Vörös Zászló, 1957. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1957-05-03 / 103. szám

A Román Népköztársaság kormányának és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának 1957 április 28-i közös nyilatkozata A Román Népköztársaság kormá­nya és a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya úgy vélekedik, hogy a „közös piac“ és a nyugateu­rópai atomegyezmény (Euratom) ter­vei valójában a­­ nyugateurópai or­szágok gazdaságát az amerikai és a nyugat-német monopóliumok ellenőrzé­se alá helyezik, az északatlanti pak­tum agresszív terveinek megvalósítá­sa érdekében. A „közös piac“ és az „Euratom“ elsősorban az európai szo­cialista államok ellen irányul. Két­ségtelen azonban, hogy e tervek ve­szélyt jelentenek azon államok számá­ra is, amelyek jelenleg hajlandónak mutatkoznak, hogy részt vegyenek ezekben az új kü­lönszervezetekben, valamint ezen államok dolgozói szá­mára is. Ezekben a tervekben a nyugat-né­met imperializmusnak tartják fenn a vezető szerepet s végrehajtásuk még jobban elmélyítené Európa kettészaka­dását, újabb akadályokat gördítene az egységes és haladó német állam meg­teremtésének útjába. A „közös piac“ ugyanakkor az erő­teljes ázsiai és afrikai nemzeti fel­szabadító mozgalmak ellen is irá­nyul, azáltal, hogy magába foglalja azokat a tengerentúli területeket is, amelyek jelenleg még jogtalanul a régi gyarmati hatalmak elnyomása alatt sínylődnek. A két fél véleménye szerint az eu­rópai népek érdekei megkövetelik, hogy az összes európai államok kö­zött, tekintet nélkül azok társadalmi rendszerére, előnyös gazdasági együtt­működés jöjjön létre és ezek az ál­lamok együttműködjenek az atomener­gia békés felhasználása terén. Mind­két kormány egyetért a Szovjetunió ama javaslatával, hogy európai vi­szonylatban szerződéseket kössenek a gazdasági együttműködésre és az atomenergia békés célú felhasználá­sára vonatkozóan és kiterjesszék egész Európára a fennáló államközi szerve­zeteket. A nyugateurópai atomegyezmény (Euratom) megalakítása, az atom­bombákkal és távirányított atomlöve­­gekkel felszerelt katonai egységek ál­lomásozása a Német Szövetségi Köz­társaság, Nagy-Britannia és más nyu­gat-európai államok területén, azt mu­tatja azonban, hogy miközben a világ népei állhatatosan követelik ezeknek a fegyvereknek az eltiltását, az im­perialista körök és elsősorban az ame­rikai imperialisták fokozzák háborús előkészületeiket egy atomtámadás meg­indítása céljából. A két ország népei és kormányai teljes határozottsággal elutasítják ezt, az egész emberiség létérdekeivel szembenálló politikát s harcolni fognak az összes békeszerető népekkel egyetemben, hogy meghiúsít­sák az atomháború kirobbantásának terveit. A két kormány véleménye szerint az összes államok és főleg az atom­fegyverrel rendelkező államok erőfeszí­téseinek nem az atomháborús veszély fokozására és az atomfegyverkezési hajsza fokozására, hanem e tömeg­­pusztító fegyverek gyártásának és al­kalmazásának eltiltására kellene irá­nyulnak. Ugyanakkor kijelentik, hogy megteszik a kellő intézkedéseket né­peik biztonságának és függetlenségé­nek megvédésére bármely támadással szemben. Tekintetbe véve ama tényt, hogy az északatlanti agresszív paktum hatal­mai nem hajlandók a nemzetközi fe­szültség enyhítésének útján haladni, fokozzák a fegyverkezési hajszát és az agresszív tömbök megalakításának politikáját, a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársa­ság kifejezik azt az elhatározásukat, hogy fokozzák védelmi képességüket, a többi részvevő szocialista országgal együtt fenntartják és megszilárdítják a varsói szerződést saját biztonságuk és nemzeti függetlenségük, valamint az összes népek békéjének és bizton­ságának érdekében. Mindkét kormány szükségesnek tart­ja ugyanakkor, hogy megegyezésre jussanak az olyan nagyfontosságú nemzetközi kérdésekben, mint amilyen a leszerelés és az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása. Egy ilyenszerű általános egyezmény meg­valósítása céljából a Szovjetunió több ízben is nagyfontosságú gyakorlati javaslatokat tett. Ezek elfogadása nagy lépéssel vinné előre az ügyet és lényegesen hozzájárulna a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez. A két fél mindenben támogatja ezeket a ja­vaslatokat és véleménye szerint a töb­bi nagyhatalomnak kötelessége a vi­lág népeivel szemben, hogy közeled­jen a szovjet javaslatokhoz. A két ország kormányai támogatni fognak minden építő javaslatot, amely­nek célja a fegyverkezés és a katonai létszám csökkentése, a nukleáris, a hidrogénfegyver és az atomkísérletek eltiltása. Mindkét kormánynak az a vélemé­nye, hogy lehet haladást elérni a le­szerelésnek és a nukleáris fegyverek eltiltásának kérdésében részleges meg­oldások útján is. Mindkét fél elvárja hogy az ENSZ leszerelési albizottsá­gának londoni ülésszakán megtalál­ják e kérdés megoldásához vezető utat Egy ellenőrzéssel egybekötött fegy­verkezés-korlátozó övezet létesítése hatékony lépés lenne az egész Euró­pát átfogó kollektív biztonsági rend­szer létrehozásának útján. Mindkét kormány nagy fontosságot tulajdonít egy ilyen kollektív biztonsági rend­szernek, amelyben a demokratikus, bé­keszerető, egységes Németország lét­rejöttéig részt vehetne mindkét német állam, mert ez megfelelne az összes európai népek érdekeinek és egyen­getné a német kérdés békés megol­dásának útját. A két kormány úgy véli, hogy a NATO-paktum veszélyezteti a békét és az európai népek biztonságát. A Német Szövetségi Köztársaság részvé­tele a NATO-ban növeli ezt a veszélyt és megakadályozza az egységes, ha­ladó szellemű Németország megterem­tését. A német imperializmus, amely Nyu­­gat-Németországban ismét hatalomra jutott, újból meg akarja valósítani hódító terveit, amelyek már annyi szenvedést zúdítottak a népekre. A nyugat-németországi fegyverkezés vi­lágosan mutatja, milyen súlyos vesze­delem fenyegeti ismét a népeket. Jo­gosan vannak felháborodva az euró­pai népek azért, hogy ugyanazok a revansvágyó eszméktől megszállott hitlerista tábornokok töltenek ma be parancsnoki tisztségeket a NATO-ban és a nyugat-német katonai egységek­ben, akik véres gaztetteket követtek el az európai országokban. A német imperializmus támogatása az atomhá­borús előkészületek támogatását jelenti. Ilyen körülmények között egyre na­gyobb jelentősége van a Német De­mokratikus Köztársaságnak, mint az európai béke tényezőjének. A Német Demokratikus Köztársaság elismerése és támogatása az összes államok ré­széről megerősítené a béke és a hala­dás erőit. A Román Népköztársaság kormá­nya és a román nép meg van győ­ződve arról, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság demokratikus és szocialista vívmányai nagy jelentősé­gűek az egész német nép jövője szá­mára. A két kormány egyetért abban, hogy Németország békés újraegyesítése ma­gának a német népnek az Ugye és a két német állam megegyezése szüksé­ges hozzá. Minden kísérlet, amely a Német Demokratikus Köztársaság megtáma­dására irányul, az egész szocialista tábor és az összes békeszerető népek határozott ellenállásába ütközik. Mindkét kormány kijelenti, hogy hajlandó politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolatokat létesíteni az ösz­­szes államokkal, társadalmi rendsze­rükre való tekintet nélkül, hajlandó kiszélesíteni és elmélyíteni meglévő kapcsolatait. Továbbra is a békés együttlétezés elveihez híven fognak cselekedni. Kedvezően befolyásolná a nemzet­közi helyzetet, ha mindkét német ál­lam normális diplomáciai kapcsolato­kat létesítene az összes országokkal. A Német Szövetségi Köztársaságban egyre szélesebb körök nyilatkoznak amellett, hogy normális diplomáciai kapcsolatok jöjjenek létre a Német Szövetségi Köztársaság és a Román Népköztársaság között és mind többen ellenzik a Német Szövetségi Köztársa­ság jelenlegi kormányának ebben a A Román Népköztársaság kormánya nevében: CHIVU STOICA Berlin, 1­957. április 28. kérdésben elfoglalt álláspontját. Mind­két küldöttség egyetért abban, hogy a Román Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsola­tok kifejlesztése összhangban van a román és a német nép nemzeti érde­keivel, éppúgy, mint az államok kö­zötti béke és együttműködés általános érdekeivel. A Román Népköztársaság kormá­nya és a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya megállapítja, hogy jelenleg, az Egyiptom elleni agresszió és a magyarországi ellenforradalmi összeesküvés kudarca után, valamint az atomháborús előkészületek ellen irányuló világmozgalom körülményei között, megvan a lehetősége annak, hogy bizonyos enyhülés jöjjön létre a nemzetközi kapcsolatokban. A két kor­mány kifejezi meggyőződését, hogy az agresszív imperialista körök minden erőfeszítése ellenére egyre nagyobb tért fog hódítani a békeszerető népek által előmozdított enyhülési és békés nemzetközi együttműködési politika. Úgy véljük, hogy ma vannak a vi­lágon olyan erők, amelyek sikeresen véget vethetnek bármilyen agresszív imperialista kalandnak. III. A tárgyalások során részletesen megvitatták a két ország sokoldalú együttműködésének kérdését is. Meg­állapították, hogy a Román Népköz­­társaság és a Német Demokratikus Köztársaság együttműködési és köl­csönös segélynyújtási kapcsolatai mindkét állam hasznára válva fejlőd­tek. A két állam közötti árucsere volu­mene 1951 és 1956 között­ több mint háromszorosára növekedett, ami hoz­zájárult népgazdaságuk fejlesztéséhez és ezáltal az életszínvonal emelkedé­séhez mindkét országban. A felek megállapodtak abban, hogy hosszúlejáratú kereskedelmi egyez­ményt kötnek 1958—1960-ra. Megegyeztek abban, hogy kiterjesz­tik a két állam gazdasági s műszaki­­tudományos együttműködését, főként vegyipari téren, ahol mind a Román Népköztársaság, mind a Német De­mokratikus Köztársaság nyersanyag­­bázissal és kedvező fejlődési lehető­ségekkel rendelkezik. A mezőgazdasági termelés növelé­sének céljából a két kormány meg­állapodott abban, hogy mezőgazdasági együttműködési egyezményeket köt. A Román Népköztársaság és a Né­met Demokratikus Köztársaság kor­mányai ugyancsak elhatározták, hogy konzuláris egyezményt, a polgári, családi és bűnügyi kérdésekre vonat­kozó kölcsönös jogsegélyi egyezményt, társadalombiztosítási együttműködési egyezményt, valamint egészségvédelmi együttműködési egyezményt kötnek. Mindkét kormány továbbra is tá­mogatni fogja a kapcsolatok kifejlesz­tését a kultúra, a tudomány, a tan­ügy és a sport terén, a tudományos és a kulturális dolgozók kölcsönös lá­togatásait, a művészi és sportrendez­vényeket, valamint a kulturális intéz­ményeik közötti kölcsönös együttmű­ködést. A tárgyalások eredményei minden­ben beigazolták a két állam vezetői közti közvetlen érintkezés és a közös érdekű kérdésekre vonatkozó véle­ménycserék jelentőségét. A két állam kormányait az az óhaj vezérli, hogy szüntelenül tovább fej­lesszék és mind jobban megerősítsék a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság sokoldalú, baráti, együttműködési kapcsolatait. A két állam kormányának mélységes meggyőződése, hogy ez az együttmű­ködés mind nagyobb mértékben elő fogja mozdítani a két állam népgaz­daságának fejlődését és népeik anyagi és kulturális jólétének növelését. A két kormány szilárd elhatározás­sal mindent el fog követni, hogy mind jobban erősítse a szocialista országok Szovjetunió vezette hatalmas táborá­nak testvéri barátságát és megingat­hatatlan egységét, hogy erősítse a szocializmus és a béke megőrzésének ügyét. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nevében: OTTO GROTEWOHL A Román Munkáspárt és Németország Szocialista Egységpártjának közös nyilatkozata A Román Munkáspárt küldöttsége 1957 április 24. és 28. között Berlin­ben megbeszélést folytatott Németor­szág Szocialista Egységpártjának kül­döttségével. A Román Munkáspárt küldöttségé­ben részt vettek a következő elvtár­sak: Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Köz­ponti Vezetősége első titkára, a Po­litbüro tagja; Chivu Stoica, a Köz­ponti Vezetőség Politbürojának tagja; Nicolae Ceausescu, a Politbüro tagja, a Központi Vezetőség titkára; Stefan Voitec, a Politbüro póttagja; Grigore Preoteasa, a Központi Vezetőség tag­ja; Filip Geltz, a Központi Revíziós Bizottság tagja és Iosif Puwak, a Ro­mán Népköztársaság nagykövete a Német Demokratikus Köztársaságban. Németország Szocialista Egység­pártja küldöttségében részt vettek a következő elvtársak: Walter Ulbricht, a Központi Bizottság első titkára, a Politbüro tagja; Otto Grotewohl, a Politbüro tagja; Hermann Matern, a Politbüro tagja; Fred Dissner, a Po­litbüro tagja; Fritz Ebert, a Politbü­ro tagja; Heinrich Rau, a Politbüro tagja; Willi Stoph, a Politbüro tagja; Bruno Leuschner, a Politbüro pót­tagja; Erich Münchenberger, a Polit­büro póttagja; Herbert Warnke, a Politbüro póttagja; Alfred Neumann, a Politbüro póttagja és Erich Honec­ker, a Politbüro póttagja. A küldöttségek átfogó eszmecserét folytattak a Román Munkáspárt és Németország Szocialista Egységpártja tevékenységéről és testvéri együttmű­ködéséről, valamint a nemzetközi hely­zetről, a szocialista tábor országai közti egység további megerősítéséről a proletár nemzetköziség alapján és a nemzetközi munkásmozgalom kér­déseiről. Megállapították, hogy teljes a né­zetazonosság a megvizsgált kérdések, valamint a két párt ebből fakadó fe­ladatai tekintetében. A megbeszélések szívélyes, baráti légkörben folytak le. I. A nemzetközi helyzet elemzése so­rán a Román Munkáspárt és Német­ország Szocialista Egységpártja ab­ból a megállapításból indulnak ki, hogy az erőviszonyok a világon meg­változtak a béke, a demokrácia és a szocializmus erőinek javára. A nemzetközi események kialaku­lása igazolja a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszusának megállapításait, amelyek kimutatták, hogy a szocialista országok táborának létezése és az összes békeszerető erők egységes akciója következtében ko­runkban megvan a lehetősége annak, hogy a népek eltökélt harcukkal meg­akadályozzák újabb háborúk kirob­bantását. Szüntelenül nő a béke és a szocializmus erőinek befolyása a vi­lág eseményeire. A hatalmas szocialista tábor orszá­gai, élükön a Szovjetunióval, híven a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttlétezésének lenini elveihez, következetes akciót folytat­nak a nemzetközi feszültség enyhítése és az államok közötti békés együtt­működési kapcsolatok létrehozása ér­dekében. A nemzetközi imperialista körök azonban nem tudnak megbékélni a szocialista és a kapitalista rendszer közötti békés versengés gondolatával. Az amerikai imperialisták és a külön­böző agresszív paktumokban részt vevő partnereik világuralomra törnek, minden úton-módon fokozzák akciói­kat a szocialista tábor és a nemzet­közi munkásmozgalom egységének aláaknázására, a népek békeharcának megakadályozására. Minden eszközzel igyekeznek elfojtani a gyarmati és függő országok népeinek nemzeti és társadalmi felszabadító mozgalmát és azzal próbálkoznak, hogy megmentsék a történelem által pusztulásra ítélt gyarmati rendszert. A közel-keleti, közép-keleti és afri­kai népek leigázására irányuló gyar­matosító politika, amelyet az amerikai imperializmus az „Eisenhower-doktri­­na" leple alatt folytat, komoly ve­szélyt jelent a földgolyónak ezen a részén lakó népek számára, a béke és a nemzetközi biztonság számára. Az agresszív imperialista körök, el­sősorban az amerikai imperializmus és a szolgálatában álló német impe­rializmus, különböző formákban to­vább folytatja a béke aláaknázására irányuló tevékenységét. Az Adenauer-kormánynak a nyugat­németországi demokratikus erők ellen indított terrorja, amely Németország Kommunista Pártja, a Saar-vidéki Kommunista Párt, a Német Demokra­ta Nőszövetség, a Német-Szovjet Ba­ráti Társaság és más demokratikus tömegszervezetek betiltásában jutott kifejezésre, szerves része a nyugat­német militarizmus által előkészített agressziós terveknek. A Román Mun­káspárt és Németország Szocialista Egységpártja teljes szolidaritását fe­jezi ki a Németország Kommunista Pártjával és a többi haladó erővel, amelyek megingathatatlanul folytatják a harcot a Nyugat-Németországban jelenleg uralkodó reakciós körök ka­landorpolitikája ellen. A két párt véleménye szerint Nyu­­gat-Németország remilitarizálásának meggyorsítása, a nyugat-német impe­rializmus agresszivitása, a hitleri fa­sizmus bűntényeiért felelősséggel tar­tozó Speidel, Heusinger és más hitleri tábornokok kinevezése a nyugat-né­met hadsereg élére és a NATO pa­rancsnoki tisztségeibe, súlyosan ve­szélyezteti a békét. A nyugat-német hadseregnek atom- és hidrogénfegy­verrel való felszerelésére irányuló tervek jellemzőek az amerikai és a német imperializmus veszélyes politi­kájára. Az úgynevezett „közös piac" és az „Euratom" létrehozása elmélyíti Né­metország és Európa kettészakítását. A monopolistáknak e tervei a szocia­lista államok, a munkásmozgalom, s a gyarmati és függő népek felszaba­dító mozgalma ellen irányulnak; ezek a tervek a világbéke és a társadalmi haladás ellen irányulnak. A népek nem nézhetik közömbösen e veszélyes helyzet fejleményeit. A Román Munkáspárt és Németor­szág Szocialista Egységpártja hang­súlyozza a Román Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság rendíthetetlen hűségét a varsói szer­ződésben vállalt kötelezettségeihez. A szocialista országok nagy családjának egysége olyan erőt képvisel, amely szilárdan szembe tud szállni minden próbálkozással, amely a dolgozó nép demokratikus vívmányaira, a szocia­lista államok szuverenitására és nem­zeti függetlenségére tör. Ez idő szerint az Egyiptom elleni imperialista agresszió kudarca és a magyarországi ellenforradalmi felke­lés felszámolása után, vannak bizo­nyos újabb lehetőségek a nemzetközi feszültség enyhítésére és a vitás kér­dések tárgyalások útján történő meg­oldására. A béke megszilárdítása érdekében a két párt támogat minden olyan erő­feszítést, amely a világon a leszere­lést, az atom- és hidrogénbomba-kí­­séretek és e fegyverek alkalmazásá­nak eltiltását célozza. A két párt min­denben egyetért a Szovjetuniónak a leszerelésre, egy európai kollektív biz­tonsági rendszer létrehozására és az atomenergia békés célú felhasználásá­ra vonatkozó javaslataival, mert ezek a javaslatok összhangban vannak a népek béketörekvéseivel a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére irányuló tö­rekvéseivel. A Román Munkáspárt és Németor­szág Szocialista Egységpártja véle­ménye szerint a békés és demokrati­kus egységes Németország csak úgy valósítható meg, ha a munkásosztály és a német nép harcának eredménye­képpen Nyugat-Németország kilép a NATO-ból és felszámolja a militariz­­must. Egy ilyen Németország össz­hangban volna nemcsak a német mun­kásosztály, nemcsak az összes német dolgozók érdekeivel, hanem valameny­­nyi békeszerető nép érdekeivel is. A Német Demokratikus Köztársaság, a munkások és parasztok állama szi­lárd támasza annak a harcnak, ame­lyet a német nép országának békés egyesítéséért folytat. A Román Mun­káspárt támogatja Németország Szoci­alista Egységpártjának harcát a két német állam egyetlen demokratikus és békeszerető Németországban való egyesítéséért. A két párt megelégedéssel állapít­ja meg, hogy a Román Népköztársa­ság és a Német Demokratikus Köz­társaság között a proletár internacio­nalizmus elvein alapuló kapcsolatok elmélyülnek és megszilárdulnak. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a hatalmat mindkét országban a dolgo­zó parasztsággal szövetséges munkás­­osztály gyakorolja a marxi-leniai párt vezetésével. A népeink közti testvéri kapcsolatok a béke megóvásáért és a szocializmus építéséért vívott közös harcból fakadnak. (Folytatás a 4. oldalon.) Zayaras Zásiló

Next