Vörös Zászló, 1969. január-június (25. évfolyam, 1-75. szám)

1969-01-01 / 1. szám

РУУРГГИННЕТТ?▼?»»» У1»?ГУГТТУУУТТГ1 zárként az amuri flotilla hajóin. Négy éven át fogadta az újévet matrózruhában. Majd megkezdődött a háború. 1942 áprilisában Rekunovot fel­vették a pártba. Társainak bi­zalmát igyekezett a hitlerista hódítók elleni harcban tanúsí­tott bátorságával igazolni. A parancsnoksága alatt álló légvé­delmi üteg a harcok során át­vonult Berehovón. 1945-ben az JÓ ESTÉT újévet a légvédelmi üteg pa­rancsnoka Csehszlovákiában, Mi­­halovci környékén egy föld­kunyhóban fogadta. A légelhá­­rítók a felszabadított cseh vá­roska egét védték az ellenséges repülőgépektől. Győzelmükről Vaszil Iváno­vics Kosicén szerzett tudomást. 1945 végén pedig, amikor lesze­relt, Berehovóra érkezett, ahol a Ruhagyárban állt munkába. Ott különböző beosztásokban dolgozott, jelenleg a szabász­­műhely munkása. Vaszil Ivánovics egy pillanat­ra megállt az egyik üzlet kira­kata előtt. Körülötte csillogó szemű gyerekek nézegették a feldíszített fenyőfát. Vaszil Iva­novics arra gondolt, hogy egy­kor az ő Albertje, Tamarája és Vologyája szintén ilyen kicsi­nyek voltak. De már felnőttek. Az apa büszke rájuk. Albert — komszomoltag, tavaly végezte be a középiskolát és esztergá­lyos tanuló a Ruhagyárban. Ta­mara szintén komszomoltag éa az Egészségügyi Szakiskola be­fejezése után a kórházban dol­gozik. A legfiatalabb, Vologya a nyolcadik osztályba jár, na­gyon szeret futballozni. Dicsőség a munkás embernek, a pásztoroknak, bányászok­nak! A mostani újévet az üzemi kollektívában ünnepelték. Izga­tottan várták, mikor csendülnek fel a kremli harangok és az igazgató ünnepélyesen mondta: — Boldog újévet, elvtársak! Milyen lesz, milyennek kell lennie az új, 1969. évnek? Vaszil Ivanovics egy pillana­tig elgondolkozik, majd így szól: — Azt szeretnénk, hogy még jobb legyen minden vonatkozás­ban, vagyis legyen béke, legye­nek sikereink, legyünk boldo­gak. Ugyanezt kívánja az újév elő­estéjén egymásnak minden em­ber. Boldog újévet kívánunk, örömet és békességet, Mindenkinek egészséget. Vaszil Ivanovics megelégedett mosollyal tekint a jövőbe. Hisz­­szü­k azt, hogy ezen jókívánsá­gok feltétlenül valóra válnak. KAMINSZKIJ E. [ INTERJÚNK — Mivel volt nevezetes az önök számára az 1968. év? — 3 Ezzel a kérdéssel fordultunk 3 több, különböző szakmáju em- 3 berhez. Alább közöljük vála- 3 szaikat: 3 MOGYORÓSSI ISTVÁN, 34 a Butorkombinát brigádvezetője ! — Sok érdekes esemény tör-­­ tént a múlt évben. De az egyik 3 örökre emlékezetes maradt. Bri­ * gádomnak a közgyűlésen oda- 3 Ítélték a Kommunista Munka 3 Kollektívája megtisztelő címet. 3 Ezt az elismerést nem egyköny- 3 nyen értük el. Mindenki büsz- 3 be erre, és joggal. Az előzetes 3 számítások szerint az ötéves 3 tervet Lenin V. I. születése 100. 3 évfordulójára teljesíteni fogjuk. 3 SEBI ANDRÁS, az Oroszijevói Nyolcosztályos * Iskola igazgatója 3 — Nagy megtiszteltetésben 3 volt részem, küldötte voltam a 3 tanítók köztársasági kongresz-­­ szusának. A kollégák nagy lel- 3­kesedéssel beszéltek az iskolák * égető problémáiról, a tanítási- 3 oktatási munka megjavításáról. * A kongresszus határozatait ,, igyekszünk valóra váltani. Oro-­­­szijevón sikeresen folyik egy 3 192 férőhelyes új iskola építé- 3­se. Átadása után áttérhetünk 3 az egyváltásos oktatásra. 31 GALAMB VASZILINA 3 szvobodai lakos — Számomra és férjem szá­mára, aki a Terménykészletező Központban traktoristaként dol­gozik, az 1968. év különösen örömteljes volt. Ikreink szülei- 3 tek. Erika és a kis László szó- 3 pen fejlődik, erősödik. 3 ***A*X*H******AA**l*.******l*Ak** гг, Az évi feladaton felül A Dohányfermentáló Üzem kollektívája versenyezve Lenin V. I. születése 100. évfordulójá­nak méltó fogadásáért, decem­ber 19-én teljesítette az ötéves terv harmadik évének tervet Az évi feladaton felül 153 ton­na dohányt bocsátottak ki. Kondrics M., a Dohányfermentáló Üzem fő mérnöktechnológusa. MILLIOMOSOK VAGYUNK Ünnepi asztalnál találkoztam Turóczi Tihamérral. Beszélget­tünk, kocintottunk az új eszten­dőre. Kiderült, hogy akkor szü­letett, amikor mi a kolhoz alap­jait raktuk le. Ma már felnőtt férfi. Mint traktorista szolgálja kolhozun­kat. Gyakran érdeklődik az ak­kori idők felől. Sokan csődöt jósoltak. Azzal a mércével mérték gazdaságun­kat, mely a régi időkben szo­kásos volt. Látták, hogy sem jó­szágunk, sem igavonónk. De mi, akik ott állottunk a kolhoz szü­letésének bölcsőjénél, dédelget­tük benne álmainkat, lábraállí­­tottuk. Ma gazdaságunk olyan, hogy büszkék lehetünk rá. Minden termelési részlege jövedelmező­en, termelési terveit túlteljesít­ve dolgozik. A farmon, ahol te­hén nem volt, most csak a faj­tiszta tehenek száma közel két­száz. Kiállításon szerepelnek. Minden tehén 2 350 liter tejet adott az idén. Húsból minden 100 hektár mezőgazdasági föld­re 75 mázsát termelünk. Tejből pedig 380 mázsát. A mezőkön munkánkat úgyszólván teljesen átvették a gépek. S olyan em­berek ülnek a kormánykerék­nél, akik közül öten már álla­mi kitüntetést szereztek. Egyet közülük, Komári Sándort a har­kovi traktorgyártók arra érde­mesítették, hogy a Komszomol 50. évfordulójára traktorral ajándékozzák meg. Természetesen voltak közben nehézségek. Voltak kishitűek, akikben nem volt kitartás, el is hagyták a gazdaságot. — Másutt jobb a kereset. —­ mondták. De ma ezeknek javarésze visszatért. Kolhozunkban min­den munkanapra 3,25 rubelt fi­zetnek. Az állattenyésztők havi díjazása 120 rubel körül mozog. A kolhoz tagjainak 800 ezer ru­belt fizet ki évente. Ebből 180 ezer rubel a jutalom az olyan szorgalmas embereknek, mint Tóth Gábor, Sin Béla, Petrás József és mások, akik túltelje­sítették termelési feladataikat. Én a zöldségtermesztésben dolgozom, ahol havi átlagos ke­resetem 72 rubel volt. Pótdí­­jazásom pedig, mivel túlteljesí­tettük nemcsak a terméshozam, hanem a bevételi tervet is, 830 rubelt tett ki. Milliomosok vagyunk. Mun­kám benne van abban az 1 mil­lió 300 ezer rubelben, mely kol­hozunk bevétele volt. S mindezt 20 év alatt értük el. Csoda-e, ha úgy érzem, hogy egyidős vagyok ezzel a fiatal traktoristával. Igazi életem ne­kem is akkor kezdődött, amikor az övé, amikor megalakult kol­hozunk, az út a Kommunizmus­hoz Kolhoz, mely nevéhez mél­tóan tagjai szorgalmából a kommunizmus útján jár. KOSZTA István, csoportvezető. * ********** ******************** ***** ÉVRŐL ÉVRE emelkedik a Csapajev Kolhoz tagjainak élet­színvonala. Lakásaikban rádió-, televíziókészülékeket talál­hatunk, valamint villamos háztartási eszközöket. A felvételen: (balról jobbra) BARKASZI Erzsike és BORO­­DACS János ajándékokat vásárolnak. MANDI Éva, az ivanivkai kulturcikkeket árusító üzlet eladója szolgálja ki őket. Überall E. felvétele. 2. VÖRÖS oldal, Z­ÁSZIÓ 1969 január 1, szerda TÉL... ІПІКІМН I■•■■■■ VIIмвя ■ Überál E. fotoetüdje. Télen korán szürkül. Hol itt, hol ott gyúlnak ki az újévi­­ fenyőfák fényei. Jó estét! Vaszil Ivanovics ráérően ha­lad a város esti szürkületbe burkolt utcáin. — Üdvözöljük az újév alkal­mából! — köszöntik az ünnepi díszbe öltözött kirakatok. Az emberek is tisztelettel, ro­­konszenvvel tekintenek­ rá, mint­ha sok boldogságot kívánnának számára az új, І969. évben. Hány újévet ért már meg, ötvennyolcat. És mindegyik mérföldkő volt, kiindulópont az elkövetkezendő évekre. A kemerovszk területi Tya­­zsin falusi paraszt fia a hato­dik évét töltötte be, amikor vég­bement a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom. És ezt az új világot meg kel­lett védelmezni , a kapitalisták merényleteitől. Rekunov Vaszil Ivanovics négy évig szolgált rá- Mindig az élen Nagy tisztesség érte a Marx Károly Kolhozt Az 1968 első felében elért eredményekért a Köztársasági Mezőgazdasági Mi­nisztérium és a Mezőgazdasági Dolgozók Köztársasági Szak­­szervezeti Tanácsa vándor­vö­rös zászlaját nekünk félték. A kolhoz fennállása 20. évé­ben ez volt a legnagyobb kitün­tetésünk. Ez olyan aktív munká­ra lelkesítette kolhozunk tag­jait, hogy igyekeztek méltók lenni a vándorzászló további megtartására. Az állattenyészté­si termékek termelése és álla­mi eladása terén határidő előtt teljesítették évi terveiket és az év folyamán minden 100 hek­tárra 72 mázsa húst és 340 má­zsa tejet termeltek. Hatszor bir­tokolták a kerületi pártbizottság és végrehajtó bizottság havon­ként kiadott vándor zászlaját is. Újévi vállalásaink is ehhez igazodtak. Minden 100 hektár mezőgazdasági földre 80 mázsa húst és 400 mázsa tejet aka­runk termelni. SZABÓ István, kolhozelnök. Visszaszerezzük a zászlót A Kerületi Gépellátó a mai évben a köztársasági vándor vörös zászló birtokosa volt. Ezt az első félévi erdeményeivel ér­demelte ki. Ugyanakkor birto­kunkban volt a területi vándor vörös zászló is. Később ezt az előkelő helyet elveszítettük. Most azonban úgy zártuk az évet, hogy minden reményünk megvan a vándor­zászlók visszaszerzéséhez. A javítóműhely dolgozói már de­cember elsejére jelentették ter­vük teljesítését. Nemsokára a gépkocsipark is elérte ezt. De­cember 15-én pedig a Gépellá­tó egészben véve eleget tett fel­adatának. Dolgozóink aktivitása azután sem szünetelt, így az év végéig 250 ezer rubel értékű munkát végeztünk terven felül. IZSÁK Baláza, főkönyvei...

Next