Beregi Hírlap, 2002. január-június (58. évfolyam, 1-51. szám)

2002-01-05 / 1-2. szám

"Valami elveszett, valami nincs..." (Szavalóverseny, a hit, a remény és a szeretet jegyében) Immár ötödik alkalommal rendezték meg a Beregszászi Magyar Gimnáziumban a "Hit, remény, szeretet" vallási témájú versmondó versenyt. Mint minden évben, az idén is a magyarországi Szent Adalbert Misszió részéről Átányi László volt a főszponzor (aki nem vehetett részt a rendezvényen egyéb elfoglaltsága miatt). A verseny lebonyolítását most is Bacskó Mária, a Beregszászi Magy­ar Gimnázium igazgatóhelyettese vállalta magára. Öt évvel ezelőtt mindössze 39 szavaló vállalta a megmérettetést, aztán 51, tavalyelőtt 73, tavaly pedig 93 diák nevezett be a versenyre. Az idei érdeklődés minden várakozást felülmúlt: több mint százan jelentkeztek, közülük 80-an "rajthoz is álltak". Azért csak ennyien, mert sok gy­ereket az in­fluenza megakadály­ozott abban, hogy vállalja az utazást. A versenyzők a gimnázium adventi hangulatot sugárzó klubtermében gyüle­keztek, ahol Bacskó Mária köszöntötte az egybegyűlteket. Kifejezte azt a reményét: lélekben minden szavaló felkészült arra, hogy közvetítse a hallgatóságnak és a zsűrinek a vallási témájú v­ersek mondaniv­alóját. A szavalók négy korcsoportban mérték össze tehetségüket. Jómagam Horkay Zsuzsa tanárnővel és Kucsinka Katalinnal, a beregszászi katolikus egyházközség hitok­tatójával a legkisebbeket, az 1—3. osztályo­sokat hallgattam meg, akik 12-en voltak. Köz­öttük Nagy Flóra Boglárka (Zrínyi Ilona Középiskola, felkészítő Kishegyi Mária) lett az első. Bendik Ildikó (Beregszászi 6. Sz. Általános Iskola. Weinrauch Katalin) a második helyet szerezte meg. Fü­löp Hajnalka (Vári Középiskola. Vidnyánszky Éva) harmadik lett. A BMKSZ szimpátiadíját Nagy Flóra Boglárka, a KMKSZ városi szervezetéét Haatik Miklós (Beregszászi 6. Sz. Általános Iskola, Huszti Jolán) kapta. Második korcsoport, 4.(I. osztály : 1. Parászka Emil (Kaszony. Parászka Ágnes), 2. Lőrinc/. Csaba (Nagy muzsaly. Vid­­nyánszky Éva), 3. Nagy Andrea (Beregszászi Magyar Gimnázium, az édesanyja készítette fel). A KMKSZ városi szerv­ezetének szimpá­tiadíját Mahacsek Richárd (Muzsaly. Vid­nyánszky Éva), a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház gy­ermekstúdiójának díját Báni Maja ( Beregszászi Magyar Gimnázium) érdemelte ki. Harmadik korcsoport, 7—9. osztály: 1. Túri Gréta (Beregszászi Magyar Gimnázium. Kocsis Marianna); 2. Salánki Ágnes (Beregszászi Magyar Gimnázium. Vidnyánszky Éva); 3. Ködöböcz Brigitta (Papi, Kiss Etelka). KMKSZ-díjban Pák Lívia (Tiszaújhely) részesült, a Bereginfo díját Fodor Beáta (Vári, Bíró Irma) érdemelte ki A felső korhatárban igen erős volt a mezőny. Itt a szervezők a magyarországi Vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimná­zium két magyartanárát, Zahor Józsefnét és Dobusné Részegh Emőkét kérték fel pártatlan zsűrinek. A két pedagógus örömmel szögezte le: meglepően jó produkciókat hallottak, így a versenyzők megosztott díjakat kaptak. 1. Baráth­ Viktória (Nagyberegi Refor­mátus Líceum) Orémuszné Bacskó Maja); 2. Trojnaja Anikó (Bátyú, Szántó Edit); 2. Krémer Sándor (Muzsaly. Vidny­ánszky Éva); 3. Kacsó Angéla (Beregszászi Magyar Gimnázium. Kádár Rozália); 3. Varga István (Nagyberegi Refomnátus Líceum. Orémuszné Bacskó Maja). A KMKSZ városi szervezetének díját Orosz­ Anna (Péterfalvi Refomnátus Líceum. Olasz Erzsébet) kapta. Ebben a korcsoportban több különdíjat adott át Horváth Anna szobrászművész, az Ukrajnai Képzőműv­észeti Szöv­etség tagja, Bohán Béla plébános és a Bereginfo szerkesztősége is. Nem véletlenül választottuk a tudósítás címéül Rozm­án János "Uram, mérlegre ne tedd!" című versének egyik sorát: sokszor érezzük magunk is, hogy valami elveszett, valami nincs. Sokszor veszítjük el lábunk alól a talajt. Ilyenkor lehet kapaszkodó a hit, a vallási témájú irodalom olv­asása. A szervezők köszönet­üket fejezik ki a szponzoroknak: a már említett Átányi Lászlónak (Szent Adalbert Alapítvány). Szilágyi Lajosnak, a Nagy­beregi Református Líceum igazgatójának (a szép könyvekért). Horváth Anna szobrászművésznek, Wein­­rauch­ Katalin írónőnek, aki a nemrég megjelent "Ecset nélkül fest a nap" című könyvéből 10 példányt ajánlott fel díjnak, a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetségnek, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség városi szervezetének, a Bereginfo című lapnak, valamennyi felkészítő tanárnak és nem utolsósorban a v­erseny­zőknek, akik szép élményekkel ajándékozták meg a költészet kedv­előit. A v­erseket öröm­mel hallgatta meg Bohán Béla, a beregszászi katolikus egyház plébánosa és Angéla nőv­ér is. Végezetül ide kív­ánkozik Horváth Anna szobrászművész, néhány gondolata. Egy szav­alóv­erseny attól v­álik színvonalassá, hogy a felkészítő tanárok és maguk a v­ersmondók is igényesen válogatnak a versek között. Miután több tanár is időhiányra hiv­atkozott, képzőművészünk felajánlotta: szívesen segít verseket válogatni. A Beregi Hírlap szerkesz­tőségének munkatársai nevében magam is felajánlhatom a segítséget abban a reményben, hogy jövőre is lesz szav­alóv­erseny . FÜZESI !­LAGDA A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Szeretettel és aggodalommal. Az új esztendő küszöbén (és az előfizetési időszak kapcsán) több olvasónktól kaptunk személyes hangú levelet. Alább ezekből idézünk szemelvényeket. Nagy­on szeretem a lapjukat, a járási újság hűséges előfizetője vagy­ok még a Vörös Zászló idejéből. Mostanában hiányolom Zubánics László történelmi tárgyai írásait. Jómagam ny­elv­ész vagyok, de a történelmet istenítem. Kérem, újítsák fel "A történész, jegyzetfüzetéből" című rovatukat, gondolom, sok olvasónak szereznének örömet ezzel. LIEMET MARGIT csetfalvai nyugdíjas pedagógus­n : "­­ Szeretettel köszöntöm a Beregi Hírlap magy­ar és ukrán kiadása v­alamennyi munka­társát, sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánok számukra. Köszönöm a sok szép élményt, amely­ben lapjuk olvasása során részesítettek. POPOVICS KALINA Jánosi, Sevcsenko u. 2. sz.­­ . . Szeretnék néhány gondolatot megosz­tani a szerkesztőséggel a Beregi Hírlappal kapcsolatban. Bár kisiskolás korom óta minden számú "vendége" volt otthonunknak, sajnálattal kell elmondanom, hogy az utóbbi időben a járási újság elégedetlenséget vált ki bennem. Azzal kezdeném: szomorúan tapasz­taltam, hogy az év elejétől az újság hetilappá változott (pedig még sokan emlékszünk arra az időre, amikor hetente háromszor hozta a postás). Igaz, most is nyolc oldalon jelenik meg, tehát nagyjából annyi, mintha hetente kétszer kapná az olvasó. De miért nem lehet ezt a gyakorlatban is így megjelentetni? Ha kézbe veszünk néhány számot, azt látjuk, hogy a címlapon a hatalom és a járási vezetők köszöntik az ünnepelteket. Olyan jól élünk, oly­an magas az életszínv­onalunk, hogy folyton csak ünnepelgetü­nk? A hátsó oldalon is csak ünnepelnek, ugyanis tele v­an név­napi és születésnapi köszöntőkkel. Megértem én, hogy önfenn­tartás végett szükség van a hirdetésekre, de így sokkal fontosabb dolgok maradnak ki helyhiány miatt. A heti műsort sem kellene közölni, mert ezt "okádja" ma már minden újság. A 2. oldalon gyakran találunk terjedelmes, untató írásokat, úgy látom, a gigantomániás szovjet rendszerből maradtak vissza, amikor még nagymértékben div­atban v­oltak a dicsekvő írások. A fent elmondottakat nem bírálat­képpen írom, hanem aggodalommal, hiszen a járási lap már akkor is megvolt, amikor a többi, a járásunkban most megjelenő újság szerkesztői még meg sem születtek. Befejezve írásomat, kívánok mindnyá­juknak kellemes karácsonyi ünnepeket és erőben, egészségben eltöltendő, békés, boldog új esztendőt. BÍRÓ BÉLA nagy beregi lakos 2002. január 5., szombat BEREGI HÍRLAP A TÖRTÉNÉSZ JEGYZETFÜZETÉBŐL II. Erzsébet angol királynő magyar gyökerei A világsajtó gyakran számol be arról, hogy egy-egy híres személyiségnek magyar gyökerei vannak. Ilyenkor örül a lelkünk, hogy no lám, ez a kis nemzet mennyi nagyságot adott a világnak! Ha alaposan belemélyedünk a témába, még olyan nevezetes személyiségnél is találunk magyar gyökereket, mint az 1952 óta uralkodó ІІ. Erzsébet angol királynő. De lássuk a tényeket. Kisrédei Rhédei Zsuzsánna Klaudia (II. Erzsébet ükany­ja) gróf Rhédei László és báró Inczédy Ágnes egyetlen gyermekeként született. 1812. szeptember 21-én keresztelték meg az erdőszentgyörgyi református templom­ban. Bécsben, a császárvárosban ismer­kedett meg későbbi férjével, Sándor wrürtenbergi herceggel, császári huszár­tiszttel, akivel 1835. május 2-án kötött házasságot. Ebben az esztendőben kapta a család a Hohenstein osztrák grófi címet. Ezt a nevet viselte a család 1863-ig, amikor férje unokatestvérétől, Vilmos wwürtenbergi királytól az ősi Teck hercegi címet kapta. Házasságukból egy fiú, Ferenc és két lány született. Zsuzsánna Klaudia a negyedik gyermekét várta, amikor 1841 szeptem­berében férjéhez utazott annak állomás­helyére, Grazba. A város alatt a kocsija az útszéli árokba borult, s a várandós asszony­­olyan sérüléseket szenvedett, hogy nyolc nap múlva, 1841. október 1-jén Pettau városában meghalt. Holttestét, utolsó kívánságának megfelelően, hazaszállították Erdőszentgyörgyre, itt temették el. Sírja fölé unokája, Teck Mary Victoria hercegnő, 1905 májusában —ekkor már V. György angol király felesége volt — emeltetett márvány síremléket. Rhédei Klaudia és Sándor wüürten­bergi herceg fia, Teck Ferenc az angol királyi családból nősült, feleségül vette Viktória királynő lányát. Lányukat, Teck Магу Viktóriát (1867—1953) V. György angol király vette feleségül. Fiúk, VI. György és Lady Elisabeth Bovves-Lyon házasságából született 1926-ban a ma is uralkodó II. Erzsébet. A nagyanyja emlékét őrző Mary Vic­toria királyné soha nem látta Rhédei Klaudiát, hiszen annak halálakor édesapja is mindössze négy éves volt. A szépséges Klaudia emlékét minden bizonnyal a férje, Sándor wwürtenbergi herceg őrizte meg, s táplálta fia és unokája lelkébe, aki csak 1885-ben táv­ozott az élők sorából. Az angol királyi család sem feled­kezik meg magyar őséről. Romániai látogatása során II. Erzsébet felkereste az erdőszentgy­örgyi templomot, s egy alapít­ványt tett a sír rendben tartására és a templom felújítására. ZUBÁNICS LÁSZLÓ Szülőföldünk Beregszász régi épületei A közelmúltban két csodálatos könyv jelent meg v­árosunkról: Zubánics László "Beregszászi útikalauz", illetve Csanádi Gy­örgy "Régi beregszásziak" című könyve. Mindkettőt szívesen lapozza az idősebb korosztály: elkalandozik a múltban, visszaidézi a letűnt idők embereit, ese­ményeit. Ám a köny­v­ekbe foglalt hasznos tudnivalókat a fiataloknak is ajánlhatjuk, mert tudniuk kell, honnan származunk, kik voltak elődeink, és milyen maradandó értékeket hagytak maguk után. A Beregszászi Magy­ar Gimnázium Szülőföldem szakkörét vezetem. A szakkör tagjai szeretnének minél többet megtudni városunk múltjáról, hagyomány­airól. Sokat árulnak el a régi beregszásziakról az épületek, így a szakkör tagjaival gyakran rójuk Beregszász utcáit, hogy ny­itott szem­mel észrevegyük, felfedezzük városunk értékeit. Együtt figyeltünk fel azokra a családi típusú tornyos lakóházakra, amely­ek sajátos hangulatot kölcsönöznek Beregszásznak. Érdeklődtünk, ki az alkotójuk, s amit a szakkör tagjaival sikerült kiny­omoznunk, most megosztjuk a Beregi Hírlap olvasótáborával is. Faragó József, e házak tervező építészmérnöke 1893-ban született, való­színűleg Kecskeméten. Nyilván ott szerzett építészmérnöki diplomát is. Faragó József beregszászi lányt vett feleségül. A család egy ideig Huszton lakott, az építész ott is lakóházakat tervezett. Több ház épült Tiszaúj­lakon is az ő tervei alapján. A múlt század 20—30-as éveiben költözött át a Faragó család Beregszászba. A város főépítészeként egy jellegzetes "villa­stílust" honosított meg. Ezekhez hozzátar­tozott egy csinos torony, egy ny­itott terasz, esetleg gang, így épült meg valószínűleg a 20­ 30-as években 11 villa a város külön­böző utcáiban. Szerencsére ezek mindegyike megvan, de persze az új gazdák ízlése szerint átalakítva. Megveszette Faragó József terv­ezte az akkor épülő templomok tornyát, illetve a már meglévő templom­­tornyok felújításában működött közre. Faragó József mint a város főépítésze igény­es volt a megjelenésére. Alacsony, vékony testalkatú volt, mindig elegánsan öltözködött, kis nyírott bajuszt viselt. Idős korára megvakult, 1976-ban hunyt el, földi maradvánnyai a római katolikus temetőben nyugszanak. A Rozsoskert és a valamikori Hársfa utca sarkán a családja részére tervezte meg és építette fel a képen látható kétszintes tornyos sarokházat, amelyben 1999-ig rokonai, a Mezei család tagjai laktak (nagy­obbrészt tőlük szereztük be a Faragó Józseffel kapcsolatos információkat). 1999- től az épület a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola tulajdonába került. A felújítás után igen mutatós, kényelmes vendégházat alakítottak ki a főiskolán oktató vendégtanárok részére. Az átalakítás során az udvar felőli részen a nyitott teraszt befedték, a terasz alá szobák kerültek, így elveszítette eredeti formáját. Szerencsére a tornyot v­áltozatlan állapotában újították fel. BORBÉLY IBOLYA, a Beregszászi Magyar Gimnázium Szülőföldem körének vezetője A képen: Faragó József, Beregszász egy­kori főépítésze tornyos családi villája a Rozsoskert utca sarkán (ma a Kárpátaljai Magy­ar Tanárképző Főiskola vendégháza). A szerző felvétele Gondolatok szerelemről, házasságról Az asszony életpályánk egy­edüli virág­­hintője és szívünk vágyainak legfőbb célja. Széchenyi István Ha az asszony feje befér is az ablakon, de ny­elve be nem férne. Dugonics András Az asszony a legtisztább tükörben sem látja soha oly feltűnőleg saját homlokán a redőket, mint barátnéi arcán. Eötvös József Nőtlen ember szerelme csak virág a kalap mellett. Petőfi Sándor Házasodni ment, mert a csapongó élet üdvtelen, rövid gy­öny­örből hosszú fájdalom. Vörösmarty Mihály A rózsa és a leány közt az a különbség­, hogy a rózsa nem tudja szépségét, a leány mindig tesz még hozzá. Kisfaludy Károly * 3. oldal

Next