Vörös Zászló, 1954. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1954-02-02 / 26. szám

4 BERLIN (Agerpres) — A TASZSZ különtudósítója közli: A négy hatalom külügyminiszte­­rinek értekezletén, a január 28-i ülé­sen V. M. Molotov elnökölt Az ülé­sen folytatták az első napirendi pont megvitatását a nemzetközi kapcsola­tokban fennálló feszültség enyhítésére szolgáló intézkedésekről és Francia­­­ország, Anglia, az USA, a Szovjet­unió, a Kínai Népköztársaság kül­ügyminisztere értekezletének össze­hívásáról. Mint ismeretes, V. M. Molotov a január 27-i ülésen részletesen elemez­te Duiles, Bidault és Eden beszédeit, kimutatta a Kínai Népköztársaság részvételével összehívandó öthatalmi értekezlet ellen felhozott érveik tart­hatatlanságát Ez nyilvánvalóan ki­hozta a sodrából Dullest, aki a ja­nuár 28-i ülésen elmondott beszédé­ben helytálló érvek helyett a szokásos s az unalomig hangoztatott amerikai propaganda szellemében támadta a Szovjetunió és Kína politikáját. Dulles egyebek között megengedte magának, hogy méltatlanul megtá­madja a Kínai Népköztársaság kül­ügyminiszterét is. Dulles sajátos módon kiforgatta az ENSZ alapokmányának és más nem­zetközi egyezményeknek a különböző szakaszait és újra megkísérelte, bár sikertelenül, igazolni azt az állás­pontját, hogy a Kínai Népköztársaság ne vehessen részt az államok közötti feszültséget előidéző nemzetközi kér­dések megvizsgálásában és rendezé­sében. Végül Dulles azt javasolta, hogy térjenek rá a többi napirendi pont megvizsgálására. Dulles után felszólalt Bidault. El­ismerte, hogy az ENSZ alapokmánya különleges felelősséget ró az öt nagy­hatalomra, közöttük Kínára is a béke és a biztonság fenntartása ügyében. Ennek elenére Bidault megismételte azt a többszörösen megcáfolt állítást, miszerint a Kínai Népköztársaság po­litikája nem felel meg az ENSZ alapokmánya elveinek. Hivatkozással arra, hogy a potsdami értekezleten el­határozták az öt nagyhatalom kül­ügyminiszteri tanácsának megalakítá­sát, Bidault kijelentette, hogy ezt a tanácsot egyes „meghatározott felada­tok“ teljesítése céljából létesítették és hogy összetételét az előtte álló feladatoknak megfelelően módosítani kell. Ezt az okoskodást Bidault azzal a nyilvánvaló szándékkal hangoztatta, hogy a nagy Kínai Népköztársaság jogait és szerepét a nemzetközi kér­dések megoldásában és az öthatalmi értekezlet összehívásának létfontossá­gú szükségességét a minimumra csökkentse. Bidault beszédének második részé­ben kísérletet tett arra, hogy bebi­zonyítsa: azokat a konkrét kérdése­ket, amelyeket a szovjet küldöttség véleménye szerint az öthatalmi érte­kezletnek kellene megvizsgálnia. Kí­na részvétele nélkül is meg lehetne oldani. Bidault nem hozott fel sem­miféle helytálló érvet állításának tá­mogatására, így a leszerelés kérdé­sére hivatkozva, egyszerűen és meg­fellebbezhetetlenül kijelentette: „Fur­csa lenne azt követelni, hogy a jelen feltételek mellet és körülmények kö­zött Kína vegyen részt ennek a kér­désnek (vagyis a leszerelés kérdésé­nek) a megvizsgálásában“. Az öthatalmi értekezleten megvizs­gálandó gazdasági kérdésekről szólva Bidault beismerte, hogy az egységes világpiac helyreállítása nagyjelentő­ségű volna az összes országok jólé­tének emelése szempontjából. Ennek ellenére tagadta, hogy ezeket a sür­gető kérdéseket Kína részvételével kellene megvizsgálni, azt állítva, hogy Kína saját maga hibás a ke­reskedelmi kapcsolatok megszakítá­sában. Bidault azt állította, hogy Kí­na bevonását a politikai kérdések megvizsgálásába Kína állítólagos fegyveres beavatkozása akadályozza az Indokínai háborúba. Mégis — mondotta Bidault — a francia kor­mány még most is hajlandó felhasz­nálni az alkalmat az indokínai bé­ke helyreállítására, „a társállamok“ hozzájárulásával. De anélkül, hogy bármivel is bizonyítani próbálta volna állítását, nyomban hozzátette, hogy Kína, szerinte, nem bizonyította be békeakaratát Végül Bidault Ázsia kérdéseivel foglakozott. Miután elismételte a ja­nuár 27-én hangoztatott érveit, an­nak bebizonyítására törekedett, hogy az ázsiai kérdések békés megoldása az önhatalmi értekezlet nélkül is meg­valósítható. Bidault beszédét azzal a kijelentéssel zárta, hogy, noha nézet­eltérések vannak a Szovjetunió és az értekezleten részvevő többi ország között a megvitatott kérdésekben — mint ahogy ez az első napirendi kér­dés vitájából kitűnt — nincs ok ar­ra, hogy lehetetlennek tekintsék a közeledést egyes kérdések szempont­jainál. Ezután felszólalt Eden. Vitatta­­V. M. Molotovnak azt a véleményét, hogy egy önhatalmi értekezlet meg­vizsgálhatná mind a nemzetközi je­lentőségű alapvető kérdéseket, mind­­pedig az ázsiai helyzetre vonatkozó különleges kérdéseket. Eden azt állí­totta, hogy egy ilyen javaslat „nem gyakorlati értékű“. Kijelentette továb­bá, hogy az olyan kérdések, mint a fegyverzet csökkentése és a nemzet­közi kereskedelem kibontakozása sok országot illet és ezért ezt a kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell megvizsgálnia, nem pedig az öt hatalom értekezletének. Egyebek kö­zött rámutatott arra, hogy nem hiszi, hogy egy öthatalmi értekezlet meg­találhatná a helyes utat a nemzetközi kereskedelem kiterjesztésére. Eden kijelentette, hogy osztja Bi­dault véleményét a koreai és indo­kinai kérdés megvizsgálásának mó­dozatait illetően.­Ha megvizsgáljuk ezeket a kérdé­seket — mondotta Eden — meggyő­ződésem, hogy ez az értekezlet gya­korlati hozzájárulást jelentene a megoldásukhoz. De komolyan kell gondolnunk mindezekre a kérdések­re. Ezért azt javasolom kortársaim­nak, hogy miután befejeződnek a be­szédek, halasszuk el az első napi­rendi pont vizsgálatát és térjünk rá a különleges európai kérdésekre, vagyis a napirend második és harma­dik pontjára. Ez időt fog nekünk adni az eszmecsere folytatására, ami remélem, gyümölcsöző lesz. Később újra megkezdhetnők az első napi­rendi pont megvizsgálását. Remélem, hogy haladást érünk el a többi pont­ra nézve és akkor inkább módunkban lesz az első pontban következteté­sekre jutni. Ezután felszólal at V. M. Molotov. Rámutatott arra, hogy a lefolyt esz­mecsere során nemm tanúsítottak kellő figyelmet a szovjet küldöttség által javasolt és a napirend első pontjául elfogadott fő kérdésnek. A nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség csökkentéséről van szó és éppen azért, mert ez nagyfontosságú kérdés a jelen értekezleten részvevő valamennyi állam számára, valamint az értekezleten részt nem ,­vevő álla­mok számára is, a szovjet küldöttség helyénvalónak találta, hogy az érte­kezlet figyelmét elsősorban erre a kérdésre irányítsa. V. M. Molotov alaptalanoknak mi­nősítette azokat a kísérleteket, hogy az öthatalmi értekezletre vonatkozó szovjet javaslatot az ENSZ alapok­mányának megszegéseként értelmez­zék és úgy tekintsék, hogy ez a ja­vaslat az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét az öthatalmi értekezlettel akar­ja helyettesíteni. Dulles úr arról be­szélt, — folytatta V. M. Molotov — hogy ma reggel olvasta az ENSZ alapokmányát. Az alapokmányt való­­színűleg mindannyian nagy figyelem­mel tanulmányozzuk reggel és néha, ha ez szükséges, este is. Éppen azért mert az ENSZ alapokmányát olvasni jó és hasznos, a Szovjetuniónak az a véleménye, hogy nem kell módo­sítani. Reméljük, hogy az Egyesült Álla­mok, amely olyan nagyra értékeli az alapokmányt, szintén támogatja azt az eszménket, hogy az alapokmányt át kell ültetni a gyakorlatba és nem módosítani kell. V. M. Molotov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az Egyesült Nem­zetek Szervezetének alapokmányán kívül vannak még fontos közgyűlési határozatok is, közöttük a közgyűlés 1948. évi harmadik ülésszakán elfo­gadott határozat, amelynek címe: „Felhívás a nagyhatalmakhoz, hogy tegyenek újra erőfeszítéseket a közöt­tük fennálló nézeteltérések elsimítá­sára és a tartós béke megteremté­sére“. A közgyűlés ötödik ülésszaka, a nagyhatalmakhoz intézett fenti fel­hívásra hivatkozva elfogadta a hatá­rozatot, amely azt ajánlja: „A Biz­tonsági Tanács állandó tagjai ülje­nek össze és együttesen vagy más úton vizsgálják meg, vagy ha ez szükségesnek mutatkozik, más érde­kelt államokkal együtt vizsgálják meg mindazokat a kérdéseket, ame­lyek veszélyeztethetik a nemzetközi békét és akadályozhatják az Egye­sült Nemzetek Szervezetének tevé­kenységét a főbb nézeteltérések meg­oldása és az alapokmány betűjének és szellemének megfelelő egyezmé­nyek létrehozása céljából“. V. M. Molotov emlékeztetett arra, hogy ezt a határozatot 1950 novem­ber 3-án, vagyis egy évvel a Kínai Népköztársaság megalakulása után, egyöntetűen elfogadták. A szovjet kül­ügyminiszter így folytatta: A szov­jet küldöttségnek az öthatalmi ér­tekezlet összehívására vonatkozó ja­vaslata különösképpen megfelel a közgyűlés e két határozatának. Nehéz megcáfolni egy ilyen érte­kezlet hasznosságát. Valóban ne az öt hatalom értekezletére hivatkoz­zunk, hanem az USA, Franciaország és Anglia külügyminisztereinek hár­mas értekezleteire. Ezeken az érte­kezleteken, amilyeneket többször tar­tottak, megvizsgáltak európai, ázsiai és afrikai kérdéseket is, de bizonyos okokból nem vitattak meg amerikai kérdéseket. Talán ez csak időleges dolog? Mindenesetre a háromhatalmi értekezlet napirendjét senki sem kor­látozta. Akkor hát miért kell az ötha­talmi értekezlet napirendjét a világ egyetlen, vagy két sarkára korlátoz­ni? Ami az öt hatalom külügyminisz­teri értekezletének céljait és lehető­ségeit illeti, amikor nagyfontosságú politikai és gazdasági kérdések megoldásáról van szó, ezek a le­hetőségek és célok nem cseké­lyebbek, mint egy háromhatalmi érte­kezlet lehetőségei. Bizonyosak lehe­tünk felőle, hogy az öt hatalom ér­tekezlete nagyon hasznos volna a fegyverkezési hajsza megszüntetésé­nek, a fegyverzet csökkentésének, va­lamint az atomkérdésnek a megoldá­sa szempontjából. Molotov hangsúlyozta, hogy termé­szetesen nem kötelező, hogy az ötha­talmi értekezlet egyidejűleg viszgálja meg az összes fontos politikai, gaz­dasági és katonai kérdéseket, noha ez elvben helyes volna, de például az olyan gazdasági természetű kérdés megvizsgálása, mint amilyen a nem­zetközi kereskedelem fejlesztése, egy olyan értekezleten amelyen részt vesz a Kínai Népköztársaság is, nagy je­lentőséggel bírna. Egy ilyen tárgya­lás hozzájárulna az államok közötti kapcsolatokban fennálló feszültség eny­hítéséhez és természetesen lehetővé tenné, hogy véget vessenek egy olyan szégyenletes jelenségnek, mint a Kína elleni zárlat. Természetesen, egy ilyen értekezleten nehéz volna támogatni a megkülönböztető és mindenféle korlá­tozásokat előirányzó és a normális nemzetközi kereskedelem fékezésére irányuló politikát. Ezzel szemben elő lehetne mozdítani a kereskedelem ki­fejlesztését a nagy és kis államok kö­zött, amelyek ezt óhajtják. Ha azon­ban valamely állam ezt nem óhajtja, ez rá tartozik. Fontos csupán az, hogy ne akadályozzon meg más államokat abban, hogy kereskedelmet folytassa­nak. Arra az állításra hivatkozva, amely szerint a fegyverkezés csökkentése az Egyesült Nemzetek Szervezetére tar­tozik, nem pedig az öt hatalomra, V. M. Molotov azt mondotta, hogy a va­lóságban a fent említett kérdés meg­vizsgálása mind az Egyesült Nemze­tek Szervezetének, mind pedig azok­nak a nagyhatalmaknak a kötelessé­ge, amelyeknek a fegyverzet csökken­téséért rájuk háruló felelősség tudatá­ban aktív és kezdeményező szellem­ről kell tanúságot tenniök e kérdés megoldásában. Az elmondottak meg­erősítésére­ V. M. Molotov hivatkozott az ENSZ leszerelési bizottságában 1952 május 8-án Anglia, az USA és Franciaország részéről előterjesztett ja­vaslatra. Ez előirányozza a Szovjet­unió, az USA és Kína, valamint Anglia és Franciaország fegyverek erői létszáma korlátozásának megál­lapítását. Anglia megbízottja, amikor ezt az okmányt előterjesztette, kijelen­tette: „A javaslat előirányozza közös megegyezéssel egy maximális határ megállapítását az összes többi állam részére is, amelyek jelentős fegyveres erővel rendelkeznek. Ezeket a korlá­tozásokat az öt nagyhatalom számára közös megegyezéssel megállapított korlátozásnak megfelelően kell megál­lapítani.“ Így — mondotta ■ Molotov — okunk van azt állítani, hogy a nagyhatalmak fegyverzete csökkentésének kérdése Kínát is illeti, amennyiben közvetle­nül fel van említve az ENSZ leszere­lési bizottságához benyújtott említett javaslatban. Vájjon egy önhatalmi ér­tekezlet keretében nem járulhatunk-e hozzá ennek a kérdésnek a megoldá­sához? — hangsúlyozta Molotov. — A szovjet küldöttség javaslatot szán­dékszik előterjeszteni a fegyverzet csökkentésének kérdésében a jelenlegi négyhatalmi értekezlet keretében is. Hivatkozással Dullesnek a Kínai Népköztársaság ellen, különösképpen pedig Csu En-laj kínai külügyminisz­ter ellen elhangzott támadásra, V. M. Molotov kijelentette: „Sajnos, a Kínai Népköztársaság megbízottai nincse­nek közöttünk. Nem kételkedem abban, hogy méltó módon válaszoltak volna ezekre a szavakra. Véleményem sze­rint a Kínai Népköztársaság elleni erőszakos kitörések nem válnak sem helyesebbekké, sem meggyőzőbbekké akkor, ha ezek a kínai megbízottak távollétében hangzanak el.“ Molotov megcáfolta Dullesnek és Bidault-nak azt a vádját, hogy a Kí­nai Népköztársaság agressziót köve­tett volna el. Ha Dulles és Bidault megvizsgálták volna a hiteles ténye­ket, ha tudomást szereztek volna a tényleges helyzetről, kétségtelenül ar­ra a következtetésre jutottak volna, hogy maga Kína az agresszió áldo­zata, hogy határain biztonsága ellen igen reális veszély állt elő. Nincs alap arra, hogy agresszióval vádolják a népköztársaságot, amely­nek megteremtése a kínai nép­­legna­gyobb vívmánya. Sok évszázad óta először, a kínai nép egyetlen állam­ban egyesült, s büszke erre. A Kínai Népköztársaságnak, van kit vádolnia és van kitől sértve éreznie magát, mert egyes államok a jogtalanságok sorozatát követik el vele szemben. Ami pedig Kínát illeti, normális poli­tikai és gazdasági kapcsolatokat óhajt az összes többi országgal és a jog-, egyenlőség alapján akarja kifejlesz­teni ezeket a kapcsolatokat. Végül Molotov kijelentette, hogy noha ezen az értekezleten lefolyt viták nem ölelték fel elegendő mértékben az összes felvetett kérdéseket, mégis már most le lehet vonni egyes következte­téseket. Megállapíthatjuk — mondot­ta Molotov, — hogy az öthatalmi értekezlet összehívására vonatkozó ja­vaslatot senki sem utasította el. Más­felől különböző szempontok hangzottak el egy ilyen értekezlet céljairól­. Ebben a tekintetben nem lehet elmondani, hogy meg is egyeztünk. Helyesebb azt mondani, hogy egy öthatalmi ér­tekezlet eszméjét nem vetettük el, no­ha még nem egyeztünk meg az érte­kezlet céljait illetően és hogy ezzel kapcsolatban ez a kérdés kiegészítő tanulmányozást igényel. Nekem úgy tűnik, hogy ha ezen az alapon megkö­zelítőleg megegyezhetnénk, ez mun­kánkban egy lépést jelentene előre Csak az maradna hátra, hogy leszö­gezzük ezt, ez­el­en pedig nehéz vol­na ellenvetést találni. Dulles, aki ezután szólalt fel, kije­lentette, hogy az USA nem ért egyet az öthatalmi értekezlet összehívásá­nak elvével, a Kínai Népköztársaság részvételével, de nincs ellenvetése egy találkozással szemben a Kínai Nép­­köztársaság ír­égbízottaival olyan kér­désekben, amelyekre nézve tárgyalá­sokat kell folytatni, például a koreai kérdésben. De egy ilyen értekezlet nem lehetne az öt hatalom értekezlete. Dulles azt indítványozta, hogy ideig­lenesen szakítsák félbe ennek a kér­désnek a megvitatását, hogy esetleg később folytassák és egyelőre térjenek rá a napirend többi pontjának meg­vizsgálására. Bidault kijelentette, hogy el kellene fogadni a tárgyalások elvét Ázsia­ kér­désében az összes érdekelt államok részvételével bizonyos kérdésekben. Ami azonban a tárgyalások jellegét, az azokon való részvételt, valamint a megvizsgálandó kérdéseket illeti, ez későbbi megvitatást és bizonyos gon­dolkozási időt tesz szükségessé. V. M. Molotov hangsúlyozta, hogy egyfelől még nem jött létre megegye­zés a vitában lévő kérdésben, de másfelől megvan az óhaj, hogy foly­tassák a kísérletet a megegyezés lét­­rehozására. Erre vonatkozólag a szov­­jet külügyminiszter feltette a követ­­kező kérdést: Várjon, nem járulhat, na-e hozzá ehhez egy olyan bizottság, amely a mai ülésen alakulna meg? Akkor a miniszterek foglalkozhatná­nak a többi kérdéssel, hogy megfele­lő pillanatban tudomást szerezzenek a bizottság tevékenységének eredmé­nyeiről. Eden megismételte javaslatát, hogy halasszák el egy időre az első napi­rendi pont megvitatását, térjenek rá a második és harmadik napirendi pont megvitatására és valamivel később térjenek vissza az első pont megvizs­gálására. Az USA, Franciaország és Anglia külügyminiszterei ellenezték azt, hogy bizottságot alakítsanak. Kijelentették, hogy szívesebben vennék, ha maguk a miniszterek folytatnák az öthatalmi értekezlet összehívása kérdésének megvitatását. Ezzel kapcsolatban Dul­les azt indítványozta, hogy a jövő hé­ten üljenek össze zárt ülésre. Ami a bizottság megalakítását illeti, javasol­ta, hogy halasszák el ennek a kérdés­nek a megoldását az elvi megegyezés létrehozásáig. Dulles indítványát tá­mogatta Bidault és Eden. V. M. Molotov kijelentette, hogy amennyiben jelen pillanatban kétség merült fel a bizottságalakítás szüksé­­gességét illetően, a szovjet küldött­ség fenntartja magának azt a jogot hogy ezt a kérdést felvesse egy olyan ülésen, amilyenről Dulles, Bidault és Eden beszéltek. A miniszterek egyetértettek ezzel. Az ülés végén V. M. Molotov, a szovjet küldöttség részéről a követ­­kező javaslat szövegét nyújtotta át az USA, Anglia és Franciaország minisz­tereinek, a fegyverzet, csökkentése kérdésében­ A n£gy hatalom kül­ügyminiszterelnek berlini értekezlete A január 28-i ülés VÖRÖS ZÁSZLÓ Világértekezlet összehívása a fegyverzet általános csökkentésére Az USA, Nagy-Britannia, Francia­­ország és a Szovjetunió kormányai, a béke megszilárdítása és a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítésére irányuló törekvéstől vezé­relve, szükségesnek tekintik, hogy intézkedjenek a katonai kiadások sú­lyos terhének megkönnyítéséről, amit a fegyverkezési hajsza következtében a népeknek kell elviselniük. Megegyez­tek abban, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország intézkedjék az­ Egye­sült Nemzetek Szervezetének kereté­­ben világértekezlet összehívásáról 1954-ben, a fegyverzet általános csökkentése végett; ezen az értekez­leten részt vennének az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai és azok az államok is,­­amelyek nem tag­jai ennek a szervezetnek. Ugyancsak teljes megegyezés jött létre a miniszterek közt arra nézve is, hogy a fegyverzet általános csökkent­­ésére vonatkozó intézkedések tervét össze kell kapcsolni az atomfegyver kérdésének egyidejű megoldásával. Nyomatott a marosvásárhelyi Sokszorosítóipari Vállalat körforgógépén. — Telefon: 643. — Taxa postal& platita in numerar conf. apr Dir Gen PTT Nr. 1033—­1945 Szerkesztőség és kiadóhivatal Marosvásárhely, Sztálin,tér 18. — Telefon: Szerkesztőség 50, 498, 885.

Next