Vörös Zászló, 1980. július-december (36. évfolyam, 79-160. szám)
1980-07-01 / 79. szám
TART A TAKARMANYKESZLETEZES ›£‚ο^‚*ооол Az ösztönzőkről pedig elfeledkeztek... A Barátság-Kalnoziban csaknem 1500 szarvasmarhát, közte 100 tehenet, valamint több mint 3000 juhot kell jó minőségű takarmánnyal ellátni. Folyamatban van a szálas takarmányok készletezése. A teleltetés sikere jórészt a mostani munkák ütemétől és minőségétől függ. A füvek első kaszálását már 220 hektáron befejezték, a 30 hektáros lucernatábla második termésének betakarításához is hamarosan hozzálátnak. A kedvezőtlen időjárás megnehezíti a lekaszált fű szárítását. A lekaszált fű jelentős része a mezőn ázik. A szénakészletezés tervét eddig csak 13 százaléknyira teljesítették. Ennek fő oka az, hogy nem alkalmazták ezidáig a szellőztetéses módszert, ami pedig fontos lenne a takarmányfüvek vitamintartalmának megőrzése végett. Már több mint 700 tonna korai silót készleteztek bükkönyös búzából. Ez a tervezettnek közel 30 százalékát teszi ki. Ugyanakkor vontatottan halad a zöldliszt készítése, hiszen a tervezettnek csupán 8 százalékával rendelkeznek ezidáig. A gazdaságban egyelőre mindössze 30 hektárt tesz ki a lucerna vetésterülete. Ezt azonban igyekeznek jól kihasználni. Az első kaszálás után kereszt irányú rávetést és fejtrágyázást végeztek, ami emelni fogja a terméshozamot. Az első termésből egyébként több mint 280 mázsa zöldtömeget takarítottak be hektáronként. Az idén újabb 20 hektárral bővül ennek a fehérjedús takarmánynövénynek a vetésterülete. Gondoskodtak arról, hogy ezek a parcellák jól fel legyenek javítva, a talaj jól elő legyen készítve. A kolhoz elegendő takarmánykészletező géppel rendelkezik, azok ésszerű kihasználásáról maga Zsupán József főnövénytermesztő és Turányi Emil, a traktorbrigád vezetője gondoskodik. A takarmánykészletezés a gazdaságban nem elég ütemes, a kolhoz vezetősége egy fontos mozzanatról elfeledkezett. Nem hoztak létre külön takarmánykészletező brigádot, az erre a munkára irányított gépkezelők, kolhoztagok ,nincsenek tisztában azzal, hogy az elvégzett munka után milyen pótdíjazásban részesülnek, nincs olyan felelős ember, aki csupán ennek a munkának az irányításával foglalkozna. Nem bontakoztattak ki hatékony szocialista versenyt az erre a munkára irányított gépkezelők, kolhoztagok között. Pedig az SZKP KB-nak és a Szovjetunió Minisztertanácsának «A szálas és nedvdús takarmányok 1980. évi termelésének és minőségének javítására irányuló pótintézkedésekről» című határozata elkötelezte erre a gazdaságokat. Ezt a mulasztást a kolhoz vezetőségének sürgősen pótolnia kell! Györke László HATODIK éve vezetem kolhozunk egyik kukoricatermesztő gépesített csoportját. Ez alatt az idő alatt sok tapasztalatra tettem szert. Véleményem szerint a kukorica bő termésének egyik alapfeltétele a jó növényápolás. Elsősorban ennek köszönhetjük, hogy tavaly hektáronként közel 90 mázsás termést értünk el. Varga Tibor, Csatlós Árpád és csoportom többi gépkezelői az ötéves terv befejező évében még nagyobb lelkesedéssel láttak munkához. Valamennyien arra törekszünk, hogy elérjük hektáronként a vállalt 100 mázsás termésátlagot. Ezért igyekszünk minél jobban kihasználni a lehetőségeket, a növényápolásra kedvező napokat. A kukorica egész 100 hektáros részlegünkön mindenütt szépen fejlődik. Bár a vetés után a közeli erdőből sok madár sereglett ide, azok jelentősebb kárt nem okoztak, mivel felváltva, magunk őrködtünk a vetések felett. Ahol üres fészket fedeztünk fel, ott kézi kapával elvégeztük a pótlást. A kukorica már mindenütt elérte a 18—20 centiméteres magasságot. Jelenleg a második gépi sorközi megművelést végezzük. Ugyanakkor már most gondolunk a betakarításra. Javítjuk a betakarításnál használatos gépeket. Szilárd elhatározásunk, hogy a kukoricára kidolgozott agrotechnikai tervünket pontosan betartjuk, nem késlekedünk egyetlen munkával sem. IVAN Gábor, a Csapajev Kolhoz gépesített csoportjának vezetője A KUKORICA BŐ HOZAMÁÉRT JÓ NÖVÉNYÁPOLÁSSAL ARATÁS’80 Részlegünkön tavaly elhúzódott az aratás, ami bizony veszteségeket okozott. Levontuk ebből a tanulságot, és az idén igyekszünk jobban felkészülni hozzá. Részletes aratási tervet dolgoztunk ki a 100 hektár árpa, a 376 hektár búza és a 20 hektár zab záros határidőben való betakarítására. Az aratási munkatervet részleteiben is ismertettük mindazokkal, akik a betakarításban részt vesznek majd. Rizdorfer Eduárd, Kódus Géza, Kovács József, Baksa István és a többi kombájnosok nyújtott műszakban, két váltásban fognak dolgozni. A termény elszállítására minden kombájnhoz két tehergépkocsit osztottunk be. Barta Zoltán, Kelemen József, Komán József és a többi sofőr gondosan szigetelte járműve rakfelületét, hogy szállítás közben ne szóródhasson le róla a termény. Jók a mezei utak és hidak is.Raktári dolgozóink Ködöböc Jenő raktárnok irányításával kimeszelték és fertőtlenítették a helyiségeket, rendbe hozták a tisztító- és szárítógépeket. Nagyobb figyelmet fordítunk az idén az aratási szocialista verseny szervezésére, a munkakörülmények javítására. Minden este összegezni fogjuk a kombájnosok és gépkocsivezetők aznapi eredményeit, a legjobbak gépére vándorvörös zászlócskát tűzünk ki. Az ötnaponkénti eredmények alapján az első három helyezett pénzjutalomban részesül. Az aratás befejezése után az első helyezett kombájnos 200 rubeles, a második 150, a harmadik pedig 100 rubeles prémiumot kap. Ráadásul azok a kombájnosok, akik az aratás egész ideje alatt mindennap teljesítik normájukat, hat mázsa búzát vihetnek haza. Egy kiselejtezett autóbuszt vándor klubszobának rendeztünk be. Az aratókat meleg ebéddel és friss ivóvízzel biztosítjuk. Akadnak azért még megoldásra váró problémáink. Az egyik Nyiva típusú kombájn még nincs előkészítve, mert a kerületi Mezőgép szakemberei halogatják a javítást. Nincs még rendbe hozva raktárunk betonozott szárítótere sem. Mindezek ellenére bízunk abban, hogy szervezett munkával, a szocialista verseny nyilvánosságának biztosításával mi sem maradunk le a szemes termények veszteség nélküli betakarítása terén. Ködöböc Vilmos, az Engels Szovhoz derenkoveci részlegének vezetője, Ködöbötő Zoltán traktorbrigád-vezető Mi sem akarunk lemaradni ZSITOM1B1 TERÜLET. A Novograd-Volinszki Mezőgazdasági Gépgyártó Üzemben kezdték meg a Dt1-5 típusú automatikus feltöltésű takarmány aprító gép sorozatgyártását. Az aggregát produktivitása óránként ötezer kilogramm szemes termény feldolgozása, ami háromszorosa az előző típusú gépek kapacitásának. A felvételen: MVZ1CSUK V., az új gépek gyártásával foglalkozó részleg vezetője, S1BLEJ L. és KULESOV M. lakatosok ellenőrzik a takarmányaprító gép összeszerelésének minőségét. BOIKO P. felvétele (RATA U-képszolgálat) ÉRTÉKES TAKARMÁNYFAJTA tudósok ajánlják Kísérleteink alapján megkülönböztetett figyelmet érdemes a szenázs készítésére fordítani. A legfelelősségteljesebb művelet a fű mezőn való fonnyasztása 55—65 százalékos nedvességtartalomig rövid időn belül, mert éppen ebben az időszakban következik be a szenázs készítésénél az összes veszteségek több mint fele. Emlékeztetünk arra, hogy a pillangósoknál 50—55 százalékos víztartalomig, a fűféléknél pedig 45—50 százalékos nedvességtartalomig a víz a lekaszált növényekből viszonylag gyorsan párolog el — körülbelül 6 százaléknyi egy órán belül, míg a maradék elpárolgására jelentősen több idő szükséges. A zöldtömeg nedvességtartalmának 50 százalékosra való csökkentése sokkal negatívabban hat a szenázs minőségére, mintha az 60 százalék fölött marad. Ha kevesebb a massza nedvességtartalma, kiváló minőségű szenázs helyett penészes, fogyasztásra alkalmatlan takarmányt kapunk, különösen ha nem szigetelték megfelelően a szenázsvermet, vagy ha hosszú időt — több mint 6—8 napot — vesz igénybe annak megtöltése (előfordulhat ilyen esetben öngyulladás, vagy úgynevezett «hideg» égés — a zöldtömeg elszenesedése). A zöldtömeg valamivel nagyobb nedvességtartalma (55—65 százalékos) mellett jó minőségű szenázst vagy silótakarmányt kaphatunk a fonnyasztott füvekből. Meg kell különböztetni a fonnyasztott rendre kaszált zöldtömeg nedvességtartalmát a már kész szenázsétól. A fonynyasztott massza mezei nedvességtartalmának 5—10 százalékkal kell meghaladnia a már elvermelt szenázs nedvességtartalmát. A fonnyasztott zöldtömeg aprítás során nedvességtartalma 3—5 százalékát veszíti el, a szállítás közben és a vermekbe, illetve illótoronyba való berakása közben újabb 5 százalék nedvesség párolog el belőle. Éppen ezért jó időben a renden megfonnyasztott füvet már 65, sőt 75 százalékos nedvességtartalom esetén össze kell halomba gereblyézni, kánikulában, s hektáronkénti 150 mázsa terméshozam esetén pedig a füvet a kaszálással egyidőben, vagy éppen a kaszálással együtt kell halomba gereblyézni. A fonnyasztás folyamatában különleges figyelmet kell fordítani a növény legértékesebb részeinek — a leveleknek — a megőrzésére, hiszen azokban halmozódik fel a tápanyagok több mint 65 százaléka. A rövid esők, amikor a csapadék nem haladja meg a 20—25 millimétert, nem ártanak a jó minőségű szenázs készítésének, ha betartják az előírt technológiát. A változékony időjárás néha kényszerít is arra, hogy különböző nedvességtartalmú zöldtömeget rakjanak be a tárolókba: 45—60 százaléktól (szenázs) 65—70 százalékig (silótakarmányt fonnyasztott füvekből). Ebben az esetben a silótorony vagy verem megtöltésével nem szabad leállni, különben a már berakott takarmány tönkremegy. A zöldtömeg nedvességtartalmának el kell érnie átlagban az 55—65 százalékot. Ha az 40—45 százalékosra csökken, a zöldmasszát szénaként kell felhasználni. A silótoronyba berakott zöldtömeg 70 százalékát legalább 2—3 centiméternyire kell összeaprítani. Minden aprítógépnek a maximális mennyiségű késsel kell működnie, s a késeket váltásonként ki kell élezni, feltétlenül be kell szabályozni a vágószerkezet nyílásait. A BSZ-9,15 típusú illótorony vagy a szenázsverem teljes feltöltésének optimális ideje 5 nap, miközben naponta 150 tonna zöldtömeget raknak be a toronyba 4—5 méteres magasságban. A torony feltöltése közben gondosan elzárják és szigetelik a nyílásokat, a vermet megtöltése után feltétlenül műanyagfóliával fedik le. A kilótornyot két szakaszban töltik meg szenázzsal. Miután a tornyot 700— 750 tonna zöldtömeggel töltötték fel 22 méteres magasságban, a zöldtömeg felületét 25—35 centiméteres vastagságban frissen kaszált, aprított fűvel (4—5 tonna) fedik le, majd széles polietilén fóliával letakarják. A feltöltés utáni IS—18 nap folyamán a toronyban a zöldtömeg leülepszik és összenyomódik 22 méteres vastagságról 16—18 méteresre. Ezután a tornyot újra megtöltik fonnyasztott, felaprított fűvel, ismét befedik frissen kaszált zölddel és fóliával. Abban az esetben, ha a zöldtömeg berakásában több mint 12 órás kényszerszünet következik be, a berakott zöldre 30 centiméter vastagságú, frissen kaszált és aprított növényt (főleg fűféléket) kell szórni, a nyílásokat be kell tömni és a iilótornyot szigetelni kell. Ahhoz, hogy biztos garanciánk legyen a takarmány megromlása ellen, nem ajánlatos abbahagyni a torony feltöltését zöldmasszával mindaddig, míg egyharmada be nem töltődik. A jó minőségű szenázs készítése gyakorlatilag lehetetlen anélkül, hogy e takarmány készletezési módszerére ne szervezzék meg a betakarító-szállító osztagokat. Szigorúan be kell tartani a technológiai követelményeket és előirányzatokat. Keleszajrikov Hr., a takarmánytermesztési laboratórium vezetője Csesok ,„ a területi mezőgazdasági kísérleti állomás tudományos főmunkatársa 3. A SZENÁZS 1980. július 1., KEDD ^ooc›ooooooo›‚oooc‚«x,oooooo› VÖRÖS ZÁSZLÓ ^o^ooooo^oooooooo-ooooooooooooooc-ooooo ♦ 3. «14«}