Vörös Zászló, 1971. július-december (27. évfolyam, 78-154. szám)

1971-07-03 / 78. szám

Legalább 60 mázsa szőlőre számítunk A Kárpáti Tenyészüzem 30 hektáros szőlőültetvényén Ki­rály Ernő csoportvezető irányí­tásával lendületes harc bon­takozott ki a bő termésért. Még a tél folyamán 12 hek­táron szerves trágyával javí­tottuk fel ültetvényünket. Hek­táronként mintegy húsz tonna trágyát szállítottunk ki a rész­legre. Úgy döntöttünk, hogy a jövőben 2-3 éven belül a feljavított területen újra sor került a feljavításra. Csopor­tunk valamennyi szőlésze sokat tudna beszélni arról, milyen munkálatokat végeztünk el, hogy biztosítsuk a bő termés­hozamot. De legtöbbet mond­hat az a füzet, amelyet pihenő­szobánkban tartunk és amely­be pontosan, időszakonként fel­jegyezzük az elvégzett mun­kát. A metszés, a permetezés mind olyan munka, amely hoz­záértést, tapasztalatot igényel. Ezért ezeket a munkálatokat olyan sokéves tapasztalattal rendelkező szőlészeink végez­ték, mint Kacsó Béla, Király Vince, Lőrinc Béla és mások. Munkájuk mellett arra is volt idejük, hogy foglalkozzanak a fiatal szőlészek oktatásával. Brigádunkban ugyanis sok fia­tal dolgozik. A tapasztalt sző­lészek mellett fokozatosan el­sajátítják ezt a szép mester­séget. A gyakori esőzés sok gondot okozott nekünk, hiszen gyorsan nőtt a gyom a sorközökben. Bakos Ernő gépkezelő T—50V típusjelzésű traktorával idejé­ben elvégezte a lugasított vagy széles sorközre ültetett tőkék sorközeinek megműve­lését. Eddig már három sor­közi megművelést végzett. Nyomában minden nap mint­egy 45—50 ember végzi a harmadik kézi kapálást. Pallagi Borbála, Jaró Ilona, Túri Mal­vin és más szőlészeink már a kora reggeli óráktól kezdve kint vannak az ültetvényeken. Egy napig sem szünetel a munka az ültetvényeinken. Be­fejezéséhez közeledik a har­madik permetezés, a második kötözés és már közel 20 hek­táron elvégeztük a harmadik kézi kapálást is. Úgy tervez­zük, hogy a napokban meg­kezdjük a tőkék negyedik per­metezését. Jégverés nem érte ültetvé­nyeinket. A gyakori esőzés azonban arra késztet bennün­ket, hogy minden kedvező időt kihasználjunk a kapálásra. Fá­radságos munka ez, azonban vidám kedvvel tölt el bennün­ket az a tudat, hogy mindez nem hiábavaló. Az előzetes becslések szerint legalább 60 mázsa hektáronkénti termésre számíthatunk. BAK Gyula, a Kárpáti Tenyészüzem szőlésze. Margítics Mihály és Rátki János, a Kommunizmus Hajnala Kolhoz pásztorai nagy gonddal őrzik a tejtermelő tehéncsordát. Nagy érdemük van abban, hogy a kolhoz az idén sikeresen tel­jesíti a tej termelésének és eladásának állami tervét. A felvételen: (balról jobbra) MARGÍTICS M. és Rátki J. Überáll E. felvétele. A szálastakarmány­ok osztagolásánál Annak érdekében, hogy a szénát, szalmát és más szálas­takarmányokat megóvjuk a tűzvésztől, be kell tartani a tűzrendészeti szabályokat. A széna és szalma osztago­­kat külön erre a célra kijelölt terecskéken kell lerakni, nem kevesebb mint 150 méter tá­volságra az állattenyésztési і.» « • »-»-« farmoktól, a szemestermények vetésterületétől, üzemanyagrak­táraktól stb. A mezőkön az asztagokat víz közelében (folyók, tavak) kell elhelyezni nem közelebb mint 30 méter távolságra a mezei- és országutaktól és 150 méter távolságra a vasútvonal­tól. Minden asztagot 3 méter széles védősávval kell körül­szántani. Az asztag mérete a követ­kező lehet: szélessége nem na­gyobb 5 méternél, magassága 4 és hosszúsága 20 méter. Az egyes asztagok közötti távol­ság nem lehet 100 méternél kevesebb. Az állandó asztagoknál vil­lámhárítókat kell felszerelni. Meg kell lenni itt a tűzoltó­eszközöknek és jelző eszközök­nek a tűz esetén való riadóz­­tatáshoz. Figyelembe véve a széna önbegyulladásának lehetőségét, 50—60 napon át három na­ponként ellenőrizni kell a hő­mérsékletet az asztag belsejé­ben. Ha a széna hőmérséklete nagyobb 45 Celsius foknál, az asztagot azonnal szét kell szed­ni és a szénát kiszárítani. A széna és szalma készlete­zésénél alkalmazott gépkocsi­kat és traktorokat el kell látni megbízható szikrafogókkal és tűzoltó eszközökkel. PRISZJAZSNYUK V., a Kerületi Tűzrendészeti Felügyelőség parancsno­ka. A szakember tanácsa A méhészet haszna Az emberek általában úgy vélik, hogy a méhé­szet haszna a méz. Arról azonban gyakran megfe­ledkeznek, hogy milyen nagy jelentősége van a méhészetnek a termésho­zam növelése szempontjá­ból. Száznál több olyan növény van, amelyek egy­általán, vagy alig terem­nének, ha virágaikat a méhek nem poroznák be. Egy méh egy nap alatt 4—5 ezer virágot látogat meg. A tökéletes megpor­­zásnak elengedhetetlen feltétele, hogy elég méh látogassa meg a növénye­ket. A tatárka, uborka és dinnyefélék megporzásá­­hoz hektáronként 2—3, az évelőfüvek megporzá­­sához 2, a napraforgóhoz 1, a gyümölcsösökhöz 2—3 méhcsalád szüksé­ges. Konkrét tények, évszá­zados tapasztalatok bizo­nyítják a méhek hasznát a termelésben. Ezt kerü­letünk néhány gazdaságá­ban értékelik is és igye­keznek méhészetüket ál­landóan fejleszteni. Ezek közé tartozik a Lenin Út­ja és a Győzelem Kolhoz, öt évvel ezelőtt a Lenin Útja Kolhozban például még csak 30 méhcsalád­dal rendelkeztek. Hotykó György és Komjáti József tapasztalt méhészek ek­kor elhatározták, hogy méhészetüket a legna­gyobbé fejlesztik a kerü­letben. Vállalkozásuk si­kerrel járt. Jelenleg 170 méhcsaládjuk van. Úgy tervezik, hogy az év vé­géig kétszázra emelik azok számát. Munkájuk­hoz minden segítséget igyekszik megadni a kol­hoz vezetősége. A méhé­szek részére egy öt szo­bából álló helyiséget épí­tettek. Itt helyet kapott a pihenő- és fürdőszobán kívül a raktárhelyiség, a méz kipergetésére szolgá­ló helyiség stb. A méhé­szek el vannak látva min­den szükséges felszerelés­sel. Nem csoda tehát, hogy az idén eddig már családonként 18 kilo­gramm mézet pergettek ki. Ugyanakkor lebecsülik a méhészet jelentőségét a XXI. Pártkongresszus Kol­hozban, ahol egyáltalán nem foglalkoznak méhé­szettel. Másodrendű kér­désként kezelik ezt az Új Élet Kolhozban is, ahol néhány évvel ezelőtt még hatvan méhcsaláddal ren­delkeztek. A kolhoz ve­zetősége azonban magára hagyta Molnár Zoltán mé­hészt, nem nyújtott segít­séget neki és a méhcsa­ládok fokozatosan legyen­gültek, elpusztultak. Most mindössze 22 családdal rendelkeznek. A bő termésért folyó harcban fontos helyet fog­lal el a méhészet fejlesz­tése. A Lenin Útja Kol­hoz méhészeinek példá­ját követve, minden gaz­daságban meg kell terem­teni a feltételeket a mé­hészet fejlesztéséhez. Tóth József, méhészeti főzootech­­nikus. Minden akadályt le kell küzdeni Az Új Élet Kolhoz tej­termelő farmjának állat­tenyésztői az elmúlt évek­ben alacsony eredménye­ket értek el. Ennek sok oka volt. Ezek között el­sőként a munkafegyelem alacsony színvonalát, a régi, elavult módszerek­kel folytatott munkát kell megemlíteni. Amikor a tél folyamán új vezetőség vette át a gazdaság irá­nyítását, elhatározták, hogy véget vetnek ennek az állapotnak. Sok minden megválto­zott itt azóta. Félévi tej­termelési tervüket már teljesítették és a tehenen­ként napi tej­hozam eléri a 10 kilogrammot. Lényegesen megszilár­dult a munkafegyelem. A felelőtlenül dolgozó ál­lattenyésztőket leváltot­ták. A fejőnők közt ver­seny bontakozott ki, nem feledkeznek meg an­nak rendszeres összegezé­séről sem. Az élenjárókat megjutalmazzák. Simon Gyula, a zászlávnői rész­leg farmvezetője indokol­tan büszke az olyan fejő­nőkre, mint Gerics Mar­git, Gazdag Erzsébet és Tóth Piroska, akik már elérték a napi 12—13 ki­logrammos tehenenkénti hozamot. A nyári táborban Dan­­ku József és Szabó Sán­dor pásztorok rendszere­sítették az éjszakai több órás legeltetést. — Tapasztaltuk, hogy ez a módszer nagy hatással van a pro­duktivitás alakulására, — mondja Simon Gyula farmvezető. A nyári tá­borban nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a fejés mindig pontos idő­ben történjen. Szigorúan ellenőrzik, hogy a fejés után nem maradt-e tej a tőgyekben. Van mit legelni a jó­szágnak, hiszen kora ta­vasszal műtrágyával javí­tották fel a legelőt. Kiir­tották a zsombékokat, a legelőt csatornázták, s így azon most még na­gyobb esőzésekkor sem áll meg a víz. Az Új Élet Kolhoz ál­lattenyésztése tehát jó úton halad. Meg kell azonban mondani, hogy bár sokat tettek, de még korántsem használták ki összes lehetőségeiket. Eredményeik szebbek len­nének, ha nem feled­keznének meg a jószág pótlólagos takarmányozá­sáról. Bár az igaz, hogy valóban jól betartják a szakaszos legeltetés sza­bályát, azonban ideje lesz arra is gondolniuk, hogy igazi kultúrlegelőt léte­sítsenek. A zászlávnői részleg farmján még 18 olyan te­henet tartanak, amelyek szaporulatot nem adnak, azokat nem fejik. Az át­lagos tej­hozam értékelé­sekor ezek is számításba jönnek. Ezeket mielőbb fiatal, magas produktivi­tású tehenekkel kell pó­tolni. Mint már mondottuk, sokat tettek a munkafe­gyelem megszilárdítása terén. Azonban a fegye­lem csak úgy marad szi­lárd, ha állandóan ellen­őrzik a munkarend betar­tását, az állattenyésztők mindennapi munkáját. Márpedig a farmon újra előfordulnak az utóbbi időben kisebb-nagyobb fegyelmezetlenségek. Bar­­ta Margit fejőnő például gyakran késve jelenik meg a munkahelyén, felü­letesen végzi teendőit. A farmvezetőnek ezzel az állapottal nem szabad megbékélnie. A kolhoz vezetősége jó tervet dolgozott ki az ál­lattenyésztés fellendítésé­re, arra van csupán szük­ség, hogy most már min­den akadályt elhárítsa­nak a fejlődés útjából. Barath Ferenc VÖRÖS зГ ZÁSZLÓ oldal 1971. július 3., szombat A JÉGVERÉS ELLENÉRE Arra vállalkoztunk, hogy hektáronként 180 mázsás zöldségtermést érünk el. 37 hektáros részlegünkön szorgalma­san folyt a munka, örül­tünk annak, hogy a tava­lyinál jóval szebb termés­­eredményre számíthatunk. Néhány hete azonban ha­talmas jégeső zúdult a Csapajev Kolhoz kerté­szetére. Brigádom tagjai azon­ban nem vesztették el kedvüket a bő termésért vívott harcban. A Kárpá­ti Tenyészüzemtől téliká­poszta palántát vásárol­tunk. A jégverte területek egy részébe újra uborkát vetettünk, a többi helyen pedig befejezéséhez köze­ledik a télikáposzta ülte­tése. A paradicsom-, pap­­rikaültetvényeken nyom­ban elvégeztük a foldo­­zást, a növényeket meg­permeteztük, hogy a be­tegségek és a kártevők ne tegyenek bennük kárt. Gazdag Margit csoport­­vezető személyes példával igyekezett lelkesíteni ker­tészeinket. Makszim Ilo­na, Medvigy Borbála, Vas Ilona, Zoltán Vaszilina, Pászka Magda és a többi­ek minden nap kijönnek a kertészetbe, hogy min­dent megtegyenek a ká­rosodás pótlása érdeké­ben. Gyorsan végezték az ültetést és találtak rá időt, hogy azokat a növé­nyeket, amelyeknek ke­vésbé ártott a jégeső, má­sodszor, sőt a megmaradt 1,5 hektár édespaprikát harmadszor is megkapál­ják. Brigádom eltökélt szán­déka, hogy a Jégverés el­lenére teljesíteni fogja vállalt kötelezettségét. OROSZ Béla, a Csapajev Kolhoz zöld­ségkertészeti brigádveze­tője.

Next