Beregi Hírlap, 1993. július-december (49. évfolyam, 46-95. szám)

1993-07-01 / 46. szám

MINDENT ELTAKAR... A nagyszőlősi határőrök adatai szerint a teherfor­galom számára fenntar­tott kishatárforgalmi ha­tárátkelőn ez év május 10- től június 10-ig, azaz egy hónap leforgása alatt 1830 kamion lépte át a határt Románia felől. Ezek mindegyike keresztülha­ladt járásunk területén, sőt többségük városunk központján hajtott át! Ők fuvaroznak, mi fuldoklunk!­Már többször szó esett arról, hogy korlátozni kel­lene a városközponton át­haladó teherforgalmat. Az utcák lakói, az isko­lák pedagógusai közös le­veleket írtak ez ügyben, a képviselők interpellációkat intéztek az illetékesekhez. Ám ahogy mondják: falra hányt borsó lepereg! Azok pedig, akik az egyszerű ha­landók szemében megtes­tesítik az államhatalmat, alárendeltjeik védelmét, időnként hiábavaló erőfe­szítéseket tesznek annak érdekében, hogy megment­senek bennünket a mérge­zéstől. Tiltó közlekedési táblákat, helyeztek el, a közlekedésrendészet mun­katársai is ügyeletet tartot­tak itt, hogy betartassák az előírásokat. A városi és a járási tanács hivatalos döntést hozott arról, hogy kitiltják az átmenő teherforgalmat a városközpontból. Ám a kamionok továbbra is füstölnek... Miféle játék ez? Mit ér­nek a határozatok? Ezek könnyen megszületnek, ám nagyon kezdeti stádiumban van annak a mechanizmus­nak a kidolgozása, amely biztosítaná, hogy valóra is váltsák ezeket. Ezzel pontot is lehetne tenni, ha nem lenne egy HA. Van egy törvény ar­ról, hogy a határmenti körzetekben fizetni kell a rakományok szállításá­ért. Nem hivatalos forrá­sokból úgy értesültünk, hogy egy kamionnak az or­szágba való beléptetésekor 50 dollárt kap az állam­­kincstár. Ha ez így van, akkor a kérdés automati­kusan lekerül a napirend­ről, mivel a szovjethata­lom alatt a felépítmény­­nem védte, hanem kímélet­­lenül kizsákmányolta az alattvalóit. S ha a helyi adókról és illetékekről szóló dekrétum 16. sz. cikkelyének megfelelően a különböző szintű költség­­vetésekhez dollárok gu­rulnak majd, egészsé­günkért cserébe... akkor rájövünk, hogy mennyi keveset ér az életünk! Ha így is volt, ezt nem szabad eltűrni. Ám ők to­vább fuvaroznak, mi pedig tovább fuldoklunk oooooo iNTERJCNK 1993. július 1., csütörtök ›»‹«»«»› Járásunkban olyan szóbeszédek keringenek, misze­rint mezőgazdasági nagyüzemeink vészes helyzet elé néznek az aratás idején. Ugyanis nincs benzin, gáz­olaj és híján vannak a kenőanyagoknak is, ami nél­kül elképzelhetetlen a kombájnok és egyéb gépek üzemeltetése. — Vajon mi igaz eb­ből? — tettük fel a kérdést Fedinisn­ec Ivánnak, a Já­rási Agrárellátó helyettes igazgatójának, valamint Csuprina Sztyepannak, ugyanezen­­ vállalat fő­könyvelőjének. — Az, hogy akadozik az üzemanyagokkal való ellátás, valóban igaz. Ezt a Szovjetunió megszűnése vonta maga után — ma­gyarázták a vállalat veze­tői egybehangzóan. — Ko­rábban sokkal olcsóbban és persze könnyebben jutot­tunk ezekhez, nem kellett napokat, heteket értük járni, mint tesszük ezt ma. Ljasko Mihail, válla­latunk igazgatója jelenleg is Nadvornán tartózkodik, s ott 50 tonna 72 oktán­számú, 75 millió karbo­vanec értékű benzin meg­vásárlásáról tárgyal. Kre­­mencsugból, Herszonból, Odesszából és más helyről is kapunk üzemanyagot. — Hány tonna üzem­anyagot kaptak és értéke­sítettek az év elejétől? — 1280 tonna benzint, 2250 tonna gázolajat, va­lamint 109 tonna kenőola­jat kapott a járás vállala­tunkon keresztül, mondta Csuprina úr. Ennél több mint inkább a minőséggel van bajunk, hiszen az egy­re romlik. A benzinnél­ az oktánszámokat már figye­lembe se veszik, a gázolaj pedig inkább üzemanyag­keverék, mintsem motor­ba való hajtóanyag. Ez aztán lerövidíti a gépek élettartamát. — Lesz-e elegendő üzem­anyag és kenőolaj az idei aratás elvégzéséhez? Be­szélik, hogy vállalatuk fi­zetésképtelen, mert a kol­lektív gazdaságaink nem utalják át idejében a pénzt az önök számlájára, hogy megvásárolhassák a ben­zint, a gázolajat... — Ez valóban így­ van. Ugyanis amíg át nem utal­juk a megyei Agrárellátó­nak a szükséges pénzössze­get, addig­ nem hajlandók velünk tárgyalni. A mező­gazdasági nagyüzemeknek kell tehát megelőlegezni a szükséges pénzösszege­ket, hogy be tudjuk sze­rezni az üzemanyagot. Ez sokszor akadozik. A tava­szi munkákra fordított pénzt nagyjából már törlesztet­ték velünk szemben. Mind­össze 7 millió karbovanec az adósságuk, ami viszony­lag nem sok. Nyakunkon az aratás, amelyhez 450 jég. Ha ehhez hozzávesz­­szük a kenőanyagot is, ak­kor­­615 millió karbovane­­cet kell kifizetnünk. Ezt­ már meg kellett volna előlegezni mostanra, ám késlekednek vele a nagy­üzemek.­ Még az sem le­het mentség, hogy a tava­­szi munkákhoz szükséges üzemanyagért 538 millió karbovanecet fizettek ki. — Van-e tartalékuk üzemanyagból?­­ — Van, de nem sok. Mindössze 88 tonna ben­zin és 70 tonna gázolaj van a tartályokban. — Kölcsönt vettek-e fel, hiszen nehéz helyzetben vannak? — A megyei Agrárellá­tó 2 milliárd karbovane­­ces kölcsönéből mi 80 mil­liót kaptunk. Május 20- től kezdődően erre 245 százalékos kamatot állapí­tottak meg, ami miatt ne­künk­ is legalább 10 szá­zalékkal kell emelni az üzemanyag értékesítési árát. Csak így maradha­tunk talpon! — Egyszóval: lesz üzem­anyag? — Reméljük, lesz. Meg­próbálunk kisebb tételek­ben beszerezni benzint, gázolajat. Valamelyest könnyíti a helyzetet, hogy a megyei Agrárellátó sza­bad­ kezet adott az üzem­anyagok­ beszerzése terén. Most már közvetlenül a finomítóktól kapjuk a kő­olajszármazékokat. — Köszönöm a tájékoz­tatást. Kocsis András " A LÉPCSŐZETESSÉG ELVÉVEL Markitán Volodimir fontos árucikk szétosztá­sát? Érdekes, ha áremelés­ről, új adókról van szó, azt sietnek teljesíte­ni, ha viszont az embe­reknek kellene adni vala­mit, akkor... FEN­Y­KÉPTU­DOSÍTÁS Dolgos nép él nálunk, szereti az énekszót is. A beregszásziak nagyon vár­ták már a Zakarpatszki szpivanocski együttes elő­adásait. Ezt három éve hozták létre jelenlegi ve­zetőjének, Smihirilova Szvitlanának a kezdemé­nyezésére. Az együttes koreográfusa­i egyébként Rokicki Zsuzsanna. A gyermekzeneiskola folklór­­együttese hírnévre tett szert nemcsak járásunkban, hanem az egész megyében, sőt ennek határain túl is. Sok vetélkedőn, szemlén végeztek az elsők között A kollektíva nem túl nagy létszámú, ám minden tagja nagyon szereti a kár­pátaljai dalokat, énekeket, amelyeket évszázadokon keresztül énekeltek az itt élők. — Annak ellenére, hogy kollektívánk főleg kárpát­aljai népdalokat és tánco­kat ad elő — mondta az együttes vezetője —, van­nak tagjai között az ukrá­nokon kívül magyarok és oroszok is. A gyerekek rendszere­sen megjelennek a próbá­kon, pedig sokan falun él­nek, s a busz nem jár mindig. Palkina Antonyi­­na például Macsoláról, Kegye Jurij Hunyadiról, Újhelyi István Búcsúból, Homutnik Leszja és Roman, valamint Kapralov Volo­­dimir pedig a geológusok lakótelepéről jár be.­Az idén az együttes tag­jai közül heten fejezik be a zeneiskolát, öten szeret­nének felvételt nyerni az Ungvári Zeneművészeti Szakiskolába. A kollektíva szponzora egyébként a 11. sz. szak­munkásképző (igazgatója Hecko Mihail). Reméljük, hogy a továbbiakban is tá­mogatja majd a gyereke­ket. Maradjon közöttünk az ének, hiszen ez segít leküz­deni az akadályokat! (Tudósítónk) A képen: A Zakar­patszki szpivanocski együttes tagjai, szólista Lampert Olena. Maradjon közöttünk az ének! HOGY MIK VANNAK! EZ IS MEGÉR FÉL MILLIÁRDOT! Az emberek, a sajtó, a televízió­­ mostanában egy­re csak azt keresi, kit is terhel a felelősség amiatt, hogy ilyen sanyarú a sor­sunk. Bírálat éri többek között a Legfelsőbb Ta­nácsot, valamint ennek alsóbb színtű prototípu­sait is. Lehet ezen vitat­kozni, ám ahogy mond­ják, nem zörög a haraszt... Egyébként is csak azt kapjuk, amit megérde­meltünk! Lehetséges, hogy a városi tanács 14. ülés­szakán ilyen megfonto­lásból indultak ki a kép­viselők, amikor határo­zatot hoztak arról, hogy 200 millió karbovanecet halmoznak fel városrende­zés céljára. Ez dicséretes dolog! Az már kevésbé az, hogy milyen módját vá­lasztották ennek! A kép­viselők úgy határoztak, hogy a tulajdonformá­tól függetlenül minden vállalattól pénzt gyűj­tenek be, vagy ha az adott cég nem képes fi­zetni, akkor az összeg fejében munkálatokat vé­gezhet el. A módszerek inkább a­­ parancsuralmi rendszerben megszokot­takhoz hasonlítanak. Nap­világot látott egy doku­mentum Pataki Istvánnak, a városi tanács végre­hajtó bizottsága elnöké­nek aláírásával. Íme a teljes szöveg: »Kert 1993. június 6. iktatószám: 105. A Népképviselők XXI. összehívású Beregszászi Városi Tanácsa 14. ülésszakának 1993. má­jus 28-án kelt határozata értelmében kérjük, hogy a 001142987. sz. szám­lára utaljanak át 500.000 ezer karbovanecet, hogy pénzt halmozzanak fel városrendezés céljára, vagy végezzenek el meg­beszélt volumenű munká­latot az adott összegben. Aláírás«. Lehetséges, hogy ha a városi tanácsban lenne egy jogi végzettségű szakember, akkor ha­sonló okmány nem látott volna napvilágot. Ám... Vavilin Olekszij, a Ljud­­mila Kisvállalat főszer­kesztője nem volt rest, s elővette a helyi illeté­kekről és adókról szóló törvényt, s megnézte, tör­vényes-e, hogy 500 mil­lió karbovanecet követel­nek tőle. Ezt követően válaszlevelet írt: »Tisztelt Pataki úr! Az Ukrajnai Miniszteri Ka­binet által a helyi illeté­kekről és adókról kiadott dekrétum felsorolja a helyi illetékeke­t és adó­kat. A dekrétum 18. sz. cikkelyének megfelelően a helyi önkormányzatok­nak nincs joguk arra, hogy bővítsék ezek lis­táját, nem irányozza elő, hogy pénzösszegeket von­janak el »városrendezés céljára«, így tehát a Népképviselők XXI. ösz­­szehívású Beregszászi Vá­rosi Tanácsa 14. üléssza­kának határozata nem kö­telező , érvényű a Ljud­­mila Kisvállalatra. Az említett dekrétum 15. cikkelye értelmében azt követően, hogy a helyi önkormányzati szervek határozatot hoznak a kommunális adóról, a Ljudmila Kisvállalat­nak mint jogi személy­nek át kell utalnia a minimális munkabér 10 százalékát az éves munka­béralapból kiindulva, ám ez nem haladhatja meg az adózás alá eső jöve­delem 10 százalékát, amely az adóalany rendelkezé­sére áll (a dekrétum 23. sz. cikkelye). Ez az összeg pedig sokkal ke­vesebb, mint az ön ál­tal követelt 500 000 000 karbovanec. Egyébként is, II. Sándor cár 1861. feb­ruár 19-én megszüntette a jobbágyrendszert, az úrbért az Orosz Biroda­lomban. Igaz, Ukrajná­ban hivatalosan ez még nem történt meg. Tiszte­lettel... Aláírás«. A kommentár felesle­ges. összeállította: Markiján Volodimir BEREGI HÍRLAP 700 ÉVE BEREGSZÁSZ! Járási­­központunkat 700 évvel ezelőtt már mai nevén emlegették. Er­ről győződtünk meg a minap a Megyei Állami Levéltárban járva. Tör­tént ugyanis, hogy a közelmúltban a KMKSZ Beregszászi Járási Szerve­zete az Egri Káptalan Ma­gánlevéltárából meg­kapta egy fontos doku­mentum másolatát. Az Esztergomi Káptalannak az 1284. október 28-án kelt, a plébániákhoz írott leveléről van szó, amely­ben több helyen is emlí­tik Zeuleus (Szőlős) és Beregzaza (Beregszász) ne­vét. A dolog érdekessége, hogy Lehoczky Tivadar a »Bereg vármegye mo­nográfiája« c. könyvében a Heves Megyei Levél­tárban végzett kutatásai­ra hivatkozva az 1504-es évszámot említi, mint a Beregszász név első elő­fordulásának dátumát. A KMKSZ járási szert­vezete a Megyei Állami Levéltárnak ajándékozta a dokumentum másolatát. F. M. ♦ I. wild

Next