Vörös Zászló, 1958. április (7. évfolyam, 50-74. szám)

1958-03-01 / 50. szám

A sepsiszentgyörgyi néptanács munkálatainak eredményeiből IBI Színház,­­ Sportpálya Uti Házak ,v­alahányszor Sepsiszentgyörgyi-« " Utazom, valahogy mindig az az érzésem, hogy hazamegyek. Vonzanak barátságos kis házai, rendjelt utcái, barátságos lakói, akik végtelenül ra­gaszkodnak városukhoz. Tények bi­zonyítják ezt. Sepsiszentgyörgyön jelenleg több olyan építkezés folyik, amelyre jóval nagyobb városok is büszkék lehetné­nek. Akadtak olyanok, akik úgy véle­kedtek, hogy igen nagy fába vágták fejszéjüket a sepsiek, de ők erre csak annyit válaszoltak: megéri e­lőször is a színház. Ha elkés­­­szül — és nemsokára elkészül — büszkesége lesz a sepsieknek. A munkálatok fő részét már elvégezték. Jelenleg víztároló ásásán dolgoznak a színház előtti parkrészen. A tűzbiz­tonságot szolgálja majd és a parkot is ékesíti. A m­ásodik nagyméretű építkezés a stadion. Magát a futballpályát tavaly augusztus 23-án avatták fel a a kisinevi Burevesztnyik és a helyi Vörös Lobogó barátságos mérkőzésé­vel. Már csak a futópálya rendezése van hátra. A munkálatok nagy részét maguk a sepsiszentgyörgyiek végez­ték — önkéntesen. Csak a tavaly kö­zel 70.000 lej értékű munkát végeztek a város lakói. Évtizedeken át akadályozta az elég nagy múltra visszatekintő helybeli futballsport fejlődését a korszerű pá­lya hiánya. E­z az akadály megszűnt és a sepsiszentgyörgyiek most már a 10.000 nézőnek helyet adó stadion­jukhoz méltó szereplést várnak a helyi textiles csapattól. Ha már a sportra terelődött a szó, akkor meg kell említenem a Vörös Lobogó egyik szurkolójának vélemé­nyét : — A csapat csak akkor lendül majd fel újból, ha a vezetőség véget vet gyes játékosok „primadonnáskodásá­nak, és helyet ad végre a fiatal után­pótlásnak is. É­s most térjünk át egy másik kér­désre, amelyik itt is elég nagy kérdés még, a lakásépítésekre. A városi néptanács legfontosabb kérdésének tekinti és igyekszik minden lehetőséget felhasználva megoldást ta­lálni rá. Az elmúlt két év alatt a néptanács 150 családi ház építésére utalt ki telkeket. A cigarettagyár nőt­len dolgozói részére két, egyenként 80 személynek lakást biztosító tömbház épül, 50 munkáscsalád pedig állami kölcsönből épít lakóházat — főleg az új munkásnegyedben. Ennek a negyednek is megvan a maga története. Eleinte néhány úgy nevezett Ogcsa-Házból állt. Felsza­badulásun­k után terjeszkedni kez­dett, új utcák nyíltak s ma a város legfejlődőképesebb munkásnegyede. A néptanács az új negyed utcáinak gondozására is figyelmet fordított: júlu­s­ban 4­-100 négyzetméter járdát vontak itt be terméskövek. A­z utakról is sok szó esik Sepsi­­s­­zentgyörgyön. A lakók jobb utakat kérnek é­s felajánlják segít­ségüket is az utak rendbehozására. Javaslatukra ebben az évben aszfal­­tozzák a város központjából az ál­domásig vezető több kilométeres út gyalogjáróját. Számos városközi vitát kockaköveznek. A Petőfi Sándor utca hosszában például máris sora­koznak az út mentén kupacokba ra­kott kőkockák. A város lakói a kép­viselőjelöltjeikkel szervezett találko­zókon vállalták, hogy ebben az év­ben is épp úgy hozzájárulnak az utak javításához, mint a tavaly a város kedvenc szórakozási helyéhez, a Sugás borvízfürdőhöz vezető nyolc­­kilométeres út rendbehozásánál, mi­koris jóformán minden sepsiszent­györgyi lakos segített a munkálatok elvégzésében.­­ Marosvásárhely múltjából Küzdelem 40 évvel ezelőtt a gazdag „városatyák“ ellen A haladó hagyomá­nyok fogalmát a marx­izmus alakította ki. A múlt hagyományait a letűnt tőkés-földesúri rendszer is­­ápolta­, — természetesen a maga módján. Az uralkodó osztály a számára kilá­tástalan jövő elöl a múltba menekült s az idealizált tehát megha­misitott múltat idézve a "régi jó idők" máko­nyával igyekezett meg­téveszteni az elégedet­len tömegeket. A népi demokrácia hitelesen tárja fel a történelmi, irodalmi és tudományos hagyomá­nyokat s önmagához vezető lépcsőfoknak te­kinti mindazt ami az emberiség haladása ■ szempontjából valaha is értékes volt. Dolgozó népünk megismerve a haladó hagyományokat, erőt merít a szocializ­mus építéséért, a béke megvédéséért folyó küz­delemhez. Marosvásárhelynek is megvannak a maga ha­ladó hagyományai, így például ebben a város­ban erősítették meg 1568-ban a tordai or­szággyűlésnek a vallás­szabadság elvét — Eu­rópában először — ki- ,­mondó határozatát. Marosvásárhelyen 1832- ben alakult meg az úgynevezett „úri kaszi­nó", amelynek megala­kuláskor 30 tagja volt ,­s azokból 13 volt gróf, rá báró, s a többi meg­annyi magas állású dzsentri. Később polgá­ri elemeket értelmisé­gieket, kereskedőket, iparosokat is befogad­tak ebbe az előkelő tár­saságba. Ámde ezek a a polgári elemek se­hogy sem érezték jól magukat ebben a szá­mukra idegen környe­zetben Már egy évvel az alakulás után beje­lentette a kaszinóból való kilépést Lázár János, akkori polgár­­mester. — 1869-ben pe­dig megalakult az „Egyenlőségi Kör", ab­ban tömörültek a hala­dó szellemű polgári elemek s azokhoz csat­lakoztak a Kaszinóból rendre kilépő polgárok is. Ennek a körnek a vezetője Lázár Ádám volt, a város ország­gyűlési képviselője, aki­nek indítványára az Egyenlőségi Kör 1870- ben feliratot intézett a képviselőházhoz a viri­­lizmus eltörlése érdeké­ben. Mi volt az a mai nemzedék előtt már is­meretlen fogalom az úgynevezett viritizmus? Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a tő­kés-földesúri időkben a megyei és a városi törvényhatósági bizott­ság irányította a megye és a város összes ügye­it Ezek a bizottságok a törvény szerint úgy alakultak meg, hogy tagjaik felét ugyanazok a polgárok választották, akiknek az országgyű­lési képviselők megvá­lasztásához volt szava­zati joguk, a másik fe­lét viszont hivatalból jelölték ki a gazdagok, vagyis a legtöbb adót fizetők soraiból, vagyo­ni sorrendben. Ez az intézmény szemléltetően bizonyítja, hogy milyen hatalmuk volt abban az időben a tőkéseknek és a földesuraknak. A va­gyonuknál fogva auto­matikusan kijelölt egyé­nek voltak a ,,virilis­ták". A városi törvény, hatósági bizottsági ta­gokat általában „város­atyáknak" nevezték,­­ de nem hangsúlyozták ennek az atyaságnak a lényegét, nevezetesen azt, hogy ezek az atyák kétféle értelemben vol­tak a városi lakosság atyái: édes atyái voltak a tőkéseknek és a föl­desuraknak, és mostoha atyái a dolgozó népnek. Marosvásárhelyen 1918 július 30-án a törvény­hatósági bizottság egyik tagja. Turnowsky Sán­dor ügyvéd azt az in­dítványt tette, hogy a bizottság foglaljon ál­lást a viritizmus intéz­ménye ellen s intézzen feliratot a képviselőhöz­­höz, hogy az utasítsa a kormányt egy olyan tör­vényjavaslat benyújtá­sára, melynek értelmé­ben a törvényhatósági bizottság összes tagjai választás útján kerülje­nek be a bizottságokba, vagyis szüntessék meg a vagyon alapján való kirendelés ósdi intézmé­nyét. „Amikor életbe léptették a virilizmus intézményét — így szól az indítvány indokolása — azzal érvelt az ak­kori kormány hogy a vagyonilag független tagokkal a józan sza­badság és politikai érettség legtermészete­sebb is legértékesebb képviselői kerülnek a bizottságokba. Tartha­tatlan volt az ilyen ér­velés a háború előtt is, mert a vagyon egyálta­lán nem jelentett na­gyobb politikai érettsé­get és még kevésbé má­sabb erkölcsi felfo­gást. De a háború ötö­dik évében egyenesen képtelenség volt a va­gyonnak a nagyfokú tisztességgel való ösz­­szefüggéséről beszélni A háború alatt saját szemünkkel láttuk a nagy vagyonok keletke­zését s ezért bátran mondhatjuk, hogy a va­gyon és köztisztesség közötti összefüggés ab­ban áll, hogy a legtöbb gazdag csak azért gaz­dag, mert nem volt eléggé becsületes s a legtöbb szegény azért maradt szegény, mert nagyon is becsületes. A benyújtott indítvány heves vitát váltott ki. Jakab Rudolf táblabiró romboló hatásúnak bé­lyegezte a javaslatot. Ha eltörölnék a viriliz­­must, a vármegyékben megszűnne a történelmi osztályok uralma, a ez annál veszedelmesebb lenne, mert akkor igen sok vármegyében a nemzetiségi tagok jut­nának túlsúlyba. A mai nemzedék előtt bizonyá­ra meghökkentő az ilyen érvelés, amely leplezetlenül hirdeti a tőkés­ földesúri rendszer vezető elemeinek konok ragaszkodását osztály­uralmuk fenntartásához s a nemzetiségeket el­nyomó politikájukhoz A törvényhatósági bi­zottsági tagok többsége azonban mégis tudatá­ra ébredt annak, hogy a virilizmus intézmé­nyét mégsem lehet vál­tozatlanul fenntartani s elfogadta Fekete Andor ügyvédnek azt a közvet­ítő indítványát, hogy követeljék e virilizmus felszámolását, éspedig abban a formában, hogy az összes bizott­sági tagok választás útján kerüljenek a vá­rosatyai székbe,­­ a tagok felét az összes választójoggal rendel­­ező polgárok soraiból jelöljék, a másik felét pedig a legtöbb adót fizetőkből, de ugyan­csak választás útján juttassák be a törvény­hatósági bizottsági ta­gok soraiba. Az akkori politikai viszonyok között még ez a kompromisszumos ál­lásfoglalás is haladó szelleműnek mondható, mert elvetette azt az elvet, hogy valaki auto­matikusan, csupán va­gyona révén kerülhes­sen be a törvényhatósá­gi bizottságba s a vá­lasztási elvet kötelező­leg alkalmazza azok­kal szemben is, akik a legtöbb adót fizetők so­rába tartoznak Kétségtelen, hogy a gazdag „városatyákkal" szembeni állásfoglalás Marosvásárhely haladó hagyományai közé szá­mítható. MAROS TAMÁS | Túlteljesítették vállalásaikat A Marosi-Textil kisipari termelő­­szövetkezet dolgozói a néptanácsi képviselőválasztások tiszteletére igye­keztek minél kimagaslóbb termelési eredményeiket elérni és nemcsak megvalósítani, hanem túl is haladni az ez alkalomra tett vállalásaikat. Erőfeszítéseiket siker koronázta. Határidő előtt, vagyis február 27-ig termelési tervüket 2 százalékkal túl­haladták, a munka termelékenységét pedig 2 százalékkal növelték. Erede­tileg 66.000 lej értékű anyagmegta­­karítást vállaltak, amit már a fenti időpontig 2000 lej értékű anyag meg­­takarításával túlszárnyaltak. A kisipari termelőszövetkezetek egyik központi feladata a lakosság kiszolgálása. A Marosi-Textil dolgo­­­­zói ezt a feladatukat is igyekeznek teljesíteni és szélesíteni közszolgál­tatási hálózatukat. Ezt a célt szol­gálja a Görgényben nemrég felállí­tott gyűjtőközpont a festőde részére, ahol összegyűjtik a falusiak festeni való anyagait és két héten belül készen visszaszállítják. Ugyancsak erőfeszítéseket tettek a közszükségleti cikkek termelésének fokozására és új termékek előállítá­sára. Utóbb 2000 darab gyermek in­get készítettek terven felül, mely a helyi piacokon kerül eladásra Újfaj­ta ruhaanyag, a Diana nevű kockás anyag előállítását kezdték meg, va­lamint ágyterítők szövését Mindezeket az eredményeket a szo­cialista verseny fellendítésével érték el. Jelenleg a dolgozók 90 százaléka van szocialista versenyben. Az osz­tályok közül külön dicséretet érde­mel a készruha osztály, melynek dolgozói nagymértékben segítették a szövetkezetet e megvalósítások eléré­sében. A szövetkezet dolgozói tovább fo­kozzák tevékenységüket, hogy a vá­lasztások napját, március 2-át még kimagaslóbb eredményekkel köszönt­­hessék. SzÜHÍdtHili A maroshévízi ILEFOR új üzemrészlege A Csíkszeredai November 7 helyiipari vállalat egyik részlege. A marosvásárhelyi Nemzetköziség kekszgyártó részlege. A marosvásárhelyi ILEFOR bútorüzem egyik fényező csoportja munkák közben. A régeni Köztársaság helyiipari vállalat eszterga-műhelyében.

Next