Vörös Zászló, 1956. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1956-03-01 / 51. szám

A H. p.­rfi Kongresszus határozatainak valóraváltásáért Az RMP N­agyar Autonóm Tartományi Bizottságának plenáris ülése az aktívával in. A pártélet megerősítése — a pártpolitika valóra váltásának fontos feltétele! A tartományi pártbizottság plenáris ülésének munkálataiban fontos helyet foglalt el a pár­télet egyes kérdései­nek mély elemzése. A pártbizottság plenáris ülésén ismételten bebizonyo­sodott, hogy a párt ereje a néppel való megbonthatatlan kapcsolataiban rejlik, a nép ereje pedig a párt körüli szoros tömörülésében. A vita során erő­teljesen megmutatkozott, hogy a párt­­szervezetek lelkesen harcolnak a párt­­politika megvalósításáért. Az aktíva­ülésen résztvevők megfogadták, hogy a jövőben is szilárdan harcolnak a szocializmus építése feladatainak va­lóra váltásáért. A tagfelvétel kérdései A tartományi pártbizottság beszá­molója alaposan elemezte a tartomá­nyi pártbizottságnak, a rajoni párt­­bizottságoknak és az alapszervezetek­nek az új párttagok és párttagjelöltek felvételében kifejtett tevékenységét. A KV 1950 júniusi plenáris ülésének az új tagok felvételéről szóló határozata értelmében tartományunkban is rá­tértek a pártszervezetek az új tagok felvételére, tiszteletben tartva az egyé­ni felvétel elvét, azt, hogy a munkás­­osztály élenjáró tagjaival erősítsék a pártot. A pártnevelte élmunktásokkal megerősödött a pártszervezetek tevé­kenysége. Az eredmények azonban nem kielé­gítőé. Egyes vállalatokban a párt­­szervezetek nem fejtenek ki rendsze­res politikai és szervező munkát a munkásoknak a pártba való bevonása érdekében. Ezt hangsúlyozta felszóla­lásában Kiss Albert, Marosvásárhely­árosi pártbizottságának első titkára, aki ismertette, hogy bár értek el ered­ményeket ezen a téren, ezek nem ki­elégítőé. Nem tudták elérni azt, hogy minden párttag felelősséget érezzen a párt társadalmi összetételének meg­javításáért. Bár az alapszervezetek nagy része feladatként tűzte a pártta­gok elé, hogy foglalkozzanak egy­két pártonkívüli dolgozó nevelésével, az egyes alapszervezetekben, mint az Encsel Mór üzem alapszervezetében, a kellő ellenőrzés hiányában, papí­ron maradt. A városi pártbizottság sem adott kellő segítséget az alap­­szervezeteknek ezen a téren. A párt társadalmi összetételének megjavításáért folyó munkában a pártszervezeteknek teljesíteniük kell a második pártkongresszus irányelveit, melyek hangsúlyozzák, hogy a párt­ban biztosítanunk kell a munkásele­mek túlsúlyát, azon ipari munkások közül, akik közvetlenül a gépnél dol­goznak. Erősítsük a belső párt­demokráciát Elemezve a kongresszus által ki­tűzött feladatokat a belső pártdemok­rácia megerősítése kérdésében, a be­számoló foglalkozott a pártszervek gyűléseinek és plenáris üléseinek elő­készítésével és rendszeres megtartásá­val. A tartományi pártbizottság és a rajoni pártbizottságok az utóbbi időben rendszeresen megtartják üléseiket, kollektívák segítségével terepen tanulmányozzák a kérdéseket, ami hozzásegíti a rajoni és városi pártbizottságokat ahhoz, hogy alapo­san, mélyen elemezzék a megvitatás­ra kerülő anyagokat. Ezt a módszert alkalmazzák a marosvásárhelyi városi pártbizottsága, a­­ Régen-rajoni pártbi­zottsága és mások. Az alapszerveze­tek nagy részében a közgyűlések a tagok tevékeny részvételével zajlanak le, így például a régens IFET alap­­szervezete rendszeresen megtartja gyűléseit, a napirendi pontokat idejé­ben a tagok tudomására hozza. Egyre több kommunista kapcsolódik be a vi­tába. Nem ez a helyzet főleg egyes fa­lusi alapszervezetekben, ahol a köz­gyűlések alacsony színvonalúak, hi­ányzik a bírálat és önbírálat, nem vonnak be minden párttagot a mező­­gazdaság szocialista átalakításáért folyó munkába stb. A fegyelem a pártszellem első jele. A fegyelem minden párttagra kötele­ző, alapvető szervezeti elv, mely nél­kül megvalósíthatatlan a párt akarat- és akcióegysége. A pártfegyelem min­den kommunistától megköveteli, hogy habozás nélkül alkalmazza a párt irányvonalát és határozatait. Egyes párt­szervezetek — mint például a Csik-ra­joni pártbizottság — bár elméletileg is­merik és hangoztatják a pártfegyelem jelentőségét, mégsem harcolnak ki­tartóan a párt- és államfegyelem meg­erősítéséért és azért, hogy minden párttagot áthasson a pártfegyelem szelleme. Amint a vita során kitűnt, éppen ennek tulajdonítható a gyenge eredmény a mezőgazdaság szocialis­ta átalakításában, a párt társadalmi összetételének megjavításában, a munkatermelékenység állandó emelé­sében. A pártszervezeteknek kitartóan harcolniuk kell a pártfegyelem meg­erősítéséért. Arra kell törekedniük, hogy minden párttagot konkrét fel­adatokkal bízzanak meg és ellenőriz­zék annak végrehajtását. A pártszer­vezeteknek bátran kell használniuk a bírálat és önbírálat fegyverét, mely a hibák és fogyatékosságok felszámo­lásának leghathatósabb eszköze. Sem a tartományi pártbizottságnál, sem a rajoni pártbizottságoknál nem kielé­gítő a bírálat és önbírálat használata, ami negatív módon hat a határozatok megvalósítására. A kollektív munka elvének megszegése, a bírálat és az alulról jövő bírálat mellőzése a párt vonalának súlyos megszegéséhez ve­zetett Maroshéviz-rajonban, ahol a rajoni pártbizottság bürójában hiány­zott a bírálat és önbírálat használa­ta, megszegték a kollektív vezetés el­vét, szektális módszerrel dolgoztak, élen a volt első titkárral. A tarto­mányi pártbizottság gyengesége, hogy nem intézkedett idejében a Ma­­roshéviz-rajoni pártbizottságban ural­kodó állapotok megszüntetésére, ami hozzájárult a mezőgazdaság szocia­lista átalakítása terén mutatkozó gyenge eredményekhez. Javítsák meg a tömeg­­szervezetek párt általi vezetését Mind a beszámoló, mind a hozzá­szólások rámutattak arra is, hogy a pártszervezetek jelentős eredményeket értek el a tömegszervezetek párt ál­tali vezetésében, főleg az IMSZ és néptanácsok vezetésében. Nagyobb gonddal foglalkoznak az ifjak mozgó­sításával, több figyelmet fordítanak arra, hogy bevonják őket a termelés­be és a különböző akciókba. A pártszervezetek foglalkoztak a falusi néptanácsok megerősítésével, a képvi­selők bevonásával az állandó bizott­ságokba, a honpolgári bizottságok munkájának megjavításával. Azonban ezen a téren még súlyos hiányosságok tapasztalhatók. A rajoni pártbizottságok nem segítik kellő mér­tékben a szakszervezeti szervek mun­káját és ez kihat az alapszervezetek ez irányú munkájára is. A szakszerve­zeti szervek az üzemekben felülete­sen ismerik a konkrét gazdasági fel­adatokat. Formálisan szervezik meg a szocialista versenyeket és termelési értekezleteket. Nem foglalkoznak kel­lőképpen a szocialista munkafegye­lem megerősítésével. Egyes alapszer­vezetek nem biztosítják az IMSZ párt általi­ vezetését, az ifjak politikai ne­velését, nem segítik őket feladataik megoldásában. Például a meggyesfal­vi téglagyár alapszervezete nem használja fel az ifjak alkotó lendüle­tét, nem neveli, nem mozgósítja őket a feladatok megoldására. Ez a hely­zet sok falusi alapszervezetben is. Egyes pártszervezetek átvették a nép­­tanácsok munkáját, ahelyett, hogy irányítanák és megfelelő munkamód­szerrel segítenék tevékenységüket. Ez főleg Sepsiszentgyürgy- és Erdőszent­­györgy-rajonban mutatkozott meg. A pártszervezetek erélyesen küzd­jenek a szakszervezeti munkában mutatkozó bürokratikus munkamód­szerek ellen. Nagyobb gonddal és szeretettel foglalkozzanak az ifjúság­gal. Küszöböl­jék ki a munkás, pa­raszt és tanulóifjúság politikai és er­kölcsi nevelésében mutatkozó tűrhe­tetlen hibákat. Helyes irányban hasz­nosítsák az ifjak tettvágyát és lel­kesedését. Emeljük a feladatok magaslatára a pártpropagandát A plenáris ülésen megvitatták a kongresszus által kijelölt, az ideoló­giai munka megjavítására vonatkozó feladatokat. Tartományunkban a párt­szervezetek állandó feladatuknak te­kintették a párttagok és tagjelöltek politikai és ideológiai nevelését, az ideológiai munka tartalmi színvonalá­nak emelését. A pártoktatásban rész­vevők száma állandóan növekedik. Míg az előző években a párttagoknak csak 50 százaléka kapcsolódott be a pártoktatásba, addig az 1955—1956-os pártoktatási évben a párttagok 80, a tagjelöltek 91 százaléka vesz részt a különböző pártoktatási formákban. Ugyanakkor a pártoktatás biztosítja a pártaktíva nevelését is. Az állami oktatásban a párt, állami és gazda­sági szervek részéről 807 káder vesz részt. A tartományi pártbizottság foglal­kozott a propaganda munka tartal­mának megjavításával. Javult a propa­gandisták felkészítésének minősége, pl. Marosvásárhely város, Sepsiszent­­györgy-, Kézdivásárhely-rajonokban. Eredmény mutatkozik az elmélet és gyakorlat összekapcsolásában is. Azonban a propaganda sok esetben elmarad az élettől. Még mindig fenn­áll a dogmatizmus, a marxi-lenini ta­nítás magolásszerű, nem alkotó mó­don való elsajátítása. Több propa­gandista nem tisztáz vagy zavaro­san ismertet egyes tételeket. Például a munkás-paraszt szövetség kérdé­sét a népi forradalom első szakaszá­ban, a hazánkban lévő társadalmi osztályokat és még más kérdéseket. Nem kielégítő a propaganda támadó és átütő ereje a burzsoá ideológiával szemben, főleg a nacionalista-sovi­niszta felfogásokat illetően. Nem fog­lalkozik kielégítően az átmeneti idő­szakban az osztályharc különböző megnyilvánulásaival. Például az ud­varhelyi pártkabinet „Az osztályok és osztályban:’’ című előadásában nem beszél az osztályharc gazdasági alapjáról, az osztályharc éleződésének okairól és megnyilvánulási formáiról A pártszervezetek feladata erőtel­jesen harcolni a pártpropaganda tar­talmi megjavításáért, hogy az a má­sodik pártkongresszus okmányai szel­lemében eredményesen szolgálja a gazdasági élet konkrét feladatainak megoldását. A plenáris ülés munkálatai során foglalkozott a pártszervezeteknek a tudományos munka, irodalom, művé­szet és tömegkultúra terén kifejtett tevékenységével is. Hajdú Győző, az Igaz Szó folyóirat főszerkesztője fel­szólalásában rámutatott arra, hogy az írók tevékenységüket a pártpoliti­ka valóra váltásának szolgálatába állították. A közös cél érdekében foly­tatott harcban mind jobban kifejezés­re jut a romár,a magyar írók és mű­vészek közötti barátság. Majd rámu­tatott azokra a hiányosságokra, ame­lyek mind az irodalom, mind a mű­vészet terén fennállanak, így például egyes művekben még megmutatkozik a szubjektivista, naturalista hajlam. Egyes írók, művészek nem ismerik eléggé a valóságot. Műveik nem tük­rözik a munkásosztály vezető szere­­­­pét, mert nem ismerik a munkások életét. Nem foglalkoznak az osztály­harc kérdéseivel sem. A hibák oka fő­leg az, hogy az írók és művészek nagy része nem tanulmányozza elég­­ elmélyülten a marxizmust, leniniz­­must. A tartományi pártbizottság nem ellenőrizte rendszeresen ideoló­giai-politikai képzésüket Befejezésül hangsúlyozta, hogy az írók eltökélt szándéka úgy dolgozni a jövőben, hogy műveikben életet adjanak a kongresszus határozatainak. A tartományi pártbizottság plená­­­­ris ülése nagymértékben hozzájárult a pártszervezetek munkájában lévő hiá­nyosságok feltárásához s rámutatott­ azok kiküszöbölési módjára. Ugyan-­­akkor kijelölte azokat a konkrét fel­adatokat, amelyeknek teljesítése hozzá fog járulni a kongresszus határoza­tainak sikeres megvalósításához. Ezt a célt szolgálja az aktívaülésen ismer­tetett intézkedési terv is. A tartományi pártbizottság plená­ris ülésén Mogyorós Sándor elvtárs, az RMP KV politbürójának tagja is részt vett. Felszólalását lapunk kö­vetkező számában közöljük. Vorts Vide Az őszi vetések télvégi Azért, hogy a részlegesen vagy teljesen kipusztult őszi vetések ta­vaszi újravetését elkerülhessük az alábbi tanácsok szerint ápoljuk őszi vetéseinket. Hirtelen hóolvadás, erős hőmérsék­let-ingadozás esetén jégkéreg képző­dik a vetéseken. A jégkéreg veszé­lyes, mert elzárja a levegőt a nö­vénytől. Ilyenkor helyes, ha a jég­páncélra állatokat hajtunk vagy hen­gerrel törjük fel. Az olvadásból származó tócsákat, állóvizeket előzetesen megásott árko­kon vezessük le. Lejtőn a lefolyó ár­kokat cik-cakkos alakúra ássuk, mert ezzel csökkentjük az áramló víz sod­rását, következésképpen a talaj lemo­sását. A kora tavaszi hőingadozás — a nappali felmelegedés és az éjszakai erősebb lehűlés — következtében a vetés gyakran felfagy, főleg a friss, meg nem ülepedett szántásba vetett gabona. A felfagyott növények a bok­­rosodás tájékán elszakadnak, nagy részük elpusztul. Ha észrevesszük, hogy vetésünk felfagyott, tavasszal hengereljük meg. A henger vissza­nyomja a növényeket a földbe s így a bokrosodási csomóból új gyökerek és kora tavaszi ápolása törnek elő, a vetés feléled. A felfa­gyott vetéseket nem­ szabad boronál­­ni, ezeket kötelező hengerelni! Nagyon fontos tavaszi ápolás: munka az őszi vetések boronálása Mihelyt a föld annyira megszikkad, hogy már nem ragad a borona fo­gaihoz, megkezdhetjük a boronálást A boronát a vetési sorokra mindig átlósan járassuk (a sorok irányában járatott korona több kárt tesz, mint hasznot). A legyengült vetések orvossága a trágya. A műtrágyát (szuperfoszfá­tot, ammóniumszulfátot vagy kálisót) kézzel, vagy ha van, műtrágyaszóró géppel szórjuk szét a vetésen. A mű­trágyákból átlagosan száz-kétszáz ki­lót használunk hektáronként. Műtrágya hiányában alkalmazhat­juk a természetes trágyákat is: trá­gyalevet, baromfitrágyát, melegágyi földet vagy hamut. Valamennyi kö­zül a trágyalé a legjobb, melyet 4—5- szörösen vízzel hígítva (100 éze­­trágyaléhez 400—500 liter vizet szá­mítunk) locsolunk a vetésre. Egy hektáron 3000 liter trágyalé már érezteti hatását, de jobb, ha többet, hektáronként 4—5000 litert locsoln­l a legyengült vetésekre. 3 Unitás Régenben, az állomásról a város központja felé vezető úton egy szép, új épület vonja magára a figyelmet. Az épületet deszkarakások tömege veszi körül, ami mindjárt sejteti az emberrel, hogy ott valami faipari egység van. Igen, ezzel a szép, új műhellyel a régeni Ciocanul szövet­kezet dolgozói büszkélkedhetnek. De bátran eldicsekedhetnek mindenkinek az itt dolgozó emberekkel is, s nem utolsó sorban Keresztesi Sándorral. Középtermetű ember Keresztesi Sándor, olyan, amilyennel naponta többször találkozunk az üzemekben, a mozikban, a borbélynál és az ut­cán. Annál jelentékenyebb a munká­ja. Ezt az embert rendkívül érdek­lik a gépek, különösen a faiparban használatos szerszámgépek, ő sen­kinek egy árva szóval sem mondja kérdezés nélkül, hogy ez így van, de ezt bizonyítja mindennapi élete, munkája. Állandóan fúr-farag, délu­tánját rááldozza, s egyszercsak be­jelenti a szövetkezet vezetőségének: készítettem egy szerszámgépet. A szövetkezetben sokan nem is neve­zik másképpen, csak „ezermester”­­nek. Ráillik ez a név, márcsak azért is, mert sokszor ezerféleképpen is megpróbálja valósággá változtatni egy-egy ötletes elgondolását. Hogy hányszor kezdett hozzá valamilyen gép elkészítéséhez, ezt talán még ő maga sem tudja pontosan, de hogy elgondolása, fáradtságos munkája hányszor volt eredményes és hasz­nos, azt bizonyítja az a tény is, hogy a szövetkezet asztalosműhelyének 11 szerszámgépje közül 8-at ő készített fából.­­ • Kevéssel ezelőtt történt, hogy egy délután Keresztesi Sándor nem ment haza, benn maradt a műhelyben. Va­lami agyonfogdosott és agyongyűrö­­getett papírost nézegetett, amelyen egy körfűrész vázlatos rajza volt látható. Egész délután a deszkák kö­zött kutatott, kiválogatott vagy 2—3 darabot, azokat félrerakta, s azután újból a rajzot kezdte tanulmányozni. Acélszürke szemében élénkség, kíván­csiság ült, mozdulatai azonban némi izgatottságot árultak el. Lassan beesteledett. A műhelyben már nem lehetett jól látni, Keresztesi Sándor is hazakészülődött. Talán azért, hogy otthon majd tovább ke­resse a megszületett gondolat gya­korlati megvalósításának módozatait, lehetőségeit. Másnap, ebédszünetben aztán ki­tudódott, hogy Keresztesi Sándor va­lami új gép készítésén mesterkedik. — Tordátfalvi elvtárs, segítene-e egy kicsit nekem egy új körfűrész elkészítésében? — kérdezte a mellette dolgozó Tordátfalvi Mihálytól. — Miben töri a fejét? — Új gépet készít? — Mi nem segíthetünk? — rohan­ták meg kérdésekkel a többi munka­társai is, s nemsokára már az egész műhely arról beszélt, hogy a régen hiányzó körfűrész is elkészül, mert az „ezermester” már foglalkozik a gép előállításának kérdésével. A munkaidő befejezése után mind­ketten ottmaradtak, s mire besötéte­dett, már a gép lapja készen volt. Mértek, rajzoltak, anyagot válogat­tak, fűrészeltek, gyalultak, s amikor kiléptek a műhely ajtaján, úgy érez­ték, hogy valami hasznos, valami nem mindennapi dolgot műveltek. Egy hét leforgása alatt elkészítet­ték az összes szükséges alkatrésze­ket. Sok szabad délután feláldozása árán eljutottak a kombinált körfű­rész összeállításáig. Minden munkát alapos számítások szerint végeztek, mégis valami szorongásféle vett raj­tuk erőt, amikor az utolsó szerelési, összeállítási, munkálat után be kel­lett kapcsolni a villanymotort Keresztesi Sándor a sebesen forgó fűrész alá tartotta a deszkát. A fű­rész fogai élesen sívítva belemartak a fehér, gyantaillatot árasztó fába. Az első művelet sikerült. Keresztesi Sándor pillanatok alatt átállította a gépet egy másik mű­velet elvégzésére, majd egy harma­dikra, negyedikre, ötödikre és végül a hatodikra. Igen, az új kombinált körfűrész hat munkaművelet elvégzé­sére alkalmas. — Nagyszerű gép — állapította meg az egyik munkás. — Ezután nem kell várni a sza­lagfűrésznél vagy más gépnél, amíg ránk kerül a sor, ezen a gépen min­dent el lehet végezni — toldotta meg a másik. Keresztesi Sándor csak hallgatta. Jól estek neki ezek a szavak. Gyor­san kiszámították, hogy egy-egy műveletnél 15—20 százalékkal növel­hetik a munka termelékenységét Az új gép jelentős hasznot hoz a szövetkezetnek. A sok feláldozott dé­lutáni szabadidő tehát nem veszett kárba. A szövetkezet vezetőségének most már az a feladata, hogy meg­teremtse a lehetőséget arra, hogy Keresztesi Sándor „ezermester" eb­ben az esztendőben még több hasonló munkát végezhessen. L. V Szerszámgép — fából

Next