Vörös Zászló, 1954. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1954-04-01 / 76. szám

Jól gondozzák traktoraikat A tavaszi nagy csata megkezdődött. A nyárádmenti domboldalakon KD 35-ös traktorok szántják a földeket. Majdnem minden nyárádmenti község határában hallhatjuk zúgásukat. Nyárádszeredában vagyunk. Az egyik, mezőre vezető úton a trakto­rok hangja után megyünk. A község­től balra levő mező egyik dombolda­lán meglátjuk a traktort, amint a fordulónál kapaszkodik. A frissen felszántott f­öld olyan, mintha vete­ményes kertnek készítenék elő. Jól megszántották, megboronálták. A föld közepén másfél méteres esik húzódik végig. — Még egy forduló s ezt is elvé­geztem '■— kiáltja a traktorista, a föld végén álló dolgozó parasztnak. — Hogy dolgoznak a GTA trakcto­­ristái, meg vannak-e elégedve velük — kérdezzük a dolgozó paraszttól.­­—■ Nem hallottam panaszt munká­jukról. Az igazat megvallva, nekem is tetszik ez a munka — mondja. Még rövid pár mondatot váltottunk egymással, eközben a traktor kiállt az út közepére. A traktorista örömmel« kiáltotta: — Ezt is elvégeztem ! A traktor zuga se kihagyott, a 26 év körüli traktorista levette a motorház fedelét s a motor f­ölé hajolva a csava­rokat vizsgálta. Miután elvégezte, el­beszélgettünk vele. Boldogan újsá­golta, hogy Nyárádszeredában nem­sokára elvégzik a szántási munkála­tokat, a kollektív gazdaság földjén sincs már sok szántani való. A munka jól h­alad, mert mi is erre törekszünk, vigyázunk a gépre, hogy jól működ­jön, ne álljon be üzemzavar. A beszélgetés továbbfolyt, megis­merkedtünk a traktoristával, Ács Bé­lának h­ívják. Nagy szakértelemmel beszélt a­­traktorok karbantartásáról. — A gépre is úgy kell vigyázni, mint az emberre. Ha az ember meg­betegszik, nem tud dolgozni, így van ez a géppel is. Ha nem viseljük gond­ját, hamar felmondja a szolgálatot. Éppen ezért esténként rendesen le­törlöm a port, a traktorról, meghúzom a csavarokat, jól átvizsgálom, hogy nem folyik-e az olaj. Lezsírozom ott ahol kell, például a ventillátort, a kap­csolószekrényt, s a tollankat. Ezt a mindennapos 10 órai munka után ren­desen elvégzem. Aztán reggel, mielőtt elindulnék ki a terepre, megnézem van-e elegendő üzemanyag. A kicsi motort megtöltöm benzinnel, a nagyot m­otorinával. A benzin betöltésekor vigyázok a szűrésre. Háromszoros szűrést végzek, hogy az üzemanyagot minden idegen anyagtól mentesítsem. Röviden ennyit mondott arról, ho­gyan gondozza traktorát. Talán még tovább is beszélt volna, ha nem jön a pont,azor, aki számbavette az elvég­zett munkát. Aztán ketten elindultak tovább egy másik f­ölddarabra szán­tani. A gépállomáson megtudtuk, hogy Ács Béla napi normáját rendesen túl­teljesíti, ami traktora jó karbantartá­sának az eredménye. A nyárádszeredai gép- és traktorál­lomásnál Ács Béla nem az egyedüli,­­ aki a tavaszi vetési csatában ilyen gonddal kezeli traktorát. Hozzá ha­sonlóan gondozza traktorát Tóth Fe­renc is, mert tudja, hogy a jól gon­dozott traktor nemcsak neki, hanem sok dolgozó parasztnak, munkásnak­­ biztosítja a jó termést, a kenyeret. Tóth Ferencet, a község másik fe­lében találtuk meg. Olajos arca csil­­­logott a napfényben, traktora üteme­­i­­­sen vonult végig a felszántatlan, nagy­­ földpászt­án maga után hagyva a még­­ keskeny, de egyre szélesedő, frissen­­ szántott fekete földet. A traktor tete­jén piros zászlócskát lenget a szél.­­ Tóth Ferenc olyan örömmel néz erre­­ a zászlóra, mint a maga után hagyott­,­­ frissen szántott fekete földre. A föld­­ végén, mikor fordulni készült, meg­­­­állítottuk, hogy egyet-mást elmondjon­­ nekünk munkájáról. Mielőtt még szóbaállt volna velünk, ő is levette a motorház fedelét, s gondos pillantásokat vetett a motorra. .Már ebből meg lehetett állapítani, hogy gondját viseli a gépnek. Miköz­ben keze bent, a motor között tett­vett, megkérdeztük tőle, hogy szeret-e traktorral dolgozni? — Lehet, hogy kikacagnak a­zon, amit most mondok, de higgyék el, hogy ez így van. Ha elszakítanának ettől a traktortól, fájna az nekem, ta­lán még sírni is tudnék érte. Szere­tem én, mert öröm dolgozni vele. Ezért is gondozom olyan szívesen. Elmondaná-e nekünk, hogyan tart­ja karban traktorát. — Röviden csak annyit tudok mon­dani, hogy rendesen megtisztítom, megolajozom, lezsírozom. Az oldal­­kuplung csapágyát naponta kétszer­­h­áromszor is bezsírozom. A traktor jól dolgozik, ha vigyáznak rá s az előírások szerint gondozzák. Ezért én az olajcserére is nagy gondot for­dítok. Először is mindig jól kimosom a szűrőket, hogy ne kerüljön idegen anyag a motorba. Az olajat mindig olyankor engedem ki a motorból, amikor az meleg. Általában 50 órán­ként cserélem az olajat. A kartel mo­sását 8 liter m­otorinával végzem el, s utána töltök 6 liter tiszta olajat, majd a nagymotort meghajtatom 10 percig a kicsivel. Végül pedig leen­gedem a mosásra beöntött olajat. Mi­kor az jól kiszivárgott,, betöltöm a 18 liter tiszta olajat, amely szükséges a motor működéséhez. Ezzel biztosítom a traktor folyamatos jó működését el­kerülöm az üzemzavart, növelem a traktor életét, a csapágyak sem rom­­lanak olyan hamar. A fenti művelete­ken kívül nagyon fontos, hogy rende­sen kimossuk a levegőszűrőnél az alsó és felső szűrőt. Ez összesítve ered­ményezi a traktor zavartalan jó mű­ködését azt, hogy normámat rendsze­­rint túlhaladom. A nyárádszeredai GTÁ-nál nemcsak Ács Béla és Tóth Ferenc gondozzák ilyen szeretettel traktoraikat­, még sokan vannak hozzájuk hasonlók. Itt van például Mohai Dezső, aki március 13 óta vezeti a KD 35-ös traktort (azelőtt stabil motorokkal járt), s mégis jól dolgozik, normáját átlag 150 százalékban teljesíti s naponta 50—65 lejt is megkeres. Van eset rá, amikor napi munkája után még 84 lejt is kap. A jó traktoristák között lehet felsorolni Bodi Istvánt, aki a tavaszi kampányban elsőnek ment ki a mezőre szántani.­­ Szervátius Hel­­mat, Bencze István, Laczkó István, Csergezán Mártont, akik vállalták, hogy a gépállomás sztahanovistájának teljesítményét 3 százalékkal túlhalad­ják. Ha ilyen szeretettel gondozzák gépeiket, akkor vállalásukat sikerül teljesíteni. A nyárádszeredai GTA-nak a tavaszi vetési csatában ilyen jó harcosai van­nak, akikkel biztos a győzelem. Az ilyen harcosok közössége még Giegzi Győzővel is meg tudja szerettetni a traktort, aki a jövőben jobban vigyáz arra, hogy ne veszítse el annak alkat­részeit. Levelezőink írják a tavaszi munkáról RIGMÁNY dolgozó parasztjai ki­használva a kedvező tavaszi időt, végzik a tavaszi vetést. Már eddig elvégezték a tavaszbúza és zab veté­sét. Ebben a munkában Csipán Gyu­la párttag ,Veress Árpád, Balogh Sán­dor dolgozó parasztok jártak élen. Gsiszér Sándor és Veress Endre dol­gozó parasztok traktorral szántották meg földjüket és jól előkészítették a vetésre. A vetéssel pá■rhúzamoslallt, végzik a gyümölcsfák takarítását és új szőlős­­területek beültetését is. Miután meg­kapták a len vetőmagot, a len ter­mesztésére szerződést kötő dolgozó parasztok megkezdték annak vetését. Már eddig 1,20 hektárt bevetettek. VERESS ÁRON levelező + BORDOS község néptanácsának végrehajtó bizottsága a pártalapszer­­vezet irányításával, képviselőket, IMSZ tagjókat, valamint a nőbizottság tag­jait bevonta az agitációs munkába, hogy a község dolgozó parasztjait a tavaszi vetés elvégzésére mozgósítsák. A felvilágosító munkának megvan az eredménye, a községben javában folyik a szántás, vetés. Több dolgozó paraszt, köztük Bálint, Aladár, Aszta­los, Béni IMSZ-tagok zabvetésüket már elvégezték. A kulákok nyíltan szabotálják a ta­vaszi vetést, így Kedei Pálné, Had­nagy József, Hegedűs Márton­ kulá­kok még nem vetettek. Hegedűs Márton kulák azért nem vásárolt te­henet, hogy szabotálja a tavaszi ve­tést. A néptanács végrehajtó bizott­ságának oda kell hatnia, hogy a ku­lákok is végezzék el a vetést. Nagy­gyűlésen leplezze le a kulákok mes­terkedéseit. BARABÁS JÓZSEF levelező vörös zászló. Harcban az életért Az orvostudomány egyik fontos kér­dése, megtalálni, hol van a vírus be­tegségek kórokozóinak termelési helye, ahonnan azok kiindulva időnként em­bereket és állatokat pusztító járványo­kat idéznek elő. A vírusok kizárólag a sej­tek élő protoplazmájában , tudnak elszaporodni. A vírus betegségek kiál­lása után a vírus rövid időn belül el­tűnik a szervezetből. Nincsenek vírus gazdáik, mint a baktérium gazdák bak­teriális betegségek esetében. A vírus­­beteg szervezetből a külvilágba jutott vírusok is rövid időn belül hatásta­lanná válnak. A vírusok időnként mind az embe­rek között, mind az állatvilágban ha­talmas pusztítást végeznek, így pél­dául az első világháború 6 millió em­ber életét követelte, de az azután kö­vetkező úgynevezett „spanyol influen­za“ szerte a világon 30.000.000 áldo­zatot szedett. Vagy talán ismertebb példa az a pusztítás, amelyet a szár­nyas pestis egy-egy baromfi udvar­ban, illetve sertés pestis a sertések között végez. Az­ évek hosszú sora alatt több tu­dós és orvos tette­­fel a kérdést, hol vann­a­k a vírusok járványmentes idő­ben? Ivanovics György, magyar tudós most megjelent könyvében szintén fel­teszi a régi kérdést: hol van az influ­enza víru­sa és általában a többi be­tegségek vírusa járványmentes idő­ben? Erre a rendkívül nagyjelentő­ségű és fontos kérdésre adott választ hazánk egyik lelkes professzora, Ven­dég Vince, a marosvásárhelyi fül-, orr-­ gége klinika doktora. A vírusos megbetegedések kórokozói a növények­ben tanyáznak, a növényekben terme­lődnek, hogy majd számukra kedvező alkalommal újabb és újabb támadást indítsanak az emberek és állatok éle­te ellen. ★ Az ember első pillanatban úgy ér­zi, hogy nem is üvegházba lépett, ahol a kor a t­a­v­asz ellenére is, tavaszi és nyári növények élnek, hanem pusztító járványok, gyermekaparalízis­, rákbe­tegség, kanyaró, szárnyas és sertés pestis járvány, sttb. világába. A tar­ka, foltos vírusbeteg növények szomo­rú képet nyújtanak és Vendég Vince professzor mégis olyan boldog, arca mosolyra derül, amint belenéz a na­­gyítóüvegbe — milyen szép tünetek, milyen szépen tűnik el a klorofil — mondja és figyelmesen nézi beoltott növényeit. Hat éve figyeli ezeket a növényeket, hat év alatt vájjon hány­szor mondta el — milyen szép tüne­tek, milyen szépen hal ez a klorofil­? — Ha csüggedt volt, idejött ebbe a ki­csiny üvegházba. Volt idő, mikor úgy érezte, hogy nem tudja bebizonyítani állítását, hogy nem lesz elég bizonyí­ték arra, hogy választ adjon az or­vostudománynak egyik fontos kérdé­sére. A dohányon, paradicsomon, ká­posztán és más növényeken megjele­nő vírusos tünetek azonban biztatták — jó úton haladsz professzor — és a professzor tovább kutatott, tovább vizsgálgatott s nem kétséges: győ­zött! Fogságban tartja a fertőző be­tegségeket okozó vírusokat. Arra a paradicsomra, melyet kezében tart, gyermekparalizis van ráoltva, a pol­con bokrosodó dohányba penfigusz vi­rus tanyázik. Ez a vírus az emberi testen hólyagos kiütéseket okoz és né­hány izap atett kioltja az életet. A tá­volabb lévő tarka, foltos képet mutató növények tüneteit a rákbetegség víru­sával idézte elő. Még ártalmatlanok ezek a vírusok, de később, mikor em­beri és állati szervezetbe kerülnek emberről-ember­re, állatról-állatra jut­va egyre súlyosabb betegséget idéznek elő. Vendég professzor leteszi a kezé­ben lévő növényt, tekintetével végi­g­­siklik a kis üvegházon, szinte simo­gatja ezeket a fertőzött növényeket. Féltheti is, hat évi munkájának ered­ményei.­­ Sokan kérdezték, hogy mi veze­tett arra a gondolatra, hogy a vírusos­­ megbetegedések­ kórokozóinak gyűjtő­helye és tenyészhelye a növényekben van. Erre a feltevésre a gyakorlati élet megfigyelése vezetett rá. 20 éves orvosi tevékenységem alatt többször észleltem, hogy a népies gyógykeze­lés céljából megnedvesített dohányle­véllel alkalmazott párakötés után sok­szor alakulta­k ki különböző vírusos­­ megbetegedések. A második világhá­ború végén leveles dohánnyal fogla­latoskodva két hét múlva magam is vírusos megbetegedést kaptam. Akkor még nem tulajdonítottam nagy fon­tosságot ennek a kérdésnek, mert nem volt kellő felkészültségem, de később hasonló példákat tömegével láttam és hallottam, s közelebbről kezdett érde­kelni a dolog. Azóta összesen 100 emberi és állati vírusbetegség víru­sát tenyésztettük ki növényeken, köz­tük olyanokat is, amelyekről gyaní­tottuk ugyan, hogy vírus a kórokozó­ja, de ezt határozott módon eddig nem sikerült bebizonyítani, ilyen pél­dául a rákbetegség, a pikkely sömör, penfigusz, s­tb. Vendég Vince professzor virusku­tatásai nemzetgazdasági szempontból is nagyjelentőségűek. Elméleti és gya­korlati jelentőségük ma még belátha­tatlan. A növényen kitenyésztett ser­téspestis virus például nagyon jól felhasználható ennek a hatalmas pusztításokat végző járványnak a megelőzésére . Ha a növényen kite­nyésztett sertéspestis viru­­sl oltunk állatokat, az előcsoport enyhén bete­gedik meg, de védettséget szerez a vírussal szemben. Természetes úton a sertéspestis járvány úgy alakul ki, hogy a táplálékkal elfogyasztott ví­rus­­az állatban elszaporodik. A­ nö-■ vényi vírussál fertőzött Mlat­itt H k csak enyhén betegedik meg, de a vele­­ együttélő átlatok, amelyek a növényi 3 vírussal fertőzött átlát orrváladéká­­­­val és vizeletével fertőződnek, már sú­­­­lyosan megbetegednek, nagy száza­­­­lékban elhullnak.­­ A professzor további kutatása alatt ■ kidolgozta azt is, hogy általában a ■ többi vírusok is annál veszélyesebbek­­ és annál pusztítóbbak, mennél több­­­­ször mennek át egyik emberről a ■ másikra, illetve egyik állatról a má­sikra. A vírusbeteg növényről is átvihető a betegség egészséges növényekre. A leveleken kóros tünetek jelennek meg, k­lorofil elváltozás, szövet elhalás. A szél, amikor ezeket a növényeket meg­lengeti, érintkeznek az egészséges növényekkel és így a fertőzés tovább­terjed. Nyáron és tavasszal, valamint ősszel a rovarok is terjesztik a fertő­ző vírusokat. De hogyan marad fent egyik évről a másikra a vírus, ami­kor a növények télvíz idején elpusz­tulnak? Úgy, hogy a vírus behatol a gumókba és a magba, például krum­pliba, vagy paradicsomba. Ezeket a magvakat tavasszal elvetik, de már ekkor viruval fertőzött növények kel­nek ki. A növényekből a fertőző virus az emberi vagy állati szervezetbe, azok elfogyasztása útján kerül. — Az eddigi kutatásod eredménye az — mondja a professzor elvtárs, — hogy most már tudjuk, hol van a ví­rusok tenyészhelye s ez lehetővé teszi majd, hogy kidolgozzuk a vírus jár­ványok megelőzését, illetve leküzdé­sét. Ez még hosszabb kutatás ered­ményeként válik lehetővé. A kórbonctani intézetben laborató­riumi állatokon máris folyik a kísér­letezés. Itt már vannak olyan állatok, amelyeket a vírussal fertőzött növé­nyek présnedvével oltottak be. Egy ilyen egeret fel is boncolnak, kiveszik a­ borsószem nagyságú kis metrót, a szivet és a halvány rozst­.H a szin­te időt­­ tüdőn még nem látszik semmi el­változás, felbontják az agyburkot és kiveszik az agyvelőt, itt sem látszik kóros elváltozás. Ezután felbontanak egy olyan egeret, melyet már a fer­tőzött egér agyvelejéből készült vá­ladékkal fertőztek. Ennek az egérnek a tüdején már kóros elváltozások lát­szanak. A másodszor beoltott egér agyvelejével fertőzik a következő egészséges egeret, ez már súlyosan megbetegszik, így kísérleteznek a ví­russal fertőzött növények présnedvé­ből készült folyadékkal, azt is vizs­gálják, hogy milyen erős a vírus ha­­­­tása. Vendég Vince professzor egy nagy­szerű felfedezés sikerének hajnalán áll. A kísérletezés sikerei azonban­ még sok munkát igényelnek, sok bi­zonyító érv szükséges ahhoz, hogy rá lehessen térni az immunitás kidolgo­zására. Az a szerény környezet, ahol a professzor dolgozik azt bizonyítja, hogy a felsőbb szervek nem tulajdo­nítanak kellő fontosságot kutató mun­kájának. A professzornak a kísérlete­zésre sok felszerelésre, állatra és nö­vényre van szüksége. Nincs megfele­lő helyiség, nem elég az üvegház, amelyet ezelőtt öt évvel deszkából építettek. Meg kell nézni a lehetősé­gét annak is, hogy munkatársakat bocsássanak rendelkezésére, mert hat év óta, klinikai elfoglaltsága mellett, egyedül végzi e nagyjelentőségű ku­tatást. Nem igényel nagy összegeket, kis akarattal meg lehet oldani. A ku­tatás és kísérletezés eddigi eredmé­nyei azt bizonyítják, hogy nem lesz hiábavaló költség. Márpedig, ha nem lesz hiábavaló, akkor minden lehetőt el kell követni a siker érdekében. Vendég Vince professzor nemes célért küzd és ezt tudja, de éppen ez a tudat és a párt által nyújtott se­gítség az, amely munkájában a siker­hez vezeti. A nemes cél mindig győ­zött és ezúttal is győzni fog. LAJOS ANTAL VENDÉG VINCE professzor elvtárs az üvegházban munkaközben Útjavítási akció eredménye Csík-rajonban A Csík-rajoni néptanács végrehajtó bizottsága a tartományi néptanács végrehajtó bizottságának az utak ja­vításával kapcsolatos felhívására elhatározta, hogy megszervezi az akciót az utak és hidak kijavítása, a sáncok kitakarítása érdekében. Már­cius 22-ig a következő eredményeket érték el: 2.110 fuvaros 2.205 köbméter kavicsot és követ hordott az útsza­kaszokra, amelyet 676 dolgozó eltérí­tett; ezenkívül 157 köbmétert terítettek el még az ősz folyamán a csomók­ba lerakott kavicsból, ezt a munkát szintén a fent említett 676 dolgozó vé­gezte el, elvégeztek 38 folyóméter híd­javítást. A csikkarcfalvi dolgozó pa­rasztok egy új hidat építettek és 1.772 méter hosszú sáncot kitakarítottak. Az útjavítási akció megszervezésé­ben a csikszentmihályi néptanács vég­rehajtó bizottsága érte el a legszebb eredményt. A néptanácsi képvise­lők és a néptanács mellett működő nőbizottságok komoly felvilágosító munkájának eredménye volt, hogy a 3 napos akció alatt 710 fogatot moz­gósítottak, melyek 474 köbméter ka­vicsot hordtak ki a javításra került útszakaszra. Voltak azonban olyan­­községek is, amelyek egyáltalán, vagy csak nagyon kevés mértékben vettek részt az utak javításában, így Tusnád községben a néptanács végrehajtó bizottságának elnöke, Botár Orbán nemcsak az IFBT-től kapott segítséget nem hasz­nálta ki, hanem a kapott utasításokat sem közölte a néptanács titkárával. Így történt meg, hogy az IFBT-től a segítségükre érkezett fogatokat a nép­tanács titkaira semmiről sem tudva, visszaküldte. Mikor a rajoni népta­nács felelősségre vonta az elnököt, azt felelte, hogy „úgy sem tudtunk volna munkát végezni, mert fagyos volt a föld“.

Next