Vörös Zászló, 1965. július-december (21. évfolyam, 78-155. szám)
1965-07-01 / 78. szám
csoport tagjai (jobbról balra) KOVALENKO G. SZ. kolhozelnök-helyettes, SZUPRUN O. P. könyvtárvezető, és AHRAMEJEV I. M. mechanikus MANYUK N. N. kombájnvezetővel beszélgetnek, aki legelsőnek készítette elő gépét az aratáshoz. Zavhorodnij A. felvétele. (A RATAU fotokrónikája). CZUMI TERÜLET. Tevékenyen készülnek az aratáshoz a lebedinszki kerületi Maják Kolhoz gépkezelői, akik határidő előtt végzik a betakarító kombájnok javítását. A javítási munkálatok minőségét a párt- és az állami ellenőrzéssel együttműködő csoport tagjai ellenőrzik. A felvételen: a párt- és állami ellenőrzéssel együttműködő CSAK A SZÍVÜNK LEGYEN FIATAL Reggeltől késő estig dolgozott a mezőn. Egész nap rázta primitív traktora, sütötte a nap, nyelte a port. A kétváltásos munka akkor még ismeretlen fogalom volt. Egy napot sem pihenhetett. Groszlender földbirtokos nem azért vette a traktort, hogy vesztegeljen. Ha nem kellett szántani, a cséplőgépre küldte etetőnek. Ember János akkor átkozta azt a pillanatot, amikor ilyen szakmát választott magának. Mindez 20 évvel ezelőtt volt. Azóta sok minden megváltozott. Kárpátontúl dolgozói új életet kezdtek a szovjet népek testvéri családjában. Megváltozott EU-EGYSZERŰ EMBEREK Kér János élete is. Első traktoristája lett a megalakuló bótvágyi GTA-nak. Akkor már azon kesergett, hogy milyen kevesen is vannak, hiszen a szövetkezeti életre lépő parasztok egyre több gépet vártak, egyre nagyobb segítséget kértek tőlük, gépkezelőktől. — Nagy kár, hogy fiaim még kicsinyek, — jegyezte meg néha. De az idő ezen is segített. Két fia felnőtt. Mindketten apjuk hivatását követték. Betanította őket, mellette voltak segédtraktoristák. Tőle vették át a szakma és a munka iránti szeretetet is. De megelőzni a munkában ma sem bírják. Mindig ott van gépével, ahol a legnagyobb szükség van rá, így például egyéni terve szerint a szénakaszálásban nem kellett résztvennie. Most mégis ezen a munkán dolgozik. Kis DT—14-es traktorával már 30 hektárt takarított be. Munkakönyvében pedig már 240 hektár feltételes szántás szerepel. Ha jól megy, az aratás végén már évi terve teljesítéséről tehet jelentést. — Nem nehéz még? — kérdezte egyszer tőle Ruszin Vaszil, a kolhoz elnöke. — Úgy tudom már 55 éves. — Dehogy, — legyint egyet Ember János. — Mit szólnának fiaim, ha a könynyebb munka után vágynék. Meg aztán az évek nem számítanak. Az a fontos, hogy a szívünk legyen fiatal. Turóczi B., XXI. Pártkongresszus Kolhoz. VÉDJÜK MEG AZ IDEI TERMÉST Az SZKP KB márciusi plénumhatározatainak végrehajtásáért folytatott harcban kerületünk dolgozói magas kötelezettségeket vállaltak a termékek termesztésében. Viszont a feladat nemcsak abban rejlik, hogy bő termést biztosítsunk, hanem abban is, hogy azt megvédjük és ne engedjük meg a veszteségeket és a szétlopkodását. Az elmúlt évben a kerület több kolhozában jól szervezték meg a termés védelmét, növekedett az emberek öntudata és a közösségi érdekek iránti odaadásuk. Ugyanakkor előfordulnak esetek, amikor egyes gazdaságokban a kolhoz javak szétlopkodásának tényeivel találkozunk. Mindenki előtt világos, hogy a megtermett termény megvédéséért folyó harcot nem lehet levezetni csak az adminisztratív szervek erejével. Csak akkor tudjuk végrehajtani ezt a fontos feladatot, ha ebbe a harcba széleskörűen bevonjuk a közösséget, a kolhozok elnökeit, a falusi tanácsok elnökeit, a népi rendfenntartókat és más aktivistákat. Meg kell említeni, hogy az új termés szétlopkodása, elromlása és károsodása ellen folytatott harc megszervezésében még sok komoly hiányosság van, amelyeket a legrövidebb időn belül ki kell küszöbölni. Lényeges hiba, hogy egyes kolhozokban még elégtelenül népszerűsítik az új termés szétlopkodása ellen irányuló munka élenjáró szervezési tapasztalatait. Még keveset tettünk a közösségnek a mezőgazdasági termékek szétlopkodása és tönkremenése ellen vívott harcba való bevonása megszervezésének ügyében. A kolhozok és szovhozok vetései védelmének biztosítása céljából 1955 január 11-én az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége rendeletet adott ki .A kolhozok és szovhozok véleményeinek megkárosításáért való felelősségről». De ezt a rendeletet csak ritkán alkalmazták. A kolhozok vezetőségei az előforduló esetek anyagainak előkészítése és a községi tanácsokba való átadása helyett gyakran maguk végezték el a bírságolást, amellyel durván megsértették a fentebb említett rendeletet. Vannak esetek, amikor egyes kolhozokban az anyagilag felelős beosztásokba olyan egyéneket vettek fel, akik korábban ítélve voltak haszonszerzés miatt, vagy akik nem keltettek megfelelő bizalmat, így például a Lenin Kolhozban a negyedik részlegen raktárvezetőként dolgozott Margitics J. V., akinek 1963-ban 288 rubel értékű hiánya volt mezőgazdasági termékekből. Ebben a beosztásban dolgozva, Margitics 1964 decemberében ismét ilyen vétséget követett el. 880 kg búza, 159 kilogramm marhahús, 47 kilogramm bárányhús és más termék hiányzott, összesen 800 rubel értékben. Ahelyett, hogy felelősségre vonták volna, a kolhoz szétválása után a Kommunizmus Hajnala Kolhozban újra raktárvezetői állásba osztották be. És csak a nyomozószervek beavatkozása után bocsátották el Margiticsot erről a helyről. Sok hiányosság fordul elő az új termés elsődleges nyilvántartásában. Az elmúlt évi ellenőrzések megmutatták, hogy a szérükön nem tartják nyilván az egész termést, a fogatosok és a suffőrök a szemestermény és más mezőgazdasági termékek szállításánál nem mindig kapnak megfelelő kísérő okmányt, amit aztán a kolhozjavak szétlopkodói kihasználhatnak. Ez újból arról tanúskodik, hogy szélesebben be kell vonnunk a közösséget a kolhozjavak és az új termés ellopkodói ellen vívott harcba. Kerületünkben sok élenjáró önkéntes népi osztag és társadalmi bíróság van, amelyek sikeresen teljesítik a rájuk bízott feladatokat. De vannak olyan népi osztagok és társadalmi bíróságok is, amelyek tétlenkednek. Aktivizálni kell tehát ezek tevékenységét, el kell érni, hogy a népi osztagok tagjai ne csak őrjáratokban ellenőrizzenek, hanem más intézkedéseket is foganatosítsanak a közösségi javak szétlopkodói ellen. A kolhozok párt- és komszomolszervezeteinek és más közösségi szervezeteknek növelni kell a lakosság közötti nevelői munkát, minden embert nevelni kell, fokozni felelősségérzetét a népi javak megőrzésével kapcsolatban. A legrövidebb időn belül még egyszer alaposan le kell ellenőrizni a kolhozokban és a szovhozokban a tűzoltó felszereléseket. Nem vonhatják ki magukat ebből az ügyből a községi tanácsok és a készletezési szervek sem. Nagy szerep hárul ebben a harcban a kolhozok ellenőrző bizottságaira. Ezek közvetlen feladata, hogy biztosítsák az elsődleges nyilvántartási okmányok helyes kitöltését, gondoskodjanak a terményveszteség megelőzéséről a betakarításnál és a betakarított termény megfelelő elraktározásáról. Csak a közösség segítségével javíthatjuk meg az új termés szétlopkodása ellen irányuló harc megszervezését. Maszják H., a berehovói kerület ügyésze: Sűrűn borítja az ízletes gyümölcs a Csapajev Kolhoz cseresznyefáinak ágait. A bő termés a dolgozók szükségleteit fogja kielégíteni. A felvételen: (balról jobbra) DUDÁS Anna, TÓTH Valéria és CSEH Gizella kolhozistanők cseresznyeszedés közben. Iberál E. felvétele: '▼▼▼▼▼ТТТТТТТТТТГГТТТ»ТТТ*Т»»Т»* AZ ÉLENJÁRÓ TAPASZTALAT ISKOLÁJA Felelősségteljes napok Minden szőlész legfőbb feladatának tartja a vállalt kötelezettség teljesítését. Csoportom tavaly 12 hektáron 103 mázsa szőlőt szüretelt hektáronként. Az idén más területet művelünk meg, de így is 65 mázsás átlagtermésért harcolunk. Ez nagy és felelősségteljes munkát követel tőlünk, különösen most, amikor az esős és forró napok egymást váltják. Az ültetvényeken megjelent a szőlő legveszélyesebb betegsége , a peronoszpóra. A betegségek elleni harc alapvető része a permetezés. Kétszer az egész ültetvényt bepermeteztük. A sík területen háromszor is. A permetezésre most minden alkalmas órát kihasználunk. Minden nagyobb eső után, akikor a hajtásokon 3—4 levél képződik permetezünk, mert a fürtök meg zsengék, egyes fajoknál a virágzás még tart és könnyen veszélybe kerül a termés. Permetezéshez 1,5 százalékos bordói lét használunk, hasonló menynyiségű mésszel. A túl meszes bordói lé ugyanis csökkenti a hatását. A permetezés azonban nem csupán egyedüli módja a betegség elleni védekezésnek. Számtalan olyan lehetőség áll rendelkezésünkre, amely segítségünkre lehet. Ilyen elsősorban az ültetvények gyomtalanítása. Csoportom mindjárt metszés és trágyázás után megkezdte a szőlő mélykapálását és idejében még az esők előtt befejezte azt. Már másodszorra is gyomtalanítotttunk 9 hektáros területet. Erre azért van szükség, mert a gyomtalan ültetvények jobban szellőznek, jobban szikkad a talaj, nem lép fel betegség. Rendszeresen kötözünk is, hogy a szőlők sorköze mielőbb felszikkadjon. A peronoszpóra ellen legkönnyebb a védekezés a lugosrendszerű ültetvényeken. Nemcsak azért, mert szélesebbek a sorközök, mint a karós szőlőkben, hanem azért is, mert a szőlőtőkék lombját nem kell csomóra kötnünk, hanem szétteregetve helyezhetjük el a tartóhuzalokon. A karós szőlőkben erre nincs mód. De lényegesen csökken a veszély, nagyobb lesz a permetezés hatásfoka, ha megritkítjuk a tőkék lombozatát. Szőlőültetvényeinken szokás a csonkítás, mivel ez elősegíti az érést, a fürtök telítődését. Ezt a műveletet régebben, a szőlészek kedvük szerint végezték. Mi azonban nem igyekszünk vele, azt csak július derekán kezdjük meg. Ugyanis a visszavágott szőlővesszőkön erőteljes fejlődésnek indulnak a hónaljhajtások, ami a tőkék lombozata gyarapodásához, ezáltal megbetegedéséhez vezetne. A beregi kolhozban a szőlészek a párt- és állami ellenőrzéssel együttműködő csoport kezdeményezésére tervbe vették a szőlő virágzás utáni felültrágyázását. Ezt most mi is alkalmazni fogjuk. Kolhozunk most vár műtrágyát. Kálium és foszfortartalmú műtrágyát fogunk használni erre. Sok és felelősségteljes munkájuk van most a szőlészeknek. Éppen ezért a kolhoz vezetősége úgy határozott, hogy a szőlészeket az aratás idején is helyükön hagyja. Kis Károly, a Lenin Útja Kolhoz csoportvezetője. VÖRÖS 3. ZÁSZLÓ oldal 1965 július 1. csütörtök