Vörös Zászló, 1965. július-december (21. évfolyam, 78-155. szám)

1965-07-01 / 78. szám

csoport tagjai (jobbról balra) KOVALENKO G. SZ. kolhoz­­elnök-helyettes, SZUPRUN O. P. könyvtárvezető, és AHRA­­MEJEV I. M. mechanikus MANYUK N. N. kombájnve­zetővel beszélgetnek, aki leg­elsőnek készítette elő gépét az­ aratáshoz. Zavhorodnij A. felvétele. (A RATAU fotokrónikája). CZUMI TERÜLET. Tevé­­kenyen készülnek az ara­táshoz a lebedinszki kerületi Maják Kolhoz gépkezelői, akik határidő előtt végzik a betaka­rító kombájnok javítását. A ja­vítási munkálatok minőségét a párt- és az állami ellenőrzéssel együttműködő csoport tagjai ellenőrzik. A felvételen: a párt- és álla­mi ellenőrzéssel együttműködő CSAK A SZÍVÜNK LEGYEN FIATAL Reggeltől késő estig dol­gozott a mezőn. Egész nap rázta primitív traktora, sü­tötte a nap, nyelte a port. A kétváltásos munka akkor még ismeretlen fogalom volt. Egy napot sem pihen­hetett. Groszlender földbir­tokos nem azért vette a trak­tort, hogy vesztegeljen. Ha nem kellett szántani, a cséplőgépre küldte etető­nek. Ember János akkor át­kozta azt a pillanatot, ami­kor ilyen szakmát választott magának. Mindez 20 évvel ezelőtt volt. Azóta sok minden meg­változott. Kárpátontúl dol­gozói új életet kezdtek a szovjet népek testvéri csa­ládjában. Megváltozott EU-EGYSZERŰ EMBEREK Kér János élete is. Első traktoristája lett a megala­kuló bótvágyi GTA-nak. Ak­kor már azon kesergett, hogy milyen kevesen is van­nak, hiszen a szövetkezeti életre lépő parasztok egyre több gépet vártak, egyre na­gyobb segítséget kértek tő­lük, gépkezelőktől. — Nagy kár, hogy fiaim még kicsinyek, — jegyezte meg néha. De az idő ezen is segí­­tett. Két fia felnőtt. Mind­ketten apjuk hivatását kö­vették. Betanította őket, mellette voltak segédtrak­­toristák. Tőle vették át a szakma és a munka iránti szeretetet is. De megelőzni a munká­ban ma sem bírják. Mindig ott van gépével, ahol a leg­nagyobb szükség van rá, így például egyéni terve szerint a szénakaszálásban nem kellett résztvennie. Most mégis ezen a munkán dolgozik. Kis DT—14-es traktorával már 30 hektárt takarított be. Munkakönyvé­ben pedig már 240 hektár feltételes szántás szerepel. Ha jól megy, az aratás vé­gén már évi terve teljesíté­­séről tehet jelentést. — Nem nehéz még? — kérdezte egyszer tőle Ru­szin Vaszil, a kolhoz elnöke. — Úgy tudom már 55 éves. — Dehogy, — legyint egyet Ember János. — Mit szólnának fiaim, ha a köny­­nyebb munka után vágynék. Meg aztán az évek nem szá­mítanak. Az a fontos, hogy a szívünk legyen fiatal. Turóczi B., XXI. Pártkongresszus Kolhoz. VÉDJÜK MEG AZ IDEI TERMÉST Az SZKP KB márciusi plénumhatározatainak vég­rehajtásáért folytatott harc­ban kerületünk dolgozói ma­gas kötelezettségeket vállal­tak­­ a termékek termesz­tésében. Viszont a feladat nemcsak abban rejlik, hogy bő termést biztosítsunk, ha­nem abban is, hogy azt megvédjük és ne engedjük meg a veszteségeket és a szétlopkodását. Az elmúlt évben a kerü­let több kolhozában jól szer­vezték meg a termés védel­mét, növekedett az emberek öntudata és a közösségi ér­dekek iránti odaadásuk. Ugyanakkor előfordulnak esetek, amikor egyes gazda­ságokban a kolhoz javak szétlopkodásának tényeivel találkozunk. Mindenki előtt világos, hogy a megtermett ter­mény megvédéséért folyó harcot nem lehet levezetni csak az adminisztratív szer­vek erejével. Csak akkor tudjuk végrehajtani ezt a fontos feladatot, ha ebbe a harcba széleskörűen bevon­juk a közösséget, a kolho­zok elnökeit, a falusi taná­csok elnökeit, a népi rend­­fenntartókat és más aktivis­tákat. Meg kell említeni, hogy az új termés szétlopkodása, elromlása és károsodása el­len folytatott harc megszer­­vezésébe­n még sok komoly hiányosság van, amelyeket a legrövidebb időn belül ki kell küszöbölni. Lényeges hiba, hogy egyes kolhozokban még elégtelenül népszerűsítik az új termés szétlopkodása el­len irányuló munka élenjá­ró szervezési tapasztalatait. Még keveset tettünk a kö­zösségnek a mezőgazdasági termékek szétlopkodása és tönkremenése ellen vívott harcba való bevonása meg­szervezésének ügyében. A kolhozok és szovhozok vetései védelmének biztosí­tása céljából 1955 január 11-én az SZSZKSZ Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége ren­deletet adott ki .A kolho­zok és szovhozok vélemé­nyeinek megkárosításáért való felelősségről». De ezt a rendeletet csak ritkán al­kalmazták. A kolhozok ve­zetőségei az előforduló ese­tek anyagainak előkészítése és a községi tanácsokba való átadása helyett gyakran ma­guk végezték el a bírságo­lást, amellyel durván meg­sértették a fentebb említett rendeletet. Vannak esetek, amikor egyes kolhozokban az anya­gilag felelős beosztásokba olyan egyéneket vettek fel, akik korábban ítélve voltak haszonszerzés miatt, vagy akik nem keltettek megfele­lő bizalmat, így például a Lenin Kol­hozban a negyedik részle­gen raktárvezetőként dolgo­zott Margitics J. V., akinek 1963-ban 288 rubel értékű hiánya volt mezőgazdasági termékekből. Ebben a be­osztásban dolgozva, Margi­tics 1964 decemberében is­mét ilyen vétséget követett el. 880 kg búza, 159 kilogramm marhahús, 47 ki­logramm bárányhús és más termék hiányzott, összesen 800 rubel értékben. Ahe­lyett, hogy felelősségre von­ták volna, a kolhoz szétvá­lása után a Kommuniz­mus Hajnala Kolhozban új­ra raktárvezetői állásba osz­tották be. És csak a nyomo­zószervek beavatkozása után bocsátották el Margiticsot erről a helyről. Sok hiányosság fordul elő az új termés elsődleges nyil­vántartásában. Az elmúlt évi ellenőrzések megmutat­ták, hogy a szérükön nem tartják nyilván az egész ter­mést, a fogatosok és a suf­­főrök a szemestermény és más mezőgazdasági termé­kek szállításánál nem min­dig kapnak megfelelő kísé­rő okmányt, amit aztán a kolhozjavak szétlopkodói ki­használhatnak. Ez újból arról tanúsko­dik, hogy szélesebben be kell vonnunk a közösséget a kolhozjavak és az új termés ellopkodói ellen vívott harc­ba. Kerületünkben sok élen­járó önkéntes népi osztag és társadalmi bíróság van, amelyek sikeresen teljesítik a rájuk bízott feladatokat. De vannak olyan népi osz­tagok és társadalmi bírósá­gok is, amelyek tétlenked­nek. Aktivizálni kell tehát ezek tevékenységét, el kell érni, hogy a népi osztagok tagjai ne csak őrjáratokban ellenőrizzenek, hanem más intézkedéseket is foganato­sítsanak a közösségi javak szétlopkodói ellen. A kolhozok párt- és kom­­szomolszervezeteinek és más közösségi szervezeteknek növelni kell a lakosság kö­zötti nevelői munkát, min­den embert nevelni kell, fo­kozni felelősségérzetét a né­pi javak megőrzésével kap­csolatban. A legrövidebb időn belül még egyszer alaposan le kell ellenőrizni a kolhozok­ban és a szovhozokban a tűzoltó felszereléseket. Nem vonhatják ki magu­kat ebből az ügyből a köz­ségi tanácsok és a készlete­zési szervek sem. Nagy sze­rep hárul ebben a harc­ban a kolhozok ellenőrző bi­zottságaira. Ezek közvetlen feladata, hogy biztosítsák az elsődleges nyilvántartási ok­mányok helyes kitöltését, gondoskodjanak a termény­veszteség megelőzéséről a betakarításnál és a betaka­rított termény megfelelő el­raktározásáról. Csak a közösség segítsé­gével javíthatjuk meg az új termés szétlopkodása ellen irányuló harc megszervezé­sét. Maszják H., a berehovói kerület ügyésze: Sűrűn borítja az ízletes gyümölcs a Csapajev Kolhoz cseresznyefáinak ágait. A bő termés a dolgozók szükségleteit fogja kielégíteni. A felvételen: (balról jobbra) DUDÁS Anna, TÓTH Valéria és CSEH Gizella kolhozistanők cseresznyeszedés közben. Iberál E. felvétele: '▼▼▼▼▼ТТТТТТТТТТГГТТТ»ТТТ*Т»»Т»* AZ ÉLENJÁRÓ TAPASZTALAT ISKOLÁJA Felelősségteljes napok Minden szőlész legfőbb fel­adatának tartja a vállalt köte­lezettség teljesítését. Csopor­tom tavaly 12 hektáron 103 mázsa szőlőt szüretelt hektá­ronként. Az idén más területet művelünk meg, de így is 65 mázsás átlagtermésért harco­lunk. Ez nagy és felelősségtel­jes munkát követel tőlünk, kü­lönösen most, amikor az esős és forró napok egymást vált­ják. Az ültetvényeken megje­lent a szőlő legveszélyesebb betegsége , a peronoszpóra. A betegségek elleni harc alapvető része a permetezés. Kétszer az egész ültetvényt be­permeteztük. A sík területen háromszor is. A permetezésre most minden alkalmas órát ki­használunk. Minden nagyobb eső után, aki­kor a hajtásokon 3—4 levél képződik permete­zünk, mert a fürtök meg zsen­gék, egyes fajoknál a virág­zás még tart és könnyen ve­szélybe kerül a termés. Perme­tezéshez 1,5 százalékos bordói lét használunk, hasonló meny­­nyiségű mésszel. A túl meszes bordói lé ugyanis csökkenti a hatását. A permetezés azonban nem csupán egyedüli módja a be­tegség elleni védekezésnek. Számtalan olyan lehetőség áll rendelkezésünkre, amely segít­ségünkre lehet. Ilyen elsősorban az ültetvé­nyek gyomtalanítása. Csopor­tom mindjárt metszés és trá­gyázás után megkezdte a sző­lő mélykapálását és idejében még az esők előtt befejezte azt. Már másodszorra is gyomtala­nítotttunk 9 hektáros területet. Erre azért van szükség, mert a gyomtalan ültetvények job­ban szellőznek, jobban szik­kad a talaj, nem lép fel beteg­ség. Rendszeresen kötözünk is, hogy a szőlők sorköze mielőbb felszikkadjon. A peronoszpóra ellen leg­könnyebb a védekezés a lugos­­rendszerű ültetvényeken. Nem­csak azért, mert szélesebbek a sorközök, mint a karós szőlők­ben, hanem azért is, mert a szőlőtőkék lombját nem kell csomóra kötnünk, hanem szét­teregetve helyezhetjük el a tartóhuzalokon. A karós szőlőkben erre nincs mód. De lényegesen csök­ken a veszély, nagyobb lesz a permetezés hatásfoka, ha­ meg­­ritkítjuk a tőkék lombozatát. Szőlőültetvényeinken szokás a csonkítás, mivel ez elősegíti az érést, a fürtök telítődését. Ezt a műveletet régebben, a szőlészek kedvük szerint vé­gezték. Mi azonban nem igyekszünk vele, azt csak júli­us derekán kezdjük meg. Ugyanis a visszavágott szőlő­vesszőkön erőteljes fejlődésnek indulnak a hónaljhajtások, ami a tőkék lombozata gyarapodá­sához, ezáltal megbetegedésé­hez vezetne. A beregi kolhozban a sző­lészek a párt- és állami ellen­őrzéssel együttműködő csoport kezdeményezésére tervbe vették a szőlő virágzás utáni felül­­trágyázását. Ezt most mi is al­kalmazni fogjuk. Kolhozunk most vár műtrágyát. Ká­lium és foszfortartalmú műtrá­gyát fogunk használni erre. Sok és felelősségteljes mun­kájuk van most a szőlészeknek. Éppen ezért a kolhoz vezetősé­ge úgy határozott, hogy a sző­lészeket az aratás idején is he­lyükön hagyja. Kis Károly, a Lenin Útja Kolhoz cso­portvezetője. VÖRÖS 3. ZÁSZLÓ oldal 1965 július 1. csütörtök

Next