Vörös Zászló, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-77. szám)
1981-01-01 / 1. szám
A XVIII. KERÜLETI PÁRTKONFERENCIA KÜLDÖTTEI PÁLYAVÁLASZTÁS Az elsős Pistike szinte percenként nézett türelmetlenül az éra mutatóira, amelyek — bármennyire is szerette volna — sehogyan sem akartak gyorsabban járni a kövér számlapon. Ráadásul a négyéves Marianna is állandóan kérdésekkel ostromolta: — Mikor jön már haza anyuka és apuka? Alol vannak ilyen sokáig? A kisfiú maga is szeretett volna választ kapni ezekre a kérdésekre. De hogy megnyugtassa húgocskáját, ezt mondta nyugodt és magabiztos hangon: — Biztosan találkoztak útközben a Télapóval, és most újévi ajándékokat válogatnak nekünk. A kislány először hitetlenkedve nézett a bátyjára, majd összehúzva szemöldökét, ismét az ablaknál termett. — Jönnek. Jönnek! — l'.'áltott fel hirtelen örömmel Marianna, és szaladt a szülei elébe. Pisti is utánasietett. Egy perc múlva már megfeledkeztek a hoszszú várakozásról, s mindketten ott telt, ugráltak a sietéstől kipirult arcú édesanyjuk és édesapjuk körül. —■ Nézzétek csak, gyerekek, milyen ajándékokat küld nektek a Télapó! — mondta anyuka, és tucatnyi színes csomagot öntött a szépen feldíszített fenyőfa alá. Gyermekei vidám, boldog arcát nézve. Kerek Istvánnak önkéntelenül is a saját gyermekkora jutott eszébe... Ugyanilyen türelmetlenül várták ők is Bertalan öccsével együtt édesapját haza a munkából a feldíszített fenyőfa alatt. S amikor megjött, az ajándékokkal együtt sok érdekes és vidám történetet is hozott. A fiúk ilyenkor úgy érezték, hogy ők a legboldogabbak a világon. Legjobban azt szerették hallgatni, amikor édesapjuk a szőlészek csodálatos munkájáról beszélt, az érett, nehéz szőlőfürtökról, a világhírű kárpátontúli borokról. Amikor nagyobb lett, István szívesen ment ki édesapjához a munkába. Apja a Bercovói Szovhozüzem brigádvezetője volt. S nemsokára éppen úgy ismert minden kis örvényt a szőlőhegyen, mint maguk a szőlészek. És amikor a nyolcadik osztály elvégzése után szakmát választott, nem gondolkozott sokat, hanem benyújtotta kérelmét a szovhoz munkaügyi osztályára. FELNŐTTÉ VÁLÁS Kétkezi munkás volt. Három évig szorgalmasan gyűjtögette a szükséges ismereteket és a gyakorlati tudást, elleste, hogy dolgoznak idősebb munkatársai. Különösen sokat gyönyörködött abban, hogy milyen magabiztosan halad a hegyoldalban a kis lánctalpas traktor, milyen ügyesen irányítja azt a vezetője, sok embert szabadítva meg a nehéz fizikai munkától. S akkor István romantikus képzeletében megjelent, hogy ő is ilyen ügyesen fogja vezetni a gépet, hogy hozzájáruljon a szőlészek munkájának megkönnyítéséhez. Nem már ÖSVÉNYEK táronként 06 mázsás szőlőtermést szüretelt, győzött a kollektíva szocialista versenyében. Még azon az őszön megválasztották a kerületi pártbizottság tagjává. Határidő előtt jelentette Kerek István azt is, hogy a brigád teljesítette az ötéves tervet valamennyi fő mutató terén. GONDOSKODÁS A HOLNAPRÓL Gyorsan futottak át fejében ezek a gondolatok, életének fő mérföldkövei. Fia és kislánya vidáman játszott a fenyőfa alatt az ajándékokkal. Eszükbe sem jutott, hogy holnap már 1981 lesz. Nekik még nincs szükségük rá, hogy a jövőbe nézzenek. Édesapjuk azonban már a holnappal él, gondolatban felvázolja a szőlészek eredményes munkájának távlatait a tizenegyedik ötéves tervidőszak első esztendejében. Az a legfontosabb, hogy sikerrel teljesítsék az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére tett fokozott szocialista vállalásokat. Meg kell kezdeni a jövő évben a Zalagyöngye fajta termesztését, amely jól bevált a kísérleti részlegeken. Jó lenne elérni, hogy még egy lánctalpas traktort adjanak a kollektívának. Sok más probléma is megoldásra vár. Kétségtelen, hogy a januári területi pártkonferencia után, amelyre Kerek Istvánt küldöttnek választották, társadalmi kötelességeinek köre is bővülni fog. De ő maga is elhatározta, hogy jelentősen aktivizálja a brigádban az eszmei-nevelő munkát. Arra is gondol a kommunista, hogy gyarapítani fogja elméleti és szakmai tudását, 1981-ben jelentkezik tanulni a Mukacsevói Szovhoztechnikumba. Sok a terve és vágya az élenjáró brigádvezetőnek! Nagyon szeretné, hogy az édesapja által és az őáltala kitaposott szőlészösvényen sok fiatal lépjen a nyomába. Azt kívánjuk, hogy vál- і janak valóra újévi vágyai. і Laborer Miklós $ .-1 felvételen: KEHER István,і Verehovói Szovközüzem- szölészbrigád-vezetőa XVIII. területi pártkonferencia küldötte. A LEKSZANDROV Doris: felvétele ‘ KITAPOSOTT cseveg- fond’rozott sokat, hanem beíratkozott egy hathavi traktorosképző tanfolyamra, s fél év múlva vezetői jogosítványt szerzett. Mennyi boldogságot, sugárzon akkor az arca! Hiszen elérte célját, az ültetvény teljes jogú gazdája lett. A gépkezelő itt központi szerepet játszik, az eredmény jelentős mértékben függ tőle. A sikerek nem várattak magukra. Rövidesen a kollektíva egyik legjobb traktorosa lett, többször győzött a gépkezelők szocialista versenyében, tapasztalt újítóvá nőtte ki magát. A szovhoz vezetői felfigyeltek a tehetséges fiatalemberre, s István nemsokára már az egyik szőlészbrigád vezetője lett. A vezetőség nem tévedett a választásban. Kerek István brigádja fokozatosan az érre küzdötte magát, évről évre egyre szebb termést ért el. Szorgalmáért a fiatal szőlészt az üzem kommunistái 1976-ban felvették a lenini párt soraiba. Jelentős mérföldkövek után újabb sikerek, eredmények következtek. 1978-ban brigádjával hek- ILYENKOR, amikor az ember az év utolsó óráit morzsa igatja, akaratlanul is számvetést készít. Ki-ki természete szerint. Egyesek azt teszik mérlegre, ami nem sikerült. Mások örömeiket raktározzák el a jövőnek. Az utóbbi közé tartozik Lázár Erzsébet, a Berehovói 6. sz. Nyolcosztályos Iskola tanítónője is. A fiatal tanítónő egész lényét beragyogja a kiegyensúlyozott elégedettség, a hivatástudat, a szakma szeretete. Beszélgetünk. Erzsike előkészítő osztályosokat oktat, ez az első tanéve abban az iskolában, ahol annak idején maga is diák volt. Három éve fejezte be a Mukacsevói Tanítóképzőt, ahová első tanítójából, a most már kollégává vált Huszti Jolántól ellesett pedagógus magatartás vezérelte. Itt most nap mint nap bizonyítania kell, hiszen volt tanárai értő szemmel figyelik munkáját. — Milyen érzés volt először odaállni a katedrához? — tudakolom. — Lámpalázas voltam. Pedig már két évet tudhattam magam mögött első munkahelyemen, a Gáti Középiskolában, ahová nevelőnek neveztek ki. Emlékszem, Huszti Jolán nyugtatgatott. Ma is hozzá megyek, ha valami problémám van. De ugyanúgy számíthatok a tantestület valamennyi tagjára. — Mikor boldog a pedagógus? —Ha megtalálja a kulcsot tanítványai szívéhez. Minden tanító azt szeretné, ha jó tudással jutnának át a tanulók a felsőbb osztályokba. A tananyag már előkészítő osztályban is nehéz. Sokszor töröm a fejem, miképp tehetném érdekesebbé az órát, hogyan jegyezhetnének meg a kicsik minél többet az általam elmondottakból. Van úgy, hogy éjszaka is felébredek, feljegyzem, ha valami eszembe jut. — Mit szól ehhez a családja? — A férjem, a szüleim és az öcsém a bútorkombinát dolgozói. Ők természetesnek veszik ezt, s egyetértenek velem. Férjem szakmunkás, fúrógépen dolgozik. Tulajdonképpen nem lett volna rá szükség, hogy továbbtanuljon, mégis úgy érezte, hiányzik a tudás ahhoz, hogy még jobban végezze munkáját. Az idén sikerrel felvételizett a Huszti Faipari Technikumba, így aztán ő is belekóstol a diákéletbe, aminek jó íze semmihez sem fogható. — Ez a sóhaj talán azt jelenti, hogy Ön sem elégelte meg a tanulást? — Minden vágyam az, hogy egyetemet végezzek. Ha az új esztendő is a kegyeibe fogad, akkor az Uzshorodi Állami Egyetemen gyarapíthatom majd a tudásomat. A beszélgetést a tanteremben fejeztük be. Lázár Erzsébet, huszonhat előkészítés első tanítója imponáló hozzáértéssel tette próbára kis tanítványai tudását matematikából, oroszból, énekből, olvasásból. Szűcs István, Petróczi Kati, Kálmán Pali és a többiek jól «vizsgáztak*. — Mit kívántok a Télapótól az új esztendőre? — fogom őket vaslatóra. — Hogy a tanító néni mindig velünk lehessen... Füzesi Magda ÖRÖMET GYŰJT A JÖVŐNEK Megbecsülik a kolhozban a fiatal állattenyésztőket 1979 augusztusában a Vörös Zászló Kolhoz vári állattenyésztő telepén egy komszomol-ifjúsági tehenész csoportot hoztak létre. Három fiatal lány jelentkezett jelönőnek a középiskola elvégzése után. Kerekes Katalin, Berecki Katalin és Máté Ilona alig múltak tizennyolcévesek. Jól érzik magukat a telepen. Hármójuk közül Kerekes Katalinnak tettük fel a kéz- időst: Hogyan lett fejenő? — Tavaly érettségiztem tem, nem volt könnyű vea Vári Középiskolában — sük a dolgom. De hát a kézmesék Kerekes Katalin. — deli nehézségeken minden Ahogy megkaptam a btro- újoncnak át kell esnie. Kényítványt, felmerült a kérsőbb részt vettem a kordés: hová menjek dolgozni? szomolfejőnők kerületi. Két osztálytársammal, Kati majd területi versenyén, val és Ilonával elmentünk ahol már helyezést is éraz elnökhöz, megkérdeztük, tem el. Meglepett, amikor mit ajánl. Választhattunk: azzal bíztak meg, hogy levagy a gyümölcskertészet- gyek a telep komszomolcsébe megyünk, vagy a farmportjának vezetője. Lgyek rá. Nekem nem volt neszem becsülettel teljesítőhöz a választás, mert gyóni megbízatásomat. A fiatekkoromtól szerettem az tálok problémáit, kéréseit állatokat. Az iskolában is él, közvetítem a vezetőséga biológia volt a kedvencnek. Szeretnénk, ha idéntantárgyam. Bereck Kati ként bennünket, állattese sokat tétovázott, hiszen réyésztőket is meglátogatnáédesapja, édesanyja a falnak a műkedvelő együttemen dolgozik. Egyedül Masekté Ilonka gondolkodott hosz- — Szabad időmben tanuszabb ideig az ajánlaton,lók, hiszen eltökélt szán- Mint később bevallotta, féltékem, hogy zootechnikus, a jószágtól. De most már ő leszek. Jövőre jelentkezem sem bánja, hogy így dön a Mukacsevót Mezőgazdávátölt. gl Technikumba, úgy véd Megvallom őszintén, sem, addig elegendő gyaelemnre egy kicsit én is félkorláti tapasztalatra tetem a tehenektől. Eltelt szék szert, egy félév is, míg megszok. — Kolhozunk vezetősége utam köztük a természetesnek szeretném megköszönni, viselkedést. Amikor pedig hogy annyit törődik velünk, a fejőgépet először a ke- Hiszen mindent megtesznek, zebbe vettem, nagyon hogy jól érezzük Itt maügyetlen lehettem, mert gunkat. Szép klub, étkezakik mellettem voltak, bl- de épült számunkra. Voszony elnevették magukat, tam már jutalomutazáson, s igaz, azután segítettek hamarosan újra lehetővé megbarátkozni ezzel a ma- teszik nekem, hogy tartalmával, másán töltsem el a szabad. Harminc tehenet gonsagomat. Ezt mi, fiatal áldozok. Amíg mindegyiketlattenyésztők, jó munkával alaposan meg nem ismer- igyekszünk meghálálni. A Vörös Zászló Kolhozban tehát megbecsülik a fiatal állattenyésztőket. Igaz, még kevesen vannak. Та Nánai új esztendőben tovább fognak gyarapodni sorsaik. Gyürke László 3. oldal 4 ;oöóóő9őí·óőíá›í·i»oőí›{›oooi›í›oő›‹oóftoooooíií.o« VÖRÖS ZÁSZLÓ ooooooooooooftooooooooooooo 1989. január 1., csütörtök