Vörös Zászló, 1953. július (2. évfolyam, 154-180. szám)
1953-07-01 / 154. szám
Eredményes munkát fejt ki a „Bernáth Andor11 cukorgyár műszaki kabinetje A dolgozók műszaki színvonalának emelése tekintetében, amely lényeges feltétele a haladó munkamódszerek kiszélesítésének, nagy feladat hárul a műszaki kabinetekre. Minél több mérnököt, technikust, mestert, munkást mozgósítva, a műszaki kabineteknek minden erejükkel elő kell segíteniük, hogy a dolgozók elsajátítsák a technika ismereteit. A műszaki kabinetek egy másik igen fontos feladata az újító mozgalom állandó ösztönzése, valamint a beérkezett újítások elbírálása és azok meghatározott időre való elintézése. A „Bernáth Andor“ cukorgyár műszaki kabinetje sikeresen birkózott meg ezekkel a feladatokkal. A pártalapszervezet irányításával és az üzembizottság segítségével négy szakmai tanfolyamot szerveztek Kidolgozták a tanfolyam programmját és biztosították az előadások anyagát. Különös gondot fordított a műszaki kabinet az újítások megvitatására és azok határidőn belüli megoldására. A kabinet titkára, aki egyben újítófelelős is, munkaterv szerint oldja meg a kérdéseket. A műszaki kabinet május 1-e tiszteletére kiállítást rendezett, ahol fényképek révén népszerűsítette az üzem négy sztahanovistáját és néhány újabbkeletű újítást mutatott be, így Kocsis Kálmán ipari hőmérőjét és a gyár újítói által készített különböző tárgyakat. Igen szép teljesítmény a Kürthi István csoportja által — május 1-e tiszteletére — hulladékanyagokból készített fúrógép is. Műszaki kabinetünk állandó figyelemmel kíséri a műszaki könyveket és folyóiratokat, — különösen a szovjet szakmai irodalmat, — hogy a leghaladottabb munkamódszerek segítségével állandóan hozzájáruljon a termelékenység emeléséhez. A műszaki kabinet munkájában azonban vannak hiányosságok is, így például, akárcsak az elmúlt években, a karbantartási időszakban csökkent az újítók száma, ami minden bizonnyal a répafeldolgozás időszakában újból megindul. Ez jórészt az üzemszezon jellegével függ össze, de kiküszöbölhető lett volna, ha a műszaki kabinet a tömegek alkotó kezdeményezését jobban irányítaná. A műszaki kabinet nem használta fel eléggé azokat a lehetőségeket sem, amelyeket a faliújság nyújt az újítók népszerűsítésére és a tanfolyamokon részvevők mozgósítására. Az újítási témákat évente kétszerháromszor is kifüggesztették ugyan a faliújságra, de külön mozgósító cikkek nem jelentek meg azokkal kapcsolatosan. A műszaki kabinet előtt az a feladat áll, hogy augusztus 23-a és a Világifjúsági Találkozó tiszteletére még eredményesebb munkát fejtsen ki a haladó munkamódszerek tervszerű kiszélesítésében és az újítók alkotó kezdeményezésének irányításában. HARTVIC ISTVÁN, a ..Bernáth Andes:a cukorgyár vegyészmérnöke MI IS MEGYÜNK ÉPÍTENI Hazánk egy nagy zsunácatelep. Naponta érkeznek hírek szerte az országból, hogy hazánk ifjúsága ajándékok készítésével, új művészi alkotásokkal, munkasikerekkel, új sportpályák építésével köszöntik a Világifjúsági Találkozót. Mindenütt szorgos kezek építik, tatarozzák, szépítik a házakat, épületeket és a tegnap még elhanyagolt háztelkeket virágoskertekké varázsolják. Népköztársaságunk békeszerető honpolgárai, ifjak és idősek, nők és férfiak egyaránt fáradhatatlanul dolgoznak városuk, falujuk szépítésén. Hazánk ifjúsága nagy érdeklődéssel kíséri e hatalmas munkálatokat és nap szont nap újabb, friss erők mennek a munkatelepekre A Magyar Autonóm Tartomány ifjai is örömmel iratkoznak fel, hogy ők is elmehessenek a „V. I. Lenin“ vizierőmű építéseihez, ahol munkájukkal hozzájárulhatnak a szocializmus felépítéséhez. Tartományunkból a III. Világ- Hiúsági Kongresszus és a IV. Világifjúsági és Diák-Bétetalálkozó tiszteletére 38 ifjú indult el a békési munkatelepre. Marosvásárhely I MSZ-szervezetének székházába lépve, egy csoport beszélgető, üldögélő ifjút látunk. Lebarnult arcukról öröm, jókedv sugarok. Közelebb menve megtudjuk,minden vágyuk az, hogy önkéntes munkára menjenek a „V. I. Lenin“ vizierömfihöz. — Te János, milyen érzéssel indultál el otthonról ? — kérdi a csoport egyik tagja. — Én őszintén megvallva várva vártam ezt a pillanatot, amikor a rajoni bizottság értesíteni fog, hogy már lehet menni. Amikor kijött a kiküldött elvtárs és szólt nekem, örömömben képes lettem volna gyalog elmenni arra a nagy munkatelepre. Nem tudom, hogy ti ezen a véleményen vagytok-e, de én úgy érzem nagy megtiszteltetés az, hogy elmehetek arra a nagy rrunkatelepre, ahol százával dolgoznak az ifjak s ahol szakmát is tanulhatnak. Nem tudom, hogyan hálálhatom meg pártunknak és kormányunknak irántam való szerető gondoskodását. — Ide figyeljetek elvtársak, — szól közbe egy másik ifjú, — elhatároztam, hogy amikor megérkezünk és beosztanak a munkahelyre, olyan szorgalmasan fogok dolgozni, hogy mielőbb kiérdemeljem az élmunkás címet. Milyen nagy öröm és nyilyen nagy büszkeség és kitüntetés élmunkásnak lenni, igaz-e Gyula ? — Igaz, igaz. — És, te Gyula, mit határoztál ". Mi akarsz lenni ? Hisz tudom hogy nagyon szereted a sportot, kultúrmunkát, remélem választottál kedved szerint, — mondja Jancsi a mellette ülő, gondolataiba mélyedt barátjának. — Nem találok szavakat, — szólal meg Gyula kis szünet után, — hogy elmondjam mindazt, amit érzek. De azért megpróbálom megmagyarázni egy pár szóban. Mint tudjátok szeretek sportolni, szeretem a kultúrmunkát, de első a termelés, ez a legfontosabb számomra. Elgondolkozik, majd így folytatja. — Munkahelyemen először is igyekezni fogok, hogy elsajátítsam a jó munkamódszereket. Versenyre hívom valmelyik munkatársamat és a legnagyobb, amit el akarok érni az, hogy a Világifjúsági Találkozó tiszteletére élmunkás legyek. Sport és kulturális téren pedig, amint tudjátok, minden felszerelés rendelkezésünkre fog állani. Augusztus 23. tiszteletére leteszem az MVK próbákat. Igyekezni fogok, hogy bekerüljek a röplabdacsapatba. Ezek volnának az én terveim, s hiszem, hogy meg is valósítom őket. — Nagy dologba vágod a fejszét Gyula — szól oda Lukács. De elérheted, amit akarsz — lelkesíti barátját. — De azért mi sem maradunk le igaz-e Pali ? Mi is gondolkoztunk és határoztunk is. Beiratkozunk a politikai körbe, szépirodalmi könyveket fogunk olvasni, a termelésben pedig minden igyekezetünkkel azon fogunk lenni, hogy minél szebb eredményeket érjünk el a VIT tiszteletére. — De elvtársak, gondolkozzatok csak egy kicsit: ezer falut fognak villamosítani, amikor készen lesz a vízierőmű — mondja Gyula. Milyen sokember fog majd villany mellett olvasni. Mnyen nagy megtiszteltetés hozzájárulni e nagyszerű mű mielőbbi felépítéséhez. — Örömest megyünk, hangzik innen is, onnan is a válasz. Az ifjak pártunk és kormányunk gondoskodását, amit nap mint nap élveznek, munkájukkal akarják meghálálni, s be akarják bizonyítani, hogy hasznos építői az új, épülő szocialista hazának. BODOR PÉTER VÖRÖS ZÁSZLÓ A rugonfalvi kollektív gazdaság tagjai mellékgazdaságuk fejlesztéséért Rugonfalva községben 1950 júliusában hatvan család indult el a szocializmus útján. Azóta megváltozott a község arculata, szabad kollektivisták a boldogabb élet felé vezető úton közös erővel építik saját gazdaságukat. Sikerrel küzdöttek le minden kezdeti nehézséget. Pártunk és kormányunk támogatta a kollektivistákat és ennek a nyomán már az első évben szép eredményeket értek el. Terméseredményük jóval felülmúlta az egyéni gazdálkodókét. A kollektív gazdaság tagjai a gépek segítségével bő termést értek el. A kollektivisták munkájuk után 20—30 mázsa részesedést kaptak csak búzából, nem beszélve egyéb terményekről. A kollektív gazdaság tagjainak életszínvonala évről-évre emelkedik. Az eredmények láttán a község dolgozó parasztjai egyre többen kérték felvételüket a kollektív gazdaságba. 1952 tavaszán a község dolgozóinak 96 százaléka a kollektív gazdaságba lépett. Párszáz hektárral megnőtt a földterületük is. A behozott állatállomány nem volt elégséges a nagy kiterjedésű föld megművelésére. A pártalapszervezet irányításával a rajoni néptanács technikusainak a segítségével a vezetőtanács termelési tervet készített, melyben célul tűzték ki a gyenge állatállománynak fajállatokkal való feljavítását és tervbe vették a mellékgazdaság kifejlesztését is. A tagok egy része kezdetben nem akarta megérteni az állatállomány fejlesztésének jelentőségét, sem a mellékgazdaság kifejlesztését. Az alapszervezet komoly politikai munkát kellett kifejtsen, míg minden tag megértette, hogy az állatállomány és a mellékgazdaság kifejlesztése hozzájárul a kollektív gazdaság erősítéséhez és a tagon életszínvonalának emeléséhez. Ma, 1953-ban, a tagok büszkék jól kezelt fajánlataikra. Jelenleg 81 tehenük, számos növendékállatuk, 36 lovuk és több csikójuk van. A mellékgazdaság fejlesztését a Micsurin-körbe elhangzott előadásokon tanultak alapján végzik, felhasználva munkájukban a szovjet kolhozok gazdag tapasztalatait is. Nagy gondot fordítottak a juhállomány létszámának gyarapítására is. Ebben az évben juhállományukat 40-ről 200-ra emelik. A kollektív gazdaság mellékgazdaságának jó jövedelmi forrása a sertéstenyésztés is.Míg a gazdaságnak megalakulásakor csak 1 anyakocája volt, ma 36-ra emelték azok számát. Kiss Lajosné és Miklós Mihályné mindent elkövetnek, hogy sikeresen alkalmazzák a szovjet módszereket a sertéstenyésztésnél. Mellékgazdaságuk továbbfejlesztése érdekében 15 méhcsaládot vásároltak, úgyszintén egy nyúltenyészetet is létesítettem. A tagok a zöldségtermesztés jövedelmezőségéről már az első évben meggyőződtek, 1952-ben 11 ezer kiló zöldséget értékesítettek a szövetkezetben és a piacon. Ebben az évben négy-szer annyit számítanak eladni, mert a területük is nagyobb és szakszerűbben művelik azt meg. A múltban Rugonfalva községben nem termeltek szőlőt. A kollektív gazdaság tagjai, a micsurini tanítások alapján, elhatározták, hogy meghonosítják a szőlő termesztését is. Ebben az évben 6 ezer szőlőtőkét ültettek el. Ezt jövőben 20.000-re emelik. A szőlőtermelés meghonosítása olyan vidéken, ahol még nem termeltek, fontos lépést jelent a gazdaság felvirágoztatásának útján., A kollektív gazdaság alapszervezete és a vezetőtanács újabb kezdeményezésekkel foglalkozik, hogy a tagok pénzbeli jövedelmét és életszínvonalát tovább emeljék. A Világifjúsági Találkozó tiszteletére A NYÁR ADREMETEI 7 osztályos iskola tanulói lelkesen készülnek a Világifjúsági és Diák-Béketalálkozóra. A pionírok vállalták, hogy kiparkírozzák a bentlakás udvarát. Szüleik segítségével salakot és kavicsot hordtak a röplabda-pálya elkészítéséhez. Az egység pionírjai elöljárnak a tisztasági versenyben is, így köszöntik a pionírok a VIT-et, — írja Borbély Erzsébet, levelező. A SZÉKESI pioníregység levelezői a következő eredményekről számolnak be: örömmel várjuk és szeretettel köszöntjük a VIT-et. Tudjuk, hogy legjobban tanulásunkkal járulhatunk hozzá a VIT méltó köszöntéséhez. A tanuláson kívül kivettük részünket a gyakorlati munkából is, így a zöldséges kertet rendbe tettük, kigyomláltuk és cikkeket írtunk a faliújságra, jelmondatokat készítettünk. Szép eredményeket akarunk mi is felmutatni a VIT tiszteletére, épp ezért továbbra is fokozott mértékben dolgozunk. András András, a vlahica kohászati iskola levelezője levelében megemlíti, hogy az iskola tanulói, mind az elméleti, mind a gyakorlati munkából kiveszik részüket. A lakatos szakmánál kitűntek Lőrincz Margit és Andorka József, akik 110—115 százalékban teljesítették normájukat a VIT tiszteletére. 3 — Dolgozó parasztságunk pártunk irányításával időben teljesítette hazafias feladatát az őszi vetési munkálatoknál. A munkálatokat az agrotechnikai szabályok előírásai alapján végezték el. A tavaszi vetési munkálatokat, amelyek nehézkesen indultak meg, a párttól kapott irányítás eredményeképpen, szervezeti intézkedések segítségével, lényegében sikerült idejében és jó körülmények között elvégezni. A növényápolási munkák menete azonban a Gyergyó-, Csík- és Kézdivásárhely-rajoniokban még mindig nem kielégítőek. Hajdú Imre, Kézdivásárhely-rajoni, György Antal, Csík-rajoni és Schuileri Vilmos. Gyergyórajoni főmérnökök több lendülettel, odaadással és főképp felelősségérzettel kell megszervezzék a növényápolási munkálatokat, annál is inkább, mivel a gyorsan fejlődő növényzet ezt technikai szempontból megkívánja. Nem lehet mindegy, hogy a gabonafélékből hektáronként 2—3 mázsával több terem, vagy a burgonyából és a cukorrépából az idejében elvégzett kapálás következtében 10 vagy 20 mázsával többet gyűjtünk be. A betakarítási munkálatok megszervezésével, végrehajtásával öntudatunk és munkaakaratunk újabb biztosítékot kell adnunk. Fő feladatnak kell tekintenünk, hogy minden egyes növényt, minden szem gabonát megvédjünk az elvesztéstől, ezért a betakarítási munkálatoknál a következőkre kell tekintettel legyünk: A gabonafélék aratását viaszérésben kell elvégezni az árpánál és búzánál, teljes érésben a sörárpánál, a viaszérés végén a rozsnál, míg a zapot akkor aratjuk, mikor annak szára és bugája (zászlója) megsárgult és a buga felső részén a szemek megkeményedtek. Viaszérés alatt azt értjük, amikor a magvak, összenyomva ujjaink között, alakjukat nem változtatják meg, azonban a köröm belemélyed, olyan, mint a viasz. A búza, amely a viaszérést túlhaladta, pelyvéjéből könnyen kipereg az aratás alkalmával. Ha minden búzakalászból csak egy szem pereg ki, négyzetméterenként 350—400 kalászt számítva, úgy a hektáronkénti veszteség 160—180 kilogramm. Ezen veszteséggel szemben nem lehet közömbös egyik dolgozó paraszt sem, de nem lehetnek közömbösek a mezőgazdasági technikusok, kiknek kötelességük a dolgozó parasztság figyelmét idejében felhívni és felvilágosítani őket erről. Az árpa kalásza a viaszérés után meghajlik és az egy-két napig tartó teljes érés után azonnal letöredezik. Amennyiben négyzetméterenként a 350—400 árpakalászból 12—15 kalász letöredezik, ez is hektáronként 150—180 kilogrammos veszteséget jelent. Hasonló a kipergési százalék a rozsnál és a zabnál is. Amenynyiben korábban vágjuk le a gabonát, az még igen sok vizet tartalmaz, szárítás után összehúzódik a mag, csiraképessége és tápértéke gyengül. A később learatott gabona könnyen pereg, hamar törik és ezenkívül a nagy meleg következtében megszorulnak a magvak, a szemek egyszerre veszítik el nedvességtartalmukat, ennek következtében nem tudják átalakítani a magban lévő anyagot keményítővé, összeszárad a mag alapanyaga, veszít annak tápértékéből, súlyából, színéből és csiraképessége is csökken Aratás alkalmával, melyet géppel, vagy kézzel végzünk, a kévéket rakjuk kalangjába, lehetőség szerint a tábla szélén vagy közepén egyenes sorokba, hogy aratás után a tarlóhántást azonnal végre tudjuk hajtani. Amennyiben a kévék beáztak, vagy nedvesek még, a felülvizsgálás után intézkedjünk azoknak szétszedéséről és a napon való megszárításáról, hogy a cséplés alkalmával ne okozzon dugulást a gépnél. A tarlóhántás az aratással szorosan összefüggő, igen fontos agrotechnikai munkálat, melylyel bezárjuk az évi munkálatokat és ugyanakkor megkezdjük és biztosítjuk a jövő évi bőséges terméshozamot. Tarlóhántást aratás után 2—3 nap alatt kell elvégezni kötelezően. Ennek követelménye az, hogy minél kevesebb idő legyen az aratás és a tarlóhántás között, hogy a learatott terület, melynek talaja tömött, a meleg következtében mentől kevesebb nedvességet párologtasson el. A tárcsával végzett 4—5 centiméter mélységű, vagy az ekével végzett 7—8 centiméter mélységű (eke után boronálunk is) tarlóhántás egy szigetelő réteget alkot a talaj felszínén, mely meggátolja a talaj nedvességének kipárolgását és ugyanakkor megkönnyíti a csapadékok beszivárgását. Ezen kívül a carlóhántással kivágjuk a különböző növényzetek gyökerét (gabonafélék, gyomok), melyek nagymennyiségű nedvességet szívnak a talajból. A kipergett gabonaszemeket és gyommagvakat ugyancsak ezzel a művelettel a talajba juttatjuk és lehetőséget biztosítunk annak, hogy azok még ez évben kicsirázzanak s így mentesítjük jövő évi termésünket a gyomosodástól. Amennyiben betakarítás után a talaj acattal, szederrel, vadbodzával van fertőzve, vagy más erős mélygyökérzetű gyomokkal, abban az eseten 12—16 centiméter mélységben szántunk, amit azután keresztben és hoszszában megtárcsázunk, hogy ezáltal a gyomok gyökérzetét szétaprítsuk. A hordásnál ügyeljünk arra, hogy lehetőség szerint azt hajnalba végezzük, a kévéket ne rázogassuk, hogy a szemek kipergését, kalászok letördelését megakadályozzuk. A szérűre hordott kévéket asztagokba, gabonanemenként rakjuk, ezáltal időt nyerünk a csíplési munkálatoknál. A szitákat nem kell állandóan cserélni s így elkerüljük azt, hogy a különböző gabonanemek a váltócséplés következtében összekeveredjenek. A betakarításnál lebegjen szemünk előtt és tartsuk be a nagy Sztálin tanítását- „A betakarítás az szezonmunka, az nem vár, ha idejében végeztél, nyertél, ha késtél, veszítettél“. Fokozzuk tevékenységünket a betakarítási munkálatok meggyorsításáért