Vörös Zászló, 1954. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1954-06-01 / 127. szám

4 MOSZKVA. (Agerpres.) — A JASZSZ közli: A PRAVDA-ban „Az atomenergiára vonatkozó szovjetamerikai tárgyalásokkal kapcsolatban" címmel. „Megfigyelő“ aláírással a következő cikk jelent meg: „Az utóbbi időben több híradás jelent meg az amerikai sajtóban az USA és a Szovjetunió álláspontjáról az atomenergia kérdésében. E hírek szerzői elferdítik a Szovjetunió álláspontját, s azokkal az okokkal foglalkoznak, amelyek miatt az USA és a Szovjetunió között az atomkérdésben folyó tárgyalások mindezideig nem jártak megfelelő eredménnyel. Az amerikai sajtóban megjelentek olyan hírek is, amelyek azt bizonyítják, hogy az USA-ban tervet dolgoznak ki „az atomanyagok nemzetközi alapjának“ létesítésére. Ez a terv nem irányozza elő a Szovjetunió részvételét. Ezt a tervet elsősorban William Foster, volt amerikai hadügyminiszterhelyettes ismertette május 18-i sajtónyilatkozatában. Amint a lapokból kitűnik, ez a terv „abban különbözik az Eisenhower-féle tervtől, hogy nem irányozza elő a Szovjetunió közreműködését“. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel Eisenhower válasza egy május 19-i sajtóértekezleten hozzá intézett kérdésre. Az elnök akkor kijelentette, egyes tanácsosaival azt tanulmányozza, hogy miképpen érhetne el haladást az USA az atomenergia kérdésében „anélkül, hogy bárkire várna“. A sajtó ezt a közlést ama hír megerősítésének minősítette, amely szerint az atomkérdésben megszakadtak az amerikai-szovjet tárgyalások. Mindezekre való tekintettel nem hagyhatjuk figyelmen kívül az erre a kérdésre vonatkozó tényeket — már csak azért sem, mivel az amerikai lél nem első ízben folyamodik ahhoz a módszerhez, hogy egyoldalúan és ugyanakkor célzatosan nyilvánosságra hoz olyan tárgyalásokra vonatkozó híreket, amely tárgyalások magának az USA-nak a kérésére bizalmas jellegűek. Az amerikai fél ezzel a módszerrel azt akarja elérni, hogy a tárgyalások lefolyását egyoldalúan és egyben elferdítve tárja a közvélemény elé, mialatt a másik fél álláspontja ismeretlen marad, vagy elferdítve kerül nyilvánosságra. Meg kell említenünk azt is, hogy egyes amerikai hírforrások szerint Eisenhower elnök 1953 december 8-i javaslata egy „nemzetközi atomenergia szerv (ügynökség)“ megalakítására inkább propagandisztikus, mint konkrét jellegű. Mi volt a felek eredeti álláspontja a tárgyalások kezdetén? Amikor Eisenhower elnök bizalmas tárgyalásokat javasolt azokkal az országokkal, „amelyeket ez elsősorban érin", kijelentette, hogy az USA „új felfogást“ visz ezekbe a tárgyalásokba, nevezetesen javasolni fogja egy nemzetközi atomenergia szerv létesítését, hogy azok az államok, amelyek atomfegyver birtokában vannak, adják át békás célokra való felhasználásra ..... uránium és hasadó anyagtartalékuk egy részét“. A szovjet kormány, következetes békepolitikájához híven, az Eisenhower elnök beszédével kapcsolatban december 21-én közzétett nyilatkozatában rámutatott arra, hogy hajlandó részt venni az atomenergia felhasználására vonatkozó diplomáciai tárgyalásokon. De egyúttal kijelentette, hogy Eisenhower javaslata a megfogalmazott formában nem szünteti meg a növekvő atomfegyvergyártást és nem korlátozza felhasználásának lehetőségét. A szovjet kormány hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mindenkor fontos és sürgős feladatnak tekintette az atom- és hidrogénfegyver, csakúgy mint a többi tömegpusztító fegyver feltétel nélküli eltiltását. A szovjet kormány ismét kifejezi szándékát, hogy harcoljon a szigorú nemzetközi ellenőrzés létesítéséért e tilalom be-tartása felett. A Szovjetunió egyáltalán nem uta- sította vissza e terjedelmes programm megvalósítását, ismételten megerősí- tette ennek időszerűségét és új ja- vaslatot tett. E javaslat kiinduló- pontja az a törekvés, hogy kivezető utat találjunk abból a zsákutcából, amelybe az USA kormányának negatív állásfoglalása juttatja az atomi kérdést. Az ENSZ keretében folytatott tárgyalásokon az USA nem bizonyította be, hogy valóban kívánja a töt megpusztító fegyverek használatának is megtiltását. Mint ismeretes, a Szovjetunió új javaslata arra irányul, hogy az egyezményben részvevő államok, a nemzetközi feszültség csök-kentésének törekvésétől vezéreltetve, ünnepélyesen és feltétel nélkül kötelezettséget vállaljanak arra, hogy nems fogják alkalmazni az atom-, hidro- , gén- és más tömegpusztító fegyvereket. Természetesen fontos lenne, hogy elsősorban az öt nagyhatalom, vagyis az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió kormányai vállaljanak ilyen kötelezettséget. " Ismeretes az is, hogy a Kínai Népköztársaság kedvezően nyilatkozott a Szovjetuniónak e javaslatáról. A közvélemény széles körei, amelyek azt óhajtják, hogy az emberiség megmeneküljön az atomháború borzalmaitól és hogy az emberi elme nagy felfedezését ne a civilizáció ellen, hanem a civilizáció sokoldalú fejlesztése érdekében, ne tömegpusztító fegyverek gyártására, hanem békés célokra használják fel — ezek a körök nagy megelégedéssel fogadták azt a hírt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között tárgyalások kezdődtek az atomkérdésről. Az utolsó öt hónap eseményei azonban jogos kétségeket ébresztettek a népek körében az amerikai fél tavaly decemberi kezdeményezésének őszintesége tekintetében. A népek jól látták, hogy éppen abban az időszakban, amikorra kitűzték ezeket a tárgyalásokat, amelyeknek Eisenhower állításai szerint az volt a céljuk, hogy „elfogadható megoldást“ találjunk az atomfegyverkezési hajsza kérdésében, az Egyesült Államokban egyre újabb intézkedések történtek e hajsza fokozására. Dulles, az USA külügyminsztere, március 20-i nyilatkozatában kijelentette, hogy az atomfegyver használatát „nemcsak stratégiai, hanem taktikai célok is indokolttá teszik. Straus, az amerikai atomenergia-bizottság elnöke, április 7-én kijelentette, hogy Eisenhower februárban személyesen adott utasításokat arra, hogy fokozzák a hidrogénbombák gyártását. Az amerikai diplomácia az atomprobléma megoldását valamilyen „nemzetközi ügynökség“ létrehozására próbálja leszűkíteni, ez az ügynökség azonban az atomanyagtartalékoknak csupán „valamelyes részét“ használná fel békés célokra. Ezek után nem csoda, hogy az amerikai diplomáciának ez a próbálkozása növekvő bizalmatlanságot vált ki a világ közvéleményében, beleértve az Egyesült Államok közvéleményét is. Mind többen ismerik fel: ha ilyen intézkedéseket tennének, anélkül, hogy az államok megegyeznének abban, hogy lemondanak az atomfegyver használatáról, csupán elaltatnák a népek éberségét, az atomháború veszélyével szemben. Ezzel kapcsolatban idézhetjük például azt az igen józan értékelést, amely a NEW REPUBLIC című amerikai folyóiratban jelent meg. E folyóirat január 11-i számában ezeket olvashatjuk: .......amint látható, az USA arra a következtetésre jutott, hogy a jövő háborúja birtóháború lesz és „Eisenhower elnök jóváhagyta, hogy a katonai parancsnokok a nukleáris fegyverre alapozzák hadműveleteinket“. A cikkíró a továbbiakban utal Eisenhowernek a nemzetközi atomenergia-ügynökség létesítésével kapcsolatban az ENSZ-ben elmondott beszédére és megállapítja, hogy ez a beszéd „mind kevésbbé tűnik fel olyan nyilatkozatnak, amely szerint mi készek vagyunk az atomenergia fejlesz- téssében együttműködni az oroszokkal. Ez a beszéd mindinkább olyan értelmű nyilatkozatként hat, amelyben az elnök közvetve kijelenti, hogy nincs többé szándékunkban tárgyalni velük az atomenergia ellenőrzésének kérdésében.“ Az ilyenfajta beismerések meggyőzően bizonyítják: korántsem véletlen, hogy az amerikai terv megkerüli a legfőbb problémát , a lemondást a tömegpusztító fegyverek használatáról. A hivatalos amerikai propaganda úgy próbálja feltüntetni a maga tervét, mintha meg akarná menteni vele az emberiséget az atomháború veszélyétől. De bármint próbálkozzék is, a tények a tények maradnak. Elsősorban ha az adott államok atomanyagtartalékainak mindössze egy kis részét bocsátanák békés célokra, , a nemzetközi szerv rendelkezésére, ez nem segíthetné elő azoknak a célok- nak a megvalósítását, amelyekről Elin Pravda cikke Lenhower december 8-án beszélt. Hiszen e javaslatok alapján az atomanyagok legnagyobb részét továbbra is újabb meg újabb atom- és hidrogénbombatermelésre fogják felhasználni. Másodsorban, még akkor is, ha az atomanyagoknak ezt a csekély részét békés célokra használnák fel, ez csak a látszatát keltené annak, hogy csökken a bombatermelésre felhasználható „nukleáris hajtóerő“ mennyisége. Ismeretes, hogy több országban olyan gyorsan emelkedik az ilyen anyagok termelése, hogy egy kis résznek békés célokra való felhasználásával még semmiesetre sem fog enyhülni a fegyverkezési hajsza. Másrészt a tudomány és a technika fejlődésének mai színvonala lehetővé teszi, hogy még a békés célokra használt atomenergiát is az atomfegyverek termelésének növelésére használják fel. Az USA-ban mostanában sokat beszélnek és írnak a békés célokra való villamosenergia-termelésről atomanyagok felhasználásával. Ugyanakkor azonban elhallgatják azt a tényt, hogy ebben a folyamatban a felhasznált atomanyagok mennyisége nemcsak hogy nem csökken, hanem éppenséggel növekszik. A veszélytelen „atom-alapanyag“ ebben a folyamatban olyan robbanékony hasadóanyaggá alakul át, amely alapul szolgál az atom- és hidrogénfegyverek gyártásához. Meg kell említenünk, hogy sok illetékes nyugati személynek, beleértve sok USA-beli illetékes személyt is, ugyanez a véleménye. A hírhedt B. Baruch például május 3-án felolvasást tartott, amelynek keretében foglalkozott Eisenhower javaslataival „az atomanyagok nemzetközi alapjának“ létesítésére. B. Baruch a következőket jelentette ki: „A különböző országok, tekintet nélkül a nemzetközi alap rendelkezésére bocsátott mennyiségekre, a meglévő hasadó anyagoknak legnagyobb részét még mindig visszatarthatnák atomfegyverek és más nukleáris fegyverek gyártására. Az atomtámadás veszélye nem csökkenne, az atomfegyverkezési hajsza nem hagyna alább.“ A fő problémáit, nevezetesen az atomfegyverek használatának megtiltását az amerikai javaslat ilyképpen megkerüli; e javaslat tehát csak látszólag vezet e fegyverek gyártásának a csökkentésére. A javaslat ilyképpen csökkenti a népek éberségét egy olyan háború növekvő veszélyével szemben, amelyben az emberek tömeges elpusztítására szolgáló eszközöket alkalmaznának. Ez az oka annak, hogy a Szovjetunió, amely mindenben támogatja az atomenergiának békés célokra való felhasználását és hajlandó tárgyalásokat folytatni ebben a kérdésben, annak a szükségességéből indul ki, hogy elsősorban a Szovjetunió és az USA között kell megegyezést létesíteni az atomfegyver használatáról való lemondás tekintetében. E megegyezés nélkül a megkezdett tárgyalások nem végződhetnek olyan pozitív eredménnyel, amely megfeleljen mindkét ország és a többi állam népei érdekeinek. Az amerikai sajtóban megjelent hírekből azonban kitűnik, hogy az amerikai kormány csökönyösen elzárkózik az elől, hogy ezen az úton haladjál és nem akar más hatalmakkal együtt kötelezettséget vállalni arra, hogy nem fog atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyvert használni Sőt ellenkezőleg, a jelen pillanatban, mint fentebb rámutattunk, az amerikai fél újabb manővert kezd azzal a céllal, hogy a Szovjetunió részvétele nélkül létrehozza az úgynevezett „nemzetközi atomanyag-alapot“, vagyis egy „nemzetközi atomtrösztöt“. Az USA csökönyösen elutasítja a szovjet javaslat elfogadását, mégpedig azt, hogy az államok mondjanak le az atomfegyver és a hidrogénfegyver használatáról. Az USA-nak ez a terve nem minősíthető másnak, mint újabb lépésnek az atomfegyver-haj-jsza szüntelen fokozására, amelybe az amerikai monopóliumok a jelenlegi szakaszban be akarják vonni az ősz-szes kapitalista országok legkiválóbb szakembereit. Figyelemre méltók azok a külföldi sajtóban megjelent hírek, amelyek sze-rint Washingtonban egy úgynevezett „ „atom-Marshall-tervet“ szándékoznaks létrehozni. Nevezetesen a FIGARO című francia lap is írt erről május 21- én. „Igen jellemző — állapítja meg a FIGARO —, hogy az atom nemzetközivé tételének tervezetéhez a Marshallterv két volt ügykezelőjének — Paul Hoffmannak és William Fosternek — neve fűződik; utóbb mindketten viszszatértek a nehéziparba“. A TRIBUNE DE GENEVE című svájci lap kidomborítja, hogy az amerikai kongresszus hajlandó jóváhagyni a „nemzetközi atomtröszt" tervezetét és hogy az amerikai ipari monopóliumok türelmetlenül várják azt a határozatot, amely lehetővé tenné számukra, hogy aktívan részt vegyenek egy nemzetközi atomenergia-kartell megalakításában. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat az utóbbi időben elterjedt híreket sem, hogy az USA nemzetközi értekezletre készül összehívni az atomtudósokat. Az „atom-Marshal-terv“ létrehozásának előkészületeire, valamint a nemzetközi atomenergia-kartell megszervezésére vonatkozó hírek nyomán nyilvánvalóvá válik, hogy az ilyen intézkedések teljesen világos és pontos célt követnek: az amerikai kormánykörök át szeretnék venni az atomkutatás ellenőrzését az összes kapitalista országokban és erre a célra fel akarják használni más országok tudósait is. Mindezek a hírek a valóság tükrében mutatják meg „a nemzetközi atomenergia-ügynökség“ megalakításának tervét. Kitűnik e hírek fontossága, ha tekintetbe vesszük azt, hogy Nyugat-Európában már meg is alakult egy nemzetközi szövetség, amelynek célja előkészíteni a talajt az atomhalál-kufárok újabb kartellje számára. Az úgynevezett „európai atommagkutató szervezetről“ van szó, amelyben Nyugat-Németország fontos szerepet tölt be. Ilyen körülmények között a világ népeinek világosan kell látniok, hogy az USA-nak a „nemzetközi atomtröszt“ megalakítására vonatkozó javaslata egyáltalán nem vezethet az emberiség megmentésére az atomháború borzalmaitól, hanem csak elterelheti a népek figyelmét erről a veszélyről. A szovjet közvélemény éppen úgy, mint minden más ország közvéleménye, állást foglal az atomfegyver, a hidrogénfegyver és a többi tömegpusztító fegyver használatának feltétlen megtiltása mellett és hatékony nemzetközi ellenőrzés bevezetését követeli. A közvélemény támogatja azt a javaslatot, hogy a nagyhatalmak, e cél eléréséhez vezető első lépésként, vállaljanak ünnepélyes és feltétel nélküli kötelezettséget, hogy nem használják az atom-, a hidrogén- és a többi tömegpusztító fegyvert. Csak ily módon lehet megmenteni az emberiséget az atomháború veszélyétől, csak így lehet az atomenergiát az emberiség javára felhasználni. az atomenergiára vonatkozó szovjet-amerikai tárgyalásokkal kapcsolatban VÖRÖS ZÁSZLÓ fi Béke Világtanács rendkívüli ülésszakának határozatai AZ ATOMFEGYVER KÉRDÉSÉRŐL A borzalmas pusztítás vak eszközei az összes népeket fenyegetik. A világ lelkiismerete ébredezik. Tiltakoznak a parlamentek, az államférfiak, a legnagyobb egyházi és erkölcsi tekintéllyel bíró emberek. A népek nevében a legsürgősebb intézkedésként követeljük egy olyan nemzetközi egyezmény megkötését, amely magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy nem végeznek több kísérletet az atombombával és a hidrogénbombával és nem használják ezeket a fegyvertípusokat. Egy ilyen egyezmény előkészítené és megkönnyítené olyan értelmű hatékony intézkedések elfogadását, amelyek biztosítják e fegyverek teljes eltiltását. Ez az egyezmény hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez a közeljövőben, a fegyverkezés általános csökkentéséhez vezetne, megnyitná az együttműködés útját az atomenergia békés felhasználására. Felhívjuk mindazokat a szervezeteket és személyeket, akiknek drága a béke ügye, felhívjuk az összes politikai szervezeteket, szakszervezeteket, vallási és kulturális szervezeteket, a világ összes férfiait és nőit, találjanak közösen módot arra, — országos és nemzetközi síkon, — hogy kivívják a kormányok megegyezését a következő fő pontokra nézve: az összes tömegpusztító fegyverek gyártásának, felhalmozásának és felhasználásának megtiltása és e tilalom mindenben megvalósítható szigorú ellenőrzése. A BIZTONSÁG KÉRDÉSÉRŐL A tárgyalásokhoz fűzött első remények után új okok merültek fel a népek aggodalmának kiváltására: fennforog annak a veszélye, hogy az Amerikai Egyesült Államok katonailag beavatkozzék az indokínai viszályba, ami a háború kiterjedéséhez vezethet; nyomást gyakorolnak az „európai védelmi közösség“ megalakítása érdekében, ez a közösség pedig szentesítené Németország felfegyverzését, Európának és Ázsiának a katonai paktumok politikája útján való széttagolását, újabb kísérleteket végeznek termonukleáris fegyverekkel, zsarolás és megfélemlítés céljából. A különböző országok közvéleményének mozgalma, amely kivívta a koreai fegyverszünet megkötését és a tárgyalások megkezdését az európai és ázsiai kérdésekben, ma kiharcolhatja, hogy: — sikerrel zárják le a genfi értekezletet, vagyis elérhetik a tüzelés megszüntetését Indokínában, továbbá a koreai és indokínai viszály békés rendezését; . — visszautasítsák a bonni és párisi szerződéseket és ismét felvegyék a tárgyalásokat a német kérdés békés megoldására; __ megegyezés jöjjön létre az atomfegyverrel folyó kísérletek megszüntetésére és e fegyver használatáról való lemondásra. A különböző politikai és társadalmi rendszerektől függetlenül az összes népeknek közös érdekeik is vannak. Atomzsarolással és a világnak katonai tömbökbe való széttagolásával, nem lehet megvédeni ezeket a közös érdekeket, nem lehet megóvni minden ember biztonságát és a népek függetlenségét. A nemzeti felszabadító mozgalmak elfojtása és az államok belügyeibe való beavatkozás veszéllyel fenyegeti ezeket a közös érdekeket. Senki sem óvhatja meg saját biztonságát anélkül, hogy ne garantálná a többiek biztonságát. A közös biztonságot Európában és Ázsiában elsősorban az érdekelt államoknak kell megszervezniök, tekintet nélkül társadalmi és politikai rendszereik különbözőségére. A KULTUR BIZOTTSÁG AJÁNLÁSAI 1. A kulturcsere terén biztató sikereket értünk el az utóbbi hónapokban. Az értelmiségi dolgozók több kongresszuson találkoztak egymással, számos előadás szemléltette a színművészet és a filmművészet teljesítményét, különféle küldöttek kölcsönös látogatásokat tettek, ünnepségek zajlottak le jelentős személyiségek és egyes híres alkotások évfordulói alkalmából, találkozókat rendeztek tanárok és tanítók, tudósok, főiskolai hallgatók, sportemberek stb. között. Mindez a népeknek azt a kívánságát bizonyítja, hogy kölcsönösen megismertessék egymással munkájuknak és a technikai haladásnak eredményeit, tudományos és művészi alkotásukat. 2. Ugyanebben az időben széleskörű nemzeti mozgalmak bontakoztak és fejlődtek ki azzal a céllal, hogy előbbre vigyék minden ország sajátos kultúráját és terjesszék az általános ismereteket a nép széles tömegeiben. Ezek a mozgalmak szembehelyezkedtek minden olyan kísérlettel, amely a nemzeti kultúra elfojtására irányul, minthogy az ilyen kísérletek valóságos merényletek az országok szuverenitása ellen. E mozgalmak olyan új alkotások létrejöttét igyekeznek előmozdítani, amelyek minden nép kulturális tárházát gazdagítják és szorosabbra fűzik a nemzetközi kapcsolatokat. 3. A kulturális kapcsolatok terén és a nemzeti kultúra fejlesztésében elért sikerek biztatóak ugyan, mégsem felelnek meg a jelenlegi lehetőségeknek. Még igen sok akadály áll a népek útjában az emberi elme vívmányainak teljes hasznosítása tekintetében. Megengedhetetlen, hogy adminisztratív vagy politikai akadályok továbbra is útjában álljanak a gondolatszabadságnak, az emberek szabad mozgásának és az emberi alkotások forgalmának. Mindezeknek az akadályoknak el kell tűnniök És ezek az akadályok el is fognak tűnni, ha minden ember, aki szereti a kultúrát, felelősségének tudatára ébred és habozás nélkül támogatni fog minden kezdeményezést — bárhonnan jöjjön is, — amely ezeknek az akadályoknak a felszámolására, a nemzeti kulturális tevékenység további fejlesztésére és a kölcsönös csereakciók kiszélesítésére irányul. A népek azt akarják, hogy a kultúra az emberek közti barátság és béke ügyét, szolgálja. Nyomatott a marosvásárhelyi Sokszorositóipari Vállalat kiírt orgogepen. — Telefon : 843. — laza posiia p.itttá tu numerar conf. apr. Dir. refl. PTT No. 2033.—1945. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Dózsa György 9. — Telefon: 32, 50, 895, 498.