Vörös Zászló, 1957. május (6. évfolyam, 103-127. szám)
1957-05-03 / 103. szám
A Román Népköztársaság kormányának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának 1957 április 28-i közös nyilatkozata A Román Népköztársaság kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya úgy vélekedik, hogy a „közös piac“ és a nyugateurópai atomegyezmény (Euratom) tervei valójában a nyugateurópai országok gazdaságát az amerikai és a nyugat-német monopóliumok ellenőrzése alá helyezik, az északatlanti paktum agresszív terveinek megvalósítása érdekében. A „közös piac“ és az „Euratom“ elsősorban az európai szocialista államok ellen irányul. Kétségtelen azonban, hogy e tervek veszélyt jelentenek azon államok számára is, amelyek jelenleg hajlandónak mutatkoznak, hogy részt vegyenek ezekben az új különszervezetekben, valamint ezen államok dolgozói számára is. Ezekben a tervekben a nyugat-német imperializmusnak tartják fenn a vezető szerepet s végrehajtásuk még jobban elmélyítené Európa kettészakadását, újabb akadályokat gördítene az egységes és haladó német állam megteremtésének útjába. A „közös piac“ ugyanakkor az erőteljes ázsiai és afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak ellen is irányul, azáltal, hogy magába foglalja azokat a tengerentúli területeket is, amelyek jelenleg még jogtalanul a régi gyarmati hatalmak elnyomása alatt sínylődnek. A két fél véleménye szerint az európai népek érdekei megkövetelik, hogy az összes európai államok között, tekintet nélkül azok társadalmi rendszerére, előnyös gazdasági együttműködés jöjjön létre és ezek az államok együttműködjenek az atomenergia békés felhasználása terén. Mindkét kormány egyetért a Szovjetunió ama javaslatával, hogy európai viszonylatban szerződéseket kössenek a gazdasági együttműködésre és az atomenergia békés célú felhasználására vonatkozóan és kiterjesszék egész Európára a fennáló államközi szervezeteket. A nyugateurópai atomegyezmény (Euratom) megalakítása, az atombombákkal és távirányított atomlövegekkel felszerelt katonai egységek állomásozása a Német Szövetségi Köztársaság, Nagy-Britannia és más nyugat-európai államok területén, azt mutatja azonban, hogy miközben a világ népei állhatatosan követelik ezeknek a fegyvereknek az eltiltását, az imperialista körök és elsősorban az amerikai imperialisták fokozzák háborús előkészületeiket egy atomtámadás megindítása céljából. A két ország népei és kormányai teljes határozottsággal elutasítják ezt, az egész emberiség létérdekeivel szembenálló politikát s harcolni fognak az összes békeszerető népekkel egyetemben, hogy meghiúsítsák az atomháború kirobbantásának terveit. A két kormány véleménye szerint az összes államok és főleg az atomfegyverrel rendelkező államok erőfeszítéseinek nem az atomháborús veszély fokozására és az atomfegyverkezési hajsza fokozására, hanem e tömegpusztító fegyverek gyártásának és alkalmazásának eltiltására kellene irányulnak. Ugyanakkor kijelentik, hogy megteszik a kellő intézkedéseket népeik biztonságának és függetlenségének megvédésére bármely támadással szemben. Tekintetbe véve ama tényt, hogy az északatlanti agresszív paktum hatalmai nem hajlandók a nemzetközi feszültség enyhítésének útján haladni, fokozzák a fegyverkezési hajszát és az agresszív tömbök megalakításának politikáját, a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kifejezik azt az elhatározásukat, hogy fokozzák védelmi képességüket, a többi részvevő szocialista országgal együtt fenntartják és megszilárdítják a varsói szerződést saját biztonságuk és nemzeti függetlenségük, valamint az összes népek békéjének és biztonságának érdekében. Mindkét kormány szükségesnek tartja ugyanakkor, hogy megegyezésre jussanak az olyan nagyfontosságú nemzetközi kérdésekben, mint amilyen a leszerelés és az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása. Egy ilyenszerű általános egyezmény megvalósítása céljából a Szovjetunió több ízben is nagyfontosságú gyakorlati javaslatokat tett. Ezek elfogadása nagy lépéssel vinné előre az ügyet és lényegesen hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A két fél mindenben támogatja ezeket a javaslatokat és véleménye szerint a többi nagyhatalomnak kötelessége a világ népeivel szemben, hogy közeledjen a szovjet javaslatokhoz. A két ország kormányai támogatni fognak minden építő javaslatot, amelynek célja a fegyverkezés és a katonai létszám csökkentése, a nukleáris, a hidrogénfegyver és az atomkísérletek eltiltása. Mindkét kormánynak az a véleménye, hogy lehet haladást elérni a leszerelésnek és a nukleáris fegyverek eltiltásának kérdésében részleges megoldások útján is. Mindkét fél elvárja hogy az ENSZ leszerelési albizottságának londoni ülésszakán megtalálják e kérdés megoldásához vezető utat Egy ellenőrzéssel egybekötött fegyverkezés-korlátozó övezet létesítése hatékony lépés lenne az egész Európát átfogó kollektív biztonsági rendszer létrehozásának útján. Mindkét kormány nagy fontosságot tulajdonít egy ilyen kollektív biztonsági rendszernek, amelyben a demokratikus, békeszerető, egységes Németország létrejöttéig részt vehetne mindkét német állam, mert ez megfelelne az összes európai népek érdekeinek és egyengetné a német kérdés békés megoldásának útját. A két kormány úgy véli, hogy a NATO-paktum veszélyezteti a békét és az európai népek biztonságát. A Német Szövetségi Köztársaság részvétele a NATO-ban növeli ezt a veszélyt és megakadályozza az egységes, haladó szellemű Németország megteremtését. A német imperializmus, amely Nyugat-Németországban ismét hatalomra jutott, újból meg akarja valósítani hódító terveit, amelyek már annyi szenvedést zúdítottak a népekre. A nyugat-németországi fegyverkezés világosan mutatja, milyen súlyos veszedelem fenyegeti ismét a népeket. Jogosan vannak felháborodva az európai népek azért, hogy ugyanazok a revansvágyó eszméktől megszállott hitlerista tábornokok töltenek ma be parancsnoki tisztségeket a NATO-ban és a nyugat-német katonai egységekben, akik véres gaztetteket követtek el az európai országokban. A német imperializmus támogatása az atomháborús előkészületek támogatását jelenti. Ilyen körülmények között egyre nagyobb jelentősége van a Német Demokratikus Köztársaságnak, mint az európai béke tényezőjének. A Német Demokratikus Köztársaság elismerése és támogatása az összes államok részéről megerősítené a béke és a haladás erőit. A Román Népköztársaság kormánya és a román nép meg van győződve arról, hogy a Német Demokratikus Köztársaság demokratikus és szocialista vívmányai nagy jelentőségűek az egész német nép jövője számára. A két kormány egyetért abban, hogy Németország békés újraegyesítése magának a német népnek az Ugye és a két német állam megegyezése szükséges hozzá. Minden kísérlet, amely a Német Demokratikus Köztársaság megtámadására irányul, az egész szocialista tábor és az összes békeszerető népek határozott ellenállásába ütközik. Mindkét kormány kijelenti, hogy hajlandó politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat létesíteni az öszszes államokkal, társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül, hajlandó kiszélesíteni és elmélyíteni meglévő kapcsolatait. Továbbra is a békés együttlétezés elveihez híven fognak cselekedni. Kedvezően befolyásolná a nemzetközi helyzetet, ha mindkét német állam normális diplomáciai kapcsolatokat létesítene az összes országokkal. A Német Szövetségi Köztársaságban egyre szélesebb körök nyilatkoznak amellett, hogy normális diplomáciai kapcsolatok jöjjenek létre a Német Szövetségi Köztársaság és a Román Népköztársaság között és mind többen ellenzik a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi kormányának ebben a A Román Népköztársaság kormánya nevében: CHIVU STOICA Berlin, 1957. április 28. kérdésben elfoglalt álláspontját. Mindkét küldöttség egyetért abban, hogy a Román Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok kifejlesztése összhangban van a román és a német nép nemzeti érdekeivel, éppúgy, mint az államok közötti béke és együttműködés általános érdekeivel. A Román Népköztársaság kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya megállapítja, hogy jelenleg, az Egyiptom elleni agresszió és a magyarországi ellenforradalmi összeesküvés kudarca után, valamint az atomháborús előkészületek ellen irányuló világmozgalom körülményei között, megvan a lehetősége annak, hogy bizonyos enyhülés jöjjön létre a nemzetközi kapcsolatokban. A két kormány kifejezi meggyőződését, hogy az agresszív imperialista körök minden erőfeszítése ellenére egyre nagyobb tért fog hódítani a békeszerető népek által előmozdított enyhülési és békés nemzetközi együttműködési politika. Úgy véljük, hogy ma vannak a világon olyan erők, amelyek sikeresen véget vethetnek bármilyen agresszív imperialista kalandnak. III. A tárgyalások során részletesen megvitatták a két ország sokoldalú együttműködésének kérdését is. Megállapították, hogy a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság együttműködési és kölcsönös segélynyújtási kapcsolatai mindkét állam hasznára válva fejlődtek. A két állam közötti árucsere volumene 1951 és 1956 között több mint háromszorosára növekedett, ami hozzájárult népgazdaságuk fejlesztéséhez és ezáltal az életszínvonal emelkedéséhez mindkét országban. A felek megállapodtak abban, hogy hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményt kötnek 1958—1960-ra. Megegyeztek abban, hogy kiterjesztik a két állam gazdasági s műszakitudományos együttműködését, főként vegyipari téren, ahol mind a Román Népköztársaság, mind a Német Demokratikus Köztársaság nyersanyagbázissal és kedvező fejlődési lehetőségekkel rendelkezik. A mezőgazdasági termelés növelésének céljából a két kormány megállapodott abban, hogy mezőgazdasági együttműködési egyezményeket köt. A Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányai ugyancsak elhatározták, hogy konzuláris egyezményt, a polgári, családi és bűnügyi kérdésekre vonatkozó kölcsönös jogsegélyi egyezményt, társadalombiztosítási együttműködési egyezményt, valamint egészségvédelmi együttműködési egyezményt kötnek. Mindkét kormány továbbra is támogatni fogja a kapcsolatok kifejlesztését a kultúra, a tudomány, a tanügy és a sport terén, a tudományos és a kulturális dolgozók kölcsönös látogatásait, a művészi és sportrendezvényeket, valamint a kulturális intézményeik közötti kölcsönös együttműködést. A tárgyalások eredményei mindenben beigazolták a két állam vezetői közti közvetlen érintkezés és a közös érdekű kérdésekre vonatkozó véleménycserék jelentőségét. A két állam kormányait az az óhaj vezérli, hogy szüntelenül tovább fejlesszék és mind jobban megerősítsék a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság sokoldalú, baráti, együttműködési kapcsolatait. A két állam kormányának mélységes meggyőződése, hogy ez az együttműködés mind nagyobb mértékben elő fogja mozdítani a két állam népgazdaságának fejlődését és népeik anyagi és kulturális jólétének növelését. A két kormány szilárd elhatározással mindent el fog követni, hogy mind jobban erősítse a szocialista országok Szovjetunió vezette hatalmas táborának testvéri barátságát és megingathatatlan egységét, hogy erősítse a szocializmus és a béke megőrzésének ügyét. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nevében: OTTO GROTEWOHL A Román Munkáspárt és Németország Szocialista Egységpártjának közös nyilatkozata A Román Munkáspárt küldöttsége 1957 április 24. és 28. között Berlinben megbeszélést folytatott Németország Szocialista Egységpártjának küldöttségével. A Román Munkáspárt küldöttségében részt vettek a következő elvtársak: Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Központi Vezetősége első titkára, a Politbüro tagja; Chivu Stoica, a Központi Vezetőség Politbürojának tagja; Nicolae Ceausescu, a Politbüro tagja, a Központi Vezetőség titkára; Stefan Voitec, a Politbüro póttagja; Grigore Preoteasa, a Központi Vezetőség tagja; Filip Geltz, a Központi Revíziós Bizottság tagja és Iosif Puwak, a Román Népköztársaság nagykövete a Német Demokratikus Köztársaságban. Németország Szocialista Egységpártja küldöttségében részt vettek a következő elvtársak: Walter Ulbricht, a Központi Bizottság első titkára, a Politbüro tagja; Otto Grotewohl, a Politbüro tagja; Hermann Matern, a Politbüro tagja; Fred Dissner, a Politbüro tagja; Fritz Ebert, a Politbüro tagja; Heinrich Rau, a Politbüro tagja; Willi Stoph, a Politbüro tagja; Bruno Leuschner, a Politbüro póttagja; Erich Münchenberger, a Politbüro póttagja; Herbert Warnke, a Politbüro póttagja; Alfred Neumann, a Politbüro póttagja és Erich Honecker, a Politbüro póttagja. A küldöttségek átfogó eszmecserét folytattak a Román Munkáspárt és Németország Szocialista Egységpártja tevékenységéről és testvéri együttműködéséről, valamint a nemzetközi helyzetről, a szocialista tábor országai közti egység további megerősítéséről a proletár nemzetköziség alapján és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Megállapították, hogy teljes a nézetazonosság a megvizsgált kérdések, valamint a két párt ebből fakadó feladatai tekintetében. A megbeszélések szívélyes, baráti légkörben folytak le. I. A nemzetközi helyzet elemzése során a Román Munkáspárt és Németország Szocialista Egységpártja abból a megállapításból indulnak ki, hogy az erőviszonyok a világon megváltoztak a béke, a demokrácia és a szocializmus erőinek javára. A nemzetközi események kialakulása igazolja a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának megállapításait, amelyek kimutatták, hogy a szocialista országok táborának létezése és az összes békeszerető erők egységes akciója következtében korunkban megvan a lehetősége annak, hogy a népek eltökélt harcukkal megakadályozzák újabb háborúk kirobbantását. Szüntelenül nő a béke és a szocializmus erőinek befolyása a világ eseményeire. A hatalmas szocialista tábor országai, élükön a Szovjetunióval, híven a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttlétezésének lenini elveihez, következetes akciót folytatnak a nemzetközi feszültség enyhítése és az államok közötti békés együttműködési kapcsolatok létrehozása érdekében. A nemzetközi imperialista körök azonban nem tudnak megbékélni a szocialista és a kapitalista rendszer közötti békés versengés gondolatával. Az amerikai imperialisták és a különböző agresszív paktumokban részt vevő partnereik világuralomra törnek, minden úton-módon fokozzák akcióikat a szocialista tábor és a nemzetközi munkásmozgalom egységének aláaknázására, a népek békeharcának megakadályozására. Minden eszközzel igyekeznek elfojtani a gyarmati és függő országok népeinek nemzeti és társadalmi felszabadító mozgalmát és azzal próbálkoznak, hogy megmentsék a történelem által pusztulásra ítélt gyarmati rendszert. A közel-keleti, közép-keleti és afrikai népek leigázására irányuló gyarmatosító politika, amelyet az amerikai imperializmus az „Eisenhower-doktrina" leple alatt folytat, komoly veszélyt jelent a földgolyónak ezen a részén lakó népek számára, a béke és a nemzetközi biztonság számára. Az agresszív imperialista körök, elsősorban az amerikai imperializmus és a szolgálatában álló német imperializmus, különböző formákban tovább folytatja a béke aláaknázására irányuló tevékenységét. Az Adenauer-kormánynak a nyugatnémetországi demokratikus erők ellen indított terrorja, amely Németország Kommunista Pártja, a Saar-vidéki Kommunista Párt, a Német Demokrata Nőszövetség, a Német-Szovjet Baráti Társaság és más demokratikus tömegszervezetek betiltásában jutott kifejezésre, szerves része a nyugatnémet militarizmus által előkészített agressziós terveknek. A Román Munkáspárt és Németország Szocialista Egységpártja teljes szolidaritását fejezi ki a Németország Kommunista Pártjával és a többi haladó erővel, amelyek megingathatatlanul folytatják a harcot a Nyugat-Németországban jelenleg uralkodó reakciós körök kalandorpolitikája ellen. A két párt véleménye szerint Nyugat-Németország remilitarizálásának meggyorsítása, a nyugat-német imperializmus agresszivitása, a hitleri fasizmus bűntényeiért felelősséggel tartozó Speidel, Heusinger és más hitleri tábornokok kinevezése a nyugat-német hadsereg élére és a NATO parancsnoki tisztségeibe, súlyosan veszélyezteti a békét. A nyugat-német hadseregnek atom- és hidrogénfegyverrel való felszerelésére irányuló tervek jellemzőek az amerikai és a német imperializmus veszélyes politikájára. Az úgynevezett „közös piac" és az „Euratom" létrehozása elmélyíti Németország és Európa kettészakítását. A monopolistáknak e tervei a szocialista államok, a munkásmozgalom, s a gyarmati és függő népek felszabadító mozgalma ellen irányulnak; ezek a tervek a világbéke és a társadalmi haladás ellen irányulnak. A népek nem nézhetik közömbösen e veszélyes helyzet fejleményeit. A Román Munkáspárt és Németország Szocialista Egységpártja hangsúlyozza a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság rendíthetetlen hűségét a varsói szerződésben vállalt kötelezettségeihez. A szocialista országok nagy családjának egysége olyan erőt képvisel, amely szilárdan szembe tud szállni minden próbálkozással, amely a dolgozó nép demokratikus vívmányaira, a szocialista államok szuverenitására és nemzeti függetlenségére tör. Ez idő szerint az Egyiptom elleni imperialista agresszió kudarca és a magyarországi ellenforradalmi felkelés felszámolása után, vannak bizonyos újabb lehetőségek a nemzetközi feszültség enyhítésére és a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldására. A béke megszilárdítása érdekében a két párt támogat minden olyan erőfeszítést, amely a világon a leszerelést, az atom- és hidrogénbomba-kíséretek és e fegyverek alkalmazásának eltiltását célozza. A két párt mindenben egyetért a Szovjetuniónak a leszerelésre, egy európai kollektív biztonsági rendszer létrehozására és az atomenergia békés célú felhasználására vonatkozó javaslataival, mert ezek a javaslatok összhangban vannak a népek béketörekvéseivel a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére irányuló törekvéseivel. A Román Munkáspárt és Németország Szocialista Egységpártja véleménye szerint a békés és demokratikus egységes Németország csak úgy valósítható meg, ha a munkásosztály és a német nép harcának eredményeképpen Nyugat-Németország kilép a NATO-ból és felszámolja a militarizmust. Egy ilyen Németország összhangban volna nemcsak a német munkásosztály, nemcsak az összes német dolgozók érdekeivel, hanem valamenynyi békeszerető nép érdekeivel is. A Német Demokratikus Köztársaság, a munkások és parasztok állama szilárd támasza annak a harcnak, amelyet a német nép országának békés egyesítéséért folytat. A Román Munkáspárt támogatja Németország Szocialista Egységpártjának harcát a két német állam egyetlen demokratikus és békeszerető Németországban való egyesítéséért. A két párt megelégedéssel állapítja meg, hogy a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között a proletár internacionalizmus elvein alapuló kapcsolatok elmélyülnek és megszilárdulnak. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a hatalmat mindkét országban a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály gyakorolja a marxi-leniai párt vezetésével. A népeink közti testvéri kapcsolatok a béke megóvásáért és a szocializmus építéséért vívott közös harcból fakadnak. (Folytatás a 4. oldalon.) Zayaras Zásiló