Vörös Zászló, 1957. december (6. évfolyam, 283-309. szám)

1957-12-01 / 283. szám

Komensk­y János emlékezete Népünk és az egész haladó embe­riség 365 év távlatából méltón emlé­kezik meg Komensky Jánosról, mint demokrata harcosról, mint igaz haza­firól s mint aki a neveléstudomány megalapítójaként került a tudomány enciklopédiájába. Élete és munkássága a filozófia, irodalom, neveléstudomány nagy érté­kű hagyatékát juttatta az emberiség­­nek. Példát mutat arra, hogyan és mily következetesen kell harcolni a nemzeti elnyomás ellen, melynek min­den kegyetlenségét el kellett szen­vednie az ő népének, a cseh népnek is. Bátran emelte fel szavát a Habs­burg nemzeti elnyomás ellen s az üldöztetés sem lankasztotta harci lendületét. A XVII. század pedagógiájának e kiemelkedő alakját, az első modern pedagógust, a humanista eszmék irányit­óák. Társadalombírálatában, irodalmi és pedagógiai munkáiban a demokratikus világszemlélet páro­sult a nemzeti felszabadulási mozga­lom eszméivel. Kíméletlenül harcolt forrón szeretett hazájának független­ségéért s egyben „az egész emberi nemzet" ügyét szolgálta. Az akkori társadalom előtt addig ismeretlen hangokat üt meg a neve­léstudományban s új nevelési rend­szert dolgoz ki. Pedagógiai nézetei mintegy 150 művében maradt az utókorra. Szemlélete és gyakorlati munkája a modern pedagógia meg­­alakítójává teszi. Az 1600-as évek mintegy 5 évtizedén át országokat bejárva gyűjti tapasztalatait s szűri le társadalombirálati következteté­seit. Az „Opera Didactika Omnia" cíl gyűjteménye olyan szellemű kincseket tartalmaz, mely méltán emeli a társadalomépítés klassziku­sává. Világbéke, a népek testvérisé­ge, olyan eszmei célkitűzések, me­lyek harcának alapelvei. Bár álmodo­zó a politikában, reális a neveléstu­dományban. Műveiben a neveléstudomány egész rendszerét dolgozta ki. Megterem­tője a gyermeklélektannak olyan időkben, mely a középkori „fekete könyv“ használatával nevel. Rámu­tatott arra, hogy a Világ érzékszer­veink útján megismerhető s bevezeti a szemléltetést az oktató-nevelői munkába. Az „Orbisz pictus“ című könyve gyönyörű példája a szemlél­tetés elve alkalmazásának. Az in­dukció, rávezetés, mint az ismeret­­szerzés logikai módszere jut érvény­re mind elméleti, mind gyakorlati munkájában. Haladó pedagógiai felfogásra vall az a tény, hogy figyelembe veszi a gyermek felfogó- és teljesítőképes­ségét. Nem elégszik meg az elméleti ismeretek megszerzésével, azok gya­korlati alkalmazását követeli. Ő is, mint Koppernikus, beírta ne­vét a tudományok enciklopédiájába. Általános népoktatást követel nemre való tekintet nélkül. Az okta­tás nyelvének az anyanyelvet jelöli meg, küzd az idegennyelvű oktatás ellen. D úy iskolahálózatot épít ki, mely az oktatás és nevelés munká­ját a természetesség elvére alapozza. ő az első pedagógus, aki azt vallja, hogy egészséges ember csak közösségben formálódhat. A közös­ség nevelő erejét, felismeri s egész nevelési rendszerének alaptét­elévé: — Népeket nevelni, megújítani tag­jaikon keresztül az iskolában — lesz. Komensky János pedagógiai rend­szere számos olyan értéket nyújt a ma neveléstudományának, amely el­indulópontot jelent az új ember ne­velésében. Mélységes emberszeretete, harcos lelkű idő a szabadság, emberiesség, tenndakarás mindmegannyi nemes jelertvonása a XVII. század e je­les klasszikusának. Békét, szorgos, termő és teremtő békét követel a 30 éves háború idején. Csak békében lehet az embereket boldoggá tenni, d ő erre törekedett. „Újjá kell ren­dezni a világot s meg kell szüntetni a világban lévő zavarokat" — kiált­ja Komensky János a XVII. szá­zad e nagy pedagógusa. Róla emlé­kezünk meg, mikor hétfőn este 7 órai kezdettel a Bolyai F. középis­kola dísztermében Komensky nagy­ságát méltatjuk. JENIKOVSZKI LÁSZLÓ, tanár. M. Solohov: Irodalmi forgatókönyv Közre­működtek I. Lukin és F. Sahmegonov Az úton robogó gépkocsi két bunker között szá­guld el. A fedezékből géppisztolyos katonák ugra­nak elő. Andrej gázt ad, a kocsi elsuhan a géppisz­­tolyosok mellett. Azok tisztelegnek az őrnagynak, kiabálnak, hadonásznak, hogy tovább nem szabad menni. Andrej lenyomja a gázpedált, a sebesség­mérő 80-at mutat. A katonák az autó után lőnek. Andrej teljesen ráhajol a kormánykerékre. A szélvédő üvegét golyók ütik át. A gépkocsi már a cnki földjén­ kerülgeti a gránáttölcséreket. ★ „Már elértük a tó melletti erdő szélét, a mieink odarohantak az autóhoz, én besurranok a masinával az erdőbe, kinyitom az ajtót, lebo­rulok a földre és csókolom, a nagy örömtől a lélegzet is belém szorult.. . Elsőnek egy nagyon fiatal vöröskatona ér oda az autóhoz, szemei majd keresztüldöfik Andrejt: — Mi az, ördögadta Fritz, el­tévedtél? Andrej feláll. Letépi magáról a német zub­bonyt és rátapos a tányérsapkára. — Oh, te drága kis mamlaszom, te! Még hogy én vagyok Fritz, született voronyezsi létemre? Fo­goly voltam, testvéri Érted? Most ped­g ráncigál­já­tok ki azt a h­ájast a kocsijából, fogjátok az akta­táskáját, és vezessetek a parancsnokotokhoz. Aztán a földön heverő német zubbonyra mutat: — Ott van a pisztoly is. A fiatal katona bizalmatlanul méregetve An­drejt, kiveszi a pisztolyt a zubbony zsebéből és odanyújtja egy idősebb katonának. Az kézbeveszi, nézegeti, aztán Andrejre tekint. — Vigyétek a parancsnokhoz! ★ Andrej az ezredes előtt áll a fedezékben. Tisz­tek veszik körül. Oldalt a fogoly német őrnagy áll bekötözött­­ fejjel, mögötte egy fiatal katona, aki reggel elsőnek futott oda Andrejhez. Andrej új szov­­jet katonaruhában, frissen borotválva és nyilatkozva timbersors 29 áll az ezredes előtt. Mintha megfiatalodott volna. Látszik azonban rajta a sok szenvedés, arcán fe­szül a bőr, szemei fénytelenek, mintha teleszúrták volna hamuval. Az ezredes átöleli Andrejt. ,J Köszönöm neked, bajtárs, hogy ilyen drága vendéget hoztál — és fejével a fogoly felé int, — a te őrnagyod és irattáskája húsz ,jiyelvnél" is többet ér nekünk. Javasolni fogom a parancsnok­ságnak, hogy kitüntetésre terjesszenek fel.“ Andrej ajka megremeg, hangja elakad. —Kérem, ezredes bajtárs... osszon be egy lö­vészszakaszhoz! Az ezredes elmosolyodik. Andrej vállára teszi kezét: — Milyen lövész lenne belőled, hiszen alig állsz a lábadon! És az asztal mellett álló kapitányhoz fordul: — Még ma küldjétek kórházba. — Igenis ezredes elvtárs, — válaszolja a kapi­tány. — Ott majd meggyógyítanak — fordul az ez­redes újra Andrejhez — felhizlalnak, és egy hónap­ra hazamész a családodhoz. Aztán visszatérsz, s majd meglátjuk, hova osztunk be . . . ★ „Két hétig mást sem tettem, csak aludtam és ettem... Hamarosan visszatért a régi erőm ... És elindultam Voronyezsbe.. . A vonat Voronyezshez közeledik, honnan Andrej a frontra indult s hol elbúcsúzott Irinától, gyer­mekeitől. Az állomásépület helyén romok, csupasz falak, a pályaudvaron mély bombatölcsérek. A még mozgó vonat lépcsőjéről Andrej ugrik le. Kezében katonazsák, mellén fényesen csillog az érdemrend. Átmegy az állomáson, végigsiet az ösz­­szebombázott városka utcáján, majd az egyik sar­kon jobbra fordul. Egy rozsdabarna vízzel telt mély árok előtt megáll — körülberül derékig érő dudva, köztük rozsdás vasdarabok. Andrej előrelép, egészen az árok széléig, köz­ben megbotlik egy, a földből kiálló főtáblában. Csizmája orrával kiemeli, a táblán betűk látszanak: A. 1. Szó ... lov ház. No... Andrej lehajol, felemeli a táblát, arca hamu­szürke, aztán Lassan elindul vissza az állomás felé. ★ „Még aznap visszautaztam a hadosztály­hoz .. Embersors Hatalmas robbanás rázkódtatja meg a levegőt, földoszlop száll a magasba. Bombák, nehézlövedékek verik Berlin külváro­sát, a levegőben repülőgépek zúgnak, az úton tan­ o­kok robognak, aknák robbannak. Az út szélén egy lőszerládákkal megrakott Stu­­debecker mellett egy tiszt és Andrej áll. — A feladat veszélyes — mondta a parancsnok. — Az utat német tüzérség lövi Odamész, Szokolov? — Micsoda beszéd ez? — válaszolja Andrej. — Mennem kell és kész. Lőszerrel megrakott tehergépkocsi száguld az úton, a kormánykerék mögött Andrej ül. Az út két oldalán nehézlövedékek szántják a földet. A gépkocsi megáll, Andrej segít a tüzéreknek lerakni a lőszer­ládákat. Az üteg tüzét Andrej fia, Anatolij, irányítja. — Tűz... Tűz.. . És anélkül, hogy apa és fia találkoznának, Andrej a gépkocsival megfordul és elindul a vissza­felé vezető úton. ★ A gépkocsizászlóalj fedezékében Andrej félhan­gon olvassa fia levelét: — Drága Apám! Ivan Tyimofejevicstől megtudtam a címedet. Kitüntetéssel elvégeztem a tüzértiszti iskolát — mégiscsak hasznát vettem a matematikai tehetsé­gemnek. Kapitányi rangban egy negyvenötös üteg­nek vagyok a parancsnoka. Már hat kitüntetésem és érdemrendem van. Fiad, Anatolij." Andrej felnéz — arca örömtől sugárzik. A leve­let gondosan összehajtja és bal felső zsebébe rejti. — Szűkszavúan írsz, fiú — mondja Andrej. — Apádra ütöttél... A fedezékbe egy szakaszvezető lép: — Szokolov/ A századparancsnok hivat. Andrej feláll, megigazítja derékszíját, zubbo­nyát, és kilép a fedezékből. A parancsnok az ablaknál áll. Az asztal mögötti széken az az ezredes ül, kivel már találkozott Andrej, mikor megszökött a németek fogságából. Mikor Andrej belép, az ezredes feláll, mintha felet­tese lépett volna a szobába. — Parancsnok elvtárs, Szokolov Andrej közka­tona, parancsára ... (Folytatjuk) VINCZE FERENC fordítása. Falujáró színház Erdőszentgyörgy, Nydrádszereda, Mezőpanit, Sáromberke, Dó­zsa György, Gernyeszeg, Makkfalva, Nagyernye... és így tovább, csaknem minden nap más faluban. Az Állami Székely Színház művé­szeinek egyik csoportja vállalta ezt a fáradságos, de szép munkát. Sarkadi Imre Szeptember című színművét mutatják be s általában mindenütt szeretettel fogadják a lelkes kis együttest. Az Állami Szé­kely Színház művészei így járulnak hozzá a falu szocialista átalakí­tásához. Nagy Imre Técsi Zsuzsa Nagy József Szabó Ágnes A fenti képek e lelkes csoport néhány tagját mutatják be a „Szeptember"-ben. ao

Next