Vörös Zászló, 1953. július (2. évfolyam, 154-180. szám)

1953-07-01 / 154. szám

Eredményes munkát fejt ki a „Bernáth Andor11 cukorgyár műszaki kabinetje A dolgozók műszaki színvona­lának emelése tekintetében, amely lényeges feltétele a ha­ladó munkamódszerek kiszélesí­tésének, nagy feladat hárul a műszaki kabinetekre. Minél több mérnököt, technikust, mes­tert, munkást mozgósítva, a műszaki kabineteknek minden erejükkel elő kell segíteniük, hogy a dolgozók elsajátítsák a technika ismereteit. A műszaki kabinetek egy másik igen fon­tos feladata az újító­ mozgalom állandó ösztönzése, valamint a beérkezett újítások elbírálása és azok meghatározott időre való elintézése. A „Bernáth Andor“ cukor­gyár műszaki kabinetje sikere­sen birkózott meg ezekkel a feladatokkal. A pártalapszerve­­zet irányításával és az üzem­bizottság segítségével négy szakmai tanfolyamot szerveztek Kidolgozták a tanfolyam pro­­grammját és biztosították az előadások anyagát. Különös gondot fordított a műszaki kabinet az újítások megvitatására és azok határ­időn belüli megoldására. A ka­binet titkára, aki egyben újító­felelős is, munkaterv szerint oldja meg a kérdéseket. A műszaki kabinet május 1-e tiszteletére kiállítást rende­zett, ahol fényképek révén nép­szerűsítette az üzem négy szta­hanovistáját és néhány újabb­­keletű újítást mutatott be, így Kocsis Kálmán ipari hőmérőjét és a gyár újítói által készített különböző tárgyakat. Igen szép teljesítmény a Kürthi István csoportja által — május 1-e tiszteletére — hulladékanyagok­ból készített fúrógép is. Műszaki kabinetünk állandó figyelemmel kíséri a műszaki könyveket és folyóiratokat, — különösen a szovjet szakmai irodalmat, — hogy a leghala­­dottabb munkamódszerek segít­ségével állandóan hozzájáruljon a termelékenység emeléséhez. A műszaki kabinet munkájá­ban azonban vannak hiányos­ságok is, így például, akárcsak az elmúlt években, a karban­tartási időszakban csökkent az újítók száma, ami minden bi­zonnyal a répafeldolgozás idő­szakában újból megindul. Ez jórészt az üzem­szezon jellegé­vel függ össze, de kiküszöbölhető lett volna, ha a műszaki kabi­net a tömegek alkotó kezdemé­nyezését jobban irányítaná. A műszaki kabinet nem hasz­nálta fel eléggé azokat a lehe­tőségeket sem, amelyeket a fa­liújság nyújt az újítók népsze­rűsítésére és a tanfolyamokon részvevők mozgósítására. Az újítási témákat évente kétszer­­háromszor is kifüggesztették ugyan a faliújságra, de külön mozgósító cikkek nem jelentek meg azokkal kapcsolatosan. A műszaki kabinet előtt az a feladat áll, hogy augusztus 23-a és a Világifjúsági Találkozó tiszteletére még eredményesebb munkát fejtsen ki a haladó munkamódszerek tervszerű ki­­szélesítésében és az újítók alkotó kezdeményezésének irányításá­ban. HARTVIC ISTVÁN, a ..Bernáth Andes:a cukor­gyár vegyészmérnöke MI IS MEGYÜNK ÉPÍTENI Hazánk egy nagy zsunácatelep. Na­ponta érkeznek hírek szerte az ország­ból, hogy hazánk ifjúsága ajándékok készítésével, új művészi alkotásokkal, munkasikerekkel, új sportpályák építé­sével köszöntik a Világifjúsági Talál­kozót. Mindenütt szorgos kezek építik, tata­rozzák, szépítik a házakat, épületeket és a tegnap még elhanyagolt háztel­keket virágoskertekké varázsolják. Népköztársaságunk békeszerető hon­polgárai, ifjak és idősek, nők és fér­fiak egyaránt fáradhatatlanul dolgoz­nak városuk, falujuk szépítésén. Hazánk ifjúsága nagy érdeklődéssel kíséri e hatalmas munkálatokat és nap szont nap újabb, friss erők mennek a munka­telepekre A Magyar Autonóm Tartomány ifjai is örömmel iratkoznak fel, hogy ők is elmehessenek a „V. I. Lenin“ vizierő­­m­ű építéseihez, ahol munkájukkal hoz­zájárulhatnak a szocializmus felépíté­séhez. Tartományunkból a III. Világ- Hiúsági Kongresszus és a IV. Világ­­ifjúsági és Diák-Bétetalálkozó tiszte­letére 38 ifjú indult el a békési mun­katelepre. M­aros­vásárhely I M­S­Z-szerve­­zetének székházába lépve, egy csoport beszélgető, üldögélő ifjút látunk. Le­barnult arcukról öröm, jókedv sugar­­ok. Közelebb menve megtudjuk,­­min­den vágyuk az, hogy­ önkéntes munká­ra menjenek a „V. I. Lenin“ vizierö­­mfihöz. — Te János, milyen érzéssel indul­tál el otthonról ? — kérdi a csoport egyik tagja. — Én őszintén megvallva várva­ vártam ezt a pillanatot, amikor a rajoni bizottság értesíteni fog, hogy már lehet menni. Amikor kijött a kikül­dött elvtárs és szólt nekem, örömöm­ben képes lettem volna gyalog elmen­ni arra a nagy munkatelepre. Nem tudom, hogy ti ezen a véleményen vagytok-e, de én úgy érzem nagy meg­tiszteltetés az, hogy elmehetek arra a nagy rrunkatelepre, ahol százával dol­goznak az ifjak s ahol szakmát is ta­nulhatnak. Nem tudom, hogyan hálál­hatom meg pártunknak és kormá­nyunknak irántam való szerető gon­doskodását. — Ide figyeljetek elvtársak, — szól közbe egy másik ifjú, — elhatároztam, hogy amikor megérkezünk és beoszta­nak a munkahelyre, olyan szorgalma­san fogok dolgozni, hogy mielőbb kiér­demeljem az élmunkás címet. Milyen nagy öröm és nyilyen nagy büszkeség és kitüntetés élmunkásnak lenni, igaz-e Gyula ? — Igaz, igaz. — És, te Gyula, mit határoztál ". Mi akarsz lenni ? Hisz tudom hogy na­gyon szereted a sportot, kultúrmunkát, remélem választottál kedved szerint, — mondja Jancsi a mellette ülő, gon­dolataiba mélyedt barátjának. — Nem találok szavakat, — szólal meg Gyula kis szünet után, — hogy elmondjam mindazt, amit érzek. De azért megpróbálom megmagyarázni egy pár szóban. Mint tudjátok szeretek sportolni, szeretem a kultúrmunkát, de első a termelés, ez a legfontosabb számomra. Elgondolkozik, majd így folytatja. — Munkahelyemen először is igye­kezni fogok, hogy elsajátítsam a jó munkamódszereket. Versenyre hívom valmelyik munkatársamat és a legna­gyobb, amit el akarok érni az, hogy a Világ­ifjúsági Találkozó tiszteletére él­munkás legyek. Sport és kulturális téren pedig, amint tudjátok, minden felszerelés rendelkezésünkre fog álla­­ni. Augusztus 23. tiszteletére leteszem az MVK próbákat. Igyekezni fogok, hogy bekerüljek a röplabdacsapatba. Ezek volnának az én terveim, s hiszem, hogy meg is valósítom őket. — Nagy dologba vágod a fejszét Gyula — szól oda Lukács. De elérhe­ted, amit akarsz — lelkesíti barátját. — De azért mi sem maradunk le igaz-e Pali ? Mi is gondolkoztunk és határoz­tunk is. Beiratkozunk a politikai kör­be, szépirodalmi könyveket fogunk ol­vasni, a termelésben pedig minden igyekezetünkkel azon fogunk lenni, hogy minél szebb eredményeket érjünk el a VIT tiszteletére. — De elvtársak, gondolkozzatok csak egy kicsit: ezer falut fognak vil­lamosítani, amikor készen lesz a vízi­­erőmű — mondja Gyula. Milyen sok­­ember fog majd villany mellett olvasni. Mnyen nagy­ megtiszteltetés hozzájá­rulni e nagyszerű mű mielőbbi fel­építéséhez. — Örömest megyünk, hangzik innen is, onnan is a válasz. Az ifjak pártunk és kormányunk gondoskodását, amit nap mint nap élveznek, munkájukkal akarják meg­hálálni, s be akarják bizonyítani, hogy hasznos építői az új, épülő szocialista ha­zának. BODOR PÉTER VÖRÖS ZÁSZLÓ A rugonfalvi kollektív gazdaság tagjai mellékgazdaságuk fejlesztéséért Rugonfalva községben 1950 júliusában hatvan család indult el a szocializmus útján. Azóta megváltozott a község arculata, szabad kollektivisták a boldo­gabb élet felé vezető úton kö­zös erővel építik saját gazdasá­gukat. Sikerrel küzdöttek le minden kezdeti nehézséget. Pártunk és kormányunk támogatta a kol­lektivistákat és ennek a nyo­mán már az első évben szép eredményeket értek el. Termés­­eredményük jóval felülmúlta az egyéni gazdálkodókét. A kol­lektív gazdaság tagjai a gépek segítségével bő termést értek el. A kollektivisták munkájuk után 20—30 mázsa részesedést kaptak csak búzából, nem be­szélve egyéb terményekről. A kollektív gazdaság tagjainak életszínvonala évről-évre emel­kedik. Az eredmények láttán a köz­ség dolgozó parasztjai egyre többen kérték felvételüket a kol­lektív gazdaságba. 1952 tavaszán a község dolgozóinak 96 száza­léka a kollektív gazdaságba lé­pett. Párszáz hektárral megnőtt a földterületük is. A behozott állatállomány nem volt elégsé­ges a nagy kiterjedésű föld megművelésére. A pártalapszer­­vezet irányításával a rajoni néptanács technikusainak a se­gítségével a vezetőtanács ter­melési tervet készített, melyben célul tűzték ki a gyenge állat­­állománynak fajállatokkal való feljavítását és tervbe vették a mellékgazdaság kifejlesztését is. A tagok egy része kezdetben nem akarta megérteni az állat­­állomány fejlesztésének jelen­tőségét, sem a mellékgazdaság kifejlesztését. Az alapszervezet komoly politikai munkát kellett kifejtsen, míg minden tag meg­értette, hogy az állatállomány és a mellékgazdaság kifejlesz­tése hozzájárul a kollektív gaz­daság erősítéséhez és a tagon életszínvonalának emeléséhez. Ma, 1953-ban, a tagok büsz­kék jól kezelt fajánlataikra. Je­lenleg 81 tehenük, számos nö­vendékállatuk, 36 lovuk és több csikójuk van. A mellékgazdaság fejlesztését a Micsurin-körbe elhangzott előadásokon tanultak alapján végzik, felhasználva munkájuk­ban a szovjet kolhozok gazdag tapasztalatait is. Nagy gondot fordítottak a juhállomány létszámának gya­rapítására is. Ebben az évben juhállományukat 40-ről 200-ra emelik. A kollektív gazdaság mellékgazdaságának jó jöve­delmi forrása a sertéstenyész­tés is.­­Míg a gazdaságnak meg­alakulásakor csak 1 anyakocája volt, ma 36-ra emelték azok számát. Kiss Lajosné és Miklós Mihályné mindent elkövetnek, hogy sikeresen alkalmazzák a szovjet módszereket a sertéste­nyésztésnél. Mellékgazdaságuk továbbfej­lesztése érdekében 15 méhcsa­ládot vásároltak, úgyszintén egy nyúltenyészetet is létesítettem. A tagok a zöldségtermesztés jövedelmezőségéről már az első évben meggyőződtek, 1952-ben 11 ezer kiló zöldséget értékesí­tettek a szövetkezetben és a piacon. Ebben az évben négy-­­­szer annyit számítanak eladni,­­ mert a területük is nagyobb és­­ szakszerűbben művelik azt meg.­­ A múltban Rugonfalva köz­ségben nem termeltek szőlőt. A kollektív gazdaság tagjai, a micsurini tanítások alapján, el­határozták, hogy meghonosítják a szőlő termesztését is. Ebben az évben 6 ezer szőlőtőkét ül­tettek el. Ezt jövőben 20.000-re emelik. A szőlőtermelés megho­nosítása olyan vidéken, ahol még nem termeltek, fontos lé­pést jelent a gazdaság felvirá­goztatásának útján., A kollektív gazdaság alap­szervezete és a vezetőtanács újabb kezdeményezésekkel fog­lalkozik, hogy a tagok pénzbeli jövedelmét és életszínvonalát tovább emeljék. A Világifjúsági Találkozó tiszteletére A NYÁR ADR­EMETEI 7 osztályos iskola tanulói lelkesen készülnek a Világi­fjúsági és Diák-Béketalálkozóra. A pionírok vállalták, hogy kiparkíroz­­zák a bentlakás udvarát. Szüleik se­gítségével salakot és kavicsot hordtak a röplabda-pálya elkészítéséhez. Az egység pionírjai elölj­árnak a tisztasági versenyben is, így köszöntik a pionírok a VIT-et, — írja Borbély Erzsébet, levelező. A SZÉKESI pioníregység levelezői a következő eredményekről számol­nak be: örömmel várjuk és szeretettel kö­szöntjük a VIT-et. Tudjuk, hogy­ leg­jobban tanulásunkkal járulhatunk hozzá a VIT méltó köszöntéséhez. A tanuláson kívül kivettük részünket a gyakorlati munkából is, így a zöld­séges kertet rendbe tettük, kigyomlál­tuk és cikkeket írtunk a faliújságra, jelmondatokat készítettünk. Szép eredményeket akarunk mi is felmutatni a VIT tiszteletére, épp ezért továbbra is fokozott mértékben dolgozunk.­­ András András, a vlahica­ kohászati iskola levelezője levelében megemlíti, hogy az iskola tanulói, mind az elmé­leti, mind a gyakorlati munkából ki­veszik részüket. A lakatos szakmánál kitűntek Lő­­rincz Margit és Andorka József, akik 110—115 százalékban teljesítették normájukat a VIT tiszteletére. 3 — Dolgozó parasztságunk pár­tunk irányításával időben telje­sítette hazafias feladatát az őszi vetési munkálatoknál. A munkálatokat az agrotechnikai szabályok előírásai alapján vé­gezték el. A tavaszi vetési munkálato­kat, amelyek nehézkesen indul­tak meg, a párttól kapott irá­nyítás eredményeképpen, szer­vezeti intézkedések segítségével, lényegében sikerült idejében és jó körülmények között elvé­gezni. A növényápolási munkák me­nete azonban a Gyergyó-, Csík- és Kézdivásárhely-rajoniokban még mindig nem kielégítőek. Hajdú Imre, Kézdivásárhely-ra­­joni, György Antal, Csík-rajoni és Schuileri Vilmos. Gyergyó­­rajoni főmérnökök több lendü­lettel, odaadással és főképp fe­lelősségérzettel kell megszervez­zék a növényápolási munkála­tokat, annál is inkább, mivel a gyorsan fejlődő növényzet ezt technikai szempontból megkí­vánja. Nem lehet mindegy, hogy a gabonafélékből hektá­ronként 2—3 mázsával több te­rem, vagy a burgonyából és a cukorrépából az idejében el­végzett kapálás következtében 10 vagy 20 mázsával többet gyűjtünk be. A betakarítási munkálatok megszervezésével, végrehajtásá­val öntudatunk és munkaakara­tunk újabb biztosítékot kell adnunk. Fő feladatnak kell tekintenünk, hogy minden egyes növényt, minden szem gabonát megvéd­jünk az elvesztéstől, ezért a be­takarítási munkálatoknál a kö­vetkezőkre kell tekintettel le­gyünk: A gabonafélék aratását viaszérésben kell elvégezni az árpánál és búzánál, teljes érés­ben a sörárpánál, a viaszérés végén a rozsnál, míg a zapot akkor aratjuk, mikor annak szára és bugája (zászlója) meg­sárgult és a buga felső részén a szemek megkeményedtek. Viasz­érés alatt azt értjük, amikor a magvak, összenyomva ujjaink között, alakjukat nem változtat­ják meg, azonban a köröm bele­mélyed, olyan, mint a viasz. A búza, amely a viaszérést túlha­ladta, pelyvéjéből könnyen kipe­reg az aratás alkalmával. Ha minden búzakalászból csak egy szem pereg­ ki, négyzetméteren­ként 350—400 kalászt számítva, úgy a hektáronkénti veszteség 160—180 kilogramm. Ezen vesz­teséggel szemben nem lehet kö­­zömbös egyik dolgozó paraszt sem, de nem lehetnek közöm­bösek a mezőgazdasági techni­kusok, kiknek kötelességük a dolgozó parasztság figyelmét idejében felhívni és felvilágosí­tani őket erről. Az árpa kalásza a viaszérés után meghajlik és az egy-két napig tartó teljes érés után azonnal letöredezik. Amennyi­ben négyzetméterenként a 350—400 árpakalászból 12—15 kalász letöredezik, ez is hektá­ronként 150—180 kilogrammos veszteséget jelent. Hasonló a kipergési százalék a rozsnál és a zabnál is. Ameny­­nyiben korábban vágjuk le a ga­bonát, az még igen sok vizet tartalmaz, szárítás után össze­húzódik a mag, csiraképessége és tápértéke gyengül. A később learatott gabona könnyen pereg, hamar törik és ezenkívül a nagy meleg követ­keztében megszorulnak a mag­vak, a szemek egyszerre veszítik el nedvességtartalmukat, ennek következtében nem tudják át­­alakítani a magban lévő anya­got keményítővé, összeszárad a mag alapanyaga, veszít annak tápértékéből, súlyából, színéből és csiraképessége is csökken Aratás alkalmával, melyet géppel, vagy kézzel végzünk, a kévéket rakjuk kalangjába, le­hetőség szerint a tábla szélén vagy közepén egyenes sorokba, hogy aratás után a tarlóhántást azonnal végre tudjuk hajtani. Amennyiben a kévék beáztak, vagy nedvesek még, a felülvizs­gálás után intézkedjünk azok­nak szétszedéséről és a napon való megszárításáról, hogy a cséplés alkalmával ne okozzon dugulást a gépnél. A tarlóhántás az aratással szorosan összefüggő, igen fontos agrotechnikai munkálat, mely­­lyel bezárjuk az évi munkálato­kat és ugyanakkor megkezdjük és biztosítjuk a jövő évi bőséges terméshozamot. Tarlóhántást aratás után 2—3 nap alatt kell elvégezni kötelezően. Ennek követelménye az, hogy minél kevesebb idő legyen az aratás és a tarlóhántás között, hogy a learatott terület, mely­nek talaja tömött, a meleg kö­vetkeztében mentől kevesebb nedvességet párologtasson el. A tárcsával végzett 4—5 cen­timéter mélységű, vagy az eké­vel végzett 7—8 centiméter mélységű (eke után boronálunk is) tarlóhántás egy szigetelő ré­teget alkot a talaj felszínén, mely meggátolja a talaj ned­vességének kipárolgását és ugyanakkor megkönnyíti a csa­padékok beszivárgását. Ezen kívü­l a carlóhántással kivágjuk a különböző növényze­tek gyökerét (gabonafélék, gyo­mok), melyek nagymennyiségű nedvességet szívnak a talajból. A kipergett gabonaszemeket és gyommagvakat ugyancsak ezzel a művelettel a talajba juttat­juk és lehetőséget biztosítunk annak, hogy azok még ez évben kicsirázzanak s így mentesítjük jövő évi termésünket a gyomoso­­dástól. Amennyiben betakarítás után a talaj acattal, szederrel, vad­bodzával van fertőzve, vagy más erős mélygyökérzetű gyomokkal, abban az eseten 12—16 centi­méter mélységben szántunk, amit azután keresztben és hosz­­szában megtárcsázunk, hogy ezáltal a gyomok gyökérzetét szétaprítsuk. A hordásnál ügyeljünk arra, hogy lehetőség­ szerint azt haj­nalba végezzük, a kévéket ne rázogassuk, hogy a szemek ki­­pergését, kalászok letördelését megakadályozzuk. A szérűre hordott kévéket asztagokba, ga­bonanemenként rakjuk, ezáltal időt nyerünk a csíplési munká­latoknál. A szitákat nem kell állandóan cserélni s így elkerül­jük azt, hogy a különböző ga­bonanemek a váltó­cséplés kö­vetkeztében összekeveredjenek. A betakarításnál lebegjen sze­münk előtt és tartsuk be a nagy Sztálin tanítását- „A betakarítás az szezonmunka, az nem vár, ha idejében végeztél, nyertél, ha késtél, veszítettél“. Fokozzuk tevékenységünket a betakarítási munkálatok meggyorsításáért

Next