Vörös Zászló, 1953. április (2. évfolyam, 78-103. szám)

1953-04-01 / 78. szám

A mozdonyvezetők 500-as mozgalmának fellendítéséért A vasúti szállítási forgalom fontos szerepet tölt be nemzetgazdaságunk fejlődésében, az ötéves terv négy év alatti teljesítéséért folytatott harcban. A gyors és jól megszervezett szál­lítás kérdése, a vasútnál dolgozó valamennyi munkás és technikus tevékenysége központjában áll. Ilyen vonatkozásban fontos és nagyjelentő­ségű szerepet tölt be a mozdony­­vezetők 500-as mozgalma, amelynek fő célkitűzései: a mozdonyok képes­ségének tervszerű maximális kihasz­nálása, a vasúti szállítás magasabb színvonalra való emelése, hogy az megfeleljen a fejlődésben lévő nem­zetgazdaságunk követelményeinek. Az 500-as mozgalom — a vasúti szállítás sztahanovista mozgalmának kifejezője — felszínre hozza a meg­lévő belső erőforrásokat, amelyek felhasználásával a mozdonyvezető csoportok nagymértékben fokozzák a termelékenységet, növelik a lefutott napi átlagkilométerek számát, túl­szárnyalják az előirányzott tonnák szállítását és emelik a vonatok ke­reskedelmi sebességét. Az ötszázas mozgalom harmoniku­san kapcsolja össze a minél több ki­lométerért és minél nagyobb tonna­­mennyiség vontatásáért folytatott harcot, a munka minőségének meg­javításával, a mosások közötti javí­tások kiküszöbölésével, valamint a kilométerek minél nagyobb számú leszakadásával két főjavítás között. Mintegy eredménye az 500-as moz­galom fellendülésének, a leszaladt napi átlagkilométerek számának ál­landó emelkedése, így 1949-ben 1947-hez viszonyítva 57 százalékkal emelkedett a személyvonatoknál és több mint 40 százalékkal a tehervo­­natoknál az elért napi átlagkilométe­­rek száma. Hasonlóképpen a marosvásárhelyi sűtőház 500-as mozdonyvezetői 1952- ben 1949-hez viszonyítja a személy­­vonatoknál 35 és a tehervonatoknál 49 százalékban fokozták a napi átlag elért kilométerek számát. Az 500-as mozgalom egyik célki­tűzése a turnusz-grafikon rendszeres betartása. A turnusz-grafikon tisz­­teletben tartásával az 500-as moz- port"vezetőknek sikerült érezhetően emelni a mozdonyok kihasználásának foké* Bebizonyították, hogy a meg­­é­anított m­aieridőket 10—15 száza­­lehet csökkenteni, a mozdonyok állomásozási idejének megrövidítésé­vel valamint a kiinduláskor végre­­hajtott fő ellenőrzéssel mellőzni le­het útközben a mozdonyfelü­lvizsgálá­­sokat. Az 500-as mozgalom célkitűzései közé tartozik a technikai és kereske­delmi sebesség közötti fcsilendség csökkentése, melynek megvalósítása a forgalom helyes megszervezésétől függ. Ebből következik, hogy ha a forgalmisták helyesen és jól irányít­ják a közlekedést, tevékenyen hozzá­járulnak a két sebesség közti kü­lönbség csökkentéséhez. Az 500-as mozgalom másik cél­kitűzése az, hogy teljesen kiküszö­bölje a javításokat két kazánmosás között. Ez megköveteli a mozdony tökéletes ismeretét, működését és rendszeres karbantartását. Marosvásárhely 500-as mozdony­­vezetőinek, helyesen alkalmazva a Lunin szovjet sztahanovista munka­­módszerét, sikerült a legjobb állapot­ban tartani gépeiket, egyénileg végre­hajtva a kisebb javítási munkálato­kat, ami értékes eredmények elérésé­hez vezetett. így Vajnár István, Nagy Albert és Vetési Ábel sztaha­novista mozdonyvezetőknek sikerült fűtőik támogatásával a két kazán­mosás között nagymennyiségű fűtő­anyagot megtakarítani, fokozni a le­szaladt kilométerek számát és telje­sen kiküszöbölni a menetidőközbeni technikai zavarokat. A marosvásárhelyi fűtőház 500-as mozdonyvezetői jól karbantartva gé­peiket, több ezer kilométerrel szár­nyalták túl a két főjavítás közötti előirányzatot, így Tanászi József, Kocsis I. József mozdonyvezetők és Demeter Gábor, Kacsó György fűtők, valamennyien párttagok, 56.98,5 kilo­métert szaladtak normán felül, két főjavítás között. Hasonlóképpen Wagner Mihály, Pitó Imre fűtővel és Soós József mozdonyvezető, Sárosi Mihály fűtővel az elmúlt évben .32,30­­ kilométert valósítottak meg normán felül. Ezek az eredmények azt igazolják, hogy az 500-as mozgalom hatalmas lépésekkel viszi előre a vasúti szállí­tás termelését és állandóan fokozza a termelékenységet. Az 500-as mozgalom célkitűzései­nek megvalósításában legfontosabb tényező a szovjet sztahanovisták munkamódszereinek alkalmazása. Ma hazánk 500-as mozdonyvezetői sike­resen alkalmazzák Lunin, Papavin, Krivonosz, Blazsenov, Klavdia Bara­­novszkaja és más szovjet sztahano­visták módszereit. A marosvásárhelyi sűtőház­­ 500-as mozdonyvezetői is szép eredmények­kel alkalmazzák a fentemlített mód­szereket, ami oda vezet, hogy foko­zatosan emelkedik a leszaladt napi át­a­tkilométerek száma, kiküszöbölik a javításokat a két kazánmosás kö­zött és többezer kilométerrel sz­ár­­nyanák túl a két főjavítás közötti p­ői­ányzatot. Különösen szép eredményeket ér­tek el a Klavdia Baranovszkaja szov­jet sztahanovista mozdonyvezetőnő „a mozdony pénzügyi terve módsze­rének“ széleskörű alkalmazásával. E módszer bevezetésével a marosvásár­helyi sűtőház 500-as mozdonyvezetői csak a februári hónapban 193 tonna fűtőanyagot takarítottak meg. Az egyéni teljesítmények közül a Wágner Mihály, György László moz­donyvezetőké, Pitó Imre, Incze Pál fű­tőké, akik jól alkalmazva a fent említett módszert, mozdonyukkal 45,3 tonna tüzelőanyagot takarítottak meg. Ki­váló teljesítményeikért mindnyájan elnyerték a sztahanovista címet. A fent említett sztahanovisták minden út után kiszámították az elhasznált fűtőanyagmenny­iséget a normához viszonyítva és megállapították, hogy honnan erednek a megtakarítások. Az eddig megemlített megvalósítá­sok mellett az 500-as mozgalomban még vannak hiányosságok. Gyakran előfordul, hogy a mozdonyon végzett javítási munkálatok nem elég jó minő­­ségűek, ami akadályozza az 500-as mozgalom fellendülését. Példa erre a marosvásárhelyi javítóműhelyben dolgozó Ollender Gyula lakatos ese­te, aki nem volt elég alapos a félévi javítási munkálatoknál, a 324.648-as mozdonynál repedten szerelte fel a légszivattyú gőzbeeresztőjét, ami aka­dályozta a mozdony teljes kapacitású tevékenységét. Egy másik hiányosság, ami aka­dályozza az 500-as mozgalom fellen­dülését a marosvásárhelyi sűtőház­­ban: a bürokratikusan megkötött szocialista versenyszerződések. A márciusban kötött szerződések között nagy számban találhatók olyanok, melyekben a dolgozók rendes köteles­ségeiket vállalják, például azt, hogy rendesen jönnek munkába, karban­tartják a szerszámokat, rendesen járnak gyűlésekre. A sűtőháznál még nagyszámú géppel írt bürokratikus szerződést is találhatunk, ami nem járul hozzá a munka fellendítéséhez, mert a dolgozók nem éreznek semi­­lyen felelősséget a vállalt kötelessé­geikkel szemben. Az 500-as mozgalom fellendítéséért a marosvásárhelyi sűtőház vezetősé­gének, alapiszervezetének ,­és üzembi­zottságának­­mindent el kell követ­niük, hogy gyakorlatban megvalósít­sák Gheorghiu-Dej elvtárs által a vasúti munkások országos értekezle­tén meghatározott feladatokat. E feladatok megvalósításával, az elért eredmények állandó fokozásával az 500-as mozgalom tevékenyen hozzájárul a vasúti forgalom maga­sabb színvonalra való emeléséhez, eleget tesz a nemzetgazdaságunk ál­landó megszilárdításáért folytatott harc követelményeinek. WEISZ SÁNDOR y a tavaszi ALSÓBÖLKÉNY község néptaná­csának végrehajtó bizottsága magáé­vá tette a tavaszi vetési csata előkészí­tésében és végrehajtásában ráháruló feladatokat. A vetési terv elkészítése és elosztása már pár héttel ezelőtt be­fejeződött. A vetési munkálatokat irá­nyító bizottság munkatervet készített, amely minden egyes bizottsági tagra konkrét feladatokat ró. Így például Nádas faluban Stavila Ioan képviselő felel a magvak megtisztításáért. Micu Nicolae képviselő a gazdasági szer­számok megjavításáért. Marcu­ Ale­xandrás tanító a gyümölcsfák megtisz­tításáért.. Így osztották el a feladatokat Alsó­­börkény többi falujában is. A vetési munkálatokat irányító bizottság nyo­­mon követi az egyes feladatok elvég­zését és minden héten rendszeresen megtartott üléseken a végrehajtó bi­zottság tudomására hozza a terepen szerzett tapasztalatokat. Ennek a munkának az eredménye m meg is mu­tatkozik. A gazdasági szerszámok ja­vítását időben elvégezték, a csírázta­­tás 90 a magvak tisztítása 75 száza­lékban van elvégezve. RSONOR községben ugyancsak meg­tették a szükséges lépéseket a tava­szi csata előkészítése érdekében. Az ekéket és a többi mezőgazdasági szer­számokat megjavították. A községet 25 körzetre osztották, a község hatá­rát pedig 4 dűlőre. Mindegyik élén egy-egy felelős áll, aki az előkészítő munkálatokat irányítja és ellenőrzi azok végrehajtását. Monor község dolgozó parasztai a kedvező időt vár­ják, hogy megkezdjék a vetést. A vetési kampány előkészítésében egyes helyeken hiányosságok tapasz­talhatók. DEDRÁD községben például a ve­tési terveket még nem készítették el és nem osztották ki, annak ellenére, hogy a pártunk és kormányunk a ta­vaszi vetési csata előkészítéséről és végrehajtásáról szóló határozatában kitűzött határidő óta már eltelt több, mint egy hónap. Március 18-ig a ve­tési terveket alig 60 százalékban ké­szítették el és osztották ki. Ezért a lemaradásért nagy felelősség­ terheli Baciu Anát, a községi néptanács vég­rehajtó bizottságának titkárát. Baciu Ana nem vette figyelembe a község vetési tervéből eredő feladatokat, durva módon túllépte hatáskörét és a végrehajtó bizottság tudta nélkül változásokat eszközölt több termelő vetési tervében és így az összesítés során egyenlőtlenség mutatkozott. BÁTOS községben sem kielégítő a helyzet, bár itt is értek el bizonyos eredményeket. A vetési tervek elosz­tása megtörtént. A Bátos községhez tartozó Dedrádszéplak faluban a ta­vaszi vetési kampány a végéhez kö­zeledik. Nagyok azonban a lemaradá­sok az előkészítési munkálatoknál ép­pen Bátos községben, tehát a végre­hajtó bizottság és mezőgazdasági szer­vek szeme előtt. Itt a mezőgazdaság szerszámok kijavítása alig 87 száza­lékban történt meg, a magvak tisztítá­sa 70 százalékban, nem­­beszélve gyümölcsfák tisztításáról, amelye mindössze 29 százalékban hajtottak végre. Mindezek a hiányosságok azt bizo­nyítják, hogy vannak egyes végrehajt bizottságok és különösen elnökök akik nem tanulmányozták és nem tet­ték magukévá a párt- és kormányha­tározatból fakadó feladatokat, bár­kl felelnek közvetlenül a tavaszi mező­gazdasági munkák végrehajt­ásáért. A Határozat utasítja a pártszerve­zeteket és a néptanácsok végrehajtó bizottságait, hogy rajonok és községei között hazafias versenyeket kezdemé­nyezzenek. Az IMS- szervezetekre az a feladatot rója, hogy biztosítsák tag­jaiknak részvételét a hazafias verse­nyekben és javasolják, hogy a tarto­mányi szakszervezeti tanácsok útjai mozgósítsák a falusi szakszervezet csoportokat a tavaszi vetési csata idő előtti végrehajtásáért. Mindezek tel­jesítése érdekében keveset tettek ed­dig. A hazafias versenyeket felülre indítják el és nem a tömegek kezde­ményezik. A pártalapszervezetek, min az alsóbörkényi, dedrádi, bátosi , más községi pártalapszervezetek nem irányítják az IMSZ szervezetek tevé­kenységét, a dolgozó parasztokat nem mozgósítják a tavaszi vetési kampány idő előtti elvégzésére k­ észítsük elő alaposan vetési csatát Régen-rajonban VÖRÖS ZÁSZ­LÓ Ihogy Ők értelmezik a nép vagyonának védelmét Porzó hófúvásban, március 16-án, Papp János, a szárazajtai néptanács állategészségügyi felelőse a néptanács lovaival és szekerével Barótra indult hivatalos ügyek elintézése végett. Mivelhogy nem szereti az egyedüllé­tet, az állategészségügyi felelőssel ment Papp József, a néptanács alel­­nöke, Csutak László kollektor, Szent­­páli Sándor néptanácsi alkalmazott és felesége, aki tanítónő. Mind olyan emberek, akiknek magatartása példát kell hogy mutasson a dolgozó pa­rasztoknak és akiktől sokat is várnak. Hogy történt, hogy nem, de Bará­ton az igen fontos „hivatalos ügyek“ elintézése közben „felöntötték a ga­ratra“ a szárazajtai néptanács olyan tagjai, mint az alelnök, az egészség­­ügyi felelős és társaik. Majd a nagy­­baconi korcsma előtt is kikötötték egy kicsit kipihenni fáradalmaikat. Csakhogy a „pihenés“ igen elhúzó­dott és az állategészségügyi felelős megfeledkezett nemes feladatáról, „az állatok egészségének védelméről“. Ugyanis, amíg ők kívülrőtlbelülről melegedtek, addig a két ló türelmesen állta a hideg szelet, a zivatart. Hi­szen az „állategészségügyi felelős“ lovai, amelyeknek éppen csak az egészségét nem védi senki, — éppen­séggel nem a mostani gazdája, az „állategészségügyi felelős“. Már-m­ár összeeséshez közeledett a két szegény pára, amikor a legrózsásabb­­ango­laiban és nem a legjózanabb állapot­ban kiléptek a korcsmából a „hivata­los ügyek intézői“ és nótás hangu­latban feltápászkoduak a szekérre. Természetesen az állategészségügyi felelősnek kell hajtani a lovakat, mert hiszen ő tudja, hogyan kell bánni az állatokkal, mert ő magyarázza a dolgozó parasztoknak is az állatok védelmét. Tehát, amint sikerült felül­­niök a szekérre, Papp János állat­egészségügyi felelős elkapja a gyep­lőt, igazából rácsapkod a lo­vakra. Mint az orkán, úgy száguld a két ló Nagybacon utcáin le és fel, aztán újból vissza. Az állatok egész­ségét védő „felelős“ csak egyre csap­kodja a szegény lovakat. Azok liheg­nek, ü csepeg -­luk a veríték, fújnak, már-már, hogy elkapják a szekeret. A nagybaconi dolgozó parasztok pe­dig rémülten nézik a jelenetet. Egy­szer csak azt látják, hogy valaki irtó sebességgel kirepül a szekérből. Ami­kor feltápászkodik, felismerik benne a szárazajtai állategészségügyi fele­lőst, Papp Jánost. Mosolyukkal és meg­jegyzéseikkel az olyan emberrel szembeni megvetésüket tolmácsolják, mint „aki vizet prédikál s bort iszik". — Ebben az esetben valóban bort ivott „az állatok védelmezője és igazi barátja“. Még ezzel sem ért véget a sze­gény párák kínzása, mert nyögve és sajgó végtagjait tapogatva, Papp János újból feltápászkodott a sze­kérre. Dühe ekkor tetőfokra hágott. Őrült módjára ütni-verni kezdte a lovakat, míg útitársai ijedtükben le­­ugráltak a szekérről. De ez sem ret­tentette meg a nemes „állategészség­ügyi felelőst“, s az állatok kínzását tovább folytatta, amíg a lovak össze nem rogytak az egyik híd mellett. A járókelők jóvoltából és nem az állategészségügyi felelős, sem pedig a néptanács alelnökinek és útitársai­­nak jóvoltából, mégis megszabadult a szárazajtai néptanács két lova. Mi csak azt mondjuk, hogy a néptanács alelnöke még mindig azt a közmon­dást teszi magáévá, hogy „közös ló­nak túrás a háta“. Papp Jánosnak pe­dig javasoljuk, hogy „állategészség­ügyi felelős“ címét „állatkínzó fele- lős­­sé változtassa rá. A rajoni néptanács vonja felelős­ségre a mulatozó, duhajkodó és köz­vagyont rongáló néptanácsi tisztvise­lőket. TAKÓ MAGDA levelezd ­ Nagyobb figyelmet a szocialista versenyeknek A kiskendi „Petőfi Sándor“ kollektív gazdaság tagjai március 23-án meg­kezdték a tavaszi vetést. A gazdaság két brigádja jól dolgozott. Első nap 2 hektár napraforgót vetettek, majd rá­tértek a zab és árpa vetésére. Az elért eredmények azonban nem kielégítőek, azért, mert a gazdaság ke­retén belül nem a­lakult ki a verseny. Vajda János és Bíró József brigádosok, Rácz János, a gazdaság elnöke és Gergely János alapszervezeti titkár, bár ismerik a szocialista verseny fon­tosságát, nem igyekeznek azt ösztö­nözni és szervezett formában beindí­tani. Március 18-án, az alapszervezeti ülésen határozatot hoztak a tavaszi vetési kampány támogatására, a tagok munkába való bevonása által. Ennek a határozatnak a megvalósítása érde­kében azonban nagyon keveset tettek. Gergely János alapszervezeti titkár úgy véli, hogy most még nem időszerű a verseny, mert a mostani munka még nem olyan fontos. Ez a helytelen felfo­gás annál is inkább elítélendő, mert a mezőn dolgozók nagy része tisztában van azzal, hogy a tavaszi vetés idején minden megnyert nap a termés bősé­gét és a hektáronkénti terméshozam növelését jelenti. Az ilyen helytelen magatartást sü­r­­gősen fel kell számolni és a gazdaság vezetősége szervezze meg alaposan a szocialista versenyt és ösztönözze azo­kat, akik kitűntek a munkában. TÖBB FELELŐSSÉGÉRZETET NAGYKENDEN A nagykendi „Dózsa György“ kol­lektív gazdaságban is megkezdték a tavaszi vetést. Március 25-ig 4 hektár zabot, 6 hektár árpát vetettek el és 2 hektár őszi vetést simítottak meg. A gazdaságban lemaradás észlelhető, ami annak tulajdonítható, hogy a gazda­ság vezetősége és egyes tagjai nem tartják tiszteletben a mintaalapszabály­zat előírásait. A tavaszi vetés nem tör­tént brigádonkénti beosztással, bár papíron szerepel a föld és a leltár brigádok közötti elosztása. Súlyosabb hiba azonban az, hogy nem tartották tiszteletben a mintaalap­­szabályzat 13-ik szakaszát, amely elő­írja, hogy a gazdaságba belépett min­den egyes tag köteles természetben biz­tosítani a vetőmagot. Nem tartották szem előtt ezt a kötelezettséget , így a gazdaság vetőmagszükséglete nincs biztosítva. A tél folyamán pedig Máté Jánosnak, a gazdaság elnökének nem jutott eszébe a tavaszi vetőmag beszer­zése. Most, amikor itt az ideje és vetíti kell, futkosnak ide-oda a szükséges ve­tőmagért, így telnek el a napok, marad a vetés. Az idő nem jár. A vetést idejé­­ben el kell végezni. Ennek érdekében a kollektív gazdaság vezetősége sokkal nagyobb felelősségérzettel végezze feladatait. NEM BIZTOSÍTOTTÁK AZ ÜZEM­ANYAGOT ÉS ÁLLNAK A TRAKTO­ROK A nyárádszeredai GTA 8-ik traktor­­brigádja Marian Dumitru vezetésével megkezdte a tavaszi vetést Balavásá­­ron, majd Egrestőn. A traktoristák nagy lendülettel dolgoznak tervfeladataik teljesítéséért. Mély, egyenes barázdá­kat húznak. A Minisztertanács határo­zata a traktoristák új javadalmazási rendszeréről még jobb munkára lel­kesíti az ifjakat. Mindegyik traktor 1 hektár föld felszántásával teljesíti túl napi előirányzatát. A traktorok jó mun­kája azonban a kampány beindulása után pár nappal megszakadt. ■ Március 20-án a 24-es számú traktor elromlott, ami abból adódott, hogy a téli javítás nem volt alapos. Fél napig tartott a traktor megjavítása. Március 25-én csak egy traktor mehetett ki a mezőre, mert a többinek nem volt üzemanyaga, pedig ezt már március 21-én kérték. A nyárádszeredai GTÁ annak idején a Cobadin-Constanta GTÁ munkakö­zösségének felhívására válaszolva vál­lalta, hogy meggyorsítja és jó feltéte­lek között biztosítja a tavaszi munkák elvégzését, de a kezdet azt mutatja, hogy nem tett eleget ennek a vállalás­nak. A versenyfelhívás egyik pontjá­ban szerepelt, hogy a traktoristák a Bunyejev óragrafikon módszere alap­ján dolgoznak. A traktorokra fel van szerelve az óragrafikon, de a 6-os trak­torbrigád egyetlen traktoristája sem­ alkalmazza a módszert, nem is tudják, mennyit teljesítnek. Jó lenne, ha a vállalásokat nemcsak papírra írva őriznék az Irattárban, hanem a gyakorlatban végre is hajta­nák azt.

Next