Vörös Zászló, 1963. január-június (19. évfolyam, 1-87. szám)
1963-01-01 / 1. szám
1963 január 1, kedd VÖRÖS ZÁSZLÓ KEDVES BARÁTNŐK Peni? köntösbe öltözött a kígyózó utca. Szakadatlanul hullanak a fehér hópelyhek, mintha csak azonnal el akarnák tüntetni az utón a nyomokat. A gyermekek, felnőttek ünnep előtti hangulatban vannak, nem törődnek a hóviharral, jártak az utcán. A zajos gyermek,sereg között egy ismerős fiucskát fedeztem fel. — Ivánka, anyukád odahaza van? — kérdeztem. —■ Nem tudom, — nevet a "bicska, s fut a hóban kis barátai után. Mária Ivanovnánál csak szüleit: Mihajlo Mihajlovicsot és Andra Jurijevkát találtam otthon. — Hol van a lányuk? — A barátnőjéhez ment, megbeszélik, hogyan ünnepelhetnék meg az újévet. Még meg sem érkeztem kérdezni, hogy hol találhatnám meg a csoportvezetőnőt, amikor az ajtóban meghallottam a hangját. Vidáman, ikipurult arccal lépett be a házba. ** Üdvözölni akarjuk, — (KARCOLAT) mondotta, — versenytársainkat az új év alkalmából. Mária Ivanovna kezében színes borítékot és egy vörös tulipánt ábrázoló képeslapot tartott. — Miről írnak nekik? Bizonyára a kukoricáról? — Nem találta el, — válaszolt kissé szégyenkezve. A képeslapon e szavak olvashatók: «Köszöntünk benneteket, barátnőink az újév alkalmából! Kívánjuk, hogy életetek és munkátok 1963-ban olyan szép legyen, mint ezek a tulipánok. Gazda Mária csoportjától». Ma olvassa ezt az üdvözletet Marsics Anna, a klinovói Komszomol Kolhozban barátnőivel együtt. Alig fél év telt el azóta, hogy Gazda Mária először hallotta Marfics Anna nevét, de máris szoros barátságot kötöttek. Mindkettőjüket közös cél fűzi össze: a bő kukoricatermésért folyó harc. Marfics Anna kommunista versenyt indított azért, hogy munkaeredményenket illetően 2 —3 év alatt egy színvonalra emelkedjenek a munkahősök csoportjaival. Gazda Mária támogatta barátnője kezdeményezését. «Engem, mint csoportvezetőt lelkesít akaraterőd, — írta a klinovói csoportvezető. — Hálás vagyok neked, hogy támogatod kezdeményezésemet». Azóta a két barátnő, Marsics Anna és Gazda Mária levelezésben állnak. Kicserélik munkatapasztalataikat, meghívták egymást vendégségbe. Mind a ketten derekasan dolgoztak, mindkettőjüket nagy megtisztelés érte: lefényképezték őket a területi komszomolszervezet vörös zászlója alatt és megajándékozták őket saját fényképeikkel. Szoros barátság fűzi Gazda Máriát Marsics Annához. Az 1962. év úgy kerül be életük történetébe, mint a párthatározatok valóraváltásáért folyó harc ragyogó oldala. Pecsora I. Zaricse, Lenin Kolhoz. A HOLNAP KÜSZÖBÉN A NAPTÁR utolsó lapja... • Amikor tegnap leszakítottam, úgy éreztem, mintha egy nevezetes küszöböt léptem volna át, s egy új nap kezdődne számomra, amikor túl vagyok amúlt évi gondokon és nehézségeken. De ugyanakkor szívemben némi fájdalom hasított, amilyen akkor szokott, amikor ha barátainktól válunk el. Hiszen az 1962-es év sok újat, érdekeset, nevezeteset hozott mindannyiunk számára. Visszaemlékszem a tavaszra, amikor a kukoricát vetettük, Virág Ferenc csoportvezető így szólt: — Sok minden függ a vetéstől. Ha jól vetünk, szépen kikelnek a növények, s ha jól megműveljük a vetéseket, bő termést érünk el. A csoport minden tagja becsületesen, szorgalmasan dolgozott. Arra törekedtünk, hogy bő kukoricatermést takarítsunk be. Természetesen a csoport fiatalabb tagjainak néha nehéz volt együtt haladni egyes munkálatokb *an a tapasztalt kukoricatermesztőkkel. Ekkor segítségükre siettek idősebb elvtársaik. Tanították őket, átadták tudásukat. Mikor Zaglada Nagyija Grigorjevna a kolhozmezők dolgozóihoz fordult azzal a felhívással, hogy «Őrizzük meg a földművesbecsületet», csoportunk minden tagja támogatta azt. Már én sem vagyok fiatal, akárcsak Nagyija Grigorjevna. Már pihenhetnék is. De ha valaki erre hivatkozik, így válaszolok: — Addig fogok dolgozni, míg erőm nem mondja fel a szolgálatot. Hiszen nem lehetek azoknak a nagy változásoknak, melyek országunkban végbemennek, közömbös szemlélője. A betakarítási munkálatok kezdetén kolhozunk kezdeményezte, hogy a Nagy Október évfordulójára befejezzük az öszszes őszi mezei munkálatokat. Kezdeményezésünket területünk valamennyi kolhoza támogatta. Reggeltől estig a csoportban dolgoztam. E napokban különösen szorgalmasak voltunk. Szép termést takarítottunk be: hektáronként 65 mázsa kukoricát. A naptár utolsó lapja... A hétéves terv negyedik évének utolsó napja... Mennyi változást hozott az 1962. év! Megváltoztak az emberek, megváltozott falunk is... önkéntelenül Masikba Mihajló ismert dalának sorai tolulnak ajkamra, mely arról szól, hogy megváltoztak embereink, megváltozott vidékünk és életünk. Megyek a faluban, öröm tölti el szivemet. Kulturmódon és telhetősen élnek embereink. Tágas lakóházak emelkednek az út mindkét oldalán. Nézzük a művelődési otthont. Igaz, ez még nincs befejezve, de az idén már átadják a használatnak. Az 1963-as év még nagyobb átalakulásokat, még nagyobb győzelmeket tartogat számunkra. Hiszem, hogy sikereink még szebbek lesznek. És ezért örömmel mondom: Bolog új évett Molnár V., a vinohradovói kerületi Határőr Kolhoz tagja. FABIAN Sz. F. a Kalinin Kolhoz (Perekresztja) sertésgondozója közel 500 mázsa sertéshúst termelt. MELYNIK І. V. a Csapajev Kolhoz (V. Rakovec) csoportvezetője hektáronként 112 mázsa szőlőt szüretelt. SZEMEDIJ M. I., a Győzelem Kolhoz (Kamjánszke) borjúgondozója 830 gramm napi súlygyarapodást ért el. — Az új fáradhatatlan kutatói — mondják a Vinohradovói Műanyagfeldolgozó Gyárban Szimonov Jevgenyij és Orlov Jevgenyij munkásokról. Meg is érdemlik ezt az elismerést. 1962-ben 9 értékes észszerűsítő javaslatot nyújtottak be. E javaslatok révén sokat emelkedett a munka termelékenysége. A felvételen: Szimonov і (balról) és Orlov J. munka közben. Kovács J. felvétele. 3. oldal Korosak... de szivük fiatal A hó vastag puha takaróként feküdt a tájon. Csikorgó hideg volt. Ködöböc Béni a maga 74 évével, bár még alig szürkült, megszokott mozdulattal nyúlt vattakabátjáért. — Csak nem megy dolgozni ilyen cudar időben? — kérdezték gyermekei. — Mennem kell... — válaszolta az öreg. — Az idén még egyetlen napot sem hiányoztam. Nem tudok én otthon ülni most sem. Valami dolog mindig akad a csoportban. Kiss Károly csoportjában úgyszólván fiatal nem is dolgozik. Baksa Károly, Ködöböc Mihály, Veress Gábor, Tóth Sándor, Baksa Károly, Baksa Pál, valamennyien közel, vagy felül vannak a 70 éven. De ez nem látszik meg munkájukon. Mindannyian 300 — 400 munkaegységet dolgoztak le az elmúlt évben. A kolhozban övék a legszebb szőlőtermés — 63 mázsa hektáronként. De volt év, hogy a 100 mázsát is felül haladták. A kolhoz más termelési részlegén is nagy számban találunk koros embereket A kukoricatermesztők között jó munkájával tűnik ki Tóth Rozália 74 éves aszszony. A sertésfarmon az idős Barath Gábor ma is jó példával, sok hasznos tanácsával segíti a fiatalokat. Senki sem hívja őket munkába. Sorsuk sem kényszeríti őket, hiszen valamennyien anyagi segítséget kapnak a kolhoztól, hozzátartozóik is szívesen ajánlják fel támogatásukat Mégis mennek, mert csodálatos korunk nagyszerű eseményei új erőt kölcsönöznek nekik. Ereikben az alkotó ember, a kommunizmus építői vére lüktet. Turóczi , Popova, Lenin Útja Kolhoz. BOLDOG CSALÁD Az új év küszöbén kellemes a múltra emlékezni, átlapozni az elmúlt évi naptárt. A házban csend honol. Az idősebb gyerekek Sándor, József és Gábor könyveket olvasnak, a kisebbek már édes álomba merültek. Némán gyönyörködöm bennük. Hogyan tudtam volna eltartani egy ilyen családot ezelőtt? De most segít az állam. A tizedik gyermek születése után 175 rubel segítséget kaptam. Tavaly a kormány az «Anyai dicsőség» első fokozatával tüntetett kapitalista jön, szintén vasfú, sokgyermekest!! tűk állás most a helyzet. Gyermekeink jól fel vannak öltözve. Itt a faluban, Dobroszillán járnak iskolába. A legidősebb fiam, Sándor, aki már 17 éves, a kolhoz építészeti brigádjában dolgozik s az esti iskola 9. osztályában tanul. Határtalanul örülök és boldog vagyok, hogy gyermekeim bőségben nőnek fel, nem ismerik a. nyomort. De ahhoz,gyen.