Vörös Zászló, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-78. szám)
1985-01-01 / 1. szám
SZÓT KÉR AZ SZKP XXVI. KONGRESSZUSÁNAK KÜLDÖTTJE SZILÁRD HITTEL, BIZAKODÁSSAL Szikrázó villanyfényben úsznak a Győzelem Kolhozhoz tartozó falvak utcái, házai, középületei. Az ablakokon át ki-kikacsingatnak a csillogó díszekben pompázó üde zöld fenyőfák. A járókelők közül sokan a kultúrpalota felé igyekeznek, mások rokonaikat, barátaikat keresik fel, hogy együtt fogadják az Újévet. Ünnepi hangulat uralkodik mindenütt. Az emberek vidáman búcsúztatják a sikerekben gazdag óévet, köszöntik az újat, amelyhez még nagyobb reményeket fűznek. Az újév első perceiben felelevenedett emlékezetemben az 1981. év számomra legnagyobb eseménye, az SZKP XXVI. kongresszusa, amelynek én is küldötte lehettem. Már ott, a kongresszusi teremben átéreztem azt, hogy az elfogadott határozatok raeszszi távlatra meghatározzák népünk feladatait, fáklyaként megvilágítják utunkat. Mit értünk el mi, bótrágyi földművesek a párt XXVI. kongresszusa, az SZKP KB azóta megtartott plénumai határozatainak teljesítése útján? Mint kolhozunk vezetőségének és pártbizottságának tagja sok nagyszerű eredményről számolhatok be. örömmel jelenthetem, hogy az ötéves tervidőszak négy évi feladatainak többségét jelentősen túlteljesítettük. Például szemesekből 3333 tonnával, zöldségből 563 tonnával, burgonyából 540 tonnával termeltünk többet az előirányzottnál. Jelentősen túlteljesítettük a hús termelési feladatát is. A siker kovácsai elsősorban a kommunisták voltak, olyanok, mint Hajdú Zoltán főnövénytermesztő, Janita Jenő és Baranyi Bertalan brigádvezetők, Bárány Pál telepvezető és a többiek. Mindennapi munkájukkal kitűntek Szabó Lajos, Izsák Ernő, Hajdú Ferenc gépkezelők, Bíró Endre zöldség- és gyümölcs kertészeti brigádvezető és kolhozunk sok más részlegének dolgozói, akik szorgalmuk legjavát adva tevékenykednek. Munkájuk azonban nem lett volna eredményes az állam felbecsülhetetlen értékű segítsége nélkül, hiszen évről évre egyre több és korszerűbb traktort, kapcsolt gépet, nagy hatékonyságú műtrágyát és más vegyszert kapunk. 2949 hektár mezőgazdasági földünkből 2850 hektár már alagcsövezve van, egyre nagyobb területek válnak öntözhetővé. Ma már teljesen megváltoztak a gazdaság zsombékos, mocsaras földjei, a terméshozamok évről évre növekednek. Így például az idén búzából 50,9, őszi árpából 50,8 mázsás, burgonyából pedig közel 200 mázsás terméshozamot takarítottunk be. Néhány évvel ezelőtt ilyen termésről még álmodni sem mertünk... Kolhozunk, falvaink dolgozói lépten-nyomon tapasztalják pártunk és kormányunk állandó gondoskodását. Csupán 1984-ben harmincnégy család költözött új házba, az utcák többsége aszfaltozott. Dzvinkovén új iskola, üzlet épül. Pártunk 1984. évi októberi plénuma új feladatokat tűzött elénk. Biztos vagyok benne, hogy azok meg fognak valósulni. Az újabb sikerekbe vetett hittel, Ыzakodással fogadták kolhozunk tagjai az új esztendőt, amely, reméljük, sok új munkagyőzelemmel gazdagítja majd az ötéves terv krónikáját. Hajdú Gizella, a Győzelem Kolhoz tagja, az SZKP XXVI. kongresszusának küldöttje SZOVJET ÉLETMÓDUNK ROHANO világunkban ** nem napokkal, hanem évekkel mérjük az idő múlását. Íme, ismét kifutott lábunk alól egy esztendő. Öregebbek lettünk? A fiatalok szerint nem. A középkorúak csak tapasztaltabbakká váltak, a koros emberek pedig már igazán nem harcolnak az élet hívságaiért. Vagy mégis? A minap egy kedves idős házaspárral ismerkedtem meg: Olasz Bertalannal és Somi Gizellával, akik éppen 60 évvel ezelőtt fogadtak egymásnak örök hűséget. Milyen az élet a nyolcadik X-en túl? Mi a titka annak, hogy ma is boldogan, egyetértésben telnek napjaik? Erről beszélgettünk a gyémántlakodalom után asztélyi otthonukban. Berti bácsi derűsen hallgatta kérdéseimet. — Nehogy azt gondolja, hogy a gyémántlakodalom valami változást hozott az életünkben — mondta. — Az az igazság, hogy a család akart megemlékezni az évfordulóról. Mert számunkra nem az a fontos, hány éve élünk együtt, hanem az, hogy együtt élünk. Körülnéztem a szobában. 1Ц minden tárgynak története van. A karosláda nyilván Gizella néni hozománya, benne a féltett kendők és abroszok az egykori menyasszony keze munkáját dicsérik. — A mi időnkben a férjhez menendő lány főzött mosott, szőtt, font, a jószágot is ellátta, de még a mezei munkából is kivette a részét. Ha úgy jött, az eke szarvát is meg kellett fognia, aratáskor markot szedett, kévét kötött. Nekem csak lánytestvérem volt, az is előfordult, hogy még a szekérre is minket küldtek, hogy kihordjuk a trágyát a mezőre. Szakmát egy lány nem tanulhatott, mivel szükség volt munkájára a ház körül. — A feleségem igen szemrevaló, dolgos lány volt — mondta Berti bácsi, s közben szeretettel nézett élete párjára. — Igyekeztem is megszerettetni magam vele. — Mikor volt mód arra, hogy a fiatalok találkozzanak? Jártak-e kirándulni, táncolni? — Kirándulni? — Berti bácsi elnézően mosolyog. — Nem volt nekünk arra időnk. Ha a heti munka után a legény látni akarta a választottját, elment a lányos házhoz. Ha a szülők kedvére volt, akkor beszélgettek vele, kikérdezték ért-e a gazdálkodáshoz. A legtöbb lánynak nem volt beleszólása sorsa alakulásába... De mi a feleségemmel kitartottunk egymás mellett. — Bizonyára az örömök mellett rossz napok is akadtak... Gizella néni bólogat. — Az igaz. Sokat dolgoztunk, hogy legyen lázatja az életünknek. A magunk emberségéből házat építettünk, neveltük a gyerekeket. Négyen voltak, kettő még csecsemő korában itthagyott bennünket, a fiunkat 28 évesen kellett eltemetnünk. Lányunk, Emma jelentette minden örömünket. Aztán két unokánk, Béla és Emma, majd Emma lányai, Zsuzsa és Éva... Mindig volt a házban gyermekkacagás. El sem hinné, mennyit tudnak ezek a mai iskolások. Amikor leírják a leckéjüket, odaülnek a dédnagyapjuk mellé, ő pedig mesél nekik a fiatalságunkról. — Két világháborút éltünk át — veszi át a szót a férje. — Jómagam fogatosként dolgoztam évtizedeken keresztül a közös gazdaságban. Most, hogy otthonülők lettünk, megszerettük a televíziót. A tudomány csodája, hogy bejön a szobába a világ. Csak azt nem értem, sok országban miért használják fel a tudományt ártatlan emberek életének kioltására? A kapitalistáknak talán nincsen gyermekük, unokájuk, akit féltenének egy újabb világégéstől? De végül is mi vagyunk többen: mi, akik szeretjük embertársainkat, akiknek fontos a felépített otthon, a napról napra okosodó gyermek. Mi, öregek már nem sokat tehetünk. De maguk, fiatalok vigyázza- і пак a jövőre. Szeretném , ha a világon minél több há-zaspár érné el és ünnepel- hetné a gyémántlakodal-mát. » Füzesi Magda : Gyémántlakodalom Asztélyban 1985. január 1., kedd VÖRÖS ZÁSZLÓ MEGVALÓSULÓBAN AZ ISKOLAREFORM ILYEN LESZ A TANKOMBINÁT •...Gyökeresen javítani kell a munkára való nevelés, az oktatás és szakmai tájékoztatás szervezését az általános iskolában; fokozni kell az oktatás politechnikai, gyakorlati beállítottságát; lényegesen szélesíteni kell a kiválóan szakképzett munkáskáderek felkészítését a szakoktatási rendszerben, meg kell valósítani az áttérést a fiatalok általános szakoktatására...« — olvashatjuk az alig fél éve elfogadott Iskolareform 1. fejezetének 3. pontja egyik bekezdésében. Hogyan is válik valóra a szakoktatás területén mindaz, amit a reform kimond, az iványlvkai mezőgazdasági szakembereket képző termelési tankombinátban? A tanintézményt ez év márciusában már bemutattuk olvasóinknak. Akkor az iskola múltjával és jelenével foglalkoztunk. Most megkíséreljük vázolni a tanintézet perspektíváját. Bár a tanintézet még fiatal, hiszen idén februárban lesz ötéves, de, mint általában a gyerekeknél lenni szokott, máris »kinőtte a ruháját«. Az elkövetkező években a mezőgazdaságnak ugyanis lényegesen több szakképzett dolgozóra lesz szüksége. Így például az 1990- ig terjedő időszakban csaknem négyszer annyi traktorost kell adniuk a kerület gazdaságainak, mint amenynyit a tankombinát az 1980/84-es években képzett kétszeres az igény zöldségtermesztőkből, állattenyésztési telepek gépészeiből. Négyszer annyi exkavátorosmeliorátort és ötször annyi gépi fejőt képeznek majd, mint jelenleg, új szakmák oktatását is bevezetik: képeznek majd itt szőlészeket, szőlész-gépkezelőket, kőműveseket, számfejtőket, bérelszámolókat is. Vagyis az itt tanuló diákok száma rövidesen megduplázódik. Nagyarányú beruházással a tankombinát jelentős bővítését tervezik. Ez a meglévő iskolaépület rekonstrukcióját, valamint egy 50 ezer rubeles beruházással épülő, még 1985-ben megnyitásra kerülő műhely átadását jelenti. A műhelyben 30 traktor szakkezelését tudják majd elvégezni megfelelő műszaki feltételek mellett. A tankombinát felújítása-bővítése mintegy 280 ezer rubelbe fog kerülni. Nem csekély összeg ez, melyet a gazdaságok, valamint a kerületi közoktatási osztály fedez majd. A tervdokumentációk már elkészültek, így a rekonstrukció, maga az építkezés hamarosan elkezdődhet. A tankombinát tanulói az év folyamán alaposan kivették részüket a mezőgazdasági munkálatokból. Így például a tavaszi-nyári termelési gyakorlat során 11 brigádban mintegy 13 ezer rubel értékű munkát végeztek el, ősszel pedig 121 tonna burgonyát, 9 tonna szőlőt, 12 tonna kukoricát, 23 tonna zöldséget, 12 tonna almát, 26 tonna takarmányrépát takarítottak be. A Csapajev Kolhozban 3,5 hektárnyi szőlőtelepítést műveltek meg. A gépkocsivezetők 1400 tonna hasznos terhet szállítottak rendeltetési helyére. A tanintézet bővülésével, természetesen a tantestület létszáma is megduplázódik az elkövetkező években. A jobb anyagi-műszaki bázis lehetővé teszi, hogy olyan szakképzett fiatalemberek kerüljenek ki az iskolapadból, akik a mezőgazdasági termelés minden ágában hasznos munkát végeznek majd. . Györke László A képen: az ivanyivkai tankombinát homlokzatának tervrajza. Alekszandrov Borisz reprodukciója ... Csillognak a díszek a városi kultúrpalotában felállított fenyőfán. Elindul az Újévet köszöntők vidám csoportja: Télapó (Kopasz István), Hópelyhecske (Zsbura Viktória), a Békéség (Orosz Halasa), az újév (Zatyuk Iva), a Bő Termés (Karavackij Jurij), Arlekino (Nemes Vaszil) és mások, hogy köszöntsék, jókívánságaikkal halmozzák el a dolgos, jóakaratú embereket. A legjobbakat kívánjuk, Harsanjon a nóta. Zene szóljon és minden pár Örömtáncát ropja. Ragyogjon a fenyő, csendüljön az ének, Örülj, drága Földünk, ennek az új évnek. * _ Az újévet köszöntők csillagokkal hímzett ruhákban ropják a táncot. A Bercovói Népszínház ukrán csoportjának tagjai lelkesen készülődtek az újév köszöntésére. Az óév utolsó napjaiban felléptek az ünnepi matinékon a gyerekek előtt. Az Újév búzát markol a tarisznyájából és így fordul mindenkihez: Dalolunk, víg táncot járunk, Boldog új évet kívánunk... Bandurovics Jaroszlava, a Berehovói Népszínház rendezője A képen: az Újévet köszöntök csoportja. 3. edli !