Vörös Zászló, 1984. július-december (40. évfolyam, 79-158. szám)

1984-07-03 / 79. szám

A SZAKEMBER TANACSAI !>6фффффффффффффффффффффффофффффФФФ Az esős időjárás és a takarmányok készletezése A kerületben rendkívül bonyolult a helyzet a takarmányok készletezésénél. A gyakori esőzések megnehezítik a kellő mennyiségű téli takarmánykészlet létre­hozását. Számos gazdaságban nagy az időbeli különbség a füvek kaszálása és a széna összegyűjtése között. Ahol helyesen mérték fel a teendőket, ott a széna készletezése jól halad. Ez el­sősorban az Új Élet és a Vörös Zászló Kolhozra­­vonatkozik, ahol már a széna jelentős részét bekazlatták. Nehéz megjósolni, milyen lesz a to­vábbiakban az időjárás, megszűnnek-e az esőzések, vagy sem. Véleményünk szerint rossz időjárás esetében a jó minőségű takarmány kész­letezése érdekében az alábbiakra van szükség. Először is a nagyobb nedvességtartal­mú szénát szenázsosítással, azaz gyorsí­tott módszerrel kell készletezni. A gaz­daságok többsége elsajátította ezt a tech­nológiát. A 22—24 százalékos nedves­ségtartalmú lekaszált és jól átforgatott füvet E-280 és E-281 kombájnokkal sze­dik fel és felaprítva nehéz traktorokkal szorosan tömörítik betonozott árkokba, amelyeket felülről fóliával légmentesen letakarnak. Az ilyen módon készített ta­karmány megőrzi sárgászöld színét és télen a jószág szívesen fogyasztja. A te­jelő állomány fejadagjában a 7—10 ki­logramm szenázs 0,5 kilogrammal növeli a tehenenkénti tejhozamot a közepes mi­nőségű széna etetéséhez képest. Hiszen míg a hagyományos technológiával kész­letezett 1 kilogramm teljesen száraz szé­na 0,44 takarmányegységet és 62 gramm emészthető proteint tartalmaz, addig a gyorsított módszerrel (árkokban) készí­tett szénában 0,56 takarmányegység és 71 gramm emészthető protein van. Fontos az is, hogy az ilyen módon ka­pott széna önköltsége egyharmada az esős időben természetes úton szárított szénáé­nak. Az idei nyáron a széna készletezésében megbízható tartalék az ammóniumkarbo­­nát, amely jó tartósítószer és megakadá­lyozza az eléggé ki nem száradt fű meg­romlását. Az USZSZK erdős sztyeppi és erdővidéki állattenyésztési tudományos kutatóintézetének adatai szerint a fokozott nedvességtartalmú (26—28 százalékos) fűből készített szecska előállításánál e tartósítószerből minden tonna felaprított tömeghez 15 — 20 kilogrammot adnak. Az esős időjárás körülményei között előfordul, hogy 50—60 százalékos ned­vességtartalmú tömeg kerül a vermekbe. Ilyenkor a tartósítószer mellett szalmát vagy pelyvát is kell keverni a takarmány­hoz. Ez biztosítja a nehezen silózható kultúrákból (lucernából, lóheréből, ma­dárkeserű fűből) készített takarmányok jó tartósítását. Lehetőleg ne feledkezzenek meg a szé­na állványokon való hagyományos szá­rításáról sem, bár a kerületben kevés a faanyag, nincs elég munkaerő. De ha be­vonják a kisegítő üzemrészek munkásait is és hasznosítják a fűrészáru hulladéka­it, akkor sok jó minőségű szénát készle­tezhetnek. Minden a munka szervezésétől és ope­rativitásától, a lehetőségek tervszerű ki­használásától függ. Egyetlen kedvező órának sem szabad kárba vesznie. Kosztyó Iván, az agrártudományok kandidátusa, a területi mezőgazdasági kísérleti ál­lomás takarmánykészletezési osztá­lyának vezetője NEHÉZ HELYZETBEN Nem kényezteti el az idő­járás a mezőgazdasági dol­gozókat,főképp pedig a takarmánykészletezőket. A gyakori esők elsősorban a széna készletezésében okoz­nak komoly gondokat. Így van ez az Út a Kommuniz­mushoz Kolhozban is,­ ahol a szenázskészletezési ter­vüket (1400 tonna) már túlszárnyalták. Most minden erejüket e szálas takarmány begyűjté­sére fordítják. Ide irányí­tottak a kaszálógépeken kí­vül két­­ bukózót, három KM­-10 típusú pakolót, egy kazalrakót, két gereb­lyéző és rendfelszedő gépet. A széna elszállítására hat tehergépkocsit. 4 pótkocsis T-1.50 típusú traktort osz­tottak be. Igyekeztek ezenkívül mozgósítani minden erőtar­talékot. Bevonták a munká­ba az építőbrigádok tagjait, közülük különösen Kosztyu Bertalan, Zsoldos Béla, Po­­csai István, Mészár Ferenc tűnt ki szorgalmával. De kitettek magukért a gépkezelők is, mint például Bence Sándor, Orosz Ti­bor, Peres János, Puskás József, Domokos Zoltán, Komári Sándor. A gazdaság vezetői, el­sősorban Dávid Albert kol­hozelnök, azonban nem túl­ságosan elégedett. —­ Különösen az eleinte készletezett széna minősége romlott sokat a gyakori esők miatt. A szenázs és a fűlisztkészletezés terén job­ban állunk — mondja. A fő probléma azonban abból adódik, hogy a gaz­daságban mindössze 387 hektár évelő fű és 174 hek­tár egynyári fű van. Ez utóbbiból ráadásul biztosí­tani kell a jószág folyama­tos zöldtakarmány-ellátá­­sát is. A nagy arányú alag­­csövezés következtében le­csökkent a legelők területe is, aminek egyenes követ­kezménye, hogy több zöl­det kell majd jászolra vág­ni a téli takarmány rová­sára. A gyorsabb munka érde­kében a helybeli gépkeze­lők két gabonakombájnt alakítottak át kaszálógéppé, hogy ezzel is kihasználja­nak minden kedvező percet. A kolhozban jelentős se­gítséget nyújtanak a kerü­leti Mezőgép-vállalat gép­kezelői, akik a szenázskész­­letezésben két E-302 típusú takarmánykombájnnal, két rendfelszedővel és hat gép­kocsival dolgoztak. Ugyan­akkor meg kell jegyeznünk, hogy a vállalat gépkezelői műszaki hiba miatt elég sok kényszerszünetet tartot­tak. S ez ilyen bonyolult vi­szonyok között jelentős le­maradáshoz vezetheti Györke László Bíró Benjámin, a csornai sertéstelep vezetője elége­dett ember. Hogyisne, hi­szen érzi, hogy forr a mun­ka körülötte. Szakmájukat szerető emberek veszik kö­rül, olyanok, mint például Jakab Elek, aki több mint húsz esztendőt szentelt már a sertéstenyésztésnek. — Példamutatóan, becsü­letesen dolgozik — mondja Bíró Benjámin a sertéste­lep operátoráról. — Eljön hozzánk az igazgató és meg­kérdezi: »Mi újság, Elek bácsi, nem döglenek a ma­lacok?« De közben ő maga is nagyon jól tudja: Jakab Elek úgy vigyáz a jószág­ra, hogy még véletlenül sem hagy egyet se elhullani belőlük. S ennek egyszerű a magyarázata: nem gyógyí­tani kell a sertéseket, ha­nem meg kell óvni őket a betegségektől,, jól kell etet­ni, gondozni.. Akkor minden megy a maga útján, a si­ker sem várat magára. Pél­dául az elmúlt öt hónap során a tervezett 1185 he­lyett 1267 malaccal szapo­rodott az állomány. Nem könnyű dolog ser­tésgondozónak lenni — tartja Nagy Ferenc. Igaza van, hisz­­ például 700 állatot lát el. Igaz, hogy a gépek segítségével. A ta­karmány széthordásától an­nak szétosztásáig és a trá­gya kiszállításáig minden művelet gépesítve van itt. Csak a szalagok működését kell figyelemmel kísérni. A csornai tenyésztelepen csupán 17-en­­dolgoznak. Emellett minden ötödik napjuk szabadnap. De a sertéstenyésztők ezt a pihe­nőnapot is hasznos munká­val töltik: a telep minden dolgozója vállalt a gazda­ságban részes répa- és do­hányművelést. S még min­dig azon törik a fejüket,ho­­gyan dolgozzanak még job­ban, hatékonyabban. Kita­lálták, hogy megfelelő idő­ben egyenesen a legelőre szállítják a takarm­á­nyt a sertéseknek. Ésszerűen hasz­nálják ki a telep területét is: az épületek közötti föl­det, közel 2,5 hektárnyi területet lucernával vezet­ték be. A területi mezőgazdasági kísérleti állomás csornai sertéstelepe 5 hónap folya­mán terven felül 333 má­zsa húst értékesített. Tör­vényszerű ez az eredmény, hiszen szorgalmas, minden­napi törekvő munka előzte meg. Kis Vaszil: A SERTÉSTELEP DOLGOZÓINÁL Hogy jó legyen a gyümölcs minősége Ezekben a napokban vi­szonylag csendes gyümölcs­kertészetünk. De ez csak a látszat, mert egy olyan ha­talmas, 400 hektáros gyü­mölcsösben, mint a mienk, mindig akad bőven munka. Az idén különösen a máju­si-júniusi gyakori esőzések szaporították meg dolgun­kat és gondjainkat. Mivel a változékony időjárás na­gyon kedvez az almás ter­­mésűek varasodásának, ál­landóan készen kellett len­nünk a védekezésre. Emi­att a napokban már 13. al­kalommal voltunk kényte­lenek permetezni. De más megoldás nincs, hiszen csakis az idejében történő beavatkozás óvhatja meg a termést. Legutóbb polichom 0,4 százalékos és fundazol 0,1 százalékos oldatával permeteztünk. Mivel a po­lichom varasodás elleni al­kalmazása gyorsaságot, pon­tosságot igényel, a perme­tezést 2 — 3 napon belül el kellett végeznünk. Jól fel vagyunk szerelve permete­zőgépekkel. Összesen ki­lenc ilyen gép áll a gyü­mölcskertészet rendelkezé­sére. Szorgos, ügyes gép­kezelőink — Pál Gusztáv, Bírta Béla és a többiek — pedig gyorsan és kifogás­talanul dolgoznak. De a legnagyobb igye­kezet mellett is előfordult, hogy néhány fán nem tud­tuk meggátolni, megelőzni a varasodást. Volt úgy, hogy még jó időben elvé­geztük a permetezést, s a korán jött eső lemosta a vegyszert a fákról, így persze az nem tudta kifej­teni hatását. Erre a rend­kívül szeszélyes időjárásra is felkészültünk, s besze­reztünk egy rubigan nevű vegyszert, amely nemcsak megelőzi, hanem gyógyítja is a varasodást. Ezekben a napokban fo­lyik a tárcsázás speciális gyümölcskertészeti aggre­gáttal, amely a talajnedves­ség lezárására szolgáló mű­velet. Ezenkívül vegysze­res gyomirtást alkalmazunk region és nitosorg herbici­­dejekel. Kertészetünk egyik, ed­dig még megoldatlan gond­ja a virágok beporzása. Ta­vasszal mintegy 40 méh­család »dolgozott« a gyü­mölcsösben. De még ez is kevés, hiszen hektáronként két méhcsalád, kellene az optimális beporzáshoz. Az úgynevezett spoor fajták, mint például a Golden-spoor, önbeporzók, s mindig ma­gas termést adnak. De a Starking fajták megsínylik a gyengébb beporzást. Kertészetünk 8 hektáron földieper termesztésével is foglalkozik. Ennek szüret­­jét nemrég kezdtük meg, s eddig mintegy 50 mázsát adtunk el belőle elsősorban a közétkeztetési­­kombinát­nak és a konzervgyárnak. Bár problémák, gondok akadnak kertészetünkben, bízunk abban, hogy 100 mázsás hektáronkénti vál­lalásunknak eleget teszünk. Igyekszünk minden egyes munkafázist idejében elvé­gezni, hogy ősszel jó le­gyen a gyümölcs minősége. Csémi József, a Vörös Zászló Kolhoz gyümölcskertészeti fő­­agronómusa ITT VAN AZ ARATÁS A gazdaságok gépkezelői igyekeznek jól felkészülni er­re a fontos időszakra, így van ez a Barátság Kolhoz- ban is. Csehi­ Iván műhely­­vezető irányításával a gép­javítók és a kombájnosok minden arató-cséplő gépet rendbe hoztak, kipróbáltak, hogy ne legyen fennakadás a mezőn. A gépj­avítók kö­zött kibontakozott verseny során első lett Jankovszki István kombájnos. — Tavaly 90 hektárról vágtam le a kalászosokat — mondja a gépkezelő —, de remélem, hogy az idén leg­alább 120 hektárral sikerül megbirkóznom. A képen: Jankovszki Ist­ván, a Barátság Kolhoz élen­járó kombájnosa. Szervezetten készültek az aratásra a Marx Károly Kol­hoz gépjavítói és kombájno­­sai. A kitűzött határidőre ki­fogástalanul előkészítették a kombájnokat, a szállítóesz­közöket, sőt a magtár gépeit és a szalmapréseket is. Az aratás résztvevői bíznak ben­ne, hogy a kalászosok beta­karítását záros határidőben és veszteség nélkül végezhe­tik el. A napokban az érettebb árpatáblákban próbát i­s tartanak a kombájnok. A felvételen: Szerényi Ist­ván kombájnos és kisegítője, Nagy Péter, akik az elsők között jelenthették kombájn­juk teljes készenlétét az ara­tásra. Alekszandrov Borisz felvételei 1984. július 3., kedd »фофффофофффффффффофффффффф VÖRÖS ZÄSZLÖ ^ффофоофффффффоффффффффофоооффофофффффсЗ, oldal ф

Next