Vörös Zászló, 1955. augusztus (4. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

4 VÖRÖS ZÁSZLÓ Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság elnökének beszéde a karlovaci ünnepi gyűlésen BELGRÁD (Agerpres­) — A TASZSZ jelenti: Július 27-én, a felkelés napjának és Horvátország felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából Karlovac vá­rosban ünnepi gyűlést tartottak A gyűlésen részt vevő 200.000 ember előtt Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság elnöke nagyszabású beszédet mondott. Beszéde kezdetén Tito Jugoszlávia népeinek a hitlerista hadsereg ellen vívott harcáról beszélt. Az ellenség felett aratott győzelem eredményeként — mondotta — ma az egész világ megelégedéssel tekint Jugoszláviára és népeire, amelyek az­ állandó hábo­rús veszély közepette kitartóan és lankadatlanul építik jobb jövőjüket és akik ebben az építésben nagy sikere­ket értek el. Tito a továbbiakban kifejtette, hogy az ország iparosítása és a felszerelé­sek behozatala érdekében Jugoszlávia kénytelen volt külföldi kölcsö­nökhöz fo­lyamodni és hogy adóssága ezidősze­­rint több mint­ 400 millió dol­árra emelkedik. Ez a tartozás sokkal ki­sebb lett volna, ha a békeszerződés aláírásakor figyelembe vették volna Jugoszláviának a háború alatt elszen­vedett veszteségeit és­­ha a londoni szerződés értelmében Nyugat-Német­­ország megfizette volna a háború előtti és a háború idejéből származó adósságait. Nyugat-Németországnak Jugoszláviával szemben fennálló adós­ságairól szólva, Titó kijelentette­ ..Ne­künk követelnünk kell és követeljük is ezt az­­adósságot és nem fogunk lemondani jogos igényeinkről, mert véleményünk szerint a magunk részé­ről éppen elég engedményt tettünk. Nem a maximumot, hanem csak a minimumot követeljük. Követeljük en­nek a tartozásnak a kiegyenlítését, mert szükségünk van rá... Kijelentem, itt, hogy kénytelenek leszünk érdeke­inket minden más lehetséges úton megvédeni. Elvárjuk ennek a kérdés­nek pozitív­ rendezését Nyugat-Német­­ország részéről.“ Ezzel kapcsolatban Tito elnök el­mondotta, hogy a Szovjetunió példát mutatott a tartozások rendezésének kérdésében. A belgrádi tárgyalások idején — mondotta — a szovjet ve­zetők nemcsak hogy visszavonták el­lenünk emelt régi vádjaikat, hanem nagy megértésről tettek tanúbizony­ságot a nekünk okozott anyagi károk tekintetében is... Megértették anyagi nehézségeinket és elengedték több mint 90 millió dollárt kitevő adóssá­gainkat... Ez nagy összeg a mi kis országunk a mi gazdaságunk számá­ra“. Titó azt a reményét fejezte ki, hogy a többi keleti országok is ezt az utat követik, mert a Szovjetunió példát mutatott, hogyan kell eljárni egy rehabilitált adós országgal szem­ben. Az ország gazdasági életének to­vábbi fejlesztéséről szólva. Tito elnök hangsúlyozta, hogy ezen a téren az elégtelen nyersanyag, deviza, villa­mos energia, stb. miatt nagy nehéz­ségek vannak. Ennek kényszerítő ha­tására csökkenteni kell a nagyipar fejlesztésének ütemét, gyorsabban be kell fejezni a kulcsjelentőségű objek­tumok építését, újjá kell építeni a meglévő válallatokat és elsősorban az exportra dolgozó ipart kell fejleszteni. Mindez lehetővé teszi — mondotta — a dolgozók életszínvonalának emelé­sét és a fizetési mérleg kiegyensúlyo­zását. A nemzetközi helyzet jellemzé­sére áttérve, Tito így folytatta: „Tudom, hogy önöket most legjob­ban a genfi értekezlet érdekli. Engem is érdekelt és meg kell mondanom, hogy elégedett vagyok az értekezlet eredményeivel. Eljutottunk ahhoz a pillanathoz, amely felé mindig töre­kedtünk, amelyről mindig beszéltünk, nevezetesen oda, hogy a zöldasztal körül a legmagasabb síkon folytassa­nak tárgyalásokat, mert még mindig jobb a zöldasztal körül harcolni s veszekedni, ha ez szükséges, mint puskával, ágyúval s más fegyverrel harcolni. Szerencsére azt láttuk, hogy a genfi értekezleten nem veszekedtek, hogy viszonylag könnyen megtalálták a közös hangnemet és hogy ezeken a tárgyalásokon ú­j szellem uralkodott Nem akarom azt állítani, hogy örökre felszámolták mindazt, ami elmúlt és hogy többé sohasem lesznek nézetel­térések Ezek létezni fognak, de kez­detnek ez jó. Hogyan és miért jelentkezett ez az új szellem? Az egész világ, az emberek, a né­pek, a nemzetek ezt mondják: Nem akarunk háborút. Magától értetődik, hogy a béke, a nyugalom, az együtt­működés, az együttlétezés e szellemé­nek meg kellett nyilatkoznia a genfi értekezleten is, mert a négy nagy­­nép vezetőit ugyanaz a szellem lelke­sítette, mint a népeket és mert el akar­tak érni bizonyos eredményeket Vé­leményem szerint ezek az eredmé­nyek jók. Nem is vártam ennyit. Sőt bizonyos mértékig meg is leptek az elért eredmények és ez jól van így. Most csak az a­ feladat, hogy módo­sítani kell a genfi értekezleten el­hangzott javaslatokat, s hogy a Nyugatnak és a Keletnek végleges megállapodásra kell jutnia e javasla­tok tekintetében. Májusban olvasták a leszerelésre vonatkozó szovjet javas­latot Szó volt erről az értekezleten is­. Tito elnök utalt ezzel kapcsolatban Eisenhower elnöknek a Szovjetunió és az USA közötti katonai információk kicserélésére vonatkozó javaslatára s kigúnyolta, azokat a politikusokat, ,­akik ezt a javaslatot propagandiszti­­kus fogásra akarják felhasználni. ,,Ezzel kapcsolatban el akarom mondani — folytatta Tito elnök —, hogy külföldön bizonyos elemek a Szovjetunió elleni propaganda célra akarják felhasználni e javaslatokat. Zavart akarnak előidézni és alá akar­ják aknázni a Genfben létrejött meg­értést. Kijelentik, hogy az oroszok válaszolni sem fognak Eisenhower­­nek arra a javaslatára, hogy repülő­gépről fényképfelvételeket készíthes­senek. Ez szerintük azt jelenti,­ hogy az oroszok nem akarnak békét. Ez persze ostobaság és nem egyéb rossz­szándékú propagandánál Mélységes meggyőződésem, hogy ennek semmi köze sincsen ahhoz, amit az oroszok valójában akarnak­. Meggyőződésem, hogy az oroszok sem óhajtják ke­vésbé a békét, mint az amerikaiak, nem kevésbé mint az angol nép, nem kevésbé, mint a francia nép, mint Európa és az egész világ népei“. Tito elnök beszédében nagy figyel­met szentelt a szovjet-jugoszláv kapcsolatok rendezésének. „A Szovjetunió és Jugoszlávia kö­zötti kapcsolatok normalizálása és megjavítása sikeresen bontakozik ki. A szovjet vezetők belgrádi látoga­tásuk alkalmával a helyszínen lát­ták, miképpen állnak a dolgok ná­lunk. Látták, hogy nem adtuk el az országot, hogy a mi országunkban nincsenek kapitalista bázisok, nincse­nek imperialista bázisok, hogy nem árultuk el Marx-Engels-Lenin eszmé­it, hogy országunkban építjük a magunk módján a szocializmust, hogy békeszerető ország vagyunk és h­ogy olyan saját, reális, békeszere­tettől áthatott nézeteink vannak a nemzetközi kérdésekben, amelyek hoz­zájárulnak a háború különféle hívei­nek lecsendesítéséhez. Meggyőződtek róla, hogy Jugoszlávia független or­szág és hogy független akar marad­ni mind a Nyugattal mind a Kelettel szemben, hogy megvan a maga fej­lődési útja és nem engedheti meg senkinek sem, hogy beavatkozzék be­­lügyeibe. Mindezt látták és egyet­értettek vele, ezért találtuk meg a közös nyelvet és ezért tértünk rá könnyebben jövendőbeli gazdasági és más természetű együttműködésünk kérdéseinek megoldására. Nyugaton egyesek különbözőkép­pen értelmezték ezt a látogatást. Különböző klerikális és más reakci­ós elemek ürügyül használták fel ezt az alkalmat arra, hogy támadá­sokat indítsanak ellenünk és­­ azt ál­lítsák rólunk, hogy átmentünk a szovjet táborba, vagyis a kommunis­ta táborba. Mi kommunisták va­gyunk. De nem akarunk semmiféle táborban lenni, szocializmust építő független ország akarunk lenni, amely példájával mutatja meg, melyik a szocializmus építése felé vezető helyes út — a mi­énk, vagy az övék. Ha a Szovjet­unióban vagy a többi keleti ország­ban vannak jobb dolgok, mint ná­lunk, ezeket örömmel fel fogjuk hasz­nálni, ők pedig ha akarják, tőlünk tanulhatnak bizonyos dolgokat. Ők maguk mondták ezt és ezzel telje­sen egyetértünk. Természetesen nem vehetjük figyelembe a nyugati re­akciós körök bizonyos hamis értel­mezését. Senki kedvéért sem harcol­hatunk még propaganda­­terén sem egy olyan óriási erővel szemben, mint amilyen a Szovjetunió­ és a többi keleti ország... Miért folytas­suk ellenük a harcot, ha ők sem akarják a harcot... Ezek új embe­rek, akik reálisan nézik a világ fej­lődését és nem akarják, hogy meg­ismétlődjenek a különböző tévedések és helytelen akciók, olyan emberek, akik más úton akarnak haladni, mert saját országuk érdekében éppen úgy, mint az egész világ érdekében, az egész világ dolgozói érdekében meg akarják mutatni, hogy ők nem olya­nok, mint amilyennek a nyugati vá­dak őket feltüntetik, meg karják mu­tatni, hogy az ő országuk szocialis­ta ország. Nincs okunk arra, hogy ne működjünk velük együtt mind­ezekben a kérdésekben, amelyek az emberiség, a világbéke és a magunk szempontjából is egyaránt hasznosak. Ebben a tekintetben mellettük fogunk haladni­, bármit is mondjon a világ.” Titó a továbbiakban rámutatott arra, hogy egyes keleti országokban még vannak olyan emberek, akiknek nincsen ínyükre a Jugoszláviával va­ló viszony normalizálása, majd ki­jelentette: „Ez nem vezethet a viszony rosz­­szabbodásához országunk és ez or­szágok között... Nagy gazdasági és jó együttműködési lehetőségeink van­nak ezekkel az országokkal, ami csak javára válhat mind az egye­seknek, mind pedig a többinek. Mi exportálhatunk nekik, ők meg minekünk. Cserét folytathatunk a kul­turális eredmények és más vívmá­nyok terén. Egyszóval — bármit is mondjanak Nyugaton — mi bátran, lépésről lépésre haladunk előre a ka­pcsolatok normalizálása és a baráti kapcsolatok létesítése felé minden ke­leti országgal és ugyanakkor egyet­len lépést sem teszünk visszafelé a nyugati országokkal fenntartott ba­ráti kapcsolatainkban. Jó viszonyt óhajtunk fenntartani a nyugati or­szágokkal és nincsen semmilyen ok, semmiféle indok arra, hogy ott va­laki attól tartson, hogy mi keresz­tet vetünk a múltra, elpusztítunk mindent, ami volt, nem tartjuk be szavunkat, megfeledkezünk a szá­munkra nyújtott segítségről és há­tat fordítunk nekik. Ez nem felelne meg külpolitikai felfogásunknak, amit zászlónkra írtunk és elsősorban az együttlétezés és a jogegye­nlőségen alapuló együttműködés elveinek, mindazon népekkel, amelyek ezt óhajtják. Mi javítani és nem rosszabbítani akarjuk jó viszonyunkat az USA- val, Angliával és minden más or­szággal. Természetesen nem enged­hetjük meg, hogy bárki beleavat­kozzék belügyeinkbe.” A továbbiakban Titó ezeket mon­dotta: „Vannak Nyugaton emberek, akik bennünket nemcsak a Szovjet­unióval való kapcsolataink normali­zálása szempontjából ítélnek meg — ami állítólag az ebbe a táborba va­ló átállásunkat jelentené —, hanem abból a szempontból is, hogy visz­­szautasítjuk a Nyugat különböző igé­nyeit, mint például a csatlakozást az atlanti paktumhoz kapcsolódó va­lamelyik katonai egyezményhez, vagy a balkáni paktumnak katonai szem­pontból történő megerősítését, stb. Meg kell mondanom, hogy­ a balkáni paktum szervezete olyan időszakban létesült, amikor mi és partnereink veszélyben forogtunk. Ezt a szerve­zetet azonban nemcsak katonai cél­ból hoztuk létre. Természetesen ezt is szem előtt tartottuk, de mi azért teremtettük meg, hogy olyan szer­vezetté váljék, amely biztosítja a békés együttműködést köztünk és ama balkáni országok között, ame­lyekkel viszonyunk azelőtt nagyon feszült volt. Egyszóval a balkáni paktum azért jött létre, hogy a Bal­kán ne válhassék puskaporos hor­dóvá. Természetes, hogy a balkáni tanácskozó gyűlés létrehozásáról szó­ló határozatot azért hoztuk, hogy e paktum katonai eleme ideiglenes jel­legű legyen és hogy kihangsúlyoz­zuk gazdasági, kulturális és más természetű kapcsolataink fejlesztésé­nek szükségességét. Ez a lényeg. Ha a hangsúlyt kezdettől fogva a bal­káni paktum katonai oldalára helyez­zük, ezzel eltávolodtunk vokia kül­politikánk elveitől. Mi kijelentjük, hogy a háborús veszély elhárult, mi kijelentjük, hogy nem fenyeget há­ború bennünket a Szovjetunió részé­ről. Mélységes meggyőződésem ez. Miért csörtessük akkor itt a kardot? Erre semmi szükségünk. Ezzel nem­csak hogy nem stabilizáltuk volna a helyzetet a világnak ezen a részén, hanem az állandó, aggodalom ele­mét hoztuk volna létre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy azért nem kí­vánjuk ezt, mert egy új táborba lé­pünk be. Mi azt akarjuk, hogy a bal­káni paktum létezzék, katonai olda­la pedig elesik, mihelyt felszámol­ják a többi meglévő katonai szer­vezeteket is, vagyis az atlanti pak­tumot és a varsói szerződést. Tito beszéde befejezésében utalt az úgynevezett háromhatalmi segít­ségre. Jugoszlávia ebben az évben — mondotta — rendkívüli időszakon megy át, ami a háromhatalmi segít­ség folyósítását illeti, egy olyan idő­szakon, amikor ez a segítség meg­szűnik. „Ez évben — mondotta Tito — csak Amerika ígért segítséget Ju­goszláviának, vagyis azt a segítséget, amelyet az USA kongresszusa jóvá­hagyott Mi eddig­ is kaptunk és most is kapunk katonai segítséget Ameri­kától. Az utóbbi időben azonban né­zeteltérések merültek fel közöttünk. Az amerikai sajtó sokat ír erről. Az­zal a váddal illetnek bennünket, hogy a nekünk szállított fegyverzetek fel­­használása tekintetében nem­ akarunk beleegyezni a múltban gyakorolt el­lenőrzés folytatásába. Igen, kaptunk fegyvereket és elfogadtuk azokat a feltételeket, amelyeknek értelmében jogukban áll ellenőrizni hogyan visel­jük gondját ezeknek a fegyvereknek, nem adjuk-e el, vagy nem szállítjuk-e másnak őket stb. Mi mindeddig teljesítettük ezeket a feltételeket, ők azonban mindent el­lenőrizni akarnak. Mi azonban nem engedhetjük meg, hogy ellenőrizzék azokat a katonai egységeket, amelyek nem az ő fegyvereikkel, hanem a miénkkel vannak felszerelve. Ezt mi semmi esetre sem fogjuk megengedni s az ő dolguk, hogy szállítanak-e még nekünk fegyvereket, vagy sem; ha akarják, beszüntethetik számunkra a fegyverszállításokat. Ez nem tőlünk függ. Mégis, átvehetünk fegyvereket a jövőben is, de csak a múltbeli, sem­miképpen sem pedig új felételek alap­ján, még akkor se­m­, ha ezek a felté­telek valamilyen új törvényükön ala­pulnának. Ezeket az új feltételeket mi nem fogadhatjuk el, minthogy a mi számunkra a mi törvényeink érvénye­sek és nem az övék. Ugyanakkor hangsúlyozni akarom: függetlenül attól, hogy megkapjuk-e a segítséget, vagy nem kapjuk meg (a gazdasági segítségre pedig szük­ségünk van és hálásak lennénk, ha megkapnánk), nem akarjuk, hogy ezt a segítséget számunkra elfogadhatat­­lan feltételekhez kössék. Függetlenül attól, hogy kapunk vagy nem kapunk gazdasági vagy katonai segítséget, ez nem fog változtatni azokon a kap­csolatainkon, amelyek az utóbbi évek folyamán fennállottak az amerikai néppel és általában a nyugati orszá­gokkal. Nem fordíthatunk most hátat nekik egyszerűen csak azért, mert nem adnak többé segítséget. Ez az ő dolguk. Ha nekik az a véleményük, hogy nem kell nekünk fegyvereket szállítaniok, mert mi azt állítjuk, hogy nem lesz háború, tehát nincs szük­ségünk fegyverekre­­, akkor járja­nak el úgy, ahogy akarnak. Mindezek­ben van logika. Mégis fontos azon­ban, hogy egy olyan ország, mint Jugoszlávia, amelynek jelentős súlya van a nemzetközi kapcsolatokban, erős lesz-e vagy nem. A döntés azon­ban tőlük függ. Hangsúlyozom, hogy politikánk a nyugati országokkal szemben semmi esetre sem fog meg­változni, s hogy jó viszonyt akarunk fenntartani mind a Nyugattal, mind pedig a Kelettel. Nyilvánvaló, hogy ezek a kapcsolatok éppen úgy függ­nek az egyiktől, mint a másiktól , hogy e kapcsolatok lehetnek jók egye­sekkel és különösen szorosak mások­kal. Egyetlen dolog azonban világos, nevezetesen az, hogy mi nem léphet­jük át azt a határvonalat, amelyen túl országunk ellenséges viszonyba keve­redhetnek bárkivel is­. RÁDIÓMŰSOR KEDD. AUGUSZTUS 2. A Román Rádió I. műsora (1935, 202, 285 és 397 m.). 5.02: Hírek. 6.00: A Scínteia vezércikkének ismertetése. 7.30: Szovjet zeneszerzők műveiből. 8.05: Központi sajtó anyagának is­mertetése. 9.45: Gyermekdélelőtt. 11.25: Román zeneszerzőknek a var­sói Fesztiválra írt műveikből. 12.55: Közlemények. 13.40: Operaáriák. 15.30: Közlemények. 15.35: Ifjúsági dalok. 17.10: Román népdalok. 17.30: Hírek 18.20: Román rapszódiák. 19.00: Közlemények. 19.05: Ipari- és mező­­gazdasági élmunkások kívánságára összeállított műsor. 20.00: Moldvai SZSZK megalakulásának 15. évfordu­lója. 20.45: Faluhíradó. 21.15: A szov-~­jet rádió műsorának közvetítése az RNK rádióhallgatói részére. 21.55: Fesztivál. 23.00: Hírek. A II. műsora: (261, 351 d. u. 285 és 397 m is). (csak 261 m-en). 5.30- 6.25: A kolozsvári stúdió adása. 6.25: Magyar nyelvű adás. 16.15: A ko­lozsvári stúdió adása román nyelven. 18.00: Német nyelvű adás. 18.30: Ma­gyar nyelvű adás. 19.00: A kolozs­vári stúdió adása magyar nyelven­­. 14.30: A Scínteia ismertetése. 15.00: Hírek. 15.05: Könnyű zene. 16.00: Hírek. 17.30: Szovjet szimfonikus zene. 18.00: Ipari- és mezőgazdasági élmunkások kívánságára összeállított műsor. 18.30: Fesztivál. 20.00: Rádió­­közlöny. 21.45: Külpolitikai szemle. 22.00: Hírek. 22.20: Román népi me­lódiák. 0.45—0.50:­­Közlemények. A baráti országok rádiójának mű­sorából: Moszkva I. (1271, 1068, 779, 41.50 m.). 18.20: Moldvai zene. 22.25: Babadzsánján­. Hősi ballada. Moszkva 11. 18.20: Esztrád. 20.00: Muszorgszkij est. 21.00: Fihtemgoli hegedűverseny. 22.00: Szovjet dalok. Budapest: Kossuth Rádió. (556 m.): 8.30: Népi zenekarok műsorából. 10.00: Hírek, lapszemle, időjárásjelentés. 10.10: Zenével a föld körül. 11.00: Lányok, asszonyok. 11.45: Táncos Billy. N­yugatnémetországi történet. 12.00: Hírek, időjárásjelentés. 12.10: Verbunkosok, csárdások, népdalok. 15.10: Miként lobog az igazi szere­lem. 17.30: Szív küldi szívnek, szí­vesen. 19.05: Könnyűzene. 20.00: Es­ti hiradó, időjárásjelentés. 20.20: Operaáriák. Petőfi Rádió. 14.00: Né­pek zenéje. 16.00: Verbunkosok, nép­dalok és magyar nóták. 17.45: Tánc­zene. 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában. A moszkvai rádió összeállítása. 21.00: Operarészletek. 21.30: Pillantás a nagyvilágba. 21.35: A magyar rádió népi zenekara ját­szik.­­ SZERDA. AUGUSZTUS 3. A Román Rádió I. műsora. (1935, 202, 285 és 397 m.). 5.02: Hírek. 6.00: A Scínteia vezércikkének ismer­tetése .8.00: Orosz nyelvű híradás. S.45: Tudni akarok. Ifjúsági műsor­­sz­ám. 11.50: Operazene. 12.55: Köz­lemények. 14.45: Könnyűzene. 17.30: Hírek 17.48: Román táncok. 18.00: Orosz nyelvlecke. 18.30: Ipari- és mezőgazdasági élmunkások kívánságá­ra összeállított műsor. 20.00: Mun­kadalok. 20.15: Szovjet népi zene. 21.15: Tánczene. 21.55: Fesztivál. 23.00: Hírek. 23.10: Mozart művei. A II. műsora. 14.30: A Scínteia anyagának ismertetése. 15.00: Hírek. 15.20: Operettzene. 17.00: Gyermek­színház. 18.45: Bartók Béla szerzemé­nyeiből. 19.03: Ipari- és mezőgazda­­sági élmunkások kívánságára össze­állított műsor. 20.00: Rádióközlöny. 21.00: Szovjet rádió műsorának köz­vetítése az RNK rádió-hallgatói ré­szére. 22.00: Hírek. 23.25: Orosz ze­neklasszikusok műveiből. 0.45—0.50: Közlemények. A baráti országok rádiójának mű­­sorából. Moszkva I.: (1271, 1068, 779, 41.50 m.). 17.00: A kazah rádió szim­fónikus zenekara. 20.45: Kedvelt da­lok. 22.10: Schubert: Magyar Diver­timento. Moszkva II.: 17.30: Esztrád. 18.45: Gershwin: Kék rapszódia. 20.00: Glazunov: Szimfónia. 22.00: Régi operettekből. Budapest: Kossuth Rádió. 8.30: Népszerű operarészletek. 9.20: Az erő­dök királya. 10.00: Hírek, lapszemle, időjárásjelentés 11.30: Szülőknek a nevelésről. 12.10: Tánczene. 13.30: Székely népdalok és táncok 15.10: Legyőzhetetlen ifjúság. 17.45: Nem­zetközi kérdések. 18.00: Szív küldi, szívnek, szívesen. 19.05: Jó munkáért szép muzsikát. .­ ,*■ . Nyomatott­« Marosvásárhely:" Sokszorosít­óipari V.Ulalat körforgógépén. — Telefon: 2643 — Taxa po$talä plätitä in numerar conf. apr. Dir. Gen. P.T.T. Nr. 2033 1955. •V -gyes-kegyigség és kiadóhivatal Marosvásárhely, Dózsa György 9. . Telefon: 2032, 2080. I Kiadóhivatal: 2001,Internt^20^

Next