Vörös Zászló, 1980. július-december (36. évfolyam, 79-160. szám)

1980-07-01 / 79. szám

TART A TAKARMANYKESZLETEZES ›£‚ο^‚*ооол Az ösztönzőkről pedig elfeledkeztek... A Barátság­-­Kaln­oziban csaknem 1500 szarvasmar­hát, közte 100 tehenet, valamint több mint 3000 juhot kell jó minőségű takarmánnyal ellátni. Folyamatban van a szálas takarmányok készletezése. A teleltetés sikere jórészt a mostani munkák ütemétől és minősé­gétől függ. A füvek első kaszálását már 220 hektáron befejez­ték, a 30 hektáros lucernatábla második termésének betakarításához is hamarosan hozzálátnak. A kedvezőtlen időjárás megnehezíti a lekaszált fű szárítását. A lekaszált fű jelentős része a mezőn ázik. A szénakészletezés tervét eddig csak 13 száza­léknyira teljesítették. Ennek fő oka az, hogy nem alkalmazták ezidáig a szellőztetéses mód­szert, ami pedig fontos lenne a takarmányfüvek vita­mintartalmának megőrzése végett. Már több mint 700 tonna korai silót készleteztek bükkönyös búzából. Ez a tervezettnek közel 30 száza­lékát teszi ki. Ugyanakkor vontatottan halad a zöld­liszt készítése, hiszen a tervezettnek csupán 8 százalé­kával rendelkeznek ezidáig. A gazdaságban egyelőre mindössze 30 hektárt tesz ki a lucerna vetésterülete. Ezt azonban igyekeznek jól kihasználni. Az első kaszálás után kereszt irányú rávetést és fejtrágyázást végeztek, ami emelni fogja a terméshozamot. Az első termésből egyébként több mint 280 mázsa zöldtömeget takarítottak be hek­táronként. Az idén újabb 20 hektárral bővül ennek a fehérjedús takarmánynövénynek a vetésterülete. Gon­doskodtak arról, hogy ezek a parcellák jól fel legye­nek javítva, a talaj jól elő legyen készítve. A kolhoz elegendő takarmánykészletező géppel rendelkezik, azok ésszerű kihasználásáról maga Zsu­pán József főnövénytermesztő és Turányi Emil, a traktorbrigád vezetője gondoskodik. A takarmánykészletezés a gazdaságban nem elég ütemes, a kolhoz vezetősége egy fontos mozzanatról elfeledkezett. Nem hoztak létre külön takarmánykész­letező brigádot, az erre a munkára irányított gépke­zelők, kolhoztagok ,nincsenek tisztában azzal, hogy az elvégzett munka után milyen pótdíjazásban részesül­nek, nincs olyan felelős ember, aki csupán ennek a munkának az irányításával foglalkozna. Nem bonta­koztattak ki hatékony szocialista versenyt az erre a munkára irányított gépkezelők, kolhoztagok között. Pe­dig az SZKP KB-nak és a Szovjetunió Minisztertaná­csának «A szálas és nedvdús takarmányok 1980. évi termelésének és minőségének javítására irányuló pót­­­intézkedésekről» című határozata elkötelezte erre a gazdaságokat. Ezt a mulasztást a kolhoz vezetőségének sürgősen pótolnia kell! Györke László H­ATODIK éve vezetem kolhozunk egyik kukoricatermesztő gépesí­tett csoportját. Ez alatt az idő alatt sok tapasztalatra tettem szert. Véleményem szerint a kukorica bő ter­mésének egyik alapfeltétele a jó növényápolás. Elsősor­ban ennek köszönhetjük, hogy tavaly hektáronként közel 90 mázsás termést ér­tünk el. Varga Tibor, Csatlós Ár­pád és csoportom többi gépkezelői az ötéves terv befejező évében még na­gyobb lelkesedéssel láttak munkához. Valamennyien arra törekszünk, hogy elér­jük hektáronként a vállalt 100 mázsás termésátlagot. Ezért igyekszünk minél jobban kihasználni a lehe­tőségeket, a növényápolásra kedvező napokat. A kukorica egész 100 hektáros részlegünkön min­denütt szépen fejlődik. Bár a vetés után a közeli erdőből sok madár sereg­lett ide, azok jelentősebb kárt nem okoztak, mivel felváltva, magunk őrköd­tünk a vetések felett. Ahol üres fészket fedeztünk fel, ott kézi kapával elvégeztük a pótlást. A kukorica már minde­nütt elérte a 18—20 centi­­méteres magasságot. Jelen­leg a második gépi sorközi megművelést végezzük. Ugyanakkor már most gon­dolunk a betakarításra. Ja­vítjuk a betakarításnál hasz­nálatos gépeket. Szilárd elhatározásunk, hogy a kukoricára kidolgo­zott agrotechnikai tervün­ket pontosan betartjuk, nem késlekedünk egyetlen munkával sem. IVAN Gábor, a Csapajev Kolhoz gé­pesített csoportjának vezetője A KUKORICA BŐ HOZAMÁÉRT JÓ NÖVÉNYÁPOLÁSSAL ARATÁS’80 Részlegünkön tavaly el­húzódott az aratás, ami bizony veszteségeket oko­zott. Levontuk ebből a ta­nulságot, és az idén igyek­szünk jobban felkészülni hozzá. Részletes aratási tervet dolgoztunk ki a 100 hektár árpa, a 376 hektár búza és a 20 hektár zab záros határidőben való be­takarítására. Az aratási munkatervet részleteiben is ismertettük mindazokkal, akik a betaka­rításban részt vesznek majd. Rizdorfer Eduárd, Kódus Géza, Kovács Jó­zsef, Baksa István és a többi kombájnosok nyújtott műszakban, két váltásban fognak dolgozni. A ter­mény elszállítására minden kombájnhoz két tehergép­kocsit osztottunk be. Barta Zoltán, Kelemen József, Komán József és a többi sofőr gondosan szigetelte járműve rakfelületét, hogy szállítás közben ne szóród­hasson le róla a termény. Jók a mezei utak és hidak is.Raktári dolgozóink Kö­­döböc Jenő raktárnok irá­nyításával kimeszelték és fertőtlenítették a helyisé­geket, rendbe hozták a tisztító- és szárítógépeket. Nagyobb figyelmet for­dítunk az idén az aratási szocialista verseny szerve­zésére, a munkakörülmé­nyek javítására. Minden es­te összegezni fogjuk a kom­­bájnosok és gépkocsiveze­tők aznapi eredményeit, a legjobbak gépére vándor­vörös zászlócskát tűzünk ki. Az ötnaponkénti ered­mények alapján az első három helyezett pénzjuta­lomban részesül. Az aratás befejezése után az első helyezett kombájnos 200 rubeles, a második 150, a harmadik pedig 100 rube­les prémiumot kap. Ráadá­sul azok a kombájnosok, akik az aratás egész ideje alatt mindennap teljesítik normájukat, hat mázsa bú­zát vihetnek haza. Egy kiselejtezett autó­buszt vándor klubszobának rendeztünk be. Az aratókat meleg ebéddel és friss ivó­vízzel biztosítjuk. Akadnak azért még meg­oldásra váró problémáink. Az egyik Nyiva típusú kombájn még nincs előké­­szítve, mert a kerületi Me­zőgép szakemberei halogat­ják a javítást. Nincs még rendbe hozva raktárunk betonozott szárítótere sem. Mindezek ellenére bízunk abban, hogy szervezett munkával, a szocialista ver­seny nyilvánosságának biz­tosításával mi sem mara­dunk le a szemes termé­nyek veszteség nélküli be­takarítása terén. Ködöböc Vilmos, az Engels Szovhoz deren­­koveci részlegének ve­zetője, Ködöbötő Zol­tán traktorbrigád-veze­­tő Mi sem akarunk lemaradni ZSITOM1B1 TERÜLET. A Novograd-Volinszki Mező­­gazdasági Gépgyártó Üzem­ben kezdték meg a Dt1-5 típusú automatikus feltöl­tésű takarmány aprító gép sorozatgyártását. Az aggre­­gát produktivitása óránként ötezer kilogramm szemes termény feldolgozása, ami háromszorosa az előző típusú gépek kapacitásának. A felvételen: MVZ1CSUK V., az új gépek gyártásával foglalkozó részleg vezetője, S1BLEJ L. és KULESOV M. lakatosok ellenőrzik a takar­mányaprító gép összeszere­lésének minőségét. BOIKO P. felvétele (RATA U-képszolgálat) ÉRTÉKES TAKARMÁNYFAJTA tudósok ajánlják K­ísérleteink alapján megkülön­böztetett figyelmet érdemes a szenázs készítésére fordítani. A legfele­­lősségteljesebb művelet a fű mezőn való fonnyasztása 55—65 százalékos nedves­ségtartalomig rövid időn belül, mert ép­pen ebben az időszakban következik be a szenázs készítésénél az összes vesztesé­gek több mint fele. Emlékeztetünk arra, hogy a pillangósoknál 50—55 százalékos víztartalomig, a fűféléknél pedig 45—50 százalékos nedvességtartalomig a víz a lekaszált növényekből viszonylag gyor­san párolog el — körülbelül 6 százalék­nyi egy órán belül, míg a maradék elpá­rolgására jelentősen több idő szükséges. A zöldtömeg nedvességtartalmának 50 százalékosra való csökkentése sokkal ne­gatívabban hat a szenázs minőségére, mintha az 60 százalék fölött marad. Ha kevesebb a massza nedvességtartalma, kiváló minőségű szenázs helyett penészes, fogyasztásra alkalmatlan takarmányt ka­punk, különösen ha nem szigetelték meg­felelően a szenázsvermet, vagy ha hosszú időt — több mint 6—8 napot — vesz igénybe annak megtöltése (előfordulhat ilyen esetben öngyulladás, vagy úgyneve­zett «hideg» égés — a zöldtömeg elsze­­nesedése). A zöldtömeg valamivel na­gyobb nedvességtartalma (55—65 száza­lékos) mellett jó­ minőségű szenázst vagy silótakarmányt kaphatunk a fonnyasztott füvekből. Meg kell különböztetni a fonnyasztott rendre kaszált zöldtömeg nedvességtar­talmát a már kész szenázsétól. A fony­­nyasztott massza mezei nedvességtartal­mának 5—10 százalékkal kell megha­ladnia a már elvermelt szenázs nedves­ségtartalmát. A fonnyasztott zöldtömeg aprítás során nedvességtartalma 3—5 százalékát veszíti el, a szállítás közben és a vermekbe, illetve illótoronyba való berakása közben újabb 5 százalék ned­vesség párolog el belőle. Éppen ezért jó időben a renden megfonnyasztott fü­vet már 65, sőt 75 százalékos nedves­ségtartalom esetén össze kell halomba gereblyézni, kánikulában, s hektáron­kénti 150 mázsa terméshozam esetén pedig a füvet a kaszálással egyidőben, vagy éppen a kaszálással együtt kell halomba gereblyézni. A fonnyasztás folyamatában különle­ges figyelmet kell fordítani a növény legértékesebb részeinek — a leveleknek — a megőrzésére, hiszen azokban hal­mozódik fel a tápanyagok több mint 65 százaléka. A rövid esők, amikor a csapadék nem haladja meg a 20—25 millimétert, nem ártanak a jó minőségű szenázs készítésé­nek, ha betartják az előírt technológiát. A változékony időjárás néha kényszerít is arra, hogy különböző nedvességtartalmú zöldtömeget rakjanak be a tárolókba: 45—60 százaléktól (szenázs) 65—70 százalékig (silótakarmányt fonnyasztott füvekből). Ebben az esetben a silótorony vagy verem megtöltésével nem szabad leállni, különben a már berakott takar­mány tönkremegy. A zöldtömeg nedves­ségtartalmának el kell érnie átlagban az 55—65 százalékot. Ha az 40—45 szá­zalékosra csökken, a zöldmasszát széna­ként kell felhasználni. A silótoronyba berakott zöldtömeg 70 százalékát legalább 2—3 centiméternyire kell összeaprítani. Minden aprítógépnek a maximális mennyiségű késsel kell mű­ködnie, s a késeket váltásonként ki kell élezni, feltétlenül be kell szabályozni a vágószerkezet nyílásait. A BSZ-9,15 típusú illótorony vagy a szenázsverem teljes feltöltésének opti­mális ideje 5 nap, miközben naponta 150 tonna zöldtömeget raknak be a toronyba 4—5 méteres magasságban. A torony feltöltése közben gondosan elzárják és szigetelik a nyílásokat, a ver­met megtöltése után feltétlenül műanyag­fóliával fedik le. A kilótornyot két szakaszban töltik meg szenázzsal. Miután a tornyot 700— 750 tonna zöldtömeggel töltötték fel 22 méteres magasságban, a zöldtömeg felüle­tét 25—35 centiméteres vastagságban frissen kaszált, aprított fűvel (4—5 ton­na) fedik le, majd széles polietilén fóliá­val letakarják. A feltöltés utáni IS—18 nap folyamán a toronyban a zöldtömeg leülepszik és összenyomódik 22 méteres vastagságról 16—18 méteresre. Ezután a tornyot újra megtöltik fonnyasztott, fel­aprított fűvel, ismét befedik frissen ka­szált zölddel és fóliával. Abban az eset­ben, ha a zöldtömeg berakásában több mint 12 órás kényszerszünet következik be, a berakott zöldre 30 centiméter vas­tagságú, frissen kaszált és aprított nö­vényt (főleg fűféléket) kell szórni, a nyí­lásokat be kell tömni és a iilótornyot szi­getelni kell. Ahhoz, hogy biztos garanciánk legyen a takarmány megromlása ellen, nem ajánlatos abbahagyni a torony feltölté­sét zöldmasszával mindaddig, míg egy­­harmada be nem töltődik. A jó minőségű szenázs készítése gya­korlatilag lehetetlen anélkül, hogy e ta­karmány készletezési módszerére­­ ne szervezzék meg a betakarító-szállító osz­tagokat. Szigorúan be kell tartani a technológiai követelményeket és előirány­zatokat. Keleszajrikov Hr., a takarmánytermesztési laboratórium vezetője Csesok ,„ a területi mezőgazdasági kísérleti ál­lomás tudományos főmunkatársa 3. A SZENÁZS 1980. július 1., KEDD ^ooc›ooooooo›‚oooc‚«x,oooooo› VÖRÖS ZÁSZLÓ ^o^ooooo^oooooooo-ooooooooooooooc-ooooo ♦ 3. «14«}

Next