Vörös Zászló, 1975. január-június (31. évfolyam, 1-76. szám)

1975-01-01 / 1. szám

INTERNÜNK A tizedik ötéves terv számlájára termelnek Kerületünk sok dolgozója tett jelentést egyéni ötéves tervfeladatainak teljesítéséről, ők az új év első napjaitól kezdve már a tizedik ötéves terv számlájára fognak termelni. Munkatársunk, Balogh Miklós a szocialista verseny élenjáróival interjúkat készített, amelyeket olvasóink figyelmébe ajánlunk. КОРА IVAN, a kísérleti üzem esztergályosa — Boldog Új évet! — mondják egymásnak az emberek. Az én munkanaptáramon már 1976. január elseje áll. A kezem alól kikerülő alkatrészek különböző gépekbe, műszerekbe szerelve eljutnak szocialista hazánk legtávolabbi városaiba. Kiváló minőség, megbízhatóság jellemzi azokat, üzemünk az ország több mint száz vállalatával tart fenn termelési kapcsolatokat. Erre mi, munkások, büszkék vagyunk. Hiszen érezzük, hogy a mi munkánk is szerves része az egész szovjet nép hatalmas sikereinek. HORNYI JÓZSEF, a kolhozközi építővállalat komplex építőbrigádjának vezetője — Megtalálni és felhasználni a belső tartalékokat nem könynyű. Brigádomban is voltak olyanok, akik kételkedtek benne, hogy teljesíthetjük-e az ötéves tervfeladatot négy év alatt. De a Zsobin-módszer alkalmazásával már egy hónappal ezelőtt jelentést tehettünk ötéves tervünk sikeres teljesítéséről. Az új esztendő első napjaitól folytatjuk Bégányban a már decemberben megkezdett javítóműhely építését. Mindent megteszünk, hogy határidő előtt és minőségesen fejezzük be annak építését. Ez lesz a mi munkaajándékunk a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem dicső 30. évfordulójának tiszteletére. FÜZESI BERTALAN, az áramértékesítő kerületi kirendeltségének ellenőr-villanyszere- lője . Harminc éve annak, hogy megkezdődött vidékünk általános villamosítási programjának megvalósítása. Sokszor találtuk magunkat komoly problémákkal szemben. De a nehézségek nem vették el, nem csökkentették munkakedvünket. Esténként hazatérőben jóleső érzés tölt el, ha látom, hogy az ablakokból a meghitt otthon fényei ragyognak, szól a rádió, a televízió. Ha valahol hiba fordul elő az áramszolgáltatásban, az első hívásra ott vagyok. Igazolni akarom, hogy méltó vagyok a kommunista munka élenjárója megtisztelő mint viselésére. Amit nem lehet megfizetni Csepa Olgának ez a napja is úgy kezdődött, mint a többi. A falu még nehézálmát aludta, amikor felkelt. Megszokta már ezt az életritmust. Gyerekkora óta otthonosan mozog az állattenyésztési telepen. Igaz, akkor csak az iskolai tanórák után ment nővérével a farmra, hogy amiben tud, segítségére legyen. Aztán ő is fejőnő lett. Ennek már 14 esztendeje. Reggel 9 óra. A farmon már végéhez közeledik a reggeli fejes. Az istállóban a tehenek szürke háta mögött egy-egy kendő fehéredik ki. Fél hat óta folyik a munka. De a középmagas, fiatal nőn, aki az elsők között végez, nem látszik fáradság. Mozdulatai frissek, válaszai magabiztosak. Pedig három órája keményen dolgozik. 24 tehenet látott el és fejt meg. Ahogy megtudom, tehéncsoportjában 11 literes a napi hozam. — Géppel fejünk, már három esztendeje. Természetesen ez sok erő- és időmegtakarítást jelent. Azért utána fejünk kézzel — számol be tárgyilagosan, amikor arról kérdezem, nem nehéz-e túlságosan ez a munka. A munkaigényes folyamatok — trágyaszállítás, itatás, fejés — gépesítve vannak, s ez nagy könnyítés a fejőnőknek. De a napi háromszori fejés, etetés, a korai felkelések, s az, hogy sem vásár, sem ünnepnap nincs, bizony sok fiatalt elgondolkoztat, hogy jöjjön-e ide dolgozni. — Aki nem szereti a jószágot, az nem tud itt megmaradni. Annak ellenére, hogy szépen lehet keresni. A fizetés a kifejt tés mennyiségétől függ, a mennyiség meg attól, milyen lelkiismeretesen gondozzuk az állatokat — állapítja meg. Mint tudom, nála a havi kereset eléri a 250 — 300 rubelt is. Olga sokat segít a fiatal fejőnőknek. Komszomol-csoportszervező a farmon. Nyolc fiatal lány van a csoportjában. Különösen az újoncokat veszi pártfogásba. Az első két hónap itt a legnehezebb, ez a próbaidő. Átsegíteni a fiatalokat a kezdeti buktatókon, lelket önteni beléjük, ha elcsüggednek, megtanítani őket arra, hogyan etessék, gondozzák a jószágot, hogy eredményt tudjanak felmutatni — erre soha nem sajnálja idejét. Az ULKISZ XXII. kongreszszusán Olga a kárpátontúli fiatalok küldötteként vett részt. A kongresszuson felszólalt Scserbickij V. V. elvtárs, az UKP KB első titkára. Többek között arról beszélt, hogy a komszomolók a kommunizmus építőkövei, a fiatalokban rejlik a nép ereje. Kértük és nekik épül az új társadalom. Hazatérve elmondta ezt a fiataloknak. ő maga már december elseje óta 1975 javára dolgozott. Tehenenként 3500 kilogramm tej kifejésére vállalkozott. A Lenin Kolhozban rajta kívül csak a legidősebb és egyben legtapasztaltabb fejőnő, Bazega Mária mert erre vállalkozni. Versenytársak. Nem, az év utolsó napjaiban még nem tudták, ki lett a győztes. De azt igen, hogy 1975-ben 4 ezer kilogramm tejért fognak harcolni. A komszomolcsoport-szervező a legutóbbi gyűlésen arról beszélt, hogy szükség lenne a farmon egy pihenőszobára. A gazdaság vezetői méltányolták felszólalását. Azóta ácsok, kőművesek jelentek meg a farmon, egy helyiséget kiürítettek és pihenőszobának rendezték be. — Nekünk is lesz rádiónk, televíziónk, lesznek könyveink, mint a gáti fejőnőknek — mondja elégedetten Olga. Ismerős a kerület élenjáró gazdaságaiban. Volt már a Kárpáti Tenyészüzemben, a Vörös Zászló Kolhozban, ahol gépi fejőversenyen vett részt. Mindenütt tanult valami újat, amivel idehaza meg is próbálkozott. Mielőtt elbúcsúznák tőle, megkérdezem: — Mit kíván az embereknek az új évben? — Azt, hogy békében éljenek és minden fiatal olyan szakmát válasszon magának, ami egy életre szól. Mert ő olyat választott... MESTER Magda S Céljaink valóra válnak Újév előestéjén vendégeket vártam. Eljöttek hozzánk a rokonok, barátok, ismerősök, hogy az ünnepi asztal mellett együtt búcsúztassuk az óesztendőt. Emlékszem, két évvel ezelőtt is baráti körben fogadtam az új évet. Azokban a napokban folyamatban volt az egykori Kalinyin Kolhoz egyesítése a Csapajev, illetve a Marx Károly Kolhozzal. Az én brigádom a Marx Károly Kolhozhoz került. Bizony nem volt mivel dicsekednünk. Az átszervezés időszakában meglazult a munkafegyelem a brigádban, sokan kételkedtek az átszervezés szükségességében, egyesek elhagyták a brigádot. Mit tagadtam, nem a legjobb hangulatban fogadták akkor az új évet a búcsút kolhozisták. Egészen más a hangulat a brigádban most. Habár az idő-Фу járás sok nehézséget okozott nekünk, búzából hektáronként 28 mázsát, árpából 42,7 mázsát, kukoricából 84 mázsát, burgonyából 184,3 mázsát, takarmányrépából pedig 918 mázsát termeltünk. Ezt a sikert minden kolhozista odaadó munkájának, a termelés szakszerű irányításának köszönhetjük. Az Újév előtti napokban tanulmányoztam át az SZKP Központi Bizottsága decemberi plénumának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésszakának anyagait. Pártunk, kormányunk az új évben még szebb eredmények elérésére, az ötéves terv feladatainak határidő előtti teljesítésére szólít fel bennünket. Biztos vagyok benne, brigádom egyetlen tagja sem fogja kímélni erejét, hogy újabb sikerekkel tegye nevezetessé az 1975. évet — a kilencedik ötéves terv befejező évét. Búzából 37 mázsát, kukoricából 100 mázsát, burgonyából 200 mázsát, takarmányrépából pedig 1000 mázsát vállaltunk jövőre nemrégi gyűlésünkön. Már a téli hónapokban megteremtjük ehhez az alapot. A tavaszi munkálatokhoz szükséges gépeink többsége ki van javítva. A tavalyinál jóval nagyobb területet javítunk fel. Készítjük a vetőmagot, szervezzük a csoportok közötti szocialista versenyt. Az a körülmény, hogy az utóbbi két év folyamán egykor elmaradozó brigádunk élenjáróvá lett, sokra kötelez bennünket. Ma ünnepelünk. De holnap ismét munkához látunk, hogy megvalósítsuk elgondolásainkat. Tóth Imre, a Marx Károly Kolhoz brigádvezetője Szép estét, jó estét! Leszállt a falura az Újév előtti este. Ünnepélyes csend honol a kolhozisták szép házaiban. Az ablakokon keresztül feldíszített fenyőfák tekintenek ki az utcákra. Mintha boldog új évet kívánnának az arra járóknak. De nem marad sokáig csendes a falu. Itt is, ott is vidám hangok hallatszanak. Az alsóremetei klub kultúrosai kívánnak boldog új évet, jó egészséget falubelijeiknek. Most éppen Mihovics Olekszij agronómus ablaka alatt álltak meg. Az éjszakában felhangzik szavuk: Köszöntjük az agronómust! Rég dolgozik , már nálunk. A munkásokat becsüli, a gazdaságot vezeti. Dolgos-gondos jó gazda, büszkék vagyunk mi arra. A köszöntő után a kultúrosok tovább mentek és már a falu másik végén köszöntötték Zoltán Annát, a kolhoz legjobb fejőnőjét: Jó estét a gazdasszonynak, a mi dolgos Annuskánknak! Eljöttünk, mert megérdemli. Boldog új évet kívánni! Nem kerülték el a kultúrosok Samoha Olena és Svidka Marija élenjáró csoportvezetőink házát sem. Egymással versenyezve, a csoport tagjai évek óta bő kukoricatermést érnek el a Borzsa parti földeken. Ezért tisztelik az emberek a csoportvezetőket, az állam is kitüntette őket. Cseresnya Szvitlana, Szonlmvij Volodimir, Lokesz Okszana, Muszka Marija, Margitics Vaszil és más műkedvelők felkeresték egykori tanítóikat is. Szép jó estét tanítónknak, falunk tisztelt lakójának. Sok szerencsét, boldogságot, szép új esztendőt kívánok! Szilveszter éjszakáján valamennyi kolhozista házában köszöntők hangzottak el. Tiszta szívből kívánunk minden embernek boldog új évet, minden jót, elsősorban békét, békét... Boldog új évet, barátok! Köszöntőnket fogadjátok. Minden jót kívánunk néktek. Bort, búzát meg békességet! SZONLIVU Valerij, az alsóremetei klub vokális hangszeregyüttesének vezetője 1975. JANUÁR 1., szerda ©©©©‚»© &©*.«• cooooooooooo’coooooooooooo-oooo©«. VÖRÖS ZÁSZLÓ ♦ 3. oldal IMIUL1!!»! I ■ ÜBERALL Emil felvétele Kiváló termelési eredményeket ért el a múlt évben az Iván Gábor által vezetett gépesített csoport a Csapajev Kolhozban. A sikerek még nagyobb lelkesedéssel töltik el a gépkezelőket. Vállalták, hogy az ötéves terv befejező évében 100 mázsa kukoricát és 260 mázsa burgonyát termelnek hektáronként. A csoport már előkészítette a tavaszi munkálatokhoz szükséges gépeit. A felvételen: IVÁN Gábor, a Csapajev Kolhoz gépesített csoportjának vezetője.