évek és Marikának már nemcsak írni meg olvasni kellett, hanem számolni is. Itt kezdődött aztán az én bajom. Hazajön, megvacsorál, eljátszik velem, aztán kirukkol: — Nagyapa, segíts megcsinálni ezt a feladványt. Könnyű azt mondani, hogy csináld... De amikor jómagam sem tudtam, Marika meg olvassa: «Vett Vali egy kiló cukorkát. A fele édes, a fele savanyú. 12 rubel 50 képeket fizetett. Az édes cukorka másfélszer drágább, mint a savanyu. Mennyibe kerül egy kiló édes cukorka és egy kiló savanyu cukorka?» Nesze neked! Hát honnan tudjam én. Ha nem csinálom, vége a tekintélyemnek az unokám előtt. Órákat ültem a fészerben, számolgattam paszulyszemeken. Az asszony meg be-be jön és idegesít: — Vén bolond, — dörmögi. — 50 évet leélt, csoportvezető lett, aztán egy számtan példát sem tud megcsinálni. — Tűnj a szemem elől, míg mérges nem leszek! Csináld magad, ha olyan okos vagy. — Nem vagyok én csoportvezető — feleli az asszony. — Te vagy itt a fő, hát csináld. Ami igaz, az igaz. Szégyen is ez, magam is tudom. Kukoricát tudok termelni és ezen a kacskaringós dógon elbukok. De ha nem tanultam ilyet. Egyszóval csalni kezdtem. Míg az unokám nem volt otthon, fogtam a könyvet és előre megcsináltam a példákat. Akkurátusan be voltak karikázva a feladott példák. Egyszer aztán megesett a baj. Az unokám korábban jött haza mint máskor és ott talált a könyv, meg a paszulyszemek között. Püff neki! Kikerekítette azt a nagy szép kék szemét, nézett, nézett, aztán hangosan elnevette magát. Nevetett és nevetett, közben meg ujjával a paszulyszemekre mutogatott. Oda is lett a tekintélyem Marika előtt. Törtem a fejem mit is csináljak. Később rájöttem, hogy magamnak is oskolába kell járnom. Be is iratkoztam. Az estibe, mert nappal dolgoznom kellett. Most aztán nem kellett paszuly a példák megoldásához. Hohó! Most már nem félek a számtantól. Aztán ami a legfőbb, unokám előtt is megvan megint a tekintélyem. Ismerősöm ide-oda topogott köhintett egyett, majd tovább folytatta: — De tudja-e, hogy nem bántam meg az oskolát? Sokat lehet ott tanulni. Ha hazajövök és elkezdek az asszonynak mesélni hát úgy néz rám, mint valami tudós emberre. Az útkanyarban feltűnt az autóbusz. Beszélgetésünk félbe szakadt. Az autóbusz ablakából láttam, hogy még egyszer intett egyet a kezében tartott könyvekkel, majd nagy komótosan befordult az iskolaudvarra. Csató Gy Szerkesztő: CSANÁDI GY. VÖRÖS ZÁSZLÓ 1960 január 1, péntek A nagy sikerek éve Véget ért az 1959-es év — a kommunista építés óriási programja teljesítésének első éve, melyet az SZKP XXI. kongresszusa jelölt meg. Ez az év, mutat rá az SZKP KB plénumának 1959 december 25-én elfogadott határozata, újabb óriási sikerekkel vált nevezetessé az ipar, a mezőgazdaság fejlesztésében, a nép jólétének növelésében, a Szovjet Állam békés külpolitikájának megvalósításában. Ma a Szovjetek országának tekintélye a nemzetközi életben különösen megnövekedett. A Szovjetunió tartós és fáradhatatlan erőmegfeszítése által a «hidegháború» hosszú évei után enyhülés lett észlelhető a nemzetközi helyzetben. A legfontosabb szerepet a nemzetközi légkör enyhülésében Hruscsov N. Sz., a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének történelmi jelentőségű USA-beli látogatása játszotta. Az amerikai Associated Press hírügynökség, arra a véleménykutatásra támaszkodva, amit minden évben az újságok, folyóiratok, a rádió és televíziós társaságok között folytatnak, közölte, hogy Hruscsov Nyikita Szergejevics USA-beli látogatását az 1959- es év legnagyobb eseményének nyilvánították. A második helyen, ami a fontos eseményeket illeti, a Szovjet űrrakéta felbocsátása szerepel, amelyek közül az egyik az emberiség történelmében első ízben szállt le a Holdon, a másik pedig lefényképezte annak bolygónkról nem látható oldalát. «Camp David szelleme», amely Hrucsov NI. Sz. USA- beli tartózkodása alatt született meg, konkrét eredményekkel jár. Hosszas vita után Nyugaton végül megegyezésre jutottak abban a kérdésben, hogy ez év tavaszán Párizsban megtartsák a csúcstalálkozót a Szovjetunió részvételével. A világ társadalma ebben reális lehetőséget lát a megérett nemzetközi problémák megoldásának meggyorsítására. Ugyanakkor a «hidegháború» folytatásának hívei nem tették le a fegyvert. «Most,— mondja. Hruscsov N. Sz., a nemzetközi helyzetben világosan megmutatkozik a két irányzat: egyik oldalról, nem csak a népek, de számos állami és politikai tényező is elismeri a «hidegháború» felszámolásának szükségességét más oldalról pedig bizonyos nyugati körök ama törekvése hogy feltartóztassák a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamatát. Különösen makacsul igyekeznek akadályt gördíteni küszöbönálló csúcstalálkozó útjába a nyugat-német revansiszták. Markis Walde ismertamerikai újságíró ezzel kapcsolatosan azt írta, hogy Adenauer politikája «abban rejlik, hogy megakadályozzon minden komolyabb tárgyalás, a Szovjetunióval» és «meghiúsítson mindennemű tárgyalást Németországot és a berlini kérdést illetően». Nem akarnak elhallgató, az amerikai «erőpolitika» szó csövei sem, holott már régen megbuktak. Ezek újabb és újabb dollármilliárdokat követelnek a fegyverkezési hajsza folytatására, újabb amerikai rakétakilövő helyek létesítését idegen földön, stb. Ezek a követelmények különösen megmutatkoztak a NATO tanácsának párizsi ülésszakán amit decemberben tartottak meg. De a világ népei kormányaiktól nem az esztelen fegyverkezési hajsza folytatását várják, hanem az általános és teljes leszerelést, ami a tartós és szilárd béke megteremtéséhez vezet a földön. Az emberek az 1960-as évbe azzal a szilárd elhatározással lépnek, hogy újabb nagy sikereket érnek el ezen az úton. Kiszlov A. «Красное Знамя» (на венгерском языке). Орган Береговского районного комитета Коммунистической партии Украины и районного Совета депутатов трудя щихся Закарп. обл. Адрес редакции: г. Берегово, ул. Сталина, No 3. Тел. редактора и отд. партийной жизни — 80, секр., «вд. сельск. хоз. и писем — 156