Vörös Zászló, 1954. december (3. évfolyam, 282-307. szám)
1954-12-01 / 282. szám
. A szocializmus építésének feltételei közepette a szövetkezetekre rendkívül fontos szerep hárul a város és a falu közötti árucsere kifejlesztésében, a városok dogozó lakosságának mezőgazdasági termékekkel, a szocialista iparnak nyersanyaggal és a dolgozó parasztságnak iparcikkekkel való ellátása terén. A beszerző és értékesítő szövetkezet hatékony eszköz a munkásosztály és a dolgozó parasztság kezében a kulákok és más kapitalista elemek üzérkedései ellen. A szövetkezet a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában, tehát napjainkban harmonikusan egybehangolja a sokmillió kis- és közepes parasztgazdaság magánérdekeit a népi demokratikus állam általános érdekeivel, s megkönnyíti a dolgozó parasztságnak, hogy a szocializmus útjára lépjen. Ezeknek az elveknek az alapján nemrég értékes kezdeményezés indult el a Sepsiszentgyörgy-rajoni pártbizottságtól. Annál is inkább értékes ez a kezdeményezés, mert a mezőgazdaság szocialista szektorára épül fel, amelynek a mezőgazdaság minden vonalán, nemzetgazdaságunk fejlesztésében, a példaadás erejével kell meggyőznie az egyénileg dolgozó parasztokat a mezőgazdaság szocialista átalakításának, a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség megerősítésének jelentőségéről. A Sepsiszentgyörgy-rajoni pártbizott- ság első titkára, Rácz János elvtárs, a rajon kollektív gazdaságainak elnökeivel tartott megbeszélésen javasolta, hogy a kollektív gazdaságok a lehetőségekhez mérten a gazdaság tartalékából és a tagság körében kifejtett meggyőző munka útján az osztalékból, járuljanak hozzá a szövetkezetek felvásárlási tervének teljesítéséhez. A kezdeményezés visszhangra talált, s máris szép gyakorlati eredményei vannak. Vegyünk csak egy példát arról, hogy hogyan valósult meg a gyakorlatban ez az értékes kezdeményezés. A rajoni pártbizottságnál tartott megbeszélés után a gidófalvi szövetkezet vezetősége a pártalapszervezet irányításával, a néptanács, a körzethez tartozó kollektív gazdaságok elnökeinek bevonásával megvitatta a szövetkezet felvásárlási tervének teljesítésében fennálló lemaradás okát az egyes termékeknél. Ezen a gyűlésen a gidófalvi és az angyalos kollektív gazdaság elnökei vállalták, hogy gazdaságaik tartalékából és a kollektivisták egyéni felajánlásaiból elősegítik a szövetkezet felvásárlási tervének teljesítését azoknál a termékeknél, amelyeknél lemaradás van. Vállalásuknak nagyrészt már eleget is tettek. A gidófalvi „Vörös Csillag“ kollektív gazdaság 620 kg árpát és zabot, 120 kg borsót, a vállalt 500 kg helyett 1.400 kg szárazhagymát, 1.000 kg zöldségféle helyett 1.000 kg-ot, 10.000 kg szerződéses burgonya helyett 3 vagonnal adott át a szövetkezetnek. Ezenkívül a gazdaság tagsága két és fél vagon burgonyát értékesített a szövetkezet útján ebben az akcióban. Az angyalosi „Gábor Áron“ kollektív gazdaság a vállaltnál 400 kg szervesgabonával adott többet, ezenkívül 10 kg mézet, a szövetkezet tervén felül 555 kg mákot, 2 szerződéses állatot és 300 liter tejet adott át, tagsága pedig 2.500 kg burgonyát érékesített a szövetkezet útján, így a gidófalvi szövetkezet például búza és rozsfelvásárlási tervét 126, az árpáét 124, a zabét 109 százalékban teljesítette. A kukorica kivételével az összes többi termékekből is teljesítette felvásárlási tervét. Íme a Sepsiszentgyörgy-rajoni pártbizottság kezdeményezésének gyakorlati megvalósítása, amely nemcsak ezekre, hanem a rajon többi kollektív gazdaságaira és szövetkezeteire is jellemző, hogyan járul hozzá a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megerősítéséhez, a nemzetgazdaság fejlődéséhez, s ezáltal a dolgozók anyagi színvonalnak emeléséhez a szövetkezet útján. Természetesen ez a szövetség nem egyoldalú. A gidófalvi kollektív gazdaság ebben az évben közel 150.000 lej értékű mezőgazdasági terméket adott át a szövetkezetnek. Ezzel szemben, ha mindent összeszámolunk, a szövetkezet ugyanannyi ipari terméket bocsátott a kollektív gazdaság rendelkezésére. Nagyobb tételekben és az árakat átlagosan számítva a kollektív gazdaság a következő ipari termékeket kapta a szövetkezettől. Ezenkívül a szövetkezet ellátta a kollektív gazdaság napközi otthonát és tagságát a szükséges élelmiszerrel, ruházati- és az összes közszükségleti cikkekkel, melyeknek értéke ötszörösen is meghaladja a kollektív gazdaság és a község dolgozói által a szövetkezet útján értékesített mezőgazdasági termékek értékét A gidófalvi szövetkezet jelenleg is több mint 250.000 lej értékű bőséges választékú árukészlettel rendelkezik. Ezek a számok azt mutatják, hogy a munkásosztály megvalósítja pártunk politikáját, megértette a város és a falu közötti árucsere állandó fejlesztésének fontosságát és egyre több ipari terméket juttat a dolgozó parasztságnak a szövetkezések útján. Ezt a feladatát azonban csak akkor tudja továbbra is maradéktalanul teljesíteni, ha a gidófalvi, angyalosi és más Sepszszentgyörgy-fa- íoni kollektív gazdaságokhoz hasonló-an tartományunk valamennyi kollektív gazdasága, mezőgazdasági társulása és egyénileg dolgozó parasztja hozzá- járul a szövetkezetek felvásárlási tervének teljesítéséhez és túlteljesítéséhez. Tartományunk rajoni pártbizottságainak és falusi alapszervezeteinek követnük kell a Sepsiszentgyörgyrajoni pártbizottság értékes és szép eredményekkel járó kezdeményezést, hogy a szövetkezetek felvásárlási tervük teljesítésével még jobban megszilárdíthassák a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megerősítéséért I teherautó 76.000 lej 1 kerékpár 1.200 „ I rádió 960 „ 20 köbméter deszka 6.400 „ 3.000 kg rár- és patkóvas 6.000 , 70 négyzetméter üveg 1.050 „ 2.000 kg szeg 12.000 „ 18 pár bőrtalpú bakancs 2.592 „ 10 pár gumicsizma 1.960 „ Kévekötöző fonal 12.320 „ összesen: 120.482 VÖRÖS ZÁSZLÓ A mezőgazdasági termelőcsoportokról Több dolgozó paraszt fordult szerkesztőségünkhöz azzal a kérdéssel, hogy mi a mezőgazdasági termelőcsoport és milyen előnyökkel jár, hogyan folyik a munka a termelőcsoportokban. Az alábbiakban válaszolunk a feltett kérdésekre. MI A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐCSOPORT? A mezőgazdasági termelőcsoport a dolgozó parasztok egyszerű csoportosulása, szervezett összefogása, hogy megkönnyítsék saját munkájukat és nagyobb termelési eredményeket érjenek el egyes növények termelésénél. A mezőgazdasági termelőcsoportba tömörült dolgozó parasztok számos előnyt élveznek. Ez világosan kitűnik a Minisztertanácsnak a cukorrépaszerződéskötéssel kapcsolatban a napokban megjelent határozatából is. A határozat alapján a cukorrépatermesztésre szövetkezett dolgozó parasztok a Mezőgazdasági Bank fiókjai útján, előnyös feltételek mellett, hitelt kaphatnak vetőgépek, hengerek, kultivátorok, ekék, boronák és más felszerelések beszerzésére. A dolgozó parasztok ezeket a hiteleket termelőcsoportjuk keretében kapják meg. A hiteleken kívül még más előnyöket is élveznek. Az ipari növények, mint cukorrépa, len, dohány, stb., termesztése nagyobb hozzáértést követel. Ipari növény tejtermesztéséhez válogatott, jó minőségű vetőmag szükséges, de ez még nem elég, megfelelő felszerelés is kell hozzá. Az ipari növények termesztése sokszor olyan nehézségekkel jár, amelyeket a dolgozó parasztok legtöbbször nem tudnak saját erejükből megoldani. A termelőcsoportban az ilyen nehézségeket könnyen ki tudják küszöbölni, mert előnyös feltételek mellett segítséget kapnak a gépállomástól, a szövetkezeti gépkölcsönző központtól, segítenek az agronómusok és az ipari növények termesztésében jártas szakemberek. A termelőcsoportba tömörült dolgozó parasztok megszabadulnak sok felesleges vesződségtől, nem kell vetőmag után szaladgáljanak, nem kell időt töltsenek a szerződéskötéssel, kölcsön igénylésével, stb., hanem nyugodtan végezhetik munkájukat. HOGYAN MŰKÖDIK A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐCSOPORT? A mezőgazdasági termekbesöpörtek a falusi fogyasztási szövetkezetek melett jönnek létre, a dolgozó parasztok önkéntes elhatározása alapján. Tagjai csak kis- és középgazdák lehetnek. A mezőgazdasági termelőcsoportba a tagok nem egész földterületükkel lépnek be, hanem csak azzal a területtel, amelyen ipari növényt, vagy zöldséget termesztenek, azonban ez a terület is saját tulajdonukban marad, épp úgy, mint a szerszámok és felszerelések és szabadon rendelkeznek a földterület termése fölött is. Abban az esetben, ha a mezőgazdasági termelőcsoportba tömörült dolgozó parasztok födjei egymás mellett vannak, saját belátásuk szerint egyesíthetik azokat, hogy gazdaságosabban tudják kihasználni a gépeket és felszereléseket, hogy megkönnyítsék a bőséges termést biztosító agrotechnikai szabályok alkalmazását. A mezőgazdasági termelőcsoportban, a mintaalapszabályzat szerint azokat a földterületeket, amelyekkel beléptek, közösen, vagy ki-ki saját maga műveli meg. Ez a csoporttagok elhatározásától függ. A tagok azonban így is, úgy is igénybe vehetik a GTA, valamint a szövetkezeti gépkölcsönző központ gépeit és felszereléseit. Ha a tagok segítséget nyújtanak egymásnak bizonyos munkák elvégzésében, egymásközti megállapodás alapján döntik el, hogy milyen fizetés jár érte. Annak ellenére, hogy a csoport tagjainak földje és szerszámai egyéni tulajdonban maradnak, a csoportnak közös vagyona is van. Ilyen a csoporttagok hozzájárulásából származó összegek, a közösen vásárolt gépek és szerszámok. A termelőcsoport ugyanis lehetőséget nyújt tagjainak, hogy olyan gépeket és felszereléseket vásároljanak, melyeknek beszerzésére egymaguk nem képesek. Gépeket azonban csak a tagok közgyűlésének döntése alapján lehet vásárolni. Ugyancsak a közgyűlés határozza meg azt is, hogy minden tag mennyivel járul hozzá a gépek vásárlásához. Ezek a gépek is a csoport közös alapját alkotják. Szükség esetén a közgyűlés elhatározhatja, hogy a tagok más eszközökkel is hozzájáruljanak a közös alap gyarapításához. A közös vagyon, az egész csoport közös tulajdona, éppen ezért nem osztható fel a tagok között és csak a közgyűlés rendelkezhetik fölötte. A mezőgazdasági termelőcsoport a dolgozó parasztok szervezett összefogása, csoportosulása, éppen ezért a csoport élén egy vezető bizottság áll. A 37 tagból álló vezető bizottságot egy évre választják. Egy közülük az elnöki, egy másik a titkár-pénztárnak a tisztségét látja el. Az elnök és a titkár-pénztárnok a közgyűlés által megállapított javadalmazásban részesül. A csoport legfőbb vezetőszerve a közgyűlés, melyet évente legalább négyszer össze kell hívni. A közgyűlés hagyja jóvá az alapszabályzatot, választja meg a vezető bizottságit, vitatja meg és hagyja jóvá a csoport munkatervét. A közgyűlés közötti időszakban a vezető bizottság intézi a csoport ügyeit. A vezető bizottság szerződést köt a tagok nevében, irányítja a tagok munkáját és gondoskodik arról, hogy a szerződéskötés biztosította előnyökből minden tag részesüljön. A vezető bizottság felelősséggel tartozik a tagok előtt és legalább három havonként köteles beszámolni munkájáról. A mezőgazdasági termelőcsoportokra fontos feladat hárul a mezőgazdaság, valamint az ipari növények termesztésében, s azok hozamának növelésében. A N Pártkongresszus irányelvtervezete éppen azért hangsúlyozza a termelő csoport fontos szerepét Az előnyök, amelyeket a dolgozó nép állama a termelőcsoportoknak biztosít arra kell ösztönözze azokat a dolgozó parasztokat, akik ipari növények, zöldségfélék termesztésével foglalkoznak, hogy saját és az állam érdekében alakítsanak mind több és több mezőgazdasági termelőcsoportot. Ez jó a dolgozó parasztnak is, jó az államnak is. A brigádok jó munkája biztosítja a kollektív gazdaságok fejlődését Ez év tavaszán ünnepelték a csibakáposztásszentmiklósi kollektivisták „Új élet“ nevű kollektív gazdaságuk megalakulásának negyedik évfordulóját,mely gazdaság 214 családot egyesít a két faluból: Csibáról és Káposztásszentmiklósról. A kollektív gazdaság tagjai, négyéves tapasztalataikat felhasználva, újabb sikereket értek el az idei évben. Kiszélesítették mellékgazdaságaikat, munkájukba bevezették és alkalmazták az új munkamódszereket, amelyeknek eredménye a termésnövekedésben mutatkozott meg, s ez hozzájárult a gazdaság gazdasági megerősödéséhez, a tagok életszínvonalának emeléséhez. A burgonyánál például 16.000 kg-os hektáronkénti átlagtermést értek el. A négyzetesen, fészekbe vetett kukorica, amelynél a mesterséges pótbeporzás módszerét is alkalmazták, majdnem eléri a hektáronkénti 9.000 kg-os csöves termést. A szőlőben, egy 0,15 hektáros parcellán 2600 kg-os szőlőtermést értek el, ami hektárra átszámítva 15.600 kg-ot tenne ki. A kollektív gazdaság saját teherautóval rendelkezik. 28 kollektivista épített vagy épít lakóházat. Ezek azok a bizonyítékok, amelyek a kollektív gazdaság fejlődését, a tagok életszínvonalának emelkedését igazolják. A munkatervezés a gazdaságban általában jó. Minden mezei-, szőlő- és álamtenyésztési brigádnak megvan a maga termelési terve, amely része a gazdaság teljes évi tervének. A földterületet brigádokként osztották fel, a létszámnak megfelelően. A brgádok átvették a szükséges leltárt is. Ilyenképpen a brigádoknak lehetőségük van kezdeményezőképességük fejlesztésére, bőségesebb termés elérésére. Mindezek olyan benyomást keltenek, mintha a csibakáposztásszentmiklósi „Új élet“ kollektív gazdaggbak kifogástalan volna a munka. Igaz, hogy a munka élénk, a tagok szorgalmasak, a vezetőség bebizonítja szervezőképességét A kollektív gazdaság alapszervezete valóban a tagok politikai vezetője. Azonban a csibakáposztásszentmiklósi kollektív gazdaságban mégis hiányosságok tapasztalhatók. Ugyanis egyes tagok, nemtörődömségből, vagy hozzá nem értésből, akadályzzák a gazdaság jó menetelét Egyike ezeknek Szabados Bálint brigádvezető. De lássunk csak néhány példát Minden brigád a kapott földterületnek megfelelő termelési tervet készített. A kapott földterület nagysága megfelel a brigád munkabírásának. A földterületek talajtípusa megegyező, mivel minden parcellát brigádonként osztottak el. Mégis a hektáronkénti átlagtermés brigádonként változó. A kukoricánál például az első brigád, amelyet Szentgyörgyi Jenő vezet, 0,25 hektár területen 4,600 kg csöveskukoricatermést ért el. Ugyanakkor a negyedik brigád Szabados Bálint vezetésével csak 3549 kg-os csöveskukoricatermést takarított be. A többi brigádok is mind nagyobb termést értek el, mint a negyedik brigád. A körülbelül 1000 kg-os csöveskukoricatermés különbözetnek oka, hogy Szabados Bálint brigádos elhanyagolta az őszi mélyszántás elvégzését, hagyta, hogy a brigád földjére osztott traktor a másik brigádnak dolgozzék, így, míg az első brigád kukoricáját olyan földbe vetette, ahol már őszi mélyszántást végeztek, addig a negyedik brigád a tavaszi szántás után vetett. Általában a negyedik brigád hátulkullogó. Minden terménynél a terméseredmények kisebbek, mint bármelyik más brigádé, viszont a hektáronként 1s szilárt munkanapok száma sokkal nagyobb, így, míg az első brigád (összterületre számítva) hektáronként 65 munkanapot, addig a negyedik brigád 69 munkanapot használt fel. Azaz kisebb termés, több munkanap. Mindezért elsősorban Szabados Bálint brigádos a hibás. Felelősség terheli a tagokatis, akik a munkát elhanyagolták és hozzájárultak a munkanapegység felhígításához. Hibás a kollektív gazdaság elnöke, Pethő Bálint, aki nem vitte a brigád rossz munkájának kérdését a közgyűlés elé megvitatás végett. Most olyan időszakban vagyunk, amikor egy új mezőgazdasági év veszi kezdetét, amikor elkészítik az 1955 évi termelési tervet. A gazdaság vezetőtanácsa közgyűlésen elemezze az 1954 évben elért eredményeket, mutassa meg mindazon hibákat, amelyek a terv nem teljesítéséhez vezettek. A jövedelemelosztásnál tartsák be a mintaalapszabályzat 28. pontjában foglaltakat, hogy a brigád tagjai, a brigádossal az élen, hibájukból a jövőre vonatkozóan levonják a tanulságot, növeljék az egyéni felelősségérzetet. A kollektív gazdaság vezetőtanácsa ellenőrizte a brigádok termelési tervének teljesítését. Gyorsan kell intézkedni a szállításnál A vasúti szállítmányozásban sokat számít, hogy a kocsik mennyi ideig állnak a ki- és berakásnál. Minél kevesebb ez az idő, annál jobb a kocsifutási terv mutatósaiegvalósítása. Hogy a kocsikat f antos időben rakják meg, szoros egyurmi évre van szükség a feladó vonatok és a vasút szervei között. Azokon az állomásokon, ahol nagyoonszáran kocsikat raknak meg és a lehetőségek megengedik, alkalmazzuk az „egyesnett termelési folyamat" szovjet módszert, mely teljesen kiküszöböli a kocsik felesleges állási idejét a ki- és berakásnál, a vállalat érdekeit pedig szorosan összekapcsolja a vasút érdekeivel a terv teljesítéséért A régeni IFET elsőnek kötött szocialista szerződést a régeni állomással, és alkalmazzák az „egyesített termelési folyamat“ módszerét, mely tökéletesen összehangolja a két vállalat termelési folyamatát és kiküszöböli a kihasználatlan időt. Ezzel megjavul a munka termelékenysége mind a két vállalatnál, ugyanakkor csökken az önköltségi ár is. A múltban a régeni állomás és az iparvágánnyal rendelkező fűrészüzem között megvolt az a bizonyos határ, amit „kisiklasztó saru“-nak vagy „vágányzár sorompónak“ neveztek. Ezeken az akadályokon nehéz volt átjutni. Az „egyesített termelési folyamat“ alkalmazásával eltűnt ez az akadály is. A módszer szerint a menetirányító idejében értesíti Régen állomás forgalmistáját, arról, hogy mikor érkezik a vonat, hány kocsival és milyen sorozatúak azok. A forgalmista miután megkapta ezt az előértesítést, telefonon értesíti az IFET szállítási felelősét, megjelölve a vonat pontos érkezését, valamint azt, hogy rakott vagy üres kocsik érkeznek. Az IFET szállítási felelőse értesíti a ki- és berakó csoportokat, akik így előre várják a kocsikat 15 perccel a vonat érkezése előtt a vállalat tolató mozdonya kijön az állomásba és várja a vonatot Annak beérkezése után a CFR személyzettel közösen átveszik a kocsikat majd a mozdonnyal betolatják a megrakás helyére, ahol már várják a munkások és megkezdődik a berakodás. Egyszóval közös célért közösen dolgoznak. Ennek a módszernek az alkalmazása nagyban csökkentette a kocsik állási idejét A régeni állomáson ezelőtt öt óra alatt rakták meg egy kocsit s most e módszer alkalmazásával 3 óra alatt megrakják. A kocsik továbbítása a rendeltetési helyre „Marsrut“ vonatokkal történik. Azonban a módszer alkalmazásában az utóbbi időben hiányosságok merültek fel, melyek megnehezítették a munka menetét és csökkentették a megvalósítási lehetőségeket A marosvásárhelyi vasúti közlekedési vezetőség látva ezt, egyetértve az IFET igazgatóságával, pár nappal ezelőtt kielemezte az „egyesített termelési folyamat“ módszer alkalmazásával elért eddigi eredményeket Megállapították, hogy az utóbbi időben több kocsi félbérbe esett, mert nem rakták meg azokat idejében. E.. azért történhetett meg, mert az IFET megbízottja nincs mindig kint az állomáson, amikor a vonatok érkeznek s emiatt nehézkes a kocsik átvétele. A vasúti raktárnokok sem mindig vesznek részt a komplex csoportokban, a kocsik átadásánál, illetőleg átvételénél. A fő hiba azonban, hogy az iparvágány bejárati részén az „ILEFOR“, „Ocolul Silvic“, „Comraisrod“ és más vállalatok rakódnak, mert nincs rakodó vágányuk. Ilyenformán a gyártelep bejárata el van zárva és nem tudnak idejében bemenni a kocsikért, melyek sok esetben félbérbe esnek. Ezeket a hiányosságokat a vasútnak és az IFEV-nek a legsürgősebben ki kell küszöbülniök, hogy december 30 tiszteletére egyre nagyobb sikereket érhessenek el. CVIKKER ISTVÁN