Vörös Zászló, 1978. január-június (34. évfolyam, 1-79. szám)
1978-01-03 / 1. szám
Megoldásra váró problémák Az Út a Kommunizmushoz Kolhoz tagjai is összegezték az elmúlt gazdasági évben elért eredményeiket, kijelölték a legközelebbi teendőket. A kolhozban a búza átlagos hektáronkénti hozama 30,8 mázsa, az árpáé 39,5 mázsa, a zöldségé 184,3 mázsa volt. Ugyanakkor alaposan lemaradtak több növény termelése terén, így például a burgonya termésátlaga csak 88,5 mázsa, a szőlőé 19,9 mázsa, a napraforgóé 12,4 mázsa volt. A kolhoz állattenyésztői tavaly tehenenként több mint 3200 kilogramm tejet fejtek, a hízómarháknál elérték a 900 grammos súlygyarapodást. Olyan fejőnők, mint Mokány Mária, Gajdos Irén, Deák Irén, Nagy Ilona, tehenenként közel 3600 kilogramm tejet fejtek. A gazdaság jelentősen túlteljesítette mind a tej, mind a hús állami eladásának feladatát. Lényeges haladást értek el az állati termékek minőségének javítása terén. A tej 94 százalékát első oszályú minőségben adták el A vágómarha 95,5 százalékát 430—450 kilogrammos átlagsúlyban szállították az államnak. Rulis Vaszil, a gazdaság fő zootechnikusa azonban korántsem elégedett az eredményekkel. Mindenekelőtt az aggasztja, hogy nincs megfelelően biztosítva a jószágállomány egész évi, folyamatos takarmányellátása. Ahogy közeledtek az őszi hónapok, úgy csökkent a produktivitás szinte napról napra. Ennek elsősorban az az oka, hogy őszszel a legelők már kopárak, mivel nem gondoskodnak megfelelő gondozásukról. A 600 hektárnyi legelőre alig jut műtrágya, rávetést sem végeznek rajtuk. A legelőket időnként, főleg esőzések után boronálni kellene. Különösen a harazgyivkai legelőn áll meg gyakran a víz, idejében történő elvezetéséről azonban nem gondoskodnak. Nincsenek öntözött legelők, aszályos nyárban a fű korán kisárgul. A Vörös Zászló Kolhozban, a Kárpáti Tenyészüzemben és néhány más gazdaságban már megoldották ezt a kérdést. Nem ártana tanulni tőlük! A sertéstelep állattenyésztői főleg a túlzsúfoltságot tartják legnagyobb problémájuknak. Mintegy 600 sertéssel tartanak többet, mint a farm terv szerinti férőhelye. Nincs minden rendben a gépesítéssel sem. A kerületi Mezőgép műszaki szolgálatának szakemberei csak ritkán látogatnak el a farmra, segítséget alig adnak. A gépek folyamatos üzemeltetéséhez szükséges pótalkatrészek is hiánycikkek, így gyakorlatilag a már gépesített munkálatok javarészét is kézi erővel kénytelenek végezni az állattenyésztők. A takarmányokat sem tudják mindig átdolgozni. Sok probléma vár megoldásra a növénytermesztésben. Tompa Endre, Papp József brigádvezetők például az alagcsövezők felületes, vontatott munkáját bírálják. Tavaly a szemes kukorica termesztésére kijelölt területek legnagyobb részén olyan későn fejezték be az alagcsövezést, hogy csak május második felében vethettek. Természetesen a kukorica nem érett be, alacsony termést adott. A növénytermesztők már készülődnek a tavaszhoz. A zöldségkertészek és a dohánytermesztők készletezték a melegágyak rakásához szükséges magházföldet, rendbe hozták a melegágyi rámákat. Rendszeresen kimennek részlegeikre a szőlészek is, hogy rendbe hozzák a lugasokat. Ugyanakkor Popovics György, a traktorbrigád vezetője őszintén bevallja, hogy ilyen fennakadásokkal még soha nem végezték a traktorok és a vontatott mezőgazdasági gépek javítását, mint most. Ennek elsősorban az az oka, hogy a kerületi Mezőgép nem biztosította őket a megígért pótalkatrészekkel. Az Út a Kommunizmushoz Kolhoz dolgozói minden erejüket és tudásukat arra fordítják, hogy az 1978-as évben mind a növényi, mind az állati termékek termelése terén kimagasló eredményeket érjenek el. Ehhez azonban az szükséges, hogy munkájukat zökkenők nélkül végezzék. Ebben pedig nagy és felelősségteljes feladat hárul a gazdaság vezetőire és szakembereire. Barath Ferenc A MEZŐK ÉS FARMOK MAGAS PRODUKTIVITÁSÁÉRT termelni — mondotta. Természetesen az egész brigád nagy érdeklődéssel figyelte a nyugdíjasok munkáját. sis valóban volt mit tanulni tőlük. Szinte hideházba, hogy a fenyőfa fényénél közösen, örömteljes hangulatban ünnepeljenek. Mindannyiuknak volt miről beszélni, volt mivel büszkélkedni. Ők is részesei a gaz A jövőbe vetett hittel Szarvas István az év utolsó napján is sötétedéskor tért haza. Elég hideg, kemény tél van, mégsem tud otthon maradni, bár megtehetné, hiszen már közel egy évtizede, hogy a Vörös Zászló Kolhoz nyugdíjasa. Minden nap talál tennivalót a zöldségesben. Aznap is a melegágyi romák rendbe hozásánál szorgoskodott. Beköszöntött az 1978. év, a tizedik ötéves terv harmadik éve. Mi történt az óévben, mit hoz az új esztendő? Bizonyára Szarvas Istvánt is foglalkoztatták ezek a gondolatok. Van mire visszaemlékeznie, van mivel büszkélkednie. Tavasszal nyugdíjas társaival egy kis csoportot szervezett, négy hektár megművelését vállalta. — Majd mi megmutatjuk, hogyan kell zöldséget tétlenül hangzik, de hektáronként 412 mázsa zöldséget termeltek. Az óév búcsúztatásakor felkereste őt gépkezelő fia is, hogy kifejezze jókívánságait. Ahogy mondani szokták, nem esett messze az alma a fájától. A fiatal Szarvas István gépesített csoportjával hektáronként közel 80 mázsa kukoricát termelt. Jogos büszkeség tölti el az apát, amikor fia örömtől, boldogságtól ragyogó szemmel, jövőbe vetett hittel beszél eddigi eredményeiről, terveiről, arról, hogy az idén 100 mázsás termésre számít. A jól végzett munka magasztos érzésével köszöntötték az új évet gazdaságunk többi dolgozói is. Forgács Béla, Molnár Gizella csoportvezetők, Nagy Ernő, Orosz Lajos traktorosok és a többiek együtt mentek el a kultúraság tavalyi munkasikereinek, annak, hogy kolhozunk első lett a kerületben a földművelés és a zöldségtermesztés terén, két vörös vándorzászlót kapott a mezőgazdaság élenjáróinak a napokban megtartott értekezletén. Az ötéves terv harmadik évének első napjaiban nemcsak a műitat, a jelent, az elérteket elemezzük, hanem a jövőbe is tekintünk, azokra a feladatokra, amelyeket pártunk elénk tűzött. Mindannyian becsületbeli kötelességünknek tartjuk azok maradéktalan teljesítését. Reményekkel telve léptünk az új, 1978. évbe. Biztosak vagyunk benne, hogy az új esztendő további sikereket hoz számunkra. Varga Tamás, a Vörös Zászló Kolhoz brigádvezetője 1978. január 3., kedd Gyors ütemben folyik a traktorok és vontatott mezőgazdasági gépek rendbe hozása a Kárpáti Tenyészüzem gépjavító műhelyében. Eddig már tíz traktort és a vontatott gépek többségét üzemképes állapotba raj BAK Sándor traktorok hozták. Legutóbb az egyikes OROSZ Sándor, a műhely T-54V márkájú szőlőművelő motorszerelője, akik a szőtraktor javításával készültek főművelő traktort rendbe és hozták. A felvételen:balról jobb- ÜBERALL Emil felvétele Mándy Vilma, a Csapa- ha jól válogatjuk meg a jev Kolhoz fejőnője évek takarmányt, akkor biztosra becsülettel teljesíti a san nem marad el az vállalásait. Tavaly példaeredmény. Az állat, ha itt 96 ezer kilogramm tej jól gondozzák, meghálál- AZ ÖTÉVES TERV ÉLENJÁRÓICsaknem, tízezer kilogrammal több kifejését vállalta, átlagosan 3200 kilogrammot minden tehéntől. Jóval túlteljesítette adott szavát, hiszen már tizenegy hónap alatt 99 712 kilogramm tejet fejt ki, tehenenként átlag 3423 kilogrammot. — Nem könnyű munka a fejőnőé, de én nem cserélném fel más foglalkozással. Már tizenhat éve dolgozom a farmon — mondja mosolyogva. — Mi a titka annak, hogy ilyen szép eredményt ért el tavaly? — Nincs ennek semmi különösebb titka. Szeretni kell a jószágot. Nem mindegy, mit és hogyan adunk a tehénnek. Mert ja. Persze, nemcsak a takarmányozástól függ a jó tejelés, hanem a többi körülménytől is. Ez az istálló elég meleg a jószágnak, könnyű őket tisztán tartani. — Melyek voltak a legeredményesebb hónapok? — Megvallom őszintén, az év rosszul kezdődött. Az első három hónapban lemaradtam. Igaz, ez objektív okok miatt történt így, sok tehenem volt ellel. Áprilisban, májusban aztán alig győztem a munkát. Fel is szökött a grafikonom görbéje. Leakasztja a falról a táblázatát. Májusban a tervezett 7830 kilogramm helyett 12 699 kilogrammot fejt. Aztán júniustól і szeptemberig minden hó- i napban 150—160 száza-t lékra teljesítette felada-* tát. I — Hogy áll a borjú-1 szaporulattal? — A múlt évben ЗО I borjút gondoztam. Ezt több, mint a vállalás. І — Mitől függ a borjú-і szaporulat? — Ismét csak azt mondhatom, hogy a tehe-i nek gondozásától. Hal megfelelő körülményeket і teremtünk a vemhes tehe-íneknek, nagyobb esélyt van rá, hogy életerős bor- jakat hoznak világra. ? A Csapajev Kolhoz az idei farmján hét fejőnő dolgozik. A vállalásokkal? mindnyájan megbirkóz- t tak. Közülük két fejőnő érte el a legszebb ered? ményeket: Hmil Piroska ? és Mándy Vilma. Még de-cemberben is napi 8—91 kilogramm tejet fejtek minden tehéntől. і Az 1978-as évben még’ nagyobb eredmények elérésére törekednek. Sikere* ikhez nem fér kétség, ha * továbbra is ilyen szor-galommal végzik munkájukat. MÁTYÁS László Jól telelnek a méhek A méhészet további fejlesztésének, a méztermelés jövő évi növelésének alapvetően fontos feltétele a méhcsaládok megfelelő teleltetése. Több mint másfél évtizede, hogy méhészek vagyunk a Lenin Útja Kolhozban. Azóta sok tapasztalatra tettünk szert, s ezek alkalmazásával készülünk fel minden éven a méhek teleltetésére. A teleltetésnél egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk a méhek téli nyugalmának biztosítását, és azt, hogy erre az időszakra elegendő élelmet hagyjunk számukra, gondoskodjunk a hidegtől való megóvásukról. Az augusztus végi és szeptemberi mézpergetéskor egy-egy kaptárban átlag 7—8 kilogramm mézet hagyunk. • Szeptemberben méhcsaládonként 8— 10 kilogramm cukorszirupot etetünk fel. Így a teleltetés hónapjaira családonként az élelem 15—18 kilogramm méz, 3 kilogramm virágpor. A méhek etetése még a melegebb őszi napokon azért fontos, mert a méhek a cukorszirupot átdolgozzák és le is pecsételik. Tapasztalatból tudjuk, hogy általában a cukorszirup a méheknek könnyebb téli élelem, mint a napraforgóvirág vagy a vegyes virágok méze. A mézharmatméz pedig egyenesen a méhek megbetegedéséhez vezet. Amint az őszi etetést befejeztük, nyomban hozzálátunk a családok fészkeinek leszűkítéséhez, vagyis csak annyi keretet hagyunk a kaptárakban, amennyit a méhek ellepnek. A kaptárak röpnyílásaira rácsokat szerelünk az egerek és más kártevők elleni védelem céljából. A méhek megfelelő teleltetésének különösen fontos feltétele a hidegtől való megóvásuk. Ezért az első fagyok után a méhcsaládokat behordjuk az erre a célra épített féleresz alá. Itt egész télen védve vannak a hideg szelektől. A féleresz elülső részére dróthálót teszünk, ami megóvja a méheket a harkályoktól, cinkéktől és más kártevőktől. A kaptárakat betakargatjuk, s csak március első felében hordjuk ki a szabadba, amikoris megkezdjük a tavaszi serkentő etetést. A méhek téli nyugalmának biztosításával, megfelelő gondozásukkal mindig sikerül elérnünk, hogy tavasszal egészséges méhek kezdhetik meg a mézgyűjtést. Komjáti József, Barakonyi Ignác, a Lenin útja Kolhoz méhészei с>ооо<к>ооооооооосоооооос>оооооооооооооооооофос>ооооооооооооооооооооо VÖRÖS ZÁSZLÓ + 3. oldal