Vörös Zászló, 1962. január-május (18. évfolyam, 1-63. szám)

1962-01-01 / 1. szám

­ ANTONIK TIBOR, a Lenin Kolhoz elnöke: — 1961 életem legemlékeze­tesebb éve lesz. Nagy megtisz­teltetés ért engem, hogy kül­döttként részt vehettem az SZKP XXII. történelmi jelentő­ségű kongresszusán. A delegátu­st mandátummal a kezemben szavaztam pártunk új program­jáért, melyben világosan fel van vázolva az emberiség bol­dog jövője , a kommunizmus. És most kolhozunk tagjai az egész szovjet néppel karöltve, adandóan dolgoznak e program sikeres megvalósításán, a kom­munizmus anyagi-műszaki bázisa megteremtésén. Egyéni terveimről beszélve. 1962 január 1. hétfő pártunk programja ragyogja be ÚJÉVI interjúnk Eltelt még egy örömteli, munkás esztendő. A szovjet em­­­­­berek búcsút intve az 1961-es évnek, örökre emlékezetükbe , vésik annak kimagasló eseményeit. Gagarin Jurij szovjet űr-2 hajós első Űrrepülése csodálatba ejtette az egész világot. A szovjet emberek hősiességéről és bátorságáról, a szov­­j­­et tudománynak és technikának a világűr meghódításában­­ szerzett vezető szerepéről tanúskodik Tyitov German őrnagy ■ űrrepülése. De talán a világ közvéleményének figyelmét és­­ érdeklődését az SZKP XXII. kongresszusa vonta magára a­­ legjobban. Ezen eseményeken kívül az 1961-es év mindnyájunk szám 3 mára egyéni élményekben is gazdag volt. Szerkesztőségünk • munkatársai kérdéssel fordultak kerületünk egyes dolgozói­•­hoz: mi tette emlékezetessé számukra az elmúlt évet és mi- 3 lyen terveik vannak az új, 1962-es évben? Íme, a következő válaszokat kaptuk: nem tudom azokat elkülöníteni kolhozunk valamennyi tagjának terveitől. Az új, 1962-es évben úgy fogunk dolgozni, hogy bő­ségesen legyen szemestermény, hús és tej. A gazdaság vala­mennyi ágazatának további fel­lendítése — ez a mi fő célunk. HORVAT ANNA, a Szovjet Festőművészek Szövetségének tagjelöltje: — Mindössze néhány napja, hogy visszatértem Kijevből, ahol két hónapot töltöttem az ukrán festőművészek művésztelepén. E t­anulmányát tette számomra felejthetetlenné és különösen ér­tékessé az elmúlt 1961-es évet. Sokat tanultam ott,­­ új témákkal és elgondolásokkal teli tarsollyal tértem haza. Az új évben szeretném meg­valósítani művészi alkotó ter­veimet, hogy méltó legyek a Szovjet Festőművészek Szövet­sége tagjainak soraiba való fel­vételre. Kellemes hallgatni a zongora elbűvölő hangját a csendes újévi esten... A felvételen: POBRANSZKI Katalin, a gyermekzeneiskola 5. osztályú tanulója. A kis Andriska­­csillogó szemmel né­zi a fényben úszó újévi fenyőfát. Örül a sok ajándéknak, mellyel a Télapó lepte meg. Boldogságtól ra­gyogó szemmel né­zik a fenyőfát a szü­lők is. Fodor And­­rásék az első újévet töltik az új házban. Az elmúlt év a Luzsánkai Szovház minden dolgozója számára sok aján­dékot hozott. Uj há­zak, melyek a falu utcáját szegélyezik. Esti iskolák, me­lyekben a falusi em­berek most középis­kolai végzettségre tesznek szert. A Hu­­nyadi-tanyán új üz­lethelyiség, Macsó, Ián étterem épült. Egy év után Gazdag volt az elmúlt év munkasi­kerekben is. A nem­rég szétaprózott gaz­daságokat magába foglaló kolhoz a fej­lett gazdálkodás formáját öltötte, szovhozzá lett. A szovhozban régebben elmarado­zó macsolai és cso­rnai részlegek fel­zárkóztak az élen­járó badalovói rész­leg mellé. Mi ter­meltük a kerület­ben a legtöbb tejet, minden 100 hektár­ra 386 mázsát, s húsból is szépen, 60 mázsát. A far­mokon a kommunis­ta munkabrigád cím elnyeréséért indí­tot­tak harcot rendjel viselőink: Polner Jó­zsef és Szalai Emma. Van mire vissza­néznünk, büszkeségé­re okot adó eredmé­nyeket tudunk fel­mutatni. De mi nem vissza, hanem előre, a jövőbe tekintünk. Oda, ahol fényes ra­­gyogással bontakozik ki az emberi élet legszebb célja, a kommunizmus. A jövőbe vetett hittel, erőtől duzzadó iz­mokkal lendül kezünk a munkára, így ül traktora kormányá­hoz az új esztendő­ben Fodor András is, hogy a tavalyinál gazdagabb termés fakadjon munkája nyomán. NAGY 3., a macsolai falusi­ Szovjet elnöke. KUSTYÁN JÁNOS, a Bútorkombinát fűrész­­műhelyének vezetője: — Kollektívánk a valóságban már két hónappal ezelőtt átlép­te az 1962-es év küszöbét. Mi az időt a termelési terv teljesítésével mérjük. Ez a ki­váló munkasiker tette felejthe­tetlenné számunkra az elmúlt évet. Csmereka Vera, a játéküzlet elárusítója 21 ezer rubel ér­tékű fenyőfadíszeket adott el az ünnep küszöbén. VÖRÖS ZÁSZLÓ KOMÁRI ERZSÉBET, a Ruhagyár munkásnője: — 1961 őszén kisfiam szüle­tett, s ez már a tizedik gyer­mek a családban. Valamennyien élnek és egészségesek. Termé­szetesen ennyi gyermeket nem könnyű felnevelni. De nevelé­sükhöz nagy segítséget nyújt az állam. Amikor első ízben hal­lottam a rádióban a párt új programjáról, arról, hogy a szovjet emberek mai nemzedéke a kommunizmusban fog élni, ha­tártalanul boldog voltam. Hiszen gyermekeim feltétlenül a kom­munizmusban fognak élni. Az új év küszöbén nekem, akárcsak minden anyának, egy a kívánságom: legyen béke a föl­dön, hogy gyermekeim soha ne tudják meg mi a háború. 3. oldalmm Ünnepség a Pionir-otthonban Az iskolákban megkezdő­dött a téli vakáció. A kerület valamennyi iskolájá­ban ezekben a napokban zárt­ák az újévi ünnepségeket Mindenütt ragyogó fényben állnak a fenyőfák, melyeket vidám gyermeksereg vesz kö­rül. A legérdekesebb azonban még hátra van. Január har­­madikán a Pionír-otthonban az ünnepi fenyőfa körül ösz­szegyűlnek a város iskolásai. Ezen az esten nagy műsor vár rájuk: fellépnek az iskolák legjobb műkedvelő csoportjai. A téli vakáció idejére is gazdag műsor várja a pioní­rokat. Minden nap más gyer­­mekfilm kerül bemutatásra, különböző körök fognak mű­ködni. Fábián L., a Pionirotthon igazga­tója. ­- IRÁNY A startpályán, az óri­­ási űrhajók mellett há­rom űrutas áll útra ké­szen. Elhangzanak az utasítások és a jókí­vánságok utolsó szavai. Még egy perc és az űr­hajó elválik a földtől, és csupán egy hosszú fehér sáv marad utána. Az egyik űrhajós, aki­nek öltözékén a «Mun­kás» szó ékeskedik, bekapcsolja az időmé­rőt. A négyszögletes képernyőn piros fény gyullad ki, majd gyors egymásutánban pereg­­nek a számok: «1961, 1962, 1963...». — Kozmikus sebes­séggel telik az idő az űrben, — jegyzi meg a másik űrhajós, aki­nek űrruháján a «Fa­lusi dolgozó» felirat áll. — Nincs ebben sem­mi különös, — magya­rázza a harmadik űrha­jós, akinek ruháján az «Értelmiségi» szó ol­vasható. — A mi űr­hajónk képes megelőz­ni az időt. Mi pedig a világűrből néhány év­vel előre látva tekint­hetünk vissza a Földre. Amíg az űrhajósok a világmindenség csil­lagos térségében, a Föld mesés tájaiban gyönyörködtek, az idő­mérő képernyőjén az «1980»-as szám jele­nik meg, mely azt jó­munkás. — Bekapcsol­ni a közvetítő képer­nyőt és a válaszadó gépet! Simán lebeg a vi­lágűrben az űrhajó. A képernyőn megjelenik a szivárvány szebbnél szebb színeiben ragyo­gó földgömb. Az űr­hajósok elhallgatnak, mind a hárman feszült figyelemmel nézik az eléjük táruló képet. — Micsoda furcsa­ság ez? — csodálkozik a Munkás. — Az egész országot valami csodá­latos fény borítja... Ekkor a képernyőn hirtelen felirat jelenik meg: «A Jólét országa teljesen villamosított. Egy év alatt az ország­­ban 3 ezer milliárd kilowattóra villany­energiát termelnek». — De vajon akkor mennyi acélt termel­nek ebben az ország­ban? — kérdi a mun­kás. A gép úgy válaszol: «250 millió tonnát évente!» — Ez igen! Ez cso­dás! Amíg az űrhajósok a számok hatása alatt vannak, a képernyőn a következő felirat je­tést és automatizálást. Kézi munka nincs!» — Barátaim! — szólt a Falusi dolgozó. — Én a mezőkön ren­geteg gépet látok! Ho­vá lettek a lovak? — Mindjárt megtud­­juk, — szólt közbe az Értelmiségi, s közben bekapcsolja a válaszadó gépet. «Milyen lovak iránt érdeklődnek? Ha az acélparipákat kérdik, úgy azok száma felmér­hetetlen. Mert a jólét országában a mezőgaz­daság a termelés mű­szaki ellátottsága és szervezettsége terén megközelíti az ipar színvonalát. A mező­­gazdasági dolgozók munkatermelékenysége az utóbbi 20 év alatt körülbelül hatszorosá­ra növekedett». — És hogyan él­eek az emberek e mesés or­szágban? — teszik fel a kérdést az űrhajósok a gépágynak. «A közoktatás díjta­lan, a gyógykezelés díjtalan, a gyermekin­tézmények díjtalanok, a kommunális lakások díjtalanok, a szanató­riumok díjtalanok, a — Állj! — kiáltják az űrhajósok. — Dehát akkor mi az, amiért ebben az országban fi­zetnek? «A napi 5 órás mun­kanap, a munkások és a falusi dolgozók ren­des évi szabadsága és nyugdíjbiztosítás» — válaszolja a gép. — Nagyszerű! — örvendeznek az űrhajó­sok. — Érdekes volna megtudni: ki alkotta és ki irányítja ezt az országot? Kattant a kapcsoló és a képernyőn megje­lenik a válasz: «A Jó­lét országát maga a nép alkotta a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége Kom­­­munista Pártjával az élen és maga a nép irányítja». ☆ Igen, a szovjet nép valóban készen áll a nagy útra. Népünk, mely a kommunista párt új programjával van felvértezve, feltét­lenül megteremti a Jó­lét országát — a kom­munista társadalmat. Bracsun Pe­ lenti, hogy Földünkön lenik meg: «Ne cső­­dolgozó emberek ebé­­már 1980-at írnak, dálkozzanak. A Jólét dei díjtalanok, az álla­­m Most a Jólét or­ országában minden mi közlekedési eszkö­­szága felett repülünk! üzemben megvalósítot- zök használata dijta­­jelenti kollégáinak a ták a komplex gépesi- lan...» a JÓLÉT ORSZÁGÁBA

Next