Vörös Zászló, 1957. december (6. évfolyam, 283-309. szám)
1957-12-01 / 283. szám
Komensky János emlékezete Népünk és az egész haladó emberiség 365 év távlatából méltón emlékezik meg Komensky Jánosról, mint demokrata harcosról, mint igaz hazafiról s mint aki a neveléstudomány megalapítójaként került a tudomány enciklopédiájába. Élete és munkássága a filozófia, irodalom, neveléstudomány nagy értékű hagyatékát juttatta az emberiségnek. Példát mutat arra, hogyan és mily következetesen kell harcolni a nemzeti elnyomás ellen, melynek minden kegyetlenségét el kellett szenvednie az ő népének, a cseh népnek is. Bátran emelte fel szavát a Habsburg nemzeti elnyomás ellen s az üldöztetés sem lankasztotta harci lendületét. A XVII. század pedagógiájának e kiemelkedő alakját, az első modern pedagógust, a humanista eszmék irányitóák. Társadalombírálatában, irodalmi és pedagógiai munkáiban a demokratikus világszemlélet párosult a nemzeti felszabadulási mozgalom eszméivel. Kíméletlenül harcolt forrón szeretett hazájának függetlenségéért s egyben „az egész emberi nemzet" ügyét szolgálta. Az akkori társadalom előtt addig ismeretlen hangokat üt meg a neveléstudományban s új nevelési rendszert dolgoz ki. Pedagógiai nézetei mintegy 150 művében maradt az utókorra. Szemlélete és gyakorlati munkája a modern pedagógia megalakítójává teszi. Az 1600-as évek mintegy 5 évtizedén át országokat bejárva gyűjti tapasztalatait s szűri le társadalombirálati következtetéseit. Az „Opera Didactika Omnia" cíl gyűjteménye olyan szellemű kincseket tartalmaz, mely méltán emeli a társadalomépítés klasszikusává. Világbéke, a népek testvérisége, olyan eszmei célkitűzések, melyek harcának alapelvei. Bár álmodozó a politikában, reális a neveléstudományban. Műveiben a neveléstudomány egész rendszerét dolgozta ki. Megteremtője a gyermeklélektannak olyan időkben, mely a középkori „fekete könyv“ használatával nevel. Rámutatott arra, hogy a Világ érzékszerveink útján megismerhető s bevezeti a szemléltetést az oktató-nevelői munkába. Az „Orbisz pictus“ című könyve gyönyörű példája a szemléltetés elve alkalmazásának. Az indukció, rávezetés, mint az ismeretszerzés logikai módszere jut érvényre mind elméleti, mind gyakorlati munkájában. Haladó pedagógiai felfogásra vall az a tény, hogy figyelembe veszi a gyermek felfogó- és teljesítőképességét. Nem elégszik meg az elméleti ismeretek megszerzésével, azok gyakorlati alkalmazását követeli. Ő is, mint Koppernikus, beírta nevét a tudományok enciklopédiájába. Általános népoktatást követel nemre való tekintet nélkül. Az oktatás nyelvének az anyanyelvet jelöli meg, küzd az idegennyelvű oktatás ellen. D úy iskolahálózatot épít ki, mely az oktatás és nevelés munkáját a természetesség elvére alapozza. ő az első pedagógus, aki azt vallja, hogy egészséges ember csak közösségben formálódhat. A közösség nevelő erejét, felismeri s egész nevelési rendszerének alaptételévé: — Népeket nevelni, megújítani tagjaikon keresztül az iskolában — lesz. Komensky János pedagógiai rendszere számos olyan értéket nyújt a ma neveléstudományának, amely elindulópontot jelent az új ember nevelésében. Mélységes emberszeretete, harcos lelkű idő a szabadság, emberiesség, tenndakarás mindmegannyi nemes jelertvonása a XVII. század e jeles klasszikusának. Békét, szorgos, termő és teremtő békét követel a 30 éves háború idején. Csak békében lehet az embereket boldoggá tenni, d ő erre törekedett. „Újjá kell rendezni a világot s meg kell szüntetni a világban lévő zavarokat" — kiáltja Komensky János a XVII. század e nagy pedagógusa. Róla emlékezünk meg, mikor hétfőn este 7 órai kezdettel a Bolyai F. középiskola dísztermében Komensky nagyságát méltatjuk. JENIKOVSZKI LÁSZLÓ, tanár. M. Solohov: Irodalmi forgatókönyv Közreműködtek I. Lukin és F. Sahmegonov Az úton robogó gépkocsi két bunker között száguld el. A fedezékből géppisztolyos katonák ugranak elő. Andrej gázt ad, a kocsi elsuhan a géppisztolyosok mellett. Azok tisztelegnek az őrnagynak, kiabálnak, hadonásznak, hogy tovább nem szabad menni. Andrej lenyomja a gázpedált, a sebességmérő 80-at mutat. A katonák az autó után lőnek. Andrej teljesen ráhajol a kormánykerékre. A szélvédő üvegét golyók ütik át. A gépkocsi már a cnki földjén kerülgeti a gránáttölcséreket. ★ „Már elértük a tó melletti erdő szélét, a mieink odarohantak az autóhoz, én besurranok a masinával az erdőbe, kinyitom az ajtót, leborulok a földre és csókolom, a nagy örömtől a lélegzet is belém szorult.. . Elsőnek egy nagyon fiatal vöröskatona ér oda az autóhoz, szemei majd keresztüldöfik Andrejt: — Mi az, ördögadta Fritz, eltévedtél? Andrej feláll. Letépi magáról a német zubbonyt és rátapos a tányérsapkára. — Oh, te drága kis mamlaszom, te! Még hogy én vagyok Fritz, született voronyezsi létemre? Fogoly voltam, testvéri Érted? Most pedg ráncigáljátok ki azt a hájast a kocsijából, fogjátok az aktatáskáját, és vezessetek a parancsnokotokhoz. Aztán a földön heverő német zubbonyra mutat: — Ott van a pisztoly is. A fiatal katona bizalmatlanul méregetve Andrejt, kiveszi a pisztolyt a zubbony zsebéből és odanyújtja egy idősebb katonának. Az kézbeveszi, nézegeti, aztán Andrejre tekint. — Vigyétek a parancsnokhoz! ★ Andrej az ezredes előtt áll a fedezékben. Tisztek veszik körül. Oldalt a fogoly német őrnagy áll bekötözött fejjel, mögötte egy fiatal katona, aki reggel elsőnek futott oda Andrejhez. Andrej új szovjet katonaruhában, frissen borotválva és nyilatkozva timbersors 29 áll az ezredes előtt. Mintha megfiatalodott volna. Látszik azonban rajta a sok szenvedés, arcán feszül a bőr, szemei fénytelenek, mintha teleszúrták volna hamuval. Az ezredes átöleli Andrejt. ,J Köszönöm neked, bajtárs, hogy ilyen drága vendéget hoztál — és fejével a fogoly felé int, — a te őrnagyod és irattáskája húsz ,jiyelvnél" is többet ér nekünk. Javasolni fogom a parancsnokságnak, hogy kitüntetésre terjesszenek fel.“ Andrej ajka megremeg, hangja elakad. —Kérem, ezredes bajtárs... osszon be egy lövészszakaszhoz! Az ezredes elmosolyodik. Andrej vállára teszi kezét: — Milyen lövész lenne belőled, hiszen alig állsz a lábadon! És az asztal mellett álló kapitányhoz fordul: — Még ma küldjétek kórházba. — Igenis ezredes elvtárs, — válaszolja a kapitány. — Ott majd meggyógyítanak — fordul az ezredes újra Andrejhez — felhizlalnak, és egy hónapra hazamész a családodhoz. Aztán visszatérsz, s majd meglátjuk, hova osztunk be . . . ★ „Két hétig mást sem tettem, csak aludtam és ettem... Hamarosan visszatért a régi erőm ... És elindultam Voronyezsbe.. . A vonat Voronyezshez közeledik, honnan Andrej a frontra indult s hol elbúcsúzott Irinától, gyermekeitől. Az állomásépület helyén romok, csupasz falak, a pályaudvaron mély bombatölcsérek. A még mozgó vonat lépcsőjéről Andrej ugrik le. Kezében katonazsák, mellén fényesen csillog az érdemrend. Átmegy az állomáson, végigsiet az öszszebombázott városka utcáján, majd az egyik sarkon jobbra fordul. Egy rozsdabarna vízzel telt mély árok előtt megáll — körülberül derékig érő dudva, köztük rozsdás vasdarabok. Andrej előrelép, egészen az árok széléig, közben megbotlik egy, a földből kiálló főtáblában. Csizmája orrával kiemeli, a táblán betűk látszanak: A. 1. Szó ... lov ház. No... Andrej lehajol, felemeli a táblát, arca hamuszürke, aztán Lassan elindul vissza az állomás felé. ★ „Még aznap visszautaztam a hadosztályhoz .. Embersors Hatalmas robbanás rázkódtatja meg a levegőt, földoszlop száll a magasba. Bombák, nehézlövedékek verik Berlin külvárosát, a levegőben repülőgépek zúgnak, az úton tan okok robognak, aknák robbannak. Az út szélén egy lőszerládákkal megrakott Studebecker mellett egy tiszt és Andrej áll. — A feladat veszélyes — mondta a parancsnok. — Az utat német tüzérség lövi Odamész, Szokolov? — Micsoda beszéd ez? — válaszolja Andrej. — Mennem kell és kész. Lőszerrel megrakott tehergépkocsi száguld az úton, a kormánykerék mögött Andrej ül. Az út két oldalán nehézlövedékek szántják a földet. A gépkocsi megáll, Andrej segít a tüzéreknek lerakni a lőszerládákat. Az üteg tüzét Andrej fia, Anatolij, irányítja. — Tűz... Tűz.. . És anélkül, hogy apa és fia találkoznának, Andrej a gépkocsival megfordul és elindul a visszafelé vezető úton. ★ A gépkocsizászlóalj fedezékében Andrej félhangon olvassa fia levelét: — Drága Apám! Ivan Tyimofejevicstől megtudtam a címedet. Kitüntetéssel elvégeztem a tüzértiszti iskolát — mégiscsak hasznát vettem a matematikai tehetségemnek. Kapitányi rangban egy negyvenötös ütegnek vagyok a parancsnoka. Már hat kitüntetésem és érdemrendem van. Fiad, Anatolij." Andrej felnéz — arca örömtől sugárzik. A levelet gondosan összehajtja és bal felső zsebébe rejti. — Szűkszavúan írsz, fiú — mondja Andrej. — Apádra ütöttél... A fedezékbe egy szakaszvezető lép: — Szokolov/ A századparancsnok hivat. Andrej feláll, megigazítja derékszíját, zubbonyát, és kilép a fedezékből. A parancsnok az ablaknál áll. Az asztal mögötti széken az az ezredes ül, kivel már találkozott Andrej, mikor megszökött a németek fogságából. Mikor Andrej belép, az ezredes feláll, mintha felettese lépett volna a szobába. — Parancsnok elvtárs, Szokolov Andrej közkatona, parancsára ... (Folytatjuk) VINCZE FERENC fordítása. Falujáró színház Erdőszentgyörgy, Nydrádszereda, Mezőpanit, Sáromberke, Dózsa György, Gernyeszeg, Makkfalva, Nagyernye... és így tovább, csaknem minden nap más faluban. Az Állami Székely Színház művészeinek egyik csoportja vállalta ezt a fáradságos, de szép munkát. Sarkadi Imre Szeptember című színművét mutatják be s általában mindenütt szeretettel fogadják a lelkes kis együttest. Az Állami Székely Színház művészei így járulnak hozzá a falu szocialista átalakításához. Nagy Imre Técsi Zsuzsa Nagy József Szabó Ágnes A fenti képek e lelkes csoport néhány tagját mutatják be a „Szeptember"-ben. ao