Beregi Hírlap, 1993. július-december (49. évfolyam, 46-95. szám)
1993-07-01 / 46. szám
MINDENT ELTAKAR... A nagyszőlősi határőrök adatai szerint a teherforgalom számára fenntartott kishatárforgalmi határátkelőn ez év május 10- től június 10-ig, azaz egy hónap leforgása alatt 1830 kamion lépte át a határt Románia felől. Ezek mindegyike keresztülhaladt járásunk területén, sőt többségük városunk központján hajtott át! Ők fuvaroznak, mi fuldoklunk!Már többször szó esett arról, hogy korlátozni kellene a városközponton áthaladó teherforgalmat. Az utcák lakói, az iskolák pedagógusai közös leveleket írtak ez ügyben, a képviselők interpellációkat intéztek az illetékesekhez. Ám ahogy mondják: falra hányt borsó lepereg! Azok pedig, akik az egyszerű halandók szemében megtestesítik az államhatalmat, alárendeltjeik védelmét, időnként hiábavaló erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megmentsenek bennünket a mérgezéstől. Tiltó közlekedési táblákat, helyeztek el, a közlekedésrendészet munkatársai is ügyeletet tartottak itt, hogy betartassák az előírásokat. A városi és a járási tanács hivatalos döntést hozott arról, hogy kitiltják az átmenő teherforgalmat a városközpontból. Ám a kamionok továbbra is füstölnek... Miféle játék ez? Mit érnek a határozatok? Ezek könnyen megszületnek, ám nagyon kezdeti stádiumban van annak a mechanizmusnak a kidolgozása, amely biztosítaná, hogy valóra is váltsák ezeket. Ezzel pontot is lehetne tenni, ha nem lenne egy HA. Van egy törvény arról, hogy a határmenti körzetekben fizetni kell a rakományok szállításáért. Nem hivatalos forrásokból úgy értesültünk, hogy egy kamionnak az országba való beléptetésekor 50 dollárt kap az államkincstár. Ha ez így van, akkor a kérdés automatikusan lekerül a napirendről, mivel a szovjethatalom alatt a felépítménynem védte, hanem kíméletlenül kizsákmányolta az alattvalóit. S ha a helyi adókról és illetékekről szóló dekrétum 16. sz. cikkelyének megfelelően a különböző szintű költségvetésekhez dollárok gurulnak majd, egészségünkért cserébe... akkor rájövünk, hogy mennyi keveset ér az életünk! Ha így is volt, ezt nem szabad eltűrni. Ám ők tovább fuvaroznak, mi pedig tovább fuldoklunk oooooo iNTERJCNK 1993. július 1., csütörtök ›»‹«»«»› Járásunkban olyan szóbeszédek keringenek, miszerint mezőgazdasági nagyüzemeink vészes helyzet elé néznek az aratás idején. Ugyanis nincs benzin, gázolaj és híján vannak a kenőanyagoknak is, ami nélkül elképzelhetetlen a kombájnok és egyéb gépek üzemeltetése. — Vajon mi igaz ebből? — tettük fel a kérdést Fedinisnec Ivánnak, a Járási Agrárellátó helyettes igazgatójának, valamint Csuprina Sztyepannak, ugyanezen vállalat főkönyvelőjének. — Az, hogy akadozik az üzemanyagokkal való ellátás, valóban igaz. Ezt a Szovjetunió megszűnése vonta maga után — magyarázták a vállalat vezetői egybehangzóan. — Korábban sokkal olcsóbban és persze könnyebben jutottunk ezekhez, nem kellett napokat, heteket értük járni, mint tesszük ezt ma. Ljasko Mihail, vállalatunk igazgatója jelenleg is Nadvornán tartózkodik, s ott 50 tonna 72 oktánszámú, 75 millió karbovanec értékű benzin megvásárlásáról tárgyal. Kremencsugból, Herszonból, Odesszából és más helyről is kapunk üzemanyagot. — Hány tonna üzemanyagot kaptak és értékesítettek az év elejétől? — 1280 tonna benzint, 2250 tonna gázolajat, valamint 109 tonna kenőolajat kapott a járás vállalatunkon keresztül, mondta Csuprina úr. Ennél több mint inkább a minőséggel van bajunk, hiszen az egyre romlik. A benzinnél az oktánszámokat már figyelembe se veszik, a gázolaj pedig inkább üzemanyagkeverék, mintsem motorba való hajtóanyag. Ez aztán lerövidíti a gépek élettartamát. — Lesz-e elegendő üzemanyag és kenőolaj az idei aratás elvégzéséhez? Beszélik, hogy vállalatuk fizetésképtelen, mert a kollektív gazdaságaink nem utalják át idejében a pénzt az önök számlájára, hogy megvásárolhassák a benzint, a gázolajat... — Ez valóban így van. Ugyanis amíg át nem utaljuk a megyei Agrárellátónak a szükséges pénzösszeget, addig nem hajlandók velünk tárgyalni. A mezőgazdasági nagyüzemeknek kell tehát megelőlegezni a szükséges pénzösszegeket, hogy be tudjuk szerezni az üzemanyagot. Ez sokszor akadozik. A tavaszi munkákra fordított pénzt nagyjából már törlesztették velünk szemben. Mindössze 7 millió karbovanec az adósságuk, ami viszonylag nem sok. Nyakunkon az aratás, amelyhez 450 jég. Ha ehhez hozzáveszszük a kenőanyagot is, akkor615 millió karbovanecet kell kifizetnünk. Ezt már meg kellett volna előlegezni mostanra, ám késlekednek vele a nagyüzemek. Még az sem lehet mentség, hogy a tavaszi munkákhoz szükséges üzemanyagért 538 millió karbovanecet fizettek ki. — Van-e tartalékuk üzemanyagból? — Van, de nem sok. Mindössze 88 tonna benzin és 70 tonna gázolaj van a tartályokban. — Kölcsönt vettek-e fel, hiszen nehéz helyzetben vannak? — A megyei Agrárellátó 2 milliárd karbovaneces kölcsönéből mi 80 milliót kaptunk. Május 20- től kezdődően erre 245 százalékos kamatot állapítottak meg, ami miatt nekünk is legalább 10 százalékkal kell emelni az üzemanyag értékesítési árát. Csak így maradhatunk talpon! — Egyszóval: lesz üzemanyag? — Reméljük, lesz. Megpróbálunk kisebb tételekben beszerezni benzint, gázolajat. Valamelyest könnyíti a helyzetet, hogy a megyei Agrárellátó szabad kezet adott az üzemanyagok beszerzése terén. Most már közvetlenül a finomítóktól kapjuk a kőolajszármazékokat. — Köszönöm a tájékoztatást. Kocsis András " A LÉPCSŐZETESSÉG ELVÉVEL Markitán Volodimir fontos árucikk szétosztását? Érdekes, ha áremelésről, új adókról van szó, azt sietnek teljesíteni, ha viszont az embereknek kellene adni valamit, akkor... FENYKÉPTUDOSÍTÁS Dolgos nép él nálunk, szereti az énekszót is. A beregszásziak nagyon várták már a Zakarpatszki szpivanocski együttes előadásait. Ezt három éve hozták létre jelenlegi vezetőjének, Smihirilova Szvitlanának a kezdeményezésére. Az együttes koreográfusai egyébként Rokicki Zsuzsanna. A gyermekzeneiskola folklóregyüttese hírnévre tett szert nemcsak járásunkban, hanem az egész megyében, sőt ennek határain túl is. Sok vetélkedőn, szemlén végeztek az elsők között A kollektíva nem túl nagy létszámú, ám minden tagja nagyon szereti a kárpátaljai dalokat, énekeket, amelyeket évszázadokon keresztül énekeltek az itt élők. — Annak ellenére, hogy kollektívánk főleg kárpátaljai népdalokat és táncokat ad elő — mondta az együttes vezetője —, vannak tagjai között az ukránokon kívül magyarok és oroszok is. A gyerekek rendszeresen megjelennek a próbákon, pedig sokan falun élnek, s a busz nem jár mindig. Palkina Antonyina például Macsoláról, Kegye Jurij Hunyadiról, Újhelyi István Búcsúból, Homutnik Leszja és Roman, valamint Kapralov Volodimir pedig a geológusok lakótelepéről jár be.Az idén az együttes tagjai közül heten fejezik be a zeneiskolát, öten szeretnének felvételt nyerni az Ungvári Zeneművészeti Szakiskolába. A kollektíva szponzora egyébként a 11. sz. szakmunkásképző (igazgatója Hecko Mihail). Reméljük, hogy a továbbiakban is támogatja majd a gyerekeket. Maradjon közöttünk az ének, hiszen ez segít leküzdeni az akadályokat! (Tudósítónk) A képen: A Zakarpatszki szpivanocski együttes tagjai, szólista Lampert Olena. Maradjon közöttünk az ének! HOGY MIK VANNAK! EZ IS MEGÉR FÉL MILLIÁRDOT! Az emberek, a sajtó, a televízió mostanában egyre csak azt keresi, kit is terhel a felelősség amiatt, hogy ilyen sanyarú a sorsunk. Bírálat éri többek között a Legfelsőbb Tanácsot, valamint ennek alsóbb színtű prototípusait is. Lehet ezen vitatkozni, ám ahogy mondják, nem zörög a haraszt... Egyébként is csak azt kapjuk, amit megérdemeltünk! Lehetséges, hogy a városi tanács 14. ülésszakán ilyen megfontolásból indultak ki a képviselők, amikor határozatot hoztak arról, hogy 200 millió karbovanecet halmoznak fel városrendezés céljára. Ez dicséretes dolog! Az már kevésbé az, hogy milyen módját választották ennek! A képviselők úgy határoztak, hogy a tulajdonformától függetlenül minden vállalattól pénzt gyűjtenek be, vagy ha az adott cég nem képes fizetni, akkor az összeg fejében munkálatokat végezhet el. A módszerek inkább a parancsuralmi rendszerben megszokottakhoz hasonlítanak. Napvilágot látott egy dokumentum Pataki Istvánnak, a városi tanács végrehajtó bizottsága elnökének aláírásával. Íme a teljes szöveg: »Kert 1993. június 6. iktatószám: 105. A Népképviselők XXI. összehívású Beregszászi Városi Tanácsa 14. ülésszakának 1993. május 28-án kelt határozata értelmében kérjük, hogy a 001142987. sz. számlára utaljanak át 500.000 ezer karbovanecet, hogy pénzt halmozzanak fel városrendezés céljára, vagy végezzenek el megbeszélt volumenű munkálatot az adott összegben. Aláírás«. Lehetséges, hogy ha a városi tanácsban lenne egy jogi végzettségű szakember, akkor hasonló okmány nem látott volna napvilágot. Ám... Vavilin Olekszij, a Ljudmila Kisvállalat főszerkesztője nem volt rest, s elővette a helyi illetékekről és adókról szóló törvényt, s megnézte, törvényes-e, hogy 500 millió karbovanecet követelnek tőle. Ezt követően válaszlevelet írt: »Tisztelt Pataki úr! Az Ukrajnai Miniszteri Kabinet által a helyi illetékekről és adókról kiadott dekrétum felsorolja a helyi illetékeket és adókat. A dekrétum 18. sz. cikkelyének megfelelően a helyi önkormányzatoknak nincs joguk arra, hogy bővítsék ezek listáját, nem irányozza elő, hogy pénzösszegeket vonjanak el »városrendezés céljára«, így tehát a Népképviselők XXI. öszszehívású Beregszászi Városi Tanácsa 14. ülésszakának határozata nem kötelező , érvényű a Ljudmila Kisvállalatra. Az említett dekrétum 15. cikkelye értelmében azt követően, hogy a helyi önkormányzati szervek határozatot hoznak a kommunális adóról, a Ljudmila Kisvállalatnak mint jogi személynek át kell utalnia a minimális munkabér 10 százalékát az éves munkabéralapból kiindulva, ám ez nem haladhatja meg az adózás alá eső jövedelem 10 százalékát, amely az adóalany rendelkezésére áll (a dekrétum 23. sz. cikkelye). Ez az összeg pedig sokkal kevesebb, mint az ön által követelt 500 000 000 karbovanec. Egyébként is, II. Sándor cár 1861. február 19-én megszüntette a jobbágyrendszert, az úrbért az Orosz Birodalomban. Igaz, Ukrajnában hivatalosan ez még nem történt meg. Tisztelettel... Aláírás«. A kommentár felesleges. összeállította: Markiján Volodimir BEREGI HÍRLAP 700 ÉVE BEREGSZÁSZ! Járásiközpontunkat 700 évvel ezelőtt már mai nevén emlegették. Erről győződtünk meg a minap a Megyei Állami Levéltárban járva. Történt ugyanis, hogy a közelmúltban a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezete az Egri Káptalan Magánlevéltárából megkapta egy fontos dokumentum másolatát. Az Esztergomi Káptalannak az 1284. október 28-án kelt, a plébániákhoz írott leveléről van szó, amelyben több helyen is említik Zeuleus (Szőlős) és Beregzaza (Beregszász) nevét. A dolog érdekessége, hogy Lehoczky Tivadar a »Bereg vármegye monográfiája« c. könyvében a Heves Megyei Levéltárban végzett kutatásaira hivatkozva az 1504-es évszámot említi, mint a Beregszász név első előfordulásának dátumát. A KMKSZ járási szertvezete a Megyei Állami Levéltárnak ajándékozta a dokumentum másolatát. F. M. ♦ I. wild