Vörös Zászló, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-76. szám)

1990-01-01 / 1. szám

167 évvel ezelőtt ízületett Petőfi Sándor, a magyar költészet egyik leg­nagyobb alakja. Városunkban már ha­gyomány, hogy az új esztendő első nap­ján, dél 12 órakor az irodalombarátok köszörűt helyeznek el a költő emlék­táblájánál. Mi a szabadságharc idején írott szép versével emlékezünk rá az évfordulón. PETŐFI SÁNDOR CSATADAL Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg. Előre! Süvít a­ golyó, cseng a kard, Ez lelkesíti a magyart Előre! Föl a zászlóval magasra. Egész világ hadd láthassa. J Előre! Hadd lássák és hadd olvassák. Rajta szent szó van: szabadság. Előre! Aki magyar, aki viréz, Az ellenséggel szembenéz. Előre,! Mindjárt vitéz, mihelyt magyar, é­s az Isten egyet akar. Előre! Véres a föld lábam alatt, Lelőtték a pajtásomat. Előre! Én se leszek rosszabb nála. Berohanok a halálba. Előre! Ha lehull a két kezünk is. Ha mindnyájan Itt veszünk is. Előre! Hogyha el kell veszni, nosza, .Mi vesszünk el, ne a haza, Előre! Debrecen, 1848. december 8. KECSKÉS BÉLA 198­9 Ezerkilencszáznyolcvanklienc — remények és harcok nagy éve, rettegve kezdtetek és félve, töprengésben és szenvedésben morzsolódott le mennyi érem, s most, hogy a láthatáron eltűnsz, s viszed a könnyekkel kevert bűnt, felkönyörög bennem az öröm: az őrült múlt vissza ne jöjjön! Rebben a szivünk nehéz gondja, minden harang a Jövőt bongja. Hittük és írtuk — a Krisztusát! — Úrrá, fog születni a világ. Ha vérünket is kell, hogy adjuk, s ki kell játsanunk minden adut, elparentálunk minden férget, széthámlanak az ósdi kérgek! Gyönyörű, véres NYOLCVANKILENC, mennyi kétség közt jártál velem, milyen kardlapok kaszaboltak, hogy háborogtak élők , holtak, elfagytak a gyümölcsöskertek, viharok mindent elsepertek, micsoda dühök meneteltek! É­s felszivárványlottak a lelkek. Most, hogy eltűnsz a láthatáron, az új pirkadás fényét várom, s hinni kezdem, hogy boldog lesz még e megtaposott emberiség, arcunkról lehull a szégyenfolt m Ég veled! Igyunk, jó munka volt! A LILA PULÓVER «HUMORESZK­­, , Egy ködös őszi reggelen belenéztem a ruhásszek­rénybe, és véletlenül rá­pillantottam a lila pulóve­remre, amelyet még ta­valy karácsonyra kaptam a nagymamámtól. Suli után úgyis hozzá megyek, gondoltam hát, felveszem. Anyu bejött a szobába. — Csak nem ebben megy iskolába? ■— kérdezte. — Miért? Tudod, hogy a nagyi vette, meg aztán, nézd meg jobban, nem is olyan ronda... Úgy látszik, meggyőz­tem, mert vállat vont és ■elindult a fürdőszoba fér le. Nem mondhatnám, hogy az iskolában a lányok na­gyon lelkesedtek volna érte,, a fiúk arcán is észre­vehető volt a lesújtó véle­mény. Nem fogtam fel tragikusan a dolgot, hamar eljött a tanítás vége is Amikor beléptem a szobába, a nagyi éppen süteményt sütött. Illendően köszöntem. Nagymama rám pillantott, összecsapta a kezét, mire az egész tál tészta a földre esett — Úristen' Mi ez raj­tad? — De nagyi.. — Semmit ne mondj. Ne magyarázkodj! Ezt kellett megérnem! Az én unokám úgy néz ki, mint egy nem is tudom, hogy kicsoda. . Szégyen, gya­lázat. — De nagyi! — Azonnal vedd le magadról ezt a szilvalek­várszínű ízét, mert népi ál­lok jót ma­gamért.­­ Szó nélkül levetettem a pulóvert. Vacsora után a nagyi kérte, hogy beszélgessünk — Hamarosan itt a karácsony — kezdtem. — Igaz is, mit kaptál tőlem tavaly? Na, gondoltam, most már csak észreveszi magát Felálltam, átmentem a má­sik szobába és behoztam a lila pulóvert Nagyi óva­tosan átvette és így szólt: — A, ez az! Igazán szép színe van! Nem? Jaj ha nekem ilyen koromban ilyen szép pulóverem lett volna... Hát az idén mit vegyek? Tudod mit? Majd valami meglepetést ké­szítek neked, olyat, mint a tavalyi volt! Mester Magdolna, a Kossuth Lajos Közép­iskola tanulója •КРАСНОЕ ЗНАМЯ» |ие венгерском ныне) — орган Керегомиоге рейкам* Ком­партии Украины н районно­го Совета народных депута­тов Закарпатской области. Геаете выходит на украинском м венгерском ахыках во вторник, четверг и субботу. CÍMÜNK ÉS TELEFONSZÁMAINK: 295510. Beregszász, Munkácsi u. .3. Szerkesztő: 2-31 *54; helyettes szerkesztő, pártélet: 2-3588; a magyar kiadás felelős szerkesztője: 2-33-06; felelős titkár: 2-44-46; ipari, mezőgazdasági rovat, rádióadás: 2-21 -43; levelezési ro­vat: 2-33-05; könyvelő: 2-43-26. Készült a Kárpátontúli Terüle­ti­ Végrehajtó Bizottság Kia­dói és Nyomdaipari Főosz­tályának Beregszászi Járási Nyomdájában, 295510. Bereg­szász, II. Rákóczi Ferenc tér 1. szám. Szerkesztő: Csanádi György A magyar kiadásért felel: Mester Magda Ofszetnyomás. 1. nyomdai ír tt 340 példány. Rendelésszám 2. Index: 61813. Megjelent a Hatodik Síp legújabb száma A kárpátaljai magyar Irodalom fóruma immár másodízben látott nap­világot. A folyóiratban ezúttal is érdekes váloga­tást talál az olvasó. »Kell e nekünk autonómia?« cím­mel Móricz Kálmán, a Kár­páti Igaz Szó munkatársa készített áttekintést a területi sajtóban eddig meg­jelent, az autonómia kér­désével foglalkozó írások­ból. Fodor Gézával, a kárpátaljai magyar iro­dalom jelentős alkotójá­val Nagy Zoltán Mihály készített műhely-interj­út. Nagy érdeklődésre tart­hat számot Józan Lajos vlski lelkész tanulmánya a kárpátaljai református egyház jelenkori helyze­téről. Vári Fábián László betlehemes játékot mutat be néprajzi sorozatában. Nagy Zoltán Mihály no­vellája és Balla D. Károly versei reprezentálják te­rületünk magyar irodalmát. Kovács Vilmos, a tra­gikusan korán elhunyt író és költő »Holnap is élünk« című regényének új, egykor a szerző által javított és bővített válto­zatát jelenteti meg a deb­receni Csokonai és az ung­vári Kárpáti Kiadó. A Hatodik Síp ennek kap­csán közöl részleteket a regényből. Balla Gyula tollából kritikát olvas­hatunk Balogh Balázs Üze­net c. verseskötetéről. Tudósítónk HOROSZKÓP AZ ÚJ ÉV­RE­­oooooooooooooo A LÓ ÉVE 1990 a keleti horoszkóp szerint a ló éve (1989 a kígyó éve volt). A ló az ember hűséges segítőtársa, nehéz fizikai munkát végez el helyette, nyergében oda röpíti lo­vasát, ahová akarja, s úttalan utakon is közleke­dik. Sajnos azonban ma már egyre kevesebb ló van a városban és a falvakban, fel­váltották őket a nagytel­jesítményű mezőgazdasági gépek, a lovasszekereket, a hintókat pedig a sze­mélygépkocsik. Milyen emberek szület­nek a ló évében? A ke­leti horoszkóp szerint eszes, gyors felfogású sze­mélyek, akiknek sikeres lesz az életük. Képesek felhívni magukra környe­zetük figyelmét. A ló évében született emberek teljes egészében átadják magukat munkájuknak, de néha elhanyagolják közvetlen kötelességüket, emiatt gyakran kellemet­len helyzetbe kerülhet­nek. Szeretnek szórakoz­ni, kedvelik a nagy társa­ságot, magabiztosak. Századunkban az 1906., 1918., 1930., 1942, 1954., 1966., 1078-as évek számítottak a ló­ évének, azaz minden ti­zenkettedik esztendő. Dancs György felvételét­­a lónak szenteli: az egyi­ken pihen e nemes házi­állat, a másikon a róla leszedett " «lószerszámok csendélete tárul elénk. SCHOYER OTTO Háry János legújabb kalandjai Valók megtömve, mint máskor, a kis presszo­rr! Háry János ŐK, s a furfangos író. A főbb­ asztalnál együtt és szerteszét farmerruhás ifjak itták a feketét csendben, hogy a beszéd Hozzájuk elérjen, s az obsitos vitéz elkezdé­sképpen. »És hogy a hajnallal lassan ideértem Beregszász városra mindjárt ráismertem. Mentem, mendegéltem, ugyan mit is mondok! — A tiszta utcákon autómon robogok. Mivel fakó lovam rég kimúlt, a pára, kicseréltem nemrég egy szép Szamarára. A kocsi vétele nem okozott gondot, szabadon árulják itt az autósboltok. Ahol elhaladtam, csillogott út, járda, a locsolóautó félóránként jára. ■eregszász városnak jól viselték gondjai. Az utcákat gyakran mosóporral mosták S hogy a főutcára bekanyarodtam volt, érzem, kocsim hátsó fertálya megférült. Az angyalád­ — kiélték is nyomban agyét. — Vikszelték az utcát, higgyék al biz'­kendtak. Ha felbontanak Itt egy-agy tarat, utcát, mire észravennéd, méri* aszfaltozzák.« S mivel a kávézók némán bámultak rá, Háry a beszédét tovább így folytató: »Volt hát aranyórám, azt maguk is tudják, de a kapitányom s hadnagyom al itták. Kiszálltam agy tárán és csodák csodája: ráakadt a szemem agy villanyórára. Volt itt villanyóra, több is, mint egy tucat, s minden utcasarkon pontos időt mutat. Az a rémhír járja Beregszász városról: ott a fiatalság mindent tör, zúz, rombol. Nem igaz az kérem, hogy a nyári színpad terét megszállta egy daliás rocker-had, hogy nem maradt ottan egyetlen ép lócal Ham Dan Quijoték­uk, miért is tették volna. Mivel későre járt, rám­­ért néhány falat, betértem egy boltba, s vásároltam vajat, néhány halkonzervet, kolbászt meg kaviárt, és a hotel felé vettem én ez irányt. Sok üres szobából választottam egyet, várni erre talán fél percet sem kellett. Ahogy lefeküdtem, elaludtam nyomban s talán mind e szépet csupán csak álmodtam.« Az Újév küszöbén én csak azt kívánom, hogy amit álmodtam, mind valóra váljon. Illés szekerét meg húzd gyorsabban trojka, s gyorsuljon fel végre már e peresztrojkát. CSÉKA GYÖRGY EGYSZERŰ Sosem érezted a méz ízét. Miért megy hát el? Nélküled vacognak a fán a levelek. KÖSZÖNTJÜK! #■ Beregszászban Gazdag Györgyöt születésnapja al­kalmából szeretettel köszönti felesége és lánya

Next