Vörös Zászló, 1971. január-június (27. évfolyam, 1-76. szám)
1971-01-01 / 1. szám
A hópihék örvénylenek a szélben... ...Harmincöten vannak az osztályban. Kiváncsiak, éleseszűek. Tizenhat tél szállt el a fejük felett, mint a mesében. Tizenhat évig tárták fel nekik a jó varázslók az élet titkait. De idővel ők is varázslókká válnak: acélt olvasztanak, földalatti kincseket tárnak fel az embereknek, a csillagokig repülnek. Mindez a jövőben lesz. Most pedig a legfontosabb a tanulás, tanulás, tanulás... Igyekeznek minél jobb eredménnyel befejezni az iskolát. Nyolcan — Bárgyúk Ljuba, Boksái Vologya, Rác Magdalina, Klein Márton, Marsalik Erik, Bakos Lívia, Ribcsánszka Natalka és Omszkó Vászja — aranyéremre esélyesek. És a többiek? A többiek sem hoznak szégyent az osztályra. Lemaradozó tanulók szinte nincsenek is. Legfeljebb olyan esetek fordulnak elő, hogy valaki valamilyen okból gyengébben készült az órára. — Az 1. számú középiskola X. osztálya nagyon összetartó. Minden tanuló igényes saját magával és osztálytársaival szemben, — mondja el észrevételét Kontorer Maja, az iskola tanügyi vezetője. Szünetben a tanulók kiszaladnak az iskolaudvarra, hóembert készítenek. — Mi iránt érdeklődtek szabad időtökben? — Minden iránt! — mondják csengő hangon. — És konkrétan? Kitűnik, hogy valóban minden iránt. Monica Vitti olasz filmszínésznő hajviseletétől a leningrádi egyetem jogi karára való felvételig. A lányok élénkebbek. Ők képesek egész nap elbeszélgetni valamilyen könyvről, vagy filmről. A fiúk fordítva. Büszkén viselkednek. Nem akarják mindenkinek kitárni a lelküket. Nem csoda. Tizenhét évesek! Otthon várják őket a gondos szülők. Érzik, hogy rövidesen el kell válniuk gyermekeiktől. Ezért — amíg nem késő — minden este szülői tanácsokkal látják el őket. A tudás nem hátizsák, nem lehet vállon hordani. Es tettetett haragot mutatnak, ha a gyerekeknek ellenvéleményük van. — Ne forogj a tükör előtt! Korai még! Valóban? De nem lehet kimenni az utcára félrecsúszott nyakkendővel. Egy perc múlva megint: — Hová megy sapka nélkül? Nem látod, milyen rossz az idő? De hol van rossz idő? Csupán a hó esik. A hópelyhek fehérek és puhák, mint a hattyú pihéi. Az édesanyák rendszerint túloznak. Mintha nem akarnák tudomásul venni, hogy a fiataloknak edződniük kell. — Apu, legalább te is szólnál neki! — mondja tréfás szemrehányással az anya. De az apa megőrzi olimpuszi nyugalmát. Nem tartja szükségesnek, hogy vitatkozzon a fiával, aki már nála is magasabb. (Hogy repül az idő!) És hogy elsimítsa az ellentétet, diplomatikusan hallgat. Kint pedig hull a hó... Zagrijcsuk P. A. tizenhetedik tél ARANYLAKODALOM A Tompa utcai kis ház megtelt emberekkel. Csengtek a poharak, hangzottak a felköszöntők, a jókívánságok oroszul, ukránul, magyarul. A család, a testvérek, a gyerekek, az unokák ünnepelték szerettjüket, Kovács Endrét és feleségét, Satova Olga Nyikolajevnát aranylakodalmuk alkalmából. Jó egészséget, nagy boldogságot és sok-sok szerencsét kívántak nekik, azt, hogy további együttes életük még szebb és könnyebb legyen számukra. Mert szép volt az elmúlt 50 esztendő is, de nem könnyű. ...Orosz földön dúlt a polgárháború. A fiatal szovjet állam léte forgott veszélyben. Hadba kelt az ország aprajanagyja, hogy védje a hazát, az új rendet az ellenségtől. A Vokzalnaja Bolnyica nevű Novij-Szibirszki kórházban lázasan feküdt egy beteg. A tífusz csontvázzá soványította testét. Messziről jött, nagyon messziről és sokat vándorolt, míg ide ért. A Szamos menti Kisarból még gyerekként került Beregszászba és Debrecenben tanulta a vasutasok nehéz, de annál érdekesebb mesterségét. Amikor pedig az orosz cár és az osztrák császár a «szent haza védelmében» csatákba kergette a magyar parasztot az orosz muzsik ellen, a beregszászi Kovács Endrének pár hónap is elég volt, hogy belássa: nem idegen földön kell keresni az ellenséget Már Kolomejánál «letette a fegyvert», több fogolytársával együtt közös sorsot vállalt osztálytestvéreivel. Most pedig Itt, ebben a szülőföldjétől sok ezer kilométerre fekvő városkában, mikor ájulatából néha felébred, keze tétován egy kéz után nyúl és alig hallható hangon mondja: Olga. Az ápolónővérnek sok dolga van. A kórtermek zsúfolásig tele betegekkel, sebesültekkel. Kevés az orvosság, az orvos, a személyzet. Egy ember tízek munkáját végzi. A szolgálat szinte éjjel-nappal tart. És Olga Nyikolajevna, ha pihenni akar néhány percet, leül egy ágy mellé, hogy közelségével is gyógyítsa a már hónapok óta súlyos állapotban lévő, távoli földről idekerült beteget. Sokszor emlegették egymásnak ismerkedésüknek ezeket a gonddal, féltéssel teli napjait. Később, amikor már Olga felesége volt Endrének, Beregszászban Kovácsék családjában mint sajátjukat fogadták be a szülők és testvérek azt a sudár, kékszemű, szőke orosz asszonyt. Itt, az új otthonban Olga Nyikolajevna sokszorosan viszszakapta az Endrének adott nagy szeretetet és figyelmességet. A család kedvence lett. Otthonuk mindig tele volt rokonokkal, ismerősökkel. Na meg a gyerekek, ha nem is a saját, de az örökbe fogadott és törvényesített árvák. Éva, Júlia és Zsuzsanna nevelése tette tartalmassá, boldoggá a Kovács házaspár családi életét. ...Most is tele van a Tompa utcai kis ház. Boldogok a nagyszülők, amikor az öt unoka közül a legfiatalabb, a 6. osztályos Jakubec Éva verses köszöntőjét hallgatják és amikor velük, Kovács István felolvassa a katonafiától, Sanyitól, a legidősebb unokától az aranylakodalomra kapott dísztáviratot. SVÉD Armin. A felvételen: a Kovács-házaspár. Hímzések, szőttesek... A nép alkotó tehetségének megnyilvánulásai, szebb élet utáni vágyának kifejezői, amelyet a legkíméletlenebb bánásmód, legnagyobb elnyomás között is megőrzött, s a mindennapos használat tárgyakat széppé formálva, díszítésekkel ellátva tette elviselhetőbbé maga körül az életet. A népi díszítőművészet remekei napjaink szovjet valóságában is helyt kapnak, s nemcsak magánlakások tartozékai. Derceni Ibolya, a Lenin-centenárium alkalmából Moszkvában megrendezett népművészeti kiállítás ezüstérmese, éppen hímzéseivel, szőtteseivel tette ismertté nevét. Jómagam a Barátság-házban kiállított darabjai láttán határoztam el, hogy felkeresem s meglesem munka közben zmijivkai otthonában. A zmijivkai hímzőasszonyok legügyesebbje, Derceni Ibolya a legszívesebben a szövőszék mellett ül. Keze alatt egymás után alakulnak ki a beregi vidékre jellemző népi hímzésmotívumokkal díszített szőttesek: térítők, díszpárnák, faliszőttesek, abroszok, szalvéták, s még mi minden... A népművészet, a népi hímzések keresett cikkek területünkön. Mindenki szívesen vásárolja, s nagy a kereslet a zmijivkai hímzőasszonyok munkái iránt is. Derceni Ibolya hosszabb ideig dolgozott a berehovói Fácán-csárda megrendelésére: szedett fallszőttest, abroszokat, terítőket, szalvétákat, az ő keze munkáját csodálhatják az étterem vendégei. Egy kicsit sajnálhatjuk, hogy bár Berehovón két ajándékbolt is van, az üzletben vásárolható tárgyak között nagyon ritkán találunk igazi népi hímzéseket, szőtteseket. Annak azonban csak örülni tudunk, hogy a népművészet eme remekei közintézményekben is fellelhetők. SZILVÁSI Irén: Terjed a népművészet A Berehovói 10. számú óvoda növendékei számára a mai nap különösen jelentős. Reggel a Télapótól kaptak ajándékot, most pedig a feldíszített fenyőfa mellett énekelnek, verset mondanak, táncolnak. A felvételen: Pohil Viktória és Esze Gábor gyermekdalt ad elő. Oberáll E. felvétele. • ■ • ««1 Újév éjszakáján A Kremli toronyóra elkongatja a tizenkettőt, az emberek csordultig telített poharakkal koccintanak, tiszta szívből boldog újévet kívánnak egymásnak. Ebben a magasztos pillanatban gondoljunk azonban hálával azokra, akiket munkahelyükhöz köt a hivatásuk. HÓFEHÉR szoba a Kerületi Kórház szülészeti osztályán. Dudkó Nyina ügyeletes szülésznő nemes hivatásának gyakorlásához készülődik. A hófehér szobában új ember születik. Nem hunyják le a szemüket ezen az éjszakán sokan mások sem a legnemesebb hivatás gyakorlói közül Minden eshetőségre készen állnak Bondarenko Ina, elsősegély ügyeletes orvosa, Misunyina Olena nőgyógyász, az USZSZK érdemes orvosa, Krasznyánik Mihajló, a felvételi osztály ügyeletese és mások. 6 kilométerekre szárnyal a motorosvonat mozdonyának sípszava. Ezen a szilveszteri éjszakán Izsák János mozdonyvezető épp olyan pontosan teljesíti szolgálatát, mint máskor, így tesznek Iszajevics Iván, Kuzma Tamás, Zomborovszki József és többi társai is. A baleset lehetőségét eleve kizárja Iványiga János állomás-ügyeletes, Kovács Elvira operatőr, Klepár Iván és Tominec Nyikoláj főváltókezelők, Himics Mihajló, Huszár Tibor és Szolomka Alekszander szerelvényösszeállítók ébersége. A Debreceni Vera és Zagrivaja Olga, a Postahivatal telefonközpontjának ügyeletesei egymás után kapcsolják a városközi beszélgetéseket. A megszokottnál most sem kevesebb a munkájuk. A távírószobában Krajnik Piroska hozzáértéssel továbbítja és veszi az üdvözleteket, jókívánságokat. Az osztályzó szobában pedig Dolgos Tibor és Pavliscse Vladiszláva már a másnap kikézbesítendő postai küldeményeket szortírozza. „ Okos az út, fokozott elővigyázatossággal vezessenek! — adja ki az utasítást az ügyeletes forgalomirányító. Aggodalomra azonban nincsen ok, hiszen Szimeonov Szemjon, Kunák Tibor,Szavko László, Komarnickij Vaszilij, Borbély János és Kurmai László tapasztalt járművezetők. Ha ők ülnek a kocsira, biztos kezekben van a kormánykerék. Bogosh Kamill: VÖRÖS 3. ZÁSZLÓ oldal 1971. január 1, péntek