Vörös Zászló, 1954. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1954-02-02 / 26. szám
4 BERLIN (Agerpres) — A TASZSZ különtudósítója közli: A négy hatalom külügyminiszterinek értekezletén, a január 28-i ülésen V. M. Molotov elnökölt Az ülésen folytatták az első napirendi pont megvitatását a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítésére szolgáló intézkedésekről és Franciaország, Anglia, az USA, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere értekezletének összehívásáról. Mint ismeretes, V. M. Molotov a január 27-i ülésen részletesen elemezte Duiles, Bidault és Eden beszédeit, kimutatta a Kínai Népköztársaság részvételével összehívandó öthatalmi értekezlet ellen felhozott érveik tarthatatlanságát Ez nyilvánvalóan kihozta a sodrából Dullest, aki a január 28-i ülésen elmondott beszédében helytálló érvek helyett a szokásos s az unalomig hangoztatott amerikai propaganda szellemében támadta a Szovjetunió és Kína politikáját. Dulles egyebek között megengedte magának, hogy méltatlanul megtámadja a Kínai Népköztársaság külügyminiszterét is. Dulles sajátos módon kiforgatta az ENSZ alapokmányának és más nemzetközi egyezményeknek a különböző szakaszait és újra megkísérelte, bár sikertelenül, igazolni azt az álláspontját, hogy a Kínai Népköztársaság ne vehessen részt az államok közötti feszültséget előidéző nemzetközi kérdések megvizsgálásában és rendezésében. Végül Dulles azt javasolta, hogy térjenek rá a többi napirendi pont megvizsgálására. Dulles után felszólalt Bidault. Elismerte, hogy az ENSZ alapokmánya különleges felelősséget ró az öt nagyhatalomra, közöttük Kínára is a béke és a biztonság fenntartása ügyében. Ennek elenére Bidault megismételte azt a többszörösen megcáfolt állítást, miszerint a Kínai Népköztársaság politikája nem felel meg az ENSZ alapokmánya elveinek. Hivatkozással arra, hogy a potsdami értekezleten elhatározták az öt nagyhatalom külügyminiszteri tanácsának megalakítását, Bidault kijelentette, hogy ezt a tanácsot egyes „meghatározott feladatok“ teljesítése céljából létesítették és hogy összetételét az előtte álló feladatoknak megfelelően módosítani kell. Ezt az okoskodást Bidault azzal a nyilvánvaló szándékkal hangoztatta, hogy a nagy Kínai Népköztársaság jogait és szerepét a nemzetközi kérdések megoldásában és az öthatalmi értekezlet összehívásának létfontosságú szükségességét a minimumra csökkentse. Bidault beszédének második részében kísérletet tett arra, hogy bebizonyítsa: azokat a konkrét kérdéseket, amelyeket a szovjet küldöttség véleménye szerint az öthatalmi értekezletnek kellene megvizsgálnia. Kína részvétele nélkül is meg lehetne oldani. Bidault nem hozott fel semmiféle helytálló érvet állításának támogatására, így a leszerelés kérdésére hivatkozva, egyszerűen és megfellebbezhetetlenül kijelentette: „Furcsa lenne azt követelni, hogy a jelen feltételek mellet és körülmények között Kína vegyen részt ennek a kérdésnek (vagyis a leszerelés kérdésének) a megvizsgálásában“. Az öthatalmi értekezleten megvizsgálandó gazdasági kérdésekről szólva Bidault beismerte, hogy az egységes világpiac helyreállítása nagyjelentőségű volna az összes országok jólétének emelése szempontjából. Ennek ellenére tagadta, hogy ezeket a sürgető kérdéseket Kína részvételével kellene megvizsgálni, azt állítva, hogy Kína saját maga hibás a kereskedelmi kapcsolatok megszakításában. Bidault azt állította, hogy Kína bevonását a politikai kérdések megvizsgálásába Kína állítólagos fegyveres beavatkozása akadályozza az Indokínai háborúba. Mégis — mondotta Bidault — a francia kormány még most is hajlandó felhasználni az alkalmat az indokínai béke helyreállítására, „a társállamok“ hozzájárulásával. De anélkül, hogy bármivel is bizonyítani próbálta volna állítását, nyomban hozzátette, hogy Kína, szerinte, nem bizonyította be békeakaratát Végül Bidault Ázsia kérdéseivel foglakozott. Miután elismételte a január 27-én hangoztatott érveit, annak bebizonyítására törekedett, hogy az ázsiai kérdések békés megoldása az önhatalmi értekezlet nélkül is megvalósítható. Bidault beszédét azzal a kijelentéssel zárta, hogy, noha nézeteltérések vannak a Szovjetunió és az értekezleten részvevő többi ország között a megvitatott kérdésekben — mint ahogy ez az első napirendi kérdés vitájából kitűnt — nincs ok arra, hogy lehetetlennek tekintsék a közeledést egyes kérdések szempontjainál. Ezután felszólalt Eden. VitattaV. M. Molotovnak azt a véleményét, hogy egy önhatalmi értekezlet megvizsgálhatná mind a nemzetközi jelentőségű alapvető kérdéseket, mindpedig az ázsiai helyzetre vonatkozó különleges kérdéseket. Eden azt állította, hogy egy ilyen javaslat „nem gyakorlati értékű“. Kijelentette továbbá, hogy az olyan kérdések, mint a fegyverzet csökkentése és a nemzetközi kereskedelem kibontakozása sok országot illet és ezért ezt a kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell megvizsgálnia, nem pedig az öt hatalom értekezletének. Egyebek között rámutatott arra, hogy nem hiszi, hogy egy öthatalmi értekezlet megtalálhatná a helyes utat a nemzetközi kereskedelem kiterjesztésére. Eden kijelentette, hogy osztja Bidault véleményét a koreai és indokinai kérdés megvizsgálásának módozatait illetően.Ha megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket — mondotta Eden — meggyőződésem, hogy ez az értekezlet gyakorlati hozzájárulást jelentene a megoldásukhoz. De komolyan kell gondolnunk mindezekre a kérdésekre. Ezért azt javasolom kortársaimnak, hogy miután befejeződnek a beszédek, halasszuk el az első napirendi pont vizsgálatát és térjünk rá a különleges európai kérdésekre, vagyis a napirend második és harmadik pontjára. Ez időt fog nekünk adni az eszmecsere folytatására, ami remélem, gyümölcsöző lesz. Később újra megkezdhetnők az első napirendi pont megvizsgálását. Remélem, hogy haladást érünk el a többi pontra nézve és akkor inkább módunkban lesz az első pontban következtetésekre jutni. Ezután felszólal at V. M. Molotov. Rámutatott arra, hogy a lefolyt eszmecsere során nemm tanúsítottak kellő figyelmet a szovjet küldöttség által javasolt és a napirend első pontjául elfogadott fő kérdésnek. A nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség csökkentéséről van szó és éppen azért, mert ez nagyfontosságú kérdés a jelen értekezleten részvevő valamennyi állam számára, valamint az értekezleten részt nem ,vevő államok számára is, a szovjet küldöttség helyénvalónak találta, hogy az értekezlet figyelmét elsősorban erre a kérdésre irányítsa. V. M. Molotov alaptalanoknak minősítette azokat a kísérleteket, hogy az öthatalmi értekezletre vonatkozó szovjet javaslatot az ENSZ alapokmányának megszegéseként értelmezzék és úgy tekintsék, hogy ez a javaslat az Egyesült Nemzetek Szervezetét az öthatalmi értekezlettel akarja helyettesíteni. Dulles úr arról beszélt, — folytatta V. M. Molotov — hogy ma reggel olvasta az ENSZ alapokmányát. Az alapokmányt valószínűleg mindannyian nagy figyelemmel tanulmányozzuk reggel és néha, ha ez szükséges, este is. Éppen azért mert az ENSZ alapokmányát olvasni jó és hasznos, a Szovjetuniónak az a véleménye, hogy nem kell módosítani. Reméljük, hogy az Egyesült Államok, amely olyan nagyra értékeli az alapokmányt, szintén támogatja azt az eszménket, hogy az alapokmányt át kell ültetni a gyakorlatba és nem módosítani kell. V. M. Molotov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányán kívül vannak még fontos közgyűlési határozatok is, közöttük a közgyűlés 1948. évi harmadik ülésszakán elfogadott határozat, amelynek címe: „Felhívás a nagyhatalmakhoz, hogy tegyenek újra erőfeszítéseket a közöttük fennálló nézeteltérések elsimítására és a tartós béke megteremtésére“. A közgyűlés ötödik ülésszaka, a nagyhatalmakhoz intézett fenti felhívásra hivatkozva elfogadta a határozatot, amely azt ajánlja: „A Biztonsági Tanács állandó tagjai üljenek össze és együttesen vagy más úton vizsgálják meg, vagy ha ez szükségesnek mutatkozik, más érdekelt államokkal együtt vizsgálják meg mindazokat a kérdéseket, amelyek veszélyeztethetik a nemzetközi békét és akadályozhatják az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységét a főbb nézeteltérések megoldása és az alapokmány betűjének és szellemének megfelelő egyezmények létrehozása céljából“. V. M. Molotov emlékeztetett arra, hogy ezt a határozatot 1950 november 3-án, vagyis egy évvel a Kínai Népköztársaság megalakulása után, egyöntetűen elfogadták. A szovjet külügyminiszter így folytatta: A szovjet küldöttségnek az öthatalmi értekezlet összehívására vonatkozó javaslata különösképpen megfelel a közgyűlés e két határozatának. Nehéz megcáfolni egy ilyen értekezlet hasznosságát. Valóban ne az öt hatalom értekezletére hivatkozzunk, hanem az USA, Franciaország és Anglia külügyminisztereinek hármas értekezleteire. Ezeken az értekezleteken, amilyeneket többször tartottak, megvizsgáltak európai, ázsiai és afrikai kérdéseket is, de bizonyos okokból nem vitattak meg amerikai kérdéseket. Talán ez csak időleges dolog? Mindenesetre a háromhatalmi értekezlet napirendjét senki sem korlátozta. Akkor hát miért kell az öthatalmi értekezlet napirendjét a világ egyetlen, vagy két sarkára korlátozni? Ami az öt hatalom külügyminiszteri értekezletének céljait és lehetőségeit illeti, amikor nagyfontosságú politikai és gazdasági kérdések megoldásáról van szó, ezek a lehetőségek és célok nem csekélyebbek, mint egy háromhatalmi értekezlet lehetőségei. Bizonyosak lehetünk felőle, hogy az öt hatalom értekezlete nagyon hasznos volna a fegyverkezési hajsza megszüntetésének, a fegyverzet csökkentésének, valamint az atomkérdésnek a megoldása szempontjából. Molotov hangsúlyozta, hogy természetesen nem kötelező, hogy az öthatalmi értekezlet egyidejűleg viszgálja meg az összes fontos politikai, gazdasági és katonai kérdéseket, noha ez elvben helyes volna, de például az olyan gazdasági természetű kérdés megvizsgálása, mint amilyen a nemzetközi kereskedelem fejlesztése, egy olyan értekezleten amelyen részt vesz a Kínai Népköztársaság is, nagy jelentőséggel bírna. Egy ilyen tárgyalás hozzájárulna az államok közötti kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítéséhez és természetesen lehetővé tenné, hogy véget vessenek egy olyan szégyenletes jelenségnek, mint a Kína elleni zárlat. Természetesen, egy ilyen értekezleten nehéz volna támogatni a megkülönböztető és mindenféle korlátozásokat előirányzó és a normális nemzetközi kereskedelem fékezésére irányuló politikát. Ezzel szemben elő lehetne mozdítani a kereskedelem kifejlesztését a nagy és kis államok között, amelyek ezt óhajtják. Ha azonban valamely állam ezt nem óhajtja, ez rá tartozik. Fontos csupán az, hogy ne akadályozzon meg más államokat abban, hogy kereskedelmet folytassanak. Arra az állításra hivatkozva, amely szerint a fegyverkezés csökkentése az Egyesült Nemzetek Szervezetére tartozik, nem pedig az öt hatalomra, V. M. Molotov azt mondotta, hogy a valóságban a fent említett kérdés megvizsgálása mind az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mind pedig azoknak a nagyhatalmaknak a kötelessége, amelyeknek a fegyverzet csökkentéséért rájuk háruló felelősség tudatában aktív és kezdeményező szellemről kell tanúságot tenniök e kérdés megoldásában. Az elmondottak megerősítésére V. M. Molotov hivatkozott az ENSZ leszerelési bizottságában 1952 május 8-án Anglia, az USA és Franciaország részéről előterjesztett javaslatra. Ez előirányozza a Szovjetunió, az USA és Kína, valamint Anglia és Franciaország fegyverek erői létszáma korlátozásának megállapítását. Anglia megbízottja, amikor ezt az okmányt előterjesztette, kijelentette: „A javaslat előirányozza közös megegyezéssel egy maximális határ megállapítását az összes többi állam részére is, amelyek jelentős fegyveres erővel rendelkeznek. Ezeket a korlátozásokat az öt nagyhatalom számára közös megegyezéssel megállapított korlátozásnak megfelelően kell megállapítani.“ Így — mondotta ■ Molotov — okunk van azt állítani, hogy a nagyhatalmak fegyverzete csökkentésének kérdése Kínát is illeti, amennyiben közvetlenül fel van említve az ENSZ leszerelési bizottságához benyújtott említett javaslatban. Vájjon egy önhatalmi értekezlet keretében nem járulhatunk-e hozzá ennek a kérdésnek a megoldásához? — hangsúlyozta Molotov. — A szovjet küldöttség javaslatot szándékszik előterjeszteni a fegyverzet csökkentésének kérdésében a jelenlegi négyhatalmi értekezlet keretében is. Hivatkozással Dullesnek a Kínai Népköztársaság ellen, különösképpen pedig Csu En-laj kínai külügyminiszter ellen elhangzott támadásra, V. M. Molotov kijelentette: „Sajnos, a Kínai Népköztársaság megbízottai nincsenek közöttünk. Nem kételkedem abban, hogy méltó módon válaszoltak volna ezekre a szavakra. Véleményem szerint a Kínai Népköztársaság elleni erőszakos kitörések nem válnak sem helyesebbekké, sem meggyőzőbbekké akkor, ha ezek a kínai megbízottak távollétében hangzanak el.“ Molotov megcáfolta Dullesnek és Bidault-nak azt a vádját, hogy a Kínai Népköztársaság agressziót követett volna el. Ha Dulles és Bidault megvizsgálták volna a hiteles tényeket, ha tudomást szereztek volna a tényleges helyzetről, kétségtelenül arra a következtetésre jutottak volna, hogy maga Kína az agresszió áldozata, hogy határain biztonsága ellen igen reális veszély állt elő. Nincs alap arra, hogy agresszióval vádolják a népköztársaságot, amelynek megteremtése a kínai néplegnagyobb vívmánya. Sok évszázad óta először, a kínai nép egyetlen államban egyesült, s büszke erre. A Kínai Népköztársaságnak, van kit vádolnia és van kitől sértve éreznie magát, mert egyes államok a jogtalanságok sorozatát követik el vele szemben. Ami pedig Kínát illeti, normális politikai és gazdasági kapcsolatokat óhajt az összes többi országgal és a jog-, egyenlőség alapján akarja kifejleszteni ezeket a kapcsolatokat. Végül Molotov kijelentette, hogy noha ezen az értekezleten lefolyt viták nem ölelték fel elegendő mértékben az összes felvetett kérdéseket, mégis már most le lehet vonni egyes következtetéseket. Megállapíthatjuk — mondotta Molotov, — hogy az öthatalmi értekezlet összehívására vonatkozó javaslatot senki sem utasította el. Másfelől különböző szempontok hangzottak el egy ilyen értekezlet céljairól. Ebben a tekintetben nem lehet elmondani, hogy meg is egyeztünk. Helyesebb azt mondani, hogy egy öthatalmi értekezlet eszméjét nem vetettük el, noha még nem egyeztünk meg az értekezlet céljait illetően és hogy ezzel kapcsolatban ez a kérdés kiegészítő tanulmányozást igényel. Nekem úgy tűnik, hogy ha ezen az alapon megközelítőleg megegyezhetnénk, ez munkánkban egy lépést jelentene előre Csak az maradna hátra, hogy leszögezzük ezt, ezelen pedig nehéz volna ellenvetést találni. Dulles, aki ezután szólalt fel, kijelentette, hogy az USA nem ért egyet az öthatalmi értekezlet összehívásának elvével, a Kínai Népköztársaság részvételével, de nincs ellenvetése egy találkozással szemben a Kínai Népköztársaság írégbízottaival olyan kérdésekben, amelyekre nézve tárgyalásokat kell folytatni, például a koreai kérdésben. De egy ilyen értekezlet nem lehetne az öt hatalom értekezlete. Dulles azt indítványozta, hogy ideiglenesen szakítsák félbe ennek a kérdésnek a megvitatását, hogy esetleg később folytassák és egyelőre térjenek rá a napirend többi pontjának megvizsgálására. Bidault kijelentette, hogy el kellene fogadni a tárgyalások elvét Ázsia kérdésében az összes érdekelt államok részvételével bizonyos kérdésekben. Ami azonban a tárgyalások jellegét, az azokon való részvételt, valamint a megvizsgálandó kérdéseket illeti, ez későbbi megvitatást és bizonyos gondolkozási időt tesz szükségessé. V. M. Molotov hangsúlyozta, hogy egyfelől még nem jött létre megegyezés a vitában lévő kérdésben, de másfelől megvan az óhaj, hogy folytassák a kísérletet a megegyezés létrehozására. Erre vonatkozólag a szovjet külügyminiszter feltette a következő kérdést: Várjon, nem járulhat, na-e hozzá ehhez egy olyan bizottság, amely a mai ülésen alakulna meg? Akkor a miniszterek foglalkozhatnának a többi kérdéssel, hogy megfelelő pillanatban tudomást szerezzenek a bizottság tevékenységének eredményeiről. Eden megismételte javaslatát, hogy halasszák el egy időre az első napirendi pont megvitatását, térjenek rá a második és harmadik napirendi pont megvitatására és valamivel később térjenek vissza az első pont megvizsgálására. Az USA, Franciaország és Anglia külügyminiszterei ellenezték azt, hogy bizottságot alakítsanak. Kijelentették, hogy szívesebben vennék, ha maguk a miniszterek folytatnák az öthatalmi értekezlet összehívása kérdésének megvitatását. Ezzel kapcsolatban Dulles azt indítványozta, hogy a jövő héten üljenek össze zárt ülésre. Ami a bizottság megalakítását illeti, javasolta, hogy halasszák el ennek a kérdésnek a megoldását az elvi megegyezés létrehozásáig. Dulles indítványát támogatta Bidault és Eden. V. M. Molotov kijelentette, hogy amennyiben jelen pillanatban kétség merült fel a bizottságalakítás szükségességét illetően, a szovjet küldöttség fenntartja magának azt a jogot hogy ezt a kérdést felvesse egy olyan ülésen, amilyenről Dulles, Bidault és Eden beszéltek. A miniszterek egyetértettek ezzel. Az ülés végén V. M. Molotov, a szovjet küldöttség részéről a következő javaslat szövegét nyújtotta át az USA, Anglia és Franciaország minisztereinek, a fegyverzet, csökkentése kérdésében A n£gy hatalom külügyminiszterelnek berlini értekezlete A január 28-i ülés VÖRÖS ZÁSZLÓ Világértekezlet összehívása a fegyverzet általános csökkentésére Az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió kormányai, a béke megszilárdítása és a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítésére irányuló törekvéstől vezérelve, szükségesnek tekintik, hogy intézkedjenek a katonai kiadások súlyos terhének megkönnyítéséről, amit a fegyverkezési hajsza következtében a népeknek kell elviselniük. Megegyeztek abban, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország intézkedjék az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében világértekezlet összehívásáról 1954-ben, a fegyverzet általános csökkentése végett; ezen az értekezleten részt vennének az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai és azok az államok is,amelyek nem tagjai ennek a szervezetnek. Ugyancsak teljes megegyezés jött létre a miniszterek közt arra nézve is, hogy a fegyverzet általános csökkentésére vonatkozó intézkedések tervét össze kell kapcsolni az atomfegyver kérdésének egyidejű megoldásával. Nyomatott a marosvásárhelyi Sokszorosítóipari Vállalat körforgógépén. — Telefon: 643. — Taxa postal& platita in numerar conf. apr Dir Gen PTT Nr. 1033—1945 Szerkesztőség és kiadóhivatal Marosvásárhely, Sztálin,tér 18. — Telefon: Szerkesztőség 50, 498, 885.