Vörös Zászló, 1986. január-június (42. évfolyam, 1-77. szám)
1986-01-01 / 1. szám
ll’KACS JOSZIPOT, *“ a Barátság Kolhoz 2. sz. részlegének szőlészbrigád-vezetőjét először kovászói lakásán kerestük. nünk. Sok tőkénk kifagyott. — Nincs itthon tájé- Ezeket sürgősen pótolni hoztatott bennünket a te- szeretnénk. A közeljövőben fesége, Olena Joszipovnainkább már csak csemege — kinn van a hegyen, azt fajtákat fogunk telepíteni ellenőrzi, hogy mennyi a borszőlő helyett is. szerves trágyát hordanak Lukács Joszip mindenki a tőkék alá, csínját-bínját ismeri szak-Mivel már dél körül volt, májának. Fiatalabb társai úgy véltük, jobb lesz, ha mindenben kikérik a velemegvárjuk, ményét, ami arra vall, hogy — Akkor estig itt ülhet- tisztelik a kollektívában, neki nevet a gazdasz- Nem csoda, hiszen a helyi szony, — Hiszen ritkán jár gazdaság megalakulása óta haza ebédelni, dolgozik a szőlőben. A 66 Elindultunk tehát a sző éves kolhozista 15 esztöndőhegy irányába. Rövidesen deje brigádvezető. Az idő meg is találtuk, éppen egy bebizonyította, hogy meggépkezelővel beszélgetett, felelő embert választottak — Mi járatban vannak? erre a posztra. Persze a sok — kérdezte a brigádveze- siker mellett voltak baltó és csodálkozva nézett szerencsés évek is, mint ránk, amikor megtudta, például az idei, hogy éppen őmiatta jöttünk _ Ezt az ültetvényt — Nem sok jót lehet most 1971-ben kezdtük el telepíteni rólunk, szőlészekről — teni — mutat körbe Jomondta —, mert a kedve szlp Ivánovics. — Azóta is tétlen időjárás miatt az folyik ez a munka. 13 hekidén szerényebbek az ered táron most is olyan fiatal mények. A 47 hektáros ültetvényünk van, amely termő szőlő gyengén fize- még nem terem. Mire születt, csak a Bányai Izabel- retelni lehet majd innen. Jának volt elfogadható a addigra én már nem leszek termésátlaga, így a szoca- brigádvezető, lista vállalásunkat, amely — Hát bizony, már va 58 mázsás hektáronkénti lóban eljött az ideje a pihe hozam elérését irányozta nésnek — bólogatunk beelé, nem sikerült teljesítő- íveslőleg. MÉG NEM GONDOL A PIHENÉSRE — Micsoda? — kapja föl a fejét. — Eszembe sincs pihenni! Tovább fogok dolgozni, csak vezetői tisztemet adom át jelenlegi helyettesemnek, Cselyl Mikulának,, Sajnos, rajta kívül kevés fiatal van a húsz fős kollektívában. A legtöbb ember már nyugdíj előtt áll. Máskülönben nagyon jól kijövünk egymással, még kirándulni is együtt szoktunk. Legutóbb például Sajánban jártunk. 1986-ban legalább 50— 60 mázsa szőlőt szeretne begyűjteni a brigád hektáronként Ezért ügyel arra, hogy minden tőke megkapja a 20 kilogramm szerves trágyát. Már a herbicideket is beszerezték. Az ünnepet mindig családja körében tölti. Habár fiuk a szomszédos Benében lakik, csaknem mindennap meglátogatja szüleit. Lukács Juli a Barátság Kolhozban dolgozik. A három kisunoka — Nelja, Natalka és Olenka — is szeret nagyapáéknál lenni. — Fiatal koromban sokat szomorkodtam azon — meséli huncut mosollyal Joszip Ivánovics —., hogy csak fiam van, lányom nincs. De aztán kárpótolt a sors. Egymás után három is jutott belőlük a fiamnak. De szeretem is ám őket! Szabad időmben szinte csak velük foglalkozom. Ha nem lenne náluk legtöbbször valamelyik unoka felesége, Olena Joszipivna is dolgozna még. Egyébként ő is szőlész volt hosszú éveken keresztül. Férje szerint a szakácsművészet nagymestere. Igaz, a brigádvezető nem válogat az ételben, mint ahogy a munkában sem. Mindent elvégez, bármilyen nagy fizikai megterhelést jelentsen is az számára. — Dolgozom, ameddig bírok — mondja búcsúzóul —, mert csak így érzem jól magam. Ádám Tamás EGY ÓRA BARKASZI SÁNDORRAL Mikor első ízben készítettem Interjút Barkaszi Sándorral, a kerület egyik első élenjáró komszomolifjúsági kukoricatermesztő gépesített csoportjának vezetője volt. Ennek bizony már csaknem nyolc esztendeje. Az Út a Kommunizmushoz Kolhoz gépudvarának vezetője még ma is nagyon fiatal, mindössze 28 éves. Az idén megválasztották a kerületi pártbizottság vezetőségi tagjává. — Mit jelent ön számára ez a megtiszteltetés? — Kezdjük beszélgetésünket a géptelep műhelyében. — Sokat. Egyrészt nagyobb elfoglaltságot, másrészt pedig feltétlenül tágul ezáltal a látóköröm. De hogy egy titkot is eláruljak, »hasznot« is húzok belőle, hiszen a vezetőségi üléseken feltárt hiányosságok gyakran nálunk is előfordulnak. S ahogy a mondás is tartja: az okos ember nemcsak a saját, hanem a más hibájából is tanul. — Mintegy két és fél hónapja a gépudvar vezetője lett. Milyen változásokat hozott ez életében? — Nem szívesen váltam meg traktoromtól. Amíg gépkezelő voltam, főleg csak saját munkámért feleltem Most pedig mindenre ki kell hogy terjedjen a figyelmem. — A géptelepen jelenleg nagyobb a rend, mint a korábbi években volt. Gondolom, ebben az ön szervezőmunkájának is része van? — Az a fő feladatom, hogy itt rendet tartsak, de hát ez aligha menne a gépkezelők aktív segítsége nélkül Nem tekintettem magam »főnöknek« akkor sem, amikor a gépesített csoport vezetője voltam. Munkatársak vagyunk, mindegyikünknek megvan a saját feladata. De Ugyanakkor felelősséget kell hogy érezzünk mindenért, ami a traktorbrigádban történik — ön még igen fiatal. Milyen a kapcsolata az idősebb gépkezelőkkel? — A legjobb! Mellettük tanultam a szakmát. Sokat köszönhetek Domokos ■ Sándornak, a Nánási-fivéreknek, Greba Istvánnak és másoknak Sok nálunk a kiváló gépkezelő, akiknek a véleményét most is kikérem — Az új esztendő küszöbén hogyan tekint vissza a régire? — Bár volt már jobb évünk is, de nem panaszkodhatunk. Itt a géptelepen feltétlen előbbre léptünk. Beszereltük az ereszekben a villanyt, hogy tovább tudjunkdolgozni. Hiszen most kell rendbe szedni a gépeket, míg be nem köszönt a keményebb hideg, le nem esik a hó. Mert tizenkét év azett, amióta gépkezelő vagyok, megtanultam, hogy sose a gép a hibás.. Ezenkívül ajtókat szereltünk azokra az ereszekre, ahol a gabonakombájnokat tartjuk Persze gond akad erég, hiszen növekszik a gépállomány, bővíteni kellene a fedett tárolók számát . Milyen megbízatása van a helyi pártszervezetben? - Az alapvető munkámon kívül én vagyok a szakoktatója a fiatal gépkezelőknek. Most éppen Komári Andrásnak próbálom átadni tapasztalataimat. De rajta kívül vannak még jónéhányan. Szívesen foglalkozom velük, hiszen holnap már ők ülnek a gépekre, tőlük függ, hogyan aratunk . Györke László 1986. január 1., szerda MINDÖSSZE pár méteres aszfaltozott út választja el az 1. számú üzemrészt a bútorkombinát kísérleti részlegétől. E két fontos termelési alegység műbútorasztalosai jól ismerik egymást. Hiszen rájuk bízták a Borzsava új hálószobabútor első kísérleti mintadarabjainak elkészítését. Az itt dolgozók mindegyike szakképzett, sokéves gyakorlattal rendelkező műbútorasztalos. Nem fog ki rajtuk a legbonyolultabb feladat elvégzése sem. A Gulvan Iván vezette 1. számú üzemrészben az új év küszöbén intenzív munka folyt. A műbútorasztalosok a tizedik Borzsava hálószoba-garnitúra elemeinek elkészítését fejezték be. Jól vigyáztak arra, hogy a legvizslább szemi se fedezze fel a legkisebb kifogásolnivalót sem, hiszen a garnitúrát Moszkvába, a népgazdasági kiállításra küldik. A bútorelemek végső megmunkálását, a hálóbútor összeszerelését már a Jó utat, Borzsava! kísérleti részlegen Tigyir László mester irányítása alatt végzik. — Új modellünk, a Borzsava hálógarnitúra kilenc különböző bútordarabból áll — magyarázza Tigyir László. — Ruhás és fehérnemű szekrényből, két dupla fekhelyből, két éj teliszekrényből, tükörasztalból. — Miben különbözik az új modell azoktól a garnitúráktól, amelyeket jelenleg gyártanak — kérdezzük tőle. — A hálógarnitúra diódából és vörös fából készül. A bútorok elülső részét művészi intarzia díszíti, a lábak faragottak. A belső oldal kiváló minőségű bükkfából van. Az új garnitúra eredeti megoldása magyarázza. Az üzemrészbe új bútorelemek érkeztek. Nagy István,Fülöp István és a többi ,tapasztalt szerelőasztalosok rögtön hozzákezdenek a munkához. A vásárlók már megtekinthették az új garnitúrát az uzshorodi és a kijevi kiállításon. Mindenkinek nagyon tetszett. A tizenkettedik ötéves terv első évében a bútorkombinát 500 darab Borzsavá hálógarnitúrát készít el. A dolgozók lakásainak igazi díszei lesznek ezek. Az új, magas művészi színvonalú bútorok gyártásának elsajátítása a berehovói műbútorasztalosok ■ méltó ajándéka az SZKP XXVII. kongresszusának. Balogh Miklós A képen, a bútorkombinát kísérleti részlegén az új Borzsava hálógarnitúrát állítják össze. A szerelési munkálatokat Kocsis Bertalan, Varga Sándor asztalosok és Orosz Géza, a részleg brigádvezetője végzik (balról jobbra). Alekszandrov Borisz felvétele ÚJÉVI INTERJÚNK MIT HOZOTT ÖNNEK 1985? BIHARI ANDRÁS, A CSAPAJEV KOLHOZ BRIGÁD VEZETŐJE: — A múlt évben az utóbbi évek legjobb burgonya termését takarítottuk be 170 mázsa gumót hektáronként. A kolhozmezők jó terméssel hálálták meg a gondoskodást. A Jánosiak jó munkát végeztek az ötéves tervidőszak utolsó évében, 950 mázsa takarmányrépát takarítottak be hektáronként. , Boldog vagyok és határtalanul örülök annak, hogy a rendjeles Kárpátontúl ! kommunistái a nemrég meg is tartott XX. területi párt- I konferencián megválasztottak az SZKP XXVII. kongresszusának küldöttévé. ANTONENKO ANNA, KOVASZDI NYUGDÍJAS: — Számomra a legemlékezetesebb a győzelem 40. évfordulójának össznépi megünneplése. 1941-ben, amikor a szovjet csapatok ideiglenesen visszavonultak, a Dnyepernél nyomtalanul eltűnt férjem, Klim. Nővéreim, Szófia és Olga, akik a háború előtt a Cserkasszi területen ápolónőként dolgoztak, több évig sínylődtek a koncentrációs táborokban. Gyermekeim, Iván és Valja szintén többször kerültek a németek karmaiba, ám a szerencsés véletlennek köszönhetően nem váltak a fasizmus áldozataivá. A győzelem 40. évfordulója mélyen felkavarta a szovjet embereket. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy mi nem akarunk háborút, ami csak szenvedést hoz. Pártunk és a szovjet kormány állandóan harcol a világbékéért. Atyai módon gondoskodnak a szovjet emberek jólétéről. Erről tanúskodik az is, hogy a falusi postás felemelt nyugdíjat hoz nekem. LAKATOS LJUBA, AZ ALKISZ KERÜLETI BIZOTTSÁGÁNAK TITKÁRA: — Az idén részt vettem a diáképítőosztagok szervezőinek köztársasági szemináriumán, amelyet Dnyeprodzerzsinszkben tartottak meg, amely híres forradalmi, harci és munkahagyományairól. A szemináriumon sok érdekeset hallottam, sok tanulságosat láttam, aminek jó hasznát vettem munkám során. A »Milliót a hazának« jelszavú országos versenyben kerületünk komszomolszervezete az első helyen végzett, amiben nagy érdeme van a városi 1. sz. és 2. sz. középiskola, a Kaszonyi és a Beregi Középiskola tanulóinak. Még frissek emlékezetemben azok a napok, amikor készültünk a XII. VIT- re, részt vettünk az »Igazos a győzelem zászlajához« ,ilétában. • Most pedig a »Gompaniero« (Elvan) ak- Ició zajlik, amelyet a Pro- I nyerszkaja Pravda című і lan hirdetett meg. эооооооооооооооооооооооо'оо VÖRÖS ZÁSZLÓ ЬООФОФОООООФОООООООООООФООООООФОООООО ♦ 3. oldal