Vörös Zászló, 1955. augusztus (4. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-02 / 180. szám
4 VÖRÖS ZÁSZLÓ Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság elnökének beszéde a karlovaci ünnepi gyűlésen BELGRÁD (Agerpres) — A TASZSZ jelenti: Július 27-én, a felkelés napjának és Horvátország felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából Karlovac városban ünnepi gyűlést tartottak A gyűlésen részt vevő 200.000 ember előtt Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság elnöke nagyszabású beszédet mondott. Beszéde kezdetén Tito Jugoszlávia népeinek a hitlerista hadsereg ellen vívott harcáról beszélt. Az ellenség felett aratott győzelem eredményeként — mondotta — ma az egész világ megelégedéssel tekint Jugoszláviára és népeire, amelyek az állandó háborús veszély közepette kitartóan és lankadatlanul építik jobb jövőjüket és akik ebben az építésben nagy sikereket értek el. Tito a továbbiakban kifejtette, hogy az ország iparosítása és a felszerelések behozatala érdekében Jugoszlávia kénytelen volt külföldi kölcsönökhöz folyamodni és hogy adóssága ezidőszerint több mint 400 millió dolárra emelkedik. Ez a tartozás sokkal kisebb lett volna, ha a békeszerződés aláírásakor figyelembe vették volna Jugoszláviának a háború alatt elszenvedett veszteségeit ésha a londoni szerződés értelmében Nyugat-Németország megfizette volna a háború előtti és a háború idejéből származó adósságait. Nyugat-Németországnak Jugoszláviával szemben fennálló adósságairól szólva, Titó kijelentette ..Nekünk követelnünk kell és követeljük is ezt azadósságot és nem fogunk lemondani jogos igényeinkről, mert véleményünk szerint a magunk részéről éppen elég engedményt tettünk. Nem a maximumot, hanem csak a minimumot követeljük. Követeljük ennek a tartozásnak a kiegyenlítését, mert szükségünk van rá... Kijelentem, itt, hogy kénytelenek leszünk érdekeinket minden más lehetséges úton megvédeni. Elvárjuk ennek a kérdésnek pozitív rendezését Nyugat-Németország részéről.“ Ezzel kapcsolatban Tito elnök elmondotta, hogy a Szovjetunió példát mutatott a tartozások rendezésének kérdésében. A belgrádi tárgyalások idején — mondotta — a szovjet vezetők nemcsak hogy visszavonták ellenünk emelt régi vádjaikat, hanem nagy megértésről tettek tanúbizonyságot a nekünk okozott anyagi károk tekintetében is... Megértették anyagi nehézségeinket és elengedték több mint 90 millió dollárt kitevő adósságainkat... Ez nagy összeg a mi kis országunk a mi gazdaságunk számára“. Titó azt a reményét fejezte ki, hogy a többi keleti országok is ezt az utat követik, mert a Szovjetunió példát mutatott, hogyan kell eljárni egy rehabilitált adós országgal szemben. Az ország gazdasági életének további fejlesztéséről szólva. Tito elnök hangsúlyozta, hogy ezen a téren az elégtelen nyersanyag, deviza, villamos energia, stb. miatt nagy nehézségek vannak. Ennek kényszerítő hatására csökkenteni kell a nagyipar fejlesztésének ütemét, gyorsabban be kell fejezni a kulcsjelentőségű objektumok építését, újjá kell építeni a meglévő válallatokat és elsősorban az exportra dolgozó ipart kell fejleszteni. Mindez lehetővé teszi — mondotta — a dolgozók életszínvonalának emelését és a fizetési mérleg kiegyensúlyozását. A nemzetközi helyzet jellemzésére áttérve, Tito így folytatta: „Tudom, hogy önöket most legjobban a genfi értekezlet érdekli. Engem is érdekelt és meg kell mondanom, hogy elégedett vagyok az értekezlet eredményeivel. Eljutottunk ahhoz a pillanathoz, amely felé mindig törekedtünk, amelyről mindig beszéltünk, nevezetesen oda, hogy a zöldasztal körül a legmagasabb síkon folytassanak tárgyalásokat, mert még mindig jobb a zöldasztal körül harcolni s veszekedni, ha ez szükséges, mint puskával, ágyúval s más fegyverrel harcolni. Szerencsére azt láttuk, hogy a genfi értekezleten nem veszekedtek, hogy viszonylag könnyen megtalálták a közös hangnemet és hogy ezeken a tárgyalásokon új szellem uralkodott Nem akarom azt állítani, hogy örökre felszámolták mindazt, ami elmúlt és hogy többé sohasem lesznek nézeteltérések Ezek létezni fognak, de kezdetnek ez jó. Hogyan és miért jelentkezett ez az új szellem? Az egész világ, az emberek, a népek, a nemzetek ezt mondják: Nem akarunk háborút. Magától értetődik, hogy a béke, a nyugalom, az együttműködés, az együttlétezés e szellemének meg kellett nyilatkoznia a genfi értekezleten is, mert a négy nagynép vezetőit ugyanaz a szellem lelkesítette, mint a népeket és mert el akartak érni bizonyos eredményeket Véleményem szerint ezek az eredmények jók. Nem is vártam ennyit. Sőt bizonyos mértékig meg is leptek az elért eredmények és ez jól van így. Most csak az a feladat, hogy módosítani kell a genfi értekezleten elhangzott javaslatokat, s hogy a Nyugatnak és a Keletnek végleges megállapodásra kell jutnia e javaslatok tekintetében. Májusban olvasták a leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot Szó volt erről az értekezleten is. Tito elnök utalt ezzel kapcsolatban Eisenhower elnöknek a Szovjetunió és az USA közötti katonai információk kicserélésére vonatkozó javaslatára s kigúnyolta, azokat a politikusokat, ,akik ezt a javaslatot propagandisztikus fogásra akarják felhasználni. ,,Ezzel kapcsolatban el akarom mondani — folytatta Tito elnök —, hogy külföldön bizonyos elemek a Szovjetunió elleni propaganda célra akarják felhasználni e javaslatokat. Zavart akarnak előidézni és alá akarják aknázni a Genfben létrejött megértést. Kijelentik, hogy az oroszok válaszolni sem fognak Eisenhowernek arra a javaslatára, hogy repülőgépről fényképfelvételeket készíthessenek. Ez szerintük azt jelenti, hogy az oroszok nem akarnak békét. Ez persze ostobaság és nem egyéb rosszszándékú propagandánál Mélységes meggyőződésem, hogy ennek semmi köze sincsen ahhoz, amit az oroszok valójában akarnak. Meggyőződésem, hogy az oroszok sem óhajtják kevésbé a békét, mint az amerikaiak, nem kevésbé mint az angol nép, nem kevésbé, mint a francia nép, mint Európa és az egész világ népei“. Tito elnök beszédében nagy figyelmet szentelt a szovjet-jugoszláv kapcsolatok rendezésének. „A Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kapcsolatok normalizálása és megjavítása sikeresen bontakozik ki. A szovjet vezetők belgrádi látogatásuk alkalmával a helyszínen látták, miképpen állnak a dolgok nálunk. Látták, hogy nem adtuk el az országot, hogy a mi országunkban nincsenek kapitalista bázisok, nincsenek imperialista bázisok, hogy nem árultuk el Marx-Engels-Lenin eszméit, hogy országunkban építjük a magunk módján a szocializmust, hogy békeszerető ország vagyunk és hogy olyan saját, reális, békeszeretettől áthatott nézeteink vannak a nemzetközi kérdésekben, amelyek hozzájárulnak a háború különféle híveinek lecsendesítéséhez. Meggyőződtek róla, hogy Jugoszlávia független ország és hogy független akar maradni mind a Nyugattal mind a Kelettel szemben, hogy megvan a maga fejlődési útja és nem engedheti meg senkinek sem, hogy beavatkozzék belügyeibe. Mindezt látták és egyetértettek vele, ezért találtuk meg a közös nyelvet és ezért tértünk rá könnyebben jövendőbeli gazdasági és más természetű együttműködésünk kérdéseinek megoldására. Nyugaton egyesek különbözőképpen értelmezték ezt a látogatást. Különböző klerikális és más reakciós elemek ürügyül használták fel ezt az alkalmat arra, hogy támadásokat indítsanak ellenünk és azt állítsák rólunk, hogy átmentünk a szovjet táborba, vagyis a kommunista táborba. Mi kommunisták vagyunk. De nem akarunk semmiféle táborban lenni, szocializmust építő független ország akarunk lenni, amely példájával mutatja meg, melyik a szocializmus építése felé vezető helyes út — a miénk, vagy az övék. Ha a Szovjetunióban vagy a többi keleti országban vannak jobb dolgok, mint nálunk, ezeket örömmel fel fogjuk használni, ők pedig ha akarják, tőlünk tanulhatnak bizonyos dolgokat. Ők maguk mondták ezt és ezzel teljesen egyetértünk. Természetesen nem vehetjük figyelembe a nyugati reakciós körök bizonyos hamis értelmezését. Senki kedvéért sem harcolhatunk még propagandaterén sem egy olyan óriási erővel szemben, mint amilyen a Szovjetunió és a többi keleti ország... Miért folytassuk ellenük a harcot, ha ők sem akarják a harcot... Ezek új emberek, akik reálisan nézik a világ fejlődését és nem akarják, hogy megismétlődjenek a különböző tévedések és helytelen akciók, olyan emberek, akik más úton akarnak haladni, mert saját országuk érdekében éppen úgy, mint az egész világ érdekében, az egész világ dolgozói érdekében meg akarják mutatni, hogy ők nem olyanok, mint amilyennek a nyugati vádak őket feltüntetik, meg karják mutatni, hogy az ő országuk szocialista ország. Nincs okunk arra, hogy ne működjünk velük együtt mindezekben a kérdésekben, amelyek az emberiség, a világbéke és a magunk szempontjából is egyaránt hasznosak. Ebben a tekintetben mellettük fogunk haladni, bármit is mondjon a világ.” Titó a továbbiakban rámutatott arra, hogy egyes keleti országokban még vannak olyan emberek, akiknek nincsen ínyükre a Jugoszláviával való viszony normalizálása, majd kijelentette: „Ez nem vezethet a viszony roszszabbodásához országunk és ez országok között... Nagy gazdasági és jó együttműködési lehetőségeink vannak ezekkel az országokkal, ami csak javára válhat mind az egyeseknek, mind pedig a többinek. Mi exportálhatunk nekik, ők meg minekünk. Cserét folytathatunk a kulturális eredmények és más vívmányok terén. Egyszóval — bármit is mondjanak Nyugaton — mi bátran, lépésről lépésre haladunk előre a kapcsolatok normalizálása és a baráti kapcsolatok létesítése felé minden keleti országgal és ugyanakkor egyetlen lépést sem teszünk visszafelé a nyugati országokkal fenntartott baráti kapcsolatainkban. Jó viszonyt óhajtunk fenntartani a nyugati országokkal és nincsen semmilyen ok, semmiféle indok arra, hogy ott valaki attól tartson, hogy mi keresztet vetünk a múltra, elpusztítunk mindent, ami volt, nem tartjuk be szavunkat, megfeledkezünk a számunkra nyújtott segítségről és hátat fordítunk nekik. Ez nem felelne meg külpolitikai felfogásunknak, amit zászlónkra írtunk és elsősorban az együttlétezés és a jogegyenlőségen alapuló együttműködés elveinek, mindazon népekkel, amelyek ezt óhajtják. Mi javítani és nem rosszabbítani akarjuk jó viszonyunkat az USA- val, Angliával és minden más országgal. Természetesen nem engedhetjük meg, hogy bárki beleavatkozzék belügyeinkbe.” A továbbiakban Titó ezeket mondotta: „Vannak Nyugaton emberek, akik bennünket nemcsak a Szovjetunióval való kapcsolataink normalizálása szempontjából ítélnek meg — ami állítólag az ebbe a táborba való átállásunkat jelentené —, hanem abból a szempontból is, hogy viszszautasítjuk a Nyugat különböző igényeit, mint például a csatlakozást az atlanti paktumhoz kapcsolódó valamelyik katonai egyezményhez, vagy a balkáni paktumnak katonai szempontból történő megerősítését, stb. Meg kell mondanom, hogy a balkáni paktum szervezete olyan időszakban létesült, amikor mi és partnereink veszélyben forogtunk. Ezt a szervezetet azonban nemcsak katonai célból hoztuk létre. Természetesen ezt is szem előtt tartottuk, de mi azért teremtettük meg, hogy olyan szervezetté váljék, amely biztosítja a békés együttműködést köztünk és ama balkáni országok között, amelyekkel viszonyunk azelőtt nagyon feszült volt. Egyszóval a balkáni paktum azért jött létre, hogy a Balkán ne válhassék puskaporos hordóvá. Természetes, hogy a balkáni tanácskozó gyűlés létrehozásáról szóló határozatot azért hoztuk, hogy e paktum katonai eleme ideiglenes jellegű legyen és hogy kihangsúlyozzuk gazdasági, kulturális és más természetű kapcsolataink fejlesztésének szükségességét. Ez a lényeg. Ha a hangsúlyt kezdettől fogva a balkáni paktum katonai oldalára helyezzük, ezzel eltávolodtunk vokia külpolitikánk elveitől. Mi kijelentjük, hogy a háborús veszély elhárult, mi kijelentjük, hogy nem fenyeget háború bennünket a Szovjetunió részéről. Mélységes meggyőződésem ez. Miért csörtessük akkor itt a kardot? Erre semmi szükségünk. Ezzel nemcsak hogy nem stabilizáltuk volna a helyzetet a világnak ezen a részén, hanem az állandó, aggodalom elemét hoztuk volna létre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy azért nem kívánjuk ezt, mert egy új táborba lépünk be. Mi azt akarjuk, hogy a balkáni paktum létezzék, katonai oldala pedig elesik, mihelyt felszámolják a többi meglévő katonai szervezeteket is, vagyis az atlanti paktumot és a varsói szerződést. Tito beszéde befejezésében utalt az úgynevezett háromhatalmi segítségre. Jugoszlávia ebben az évben — mondotta — rendkívüli időszakon megy át, ami a háromhatalmi segítség folyósítását illeti, egy olyan időszakon, amikor ez a segítség megszűnik. „Ez évben — mondotta Tito — csak Amerika ígért segítséget Jugoszláviának, vagyis azt a segítséget, amelyet az USA kongresszusa jóváhagyott Mi eddig is kaptunk és most is kapunk katonai segítséget Amerikától. Az utóbbi időben azonban nézeteltérések merültek fel közöttünk. Az amerikai sajtó sokat ír erről. Azzal a váddal illetnek bennünket, hogy a nekünk szállított fegyverzetek felhasználása tekintetében nem akarunk beleegyezni a múltban gyakorolt ellenőrzés folytatásába. Igen, kaptunk fegyvereket és elfogadtuk azokat a feltételeket, amelyeknek értelmében jogukban áll ellenőrizni hogyan viseljük gondját ezeknek a fegyvereknek, nem adjuk-e el, vagy nem szállítjuk-e másnak őket stb. Mi mindeddig teljesítettük ezeket a feltételeket, ők azonban mindent ellenőrizni akarnak. Mi azonban nem engedhetjük meg, hogy ellenőrizzék azokat a katonai egységeket, amelyek nem az ő fegyvereikkel, hanem a miénkkel vannak felszerelve. Ezt mi semmi esetre sem fogjuk megengedni s az ő dolguk, hogy szállítanak-e még nekünk fegyvereket, vagy sem; ha akarják, beszüntethetik számunkra a fegyverszállításokat. Ez nem tőlünk függ. Mégis, átvehetünk fegyvereket a jövőben is, de csak a múltbeli, semmiképpen sem pedig új felételek alapján, még akkor sem, ha ezek a feltételek valamilyen új törvényükön alapulnának. Ezeket az új feltételeket mi nem fogadhatjuk el, minthogy a mi számunkra a mi törvényeink érvényesek és nem az övék. Ugyanakkor hangsúlyozni akarom: függetlenül attól, hogy megkapjuk-e a segítséget, vagy nem kapjuk meg (a gazdasági segítségre pedig szükségünk van és hálásak lennénk, ha megkapnánk), nem akarjuk, hogy ezt a segítséget számunkra elfogadhatatlan feltételekhez kössék. Függetlenül attól, hogy kapunk vagy nem kapunk gazdasági vagy katonai segítséget, ez nem fog változtatni azokon a kapcsolatainkon, amelyek az utóbbi évek folyamán fennállottak az amerikai néppel és általában a nyugati országokkal. Nem fordíthatunk most hátat nekik egyszerűen csak azért, mert nem adnak többé segítséget. Ez az ő dolguk. Ha nekik az a véleményük, hogy nem kell nekünk fegyvereket szállítaniok, mert mi azt állítjuk, hogy nem lesz háború, tehát nincs szükségünk fegyverekre, akkor járjanak el úgy, ahogy akarnak. Mindezekben van logika. Mégis fontos azonban, hogy egy olyan ország, mint Jugoszlávia, amelynek jelentős súlya van a nemzetközi kapcsolatokban, erős lesz-e vagy nem. A döntés azonban tőlük függ. Hangsúlyozom, hogy politikánk a nyugati országokkal szemben semmi esetre sem fog megváltozni, s hogy jó viszonyt akarunk fenntartani mind a Nyugattal, mind pedig a Kelettel. Nyilvánvaló, hogy ezek a kapcsolatok éppen úgy függnek az egyiktől, mint a másiktól , hogy e kapcsolatok lehetnek jók egyesekkel és különösen szorosak másokkal. Egyetlen dolog azonban világos, nevezetesen az, hogy mi nem léphetjük át azt a határvonalat, amelyen túl országunk ellenséges viszonyba keveredhetnek bárkivel is. RÁDIÓMŰSOR KEDD. AUGUSZTUS 2. A Román Rádió I. műsora (1935, 202, 285 és 397 m.). 5.02: Hírek. 6.00: A Scínteia vezércikkének ismertetése. 7.30: Szovjet zeneszerzők műveiből. 8.05: Központi sajtó anyagának ismertetése. 9.45: Gyermekdélelőtt. 11.25: Román zeneszerzőknek a varsói Fesztiválra írt műveikből. 12.55: Közlemények. 13.40: Operaáriák. 15.30: Közlemények. 15.35: Ifjúsági dalok. 17.10: Román népdalok. 17.30: Hírek 18.20: Román rapszódiák. 19.00: Közlemények. 19.05: Ipari- és mezőgazdasági élmunkások kívánságára összeállított műsor. 20.00: Moldvai SZSZK megalakulásának 15. évfordulója. 20.45: Faluhíradó. 21.15: A szov-~jet rádió műsorának közvetítése az RNK rádióhallgatói részére. 21.55: Fesztivál. 23.00: Hírek. A II. műsora: (261, 351 d. u. 285 és 397 m is). (csak 261 m-en). 5.30- 6.25: A kolozsvári stúdió adása. 6.25: Magyar nyelvű adás. 16.15: A kolozsvári stúdió adása román nyelven. 18.00: Német nyelvű adás. 18.30: Magyar nyelvű adás. 19.00: A kolozsvári stúdió adása magyar nyelven. 14.30: A Scínteia ismertetése. 15.00: Hírek. 15.05: Könnyű zene. 16.00: Hírek. 17.30: Szovjet szimfonikus zene. 18.00: Ipari- és mezőgazdasági élmunkások kívánságára összeállított műsor. 18.30: Fesztivál. 20.00: Rádióközlöny. 21.45: Külpolitikai szemle. 22.00: Hírek. 22.20: Román népi melódiák. 0.45—0.50:Közlemények. A baráti országok rádiójának műsorából: Moszkva I. (1271, 1068, 779, 41.50 m.). 18.20: Moldvai zene. 22.25: Babadzsánján. Hősi ballada. Moszkva 11. 18.20: Esztrád. 20.00: Muszorgszkij est. 21.00: Fihtemgoli hegedűverseny. 22.00: Szovjet dalok. Budapest: Kossuth Rádió. (556 m.): 8.30: Népi zenekarok műsorából. 10.00: Hírek, lapszemle, időjárásjelentés. 10.10: Zenével a föld körül. 11.00: Lányok, asszonyok. 11.45: Táncos Billy. Nyugatnémetországi történet. 12.00: Hírek, időjárásjelentés. 12.10: Verbunkosok, csárdások, népdalok. 15.10: Miként lobog az igazi szerelem. 17.30: Szív küldi szívnek, szívesen. 19.05: Könnyűzene. 20.00: Esti hiradó, időjárásjelentés. 20.20: Operaáriák. Petőfi Rádió. 14.00: Népek zenéje. 16.00: Verbunkosok, népdalok és magyar nóták. 17.45: Tánczene. 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában. A moszkvai rádió összeállítása. 21.00: Operarészletek. 21.30: Pillantás a nagyvilágba. 21.35: A magyar rádió népi zenekara játszik. SZERDA. AUGUSZTUS 3. A Román Rádió I. műsora. (1935, 202, 285 és 397 m.). 5.02: Hírek. 6.00: A Scínteia vezércikkének ismertetése .8.00: Orosz nyelvű híradás. S.45: Tudni akarok. Ifjúsági műsorszám. 11.50: Operazene. 12.55: Közlemények. 14.45: Könnyűzene. 17.30: Hírek 17.48: Román táncok. 18.00: Orosz nyelvlecke. 18.30: Ipari- és mezőgazdasági élmunkások kívánságára összeállított műsor. 20.00: Munkadalok. 20.15: Szovjet népi zene. 21.15: Tánczene. 21.55: Fesztivál. 23.00: Hírek. 23.10: Mozart művei. A II. műsora. 14.30: A Scínteia anyagának ismertetése. 15.00: Hírek. 15.20: Operettzene. 17.00: Gyermekszínház. 18.45: Bartók Béla szerzeményeiből. 19.03: Ipari- és mezőgazdasági élmunkások kívánságára összeállított műsor. 20.00: Rádióközlöny. 21.00: Szovjet rádió műsorának közvetítése az RNK rádió-hallgatói részére. 22.00: Hírek. 23.25: Orosz zeneklasszikusok műveiből. 0.45—0.50: Közlemények. A baráti országok rádiójának műsorából. Moszkva I.: (1271, 1068, 779, 41.50 m.). 17.00: A kazah rádió szimfónikus zenekara. 20.45: Kedvelt dalok. 22.10: Schubert: Magyar Divertimento. Moszkva II.: 17.30: Esztrád. 18.45: Gershwin: Kék rapszódia. 20.00: Glazunov: Szimfónia. 22.00: Régi operettekből. Budapest: Kossuth Rádió. 8.30: Népszerű operarészletek. 9.20: Az erődök királya. 10.00: Hírek, lapszemle, időjárásjelentés 11.30: Szülőknek a nevelésről. 12.10: Tánczene. 13.30: Székely népdalok és táncok 15.10: Legyőzhetetlen ifjúság. 17.45: Nemzetközi kérdések. 18.00: Szív küldi, szívnek, szívesen. 19.05: Jó munkáért szép muzsikát. . ,*■ . Nyomatott« Marosvásárhely:" Sokszorosítóipari V.Ulalat körforgógépén. — Telefon: 2643 — Taxa po$talä plätitä in numerar conf. apr. Dir. Gen. P.T.T. Nr. 2033 1955. •V -gyes-kegyigség és kiadóhivatal Marosvásárhely, Dózsa György 9. . Telefon: 2032, 2080. I Kiadóhivatal: 2001,Internt^20^