Vörös Zászló, 1954. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1954-11-02 / 257. szám

­ Az amerikai demokrácia a valóságban Mint ismeretes ma, november 2-án tartják az US­A-ban a kongresszusi választásokat, amelyek során megvá­lasztják az amerikai képviselőház új tagjait és a szenátus 37 tagját. A vá­lasztási hadjárat alkalmával a mono­­póltőke propagandagépezetének vala­mennyi eszköze széltében-hosszában reklámirozta az amerikai választási rendszer állítólagos szabadságát, „de­mokratizmusát". Az amerikai burzsoá sajtó és rádió arról akarta meggyőzni a világot, hogy az USA minden ál­lampolgára részt vehet a választáso­kon, mégpedig állítólag társadalmi helyzetétől s bőre színétől függetlenül. Nos, vájjon mi igaz mindebből? Ezzel kapcsolatban érdemes közelebb­ről megnézni, milyen valóságban az egekig magasztalt amerikai válasz­tási rendszer, vagyis azt, hogyan vá­lasztanak az USA-ban. Már elöljáró­ban le kell szögezni újból azt a köz­ismert tényt, hogy az amerikai népnek a választások alkalmával tulajdon­képpen nincs mi között választania. Ugyanis a választásokon­ — a jelen­legi körülmények között — igazán „győzelmi esélyekkel csak a mono­­póltöke két hatalmas választási szer­vezete, a köztársasági és a demokrata párt indul. E két párt jelöltjein kívül úgyszólván nincs más „választható“. Ahhoz, hogy a demokrata párt és a köztársasági párton kívül más párt is indulhasson a választásokon, elképesz­tően nagyszámú állampolgár aláírá­sával petíciót kell benyújtani. Az alá­írások megszerzése pedig a haladó erőket sokféle „törvényesített“ aka­dály elé állítja. Erre jellemző a kö­vetkező példa: 1948-ban a Haladó Párt, egy kivételével valamennyi ál­lamban állíthatott jelölteket, 1952-ben pedig már mindössze csak 36 állam­ban. De még jellemzőbb az amerikai választás „szabadságára“ az a tény, hogy a dolgozó tömegek alapvető ér­dekeit képviselő szervezeteket, vagy pártot, illetve annak jelöltjeit a legke­gyetlenebb terrorisztikus üldözések­nek vetik alá, mint ez történik most az USA Kommunista Pártjával s an­nak képviselőjelöltjeivel. Amit a fentiekben elmondtunk, az csak csekély mértékben meríti ki az USA-ban uralkodó választási rend­szer „szabadságát“. Aki abban a tév­hitben ringatja magát, hogy a bur­zsoá propaganda által egekig ma­gasztalt amerikai demokráciában mindenik állampolgár szabadon részt­­vehet a választásokon, az nagyon téved. Közismert például, hogy az 1952. évi elnökválasztások alkalmával azok­nak, akik valójában jogosultak lettek volna szavazni..­. mindössze körülbelül 60 százaléka szavazhatott. Miért? Mindenekelőtt azért, mert az USA- ban mintegy ötven korlátozó rendelet van érvényben, amely gyakorlatilag óriási tömegeket foszt meg a válasz­tói jog gyakorlásától. Érdemes rámu­tatni egy pár korlátozó rendelkezésre, melyeknek célja, hogy a hatalmas többséggel szemben az elenyésző ki­sebbség kaparintsa meg és tartsa kéz­ben a politikai hatalmat. Nem beszélve arról, hogy a nagyon magas választási korhatár miatt mil­lió és millió fiatal férfit és nőt foszta­nak meg választói jogától, a legtöbb államban az állampolgárok csak akkor szavazhatnak, ha befizetik az úgyne­vezett „fejadót“. Ezzel kapcsolatban még a Gallup-féle közvéleménykutató intézet is kénytelen volt beismerni, hogy a legutolsó választások alkal­mával „11 déli államban 7.700.000 volt azoknak a száma, akik a fejadó és más helyi okok miatt nem szavazhat­tak“. Ugyanakkor valamennyi állam­ban létezik a helybenlakási cenzus, melynél fogva törlik a választói név­jegyzékből az idénymunkásokat, a munkanélkülieket, akik kénytelenek az országot évről-évre végigjárni, mert különben éhenhalnának. De ez még mind nem minden. 19 államban alkal­mazzák az úgynevezett „képzettségi“, vagy más néven a „műveltségi“ cen­zust. Ezzel a megszorító intézkedés­sel, mely az angol nyelv teljes isme­retét és az alkotmány „helyes értel­mezését“ tételezi fel, millió és millió­­egyszerű amerikait, legfőképp pedig a négereket sújtják. Ezen intézke­dés segítségével a bejegyzést végző hivatalnokok a legfelháborítóbb visz­­szaéléseket követik el. Az illető hiva­talnok például megtagadhatja a be­jegyzést egy négertől, vagy haladó gondolkodású fehér embertől, még ha az illetőnek főiskolai végzettsége is van. Hogy a „műveltségre vonatko­zóan a hivatalnokok milyen kérdése­ket tesznek fel, jellemző a reakciós „Gallier­s“ című folyóirat egyik 1952-i számának közleménye, mely szerint a floridai bejegyzést végző hivatal­nokok azt kérdezték a néger kérelme­zőktől, hogy „hány ablaka van a Fe­hér Háznak“. Még számos cinikus és körmönfont megszorító intézkedést lehetne felso­rolni, melyek hű képet adnak az ame­rikai választási rendszer „szabadsá­gáról“, de mindenik közül a legkirí­vóbb a faji megkülönböztetés ténye, amely teljesen pőrére vetkőzteti az amerikai „demokráciát“. Jellemző pél­dául, hogy Kaliforniában a kínaiakat, Idaho államban az indiánokat zárják ki a választójogból, a négerekről nem is beszélve, akiket úgyszólván nem is vesznek emberszámban. A lelemé­nyes demokrata- és köztársaságpárti választási kortesek e „törvényesített“ módszereken kívül más megfélemlítő eszközöket is igénybe vesznek. Ezen „eszközök“ közül fontos szerepet ját­szik többek közt a Ku Klux Klan ál­tal kifejtett terror. Ez a hírhedt fa­siszta szervezet a legválogatottabb terrorisztikus módszerekkel igyekszik a neki nem tetsző, s mindenekelőtt a néger szavazókat távoltartani a sza­vazástól. A már említett Gallup köz­véleménykutató intézet beismerése szerint a déli államokban élő és a tör­vény szerint szavazati joggal rendel­kező 5 millió néger közül alig egy­ötöde járulhatott a szavazó urnák elé a Ku Klux Klan terrorja miatt. E ban­da tagjai a választások előestéjén megfélemlítő felvonulásokat rendeznek a négerlakta negyedekben. Felakasz­tott bábukat hordanak körül e felírás­sal: „Ez a néger szavazott“. Ugyan­akkor névkártyákat osztogatnak szét, amelyeken ez áll: „Tisztességes néger állampolgár nem szavaz holnap“, vagy „Néger kutyák tartózkodjanak a sza­vazástól“. Ezzel egyidőben — aho­gyan a legutóbbi választásokon is tört­­ént, — a­­következő szövegű felira­tot erősítik a néger templomok kapu­jára: „Az első néger kutya, aki sza­vazni mer, halál fia“. A terror folyta­tódik a választások alatt és a válasz­tások után is. Dél-Karolinában a 66 éves Archie Ware néger papot, ami­kor kilépett a szavazó­fülkéből, a ren­dőrség szeme láttára megkéselték. „Természetesen jogod van szavazni — mondották a georgiai állambeli Isiak Nixonnak a választási tisztvise­lők, — de nem tanácsos, hogy élj ez­zel a jogoddal“. Nixon mégis szava­zott, mire még aznap éjjel otthonában felesége és gyermekei jelenlétében agyonlőtték. És a gyilkosságért sen­kit sem ítéltek el íme így néz ki a valóságban a mo­­nopóltőke propagandagépezete által egekig magasztalt amerikai „demo­kráciában“ a fajok egyenlősége, az agyondicsért amerikai választási rend­szer állítólagos szabadsága. Az amerikai választások a legfékte­­lenebb terror, megfélemlítés, zsarolás, csalás, bérgyilkosságok, faji megkülön­böztetések jegyében zajlanak le. Ilyen körülmények között vesznek részt az egyre izmosodó amerikai haladó erők a választási küzdelemben. Síkraszáll­­nak a békéért, az igazi demokráciá­ért, a dolgozók jogaiért, a jelenlegi amerikai politika megváltoztatásáért. Hamis jelkép Több mint egy félévvel ezelőtt — 1954 január 20-án — a schönebergi városházán, Nyugat-Berlin városi ha­tóságainak székhelyén ünnepélyes szertartás zajlott le. Henry Parkman, Németország amerikai főbiztosának helyettese kijelentette, hogy az Egye­sült Államok kormánya aggodalmát fejezi ki Nyugat-Berlin 700.000 nél­külöző lakosa iránt, s ezért elhatároz­ta, hogy 1.350.000 kilogramm „jómi­­nőségű“ tejport és 900.000 kilogramm „kiváló“ minőségű vajat ajándékoz a lakosságnak. — Ez az ajándék — jelentette ki Parkman — konkrét bizonyítéka an­nak a rokonszenvnek és barátságnak, amelyet Amerika a berlini lakosság iránt táplál. Schreiber, Nyugat-Ber­n főpolgár­mestere és Kreil szenátor köszönő beszédeket, tartottak. A „Die Neue Zeitung“ című amerikai érdekeltségű német lap az ajándékot a „barátság jelképének“ nevezte. Az amerikai ajándékról szóló törté­net tehát ünnepélyes külsőségekkel kezdődött. A folytatás azonban­­egé­szen más volt... ...Miután a beszédek hatásai el­múltak, a nyugatberlini hatóságok megkezdték az óceánon túlról érke­zett élelmiszerek kiosztását. Az élel­miszereket szabály szerint, egészség­­ügyi ellenőrzésnek vetették alá. Az ellenőrzés váratlan eredményekhez vezetett: a tejpor elemzése alkalmá­val kimutatták, hogy „legfennebb ál­latok etetésére alkalmas“. A vaj még silányabb minőségűnek bizonyult: az elemzés során kiderült, hogy romlott. Nyugat-Berlin szenátusának veze­tőin pánik lett úrrá. Nem tudták mi­tévők legyenek. A lakosság között már ki is osztottak 400.000 tejpor és vajjegyet. Mit volt mit tenni, tanácsot kértek mister Boweetől, a romlott ajándékok kiosztásának amerikai megbízottjától. Javasolták, hogy a sajtóban fi­gyel­meztessék a lakossá­got a vaj „óvatos fogyasztására“. De Bowen úr távol állott az ilyen érzel­mektől. Végül is elhatározták, hogy az elemzés eredményeit titokban tart­ják és a lakosságnak kiosztják a „csupán áttett tápláléknak alkalmas" tejport és romlott vajat. Csupán ezek a tények is elegendők ahhoz, hogy tisztában legyünk a hangzatosam „a barátság jelképének“ nevezett amerikai ajándékok valódi értékével. De a romlott vaj történe­tének további fejleményei egyéb, és még nagyobb meglepetést is hoztak. Amint kiderült az amerikaiak Nyu­gat- Berlin szenátusától az „ajándék“ fejében 1.500.000 márkát zsebeltek be. Mister Bowen ezenfelül fáradha­tatlan munkásságáért 24.330 márkát kapott, hogy az ingyen kapott lakosz­tályról és gépkocsiról ne is beszél­jünk. Magától értetődik, hogy ezeket az összegeket a város, jobban mondva Nyugat-Berlin szükséget szenvedő lakossága fizette. A „Die Neue Zeitung“ című újság­nak igaza volt: az amerikai ajándék története jelkép lett,­­ az USA két­színű és kapzsi politikájának a jelképe. A „Newsweek“ malthusianusai és múzsáik A „Newsweek“ című amerikai fo­lyóirat egyik legutóbbi számában, „A népesség túlzott szaporodása, túl­sok sztár“ címmel hangzatos cikk je­lent meg. A cikk szerzője nem titkolja, ki­től származnak az elvek, amelyeket hirdet. Az első oldalon Marthusnak, a „túlnépesedés“ kannibál elmélete kitalálójának arcképe látható. Az arc­kép alatt ez a megjegyzés: „Számos szakember véleménye szerint Malthus jóslata nem bizonyult tévesnek, csu­pán túl korainak“. A cikk szerzője a népesség szapo­rodásának állítólagos fenyegető kö­vetkezményeiről fecseg és az olvasó­kat különféle számításokkal ijeszte­­geti. Főleg azt a tényt hangsúlyozza, hogy a világon minden 24 órában „70.000 üres száj születik“. Azt állít­ja, hogy a tudomány és a technika fejlődése nem tudja biztosítani a földgömb növekvő lakosságának ellá­tását. „Minden újszülött visítása kö­zelebb hozza a válságot“, — panasz­kodik a szerző és sietve hozzáteszi, hogy csökkenteni kell a népességet, „amíg nem késő“. Véleménye szerint a születések el­lenőrzése nem­ elég hatékony. De a magzatelhajtás törvényesítése sem oldja meg a kérdést, itt az amerikai megszállás alatt álló Japánra hivat­kozik, ahol a magzatelhajtás törvé­­nyesítése ellenére is a laikusság száma 1950 óta állandóan növekszik. Mit kell tenni tehát? A „Newsweek“ cik­kének szerzője habozás nélkül a há­ború receptjét ajánlja. A szerző tisztázz­a, hogy olyan há­borúról van szó, amelyben tömeg­pusztító fegyvereket használnak. Sze­rinte azok számára, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, a népesség szaporodása „még fenyegetőbb jelen­ség, miint a hidrogénbomba. A „Newsweek“ megemlíti, hogy annak idején Malthus az emberiség „megmentését" a pestis és kolera járványokban, az éhínségben és a háborúban látta. Malthus mai óceá­­nontúli követői a háborúra és a hid­­rogénborrihára számítanak. Nincs helye annak, hogy vitába szálljunk az ilyen kannibál ,­elméle­tekkel“, amelyek a tudományosság­nak még a szikráját is nélkülözik. A „Newsweek“ e cikkének megjelené­sét, amely ezt a bestiális „elméletet“ reklámozza, kétségkívül a Wall­street monopolistái sürgették, akik az atomfegyver gyártásából mesés profitokat vágnak zsebre. A NAP ESEMÉNYEIHEZ VÖRÖS ZÁSZLÓ Testnevelés és sport Locomotiva (Marosvásrhely)—Dinamo (Bukarest) 1:0 (1:0) A „Dinamó“ együttese kezdi a já­tékot. Nicusor rossz leadását Kajlik szerzi meg, aki keresztlabdával szök­teti Szászt. A „Dinamó“ egyik hát­védje szabálytalankodik. A büntető­­rúgást Bartha végzi el. Constan­tinescu felugrik a labdára, de kiejti kezéből az éles lövést, kavarodás támad a ka­­­pu előtt, majd Mihály a hálóba lövi a labdát. 1:0 a „Lokomotiva“ javára. Az 1. percben rúgott gól felvillanyoz­za együttesünk tagjait s heves tám­a-’­dásokat vezetnek az ellenfél kapuja ellen. Az 5. percben Józsi szépen szök­teti Mihályt, de a szélső lekésik a labdáról. A következő percben Vakarcs II. mintegy 20 méteres hatalmas lö­vését csak nehezen tudja szögletre menteni a „Dinamó“ kapusa. Szöglet­­rúgás után feljön a „Dinamó“, de csatárai sokat tartják a labdát, s így a „Lokomotiva“ védőjátékosoknak le­hetőségük van a beavatkozásra. Fede­zeteink, Bartha és hajlik, nagyszerű labdákkal indítják támadásba csatár-’ sorunkat. A 16. percben Józsi tőr kar­pára, de közelről fölé lő. A kirúgás után a vendégcsapat lendül támadás­’ ba, de a védelmünk Vakarcs I-el és Crisannal az élen nagyszerűen menti a legveszélyesebb támadásokat is. A 22. percben hajlik átadását Vakarcs II. a hálóba lövi, de a játékvezető nem adja meg a gólt. Feljön a „Dinamó“, Nicusor—Ene adogatás utáán az utób­­­bi tör kapura, aki elől azonban Cri­­san biztosan tisztáz. Az I. félidő utol­só perceiben a „Lokomotiva“ támad, Katona, majd Bartha lövése száll a kapu mellé. Szabadrúgást érünk el. A beívelt labdára a „Dinamó“ kapusa rosszul ugrik fel, leesik, kiejti kezéből a labdát, amit csatáraink a hálóba to­vábbítanak. Szabályos gól volt, amit a játékvezető azonban ezúttal sem adott meg. A „Lokomotiva“ együttes támadásával ért véget az I. félidő. A II. félidőben a hazai csapat ve­zeti az első támadást. Józsi szépen szökteti Vakarcs II.-t, aki az ötös vo­nalról készül a lövésre, de Birtasu, a „Dinamó“ kapuvédője nagyszerű láb­­ravetődéssel bravúrosan ment. A ki­váló teljesítményt hosszasan megtap­solja a közönség. Kirúgás után a „Dinamó“ támad. Pontosan adogat­nak a csatárok , az 50. percben Bartha nagy lövését Lukács biztosan védi. Továbbra is a vendégcsapat támad, de a védelmünk nagyszerűen zár. Igen változatos és látványos lesz a játék. Az 58. percben a „Dinamó“, majd a 60. és 61. percben a „Lokomotiva“ ér el szögletet, de mindkét csapat védel­me jól hárít. A 65. percben Nicusor elől csak nehezen tud tisztázni Cri­­sán. A következő 2­3 percben újabb szögletrúgásokat látni a „Dinamó“, majd a „Lokomotiva“ kapujára, de az eredmény nem változik. A II. félidő közepén nagyon feljön a vendégcsa­­pat. A „Lokomotiva“ játékosainak nagy része védelembe tömörül s így sikerül a legveszélyesebb helyzeteket is tisztázni. Védelmünk minden egyes tagja, beleértve kapuvé­dőnkat is, nagy­szerű lelkesedésről, küzdőképességről tesz bizonyságot A közönség bizt­tatja csapatát. Csatáraink próbálkoz­nak támadásokat indítani, de nem sok eredménnyel. A 80. percben Szökő hosszú átadását Bartha szerzi meg, magasan ívelt labdáját azonban Lu­kács bravúrosan hárítja. A „Dinamó“ csatárai lelkesen küzdenek, de a ve­­delmünk önfeláldozóim menti a veszé­’­lyes helyzeteket. A „Dinamó“ támadó-­­sóval ért véget a mérkőzés. MEGSZÜLETETT A VÁRT GYŐZELEM Csapatunk vasárnapi győzelmével nagy örömet szerzett városunk és társ röményünk tíz és tízezer dolgozójá­nak. Az együttes tagjai bebizonyítot­ták küzdőképességüket. A 90 perc alatti szívvel-lélekkel, sok esetben ön­­feláldozóan harcoltak a győzelem kie vívásáért. Minden egyes játékos igye­kezett tudásának legjavát adni. Ezen, a mérkőzésen, amikor csapatunk az Ír­ ország egyik legjobb együttesével ját­szott, megmutatta igazi erejét. Az összjáték, a számos helycsere s a lab­­dakezelésük jóval felülmúlta az ed­digi mérkőzéseken látottakat. Külö­nösen dicséretet érdemel védelmünk, amely a mérkőzés utolsó percéig nagyszerűen látta el feladatát. Kajlik, Crisán, Vakarcs I., Lukács, Bartha az együttes és egyben a mezőny legjobb­jai voltak. A csatáraink, de különösen Vakarcs II. nagy segítséget nyújtot­­­tak a védelemnek. Ez a győzelem a játékosokat újabb sikerek kivívására kell ösztönözze Legutóbbi szereplésük biztató, hogy a hátralévő küzdelmekben lelkes és oda­adó játékkal újabb örömet szereznek tartományunk labdarúgókedvelő kö­zönségének. Avintus (Régen)—Locomotiva (Arad) 3:0 (1:0) A „Lokomotiva“ kezdi a játékot, de már az első percben a régeni csatárok szerzik meg a labdát. Éles fut el a bal­szélen, de az alapvonalon túlra viszi a labdát. A kirúgás után a „Lokomo­tiva“ csatárai szerzik meg a labdát. Szépen adogatnak, s mintegy 18 mé­terről a balösszekötő próbálkozik, de Székely biztosan véd. . A 6. percben Vészi átadását szépen veszi át Bara­bás, kicselezi a „Lokomotiva“ hátvéd­jét és éles­­szögből a hálóba vágja a labdát. 1:0 az „Avintul“ javára. Kez­dés után a „Lokomotiva“ hevesen tá­mad. Szép az összjáték a csatárok között. A 9., majd a 12. percben van alkalma kitűnni Székelynek. Az ara­diak továbbra is támadnak. A csatá­rok igyekeznek minden helyzetből ka­pura lőni, de Székely helyén van. A 30. percben a jobbösszekötő a 16-os sarkáról hatalmas lövést zúdít a bal felső sarokba, d­e Székely nagyszerű­en véd. Feljön a régeni csapat s a 32. percben Bartha jó lövését csak nehe­zen menti szögletre az ellenfél kapu-­ védője. A felszabadítás után újból az aradiak lendülnek támadásba. A jobb­szélső kicselezi Katonát s már egye­dül áll a kapussal szemben, de az 5 méterről küldött éles lövést Székely bravúrosan védi. A közönség megtap­solja teljesítményét. Az első félidő a régeni együttes támadásával ér véget. A II. félidő a „Lokomotiva“ táma­dásával kezdődik, majd a védők fel­szabadító rúgását Éles szerzi meg. A balszélső elfut, de beadása ezúttal nem sikerül. A régensek cserét hatá­roznak, Oprea jön be a jobbösszekötő helyére. Az 57. percben Catena, két ellenfélt is kicselezve 18 méterről fölé lő. A következő percben újból Székely tisztáz. Hosszas mezőnyjáték folyik a pályán, majd a 65. percben Oprea ke­resztlabdával szökteti Barabást, aki kapásból a bal felső sarok mellé zúdít lövést. Közvetlen a kirúgás után az aradi középcsatár közelről küldött lö­vését Székely robinsonáddal védi. A 67. percben Oprea két ellenfél védőjátékost kicselezve közelről a há­lóba lő. 2:0 az „Aventul“ javára. Rögt­­ön a kezdés után Catano szerzi meg a labdát s mintegy 18 méterről gyen­ge lövést küld a kapura, de a labda a kapus lábáról a jobb alsó sarokba perdül. 3:0 a régeni együttes javára. A gól után továbbra is a régensek tá­á­madnak, de a „Lokomotiva“ védelme talpon van. Az aradiak támadásával ér véget a mérkőzés. Röviden elemezve az „Aventu” együttes munkáját, meg kell monda­nunk, hogy minden egyes játékos lel­kesedéssel, odaadással küzdött a két értékes pont megszerzéséért. Székely, Bartha, Faragó nagyszerű küzdőké­pességről tettek tanúságot. Ezzel a győzelemmel az „Aventul“ együttes-’ nek minden lehetősége megvan az A. osztályba való jutásra. EREDMÉNYEK AZ A. OSZTÁLYBAN: Mélaiul, Vajdahunyad—Lokomotiva Gr. A„ Bukarest ?,­ Flacara, Ploesti— Siiin­a, Temesvár 1:1. Lokomotiva, Temesvár—­Dinamó, Sztálinváros 2:0. Flamura Rosie,­­ Arad—Minerul, Petrozsény 2:2. Stiinta, Kolozsvár—Metálu 1. Aranyosgyéres 0:0. Hadsereg Központi Háza—Progresul, Nagyvárad 1:0. EREDMÉNYEK A B. OSZTÁLYBAN: Minerul, Lupeni—Dinamo VI., Bukarest 0:0. Progresul, Szatmár—Metalul, Nagybánya 2:1. Métáiul, Cimpina—Flacara, Moreni 5:0. Dinamo, Birlad—Lokomotiva, Constanta 0:1. Lokomotiva, Pascani—Métáiul, Ploesti 2:1. Constructorul, Arad—Flacara, M­edgyes 2:1. Nyomatott a marosvásárhelyi Sokszorositóipari Vállalat körforgógépén. — Telefon: 643. — Taxa postale platitä in numerar conf. apr. Dir. Gen. PTT Nr. 2033—1945. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Dózsa György 9. — Telefon: 32, 50, 695. 696.

Next