Vörös Zászló, 1953. november (2. évfolyam, 259-282. szám)

1953-11-01 / 259. szám

. Maroshévizen az üzemi és fa­lusi dolgozók, pártunk iránti szeretetüket fejezték ki, amikor e hónap 25-én Rádu István elv­­társat, a tartományi néptanács titkárát, a tartományi 31-es vá­lasztási kerületben néptanácsi képviselőnek javasolták. Maroshéviz dolgozói bizalmu­kat fejezték ki Rádu István elvtárs iránt, munkáscsalád gyermeke és ismerik a dob­ozok anyagi és kulturális színvonala emeléséért kifejtett munkássá­gát. A jelöléshez többen szóltak hozzá, majd munkavállalást tet­tek, így Marcu Alexandru kö­zépparaszt hozzászólásában vál­lalta, hogy állaim iránti kötele­zettségeinek a még hátralévő részét időben teljesíti. Élen fog járni a mezőgazdasági munká­latokban, erre fogja buzdítani szomszédait is és minden ön­kéntes mukában lelkesen kive­szi részét. Hasonló vállalásokkal járult hozzá a néptanácsi kép­viselőválasztás előkészületeinek sikeréhez Trilla Dumitru és sok más dolgozó paraszt, ünnepi ruhát öltött a maros­­vásárhelyi 1. számú líceum díszterme. A vörösvászonnal le­terített asztalon hatalmas virág­csokor, a háttérben pedig vörös és nemzetiszínű zászlók, ősz­­hajú nők, férfiak, fiatal lányok és fiúk ülnek a teremben, olyan állampolgárok, akik a kapitalis­ta társadalomban nem jelölhet­tek és nem szavazhattak. Most azért várják olyan türelmetle­nül a gyűlés megkezdését, hogy ők is javasolhassanak, hiszen népi demokratikus rendszerünk biztosította ezt a jogot és ők élnek a törvényadta joggal. Fia­tal elvtársnőt jelölnek az aktív­­elnökség elnökének. Bertalan Anna tiszta, csengő hangon ol­vassa fel a választási törvény hetedik fejezetét. Mindenki fi­gyelmesen hallgatja, hiszen an­nak a szellemében történik né­hány perc múlva a jelölés. A törvény ismertetése után pár pillanatig néma csend van a te­remben, majd az elnöknő felszó­lítja a részvevőket, hogy tegyék meg javaslataikat. Szacsvai Géza, a 143-as kerü­letbe Róth Lajos elvtársat java­solja képviselőjelöltnek. Róth Lajos a munkásosztály igazi, hű fia — mondja — s ezt az évek hosszú során át munkájával bi­zonyította be. Erese Géza hozzá­szóló is mondja, hogy 20 éve is­meri és bízik benne, hogy mint képviselő is meg fogja állni a helyét. Mina Sándor hozzászólá­sában szintén a jelölt mellett foglal állást. A 138-as kerület képviselője­­löltjének a 2. számú Leány­­líceum igazgatóhelyettesét, Gáli Erzsébetet javasolják. Gáli Er­zsébet minden körülmények kö­zött megállja a helyét. Munka­társainak mindig és mindenben odaadóan segít. Társadalmi és szakmai téren kifejtett eddigi munkája kezesség arra, hogy mindig a dolgozók érdekeiért fog harcolni. Török Sára úgy jellemzi, mint, aki mintaképül állhat a tantestület tagjai előtt. Mindezekért az érdemekért a jelenlévők egyhangúan elfogad­ták az NDF 138-as körzete je­löltjének. Azután a 121-es körzetből Todea Pavel, Kohn Bélát java­solja. Kohn Béla bebizonyította a párt iránti hűségét. Mindig arra törekedett, hogy a párt határozatait a gyakorlatban is megvalósítsa. Hat hónapon át él­­munkás volt, most sztahanovista. A többi hozzászólók szintén ar­ról tettek tanúbizonyságot, hogy Kohn Bélát méltán jelölik nép­tanácsi képviselőnek. A marosvásárhelyi „Lenin Mo­­bila“ szövetkezet egyik termében az egybegyűlt dolgozók a kép­viselőjelölésről beszélgetnek. A nyolcas kerülethez tartozó 146, 147- és 149-es körzetek dolgozói összegyűltek, hogy néptanácsi képviselőket jelöljenek. Kezdetét veszi a gyűlés. Bariba elvtárs, az NDF tarto­mányi kiküldötte rövid beszédé­ben a választások demokratikus jellegéről beszél, majd a javas­latokra kerül sor. Elsőnek Müller Lajos javasol. A Román Népköztársaság kor­mánya biztosítja a választói jo­got —• kezdi beszédét — s én, élve ezzel a joggal, a 8-as tarto­mányi választási kerület NDF- jelöltjének Szőcs Béla elvtársat javasolom. A lelkes taps bizo­nyítja, hogy többen gondoltak Szőcs elvtárs jelölésére és egyet is értenek Müller Lajossal. A hozzászólók, Nagy András, Horváth István, Balogh Mária és mások szintén Spőcs Béla mellett emelnek szót, s megfo­gadják, hogy a választások tisz­teletére több és jobb munkát végeznek. Nagy András vállalja, hogy a „Lenin Mobila“ játék­­szekció után az eddigi 130 százalé­kos teljesítést még­­10 százalék­kal túlhaladják. Horváth István, az enyvező csoport nevében vál­lalta, hogy az eddigi 80 százalé­kos normatúlszárnyalást még 30 százalékkal növelik. Most őszhajú férfi emelkedik szólásra. Dörner János a 14­-es körzet képviselőjelöltjének Ta­kács Sándor ifjúmunkást java­solja. Takács Sándor munkahe­lyén bebizonyította, hogy hű fia pártunknak, s minden áldo­zatot meghoz, ha a közösség ér­dekéről van szó. Mint ahogy a munkahelyén meg tudta nyerni a tömeg bizalmát, úgy hiszi, hogy a kerület bizalmát is meg fogja nyerni. A hozzászólások azt bizonyítják, hogy Takács Sándor méltó arra, hogy je­löljék. Apa Lőrincz a „Lázár Ödön“ ipari vállalattól, a 149-es kör­zetbe Löbl Sándort, a „Lázár Ödön“ helyi ipari vállalat igazga­­tóját javasolja. A javaslat és a hozzászólók kimerítően elemzik Löbl Sándor eddigi munkáját.­­ Az elvtárs 30 üzem kérdését intézi, mindenben a munká­sok mellett áll s a felmerülő kérdéseiket azonnal orvosolja“ — mondja hozzászólásában Hor­váth Imre. Máthé Dénes hozzá­szólása során a választások tiszteletére munkavállalást is tett, megfogadta, hogy normá­ját 10 százalékkal haladja túl, s a minőséget is megjavítja 2 százalékkal. Román Anna Bartha Katalint a 146-os választói körzetbe java­solja az MDF jelöltjének, aki eddigi munkájával bebizonyí­totta, hogy megérdemli a jelö­lést. A hozzászólók támogatták a jelölést. Csütörtökön délután a maros­vásárhelyi Közüzemek villany­­telepének gyűlésteremmé átala­kított javítóműhelyében több mint 200 dolgozó gyűlt össze, hogy megtegyék javaslataikat az­­ NDF jelöltjére, a 150-, 151- és­­ 154-es választási kerületbe. A díszelnökség megválasztása és a választással kapcsolatos Törvényerejű Rendelet, a jelö­lésekre vonatkozó szakaszai­nak ismertetése után Beke Fe­renc elvtárs a közüzemek alap­szervezete és a tömegszervezetek részéről Kiss Vilmos elvtársat javasolta a 151-es számú válasz­tókerületbe képviselőjelöltnek, aki a 804-es Építkezési vállalat élmunkása. Szeretik a körzet dolgozói, s eddigi jó munkája biztosíték arra, hogy méltó a dolgozók bizalmára. A sok hoz­zászólás megerősítette a javas­latot, s a gyűlés részvevői egy­hangú szavazással jóváhagyták a jelölést. — Jó békeharcost javasolok a 150-es számú választókerület­be képviselőjelöltnek — mon­dotta Nagy Ferencné, háziasz­­szony, a következő felszólaló — Lukács Ferencet, a 23-as körzet békeharcbizottságának elnökét, akinek a mindennapi élete, a dolgozók ügyei iránti érdeklő­­d­ése, fáradhatatlan tevékenysé­ge a békeharcbizottság munkájá­nak fellendítésében, mind olyan tények, amivel kiérdemelte a dolgozók szeretetét, bizalmát és megbecsülését. A gyűlés lelkes tapssal ad kifejezést megelége­désének és jóváhagyja Lukács Ferenc elvtárs jelölését. A következő jelöltet Kutas­ István elvtárs, a „Textila Mu­res“ dolgozója javasolja, Válé Eszter elvtársnő személyében. Válé Eszter, a „Textila Mures“ dolgozója. Munkatársainak pél­dát mutat a munkában, de nem feledkezik meg a közösségi munkákról sem. A 154-es számú választási kerület dolgozói hoz­zászólásaikban teljes bizalmu­kat fejezték ki Válé elvtársnő iránt, aki öntudatos dolgozó nő, tudja, hogy alkotmányunk biz­tosította jogánál fogva cselek­vően kapcsolódik be városunk dolgozóinak építő munkájába, s agitációs munkájával már eddig is szép eredményeket ért el. A megválasztott jelöltek hoz­zászólásaikban határozott aka­ratukat fejezték ki, hogy min­den tehetségükkel és képessé­gükkel arra törekszenek, hogy tevékenyen járuljanak hozzá a dolgozók szüntelenül növekvő igényeinek kielégítéséhez, való­­ra váltva ezzel pártunknak a dolgozó nép életszínvonalának emelésével kapcsolatos határo­zatait. E nép legjobb fiait jelesül a h­algsztk képviselőjelölteknek M Ikroshéviz dolgozói Radu István elvtársat javasolták a 31-es tartományi választókerület RöF jelöltjének wanns tiszt« A Gyergyó-rajoni népi orosz nyelvtanfolyamok eredményeiről A már három hete beindított népi orosz nyelvtanfolyamok szervezésében elért eredmények bebizonyították rajo­sunk dolgozóinak szeretetét a Szovjet­unió és annak népei iránt. Bebizonyí­tották, hogy az orosz nyelv elsajátítá­sával még jobban meg akarják ismerni a szovjet kultúrát, tudományt és mű­vészetet, még többet akarnak tanulni a nagy szovjet néptől. Az 1952—53-as tanévben az orosz­­nyelvet tanulók száma meghaladta az ötszázat. Az 1953— 54-es tanévre, a jó szervezés következében, már több mint nyolcszáz munkás, technikus, mérnök és dolgozó paraszt iratkozott be a tan­folyamokra. A szervezésben a legszebb eredmé­nyeket a város területén értek el, az IFIL-, IFET-nél, ahol több mint 34 dolgozó jelentkezett a tanfolyamra. A rajoni és városi néptanács dolgozói kö­zül negyvenketten, a fogyasztási szö­vetkezet és „Comrasprod“ dolgozói kö­zül több mint harmincheten, a pénz­ügytől huszonöten iratkoztak a tanfo­lyamra. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a népi orosz nyelvtanfolyamok iránt Dit­­ró dolgozói részéről is. A ditrói barakk­üzemtől több mint 24 en és a kollektív gazdaság tagjai közül 25-en, a község­ből pedig több mint negyven iratkozott be a tanfolyamra. A szervezési munká­ban Sajgó József, Honpáth Mária, Pet­­res Ignác és mások értek el szép ered­ményeket. Petres Ignác tanár egymaga, több mint ötven dolgozót világosított fel és szervezett be a tanfolyamra. Ezek és a rajon más részén mutatko­zó eredmények azt bizonyítják, hogy a rajon ARLUS-körei jól végezték szer­vezési és felvilágosító munkájukat. Az ARLUS-körök vezetőire és tagjaira azonban ezután még komolyabb feladat hárul. Idejében és megfelelő módon kell gondoskodniok a beszervezett tan­folyamok megnyitásáról és zavartalan működéséről, mert a jó, szervezés csak így hozza meg a kellő eredményt. Biz­­tosítaniok kell a megfelelő helyiséget, a helyiségek tűzifaellátását és világí­tását. Az IMSZ és a szakszervezetek­nek biztosítaniok kell, hogy a tanfo­lyamra beiratkozottak rendszeresen el­járjanak az órákra, ellenőrizniük kell a tanfolyamok munkáját. A tanfolyamo­kat irányító ARI­US-körök vezetői­nek előre meg kell határozniuk, hogy hol és milyen időpontban fogják meg­tartani az egyes előadásokat, hogy a tanfolyamra járók tervszerűsíteni tud­ják munkájukat és tanulásukat. Lenin és Sztálin nyelvének tanulmá­nyozása és elsajátítása, a szovjet tudo­mány és irodalom megismerését jelen­ti s hozzásegíti dolgozóinkat, hogy még nagyobb, még szebb eredménye­ket érjenek el a szocializmus építésé­ben. Az ARLUS Gyergyó-rajoni bizottsága „Hogyan olvassunk" „Szeressétek a könyvet, a tudás fér- e ■ását, mert csak a tudás válthat meg. s Zsák tudás segítségével válhat belő­­­­lünk erőslelkű, becsületes, okos em­­ber, aki igazán szereti embertársait,­­ tiszteletben tartja munkáját és szív- ,­ből tud gyönyörködni szünet nélküli , alkotó munkásságának pompás gyű­­j­mölcseiben“. A szocialista realizmus­­ megteremtőjének, a legnagyobb prole­­­­tár írónak, Maxim Gorkijnak ezek a­­ gondolatai hatják át annak a kis , könyvecskének minden sorát, amely , nemrégen jelent meg a könyvesboltok­­ kirakataiban. A könyv címe: „Hogyan olvassunk". Szerzői, magyarországi­­ írók: Dallos György és Makkay Gusz- ■ táv. Rendkívül érdekes és hasznos olvas­mány ez a kis könyvecske. Arra tanít, hogy hogyan lehet — és hogyan kell — szépirodalmat olvasni, melyek azok a legfontosabb módszertani eljárások, , amelyeket szem előtt kell tartani, ha verset, regényt, novellát, tanul­mányt, vagy bármilyen irodalmi alko­tást olvasunk. A „Hogyan olvassunk“ szerzői arra törekedtek, hogy olyan munkát adjanak a dolgozók kezébe, amelyben az olvasók egyszerű, vilá­gos, közérthető formában, összefoglal­va megtalálhatják mindazokat a kér­déseket, amelyek ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy helyesen érté­keljék a világirodalom nagy klasszi­kusainak alkotásait és a szovjet iroda­lom kiváló műveit. Dallos György és Makkay Gusztáv munkája az irodalom olvasásának kézi­könyve; a műalkotá­sok olvasásában, megértésében nagy segítséget nyújt. , A könyv mindenekelőtt az elmélyült, rendszeres olvasás módszereit tárja fel. Megmutatja, hogyan kell elkészí­teni az olvasmánynaplót és hogyan, milyen módszerrel lehet a műalkotás eszmei tartalmát pontosan körülhatá­rolni, hogyan lehet megismerni a mű témájának sajátosságait, vagy az al­kotás jellegzetes műfaji tulajdonságait. A könyv alapvető irodalmi, műfaji kérdésekben tájékoztatja az olvasót. Olyan segédeszköz, amely nemcsak az irodalom szeretetére, megismerésé­re, hanem az alkotások helyes értelme­zésére tanít. A könyvecske egyik legnagyobb eré­nye, hogy a­ világirodalom klasszikus, örökértékű hagyományaival megis­mertet, megmutatja, hogy mit érde­mes és mit kell feltétlenül megismer­nie a szocializmust építő új ember­nek, akinek az új világ gazdagodásá­val egyidejűleg szüntelenül nő kultúr­­igénye, szélesedik és bővül érdeklő­dési területe. A „Hogyan olvassunk“ nemcsak ar­ra tanít, hogy hogyan kell olvasni, hanem azt is megmutatja, hogy mit olvassunk új irodalmunkból és külö­nösen a példamutató szovjet irodalom­ból. Az igazi szocialista-kommunista em­ber jellemző vonásait, az új ember legértékesebb jellemvonásait a szov­­jet irodalom kiváló műveiből ismerhet­jük meg a legjobban. A „Hogyan ol­­vassunk“-ban számtalan példát talál­hatunk arra, hogy az élenjáró szovjet írók ,az új ember hiteles megrajzolá­sában, a kommunizmust építő ember gondolat- és érzelemvilágának elmé­lyült rajzában, milyen nagyszerű, vi­lágszerte ismert sikereket értek el. Van-e szebb példája az igazi, önfel­áldozó hazaszeretetnek, mint Fagyejev nagy szovjet író az ,,Ifjú Gárda“ című regényében? Az „Ifjú Gárda“ fiatal hő­sei, ezek a 16—17 éves fiúk és leá­nyok, csodálatos példát adnak arra, hogyan szereti a szovjet ifjúság a szocialista hazát. Ha a hazafias helyt­állás példáját keressük, akkor csak Mereszjevre, a hős pilótára kell gon­dolnunk, ahogy Borisz Polevoj meg­írta „Egy igaz ember története“ című regényében. Bek „A volokalamszki or­szágút" című regényében ugyancsak a hősi helytállás nagyszerű példáját látjuk. A szocialista-kommunista ember leg­jellemzőbb tulajdonságai közül a munkához való szocialista viszonyra is meggyőző példákat tár fel a szov­jet irodalom. Makarenko regényeinek éppen az a témájuk, hogyan alakítja át a közös munka és az új szocialista pedagógia az első világháború és az utána következett, intervenciós harcok során családtalanná vált, csavargókká züllött fiúkat és leányokat igazi, kivá­ló szovjet emberekké, a társadalom hasznos tagjaivá. A kommunista szer­vezőerő kitűnő példája Davidov, So­­lohov „Új barázdát szánt az eke" című regényének egyik hőse. Az igazi, nemes barátság egyike a legszebb embert kap mutatóknak, amely jellemzi az új világ építőjének életét. Az új ember baráti, társas vi­szonyai, a vélemények egyezésén, a közös célok szolgálatán, kölcsönös megértésén és szerepdén alapszik. Az ilyen barátság hosszú évekre, sokszor az egész életre szól és segíti, erősíti az embert. Ilyen barátság fűzi össze Makarenko az „Új ember kovácsá"­­nak nem egy telepesét, vagy Pável Korcsagint és Szerjozska Bruzsák­ot (Osztrovszkij: így edződik az acél), Petykát és Gavrikot (Katajev: A tá­volban egy fehér vitorla), Vaszjl Szeverovot és Vologya Vasziljevet (Pecsernyikova: A kamaszok). A szocialista ember lényeges voná­sa a vidámság, az életöröm, az opti­mizmus is. A polgári regényhősök sokszor estek világfájdalomba, deka­­denciába, búskomorságba, vagy éppen öngyilkosokká lettek, így próbáltak kimenekülni koruk sivár életéből. A szovjet regények, elbeszélések hősei, életerős, derűlátó emberek. Nekik is vannak nehézségeik, ők is kerülnek nehéz helyzetekbe, de életkedvüket azért megőrzik, mert tudják, hogy az élet­harc és az igaz ügyért harcoló ember végül mindig diadalt arat. Bíz­nak a társadalmi haladásban, tudják, hogy a jobb jövőért küzdenek. Ez ad nekik erőt a nehézségek, akadályok legyőzésére, ez a vidámság, ez a har­cos életkedv átragad az olvasóra is. Ilyen optimista ember Babajevszkij ismert regényének „Az aranycsillag lovagjáénak hőse, Szergej Tutarinov is. S végül a legáltalánosabb emberi érzésnek, a szerelemnek igaz ábrázo­lására is szép példákat találhatunk a szovjet irodalomban. A szovjet embert a szerelem nem vonja el a közösségi élettől, hivatásától, hanem segíti, lendíti munkájában, egészséges életörömében. Beridze főmérnök pél­dául, a „Távol Moszkvától“ című Azsajev regény egyik főszereplője be­leszeret Tánjába, a hősiesen dolgozó híradóbrigád vezetőjébe. De azért egy pillanatra sem hagyja abba ne­héz felelősséggel járó munkáját. Ugyanígy erősíti Szi­burov kapitányt Anja Klimenko, az ápolónő iránt ér­zett mély szerelme Sztálingrád har­caiban (Szimonov: Nappalok és éjt­szakák), így áll Pável Korcsagin mel­lett, erős, megértő támaszként, Taja Kjusán, aki neki köszönhette öntuda­tosodását (Osztrovszkij: Így edződik az acél), így találja meg végül szerelmé­ben is a boldogságot Szergej Tutari­nov. (Babajevszkij: Az aranycsillag lovagja). És így lehetne tovább sorolni azo­kat a nagyszerű szovjet irodalmi alko­tásokat, amelyek az új ember példa­mutató vonásait örökítik meg. A „Ho­gyan olvassunk" című könyvecske megmutatja az olvasónak, hogy mit és hogyan olvasson a roppant gazdag szovjet irodalomból. Dallos György és Makkay Gusztáv könyve értékes mun­ka, az irodalmat kedvelő dolgozók számára a tájékozódásban és a helyes olvasásban felmérhetetlen segítséget nyújt. Lendülettel dolgoznak Gernyeszeg község egyénileg dol­gozó parasztjai minden percet kihasz­nálnak, hogy az őszi mezőgazdasági munkákat minél hamarabb befejezhes­sék. Lendületes munkájuk eredménye­ként községük Marosvásárhely-rajon élenjáró községei közé tartozik. Telje­sen betakarították, a kukoricát, 32 hektárról a krumplit, 1­00 hektárról pe­dig a cukorrépát ásták­ ki. 274 hektár területen végezték el a vetés alá való szántást­­­a az őszi mélyszántást. Ugyanakkor 173 hektár területet ve­tettek be őszi búzával. A község dolgozó parasztjai között hazafias verseny folyik s a verseny élén Hajdú István és Szász Péter dol­gozó parasztok állanak, akik mind a be­takarításban, mind a vetésben elsők voltak.

Next