Vörös Zászló, 1953. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
2 * A bukaresti Nemzeti Színház centenáriuma A marosvásárhelyi Állami Székely Színház előadásai a fővárosban Hazánk dolgozói január 14—24 között nagy lelkesedéssel ünnepelték a bukaresti Nemzeti Színház megnyitásának századik évfordulóját. Ebből az alkalomból országunk színházaiban ünnepi előadásokat tartottak. A marosvásárhelyi Székely Színház együttesét magas művészi színvonalú munkája eredményeképpen az a nagy megtiszteltetés érte, hogy az ország első színháza, a ,,J. SCaragiale" Nemzeti Színház, a centennáriumi ünnepségekre vendégül látta. Nem véletlen, hogy a fővárosi Nemzeti Színház a bukaresti ünnepi előadásokra, éppen a Székely Színház együttesét hívta meg. A Székely Színház első bukaresti vendégszereplése óta eltelt idő (népnév) alatt, olyan kiváló eredményeket ért el, amelykre dolgozóink országszerte felfigyeltek, s amelyek alapján bízvást állíthatjuk, hogy négy hazai magyar színházunk közül a Székely Színház együttese közelítette meg a leginkább azt az új típusú, a szocialista színházhoz méltó, eszmegazdag, magas színvonalú színjátszást, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a Szovjetunió színpadjain virágba szökkent. De az a tény, hogy a Székely Színház a román színjátszás seregszemléjén, a centennáriumi ünnepségeken, három előadással vett részt, nemcsak külön megbecsülést jelent, hanem egyszersmind fényes bizonyítéka annak is, hogy Pártunk és kormányunk szereti, becsüli, fontosnak tartja és szerető figyelemmel kíséri a nemzeti kisebbségek újjászületett színpad művészetit és tisztában van azokkal a nagy eredményekkel, amelyeket hazai magyar színművészetünk elért. A burzsoá ideológia elleni kemény harcban született Székely Színház hetedik éve, hogy mélyen hazafias, öntudatos, műsorpolitikával — az elkövetett és a még meglévő hibák ellenére — példamutatóan eleget tesz a színház magasrendű társadalmi hivatásának. A Székely Színház nagyszerű eredményei, országos viszonylatban is jelentős és kiváló teljesítményei elválaszthatatlanok népi demokratikus rendszerünk álalános előrehaladásától, a proletárdiktatúra megszilárdításától és kultúrforradalmunk nagyarányú kibontakozásától. Az olyan eszmegazdag és — bátran mondhatjuk — fővárosi színvonalú előadások, mint a színház Gorkij és Csehov előadásai, amelyek az ország különböző színpadjain az elmúlt színiévadokban kimagasló sikert arattak, egyenes következményei annak a nagy kulturális forradalomnak, amely hazánkban ma végbemegy. A Székely Színház nagyszerű eredményei azonban arról is tanúskodnak, hogy a szintusz együttese az élenjáró szovjet színpadművészet gyakorlatából sokat tanult és tanul ma is és figyelemmel kísérte a testvéri román színházak és különösen a L. Caragiale" Nemzeti Színház munkáját, amelynek termékenyítő hatását nem egyszer észlelhettük a Székely Színház nagyszerű teljesítményeiben. A főváros dolgozói, színészei és színházi szakemberei nagy érdeklődéssel várták a Székely Színház előadásait. Sokat vártak a színháztól, mert tudták, hogy a Székely Színház előadásai a hazai magyar színpadművészet legkiválóbb alkotásait tükrözik. A Székely Színház háromnapos bukaresti vendégjátékában a fővárosi dolgozók s a román színművészek élenjáró képviselői nem csalatkoztak. A színház három előadása (Caragiale. ..Elveszett levél". Móricz Zsigmond: „Úri muri" Kiss László és Kováts Dezső: „Vihar a havason") meggyőző erővel bizonyította be, hogy a Székely Színház méltó hordozója annak a nagy fejlődésnek, amelyet hazai magyar színpadművészetünk a felszabadulástól napjainkig megtett. Az a lelkes, szívből fakadó, percekig tartó tapsvihar, amellyel a főváros közönsége köszöntötte mindhárom előadás végén a színház együttesét, mely kifejezője volt annak, hogy a román dolgozók nagyrabecsüik a Székely Színház munkáját és büszkék arra, hogy hazánkban a magyarnyelvű színpadművészetnek olyan kiváló nagytehetségű, művelői vannak, mint KOVÁCS GYÖRGY, DEILY FERENC, SZABÓ ERNŐ ANDRÁSI MÁRTON, Kovács György, Delly Ferenc, vagy Szabó Ernő művészetére, kiváló színpadi alakításaira, " fővárosi színházak dolgozói, művészei és rendezői épp olyan büszkék, mint mi. A Székely Színház három bukaresti előadása azt is fényesen igazolta, hogy a Színház nagytehetségű művészei, a régi művészgárdához tartozó idősabb színészgeneráció az utolsó négy évben rendkívül nagy és figyelemreméltó fejlődést tett meg. Kovács Györgynek, Delly Ferencnek, Szabó Ernőnek és Andrási Mártonnak pártosabb lett a játékuk és játékstílusuk a demokratizálódás széles országútiján halad a kiteljesedés és tökéletesedés felé. Emellett a régi színészgárda mellet azonban növekvőben van a színháznál az az ifjú színésznemzedék is, amelyet már népi demokratikus rendszerünk nevel és amelynek a Párt adott erőt és lelkesedést a szocializmus építéséhez, a formájában nemzeti és tartalmában szocialista színpadművészet kiteljesítéséhez. Ehhez a fiatal színésznemzedékhez tartozó színészek közül LOHÁNSZKI LÓRÁND, SZABÓ OTTÓ, BÁNYAI MÁRIA, NEMES SÁNDOR és a többiek, a fővárosban szintén kimagasló sikert arattak. A Székely Színház „Úri muri" előadásához, vagy a többi országszerte ismert kiváló előadásokhoz azonban nem lehetett volna eljutni, ha nem sikerült volna annak, aki ezeket rendezte, nem utolsó sorban SZABÓ ERNŐNEK, TOMPA MIKLÓSNAK és DELLY FERENCNEK elfogadtatni a maga helyes felfogását azzal az egész együttessel, ami azzá tette a Székely Színházat, amivé tett, és amire valamenynyien büszkék vagyunk. Nem tagadjuk. Büszkék vagyunk arra, hogy tartományunk területén van, hogy a mi városunkban játszik estéről-estére az a fiatal színház, amely rövid pályafutása alatt az ország büszkeségévé lett. Büszkék vagyunk a Székely Színház teljesítményeinek magas művészi színvonalára, mert ebben Pártunk bölcs irányítását látjuk visszatükröződni. A Székely Színházat tartományunk dolgozói szeretik és nagyrabecsülik. De a fővárosi dolgozók nagyrabecsülése gyakoribb és főleg rendszeresebb színházlátogatásra kell, hogy késztesse városunk dolgozóit. A színháznak ez a nagy sikere ama kell ösztönözze a Székely Színház nézőközönségét, hogy szigorú bírálataival hatékonyan járuljon a jövőben hozzá a Székely Színház fejlődéséhez. A Székely Színház együttesét pedig a főváros dolgozóinak szívből fakadó nagyrabecsülése még álhatatosabb, még kitartóbb és még magasabb művészi színvonalú előadásokra kell hogy serkentse. Lelkesítse tanulásra, munkára, és harcra a Székely Színház minden egyes művészét és műszaki dolgozóját az a tudat, hogy Pártunk és kormányunk nagyrabecsüli munkájukat és népünk büszke nagyszerű teljesítményeikre. HAJDÚ GYŐZŐ KONZULTÁCIÓ ASzovjetunió segítség© e Román szépköztársaság felvirágzásának záloga „Berki is néz országunkra, látja, hogy az a nép békés építő munkájának óriási munkatelepévé alakult, látja, hogyan emelkednek az új üzemek és gyárak, hőerőművek és vízierőművek, amelyek többszáz kilométeres távolságra küldik a villanyáramot, hogy országutak és vasutak, tudományos és kulturális intézmények, pihenőparkok, kényelmes munkáslaká- sok, bölcsődék és napközi otthonok, egészségvédelmi intézetek születnek. ■ árja, hogy a dolgozók százezrei töltik üdülőhelyeken és gyógyfürdőkön szabadságukat, hogy az egykor sötétségben tartott munkások és parasztok tanulnak, művelődnek, harcolnak, hogy elsajátítsák a tudomány vívmányait.“ Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak ezek a szavai önkéntelenül is a sötét és szenvedésekkel teli múltat tárják elénk. A burzsoá földesúri rendszerben az ország, a romániai népek börtöne volt, „amelyben a tőkés földesúri rendszer, s a külföldi imperializmus láncraverve tartotta a román népet.“ (oh. Gheorghiu-Dej). Elvonul előttünk az ipari és mezőgazdasági munkások küzködéssel és áldozatokkal teli élete. Az ipari munkások a legelmaradottabb kürütrények között dolgoztak. A bányában térdig gázoltak a vízben, nem voltak szerszámaik és arra kényszerültek, hogy talicskával szállítsák a szenet. így emlékezik vissza Kopetin Géza, hazánk megbecsült sztahanovistája a régi Romániában leélt kegyetlen bányászéletre. A munkásokat nemcsak a tüdőbaj és más társadalmi betegségek kínozták, nemcsak a munkanélküliség és az éhezés kövekeztében romlott le szervezetük, de a munkavédelem hiányában is ezerszámra pusztultak el. Az imperialista trösztök kezén lévő „Steaua Romans" -nál például minden évben száz meg száz munkás égett szénné a kigyulladtSzondáknál. 1920-ban az aninai bányarobbanásnál 187 bányász halt meg. A mezőgazdasági dolgozók helyzete sem volt különb. Bár Románia főként mezőgazdasági termékeket termelő ország volt — a mezőgazdaság sokmillió dolgozó parasztjának nem volt kenyér és cukor az asztalán. A falu dolgozói olyan szegények voltak, hogy a lakosság mintegy háromnegyed része nem tudott magának lábbelit vásárolni. A bíró büntethette, a csendőr verhette a dolgozó parasztot, csúfot űzhettek belőle. Jól emlékezhetünk arra is, hogy országunk kultúráját a felszabadulás előtt nemcsak az írástudatlanság, de az igazán haladó művészet és tudo,mány üldözése, elfojtása is jellemezte. Csak nyolc év előtt volt mindez, aránylag rövid idő telt el azóta, s mégis, ez alatt az idő alatt ópiási változások mentek végbe országunk életében. Megdöntöttük a burzsoá-földesúri rendszert, kivettük a főbb termelő eszközöket a kizsákmányoló osztály kezéből, ráléptünk a szocializmus útjára. „A népi demokrácia létrejötte tehát elválaszthatatlanul hozzáfűződik a Szovjetunió létéhez, a Szovjetunió nagy győzelmeihez." — mondja Gh Gheorghiu-Dej elvtárs, „A népi demokratikus rendszer további erősödése az RNK-ban“ című cikkében. Az a tény, hogy országunkat a Szocialista Szovjet Állam fegyveres erői szabadították fel, döntő módon befolyásolta hazánk fejlődését. Ennek a ténynek következtében vált lehetővé, hogy a Kommunisták Romániai Pártja kibontakoztassa és győzelemre vigye a proletariátus és a dolgozók széles tömegeinek forradalmi harcát. A szovjet nép,a Szovjet Állam azonban nem állott meg ennél a segítségnél. A felszabadítás óta állandóan mélyíti a szovjet és román nép közötti megbonthatatlan barátságot. Ennek a testvéri barátságnak a szentesítése az a szerződés, amelyet öt évvel ezelőtt kötött meg a Szovjetunió és a Román Népköztársaság. E szerződés ragyogó példája a béke és szocializmus táborának országai között megvalósult új típusú kapcsolatoknak. Ezek a kapcsolatok a sztálini tanítás alapján az összes nagy és kis államok és népek teljes jogegyenlőségének elismeréséből fakadnak. Ezek az újtípusú kapcsolatok a proletárnemzetköziség alapján állanak Olyan országok együttműködéséről van szó, amelyeknek közös célkitűzései vannak — harcolni azért, hogy népeik minél boldogabbak legyenek. „Ennek az együttműködésnek a tapasztalata azt mutatja, hogy egyetlen tőkésország sem tudott volna olyan tényleges és magas műszaki színvonalú segítséget nyújtani a népi demokratikus országoknak, mint amilyent a Szovjetunió nyújt nekik. Nemcsak az a lényeges itt, hogy ez a segítség a lehető legolcsóbb és technikailag elsőrendű- A lényeg mindenekelőtt, az, hogy ennek az együttműködésnek az alapja az az őszinte óhaj, hogy egymáson segítsenek az általános gazdasági fellendülés érdekében." —- írja Sztálin elvtárs „A szocializmus gazdasági kérdései a Szovjetunióban“ című művében. A Szovjetuniótól kapott magas műszaki színvonalú segítség következtében országunk szocialista iparosítása viharos ütemben egyre felfelé ívelő vonalban fejlődik. A Szovjetuniótól kapott fejlett technikájú gépcsoportok, egész műszaki berendezések, tették lehetővé, hogy megteremthessük gépgyártó iparunkat. Fiatal gépiparunk szüntelenül fejlődik. Ma már sorozatban gyártunk: bonyolult szerszámgépeket, kőolajipari felszereléseket, bánya- és építkezési felszerelést, kis és középnagyságú energiafejlesztő készülékeket. Ennek következtében mezőgazdaságunknak, a könnyűiparnak és az élelmiszeriparnak szükséges felszereléseket 90 százalékban már mi állítjuk elő. Nyolc évvel ezelőtt a burzsoá földesúri rendszer idején a román vállalatok gépeinek 99 százaléka behozatalból származott. Büszkén mondhatjuk, hogy az 1952-ben épült gyárak és üzemek egész sorát kizárólag az országban gyártott gépekkel és berendezéssel szereltük fel. A magas műszaki színvonalú Szovjetunió által nyújtott segítség következtében fejlődő iparunk ma már nemcsak nyersanyagokat és félkészgyártmányokat szállít külföldre, hanem villanymotorokat, traktorokat, cementsorokat, különböző gépeket, sőt a kőolajipari felszerelésünkből is van kivihető feleslegünk. A fővárosunkban megnyílt ipari kiállítás élő bizonyítéka szocialista iparunk fejlődésének. A legfejlettebb technikájú szovjet gépek segítségével épülnek országunk nagy munkatelepein a békési „VI. Lenin" vízierőmű, a „Scânteia Háza" és a szocializmus felé haladó országunk más nagy építkezései. Nagy segítséget jelentenek iparunk fejlesztésében a szovjetromán teljes egyenjogúságon alapuló vállalatok, a „Sovrom“-ok. Felbecsülhetetlen értékű testvéri segítséget kapunk a szovjet emberektől azáltal is, hogy átadják nekünk fejlett munkamódszereiket. E módszerek átadása nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy országunkban kibontakozhatott a sztahanov-mozgalom. A szovjet emberek segítségét tapasztalják nap mint nap tartományunk dolgozói is. Ez a segítség gépek, nyersanyagok küldésében, szovjet dokumentációs anyagok, különböző munkamódszerek átadásában, technikusok közvetlen segítségadásában nyilvánul meg. A „Simó Géza“, az „Éltesei Mór“, a marosvásárhelyi Autójavító-műhelyek, a 8-as Építkezési Tröszt, a régeni Fűrészipari Kombinát- és sok más üzem méltán büszkélkedetik a nép tulajdonában lévő leg- VÖRÖS ZÁSZLÓ A „Muresul" Állami Filharmónia 27. hangversenye Az új zenei évad hangversenyei közül magasan kiemelkedett a művészi teljesítmény tekintetében a „Muresul" Filharmónia legutóbbi és azt megelőző hangversenye. Mindkét alkalommal örömmel állapíthattuk meg, hogy a Filharmónia igazgatósága, — figyelembe véve a múlt évad műsorpolitikájával kapcsolatos bírálatokat és javaslatokat, — ebben az évadban és különösen az új esztendőben, igyekszik műsorát a legkörültekintőbb gondossággal összeállítani. A kedd esti hangverseny sikere elsősorban Mircea Basarab bukaresti vendégdirigens munkáját dicséri. A fiatal és igen tehetséges karnagy szép sikerrel mutatkozott be a marosvásárhelyi zenekedvelő tömegek előtt. Mircea Basarab sikerét alapos karvezetési felkészültségének és helyes munkamódszerének tulajdoníthatjuk. Mircea Basarab olyan teljesítményt hozott ki a zenekarból, amilyenre ritkán adott példát az elmúlt évadban a filharmónia. A fiatal karmester a zenei átélés művészetének ragyogó példáját adta. Egész énre átélte az előadásra kerülő művek mondanivalóját s annak tökéletes tolmácsolására sarkalta az egész együttest. A műsor első számaként Zeno Francea „Bánáti rapszódiáját“ hallottuk. A „Bánáti rapszódia“ műfajának megfelelően idillikus hangulatú képekből és ropogós ritmusú táncdallamokból épült fel. A darabnak számos értéke mellett hiányosságai is vannak, amelyeket a darab tökéletes előadása nem tudott enyhíteni. A darab végefelé az egymásra torlódó szólamokban teljesen elvész a mű mondanivalója s a befejezés értelmetlennek tűnik. Míg a Vancea-darab kevésbbé nyerte meg a közönség tetszését annál nagyobb élményt jelentett Hacsaturjan neves szovjet zeneszerző egyik zseniális alkotásának, a „Gagane Suit“ hat tánctétele. A karnagy kitűnő felkészültségének és a zenekart magával ragadó képességének eredménye és bizonyítéka, hogy a maga nagyszerűségében érvényesült a különböző hangulatú táncok jellege s a közönség megfelelően érzékelni tudta a „Tűzvész-tánc“ vagy a „Lányok tánca“ mondanivalója közötti különbséget. A „Muresul“ Filharmónia érdeme, hogy a kácsátarjáni zene tolmácsolásában tökéletes kifejezésmódra tett szert. A hangverseny második részében Beethoven VII. szimfóniáját játszotta az együttes, amely feltétlenül az est legnagyobb élményét nyújtotta. A vendég karmester ebben a műben mutatta meg érettségét és elmélyültségét, valamint azt, hogy nem egyéniségének csillogtatására, hanem a szimfónia klasszikus szépségeinek kidomborítására törekszik. A pontos összjátékkal előadott első tétel, a rendkívül szép második tétel szinte áhitatos előadása, a lenyűgöző Scherzo és a perdülő ritmusú, magával ragadó hatású befejezés mind stílusban, mind technikai kivitelben messze felülmúlta az együttes átlagos teljesítményeit. A keddi hangverseny alkalmával örömmel állapíthattuk meg azt a jelentős fejlődést, amelyet a „Muresul“ Filharmónia együttese az utóbbi hónapokban felmutatott. Az egyre tökéletesebb összjáték és egyéni játékfegyelem, az egyes darabok kitűnő ismerete, mind azt bizonyítják, hogy a Filharmónia egyre nagyobb teljesítmények nyújtására lesz képes. Bross Attila Segited A .,Vörös Zászló" január hó 11-én megjelent száma megbírálta a 8-as építkezési tröszt keretén belül működő S06-os építkezési osztály vezetőségét azért, hogy a sajtóterjesztéssel nem foglalkozik kielégítően, a 806-os építkezési vállalat, vezetősége, személyesen az igazgató elvtárs, levelet küldött szerkesztőségünknek, amelyben, elismerve, hogy a lapunkban megjelölt bírálat helyes és építő volt, kihangsúlyozza, hogy személyesen ő maga sem foglalkozott kielégítően a sajtóterjesztés kérdésével. Az igazgató elvtárs levelében megemlíti, hogy a posta sajtóterjesztő osztálya, s személyesen az onnan kiküldött elvtárv a bírálat sem értesítette az igazgatóságot a fennálló hibákról. Így tehát őket is felelősség terheli azokért. Az igazgató elvtárs levelét így fejezi be: „Köszönöm a sajtónak, hogy figyelmeztetett, felhívta figyelmemet a hibákra, s ígérem, hogy a jövőben lelkiismeretesebben foglalkozom vállalatnak Bünden kérdésével, s nem feledkezem meg a sajtóterjesztésről sem, azért, mert a sajtó neveli a dolgozókat. A jövőben a sajtóterjesztő központtól kiküldött elvtársak pedig vegyék fel a kapcsolatot az igazgatósággal és mi mindig megadjuk a támogatást, s azon leszünk, hogy a sajtón keresztül minél több dolgozóhoz eljusson j . ,i szava.